Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-07-22 / 58. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Megj­elen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Ititudóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre............................................... 8 frt, Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyet szám­ára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...........................................6 frt — kr. Félévre..............................................3 „ — „ Évnegyedre...........................................1 „ 60 „ 8 kr pszfr. ért. XXirdetéserz: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 U­ krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsig­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Mi tevők legyünk e szűk időben? Vádolják a jelenkort, hogy gazdagság utáni törekvése minden más tekintetet háttérbe szorít, hogy a szellem és a szív kellő kifejlő­dése e törekvés alatt sokat szenved. Mennyi­ben igazolt vagy alaptalan e súlyos vád, nem szándékozunk itt fejtegetni, csak azt jegyez­zük meg ezúttal, hogy minden, az említett iránybani törekvésünk dacára aligha éreztük valaha érzékenyebben a gazdagság hiányát, mint éppen most. Jól tudjuk, hogy nagy részben nem mi vagyunk pénztelenségünk oka. Kimutattuk e lapok 54 dik számában, honnan eredt rop­pant pénzhiányunk , kimutattuk, hogy oly in­tézkedésekből eredt, melyeket eltávolítani egyes ember hatáskörébe nem esik *), de az említett cikk végén azt is mondtuk: „Segíts magadon és az Isten is meg­segít.“ Ez utószavakkal szinteg ellentétbe jöt­tünk az egész fogalmazás értelmével, de csak szinleg, mert csakugyan magunk is segít­hetünk bajunkon, habár nem oly mérvben, mint azt az állam tehetné. De hogyan? Mielőtt e kérdésre szerény feleletünket adjuk, szükséges leend jelen helyzetünket legalább is röviden körvonalazni. A gazdagság forrása háromféle: A természet, a munka és a tőke. Mi az elsőt illeti, bizony elég roszul állunk. A természet az idén nem édes, ha­nem mostoha anyánk volt, igen kemény szivü mostoha anya. A májusi pusztító fagy után mai napig majdnem folytonosan tikkasztó hőség alatt szenvedünk, a mi meg nem fagyott, el­fonnyadt s csak igen kevés maradt meg. A gazdagság második forrására, a mun­kára nézve is aligha jobban állunk. Jólle­het , iparunk még nem fejlődött annyira, hogy a világkereskedéssel valami nagy vagy szo­ros összeköttetésben állana; jóllehet, a leg­fontosabb közlekedési utak, a vasutak le­rombolása vagy eltárolása által nem szenve­dünk annyit, mint teszem Steierország , vagy alsó Ausztria, mert kézi iparunk termelései­nek legnagyobb része közvetlenül csak váro­sunk és annak környéke lakosságának e te­­kintetbeni szükségletei kielégítésére szolgál. De e lakosság jelenleg igen szűk viszo­nyok közt él, tehát kevés a megrendelés, kevés a munka. Mi továbbá a tőkét illeti, be kell val­lanunk , hogy jelenleg leggyöngébb oldalunkat ez képezi. Száz meg száz millió forint emész­­tetik föl a háború szörnyű bálványa által, és mindez részint, közvetlenül a kereskedés és iparból, tehát az ország productív vagy kere­seti tőkéjéből vonatik ki, vagy a­mi talán nem kevésbé hátrányos és veszedelmes, oly opera­­tiók által teremtetik elő, melyek az ingadozó hitelt végképen tönkre tehetik. Elég az hozzá, hogy jövedelmünk forrá­sai meglehetősen kiapadtak, és hogy csak igen kevés az, a­mi megmaradt. A mesterség most abban áll: ke­véssel beérni! *) Pénzhiányunk okainak főkép következőket so­roltunk elő: Pénzkészletünk aránytalansága pénzszük­­ségünkhöz képest; a szerfelett magas adó; az állam részvétlensége és szenvedőlegessége kereskedelmi dol­gok irányában s a súlyos elemi csapások.