Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-07-22 / 58. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Ititudóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre............................................... 8 frt, Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyet számára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...........................................6 frt — kr. Félévre..............................................3 „ — „ Évnegyedre...........................................1 „ 60 „ 8 kr pszfr. ért. XXirdetéserz: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 U krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Mi tevők legyünk e szűk időben? Vádolják a jelenkort, hogy gazdagság utáni törekvése minden más tekintetet háttérbe szorít, hogy a szellem és a szív kellő kifejlődése e törekvés alatt sokat szenved. Mennyiben igazolt vagy alaptalan e súlyos vád, nem szándékozunk itt fejtegetni, csak azt jegyezzük meg ezúttal, hogy minden, az említett iránybani törekvésünk dacára aligha éreztük valaha érzékenyebben a gazdagság hiányát, mint éppen most. Jól tudjuk, hogy nagy részben nem mi vagyunk pénztelenségünk oka. Kimutattuk e lapok 54 dik számában, honnan eredt roppant pénzhiányunk , kimutattuk, hogy oly intézkedésekből eredt, melyeket eltávolítani egyes ember hatáskörébe nem esik *), de az említett cikk végén azt is mondtuk: „Segíts magadon és az Isten is megsegít.“ Ez utószavakkal szinteg ellentétbe jöttünk az egész fogalmazás értelmével, de csak szinleg, mert csakugyan magunk is segíthetünk bajunkon, habár nem oly mérvben, mint azt az állam tehetné. De hogyan? Mielőtt e kérdésre szerény feleletünket adjuk, szükséges leend jelen helyzetünket legalább is röviden körvonalazni. A gazdagság forrása háromféle: A természet, a munka és a tőke. Mi az elsőt illeti, bizony elég roszul állunk. A természet az idén nem édes, hanem mostoha anyánk volt, igen kemény szivü mostoha anya. A májusi pusztító fagy után mai napig majdnem folytonosan tikkasztó hőség alatt szenvedünk, a mi meg nem fagyott, elfonnyadt s csak igen kevés maradt meg. A gazdagság második forrására, a munkára nézve is aligha jobban állunk. Jóllehet , iparunk még nem fejlődött annyira, hogy a világkereskedéssel valami nagy vagy szoros összeköttetésben állana; jóllehet, a legfontosabb közlekedési utak, a vasutak lerombolása vagy eltárolása által nem szenvedünk annyit, mint teszem Steierország , vagy alsó Ausztria, mert kézi iparunk termeléseinek legnagyobb része közvetlenül csak városunk és annak környéke lakosságának e tekintetbeni szükségletei kielégítésére szolgál. De e lakosság jelenleg igen szűk viszonyok közt él, tehát kevés a megrendelés, kevés a munka. Mi továbbá a tőkét illeti, be kell vallanunk , hogy jelenleg leggyöngébb oldalunkat ez képezi. Száz meg száz millió forint emésztetik föl a háború szörnyű bálványa által, és mindez részint, közvetlenül a kereskedés és iparból, tehát az ország productív vagy kereseti tőkéjéből vonatik ki, vagy ami talán nem kevésbé hátrányos és veszedelmes, oly operatiók által teremtetik elő, melyek az ingadozó hitelt végképen tönkre tehetik. Elég az hozzá, hogy jövedelmünk forrásai meglehetősen kiapadtak, és hogy csak igen kevés az, ami megmaradt. A mesterség most abban áll: kevéssel beérni! *) Pénzhiányunk okainak főkép következőket soroltunk elő: Pénzkészletünk aránytalansága pénzszükségünkhöz képest; a szerfelett magas adó; az állam részvétlensége és szenvedőlegessége kereskedelmi dolgok irányában s a súlyos elemi csapások. E lap 57-ik számában Muskó Sándor úr azt állítja, hogy pénzhiányunk okai: 1. A birodalomban létező kormányrendszer. 2. A hadsereg roppant költségekkel és áldozatokkal való évi ellátása. 