Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-06-03 / 44. szám

t. i. az uj választást, a központi bizottmány mielőbb megtartja. Ez elfogadtatván, még néhány igazolási ügy került szőnyegre s a többi közt Siklóssi Károly, mohácsi képviselő, végleg igazoltatott. Levelezések. H.-M.-Vásárhely, 1866. évi május 31. Az 1863-ik szomorú emlékezetű évnek tehát ime megjelent a második kiadása. So­kan, kik a vetéseket saját szemeikkel meg nem nézik, s kik a gazdálkodó osztály szív­­repesztő sóhajait számba nem vették, kik a 70 éves elaggott földművelőt nem látták ökölre szorított kézzel eget és földet káromolni, fele­ségét pedig kényezni az elúszott, megsemmi­sült vetés fölött, túlzásnak találandják állítá­somat. Bár az volna­ ki szeretné azt jobban, mint azok, kiknek az óhajtva — de fájdalom, hiába várt jó termés meghozná a mindennapi kenyeret, melyért annyit fáradtak és izzadtak. Bárhová fordul az ember, bárkit kérdez, min­denütt és mindenkitől csak panaszt és panaszt hall. A búza ára 5 írtról egyszerre 10 írtra ugrott, és nagyon hihető, hogy a rendkívüli terméketlenség miatt később megfizethetetlen cikk lesz. Más élelmi cikkek szintén ijesztő módon drágulnak. A kenyeret, melyet ezelőtt egy héttel 40 krért bátran meg lehetett venni, most 70—80 krajcárért adják; a szalma má­zsája pedig már 42 frtra szökött. 1863-ban megyénkben helylyel-közzel volt egy kis ter­més, de ha folyvást így jár az idő, úgy az idén bátran mondhatjuk, hogy búzát vetve, hitvány szalmát aratunk. És most kérdem, hogy mihez fog majd az a tömérdek, évről évre szaporodó szegény ember, kinek fentar­­tása a terméstől tétetik függővé? Nálunk nincs a szegényebb, de a jobb módú embernek sem — kevés kivétellel — más kenyérkeresete, mint a földművelés, az pedig, amint szomo­rúan tapasztaljuk, a reá rovott adót sem hozza be, honnan szerezze meg tehát élelmét? Nincs toll, mely leírja az aggodalmat, mely népünket elfogta; mintha egy baljóslatú felleg lebegne fejünk fölött, mely végpusztulással fenyeget bennünket. De azért találkoznak ám nálunk is olyanok, kikre ez a nyomorúságos idő óhajtva várt alkalom, hogy a halomra ra­kott s potom áron vett búzát most háromszo­ros áron eladhassák, mi ellen egy csepp ki­fogásunk nincsen, csak azután a gyermektelen és százezrekkel biró tőzsér ne rakja élére a sok pénzt, hogy azt a szűk időben alterum tantum kamatra adhassa, hanem annak idejé­ben, midőn majd az éhezők serege ellepi a várost, szegény embertársain tehetsége szerint segítsen. Május 27. és 28-án tartott vásárunk elég népes, de pénztelen volt. A lovak és szar­vasmarhák jó áron keltek, egyéb cikkekre nem igen volt vevő. Épen e percben veszem a biztos hirt, hogy a búza köble 12 frt, a kukorica 6 frt 56 kr. R. 1. Ily körülmények között néz Fehér-, Vesz­prém- és Somogymegye kimerült lakossága a legaggasztóbb s legválságosabb jövő elébe. — F. hó 25-dikén Orbán napján azonban meg­eredtek az ég csatornái és másfél napig sza­kadatlanul tartó csendes eső áztatta a már egészen kiszáradt földet, mit meleg napok követtek és a siró munkás nép ismét a föl­dekre jár, újra veteményez, de ki tudja, nem lesz-e a természet ily kegyetlen az őszben is; ma ismét nagy égi háborúval csendes eső vonult határunkon keresztül, mi némileg vi­gasztalja a gazdákat, habár e vidék egy jó része bortermelő s miután bortermés már 3 év óta nem volt, torkig eladósodva lévén, nemcsak az adót nem fizetheti, de egyébként is a kigondolható legválságosabb napok állnak előtte. A napokban jött egy cs­­adlószedő­ biztos, hogy megbecsülje vagy talán csak megvizs­gálja a szenvedett s pótolhatlan kárt; nem tudhatni, hogy mi volt tulajdonképi végcélja, de annyi bizonyos, hogy résztvevőleg nyilat­kozott. — Mostani időjárásunk a legszebb.