­­ E lap 57-ik számában Muskó Sándor úr azt állítja, hogy pénzhiányunk okai: 1. A birodalomban létező kormányrendszer. 2. A hadsereg roppant költségek­kel és áldozatokkal való évi ellátása. 3. A státus­adósság. Hiszem, hogy M­­ure három okkal csak a „szer­fölött magas adó“ mire fordítását specializálta, mert épen a bureaucratikus rendszer, a támogatására szükséges nagy hadsereg, a roppant államadósság roppant kamatjai képezték a nagy adó okait. E há­rom pontban nem látok tehát egyebet, mint átaláno­­san kifejezett gondolatom tü­zetes­ kifejezését. Mi tovább a magyar korona tartományai s az örökös tartományok közt 1850-ig fenállott vámsorom­­pót illeti, úgy hiszem, hogy a kár és a haszon mind a két országra nézve kölcsönös volt, de korántsem akarom ezáltal kifejezni, hogy a rögtöni változás ha­zánk kárára nem vált volna. Vádoltam továbbá a volt kormányokat a kereske­dés iránti szenvedőlegességgel, s ha t. Muskó úr az osztrák consulásügyeket, régibb s újabb, kötött s nem kötött kereskedési szerződéseket tekintetbe veszi , nem fogja ama kormányokat „inkább elhibá­zott ak­ivitással“ vádolni. Hogy végre az elemi csapá­sok esetleges játékai lettek volna az időnek, azt sehol sem mondtam. M. M. Szegénység és gazdagság mindig csak viszonylagos fogalmak. Ha valakinek például 600 forint jövedelme van, egy­másé pedig 1000 forintra rúg; felül­et­es vizsgálat után az utóbbit gazdagabbnak mondjuk. De ha az első 600 forinttal beéri, a második pedig 1000 forinttal nem, hanem kénytelen még adósságot is csinálni, ki akkor a gazdagabb? Kétségkívül az első. Ismerjük a szokás hatalmát; tudjuk, hogy sokan lehetetlennek tartják valamiről lemondani, habár belátják is, hogy az legföljebb kellemes, de korántsem okvetetlenül szükséges, s hogy az ebben megtakarított fillérek itt más helyre szükségesek; de azért nem resteljük ki­mondani: iparkodjatok az idén azzal beérni, mit az Isten adott és ne csökkentsétek a jövedelem alapját, kutforrását, ne terheljétek meg a földet még nagyobb adós­ságokkal — ha azokat valahogy kikerülni l­e­­h­e­t — mert bizony nem tudjuk, váljon el­értük-e már a viszályok tetőpontját most, vagy következendnek még nagyobbak is? Ki tudna arra felelni! Mind­az, a­mi az emberi erőből kitelik, az életrevaló, erős jellemű népnek lehetséges. Fényesen bebizonyították azt száz év előtt az amerikaiak. Észak-Amerika, mely akkor még Angolország gyarmata volt, nem ismerte el az angol kormány megadóztatási jogát; az angol kormány pedig, miután a bélyeg­ papi­ros behozatala nem sikerült, bevételi vámot szabott az amerikaiak legkedveltebb italára, a theára. Ekkor elhatározó a nép, hogy addig nem iszik theát, míg a vám meg nem szűnik és­­ meg is tartotta szavát. Mi lett volna nálunk a stempli, a trafik és több efféle szép dolgokból, ha amerikaiak volnánk? ha. . . ha. . de: favete linguis! *) Végre nem tartjuk fölöslegesnek egy régi, igen régi naptárból néhány mondatot idézni. — Az említett naptár az úgynevezett „Szegény Rikárd kalendáriuma,“ szerkesztője pedig a nemeslelkű és nagyeszű amerikai Franklin Benjámin. „Azzal, mond a szegény Rikárd, mibe olykor egyetlenegy bűn vagy szenvedély kerül, két gyermeket lehetne fölneveltetni.