Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)
1866-06-03 / 44. szám
t. i. az uj választást, a központi bizottmány mielőbb megtartja. Ez elfogadtatván, még néhány igazolási ügy került szőnyegre s a többi közt Siklóssi Károly, mohácsi képviselő, végleg igazoltatott. Levelezések. H.-M.-Vásárhely, 1866. évi május 31. Az 1863-ik szomorú emlékezetű évnek tehát ime megjelent a második kiadása. Sokan, kik a vetéseket saját szemeikkel meg nem nézik, s kik a gazdálkodó osztály szívrepesztő sóhajait számba nem vették, kik a 70 éves elaggott földművelőt nem látták ökölre szorított kézzel eget és földet káromolni, feleségét pedig kényezni az elúszott, megsemmisült vetés fölött, túlzásnak találandják állításomat. Bár az volna ki szeretné azt jobban, mint azok, kiknek az óhajtva — de fájdalom, hiába várt jó termés meghozná a mindennapi kenyeret, melyért annyit fáradtak és izzadtak. Bárhová fordul az ember, bárkit kérdez, mindenütt és mindenkitől csak panaszt és panaszt hall. A búza ára 5 írtról egyszerre 10 írtra ugrott, és nagyon hihető, hogy a rendkívüli terméketlenség miatt később megfizethetetlen cikk lesz. Más élelmi cikkek szintén ijesztő módon drágulnak. A kenyeret, melyet ezelőtt egy héttel 40 krért bátran meg lehetett venni, most 70—80 krajcárért adják; a szalma mázsája pedig már 42 frtra szökött. 1863-ban megyénkben helylyel-közzel volt egy kis termés, de ha folyvást így jár az idő, úgy az idén bátran mondhatjuk, hogy búzát vetve, hitvány szalmát aratunk. És most kérdem, hogy mihez fog majd az a tömérdek, évről évre szaporodó szegény ember, kinek fentartása a terméstől tétetik függővé? Nálunk nincs a szegényebb, de a jobb módú embernek sem — kevés kivétellel — más kenyérkeresete, mint a földművelés, az pedig, amint szomorúan tapasztaljuk, a reá rovott adót sem hozza be, honnan szerezze meg tehát élelmét? Nincs toll, mely leírja az aggodalmat, mely népünket elfogta; mintha egy baljóslatú felleg lebegne fejünk fölött, mely végpusztulással fenyeget bennünket. De azért találkoznak ám nálunk is olyanok, kikre ez a nyomorúságos idő óhajtva várt alkalom, hogy a halomra rakott s potom áron vett búzát most háromszoros áron eladhassák, mi ellen egy csepp kifogásunk nincsen, csak azután a gyermektelen és százezrekkel biró tőzsér ne rakja élére a sok pénzt, hogy azt a szűk időben alterum tantum kamatra adhassa, hanem annak idejében, midőn majd az éhezők serege ellepi a várost, szegény embertársain tehetsége szerint segítsen. Május 27. és 28-án tartott vásárunk elég népes, de pénztelen volt. A lovak és szarvasmarhák jó áron keltek, egyéb cikkekre nem igen volt vevő. Épen e percben veszem a biztos hirt, hogy a búza köble 12 frt, a kukorica 6 frt 56 kr. R. 1. Ily körülmények között néz Fehér-, Veszprém- és Somogymegye kimerült lakossága a legaggasztóbb s legválságosabb jövő elébe. — F. hó 25-dikén Orbán napján azonban megeredtek az ég csatornái és másfél napig szakadatlanul tartó csendes eső áztatta a már egészen kiszáradt földet, mit meleg napok követtek és a siró munkás nép ismét a földekre jár, újra veteményez, de ki tudja, nem lesz-e a természet ily kegyetlen az őszben is; ma ismét nagy égi háborúval csendes eső vonult határunkon keresztül, mi némileg vigasztalja a gazdákat, habár e vidék egy jó része bortermelő s miután bortermés már 3 év óta nem volt, torkig eladósodva lévén, nemcsak az adót nem fizetheti, de egyébként is a kigondolható legválságosabb napok állnak előtte. A napokban jött egy csadlószedő biztos, hogy megbecsülje vagy talán csak megvizsgálja a szenvedett s pótolhatlan kárt; nem tudhatni, hogy mi volt tulajdonképi végcélja, de annyi bizonyos, hogy résztvevőleg nyilatkozott. — Mostani időjárásunk a legszebb. Székes-Fehérvár, május 28. 