Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-09-21 / 76. szám

1865. Hetedik évfolyam. Megt­olen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. SzorlLossstási iroda, Buzatér, 808. sz. Kiad­óh­iv­atal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész­erre....................................................8 frt. Felevre........................................................4 „ ......................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész evre................................................6 frt — kr. Felévre................................................3 „ — „ Évnegyedre................................ 1 „ 60 „ XXkrdoteaiok­­­ A hathasábos perizsor egyszeri hirdetésnél 6 kr. két­­sze­rné 5 kr. többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egy s beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér­ ben a nyírt hasábos petitfor­ogtatási díj: 15­0 krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­­­­nd könyvkereskedé­séhez címezendők. Egyes szám­ára S kr oxzfr. érf. 76-ik szám. Csütörtök , szept. 21-e Előfizetési fölhívás Szegedi Híradó 1865-ki évfolyamának utolsó negyedére. A haza s a hazában megyénk és városunk is fontos események küszöbén áll, melyek a honfi erejét minden oldal­ról igénybeveszik. Nekünk, kik eddig e nagy, népes város és vidéke anyagi és szellemi ér­dekeit a „Szegedi Híradódban vissza­tükrözni s azok emelésére városunk fiait buzdítani iparkodtunk; — e változással újabb szerep jutand, amennyiben la­punk a megyei és városi nyilvá­nos élet közlönyéül is fog szol­gálni. — Mert hogy e nyi­vános életnek be kell következnie, arra a legközelebb összehívandó országgyűlés nyújt biztos kilátást. Lapunk nem politikai ugyan, ha­nem azért hivatva van, hogy mint e vi­dék egyetlen közlönye, az igaz ügynek hasznos szolgálatokat tegyen. S különben is a megyei és városi nyilvános életben temérdek dolog fordul elő , mely minden polgári érdekkel oly szoros összefüggésben van, hogy arról szólni szabad sőt kötelesség is. Ahol ily kötelesség állt szemközt velünk, ott a kedvezőtlen viszonyok s a sajtó szorultabb helyzete dacára eddig sem tágítottunk. Ezt nagyon jól tudják olvasóink s különösen városunk fiai, kik a „Sze­gedi Híradó“ s abban, mondhatni, ön­maguk felszólalásának egyetmást kö­szönhetnek. Úgyhogy bátran állíthatjuk, mi­szerint négy év alatt lapunk lehetőleg gyakorolta a polgári képviseletet. Ha tehát eddig is megállta a „Sz. Híradó“ a maga helyét, annyival nélkü­­lözhetlenebbé válik most, a szabadabb mozgalom és cselekvés idején e megye józan törekvésű polgárai számára, ki­ket ezennel felhívunk, hogy a lapot mind szellemi mind anyagi részvétükkel támogatni szíveskedjenek. A lap hetenkint kétszer jelen meg, az eddigi alakban s tisztán olvasható betűkkel nyomva. Előfizetési föltételek: Szegeden házh­ozhordva és vidékre pos­tán küldve évnegyedre 2 frt; a kiadó­hivatalból elvive 1 frt 60 kr. Szeged, szept. 16. 1865. Burger Zsigmond, Szabados János, kiadó, szerkesztő. politikai nézeteket oly magasztosan fejtegető hirlapi cikkek olvasásától közönségünk értel­miségét elvonjam, s jelen igénytelen soraim olvasására kényszerítsem, — sok bátorság, s­­ talán több önbizalom kívántatik, mint a Tiszát­­ tenyerével elzárni akaró jámbor atyafié volt. De mert nem ritkán történik, hogy mig szemeink a magasban tévedeznek, ide lent lá­bunk a göröngyben botlik meg: nem lesz feles­leges, ha néha saját házi ügyeinkkel foglal­kozunk s erre jut is még néhány percünk, mig Ybl úr a képviselők házát elkészíti, h­a 90 napból még sok van hátra. Ily körülmények közt meg leszek jutalmazva, ha olvasó­közön­ségünk egy tizedrésze fogja csak becses figyel­mére méltatni jelen, címénél fogva is unal­masnak látszó , de mindamellett mindnyá­junkat közelebbről érdeklő cikkemet. Mindenekelőtt nem lesz érdektelen tud­nunk azt, hány egyén foglalkozik szolgálattal városunkban ? Általam kinyomozott hiteles adatok szerint 16 éven felüli férfi és nő cse­léd van Szegeden , Palánkban . . . .. . . 