3. A státusadósság. Hiszem, hogy Mure három okkal csak a „szerfölött magas adó“ mire fordítását specializálta, mert épen a bureaucratikus rendszer, a támogatására szükséges nagy hadsereg, a roppant államadósság roppant kamatjai képezték a nagy adó okait. E három pontban nem látok tehát egyebet, mint átalánosan kifejezett gondolatom tüzetes kifejezését. Mi tovább a magyar korona tartományai s az örökös tartományok közt 1850-ig fenállott vámsorompót illeti, úgy hiszem, hogy a kár és a haszon mind a két országra nézve kölcsönös volt, de korántsem akarom ezáltal kifejezni, hogy a rögtöni változás hazánk kárára nem vált volna. Vádoltam továbbá a volt kormányokat a kereskedés iránti szenvedőlegességgel, s ha t. Muskó úr az osztrák consulásügyeket, régibb s újabb, kötött s nem kötött kereskedési szerződéseket tekintetbe veszi , nem fogja ama kormányokat „inkább elhibázott akivitással“ vádolni. Hogy végre az elemi csapások esetleges játékai lettek volna az időnek, azt sehol sem mondtam. M. M. Szegénység és gazdagság mindig csak viszonylagos fogalmak. Ha valakinek például 600 forint jövedelme van, egymásé pedig 1000 forintra rúg; felületes vizsgálat után az utóbbit gazdagabbnak mondjuk. De ha az első 600 forinttal beéri, a második pedig 1000 forinttal nem, hanem kénytelen még adósságot is csinálni, ki akkor a gazdagabb? Kétségkívül az első. Ismerjük a szokás hatalmát; tudjuk, hogy sokan lehetetlennek tartják valamiről lemondani, habár belátják is, hogy az legföljebb kellemes, de korántsem okvetetlenül szükséges, s hogy az ebben megtakarított fillérek itt más helyre szükségesek; de azért nem resteljük kimondani: iparkodjatok az idén azzal beérni, mit az Isten adott és ne csökkentsétek a jövedelem alapját, kutforrását, ne terheljétek meg a földet még nagyobb adósságokkal — ha azokat valahogy kikerülni lehet — mert bizony nem tudjuk, váljon elértük-e már a viszályok tetőpontját most, vagy következendnek még nagyobbak is? Ki tudna arra felelni! Mindaz, ami az emberi erőből kitelik, az életrevaló, erős jellemű népnek lehetséges. Fényesen bebizonyították azt száz év előtt az amerikaiak. Észak-Amerika, mely akkor még Angolország gyarmata volt, nem ismerte el az angol kormány megadóztatási jogát; az angol kormány pedig, miután a bélyeg papiros behozatala nem sikerült, bevételi vámot szabott az amerikaiak legkedveltebb italára, a theára. Ekkor elhatározó a nép, hogy addig nem iszik theát, míg a vám meg nem szűnik és meg is tartotta szavát. Mi lett volna nálunk a stempli, a trafik és több efféle szép dolgokból, ha amerikaiak volnánk? ha. . . ha. . de: favete linguis! *) Végre nem tartjuk fölöslegesnek egy régi, igen régi naptárból néhány mondatot idézni. — Az említett naptár az úgynevezett „Szegény Rikárd kalendáriuma,“ szerkesztője pedig a nemeslelkű és nagyeszű amerikai Franklin Benjámin. „Azzal, mond a szegény Rikárd, mibe olykor egyetlenegy bűn vagy szenvedély kerül, két gyermeket lehetne fölneveltetni.“ „Kis kiadásoktól óvakodjatok, mert sok csepp víz tengert tesz és sok kis repedék tönkre teszik a legnagyobb hajót...“ „Ha a szükségtelent bevásárolod, kénytelen leszesz a szükségest eladni!... „Ha tudni akarod, hogy mit ér a pénz, menj és keress kölcsönt...“ „Gondold meg, hogy a báró, ha térden csúszik, kisebb a fönálló parasztnál!“ „Sokkal könnyebb az első kívánságról lemondani , mint minden következőt teljesíteni.“ „Kevélység és hiúság gyakran bőséggel reggeliz, szegénységgel ebédel, nyomor és gyalázattal vacsorál...“ „Az adós hitelezőjének rabszolgája, s ki akarna rabszolga lenni!...“ „Feküdj inkább vacsora nélkül le, minthogy adóssággal kelj föl...“ „A napi kereset bizonytalan, de a napi kiadások folytonosak és biztosak...“ „Szerezz, a menynyit lehet, és fogyaszsz mentül kevesebbet, ez a bölcsek köve, mely által az ólom aranynyá változhatik.“ „A jó tanács ritkán hiányzik, de gyakran a jó példa, senki sem akar az első lenni.