­­­­ Székes-Fehérvár, május 28. 1860. T. szerkesztő mri A vidéki levelezők legtöbbnyire ezen fölkiáltással kezdik vagy végzik tudósításukat: „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ — Valóban meg­nehezült, borzadalom futja át a szemlélőt e sokat szenvedett hazában, látva, hogy a még csak kevés napokkal korábban oly sok remé­nyekkel, gazdag aratással kecsegtető termé­nyek a f. hó 23-diki, de különösen a 24-diki kemény fagy által tökéletesen megsemmisít­­tettek, a kukorica, krumpli és szőllőföldek minden zöldség nélkül­ egész novemberi szín­ben feketéinek, megfagyott minden, semmivé van téve minden, e szavak teljesen kifejezik a mai terményállapotot; a szőllők kihajtott és bőszürettel biztató venyigéit legtöbb helyen levagdalják, ellenben a tapasztalt szőllőműve­­sek csak letörik, azt állítván, hogy így még ez évben is fog gyümölcsözni, de jövőre bi­zonyára mit sem fog érezni a mai verésből, hanem ha (metszik) vagdalják, úgy évekre, talán örökre semmivé válnak a tőkék; a ku­koricát, és egyéb veteményeket újra ültetik, a rozsokat pedig takarmánynak kaszálják, sőt még a tiszta búzában is tetemes kár talál­­tatik. Helybeli újdonságok. * Az urnapi kör­menet, melyet pré­post ő nagysága vezetett s melyhez illető lel­készeik vezetése alatt a három külvárosrész hívei is csatlakoztak, szokott díszszel ment végbe. A menetet, mely már régóta nem volt ily népes, a tanuló-ifjuság s a céhek zászló­ikkal előzték meg. A Harangok zúgása, mo­zsarak durrogása s a templomi zenekar közreműködése mellett került fel az a bú­zapiacon keresztül a Széchenyi-téri szent­­háromság oszlopához s az iskola-utcán zöld ágak között vonult vissza. Ez ün­nepet, mint tudva van, az oltári szentség emlékezetére üli meg a keresztény világ. Haj­dan az nagycsütörtökön tartatott, de később az év legszebb szaka napjára tétetett át, mi­dőn díszítéséhez a természet is járul. Ma a külvárosokban tartatik meg a körmenet. * Klauzál Gábor érdemdús követünk­ről az a hír terjedt itt el a napokban, hogy ismét veszélyesen beteg. Mint biztos forrásból értesültünk, a múlt hét elején rosszabbul volt ugyan, most már azonban annyira van, hogy elhagyhatja az ágyat, fájdalom azonban a bi­­zottmányi munkálatokban még mindig részt nem vehet. * Szeged egyik legérdemesebb fia, fj. Tóth János, kegyesrendi áldozár s iskolai igazgató úr holnap ünnepli szerzetesi fogadalmának 40-ik évnapját. Szívből kíván­juk, hogy a derék férfiú, ki a népnevelés kö­rül oly sok érdemet szerzett, még igen soká ünnepelhesse meg e napot s fáradozásának minél fényesebb eredményét lássa. * Dal- és zeneegyletünk mai zász­­lószentelési ünnepélyén az aradi dalárda, mely az elnapolás folytán szintén elhatározta magát az eljövetelre, 20 tag által van itt képviselve, a k.­m.-vásárhelyi dalárdából 16 tag érkezett meg, a kecskeméti dalkör pedig 3 tag által képviselteti magát. Losonczy László is meg­jött Nagy-Kőrösről. A vendégek elszállásoltat­­ván, tegnap este ismerkedési estélyre jöttek össze Nagy Pál kerti teremében.