Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-10-18 / 83. szám

Bárminő legyen is a méregkészítés módja, annyi bizonyos, hogy eleget nem bír­tak készítni, mert minden elfogott és megölt indulnál 40—60 nyíl lévén, ezek közül csak 10 vagy 12 volt méregbe mártva, és hogy a méreg a nyilak végéről le ne kopjék az idő­járás és a többi nyilakkali dörgölődzés folytán, a mérgesítettek végeit nádkarikákkal födik s csak a lövés előtt szokták levenni. Február 19-dike után folytonosan hábor­gatták az indusokat, mig végre március 6 án Martinez tábornok Fuerte városba érkezvén, erélyesen megkezdte az indusok elleni műkö­dést; ő csapatával a folyó völgyén lefelé, mi pedig rendelete következtében fölfelé indulunk és vele egyesültünk. Az indusok mindenütt megverettetvén, egy részök a hegyek közé futott, mások pedig a mayo-indusokhoz futot­tak , hová őket a tábornok csapataival követé, kegyelmet hirdetvén azoknak, kik a hegyek közé menekültek, ha két hónap alatt fegy­vereiket leteszik és békés foglalkozásaikhoz visszatérnek; mi pedig 15-dikén Zaragosába visszatérünk, utunkat az állam fővárosa Cu­­liacan felé folytatandók. Ha az igazat meg kell vallani, az indu­soknak nem kevés okuk van a fehérekkel elé­gedetlenségben élni; ők ezeket úgy tekintik, mint a­kik őket mindenükből kifosztották; tagadni nem is lehet, hogy Cortez idejétől fogva, a spanyolok mindenféle kegyetlensége­ket követtek el a bennszülötteken, nemcsak személyeik és jószágaikat illetőleg, hanem még vallásilag is. Mexico föltalálása a spanyol­­inquisitió virágzó korába esvén, ama vak dühösségű vérontás rendszer, egész rettene­tességében hozatott onnét ide a dominikánus barátok és jesuiták által, kik a római pápák által különféle időszakokban hangoztatott vé­leményeket, Isten szava és akarata gyanánt akarok reá erőszakolni az emberekre s irtó­zatos kínzások között gyilkoltaták le mind­azo­kat , kik tanaikban kételkedni merészlenek. Az indusok végre eltompulva az üldözé­sek alatt, apáik vallását kénytelenek lőnek fölcserélni a reájok erőszakolttal, de szivök mélyében boszut esküdtek az idegenek ellen, szüntelen visszaóhajtván Montezuma unokáját, ki őket az utált fehérek ellen vezetendi. Miksa biztosai által magát az indusok­tól várt szabadítónak hirdetvén, ezek nem is készek fegyvert fogni és oly dühös­­séggel működtek, hogy még a fehérek által ültetett gyümölcsfákat is kivagdalták. Az így elámított nép minden tekintetben szánalomra méltó. Azonban e lázadás nem volt átalános, sok indus velünk harcol ma is itt Mazatlan előtt, a franciák és császáriak ellen. Az indusok között több jeles férfiút ta­lálhatni. Maga a köztársaság elnöke, Juarez is telivér indus, egyike a leghíresebb törvény­tudósoknak Mexicoban, szavához hű , a fran­ciáknak és Miksa császárnak semmi ajánlata sem volt képes eltántorítni elnöki esküjétől. Itt emez államban az egyik kerület kormány­zója hasonlókép egy fiatal Gusman nevű in­dul. Jele, hogy köztük az ügyes emberek nem ritkák. (Folyt, köv.) vendég még­sem akar eltakarodni. Most meg még az esőben helyeznék reményünket, de csak nem jó az. Öt hét óta egyetlenegy csepp sem esett, sőt szeptember utolsó és október első napjai úgy folytak le, hogy tíz napig egy mákszemnyi felhőcske sem volt látható. Ha már tekintetbe vesszük, hogy nálunk az őszi vetésre nézve e szabály áll: két hét Mihály nap előtt, két hét Mihály nap után, elgondolhatni, milyen aggodalommal tekinte­nek a jövőbe azon gazdáink is, kiknek volna vetőmagjok. Mindezekhez hozzá véve az ipar és ke­reskedés teljes pangását, a politikai élet sza­bályozatlanságát , ki fog azon csodálkozni, hogy a lehangoltság átalános. És mikor lesz mindennek vége ? R. 1. Levelezések. Pozsony, okt. 12. 