“ „Kis kiadásoktól óvakodjatok, mert sok csepp víz tengert tesz és sok kis repedék tönkre teszik a legnagyobb hajót...“ „Ha a szükségtelent bevásárolod, kénytelen leszesz a szükségest eladni!... „Ha tudni akarod, hogy mit ér a pénz, menj és keress köl­csönt...“ „Gondold meg, hogy a báró, ha térden csúszik, kisebb a fönálló parasztnál!“ „Sokkal könnyebb az első kívánságról le­mondani , mint minden következőt teljesíteni.“ „Kevélység és hiúság gyakran bőséggel reggeliz, szegénységgel ebédel, nyomor és gyalázattal vacsorál...“ „Az adós hitelező­jének rabszolgája, s ki akarna rabszolga len­ni!...“ „Feküdj inkább vacsora nélkül le, minthogy adóssággal kelj föl...“ „A napi kereset bizonytalan, de a napi kiadások folytonosak és biztosak...“ „Szerezz, a meny­nyit lehet, és fogyaszsz mentül kevesebbet, ez a bölcsek köve, mely által az ólom arany­­nyá változhatik.“ „A jó tanács ritkán hiány­zik, de gyakran a jó példa, senki sem akar az első lenni.“ Így szólt­am az igazi hazafi és ünnepelt népbarát népéhez, midőn az hasonló szorult helyzetben volt, mint mi jelenleg s úgy hisz­­szük, hogy nem hibáztunk, midőn arany sza­vait itt ismételtük. **) Mayer Miksa, keltétől számítandó 24 nap alatt annyival in­kább fizessék le, mivel különben ellenük a törvényszerű végrehajtási eszközök, legelső vonalban katonai beszállásolás fog alkalma­zásba vétetni; továbbá, hogy ha valamelyik adóhátralékos időlegesen képtelen volna fizetni, a községi elöljárók azok fölött jegyzéket ké­szítsenek s annak rovatait, különösen pedig azt, melyben az időleges fizetési képtelenség indokai fölsoroltatóak, pontosan és lelkiisme­retesen kitöltvén, azt az intőlevél keltétől számítandó 14 nap alatt a járási tisztviselő­höz annyival bizonyosabban küldjék be, mi­vel különben, ha ennek elmulasztása követ­keztében oly fölszólamlott adóhátralékos ellen, ki fizetni képtelen, katonai végrehajtás fogna eszközlésbe vétetni s ez utólagosan bebizo­­nyíttatnék, a község bírája és a többi vétkes elöljárók az illető hátralékos kármentesítésére fognak közigazgatási végrehajtás útján kény­­szeríttetni. b) Azon egyes adózók, kik különálló adóközséget képezvén, tartozásukat közvetle­nül az adóhivatalnál fizetik be, szintén írási­­lag fölszólítandók, hogy adótartozásukat az intőlevél keltétől számítandó 24 nap alatt annyival bizonyosabban fizessék be, mivel különben a szabályszerű végrehajtási eszközök, legelső vonalban katonai beszállásolás fog el­lenük alkalmazásba vétetni; ha azonban idő­leges fizetési képtelenségüket kimutatni képe­sek volnának, az iránti okadatok­ és bizonyí­tékokkal­­fölszerelt nyilatkozatukat a járási tisztviselőkhöz, az intőlevél keltétől számí­tandó 14 nap alatt adják be, mivel különben fizetésre képeseknek fogván tekintetni, ellenük a törvényszerű kényszer­eszközök folyamatba tétetni fognak. 