­­ Az ün­nepély azon rendben megy végbe, mint la­punkban már közölve volt. — A bizottmány a lövész egylet választmányát is megkereste, hogy e nap céllövészetet a kertben ne tartana, s miután hiszszük, hogy az egyleti tagok nagyobb része úgyis az ünnepélyben fog részt­­venni, a bizottmány e kérése nem fog meg­tagadtatok — A népkertben pontban 6 órakor kezdődő dalár-verseny alatt következő dalok fognak éne­keltetni: Százat énekli három dalárda. 1. Jel­ige és az aradi dalár-induló, előadja az aradi dalárda. 2. Jelige és dalár-induló Beckertől, énekli a k.­m.-vásárhelyi dalárda. 3. Jelige és „A vadász élve“ Kreuzertól, előadja a szegedi dalárda. 4. „Nyári jég“ Meyertől, tenor szó­lóval, énekli az aradi dalárda 5. „Magyaror­szág“ népdal Bognártól, énekli a h.­m.-vásár­helyi dalárda. 6. „Bordal“ Egressytől, elzengi a szegedi dalárda. 7. „Jaj be hosszú“ népdal K-tól, énekli az aradi dalárda. 8. Kardal az „afrikai nőből“ Meyerbeertől, előadja a vá­sárhelyi dalárda. 9. „Virágos fán“ népdal Lo­­soncytól, zenéje Bognártól, énekli a szegedi dalárda. 10. „A vándor“ Mendelsohntól, elő­adja az aradi dalárda. 11. „Bardal“ énekli a vásárhelyi dalárda. 12. „Csatadal“ a „Matró­zokból" előadja a szegedi dalárda. Záradékul: Kölcsey hymnusa, énekli mind a három dalár­da. Ezután kezdődik a táncvigalom. — * A zászlószentelési ünnepélyre a bizottmány ft. Baranyai Zsigmond gymna­­siumi igazgatót is meghívta, ki azonban be­tegeskedése miatt nem jelenhetvén meg az ünnepélyen, annak költségeire 5 irtot küldött. 1. 1. — A fagy okozta kár napról napra nagyobbnak bizonyul. A rozs úgy állt e vi­déken , mint egy erdő s most üres kalászu fehér tenger az, melyet széltiben vágnak le, hogy legalább szénának lehessen felhasználni. — A búza is több helyen sokat szenvedett s amely korábban hányta kalászát, egészen elfagyott. A későbbi vetés pedig a hideg miatt nem fej­lődhetvén, most a száraz s meleg szelek alatt fonnyad. — A repce számtalan helyen alig '/„-át adja a várt termésnek, tudunk oly gaz­dát is, ki 1 '/B hold repce-föld után 3 köböl repcét kapott. * A népnapi hetivásár alkalmá­val a búzapiacon valóságos zűrzavar uralko­dott. A nép félvén az Ínségtől, sietett magát ellátni gabonával, mit­ a tulajdonosok föl akarván használni, 12—13 írtra tartották a búza köblét. Nem tudjuk, városi tanácsunk gondolkozik-e komolyan a jelen szomru vi­szonyok közötti teendők felől. 1847-ben a város vette ott a gabonát, a hol olcsóbban kapta s hasonló áron adta el a szegényebb népnek vagy kenyeret süttetet, úgy mentvén meg azt részint a kupecek körmei­­ közül, részint az éhségtől, aligha hasonló feltárásra nem lesz ezúttal is szükség. Dicséretesen kell felemlítenünk Rosenbaum Adalbert termény­kereskedő eljárását, aki midőn tapasztalta, a búza és rozs árak jelenleg még indokolatlan felrúgtatását, a búza­piacon mindenfelé tudata, hogy magtárából 2 írttal olcsóbban ad a nép­nek, mit a venni akarók fel is használtak.­­ A kaszinói kert megnyitására ren­dezett halpaprikás - estélyen igen szép számú férfi és női vendégsereg gyűlt egybe, mely az esti lég jótékony hűvösében, Erdélyi Náci kedvderítő zenéje s éjfélig tartó kedélyes tár­salgás mellett, élvezetes estében részesült. A kert ki volt világítva s emellett az udvar is igen csinosan rendezve s fölterítve, hol szin­tén számos vendég volt látható. Az étkek és szolgálat kifogástalan volt, ami a csinos he­lyiséget még inkább ajánlja. * A kaszinói lapokat jövő vasárnap, f. hó 10-én délután 3 órakor fogják ott hely­ben elárverezni. * A Lau­den-utcát, mely Szeged két piacát a Széchenyi és Mars-tért összeköti, csakugyan kikövezték. Jobb későn, mint soha. — A poroszok ellen fölállított