1866. Máskor ilyen időtájban városunk és vi­déke pezsgett az örömtől. Esténkint a várost körülövedző szőllőhegyekről egymásután szök­­döstek föl a röppentyűk, mig vidor társasá­gok körében a szellemi röppentyűk­amazok­kal versenyeztek. Mindez most egész máskép van. Iszonyú ellentét! Itt a szőllősgazda mély csöndben szedeti jó középszerű termését, mely nemcsak idei költségét fedezi, de az előbbi három év veszteségeinek legalább kamatját meghozza. Az ő szőllejét megkímélte a májusi fagy. Tőszomszédjáéban Diogenes lámpájával sem lehetne egyetlenegy árva fürtöcskét találni. A harmadikban mellette ismét van egy kevés, így megy ez az egész határban. Senki sem tudja ennek szabályát vagy rendjét megha­tározni. Egyébiránt lehangoltságunk nemcsak a szegényes szüret eredménye. Eleget itatnak minket bor nélkül is — a keserűség po­harából. A gabonatermés is nagyon, de nagyon középszerű volt s a mi kevés termett, azt is kiélte a hetekig meg hetekig itt tanyázott ezernyi meg ezernyi katonaság. Érezzük is ízét az uralkodó drágaságban, mert mig Pes­ten a marhahús fontja 18, nálunk 24 kr. A katonaság nagy része elvonult ugyan, de itthagyta emlékül a cholerát. Magában a városban eddig elég szelíden tizedelt, a mint­hogy itt sem 1831., sem 1855-ben nagy mérvben nem dühöngött, de annál inkább aratja áldozatait a falukon. Azt hittük, hogy a légmérsék változása jelentékenyen fogja enyhíteni. Egy hét óta ugyancsak hűvös éjeink vannak s nappal sem éget oly kánikulai forrósággal a nap, mint még október első napjaiban is; de a hívatlan Félegyháza, okt. 15. 1866. A roppant szárazság, mely minden em­bert szomorú aggálylyal töltött el, tegnap virradóra megszűnt. Már éjjel hallottuk az eső zuhogását és az égdörgést, míg végre tegnap többször neki kezdte az esést. Már most lehet szántani is, vetni is, csakhogy nem ártana, ha még vagy huszon­négy óráig esnék, mert a föld annyira ki volt száradva, hogy akár csiholni lehetett volna vele. A cholera­m. hu 12-dikén nálunk is felüté rémítő fejét, azonban ez ideig csak szórványosan mutatkozott. Orvosi jelentésből annyit írhatok, hogy eddig mintegy 20—30 egyén lett a ragály áldozata. Nem igy van Kecskeméten, hol mint hírből hallok, naponként 50 — 60 egyént rabol el, s leginkább — mint mondják — a város nyu­gati részén van befészkelődve, hol t. i. a nép szegénye lakik. Mint mondják, Csongrádon is kiveszi a vámot, de hogy mily adagban, arról semmit sem tudunk. Az ínség nagy mértékben van nálunk is; annyi a koldus, mint a polyva, kik közt oly szemtelenek is kerülnek, bár ép és egész­séges emberek, hogy képes volna az ember­rel hajba kapni, ha alamizsnát nem kapna. Szóval, a mai zsibbasztó körülmények közt bátran elmondhatjuk: bizony-bizony csehül vagyunk ! R. 1. Makó, 1866. évi október 9-én. ön es­etünk van, ha ugyan azon egy pár garabélyos menyecske után annak lehet ítélni, kik a tavaszi roppant reményt kis kosárká­jukban hazahordogatják. Legalább van szellőnk, hogy izét ne feledjük. — A kukorica­szedés is megesett, de sok helyt ez is hihetetlen cse­kélységgel fizetett, ergo nem igen hizlalhatunk malacot, pedig jó sertéseink szoktak lenni. Egyátalán a jószág nálunk igen meggyérült, bár a makói határ, valamint a vidék hajdan a legszebb szarvasmarhák hazája volt. Volt idő, hogy egy-egy gazda 100 darab marhával is birt s a béres is tartott 6—10 da­rabot, de most még a szántást is lovon vég­zik, pedig lovaik nagyon középszerűek. A vetemény­termesztés itt legjövedelme­zőbbnek tartatik. Termesztenek pedig: veres- és foghagymát, paprikát, különféle káposzta- és saláta­ nemet eleget és jót. Azonban gyö­keres veteményeiről Makó legnevezetesebb. Az itt termő petrezselyem, zeller, peszternák, sárga répa, mind bőségével, mind pedig szép­ségével s