5. Ha az előbbi pontban a) és b) alatt említett községek és külön adóközséget ké­pező adókötelesek a mintaszerű jegyzéket vagy nyilatkozatot az intőlevél keltétől számí­tandó 14 nap alatt a járási tisztviselőnél be nem adják, vagy ha később adnák be , az az intőlevél keltétől számítandó 21 nap alatt az adóhivatalhoz el nem juthatna , az adóhiva­tal az intőlével keltétől számítandó 24 nap lejárta után a szabályszerű végrehajtást a hátralékos adózók ellen alkalmazhatja és an­nak eszközlésbe vételéről a járási tisztviselőt szintén értesíteni köteles. 6. Ha azonban a községek a 4-dik pont­ban a) alatt említett jegyzéket, vagy az egyes külön adóközséget képező adókötelesek időle­ges fizetési képtelenség iránti nyilatkozatukat beadják, a járási tisztviselő, a­ki előtt já­rása kereseti és termelési viszonyai, nem kü­lönben azon kiváló adófizetők, kik mostoha körülmények között is képesek szükségletei­ket egyéb vagyonuk vagy külön keresetükből fedezni, kell, hogy ismeretesek legyenek,­­ ezen okmányokat pontosan és szigorúan át­vizsgálja ; ha szükséges, a fönforgó körülmé­nyekről magának a helyszínén eszközlendő vizsgálat által bővebb tudomást szerez, az eredményt az említett jegyzékben vagy nyi­latkozaton kitünteti és ezen okmányokat az intőlevél keltétől számítandó 21 nap letelte előtt átküldi, kijelölvén azon adóhátralékoso­kat, kik adótartozásuk lefizetésére képtelenek s mennyiben lehetséges, azon időpontot is, melyben adófizetési képességük, újabb körül­mények közbenjötte nélkül, valószinüleg ismét helyreálland. 7. Az adóhivatal azon hátralékosok ellen, kiknek időleges fizetési képtelenségét a járási tisztviselő a 6-dik pontban kijelölt módon el­ismerte, adóvégrehajtási eszközökkel el nem járhat, hanem azon adóhátralékosok iránt, kiknek fizetési képtelenségét kétségbe veszi, ellenészrevételeit a járási tisztviselővel közölni köteles; a járási tisztviselő pedig szigorú fe­lelősség alatt ezen ellenészrevételeket újabb megfontolás és bővebb vizsgálat alá venni és nyolc nap alatt az adóhivatalt minden arra vonatkozó iratok átküldésével értesíteni tar­tozik, váljon előbbi kijelentése mellett meg­marad, vagy az illető hátralékos fizetési ké­pességét már most elismervén, az adóvégre­hajtás alkalmazásába belenyugszik-e ? 8. Ha az adóhivatal egy vagy több adó­­hátralékosok iránt a járási tisztviselő által ismét kijelentett adófizetési képtelenséget el nem ismerhetné , minden erre vonatkozó ira­tokat a cs. kir. kerületi pénzügyi hatósághoz beterjeszti, mely magát a megyei hatósággal érintkezésbe tevén, azzal egyetértőleg hatá­roz.­­ Ha ezen hatóságok között is vélemény­különbség volna, a cs. kir. kerületi pénzügyi hatóság minden iratokat a cs. k. országos pénz­ügyi hatósághoz fölterjeszti, mely magát a magyar kir. helytartótanácscsal érintkezésbe tevén, az ügy a két országos hatóság által véglegesen eldöntetik. Ezen eljárás pontos, gyors, lelkiismere­tes, részrehajlatlan keresztülvitele mellett egy­részről el lesz érve az, hogy az adókötele­sek, érezvén a hatóságok összhangzó műkö­dését, annyival inkább iparkodni fognak tartozásaikat lefizetni; másrészről pedig az adófizetők egyéni viszonyai kellő kíméletben részesülendnek. A járási tisztviselőktől, illetőleg polgár­­mesterektől , kikre ezen az állam és adózók érdekeit emelkedettebb szempontból tekintő fontos eljárás bízva van, függ legelső vonal­ban, hogy az adó rendes behajtása, mely nélkül az állam szükségleteit fedezni nem le­het, az adókötelesek pedig erejüket föl­emésztő hátralékokkal terhelve, később, de