1860. T. szerkesztő mri A vidéki levelezők legtöbbnyire ezen fölkiáltással kezdik vagy végzik tudósításukat: „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ — Valóban megnehezült, borzadalom futja át a szemlélőt e sokat szenvedett hazában, látva, hogy a még csak kevés napokkal korábban oly sok reményekkel, gazdag aratással kecsegtető termények a f. hó 23-diki, de különösen a 24-diki kemény fagy által tökéletesen megsemmisíttettek, a kukorica, krumpli és szőllőföldek minden zöldség nélkül egész novemberi színben feketéinek, megfagyott minden, semmivé van téve minden, e szavak teljesen kifejezik a mai terményállapotot; a szőllők kihajtott és bőszürettel biztató venyigéit legtöbb helyen levagdalják, ellenben a tapasztalt szőllőművesek csak letörik, azt állítván, hogy így még ez évben is fog gyümölcsözni, de jövőre bizonyára mit sem fog érezni a mai verésből, hanem ha (metszik) vagdalják, úgy évekre, talán örökre semmivé válnak a tőkék; a kukoricát, és egyéb veteményeket újra ültetik, a rozsokat pedig takarmánynak kaszálják, sőt még a tiszta búzában is tetemes kár találtatik. Helybeli újdonságok. * Az urnapi körmenet, melyet prépost ő nagysága vezetett s melyhez illető lelkészeik vezetése alatt a három külvárosrész hívei is csatlakoztak, szokott díszszel ment végbe. A menetet, mely már régóta nem volt ily népes, a tanuló-ifjuság s a céhek zászlóikkal előzték meg. A Harangok zúgása, mozsarak durrogása s a templomi zenekar közreműködése mellett került fel az a búzapiacon keresztül a Széchenyi-téri szentháromság oszlopához s az iskola-utcán zöld ágak között vonult vissza. Ez ünnepet, mint tudva van, az oltári szentség emlékezetére üli meg a keresztény világ. Hajdan az nagycsütörtökön tartatott, de később az év legszebb szaka napjára tétetett át, midőn díszítéséhez a természet is járul. Ma a külvárosokban tartatik meg a körmenet. * Klauzál Gábor érdemdús követünkről az a hír terjedt itt el a napokban, hogy ismét veszélyesen beteg. Mint biztos forrásból értesültünk, a múlt hét elején rosszabbul volt ugyan, most már azonban annyira van, hogy elhagyhatja az ágyat, fájdalom azonban a bizottmányi munkálatokban még mindig részt nem vehet. * Szeged egyik legérdemesebb fia, fj. Tóth János, kegyesrendi áldozár s iskolai igazgató úr holnap ünnepli szerzetesi fogadalmának 40-ik évnapját. Szívből kívánjuk, hogy a derék férfiú, ki a népnevelés körül oly sok érdemet szerzett, még igen soká ünnepelhesse meg e napot s fáradozásának minél fényesebb eredményét lássa. * Dal- és zeneegyletünk mai zászlószentelési ünnepélyén az aradi dalárda, mely az elnapolás folytán szintén elhatározta magát az eljövetelre, 20 tag által van itt képviselve, a k.m.-vásárhelyi dalárdából 16 tag érkezett meg, a kecskeméti dalkör pedig 3 tag által képviselteti magát. Losonczy László is megjött Nagy-Kőrösről. A vendégek elszállásoltatván, tegnap este ismerkedési estélyre jöttek össze Nagy Pál kerti teremében. Az ünnepély azon rendben megy végbe, mint lapunkban már közölve volt. — A bizottmány a lövész egylet választmányát is megkereste, hogy e nap céllövészetet a kertben ne tartana, s miután hiszszük, hogy az egyleti tagok nagyobb része úgyis az ünnepélyben fog résztvenni, a bizottmány e kérése nem fog megtagadtatok — A népkertben pontban 6 órakor kezdődő dalár-verseny alatt következő dalok fognak énekeltetni: Százat énekli három dalárda. 