Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-10-18 / 83. szám
Bárminő legyen is a méregkészítés módja, annyi bizonyos, hogy eleget nem bírtak készítni, mert minden elfogott és megölt indulnál 40—60 nyíl lévén, ezek közül csak 10 vagy 12 volt méregbe mártva, és hogy a méreg a nyilak végéről le ne kopjék az időjárás és a többi nyilakkali dörgölődzés folytán, a mérgesítettek végeit nádkarikákkal födik s csak a lövés előtt szokták levenni. Február 19-dike után folytonosan háborgatták az indusokat, mig végre március 6 án Martinez tábornok Fuerte városba érkezvén, erélyesen megkezdte az indusok elleni működést; ő csapatával a folyó völgyén lefelé, mi pedig rendelete következtében fölfelé indulunk és vele egyesültünk. Az indusok mindenütt megverettetvén, egy részök a hegyek közé futott, mások pedig a mayo-indusokhoz futottak , hová őket a tábornok csapataival követé, kegyelmet hirdetvén azoknak, kik a hegyek közé menekültek, ha két hónap alatt fegyvereiket leteszik és békés foglalkozásaikhoz visszatérnek; mi pedig 15-dikén Zaragosába visszatérünk, utunkat az állam fővárosa Culiacan felé folytatandók. Ha az igazat meg kell vallani, az indusoknak nem kevés okuk van a fehérekkel elégedetlenségben élni; ők ezeket úgy tekintik, mint akik őket mindenükből kifosztották; tagadni nem is lehet, hogy Cortez idejétől fogva, a spanyolok mindenféle kegyetlenségeket követtek el a bennszülötteken, nemcsak személyeik és jószágaikat illetőleg, hanem még vallásilag is. Mexico föltalálása a spanyolinquisitió virágzó korába esvén, ama vak dühösségű vérontás rendszer, egész rettenetességében hozatott onnét ide a dominikánus barátok és jesuiták által, kik a római pápák által különféle időszakokban hangoztatott véleményeket, Isten szava és akarata gyanánt akarok reá erőszakolni az emberekre s irtózatos kínzások között gyilkoltaták le mindazokat , kik tanaikban kételkedni merészlenek. Az indusok végre eltompulva az üldözések alatt, apáik vallását kénytelenek lőnek fölcserélni a reájok erőszakolttal, de szivök mélyében boszut esküdtek az idegenek ellen, szüntelen visszaóhajtván Montezuma unokáját, ki őket az utált fehérek ellen vezetendi. Miksa biztosai által magát az indusoktól várt szabadítónak hirdetvén, ezek nem is készek fegyvert fogni és oly dühösséggel működtek, hogy még a fehérek által ültetett gyümölcsfákat is kivagdalták. Az így elámított nép minden tekintetben szánalomra méltó. Azonban e lázadás nem volt átalános, sok indus velünk harcol ma is itt Mazatlan előtt, a franciák és császáriak ellen. Az indusok között több jeles férfiút találhatni. Maga a köztársaság elnöke, Juarez is telivér indus, egyike a leghíresebb törvénytudósoknak Mexicoban, szavához hű , a franciáknak és Miksa császárnak semmi ajánlata sem volt képes eltántorítni elnöki esküjétől. Itt emez államban az egyik kerület kormányzója hasonlókép egy fiatal Gusman nevű indul. Jele, hogy köztük az ügyes emberek nem ritkák. (Folyt, köv.) vendég mégsem akar eltakarodni. Most meg még az esőben helyeznék reményünket, de csak nem jó az. Öt hét óta egyetlenegy csepp sem esett, sőt szeptember utolsó és október első napjai úgy folytak le, hogy tíz napig egy mákszemnyi felhőcske sem volt látható. Ha már tekintetbe vesszük, hogy nálunk az őszi vetésre nézve e szabály áll: két hét Mihály nap előtt, két hét Mihály nap után, elgondolhatni, milyen aggodalommal tekintenek a jövőbe azon gazdáink is, kiknek volna vetőmagjok. Mindezekhez hozzá véve az ipar és kereskedés teljes pangását, a politikai élet szabályozatlanságát , ki fog azon csodálkozni, hogy a lehangoltság átalános. És mikor lesz mindennek vége ? R. 1. Levelezések. Pozsony, okt. 12. 