annyival bizonyosabban elpusztulnak, ponto­san eszközöltessék és a kíméletlen, az időle­ges fizetési képességet tekintetbe nem vevő kényszer­eljárás elleni indokolatlan panaszok végkép megszűnjenek. A csatatérről. Az Ausztria jövendő sorsa fölött határzó végzetes nap sebes szárnyakon közelít. Min­den órában várhatjuk hirét a legborzasztóbb harcnak, mely vagy határt szab a porosz győzelemnek, vagy pedig fölforgatja Ausztriát egész alapjában. Poroszország összes hadere­jét rendkívüli sebességgel tereli a Duna mellé. Cseh-, Morva- és Szászországot odahagyják a porosz hadtestek, hogy Alsó-Ausztriában egye­sülvén, végcsapást intézzenek a birodalom ellen. A porosz hadsereg Thaya partján van központosítva s mintegy 43.000 ember Her­­warth von Bittenfeld tábornok vezetése alatt bevonult a Duna melletti Krems városba is, hol a nagy Dunahíd teljesen elégettetett. A király főhadiszállása Lundenburgban van. A porosz hadsereg jobb szárnyát Frigyes Károly herceg, balszárnyát a koronaherceg hadserege képezi. E két hadsereg a könig­­grätzi csata óta folytonos összeköttetésben nyomult előre, Thaya alatt teljesen egye­sült s megkezdte az átalános öszpontosuló indulást Bécs ellen. A tudósítások az ellenséges hadseregnek az előőrsi láncolat mögött folyó mozdulatairól mindig ritkábbak, a­mi a „N. Fr. Presse“ sze­rint annak bizonyítéka, hogy az operatiókat sokkal szű­kebb területen viszik ki, mint ed­dig, s hogy a portyázó csapatok láncolatai az ellenséges oldal felé minden összeköttetést el tudnak zárni. Mindez arra mutat, hogy a borzasztóan döntő nap nem sokára meg fog virradni. Ganserndorfból jelenti az „O.D. P.“, hogy a March folyón átvezető három fahid fölgyuj­­tatott és az államvaspályához tartozó hid Marcheggyél aláaknázva minden percben föl­vetésre vár. Florisdorfon túl több Bécsvidéki menekült a kremsi hid gerendáit látta a Du­nán leúszni. Folyó hó 19-dikéről kelt jelentés szerint a poroszok Gänserndorfot (a pest-bécsi vasúti vonalon) is megszálozták. Azt is írja az „O. D. P.“, hogy a poroszok Hohenau fölött nagy mennyiségben húzódnak Malaczka és Stomfa felé Magyarországba s a „Debatte“ szerint: menekülők beszélik, hogy a poroszoknak csakugyan terve működésüket Magyarországba átteni. A bécsi lapokat már előre remegés és borzadás fogja el azon gondolatnál, hogy ha az osztrákok Bécsnél is megveretnek, mi tör­ténik azután? És a bécsi lapok félelme na­gyon okadatolt. Mert nemcsak északról, délről is beláthat­­lan veszélyek fenyegetik Ausztriát. Az inga­dozó, lassú Lamarmora, meit a távirda je­lenti, minden méltóságait letette s a minisz­tertanácsban a harcias, korlátot ismerni nem akaró Cialdini pártja vergődött túlsúlyra. Már a közelebbi napokban hallani fogunk az ola­szok gyors működéséről, mert az ala-­ adóügyi rendelet. (Vígé.) 4. Az illető járási tisztviselő — polgár­­mester — ilyen intőlevelek vétele után fele­lősség terhe alatt azonnal akkor intézkedni köteles, hogy a) A községi elöljárókhoz, kik az adó egyénenkinti beszedésével foglalatoskodnak, rendeletet bocsát, melyben azokat fölszólítja, hogy az egyénenkinti intéseket haladék nél­kül teljesítsék és a hátralékosokat figyelmez­tessék, miszerint adótartozásukat az intőlevél *) Jól magyarosan mondva: Fogd be a szádat. A szedő. **) Óhajtjuk , hogy minél többen olvassák. Szerk.

Next