Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)
1866-01-14 / 4. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szeresztési iroda, Buzatér, 808. sz. Hiradóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre................................................ . 8 írt. Félévre...........................................................4 „ Évnegyedre.....................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre....................................................6 frt — Félévre..........................................................3 „ ■— Évnegyedre ................................................1 „ 60 Egyet számára tikrott fr. ért. kr. 4-iksz Vasárnap, január 14-én. Z hirdetéselx.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási 15 uikrajcár. dl Az előfizetési pénzek és hirdetmények (Singer Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. A ,,Szegedi Híradó“ az új évvel 8-dik évfolyamába lépvén, Szeged és vidéke t. közönségét annak további pártolására s terjesztésére újólag felkérjük. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Néhány szó a közügyekről és a hazafiságról. 1. Ha végig tekintünk a legközelebbi követválasztások mozgalmain , csoportozatain , ha vizsgáljuk az aljas eszközöket, cselfogásokat és rugókat, melyek némely megyében oly kiváló szerepet játszottak s melyektől megvetéssel fordult el a honfi kebel, azt kellene hinnünk, hogy még most sem bírunk helyzetünk komoly és tiszta öntudatával és hogy az utolsó négy év már csakugyan megváltoztatta a nemzet jellemét, de szerencsére ezen megyék, városok és választókerületek száma az egész országhoz képest jelentéktelen. Van azonban a választási mozgalmaknak egy közös mételye, melynek symptomái a választási mozgalmak alatt a coulissák mögött fejlődtek ki s csak kevés választókerületet vagy várost kíméltek meg. E közös métely azon tényekben jelentkezik, hogy az illető követjelöltek, vagy ezek szóvivői, a követségüket pártolók közül sok olyan embernek, akik arra aspirálnak, egy bekövetkezendő megyei vagy városi tisztújítás alkalmára, úgy köpenyeg alatt viszont támogatásukat ajánlották, sőt több megyében e fogásokkal úgyannyira visszaéltek, hogy ha volt a megyének például 8 választókerülete s minden egyes választó kerületnek két követjelöltje. Ígéreteivel mindegyik követjelölt pártolói soraiból in petto megalakitotta a leendő megyei és városi tisztikart, igy aztán az ilyen megyének in spe, tizenhatszor megalakított tisztikara van. (Tisztelet azoknak, akik e fogásokkal nem éltek. Hogy ezen ígéreteknek tizedrésze sem teljesíttethetik, nagyon természetes, azonkívül pedig s ez a főhiba, a leendő tisztújításokra az illető közönség független véleményének s jogai érvényesítésének nyilvánulása praeoccupálva van. E nyomon alakultak az érdekpártok, e nyomon keletkeztek a súrlódások, meghasonlások, gyanúsítások. A jelszó mindenütt a tömörült egység volna s mégis a pártoskodás s az érdek zászlója van kitűzve sok helyen. Mintha még nem lett volna elegendő a 17 évi lecke, mintha már megszabadultunk volna a közös veszélytől, mintha nem volnánk többé az az emelkedett gondolkozású s politikailag fegyelmezett nemzet, mely 1848-ban a népjogot érvényre emelte, 1861-ben pedig egy szívvel, lélekkel visszavonult a politikai szereplés sorompóiból, nem várva azért jutalmat, csupán elismerésre számítva. Mintha a közérdek, a közjó egy folyóvá alakult volna, melynek vizét egyesek jogosítva volnának saját malmukra ereszteni; mintha egy kiskorú nép politikai éretlenségét akarnák egyesek saját testükkel fedezni; mintha nem a jogot, nem az igazságot és értelmet, hanem a miitikust, önérdekeinket vagy épen az álhazafiságot akarnánk kormányzóul elfogadni és végre, mintha egyesek azt hinnék, hogy III. Napóleon Julius Caesarjakint a világ azért van teremtve, hogy egy-két ember uralkodhassék azon, ha pedig érdekei úgy kívánják, eladhassa vagy elajándékozhassa a nép jogát. A népjog fenséges eszme és egyetlen tisztán ragyogó vezércsillaga, örökigazsága a társadalomnak; ha tehát egyesek