Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-04-22 / 32. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Megj­elen : Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda, Buzatér, 808. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre................................................8 írt. Félévre.....................................................4 „ Évnegyedre.......................................... . 2 „ & Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre...................................................8 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 32-ik szá Vasárnap, aprili­si a’dotósok­ : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Bürger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes szám ára 8 kr osztv. ért. Néhány szó iparos polgártár­sainkhoz. Nem lehet tovább is hátramaradnunk, az idő itt van , a­mely erősen hí bennünket a sorakozásra. Sokan belátták ezt már Szeged város értelmes sorosai köz­ül; az általam igen nagyra becsült asztalos és szabó­ céhek elöljárói sietnek legelőt össz­pontosítani saját céheik buzgó tagjait, utánuk a többiek. A közelebbi tevékenység, mit kedves fő­városunk derék iparosai, az iparérdekeknek az egész hazában való fölkarolására megindí­­tanak, nem maradhatott hatás nélkül; rövid idő múlva sz. István birodalmának minden részeiben erős ipar­mozgalmak keletkeznek. Sőt már­is nagyszerű csoportosulási tevékeny­ség látható az ország nevezetesebb városaiban. Meg kell ragadnunk az úgyszólván el­hagyatottan álló hazai iparnak akadozó sze­kerét. Kelet felé int a pálya, kelet felé hr a cél minket! Erős bennünk a hit, hogy ma­holnap kereskedelmi ipar- és földművelési, szóval, nemzetgazdászati érdekeinknek saját magyar minisztere lesz, a­melynek szent kö­telessége leend a bécsi minisztériummal ba­rátságosan megférve s karöltve haladva a ke­lettől messzebb eső porosz-, angol- és francia iparosokat leszorítani a közel tartományok piacáról. E pillanatra készen kell lenni Magyar­­ország iparosainak, az időnek sorakozva kell bennünket találnia. Az általunk a pesti központi iparos­­bizottmány útján, az országgyűlés elé menesz­­tendő emlékiratban bőven kifejtettük, hogy mire kell törekedniök az iparosoknak és a tör­vényhozásnak, hogy a hazai ipar s ezáltal a haza fölviruljon? Ott van midenekfölött — csekély erőnkből lehető bőven kifejtve — az igen szükséges elméleti és gyakorlati kiképez­­tetése az iparos osztálynak, a testületi és társulati erősebb sorakozás hordereje sat. Pesti iparos társaink, mint egy kiváló fi­gyelmünkbe ajánlották körlevelük 3-dik részét, mely azt foglalja magában, a­mit nem a tör­vényhozásnak, de önmagunknak kell eszközöl­nünk a hazai ipar emelésére. Már , mint katonák , többször sikeresen kísértettük meg a kelet ellen való harcot, mint iparosok is megkísérthetjük, többszörös okokból elmulaszthatlanul meg kell kísér­tenünk. A legfőbb ok az, hogy ha mi nem kí­sértjük meg, folytatni fogja a nyűgöt, s a­mint a szárazi közlekedés kiegészítődik, a mi hátunkon megy keresztül kézműáruival. Tudjuk, hogy tőlünk kiviszik a nyers­anyagot Poroszországba, s azután a gyárt­mányt visszahozzák s viszik messze túl raj­tunk, keletre. E hurcolás elég költséges, és mégis meggazdagodnak belőle a nyugatiak, a­míg mi, kik