1866. Máskor ilyen időtájban városunk és vidéke pezsgett az örömtől. Esténkint a várost körülövedző szőllőhegyekről egymásután szökdöstek föl a röppentyűk, mig vidor társaságok körében a szellemi röppentyűkamazokkal versenyeztek. Mindez most egész máskép van. Iszonyú ellentét! Itt a szőllősgazda mély csöndben szedeti jó középszerű termését, mely nemcsak idei költségét fedezi, de az előbbi három év veszteségeinek legalább kamatját meghozza. Az ő szőllejét megkímélte a májusi fagy. Tőszomszédjáéban Diogenes lámpájával sem lehetne egyetlenegy árva fürtöcskét találni. A harmadikban mellette ismét van egy kevés, így megy ez az egész határban. Senki sem tudja ennek szabályát vagy rendjét meghatározni. Egyébiránt lehangoltságunk nemcsak a szegényes szüret eredménye. Eleget itatnak minket bor nélkül is — a keserűség poharából. A gabonatermés is nagyon, de nagyon középszerű volt s a mi kevés termett, azt is kiélte a hetekig meg hetekig itt tanyázott ezernyi meg ezernyi katonaság. Érezzük is ízét az uralkodó drágaságban, mert mig Pesten a marhahús fontja 18, nálunk 24 kr. A katonaság nagy része elvonult ugyan, de itthagyta emlékül a cholerát. Magában a városban eddig elég szelíden tizedelt, a minthogy itt sem 1831., sem 1855-ben nagy mérvben nem dühöngött, de annál inkább aratja áldozatait a falukon. Azt hittük, hogy a légmérsék változása jelentékenyen fogja enyhíteni. Egy hét óta ugyancsak hűvös éjeink vannak s nappal sem éget oly kánikulai forrósággal a nap, mint még október első napjaiban is; de a hívatlan Félegyháza, okt. 15. 1866. A roppant szárazság, mely minden embert szomorú aggálylyal töltött el, tegnap virradóra megszűnt. Már éjjel hallottuk az eső zuhogását és az égdörgést, míg végre tegnap többször neki kezdte az esést. Már most lehet szántani is, vetni is, csakhogy nem ártana, ha még vagy huszonnégy óráig esnék, mert a föld annyira ki volt száradva, hogy akár csiholni lehetett volna vele. A choleram. hu 12-dikén nálunk is felüté rémítő fejét, azonban ez ideig csak szórványosan mutatkozott. Orvosi jelentésből annyit írhatok, hogy eddig mintegy 20—30 egyén lett a ragály áldozata. Nem igy van Kecskeméten, hol mint hírből hallok, naponként 50 — 60 egyént rabol el, s leginkább — mint mondják — a város nyugati részén van befészkelődve, hol t. i. a nép szegénye lakik. Mint mondják, Csongrádon is kiveszi a vámot, de hogy mily adagban, arról semmit sem tudunk. Az ínség nagy mértékben van nálunk is; annyi a koldus, mint a polyva, kik közt oly szemtelenek is kerülnek, bár ép és egészséges emberek, hogy képes volna az emberrel hajba kapni, ha alamizsnát nem kapna. Szóval, a mai zsibbasztó körülmények közt bátran elmondhatjuk: bizony-bizony csehül vagyunk ! R. 1. Makó, 1866. évi október 9-én. ön esetünk van, ha ugyan azon egy pár garabélyos menyecske után annak lehet ítélni, kik a tavaszi roppant reményt kis kosárkájukban hazahordogatják. Legalább van szellőnk, hogy izét ne feledjük. — A kukoricaszedés is megesett, de sok helyt ez is hihetetlen csekélységgel fizetett, ergo nem igen hizlalhatunk malacot, pedig jó sertéseink szoktak lenni. Egyátalán a jószág nálunk igen meggyérült, bár a makói határ, valamint a vidék hajdan a legszebb szarvasmarhák hazája volt. Volt idő, hogy egy-egy gazda 100 darab marhával is birt s a béres is tartott 6—10 darabot, de most még a szántást is lovon végzik, pedig lovaik nagyon középszerűek. A veteménytermesztés itt legjövedelmezőbbnek tartatik. Termesztenek pedig: veres- és foghagymát, paprikát, különféle káposzta- és saláta nemet eleget és jót. Azonban gyökeres veteményeiről Makó legnevezetesebb. Az itt termő petrezselyem, zeller, peszternák, sárga répa, mind bőségével, mind pedig