osztrák hadsereg egy közvitézétől egy levél érkezett, melyből érdekesnek tartjuk a követ­kezőket közleni: „Szülőföldemtől igen távol, Morvaországban a porosz határszélén napon­ként várjuk az összeütközést a poroszokkal; e hó 21-dikén 5 lőporral terhelt kocsit fog­tunk el, melyeket Csehországból akartak a poroszoknak átcsempészni; 23-dikán pedig egy 15 emberből álló huszár őrjárat össze­ütközött egy 50 emberből álló porosz őrjárat­tal ; boszantani kezdték egymást; egy szó a másikat követte s összecsaptak, minek kö­vetkezése az lett, hogy a mieinkből 5 ember, a poroszokból meg valamennyi ott hagyta a fogát. (Szép, ha igaz.) Én is voltam már az ellenséget kémlelni, de hála Istennek minden baj nélkül szerencsésen visszatértem állomá­sunkra s a t. — Egy ezüst karperec veszett el a napokban, mely egészen sima, csupán köze­pén van egy rózsa­ alakú gomb. Megtalálója szíveskedjék e lap kiadó-hivatalának illő ju­talom mellett átszolgáltatni. * Re­mellay sírkövére tett gyűjté­sek eredményét s az adakozók neveit jövő számunkban fogjuk közé tenni. * Két furfangos palotai ember tantuszokkal (játékpénz) akart a napokban vásárolni s arany gyanánt szeretett volna túladni rajtok. Elfogatván, egyikök azt állí­totta, hogy az álpénzeket fia küldte neki Pestről. A tűz által károsult Várady András segélyezésére folytatólag adakoztak: Varga Zsuzsanna gyűjtő ivén: Varga Zsuzsanna 1 fzt. Schnell Mari 50 kr. Kási Károly 20 kr. Varga István 40 kr. Sipos Mihály 40 kr. Sas Julcsa 40 kr. Zombory Julia 1 frt. Horváth István 1 frt. N. N. 20 kr. Kaszap István 10 kr. Kain József 20 kr. N. N. 20 kr. Pollák Herzl Anna 1 frt. Mozgay Mária 1 frt. Kreuter 1 frt. Mihályffi 50 kr. Kiss és Fábián 50 kn Kiss D. és társa 2 frt. Lánszky József 3 ezüst huszas. Lánszky Lajos 40 kr. Bobcsekné 30 kr. Magyarné 20 kr. Pur­ánné 20 kr. Rakita Ka­­rolin 1 frt. Szántó Róza 50 kr. Jancsurák Pál 50 kr. Babarczy Mihály 50 kr. Kiefer Gode­­fréd 1 frt. Krikay Amália 1 frt. Krebsz és Mayer 50 kr. N. N. 30 kr. G. Terézia 20 kr. N. N. 1 frt. Városi Mihály 30 kr. Varga László 30 kr. Hartz Mihály 30 kr. Czenczinger József 20 kr. Guthard Antal 20 kr. Aigner József 1 frt. Deutsch József 20 kr. Pollak Salamon 30 kr. Steiner Manó 1 frt. Gál Ferenc 30 kr. Felmayer Antal ifj. 1 frt. Grossmann és Gutt­­mann 50 kr. Wagner F. A. 1 frt. Guttraam­ és Eisler 50 kr. Kéméntzy Adalbert 1 forint. Hort Antal 40 kr. Özv. Vedres Istvánná 1 frt. Portörő János 50 kr. Összeg 18 frt 10 kr. Vegyesek. * Az országos csapás a képviselő­házat is foglalkoztatja. Mint egyik t. képvi­selőnk Dáni Ferenc úr írja, tegnapelőtt a kép­viselők nagy számban gyűltek össze egy ér­tekezletre. A tanácskozás tárgya a fagy pusz­tításából eredt csapás volt s hogy mi módon lehetne enyhíteni a bajon s a valószínűleg bekövetkező ínségen. E szomorú tárgy köze­lebb az országos ülésben is fel fog hozatni. * A képviselő­háznak a közintéze­tek tárgyában kiküldött bizottmánya holnap tart ülést, mely alkalommal az ötös bizott­mány által készített ügyrend javaslatként fog előterjesztetni. E javaslat kiterjed először a magyar nemzeti színházra, a magyar nemzeti múzeumra, az erdélyi múzeum-egyletre, a ma­gyar tudóstársaságra és a ludoviceumra, az­után a vakok intézetére, siketnémák intéze­tére, végre a dologházra, jegy- és javító­­intézetekre és a lelencházra. * Vasmegye országgyűlési képvi­selői múlt hó 29 én, a vasmegyei közönség nevében, bizalmi iratot nyújtottak át Deák Fe­renc nagy hazánkfiának. * Hogy a magyar országgyűlés nem fog elnapoltatni, a „Gen. Corr.