929 Rókuson ..................... . 253 Alsóvároson . . .. . . 118 Felsővároson . . . . . 266 Alsó tanyákon . . . . . 270 Felső . . . . . . 110 Összesen : 1946 egyén. A 16 éven aluli cselédek egyik város­részben se lévén összeírva, ezeket hozzá­ve­tőleg a tanyaiakkal együtt tehetjük 300 egyénre. E szerint legcsekélyebb számítással a cse­lédek száma tesz Szegeden 2,246 egyént. Ha már most a cseléd­tartó gazdákat sorra meg­kérdezzük, miképen vannak cseléd­jeikkel megelégedve­ utcákat tárhatunk fel, míg egy gazda cselédje felöl dicsérőleg nyilat­kozik. A panasz tehát átvános, és nem ok­­nélkül Hűtlenség, dologtalanság, erkölcsi sü­­lyedés fő jellemvonásai a mostani cselédségnek. Panasz tehát van elég, de vajmi kevesen für­késszük a cseléd romlottságának okait, s a baj orvoslására célzó módszereket. Sokan va­­gyunk, kik a cselédi erények hanyatlását a forradalmi időszaktól számítjuk. A dolog való­ban így áll,­­ de mik hát ennek okai ? Nem akarok német tudátossággal hosszadalmas lélek­tani értekezletbe bocsátkozni az úr és cseléd lelkületére hasznosan vagy károsan ható társa­dalmi vagy politikai viszonyokról, — se nem akarom a forradalmi időszakot kizárólagosan minden corruptio bűnbakjává tenni; — de tanúságot a szomorú történetből merítvén, rö­viden és határozottan elmondhatom: hogyha voltak káros hatásai ama korszaknak, úgy azok leginkább a népnevelés áldásaitól meg­fosztott műveletlen osztályon mutatkoztak, mely osztályhoz kevés kivétellel cselédjeink is tartoznak. Az 1848-iki események sok lel­két és testet lenyűgzött bilincseket felpattant ván; a tudatlan szolga­nép az ura és közte volt kötelék lazulását engedetlenségre, fékte­lenségre használta. Az arany, mint nemes érc, a tűzben salakjától megtisztul, mig a durva vas elég. Az úri és gazdai tekintélynek azon időben történt lerom­bolása által, a cselédség függést nem ismervén, az ég áldásaként reá mosolygott szabadsági eszmék nála fogékony­­talan lejekre találtak, kész lett tehát az er­kölcsi sülyedés és azon szomorú helyzet­, mely­ből a szolgai osztály máig se tud kibonta­kozni És csuda-e hát ha nem tud ? Kerdem mit tettünk, hogy e helyzeten javítsunk ? Vagy igen tettünk. — Állítottunk tanyai iskolákat; de a tanyai iskolákban, melyekről csak a rosz­­akarat szólhat kicsinylőleg, s melyek felállítása körül sz. k. Szeged város polgársága áldozat­­készségén felül Ft. Tóth János igazgató úr elvitázhatlan érdemei örök hálára köteleznek bennünket, — a szolgák gyermekei felette cse­kély számmal fordulnak meg; — ezek is csak hamar a sziveikbe csepegtetett erkölcsi­ tanokat a durva foglalkozás és még durváb­b cs­ déd­­társaik közt elfeledvén, mivel azután senkitől egy oktató szót nem hallanak, se templomot nem látnak, hasonlókká válnak azon pusztán X megyében — parco nomini — felnőtt mint­egy 20 éves suhanchoz, ki 1861-ik évben egy előttem lefolyt bűnügyi tárgyaláskor a vizs­gáló biró előtt, midőn vallása iránt kérdezte­­tett, meg nem tudta mondani melyik vallás­felekezethez tartozik; saját abbeli kérdésemre pedig, hogy melyik templomba jár a katholi­­kus vagy evangélikusba? azt letette, hogy ő még templomban soha se volt. Mit tettünk a városi cselédség érdekében és javulására? Vagy igen tettünk. 1857-ik évben az ország akkori főkormánya ugyan azon évi július 1-én életbe­­ léptetett egy cseléd rendtartást, mely a vá­rosi tanács által elfogadtatván máig is érvénybe van. Ezen rendtartás által mintázott cseléd­­könyvbe mindent bele szabad írni a cseléd urának, csak azt nem, hogy a cseléd helyte­lenül viselte magát szolgálati ideje alatt. Tehát a tolvaj, erkölcstelen cseléd a­­jobb viseletűvel egyenlő bizonyítványával léphet új gazdája elé. A városi cselédség erkölcsössége hévmé­­rőjéül szolgálhat a következő kis statistikai adat. Szeged várossának ritka türelmű és pél­dás erélyességű mostani első segéd kapitánya előtt éven