keletnek tőszomszédai vagyunk, nézzük, hogy mint viszik el csaknem orrunk elől a nyugati tartományok a pénzt. Pedig mi ugyancsak pénztelenek vagyunk és biztosabb források nem igen kínálkoznak az ipar által nyújthatóknál. Erős ok az is, hogy saját szükségletein­ket sem teremtjük elő. S lám mi mégis kivi­telre számolunk, és joggal, ha nyerstermé­nyeinket földolgozzuk. Íme keletre még a búzából készült gyártmánynak, a lisztnek is nagy kivitele van. Holott keleten a gabona olcsóbb, mint nálunk. Addig is azonban, míg iparügyeink ren­dezve lesznek, okvetlen szükséges, hogy a kö­zeledő napok sorakozva és a közértelem, ösz­­szetartás és közszorgalommal fölruházva , föl­fegyverkezve találjanak bennünket. Ezért min­denekelőtt szükséges, hogy: vegyük elő az egymás becsülését; ha valakiben, vagy vala­mely tömegben, talán csekélyebb hibák mel­lett is nagyobb érdemeket látunk, induljunk vele. A legegyszerűbb ember is néha igen jó gondolatokkal van megáldva, ezt tapasztaltuk közelebbi iparos-értekezleteink alkalmával.­­ Ezért egymást megértve, minden város kivá­laszthat jeles férfiai közül egy elnököt és ala­kíthat iparosok­ bizottmánya cím alatt egy saját kebeléből kiválasztott csoportozatot, mint a minővel már Szeged bir. — Ez iparos-bizott­mányoknak feladatuk az országgyűlés elé menesztendő emlékiratra való közreműködés. Azonban, a­mint tudjuk, országgyűlésünknek egy bizottmánya iparügyekkel foglalkozand, ezért nekünk is okvetlenül szükséges leend annál inkább bele­szólni a nagy szervezke­désbe, mivel az országgyűlésen, mint tudva van, kimondatott, hogy az érintett ország­­gyűlési bizottmánynak feladata leend szakér­tőkkel, szakemberekkel érintkezni. Ilyen érint­kezésre az egyes elismert tekintélyeken kívül, legjogosultabbak a vidéki iparos-bizottmányok. De azonfölül ezen bizottmányok, a­mint föl­terjesztik emlékiratukat, még ezzel be nem fejezik ide tartozó teendőiket, mert valamely fölvilágosítandó rész, valamely kevésbé kifej­tett kérdésnek alaposabb kifejtése érdemében fölszólíttathatnak, s ekkor ismét kötelességük leend felelni. Ezért szükséges és üdvös lesz, hogy a­midőn a bizottmány által kidolgozott emlék­út közelebb a város összes iparosainak gyülekezete elé fog terjesztetni, egyszer­­s­mind arról is gondoskodjunk, hogy a bizottmány állandónak nyil­váníttatván, megerősíttessék.­­ Ezen megerősítést úgy érzem, hogy még több tag ajánltatván, a szám szaporíttassék. Azonban arra is figyelmeztetem polgártársaimat, hogy a bizottmánynak nem elég csak tagja lenni, de teendőiben a tagoknak tevékeny részt kell venniök. Olyasmit is hallottam , mintha némely céhnek öregebb tagjai neheztelnének, hogy né­hány ifjabb tag s talán nem éppen a céhmester választatott a bizottmányba. Uraim, ez ne bántsa önöket. Ne azt kérdezzék , hogy ki az a bizottmányi tag? hanem azt, hogy mire és mennyire képes? Noha az ősz férfiak tiszteletreméltó ta­pasztalására az ifjabbaknak mindig szükségük van, de ne feledjük, miszerint az idők igen megkívánják, hogy saját korszakuk szülöttei és tanulmányozói, az ifjú tevékeny elmék is befolyjanak az iparügyek javításába, ezért uraim, ne a vagyon és a kor, de az határoz­zon, hogy ki akar? ki kir? kinek van ideje hasznos tanácsával továbbra is befolyni ! Még egy mondandóm van: Időnket szívesen