jóságával elsőséget érdemel. — Szó­val az egész Alföldet s Bánságot elözönli Makó gyökereivel, hagymáival s paprikájával. Ná­lunk e cikkek még most is igen olcsók. A cholera, ez Isten ostora, még mindig hatalmaskodik. Nem szeretünk nagyított köz­leményekkel feltűnést okozni, de amit a róza. kath. temetőben tapasztaltunk, versenyez az az 1831. évi cholerával. E hó 8-án legna­gyobb mértékben pusztított, lévén ekkor 74 halott az egész városban. — Elszomorító jele­netek is fordulnak elő ilyenkor. Többek közt egy szegény napszámos, mivel szomszédjainál nem lelt könyörületre, talicskán vitte ki ked­ves feleségét örökös nyughelyére. Bozóth Dezső: Helybeli ujdon­ságok. * Szeged szűkölködő gazdakö­zönsége részére, őszi vetőmag beszerez­­hetése végett 15.000 főt utalványoztatott, mely­nek kiosztása tekintetében szükséges intézke­dés végett ma délelőtt 10 órakor a városi széképület kisebb teremében inségügyi bizott­­mányi ülés tartatik.­­ A csongrád megyei gazdasági egyesület újra ajánlkozott tagjainak száma már eddig elérte a 100-at s a taggyűjtések még mindig erélyesen folynak, úgy hogy az egyesület újra alakulása biztosítottnak mond­ható, dacára azon éhes hollóknak, melyek már óhajtott sírja fölött hónapok óta kárognak. * Kocsisovszky Jusztin színigaz­gató a következő őszinte sorokban ajánlja magát Szeged színészetpártoló közönségének: „Érzem, hogy merész lépésre határoztam ma­gam, midőn egy jól rendezett, de épen azért költséges színtársulattal, újra fölkerestem e nemes város tisztelt közönségét, mely az al­földet sújtó csapásokban már hosszú évek so­rán osztozik s az idén is súlyosan meg volt általuk látogatva; de biztatott a remény, hogy valamint én a nehéz napok dacára híve ma­radtam a t. közönségnek, úgy viszont a kö­zönség is hű marad a színészethez, melyet nélkülözni, már csak a megszokottságnál fog­va is — úgy hiszem — nehezére esnék. — Részemről igyekeztem, hogy a pártfogás le­hetőleg meg legyen hálálva s hogy a midőn a közönség a színművészeiért, mint valódi lelki szükségért, áldozatot hoz, méltó szellemi él­vezetben is részesüljön. E végből oly dráma-, vígjáték-, népszínmű- és operette-társulatot szerveztem, minővel kevés vidéki színpad di­csekedhetik, melyben dacára a vidéki szini­­erők nagy megoszottságának, több kiváló te­hetségű tag foglal helyet. Elég legyen ezek közül ezúttal Gesztessy Etelkát, Szi­­getközynét és Tóth Jenőt megemlíte­nem, kik közül az első a nemzeti színpadon adta szép jelét hivatottságának, a második ugyanottani vendégszereplése a lapok dicsérő nyilatkozataival találkozott, a harmadik pedig a pesti színészképző intézet szépreményű nö­vendéke volt. E mellett a nemzeti színház több jeles tagját nyertem meg vendégszerepekre. Ami a színre kerülő darabokat illeti, célom a régi jó művek fölelevenítése mellett, a részint itt még elő nem adott, részint időközben fel­merülő újakat is bemutatni a t. közönségnek. Erre nézve gazdag műsorozat áll rendelkezé­semre. Az előadások sorát jövő szombaton, okt. 20-án „Bíbor és gyász“ című dráma Hegedűs Lajostól nyitja meg. A darab Gesztessy Etelka első fölléptével a hely­beli jótékony nő­eg­ylet javára fog színre kerülni. — Vasárnap, okt. 21--én pedig Sziget­­közyné Hetényi Antónia első fölléptéül „Marcs­a, az ezred leánya“ fog előadatni. Az első bérlet október 27-én veszi kezdetét „Brankovits György“ című drámával. Bérletár 18 előadásra: Alsó páholy 26 frt. Felső páholy 21 frt. Zártszék 5 frt 25 kr. Bérleni lehet Burger Zsigmond úr könyvke­reskedésében, Kocsisovszky Jusztin színigaz­gatónál , valamint a színházi pénztárnál. A mélyen tisztelt közönség bizonyára ismeri egy oly színigazgató küzdelmes helyzetét Szegeden, ki mind a közönség, mind a társulati tagok irányában vállalt kötelezettségének meg akar felelni. Tudja azt, hogy itt a színigazgatók s illetőleg társulatok nemcsak hogy külön sub­­ventiókban nem részesülnek, de még a szín­házért is tetemes bért kell fizetniük, minél­fogva csak a közönség pártfogására vannak utalva. Mély tisztelettel fordulok tehát ma­gam és személyzetem nevében a t. közönség­hez, kérvén a szinművészettel már több ízben éreztetett becses pártfogását. Szeged, okt 15. 