erőt, hivatást éreznek magukban e fenséges eszme védelmére, kifejtésére, szükséges, hogy a népjogoknak minden oldalróli elismerése s tiszteletben tartása szempontjából induljanak ki, mert valahányszor egy elmélet vagy egyéniség — ha magában véve tiszteletreméltó elmélet vagy egyéniség volna is az — a dolgok mélyét tekintve, ellentétben áll a társadalom jólétével, az elmélet téves, az egyén pedig hamis próféta. Így állunk a túlzó eszmékkel is, ha önmaga a legjobb, a legtisztább hazafiság érzete esnék is a túlzás hibájába, megbocsáthatlan, mert a túlság önmaga teszi lehetetlenné azt, amire törekszik, a túlzás, igaz,talanság; azonban igaztalansággal védeni az igazságot annyi, mint megdönteni azt. — Átalában pedig a politikai bölcsesség és becsületesség parancsolja, hogy a népnek nemcsak bizalmát birjuk, hanem annak jogait és akaratát is tiszteletben tartsuk. Ha magunkat az 1848-as törvények s különösen azok szellemének védői gyanánt mutatjuk be, következetlenség és hűtlenség nélkül nem praeoccupálhatjuk a közvélemény akaratát és annak nyilvánulását, ellene pedig még kevésbé törhetünk, mert épen e törvények a politikai jogélvezet kiterjesztését foglalják magukban. E törvények, e jog kiterjedtsége sokkal rövidebb fenállású, gyakorlata sokkal kevesebb időre és alkalomra szorítkozott még eddig, hogysem e jogot a jogosítottak teljes öntudatossággal és körültekintéssel birtokba vehették volna. Nem lehetnek őszinte barátai, védői és becsülői a népjognak, a közvélemény akaratának azok, kik a nép bizalmát s befolyásukat arra használják fel, hogy a közügyek vezetését monopolizálják. Sokan vannak, akik nem veszik észre, hogy a befolyás, az erő, melyre oly büszkék, nem az övéké, hanem a közvéleményé, melyet az neki kölcsönzött, de amelyet ugyanaz, ha javára nem fordítják, vissza szokott venni. Valljuk meg őszintén, hogy 1861-diki megyei és városi tisztújítások bizonyos tekintetben készületlenül s szervezetten találták a közvéleményt, és a hangadók, népvezérek, befolyással birók bölcsesége, az alkalmazásoknál még nagyobb hibáktól sem volt képes megmenteni a közérdeket. Ma sem állunk sokkal készültebben. A készültségre eszmecsere kívántatik, érdekeltség és a politikai jogélvezetek széles körbeni erélyes birtokba vétele. Annak idejében pedig csak széles körű konferenciák, önzéstelen tiszta hazafiság elégíthetik ki a közérdeket s szülhetnek üdvös eredményeket. Egyes emberek lehetnek jó hazafiak, bírhatnak kitűnő észtehetséggel, de nincs bennük annyi biztosítéka a részrehajlatlágnak, mint a közvéleményben, ha az nem mondva csináltatott. De még rég ismert igazság az, hogy a közügyek megvitatására a nyilvánosság tere legüdvösebb. Akik a nyilvánosságot nem szeretik, azok a világosságtól félnek, akik ellenzői a napi sajtó tekintélyt nem ismerő nyilvánosságának, azok nem emelkedtek a tiszta alkotmányos elvek magaslatára, vagy a tudást, az ismereteket, a megvitatás hasznosságát mereven megtagadják s igy ellentétbe jönnek a jelenkor vívmányaival, szellemével, egy szóval ezek nem a mai kor emberei, mert nem akarják elismerni, hogy a hírlapirodalom „óramutató a nemzet életében; a hírlapirodalom a világosság hajnalcsillaga, a jelennek izzadó munkája, mely a jövőt előkészíti, elenye a rejlő szellemszikrának, őre a jognak s örökigazságnak, zászló, mely körül elvrokonok csoportosulnak." Való, hogy lehet a hírlapirodalomnak részben alja is, de ne a salakot, hanem a kemencét tekintsük, mely a szinaranyat előállítani van hivatva. Szólok ezután valamit a hazafiságról és annak detinitójáról. Tatty Ede: A nemzetnek ismét halottja van. A magyar tudományos akadémia és a magyar földhitelintézet elnöke gróf Desewffy Emil január 10-én, hajnali 3 órakor Pozsonyban elhunyt. E szomorú hirt hozzák a fővárosi lapok, mely e vidéken is mély levertséget okozott azok között, kik tudják, hogy minő helyet foglalt el Dessewffy a hazában, kik tudják, hogy benne jeles írót, kitűnő nemzetgazdát és tiszta jellemű, tevékeny hazafit vesztettünk. A magyar tudományos akadémia s a magyar földhitelintézet