szenteljük az iparos köz­ügyeknek, sőt pénzzel is szívesen áldozunk. Ezen áldozatot több egyes megtette és né­hány testület is. Azonban még több testület és egyesek hátra vannak. Uraim, ne feledjük, hogy a­midőn mindnyájunk érdeke forog szó­ban, nem szabad várnunk , hogy érettünk majd mások küzdenek, s majd mi csak az eredményben osztozunk, hanem a terheket, erejéhez mérve, minden testületnek és egyes­nek kötelessége közösen viselni. Bakai­ Nándor: Országgyűlési tudósítások. Az alsóház ülése ápril 18-di­cán. A kép­viselőház mai ülésében fölolvastattak a közös­­s­gyi bizottmányba választott királyhágón­­túli képviselők nevei, azon sorban, a­mint leg­több szavazatot nyertek, t. i. Bethlen Far­kas, Ber­ek­es Frigyes, Hosszú, Zeyk Károly, gr. Mikó Imre, gr. Kun Kocsárd, gr. Bethlen János, b. Kemény Gábor, Simay Gergely, Torma Károly, Fehden­feld Frigyes, Gecző János, Zimmer­mann, Tisza László. A Vörösmarty-szobor bizottmány lelkes szavakban írt fölhívására, melyet Somsich Pál melegen ajánlott, a ház Zeyk Károly másod­­alelnököt bizá meg a május 6-dikán törté­nendő szobor-leleplezés ünnepélyén a küldött­ség vezetésével, mely küldöttség a képviselő­ház azon tagjaiból álland, a­kik erre önként vállalkoznak. Több rendbeli kérvény tudomásul vétele után az állandó igazolási bizottmány előadása vette kezdetét. Budai Lőrinc beregh megyei képviselő vá­lasztását az osztály azon okból, mivel a vá­lasztás óráját a választási bizottmány elnöke elmulasztotta kihirdetni, megsemmisítendőnek tartja. A ház az osztály véleményét elfogadta. Ezután néhány erdélyi képviselő igazoltatott, s végre a ház acusticájára vonatkozólag V. Kovách László jelentést tesz a bizottmány nevében. E szerint a bizottmány abban álla­podott meg, hogy az elnöki szék egy éllel előbbre hozassák, s a fölötte lévő fülke ideig­lenesen deszkafallal elzárassék. Elrendeltetett. A felsőház ülése ápril 18-dikán. A főren­­dnek e napon tartott ülésében a viták befejez­tettek. A felirat elfogadása mellett nyilatkoztak: Vay Ádám, Andrássy Manó, Andrássy Aladár, Haller Sándor, Teleky Sándor, Széchenyi Já­nos, Károlyi György, Vay László, Hunyady László, Eszterházy Pál, Zichy Ottó grófok, Eötvös Dénes és Ambrózy György bárók. — Ellene nyilatkoztak Mailáth Antal gr., Fiáth Ferenc báró, Dessewffy Egyed gr., Wenkheim László báró, Simor J. győri püspök , és Peit­­ler Antal váci püspök. 29 szónok elállván a beszédtől, szavazásra került a sor, melynek eredménye lett, hogy 106-an a felirat elfoga­dása mellett, 102-en ellene szavaztak. E sza­vazás megtörténte előtt azonban a felsőház elnöke­­. Sennyey Pál kért szót, s mint a „Pesti Napló“ írja, oly ékesszólással s oly szabatos, tiszta nyelven, oly tapintattal és ildommal szólt, hogy a hallgatóság meggyőző­dött, miszerint az elnök szellemileg is elnöke a háznak. Beszédének lényege a következőkben össz­pontosul : A kormánynak van programmja és ez­ a jogos állapot helyreállítása. E programmot a kormány folyvást szem előtt tartotta és folyvást szem előtt fogja tartani. Annak ke­resztülvitelére bocsátotta ki a kormány a szeptemberi manifesztumot, habár azon ve­szélynek tette ki magát, hogy a Lajtán túli népek részéről, kiknek ,sorsa most a magya­rok kezében van, alkotmánytalansággal fog vádoltatni. A kormány azon nézetben