1. Jelige és az aradi dalár-induló, előadja az aradi dalárda. 2. Jelige és dalár-induló Beckertől, énekli a k.m.-vásárhelyi dalárda. 3. Jelige és „A vadász élve“ Kreuzertól, előadja a szegedi dalárda. 4. „Nyári jég“ Meyertől, tenor szólóval, énekli az aradi dalárda 5. „Magyarország“ népdal Bognártól, énekli a h.m.-vásárhelyi dalárda. 6. „Bordal“ Egressytől, elzengi a szegedi dalárda. 7. „Jaj be hosszú“ népdal K-tól, énekli az aradi dalárda. 8. Kardal az „afrikai nőből“ Meyerbeertől, előadja a vásárhelyi dalárda. 9. „Virágos fán“ népdal Losoncytól, zenéje Bognártól, énekli a szegedi dalárda. 10. „A vándor“ Mendelsohntól, előadja az aradi dalárda. 11. „Bardal“ énekli a vásárhelyi dalárda. 12. „Csatadal“ a „Matrózokból" előadja a szegedi dalárda. Záradékul: Kölcsey hymnusa, énekli mind a három dalárda. Ezután kezdődik a táncvigalom. — * A zászlószentelési ünnepélyre a bizottmány ft. Baranyai Zsigmond gymnasiumi igazgatót is meghívta, ki azonban betegeskedése miatt nem jelenhetvén meg az ünnepélyen, annak költségeire 5 irtot küldött. 1. 1. — A fagy okozta kár napról napra nagyobbnak bizonyul. A rozs úgy állt e vidéken , mint egy erdő s most üres kalászu fehér tenger az, melyet széltiben vágnak le, hogy legalább szénának lehessen felhasználni. — A búza is több helyen sokat szenvedett s amely korábban hányta kalászát, egészen elfagyott. A későbbi vetés pedig a hideg miatt nem fejlődhetvén, most a száraz s meleg szelek alatt fonnyad. — A repce számtalan helyen alig '/„-át adja a várt termésnek, tudunk oly gazdát is, ki 1 '/B hold repce-föld után 3 köböl repcét kapott. * A népnapi hetivásár alkalmával a búzapiacon valóságos zűrzavar uralkodott. A nép félvén az Ínségtől, sietett magát ellátni gabonával, mit a tulajdonosok föl akarván használni, 12—13 írtra tartották a búza köblét. Nem tudjuk, városi tanácsunk gondolkozik-e komolyan a jelen szomru viszonyok közötti teendők felől. 1847-ben a város vette ott a gabonát, a hol olcsóbban kapta s hasonló áron adta el a szegényebb népnek vagy kenyeret süttetet, úgy mentvén meg azt részint a kupecek körmei közül, részint az éhségtől, aligha hasonló feltárásra nem lesz ezúttal is szükség. Dicséretesen kell felemlítenünk Rosenbaum Adalbert terménykereskedő eljárását, aki midőn tapasztalta, a búza és rozs árak jelenleg még indokolatlan felrúgtatását, a búzapiacon mindenfelé tudata, hogy magtárából 2 írttal olcsóbban ad a népnek, mit a venni akarók fel is használtak. A kaszinói kert megnyitására rendezett halpaprikás - estélyen igen szép számú férfi és női vendégsereg gyűlt egybe, mely az esti lég jótékony hűvösében, Erdélyi Náci kedvderítő zenéje s éjfélig tartó kedélyes társalgás mellett, élvezetes estében részesült. A kert ki volt világítva s emellett az udvar is igen csinosan rendezve s fölterítve, hol szintén számos vendég volt látható. Az étkek és szolgálat kifogástalan volt, ami a csinos helyiséget még inkább ajánlja. * A kaszinói lapokat jövő vasárnap, f. hó 10-én délután 3 órakor fogják ott helyben elárverezni. * A Lauden-utcát, mely Szeged két piacát a Széchenyi és Mars-tért összeköti, csakugyan kikövezték. Jobb későn, mint soha. — A poroszok