1866. Alázatos szolgája Kocsisovszky Jusztin, színigazgató.“ S.y. A tanyai iskolák érdeké­ben. Az idő eljött, melyben a tanyai iskolák­nál a tanórák megkezdetnek; hozzá kell tehát fogni a működéshez lelkiismerettel, ha azt akarja a tanító, hogy a rövid idő alatt, mely a tanyákon taníttatásra szenteltetik, a kívá­natnak megfelelhessen. A tanító ismervén hi­vatását, mindent megtesz, hogy a kívánt cél eléressék, de a legnagyobb buzgólkodása mel­lett is csorbulást szenved, ha a szülők hasz­nos törekvéseiben nem segítik. A tanító nem kíván egyebet a szülőktől, csakhogy tanköte­les gyermekeiket a kellő időben iskolába íras­sák s ne tartsanak a beiratások hónapokon át, mint eddig történt, mert igy a tanító magas hivatását a legjobb akarat mellett sem telje­sítheti úgy, a­mint kellene, mivel az újonnan érkezők a többiektől elmaradnak s ha ezekkel a tanítást újra kezdi, az előbbiek haladása nagy mértékben gátoltatik s ha a gyermekek e miatt keveset tudnak, hajlandók a szülők ezt a tanítók hanyagságának felróni. Ezen igénytelen figyelmeztetésem mellett tehát el nem mulaszthatom az illető tanhatóságnak figyelmébe ajánlani azon nézetemet, miként e bajon csak akként lenne segítve, ha az illető iskola gond­nokoknak, tanyai kapitányoknak szoros köte­lességükké tétetnék, miszerint tudassák a szü­lőkkel, hogy gyermekeiket a kellő időben is­kolába írassák és hogy minden alapos ok nél­kül hon ne marasztalják, mert mind fölebb mondám úgy is elég rövid az idő, mely a ta­nyákon a taníttatásra szenteltetik s ha e ke­vés idő is ily hátrányok miatt elfecséreltetik, akkor a tanító sikeres működése is akadályoz­va van. Remélem, hogy igénytelen szavaim az illető helyen viszhangra találnak. * Halotti tor. Sok szép szokása van a magyar embernek, melyek ős­időkből szár­maztak át reá, de van olyan is, a­miről jó lenne már valahára leszokni. A lakodalmat, keresztelőt, névnapot s a t­ ülje meg kiki íz­lése és tehetsége szerint, mert, hogy a ven­dégszerető magyar ember alkalmat keres reá, hogy összegyűjtvén rokonait, barátait, azok előtt kitárhassa szivét és kamaráját; ez ellen nem lehet senkinek kifogása, de annál inkább elfordul minden műveltebb érzésű ember, a kegyelettel össze nem férő s a köznépnél di­vatozó rút szokástól, a halotti tortól. Valóban furcsa gusztus kell aház, mindjárt a temetés után zajos eszem-iszomot csapni a temetkező háznál s úgy­szólván gúnyt űzni a némaságá­ban rettentő enyészetből. De különben is nem az ősi magyar szokás az, a­mi most a halotti tor címén a köznépnél dívik, hanem annak elfajulása. Nem azért gyűltek össze a régiek a temetkező háznál, hogy csupán egyenek és igyanak, aztán dalra vagy néha egymás hajá­ba is kapjanak. A régi halotti toroknak bizo­nyos szabályai voltak. Ünnepélyes komolyság vonult végig a gyülekezeten, mely az elhunyt emlékével foglalkozott s életéből vagy halálá­ból tanúságot vont. Máskép megy ez mai nap. Tudunk esetet, hogy az özvegynek a tor alatt oly nagy kedve támadt, miszerint nem bírván magával, az ablakon ugrott ki. Most történt legközelebb, hogy egy szegedi gazda­ember meghalálozván, a temetésről hazatért rokonok és barátok vidám tort csaptak házának egyik szobájában, míg az ekként gyászolt ember sógorasszonya a másik szobában feküdt kite­rítve. Különben e szokás annyira