volt, hogy az ország nyílt föllépését érdeme sze­rint méltányolni fogja, s abban a jövőre nézve semmi veszélyt sem fog látni. A kormány oly egyetértést akar létrehozni, mely mind a Lajthán inneni, mind a Lajthán túli népeket kielégítse. A királyi leiratra nézve szónok­o megyjegyzi, hogy az félreértetett, mivel a trónbeszédben tett ígéreteket illetőleg hátra­­lépés nem volt és ma sincs a kormány szán­dékában. S végre határozottan kijelenti, hogy a kormány azon alapot, melyre kezdetben állt, tudniillik a jogalapot sohasem fogja el­hagyni. A felsőház ülése ápril 19-dikén. Az utolsó három ülés jegyzőkönyveinek hitelesítése után, Zichy Ottó gróf azon tekintettel indíttatva, hogy a megyék hatáskörének helyreállítása remélhető, mely esetben Pest megye — a fő­rendek ideiglenes használatában lévő termét saját tanácskozmányaira leend kénytelen igénybe venni, — azt az indítványt teszi, hogy miután a múzeumi terem tán rendelkezésre van, a ház oda költözködhetnék át. Az elnökség megbizatott, hogy e rész­ben — egyetértőleg a háznagygyal — a kellő intézkedéseket tegye meg. Ezután elnök­i excellentiája figyelmez­teti a házat, hogy a házszabályok értelmében a tegnap elvileg elfogadott felirat részletes tárgyalás alá volna bocsátandó, illetőleg sza­­kaszonkint felolvasandó, a háztól függvén azt olvasottnak tekinteni s az utabbi részletezett felolvasástól elállani. — Ez közakarattal meg is történvén, egyszersmind a képviselőházra hagyatott, a felirat szövegében azon styláris módosításokat megtenni, melyek a m. főrendi­ház hozzájárulása által szükségessé váltak. Amerikai levelek. IX. (Eredeti tudósítás.) (Folytatás.) Mejiko. Alsó California. La­ Paz. Tél­ó 21-én 1866. Különben a franciák nagy kegyetlensége­ket visznek végbe a mejikóiak ellen. Elég az igen sok közül csak egy eseményt emlí­teni. A múlt nov­ elején Rosales, köztársasági tábornok, sonorai kormányzó, 250 emberrel Alamos városban volt, midőn mintegy 1500 indul a város alatt megjelent s hűséget szín­lelve, a tábornokot kérték köztük megjelenni bizonyos kéréseik kihallgatására, és miután a semmit nem gyanító tábornok néhány tisztjével csakugyan közibök ment, az indusok reáro­hanván , őt tisztjeivel együtt fölkoncolták. Emez indusok Almada nevű biztos által voltak föl­bujtatva. A tény kivitelére jutalmul igértetvén nekik az azon környéken lévő fehérek minden jószága, annak kivitele után szörnyű kegyet­lenségek közt le is gyilkolták a fehéreket. Sokan a mexikóiak közül ama környékről egész idáig menekültek és rémdolgokat beszélnek a biztos működéséről. Az épen most érkezett hírek szerint Garcia Morales, egy másik köz­­társasági tábornok az indusokat szétűzte, előbb Alamosnál, most újabban pedig Hermosillonál, közülök mintegy 800-at leölvén, és így Sonora nagyobb része újra a köztársaság kezében van, az idemenekültek is kezdenek hazatérni. Ily bánásmód az Egyesült­ Államokat még jobban felingerelte s igen jeles emberek állí­tása szerint a szerződés már megköttetett az Egyesült­ Államok és a mejicoi köztársasági kormány között, melynek értelme szerint a mejicoi kormány nagy kereskedelmi előnyöket enged és átadja Sonora, Sinaloa és Alsó- California államokat az Egyesült­ Államoknak; ezek köteleznék magukat azután, nemcsak visszaállítani a köztársasági kormány­formát, hanem azt védelmeznék is minden kül- és bel-ellenségek ellen és fizetnének 20 millió dollárt Mexicának. Mennyi igaz van eme sza­vakban, csak a jövő fogja megmutatni, annyi azonban bizonyos, hogy a nagy előkészületek­nek okai vannak.