szépségével s jóságával elsőséget érdemel. — Szóval az egész Alföldet s Bánságot elözönli Makó gyökereivel, hagymáival s paprikájával. Nálunk e cikkek még most is igen olcsók. A cholera, ez Isten ostora, még mindig hatalmaskodik. Nem szeretünk nagyított közleményekkel feltűnést okozni, de amit a róza. kath. temetőben tapasztaltunk, versenyez az az 1831. évi cholerával. E hó 8-án legnagyobb mértékben pusztított, lévén ekkor 74 halott az egész városban. — Elszomorító jelenetek is fordulnak elő ilyenkor. Többek közt egy szegény napszámos, mivel szomszédjainál nem lelt könyörületre, talicskán vitte ki kedves feleségét örökös nyughelyére. Bozóth Dezső: Helybeli ujdonságok. * Szeged szűkölködő gazdaközönsége részére, őszi vetőmag beszerezhetése végett 15.000 főt utalványoztatott, melynek kiosztása tekintetében szükséges intézkedés végett ma délelőtt 10 órakor a városi széképület kisebb teremében inségügyi bizottmányi ülés tartatik. A csongrád megyei gazdasági egyesület újra ajánlkozott tagjainak száma már eddig elérte a 100-at s a taggyűjtések még mindig erélyesen folynak, úgy hogy az egyesület újra alakulása biztosítottnak mondható, dacára azon éhes hollóknak, melyek már óhajtott sírja fölött hónapok óta kárognak. * Kocsisovszky Jusztin színigazgató a következő őszinte sorokban ajánlja magát Szeged színészetpártoló közönségének: „Érzem, hogy merész lépésre határoztam magam, midőn egy jól rendezett, de épen azért költséges színtársulattal, újra fölkerestem e nemes város tisztelt közönségét, mely az alföldet sújtó csapásokban már hosszú évek során osztozik s az idén is súlyosan meg volt általuk látogatva; de biztatott a remény, hogy valamint én a nehéz napok dacára híve maradtam a t. közönségnek, úgy viszont a közönség is hű marad a színészethez, melyet nélkülözni, már csak a megszokottságnál fogva is — úgy hiszem — nehezére esnék. — Részemről igyekeztem, hogy a pártfogás lehetőleg meg legyen hálálva s hogy a midőn a közönség a színművészeiért, mint valódi lelki szükségért, áldozatot hoz, méltó szellemi élvezetben is részesüljön. E végből oly dráma-, vígjáték-, népszínmű- és operette-társulatot szerveztem, minővel kevés vidéki színpad dicsekedhetik, melyben dacára a vidéki szinierők nagy megoszottságának, több kiváló tehetségű tag foglal helyet. Elég legyen ezek közül ezúttal Gesztessy Etelkát, Szigetközynét és Tóth Jenőt megemlítenem, kik közül az első a nemzeti színpadon adta szép jelét hivatottságának, a második ugyanottani vendégszereplése a lapok dicsérő nyilatkozataival találkozott, a harmadik pedig a pesti színészképző intézet szépreményű növendéke volt. E mellett a nemzeti színház több jeles tagját nyertem meg vendégszerepekre. Ami a színre kerülő darabokat illeti, célom a régi jó művek fölelevenítése mellett, a részint itt még elő nem adott, részint időközben felmerülő újakat is bemutatni a t. közönségnek. Erre nézve gazdag műsorozat áll rendelkezésemre. Az előadások sorát jövő szombaton, okt. 20-án „Bíbor és gyász“ című dráma Hegedűs Lajostól nyitja meg. A darab Gesztessy Etelka első fölléptével a helybeli jótékony nőegylet javára fog színre kerülni. — Vasárnap, okt. 21--én pedig Szigetközyné Hetényi Antónia első fölléptéül „Marcsa, az ezred leánya“ fog előadatni. Az első bérlet október 27-én veszi kezdetét „Brankovits György“ című drámával. Bérletár 18 előadásra: Alsó páholy 26 frt. Felső páholy 21 frt. Zártszék 5 frt 25 kr. Bérleni lehet Burger Zsigmond úr könyvkereskedésében, Kocsisovszky Jusztin színigazgatónál , valamint a színházi pénztárnál. A mélyen tisztelt közönség bizonyára ismeri egy oly színigazgató küzdelmes helyzetét Szegeden, ki mind a közönség, mind a társulati tagok irányában vállalt kötelezettségének meg akar felelni. Tudja azt, hogy itt a színigazgatók s illetőleg társulatok nemcsak hogy külön subventiókban nem részesülnek, de még a színházért is tetemes bért kell fizetniük, minélfogva csak a közönség pártfogására vannak utalva. Mély tisztelettel fordulok tehát magam és személyzetem nevében a t. közönséghez, kérvén a szinművészettel már több ízben éreztetett becses pártfogását. Szeged, okt 15. 