gyászlobogó kitűzésével hirdetik kitűnő vezérük — elnökük sajnos elvesztését. Mind a két intézet méltán kesergi őt. Amannak — Széchenyi dicső művét folytatva — a nemzet bőkezűségéből palotát emelt, melynek megnyitása ünnepélyéről a gyöngélkedő test bár távol maradni volt kénytelen, de szelleme, mely a magyar tudományosságot oly kitünőleg képviselte s vezető magasztos fokozatai felé, jelen volt megható „üzeneté“ben. A másik, melyet mint jeles nemzetgazda és kitűnő pénzügyi tehetség a hazafias buzgalom fáradhatatlan küzdésével juttatott el azon célpontig, hol az az ország anyagi erejét eredménygazdagon ápolható, szintén az ő fényes érdemei koszorújához fűződik sikeres valósulása által. Mind a két intézet sietett kegyelete adóját leróni az üdvözült iránt, ki ekép fáradott a hazának mind szellemi, mind anyagi boldogulásán. Az alelnök az akadémiai tagokat 10-én délutáni 4 órára rendkívüli ülésre hívta össze, melyre azok nagy számmal jelentek meg. Báró Eötvös József az akadémiai elnök gróf Dessewffy Emil halálát zokogva jelenté s a tagok mindegyikének szemébe gyászkönyek gyűltek. Eötvös indítványára elhatároztatott, hogy az akadémia gyászküldöttség által képviselteti magát üdvözölt elnöke temetésén. Az üdvözölt holtteteme 11-én 1 órakor szentelteti be Pozsonyban, honnan az eltemetésre a nemzetségi sírboltba szállíttatott. A küldöttség az alelnök vezetése alatt gróf Károlyi György, Lónyai Menyhért, báró Prónay Gábor, Gorove István , Arany János, Csengery Antal, Toldy Ferenc, Tóth Lőrinc, Szabó József, Vámbéry Ármin és Hunfalvy Pál tagokból állt, kikhez egyéb akadémiai tagok csatlakozni kerettek. E küldöttség megjelent Pozsonyban a gyászszertartásoknál, a dicsőült özvegyének és családjának az akadémia legmélyebb részvétét fejezte ki s felkérte, hogy az üdvözült arcképét az akadémia termében való felfüggesztésre engedné által. Az akadémia termének három fülkéje egyikében gróf Dessewffy Emil életnagyságu szobra állíttatik föl. Nyolc nap múlva lesz Pesten gyászistenitisztelet, melyen az akadémiai tagok gyászfátyollal jelennek meg. Ezenkívül külön akadémiai gyászünnep tartatik. A képtár s a közönség megtekintésére különben nyitva levő helyiségek, az akadémia gyásza jeléül a gyászhét alatt bezáratnak. A magyar földhitelintézet részéről a gyászravatalnál Lónyay Menyhért intézeti alelnök és gróf Károlyi György úr, mint a felügyelő bizottság elnökének vezetése alatt az igazgatók s több intézeti főbb képviselők jelentek meg. Alkotója és vezetője emlékét jegyzőkönyvileg is örökíti s szintén részvét-nyilatkozattal járult a gyászoló család keserve enyhítéséhez. Gyűléstermét az elhunyt arcképével díszesíti és az akadémia által tartandó gyászisteni tisztelethez majdan összes személyzetével csatlakozik. Cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Emil, gróf Dessewffy József és Sztáray Eleonóra grófnő harmadik fia, szül. 1814-ben Eperjesen. Nevelését Kassán nyeré. Már kora ifjúságában az államtudományoknak szentelé életét. 1830-ban kezdte politikai pályáját, mint aljegyző Szabolcsmegyében Mint író először korán elhunyt testvére, a lángeszű Dessewffy Auréllal együtt lépett föl atyja védelmére. — 1844-ben az általa alapított „Budapesti Hiradó“nak úgynevezett vezére len és feje a conservativ párt azon árnyalatának, melynek e lap volt közlönye. 1846-ban adta ki hires „alföldi leveleit", melyek szabadelvűségükről ismeretesek. 1847-ben vámügyi munkálatai jelentek meg. Egyike volt ez évben a conservativ programm szerkesztőinek. 1848-ban a magánéletbe vonult vissza. 1850-ben jelent meg az adókérdésben irt műve, s nehány évvel később nagy hatást okozott könyve a „bankok decentralisatiójáról Ausztriában.