­­ Nem kis jelentősége van Juarez elnök leveleinek sem, melyekben az elnök legnagyobb reményét fejezi ki, hogy legfölebb 10 hónap alatt a köztársasági kor­mány győzelmesen vonuland be a fővárosba. Eme leveleket a San­ Franciscoban lévő mexicai consul, Senior Godoy mutatá s azokat is, melye­ket Juarez október utóján és november elején írt consulához El Paso del Norte városból. Emellett a csapat­parancsnokoknak utasítások küldettek új erőfeszítéssel dolgozni, sőt ama mesk­aiak is, kik bátorságukat vesztvén, 1864-ben az Egyesült­ Államokba menekültek, jelenleg újra vissza kezdenek térni, ismét fegyvert fogandak. Szóval közönségesen azt hiszik, hogy az Egyesült Államok beavatko­zása sokáig ki nem maradhat, tulajdon érde­keik kívánván a franciák által fölállított csá­szárság lerontását. Ez ma elég, akaratom ellenére hosszan írtam; még magunkról kell, hogy röviden szóljak. Mi San­ Franciscoból a múlt évi decemb. 31-én, tehát az év utolsó napján, indulunk. Közönségesen ama napon az emberek vissza­szoktak emlékezni az elmúlt év jó és rész napjaira, és ez így volt mivelünk is. Ha az év első részét csaták közt tölténk, ugyanannak utol­só napján nem kevésbé indulunk ama föld felé, hol az emberek már-már fáradtan küzdenek és segítségért kiáltanak minden népek fiaihoz. És miért ne mennénk, hisz ha csak egy ke­vés hasznára lehetünk is a köztársaságnak, vérünket örömmel adjuk. A hajók San­ Franciscoból rendesen reg­geli 10 és 11 óra között szoktak indulni, hogy a bekövetkezett apály segítségével köny­­nyebben kimehessenek az arany kapun (Gol­­den­ Gate) a csendes tengerre, az öbölből ki­felé folyó vízzel, míg az érkező hajók közön­ségesen a dagálylyal szoktak befelé menni a híres nevezetű szoroson, amelyen vándorolt és vándorol még ma is keresztül California ara­nya, melynek szép színét tartozó tisztelettel imádják az emberek, és amely lelketlen érc — szégyenünkre legyen mondva — nemcsak könnyen lázba hoz bennünket, de képes egész meztelenségében elénkbe állítani az emberi természet ama gyöngéjét, melyet kapzsi zsu­goriságnak neveznek. San­ Franciscoban több gőzös­­ társaság létezik és — mellékesen mondva — igen szép hajóik vannak, kivált a Panama felé járó gőzösök a legszebbek, melyeket valaha lát­tam; valódi pompás úszó­paloták, hol semmi kényelem sem hiányzik. Ezek közül egy a mexicai társaság, melynek egyik hajója Ma­­zatlan, Guaymas és La­ Paz, a californiai öböl partjain fekvő városokba és onnét visz­­szautazik; eme körutat rendesen minden hónapban egyszer teszi. Mi tehát, miután a consul bennünket mindenféle levelekkel ellá­tott és a követendő utasításokat adó, erre a hajóra szállunk, és már reggeli 9 órakor an­nak tetején járkáltunk, hol a sürgés-forgás és az utasok érkezéséből támadó zavar leir­­hatlan. Az indulás ideje érkezvén, a hajót kötő és fogságban tartó vastag kötelek leol­dottak, és a hajó háttal kezdett haladni az öböl közepe felé, mintha nem tudná rögtöni szabadságbani létét fölhasználni, vagy mintha készülni akarna a tenger habjaival a vidalra.

Next