1866. Alázatos szolgája Kocsisovszky Jusztin, színigazgató.“ S.y. A tanyai iskolák érdekében. Az idő eljött, melyben a tanyai iskoláknál a tanórák megkezdetnek; hozzá kell tehát fogni a működéshez lelkiismerettel, ha azt akarja a tanító, hogy a rövid idő alatt, mely a tanyákon taníttatásra szenteltetik, a kívánatnak megfelelhessen. A tanító ismervén hivatását, mindent megtesz, hogy a kívánt cél eléressék, de a legnagyobb buzgólkodása mellett is csorbulást szenved, ha a szülők hasznos törekvéseiben nem segítik. A tanító nem kíván egyebet a szülőktől, csakhogy tanköteles gyermekeiket a kellő időben iskolába írassák s ne tartsanak a beiratások hónapokon át, mint eddig történt, mert igy a tanító magas hivatását a legjobb akarat mellett sem teljesítheti úgy, amint kellene, mivel az újonnan érkezők a többiektől elmaradnak s ha ezekkel a tanítást újra kezdi, az előbbiek haladása nagy mértékben gátoltatik s ha a gyermekek e miatt keveset tudnak, hajlandók a szülők ezt a tanítók hanyagságának felróni. Ezen igénytelen figyelmeztetésem mellett tehát el nem mulaszthatom az illető tanhatóságnak figyelmébe ajánlani azon nézetemet, miként e bajon csak akként lenne segítve, ha az illető iskola gondnokoknak, tanyai kapitányoknak szoros kötelességükké tétetnék, miszerint tudassák a szülőkkel, hogy gyermekeiket a kellő időben iskolába írassák és hogy minden alapos ok nélkül hon ne marasztalják, mert mind fölebb mondám úgy is elég rövid az idő, mely a tanyákon a taníttatásra szenteltetik s ha e kevés idő is ily hátrányok miatt elfecséreltetik, akkor a tanító sikeres működése is akadályozva van. Remélem, hogy igénytelen szavaim az illető helyen viszhangra találnak. * Halotti tor. Sok szép szokása van a magyar embernek, melyek ősidőkből származtak át reá, de van olyan is, amiről jó lenne már valahára leszokni. A lakodalmat, keresztelőt, névnapot s a t ülje meg kiki ízlése és tehetsége szerint, mert, hogy a vendégszerető magyar ember alkalmat keres reá, hogy összegyűjtvén rokonait, barátait, azok előtt kitárhassa szivét és kamaráját; ez ellen nem lehet senkinek kifogása, de annál inkább elfordul minden műveltebb érzésű ember, a kegyelettel össze nem férő s a köznépnél divatozó rút szokástól, a halotti tortól. Valóban furcsa gusztus kell aház, mindjárt a temetés után zajos eszem-iszomot csapni a temetkező háznál s úgyszólván gúnyt űzni a némaságában rettentő enyészetből. De különben is nem az ősi magyar szokás az, ami most a halotti tor címén a köznépnél dívik, hanem annak elfajulása. Nem azért gyűltek össze a régiek a temetkező háznál, hogy csupán egyenek és igyanak, aztán dalra vagy néha egymás hajába is kapjanak. A régi halotti toroknak bizonyos szabályai voltak. Ünnepélyes komolyság vonult végig a gyülekezeten, mely az elhunyt emlékével foglalkozott s életéből vagy halálából tanúságot vont. Máskép megy ez mai nap. Tudunk esetet, hogy az özvegynek a tor alatt oly nagy kedve támadt, miszerint nem bírván magával, az ablakon ugrott ki. Most történt legközelebb, hogy egy szegedi gazdaember meghalálozván, a temetésről hazatért rokonok és barátok vidám tort csaptak házának egyik szobájában, míg az ekként gyászolt ember sógorasszonya a másik szobában feküdt kiterítve. Különben e szokás