“ — 1843 óta az akadémia levelező tagja s utóbb 1856 óta elnöke lön. 1862-ben a magyar földhitelintézet elnökévé választatott. A 65-ki országgyűlés alsóházába Pozsony város részéről jön megválasztva s bizonyosan , ha egészsége engedi, nem kis része leendett a kiegyenlítési győzelemben. Az üdvözült haláláról a gyászjelentés így hangzik: Dessewffy Pauline grófnő született Wenckheim bárónő maga és gyermekei: Aurél és Valerie, valamint gróf Dessewffy Marcel, úgyszintén báró Vécsey József és neje Blanka született Dessewffy grófnő nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti feledhetlen szeretett férjének, illetőleg atyjuk, fivérük és ipjuk, cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Emilnek, a magyar tudományos akadémia s a magyar földhitelintézet elnökének elhunytát, ki ma reggel 3 órakor a halotti szentségek fölvétele után életének 54-ik s boldog házasságának 30-dik évében májdaganat s végelgyöngülés következtében jobblétre szenderült. Az elhunyt holtteste Pozsonyban január 11-én délutáni 3 órakor a ferenciek templomában beszenteltetvén, a szabolcsmegyei szt. mihályi családi sírboltban fog örök nyugalomra letetetni. Az egesztelő szent mise-áldozatok itt január 17-dikén reggeli 10 órakor a ferenciek szentegyházában, valamint Sz.-Mihályon is az ottani szentegyházban ugyanaznap fognak megtartatni. Pozsony, január 10-én 1866. Orseriegyéresi tudósítások. Az alsóház 5-ik nyilvános ülése január 10-én. Az alsóház a szünnapok után folyó hó 10-én tartotta első ülését, melyben elnök bemutatta azon iratokat, melyeket Ő Felsége a prímásnak adott át. A lepecsételt királyi levél felbontatván az iratok felolvastalak. Ezek első és főrészét azon királyi leirat képezi, melyet királyi propositió névvel szokás mgkülönböztetni. Ezután következett a februári pátens és az októberi diploma felolvasása s végül a horvát országgyűlés 1861-i felirata olvastatott föl. Mindezen iratok ki fognak nyomatni s a ház tagjai között kiosztatni; tárgyaltaini akkor fognak, midőn az igazolások befejezése után megkezdődnek a válasz-felirati viták. Felolvasta az elnök Fiume lelkes közönségének az országgyűlés két házához intézett szép hangon írt hazafias nyilatkozatát, melyben hű és állandó ragaszkodásukat kijelentve, azon reményüket fejezik ki, hogy Fiume közvetlen uniója a magyar koronával mielőbb ki fog mondatni, miután ők az uniótól várjk minden boldogságukat. A ház zajos éljenzéssel fogadta a hi ragaszkodás ezen megindító nyilatkozatát. Ezután az országgyűlési költségvetés tárgyában bizottmány küldetett ki s elhatároztatott, hogy a 20 tagból álló naplóbirálósa 15 tagból álló petitionális bizottmány a másnapi ülésben választás utján fog kiküldetni. Több a ház ügyeit illető szerződés felolvasása után Edelspacher Iánok özvegyének kérvénye olvastatott föl, melyben nagybecsű régiség-gyűjteményét az országgyűlés figyelmébe ajánlja. Deák Ferenc indítványára a petitionális bizottmányhoz utasíttatott. Elnök előadja hosszú sorát azon kérvényeknek, melyek a képvislő választások mellett s ellen a ház megalakulása után adattak be. A túlnyomó többség a mellett nyilatkozott, hogy e folyamodások különbség nélkül az osztályoknak adatnak át, melyeknek véleményezése kíséretében fognak aztán a ház elé terjesztetni. A már igazolt képviselők ellen beadott folyamodásokra nézve pedig az határoztatott, hogy azok az elnökség útján beadóiknak visszaiküldettessenek. Elnök előterjeszti ezután, hogy a ház megalakulása után még a következő képviselők credentionálisan választási jegyzőkönyve adatott be : B. Bánffy Albert, Dobóczky Ignác, báró Babarczy Antal, Mocsonyi György, Németh Károly, Kandó Kálmán, Nikolics Fedor, báró Majthényi József. — Ezek credentionalisai az igazoló bizottmányhoz adatnak át. A következő képviselők ellen, kik igazolásra még nincsenek beosztva, folyamodások adattak be, úgymint Nikolics Fedor, Lászlóffy (ennek credentionalisa sem adatott még be), Kandó Kálmán, K. Majthényi, báró Babarczy Antal, Peley Lajos, Vécsey László s Medán. Az ülés 3/412-kor fejeztetett be, mely után zárt ülés tartatott, mely az igazolási viták szabályozása kísérletével foglalkozott, hogy e viták ne nyúljanak oly végtelen hosszúra. Az alsóház 6-ik nyilvános ülése január 11-én. Ez ülésben, mely délelőtt 10 órakor vette kezdetét, a jegyzőkönyv szokásos fölolvasása után gróf Andrássy Gyula beadja Írásbeli GRÓF DESSEWFFY EMILt Pozsonyban, január 10-én.