által közép számítással 12—15.000 peres és panaszos ügy tárgyalta­k le. Szemé­lyes meggyőződésem után állíthatom, hogy minden 30—40-ik bepanaszolt ügy, vagy gaz­dától, vagy cselédtől jön a kapitányság elé, s többnyire a cseléd találtaik vétkesnek. E sze­rint évenkint 300—350 cseléd­ügyet kell a kapitányságnak elintéznie. S mivel a pusztai mintegy 480 számra menő cselédek peres ügyét a pusztai kapitányság intézi el, a városban lévő 1766 cseléd közül minden 5-ik—6 ikra esik egy elintézendő peres ügy. Ezen körül­mény is eléggé tanúsítja a városi cselédség, s még inkább a cseléd­tartó gazdáknak szá­nandó helyzetét. (Folyt következik.) B. üt. A cseléd-üg­y. Midőn e cikket írom, aligha úgy nem já­rok , mint ki a Tiszát tenyerével akarta fel­fogni, vagj ki a Mátráról lezúduló orkánt, hogy ártalmatlanná tegye zsákra akarta szed­ni, vagy mint ki a város felett elvonuló ter­hes fellegeket a torony apró harangjai hang­­rezgésével vélte szétüzhetni. — Alig van térség honunk határán, melyet most a politikai vitat­kozások árja el nem borított volna. Avagy nem politizál-e most még a legalsóbb rétegű föld­­mivelő is? habár ennek politikai láthatárát a trafik, és adó-executio zárja be. — Ahhoz te­hát, hogy honunk jelen criticus helyzetében, a haza ügyeit oly szakavatottan tárgyaló, s a Fővárosi hangok. is. Pest, szeptember 19. Nagy hite járt itt, hogy a magyar kir. kamarát helyreállították, s e hirt sokan meg­erősítve látták gróf Czirákynak főkamarássá történt kineveztetésével, holott ez azon ország­­zászlósi méltóság, mely a régi magyar közjogban „cubiculariorum regionius magister“ cim­ alatt emlittt­tik, s melyet ezelőtt magyarul főkomor­­nyik mesternek szoktak nevezni. A „P. H.“ azonban hiszi, hogy „bármily eltérő is e cím azon álladói, melynek gyanított betöltése oly nagy örömet okozott a fővárosban; ő előbb­­utóbb meg fog történni, mely esetben a kir. bizalom aligha esnék méltóbbra, mint az új ország­ zászlósára. Szegedet, mint egyik legnagyobb s ismert alkotmányos érzelmű szabad, kis várost, úgy­­hisszük leginkább érdekli most a városok szó­­banforgó ügye, melyről már a múlt számban tettem­ említést. Látjuk, hogy a kormány ezek­­iránt is a megyékéhez hasonló eljárást tanúsít. Eddig a városi és megyei m­unicipium­ abban is különbö­­tt egymástól, hogy míg a megyék elnökét, a főispánt, a király nevezte ki, addig a kir. városokban m­iden tisztviselő az elnök­kel, illetőleg polgármesterrel együtt választa­tott. Most a városok élén is kinevezett egyé­nek fognak szer­pelni: a kir. biztosok s ezek kezébe lesz a városok szervezése letéve, míg az országgyűlés másként nem határoz Pedig im­e a városokra nézve a törvény oly világosan elrendeli a választást, hogy senki sem támaszthat ellene kifogást, mint azt a megyéknél némelyek teszik. S nem is azért határozta el magát a kormány arra, hogy a megyéket helyre nem állítja, mert a törvény értelmében egészen törvényes megyét úgysem lehetne helyre állítani, (?) hanem politikai te­kintetek indították e lépésre. Akkor, midőn kétség kívül nagy m­érsék­letre van szükség a sérelm­i politikának, melyre a helyreállított megyéknek elég okuk és al­kalmuk lenne, nem akart tért nyitni. De ha a megyék kérdésénél e politika vezette a kor­mányt, gyanítanunk lehetett, hogy a királyi városokra nézve sem választ más utat. S ezt megerősíti a királyi biztosok kinevezése s azok utasításai. Azt is említettem a múltkor, hogy a nép érdekében szükségesnek látszik, hogy a közbizal­om férfiak ne vonakodjanak azon tisztségek elfo­gadásától , melyeken az átalán­os kivonat örö­mest látná őket. Ugyanez értelemben nyilat­kozik a „Magyar S “-ban is egy jeles cikk, melyet itt jónak látunk röviden megismertetni A provisorium elkerülése — így szól a cikk — nem függ emberi hatalomtól, a viszo­nyok és szükségek adottak, s nem mellőzhe­tők , bár törvényellenesek, s nincs is kormány, nincs párt, mely e tömkelegből, mit 16 év összehordott országgyűlés nélkül képes legyen a nemzetet kivezetni. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e provisorium vagy sem, hanem az, hogy milyen legyen?­­Legyen-e olyan, melynek terhét s bafiát enyhíteni maga a nemzet közreműködése se­gít, mely a definitivum elkészültét lehető leg­jobban elősegíti, mely a kormányzást, igazság­szolgáltatást a lehető rendben megtartani al­kalmasabb, mely a nemzeti érdekeket — mik akár van legális orgánumok, akár nincs, léteznek és érvényt követelnek — mindenütt legjobban ápolja, védi, fejleszti, s mely a kedélyeket legjobban megnyugtatja, mely végre a kormányt a nemzettel összekötni képes, s a válságos időben oly szükséges támaszt ön­kényt megadhatja. Vagy legyen oly provisorium, mit elvet és gyűlöl a nagy többség, melyet eredete, képviselői gyűlöletessége és — tisztelet a ki­vételeknek! — gyakran gonoszsága ezerszerte súlyosabbá s károsabbá tesznek, mely nélkü­lözve az erkölcsi tekintélyt, a keserűséget, iz­galmat folytonosan táplálja, — az ügyek élén álló férfiak legjobb szándékait, magát a nem­zeti ügyet com­promittálja, melyet szóval sem a magán­ügyek, sem a közügy szempontjából hosszasabban fentartani senki sem akarhat? Azt hiszem, a választás nem igen nehéz, azt hiszem, hogyha a hazaszeretet nem üres szó, ha érdekeinket csak nagyjából jól felfog­juk, az eltökélés nem lehet bizonytalan. Feltéve, hogy helyesebb, célszerűbb lett volna az új provisoriumot a megyei bizottmá­nyok reconstruálásával s tisztújítással kez­deni, feltéve, hogy a kormány tévedt azon okok megítélésében, vagy hogy amaz akadály igen sajnálatos, — kérdem — ok-e arra, hogy a közigazgatást a magánosok vagyonát, éle­tét, az átmeneti regényes állapotban minden érdek védelmét, ápolását hagyjuk továbbra is oly kezekben, melyekre önkényt sohasem bíztuk volna? — Ok-e ez arra, hogy midőn tehetjük az ellenkezőt, meghosszabítsuk e káros, e kese­rűséget okozó provisoriumot, s­ tettleg meg­fosszuk minden támogatástól a kormányt, ve­szélyeztessük magát nemzeti ügyünket? Ez okok — ellenvethetik — mind nyo­mósak, de a törvénynyel ellenkezik, hivatali kinevezés útján elfogadni. Törvénytisztelő em­ber nem teheti Ez teljesen állana, ha alkotmányunk él­vezetében lennénk. De midőn ennek elérése országgyűlés előtt teljes lehetetlen, akkor leg­alább akarni kell, ami a rendet és bizalmit, s így az országgyűlés sikerét lehetővé teszi. Aztán a szivartól kezdve, mit reggel meg­gy­űjt az ember, azon ujságlapig, mit nyájas olvasóm kezedben tartasz, melyen a bélyeg ragyog, majd minden tárgy arra emlékeztet, hogy alkotmányon kívül, kivételes viszonyok közt élünk. És e kivételes viszonyokban föl­tétlenül alkalmazzuk azt a szabályt, mi ren­des viszonyok közt eljárásunk zsinórmértéke? d­a ezt követnék, úgy nekünk ma is össze kellene dugni kezünket, nem szólni, nem tenni semmit s várni, míg magától törvényes lesz minden, donce defloat aim­is.... Hallottam emlegetni azt is, mi nem vál­hatunk bureaukratákká, nem mondhatunk le a jogfolytonosságról, nem bonthatjuk meg a nagy nemzeti pártot. De kérdem: szükségkép bureaukrata lesz-e, aki most hivatalt vállal? Nem az a bureaukrata, aki kinevezés út­ján hivatalt vállal, mert hisz akkor a minis­­terek, állandó bírák, főispánok mind bureau­­kraták; más az, mi e fajt m­egkülönbözteti. Egy kitűnő szónok a 6s-iki országgyűlé­sen találó jellemzést mondott rájuk. Ez oly hivatalnoktestületet jelent, mely önmagát cél­nak, a nemzet felett állónak, a nép urának tekinti. Mely bizalomra semmit nem ad, azt sem bírni sem megérdemelni nem törekszik. Nála a hivatal cél, az az ő kiváltsága, mit gyakorol minden tekintet nélkül az érdekekre, hazafiságra, parancsszó szerint. Neki mindegy, akármi érdek­ben kezelt hivatalból kell élni. Azt kívánják-e, hogy ti ilyenek legyetek? hiszen függetlenségiek miatt, a közbizalom miatt kérnek benneteket, s ha fölléptek nem főcél­e, hogy a reálok bízott tisztet úgy ke­zeljétek, hogy minden egyes ügy elintézése.

Next