annyira divatozik itt, hogy még a legszegényebb családok sem tudnak róla lemondani. Most e cholerás időben, oly szegény családok, melyeknek alig van betevő falatjuk, hozzátartozóik egyikét másikát eltemetvén, tort csaptak, meghiván rokonaikat kenyérre, szalonnára s egy kis savanyú borra, mely megkivántatóságokat a fejük alól eladott párna árán szerezték. Azok, a kik a nép körül leginkább forgolódnak, lelkészek, néptanítók ne feledjék el e rút, szokást legalább az újabb nemzedékből kiirtani. * Halálozás. Viday Károlyné, született Kolb Mária f. hó 16-dikán életének 37-dik évében elhunyt. A mélyen sújtott férjjel 5 gyermek siratja a korán elhunyt anyát. Temetése tegnap délután ment végbe. Béke poraira 1 * Heckenast Gusztáv kiadásából a következő új könyvek küldettek be szerkesztőségünkhöz: a) „Arab regék.“ Két kötet. Azon regék válogatott gyűjteményét tartalmazza, melyeket nagy költőnk Vörösmarty Mihály fordított. A kiadó az által, hogy csakis a Vörösmarty által fordított regékre szorítkozott, azt kívánta elérni, hogy e két kötet Vörösmarty összes munkáinak mintegy kiegészítő részéül tekintessék. Ára 4 frt. — b) „A világtörténelem tankönyve, tekintettel műveltségre és vallásra.“ Irta dr. Weber György. A tizenegyedik bővitett kiadás után. Tizenkilencedik és huszadik füzet. A munka körülbelül 25 íves füzetben jelenend meg. Egy-egy füzet előfizetési ára 40 kr. d) „Magyar irodalmi szemelvények.“ Kézi könyvül V—VIII-ik oszt. ifjúságnak a magyar nyelv és irodalombani oktatásra. A szónoklat és költészet elméletének s a magyar irodalom történetének vázlatával. Szerkesztette Szvorényi József, fő gymnasiumi igazgató s akadémiai tag. Második fele: Az egész mű ára 3 frt 60 kr. * A cholera, miután vagy 800 embert elsepert városunkban, most már csak szórványosan mutatkozik s remény van, hogy néhány nap múlva végkép meg fog szűnni. Ennél fogva a cholera-kórházat sem helyezik át a Rókusra, miután — Istennek hála —• nincs a kit ápoljanak benne. / Ponyva ir odaírni élelmesség. Érdekes jelenetnek voltunk tanúi tegnap a búzapiaci hetivásáron, hol tömérdek mindkét nembeli népség szájtátó áhítattal vett körül egy paraszt embert, ki egy hetivásáros kocsiból rögtönzött szószékről valami ponyvairodalmi terméket olvasott föl vagyis inkább szavalt el nekik oly szentori hangon, mely a búzapiaci tágas tért teljesen betöltés, oly tűzzel és helyes hangejtéssel, mely egy római tribunus plebisnek is becsületére vált volna. A hatás teljes volt, mert az érdemes hallgatóság egymást törte az újkori Demosthenes hóna alól előrántott ponyvairodalmi csomagnak egy-egy példányáért, mely igyekezet a költészet spharájában lebegett ügyes szónokot egyszerre prózai pénzszedővé varázsolta. Denique a szükség, ez a goromba iskolamester, mindenre megtanít ! * A vidék különböző részeiből azon örvendetes hírek érkeznek, hogy a szomjas földet végre tartós eső áztatta meg. Szeged fölött is be volt múlt vasárnap borulva az ég. Villámlott, mennydörgött s esett is egy keveset, azonban nagyon is keveset, úgy hogy a föld porát is alig verte le. Mindamellett a levegőt egy kissé megtisztította s a járvány csökkentésére kedvező befolyást gyakorolt. Az őszi vetéseket egy uj csapás fenyegeti; a gazdák állítása szerint a szegedi földeken nagyban mutatkozik a vasféreg, mely minden kicsirázott szemet megsemmisít. — Ellenben reményök van, hogy a volt csekély esőzés után imig-amett a repcéből lesz még valami. Az ujszegedi tiszamenti töltés, mely ínséges időben készült s mintegy 50,000 írtba került, ismét nem a legjobb karban van s a mély kátyúk miatt közlekedésre már nem is alkalmas, minden kocsi kikerüli s halad a töltés mellett. Ezt, miután nemcsak közteke-