“ abból következteti, mert a követek szállásdíját, mely­nek a jövő hónapban lett volna kifizetési ideje, már most és pedig félévre utalványozták. * Erdélyben szintén pusztított a hideg. Mint a „Kék“nak írják, Háromszék s különösen a magasabban fekvő Csik május 21-től 24-kig hó alatt feküdt s reá oly hideg állott be, hogy a föld három hüvelyk mélyen megfagyott, mi a tavaszi növényzet egy részét tönkre tette. * A második hadkiegészítés az egész birodalom területén, a határőrvidék ki­vételével, 85.000 ember erejéig már elrendel­tetett volna; miután azonban még nem került a dolog valóságos háborúra, egyelőre a soro­zás megkezdésének időpontja még nem lett elhatározva. * Az eddig hadi célokra vásárolt lovak száma Magyar- és Erdélyországban meghaladja a 49—50 ezret. Ezeknek rendes és legkisebb ára, amint ezt a pótlovazási bi­zottmányok fizetni szokták, meghaladja az 5.280.000 frtot. * Az 1864-ki sorsjáték jan. 1-én tör­tént húzásánál a következő nyerőszámok hu­­zattak ki: Főnyerő 39. sorozat 62. szám; má­sodik nyerő 1807. sorozat 29. szám; harma­dik nyerő 3023. sorozat 65. szám. A többi kihúzott sorozat­számok a következők: 989, 2938, 3080, 3543. * A conferentiát, mely Párisban lesz tartandó, a harcra készülő hatalmak elfogad­ták s az a legközelebbi napokban már meg fog nyittatni; az illető hatalmak követein kí­vül részt vesznek benne a külügyminiszterek is. * A legújabb s legérdekesebb hir az, hogy Oroszország szövetségre lépett Ausztriával. * Kényszer kölcsön. A „Wiener Zei­tung“ egy m. hó 25-ről kelt törvényt közöl, melynek értelmében a lombard-velenczei ki­rályságban 12 milliónyi kényszerkölcsön iratik ki. Ez hat egyenlő havi részletben lesz be­fizetendő, és pedig a velenczei, vicenzai scel­­lunoi kerületben július, a többiekben június végén kell a befizetésnek megkezdetnie. * A trieszti újság az „Alleanza“ (ál­lítólag a magyar menekültek közlönye) után írja, hogy Perczel Móric két fiával, kik a ma­gyar légióba lépnek, Turinba érkezett. — Türr, ki a napokban tért vissza Caprerából, szintén az önkénytesek közt vállal szolgálatot. * Dumas Sándor Florencbe érkezett s szintén szolgálatot akar vállalni Garibaldi ön­­kénytesei közt. * Olmütz városában, a hadi készü­letek folytán, valamennyi iskola bezáratott. Közelebbről a kremsieriek is hasonló eljárásnak lesznek alávetve. A meranai iskolát azért zár­ják be, mert a hadi célokra igen alkalmas helyiséget nyújt. * Katonai civódások. Múlt hó 21-én Kielben ausztriai és porosz katonák közt ve­rekedés történt. 8 ausztriai és nagyobb számú porosz megsebesült. * E­g­y t­e­m­p­lom összeomlás­a. Stock­holmban az ottani katholikus templom tornya m. hó 28-dikán délelőtt összeomlott s 50 em­bert temetett romjai alá. * Ritka kitüntetés. A művészetked­­velő portugáli király, a kóburgi herceg fia, Löwe Lajos német színművészt, 10.évi mű­ködésének elismeréséül a Krisztus-renddel di­­szíti föl. Érdekes tudni, hogy a Krisztus­­rend hordozóját m­inden kolostor a legnagyobb vendégszeretettel tartozik fogadni és mindaddig eltartani, míg annak kedve van ott tartóz­kodni. Ezt az érdemrendet bizonyára sokan­­szeretnék leírni. * Egy nagy égésről imák a la­pok, mely szerint Londonban egy­­óriási raktár már 16 nap óta ég s eloltani máig se tudták. Mennyi igaz belőle, nem tudjuk. * Díj kitűzés Bismark fejére. A „Presse“ben egy mureaui ügyvéd 100 frt ju­talmat tűz ki, melyet azon osztrák harcos fog

Next