divato­zik itt, hogy még a legszegényebb családok sem tudnak róla lemondani. Most e cholerás időben, oly szegény családok, melyeknek alig van betevő falatjuk, hozzátartozóik egyikét másikát eltemetvén, tort csaptak, meghiván rokonaikat kenyérre, szalonnára s egy kis sa­vanyú borra, mely megkivántatóságokat a fe­jük alól eladott párna árán szerezték. Azok, a kik a nép körül leginkább forgolódnak, lelkészek, néptanítók ne feledjék el e rút, szokást legalább az újabb nemzedékből ki­irtani. * Halálozás. Viday Károlyné, született Kolb Mária f. hó 16-dikán életének 37-dik évében elhunyt. A mélyen sújtott férjjel 5 gyermek siratja a korán elhunyt anyát. Teme­tése tegnap délután ment végbe. Béke po­raira 1 * Heckenast Gusztáv kiadá­sából a következő új könyvek küldettek be szerkesztőségünkhöz: a) „Arab regék.“ Két kötet. Azon regék válogatott gyűjteményét tartalmazza, melyeket nagy költőnk Vörös­marty Mihály fordított. A kiadó az által, hogy csakis a Vörösmarty által fordított regékre szorítkozott, azt kívánta elérni, hogy e két kötet Vörösmarty összes munkáinak mintegy kiegészítő részéül tekintessék. Ára 4 frt. — b) „A világ­történelem tankönyve, tekintettel műveltségre és vallásra.“ Irta dr. Weber György. A tizenegyedik bővitett kiadás után. Tizenki­lencedik és huszadik füzet. A munka körül­belül 25 íves füzetben jelenend meg. Egy-egy füzet előfizetési ára 40 kr. d) „Magyar iro­dalmi szemelvények.“ Kézi könyvül V—VIII-ik oszt. ifjúságnak a magyar nyelv és irodalom­­bani oktatásra. A szónoklat és költészet elmé­letének s a magyar irodalom történetének vázlatával. Szerkesztette Szvorényi József, fő gymnasiumi igazgató s akadémiai tag. Máso­dik fele: Az egész mű ára 3 frt 60 kr. * A cholera, miután vagy 800 em­bert elsepert városunkban, most már csak szór­ványosan mutatkozik s remény van, hogy né­hány nap múlva végkép meg fog szűnni. Ennél fogva a cholera-kórházat sem helyezik át a Rókusra, miután — Istennek hála —• nincs a kit ápoljanak benne. / P­o­ny­v­a ir odaírni élelmesség. Érdekes jelenetnek voltunk tanúi tegnap a bú­zapiaci hetivásáron, hol tömérdek mindkét nembeli népség szájtátó áhítattal vett körül egy paraszt embert, ki egy hetivásáros kocsi­ból rögtönzött szószékről valami ponyvairo­dalmi terméket olvasott föl vagyis inkább sza­valt el nekik oly szentori hangon, mely a bú­zapiaci tágas tért teljesen betölté­s, oly tűzzel és helyes hangejtéssel, mely egy római tribu­­nus plebisnek is becsületére vált volna. A ha­tás teljes volt, mert az érdemes hallgatóság egymást törte az újkori Demosthenes hóna alól előrántott ponyvairodalmi csomagnak egy-egy példányáért, mely igyekezet a költészet spha­­rájában lebegett ügyes szónokot egyszerre prózai pénzszedővé varázsolta. Denique a szük­ség, ez a goromba iskolamester, mindenre megtanít ! * A vidék különböző részeiből azon örvendetes hírek érkeznek, hogy a szom­jas földet végre tartós eső áztatta meg. Szeged fölött is be volt múlt vasárnap borulva az ég. Villámlott, mennydörgött s esett is egy keve­set, azonban nagyon is keveset, úgy hogy a föld porát is alig verte le. Mindamellett a le­vegőt egy kissé megtisztította s a járvány csökkentésére kedvező befolyást gyakorolt.­­ Az őszi vetéseket egy uj csapás fenyegeti; a gazdák állítása szerint a szegedi földeken nagyban mutatkozik a vasféreg, mely minden kicsirázott szemet megsemmisít. — Ellenben rem­ényök van, hogy a volt csekély esőzés után imig-amett a repcéből lesz még valami. Az ujszegedi tiszamenti töltés, mely ínséges időben készült s mintegy 50,000 írtba került, ismét nem a legjobb karban van s a mély kátyúk miatt közlekedésre már nem is alkalmas, minden kocsi kikerüli s halad a töltés mellett. Ezt, miután nemcsak közteke-

Next