ellen fölállított osztrák hadsereg egy közvitézétől egy levél érkezett, melyből érdekesnek tartjuk a következőket közleni: „Szülőföldemtől igen távol, Morvaországban a porosz határszélén naponként várjuk az összeütközést a poroszokkal; e hó 21-dikén 5 lőporral terhelt kocsit fogtunk el, melyeket Csehországból akartak a poroszoknak átcsempészni; 23-dikán pedig egy 15 emberből álló huszár őrjárat összeütközött egy 50 emberből álló porosz őrjárattal ; boszantani kezdték egymást; egy szó a másikat követte s összecsaptak, minek következése az lett, hogy a mieinkből 5 ember, a poroszokból meg valamennyi ott hagyta a fogát. (Szép, ha igaz.) Én is voltam már az ellenséget kémlelni, de hála Istennek minden baj nélkül szerencsésen visszatértem állomásunkra s a t. — Egy ezüst karperec veszett el a napokban, mely egészen sima, csupán közepén van egy rózsa alakú gomb. Megtalálója szíveskedjék e lap kiadó-hivatalának illő jutalom mellett átszolgáltatni. * Remellay sírkövére tett gyűjtések eredményét s az adakozók neveit jövő számunkban fogjuk közé tenni. * Két furfangos palotai ember tantuszokkal (játékpénz) akart a napokban vásárolni s arany gyanánt szeretett volna túladni rajtok. Elfogatván, egyikök azt állította, hogy az álpénzeket fia küldte neki Pestről. A tűz által károsult Várady András segélyezésére folytatólag adakoztak: Varga Zsuzsanna gyűjtő ivén: Varga Zsuzsanna 1 fzt. Schnell Mari 50 kr. Kási Károly 20 kr. Varga István 40 kr. Sipos Mihály 40 kr. Sas Julcsa 40 kr. Zombory Julia 1 frt. Horváth István 1 frt. N. N. 20 kr. Kaszap István 10 kr. Kain József 20 kr. N. N. 20 kr. Pollák Herzl Anna 1 frt. Mozgay Mária 1 frt. Kreuter 1 frt. Mihályffi 50 kr. Kiss és Fábián 50 kn Kiss D. és társa 2 frt. Lánszky József 3 ezüst huszas. Lánszky Lajos 40 kr. Bobcsekné 30 kr. Magyarné 20 kr. Puránné 20 kr. Rakita Karolin 1 frt. Szántó Róza 50 kr. Jancsurák Pál 50 kr. Babarczy Mihály 50 kr. Kiefer Godefréd 1 frt. Krikay Amália 1 frt. Krebsz és Mayer 50 kr. N. N. 30 kr. G. Terézia 20 kr. N. N. 1 frt. Városi Mihály 30 kr. Varga László 30 kr. Hartz Mihály 30 kr. Czenczinger József 20 kr. Guthard Antal 20 kr. Aigner József 1 frt. Deutsch József 20 kr. Pollak Salamon 30 kr. Steiner Manó 1 frt. Gál Ferenc 30 kr. Felmayer Antal ifj. 1 frt. Grossmann és Guttmann 50 kr. Wagner F. A. 1 frt. Guttraam és Eisler 50 kr. Kéméntzy Adalbert 1 forint. Hort Antal 40 kr. Özv. Vedres Istvánná 1 frt. Portörő János 50 kr. Összeg 18 frt 10 kr. Vegyesek. * Az országos csapás a képviselőházat is foglalkoztatja. Mint egyik t. képviselőnk Dáni Ferenc úr írja, tegnapelőtt a képviselők nagy számban gyűltek össze egy értekezletre. A tanácskozás tárgya a fagy pusztításából eredt csapás volt s hogy mi módon lehetne enyhíteni a bajon s a valószínűleg bekövetkező ínségen. E szomorú tárgy közelebb az országos ülésben is fel fog hozatni. * A képviselőháznak a közintézetek tárgyában kiküldött bizottmánya holnap tart ülést, mely alkalommal az ötös bizottmány által készített ügyrend javaslatként fog előterjesztetni. E javaslat kiterjed először a magyar nemzeti színházra, a magyar nemzeti múzeumra, az erdélyi múzeum-egyletre, a magyar tudóstársaságra és a ludoviceumra, azután a vakok intézetére, siketnémák intézetére, végre a dologházra, jegy- és javítóintézetekre és a lelencházra. * Vasmegye országgyűlési képviselői múlt hó 29 én, a vasmegyei közönség nevében, bizalmi iratot nyújtottak át Deák Ferenc nagy hazánkfiának. * Hogy a magyar országgyűlés nem fog elnapoltatni, a „Gen. Corr.“ abból következteti, mert a követek szállásdíját, melynek a jövő hónapban lett volna kifizetési ideje, már most és pedig félévre utalványozták. * Erdélyben szintén pusztított a hideg. Mint a „Kék“nak írják, Háromszék s különösen a magasabban fekvő Csik május 21-től 24-kig hó alatt feküdt s reá oly hideg állott be, hogy a föld három hüvelyk mélyen megfagyott, mi a tavaszi növényzet egy részét tönkre tette. * A második hadkiegészítés az egész birodalom területén, a határőrvidék kivételével, 85.000 ember erejéig már elrendeltetett volna; miután azonban még nem került a dolog valóságos háborúra, egyelőre a sorozás megkezdésének időpontja még nem lett elhatározva. * Az eddig hadi célokra vásárolt lovak száma Magyar- és Erdélyországban meghaladja a 49—50 ezret. Ezeknek rendes és legkisebb ára, amint ezt a pótlovazási bizottmányok fizetni szokták, meghaladja az 5.280.000 frtot. * Az 1864-ki sorsjáték jan. 1-én történt húzásánál a következő nyerőszámok huzattak ki: Főnyerő 39. sorozat 62. szám; második nyerő 1807. sorozat 29. szám; harmadik nyerő 3023. sorozat 65. szám. A többi kihúzott sorozatszámok a következők: 989, 2938, 3080, 3543. * A conferentiát, mely Párisban lesz tartandó, a harcra készülő hatalmak elfogadták s az a legközelebbi napokban már meg fog nyittatni; az illető hatalmak követein kívül részt vesznek benne a külügyminiszterek is. * A legújabb s legérdekesebb hir az, hogy Oroszország szövetségre lépett Ausztriával. * Kényszer kölcsön. A „Wiener Zeitung“ egy m. hó 25-ről kelt törvényt közöl, melynek értelmében a lombard-velenczei királyságban 12 milliónyi kényszerkölcsön iratik ki. Ez hat egyenlő havi részletben lesz befizetendő, és pedig a velenczei, vicenzai scellunoi kerületben július, a többiekben június végén kell a befizetésnek megkezdetnie. * A trieszti újság az „Alleanza“ (állítólag a magyar menekültek közlönye) után írja, hogy Perczel Móric két fiával, kik a magyar légióba lépnek, Turinba érkezett. — Türr, ki a napokban tért vissza Caprerából, szintén az önkénytesek közt vállal szolgálatot. * Dumas Sándor Florencbe érkezett s szintén szolgálatot akar vállalni Garibaldi önkénytesei közt. * Olmütz városában, a hadi készületek folytán, valamennyi iskola bezáratott. Közelebbről a kremsieriek is hasonló eljárásnak lesznek alávetve. A meranai iskolát azért zárják be, mert a hadi célokra igen alkalmas helyiséget nyújt. * Katonai civódások. Múlt hó 21-én Kielben ausztriai és porosz katonák közt verekedés történt. 8 ausztriai és nagyobb számú porosz megsebesült. * Egy templom összeomlása. Stockholmban az ottani katholikus templom tornya m. hó 28-dikán délelőtt összeomlott s 50 embert temetett romjai alá. * Ritka kitüntetés. A művészetkedvelő portugáli király, a kóburgi herceg fia, Löwe Lajos német színművészt, 10.évi működésének elismeréséül a Krisztus-renddel diszíti föl. Érdekes tudni, hogy a Krisztusrend hordozóját minden kolostor a legnagyobb vendégszeretettel tartozik fogadni és mindaddig eltartani, míg annak kedve van ott tartózkodni. Ezt az érdemrendet bizonyára sokanszeretnék leírni. * Egy nagy égésről imák a lapok, mely szerint Londonban egyóriási raktár már 16 nap óta ég s eloltani máig se tudták. Mennyi igaz belőle, nem tudjuk. * Díj kitűzés Bismark fejére. A „Presse“ben egy mureaui ügyvéd 100 frt jutalmat tűz ki, melyet azon osztrák harcos fog