“ Így szóltam az igazi hazafi és ünnepelt népbarát népéhez, midőn az hasonló szorult helyzetben volt, mint mi jelenleg s úgy hiszszük, hogy nem hibáztunk, midőn arany szavait itt ismételtük. **) Mayer Miksa, keltétől számítandó 24 nap alatt annyival inkább fizessék le, mivel különben ellenük a törvényszerű végrehajtási eszközök, legelső vonalban katonai beszállásolás fog alkalmazásba vétetni; továbbá, hogy ha valamelyik adóhátralékos időlegesen képtelen volna fizetni, a községi elöljárók azok fölött jegyzéket készítsenek s annak rovatait, különösen pedig azt, melyben az időleges fizetési képtelenség indokai fölsoroltatóak, pontosan és lelkiismeretesen kitöltvén, azt az intőlevél keltétől számítandó 14 nap alatt a járási tisztviselőhöz annyival bizonyosabban küldjék be, mivel különben, ha ennek elmulasztása következtében oly fölszólamlott adóhátralékos ellen, ki fizetni képtelen, katonai végrehajtás fogna eszközlésbe vétetni s ez utólagosan bebizonyíttatnék, a község bírája és a többi vétkes elöljárók az illető hátralékos kármentesítésére fognak közigazgatási végrehajtás útján kényszeríttetni. b) Azon egyes adózók, kik különálló adóközséget képezvén, tartozásukat közvetlenül az adóhivatalnál fizetik be, szintén írásilag fölszólítandók, hogy adótartozásukat az intőlevél keltétől számítandó 24 nap alatt annyival bizonyosabban fizessék be, mivel különben a szabályszerű végrehajtási eszközök, legelső vonalban katonai beszállásolás fog ellenük alkalmazásba vétetni; ha azonban időleges fizetési képtelenségüket kimutatni képesek volnának, az iránti okadatok és bizonyítékokkalfölszerelt nyilatkozatukat a járási tisztviselőkhöz, az intőlevél keltétől számítandó 14 nap alatt adják be, mivel különben fizetésre képeseknek fogván tekintetni, ellenük a törvényszerű kényszereszközök folyamatba tétetni fognak. 5. Ha az előbbi pontban a) és b) alatt említett községek és külön adóközséget képező adókötelesek a mintaszerű jegyzéket vagy nyilatkozatot az intőlevél keltétől számítandó 14 nap alatt a járási tisztviselőnél be nem adják, vagy ha később adnák be , az az intőlevél keltétől számítandó 21 nap alatt az adóhivatalhoz el nem juthatna , az adóhivatal az intőlével keltétől számítandó 24 nap lejárta után a szabályszerű végrehajtást a hátralékos adózók ellen alkalmazhatja és annak eszközlésbe vételéről a járási tisztviselőt szintén értesíteni köteles. 6. Ha azonban a községek a 4-dik pontban a) alatt említett jegyzéket, vagy az egyes külön adóközséget képező adókötelesek időleges fizetési képtelenség iránti nyilatkozatukat beadják, a járási tisztviselő, aki előtt járása kereseti és termelési viszonyai, nem különben azon kiváló adófizetők, kik mostoha körülmények között is képesek szükségleteiket egyéb vagyonuk vagy külön keresetükből fedezni, kell, hogy ismeretesek legyenek, ezen okmányokat pontosan és szigorúan átvizsgálja ; ha szükséges, a fönforgó körülményekről magának a helyszínén eszközlendő vizsgálat által bővebb tudomást szerez, az eredményt az említett jegyzékben vagy nyilatkozaton kitünteti és ezen okmányokat az intőlevél keltétől számítandó 21 nap letelte előtt átküldi, kijelölvén azon adóhátralékosokat, kik adótartozásuk lefizetésére képtelenek s mennyiben lehetséges, azon időpontot is, melyben adófizetési képességük, újabb körülmények közbenjötte nélkül, valószinüleg ismét helyreálland. 7. Az adóhivatal azon hátralékosok ellen, kiknek időleges fizetési képtelenségét a járási tisztviselő a 6-dik pontban kijelölt módon elismerte, adóvégrehajtási eszközökkel el nem járhat, hanem azon adóhátralékosok iránt, kiknek fizetési képtelenségét kétségbe veszi, ellenészrevételeit a járási tisztviselővel közölni köteles; a járási tisztviselő pedig szigorú felelősség alatt ezen ellenészrevételeket újabb megfontolás és bővebb vizsgálat alá venni és nyolc nap alatt az adóhivatalt minden arra vonatkozó iratok átküldésével értesíteni tartozik, váljon előbbi kijelentése mellett megmarad, vagy az illető hátralékos fizetési képességét már most elismervén, az adóvégrehajtás alkalmazásába belenyugszik-e ? 8. Ha az adóhivatal egy vagy több adóhátralékosok iránt a járási tisztviselő által ismét kijelentett adófizetési képtelenséget el nem ismerhetné , minden erre vonatkozó iratokat a cs. kir. kerületi pénzügyi hatósághoz beterjeszti, mely magát a megyei hatósággal érintkezésbe tevén, azzal egyetértőleg határoz. Ha ezen hatóságok között is véleménykülönbség volna, a cs. kir. kerületi pénzügyi hatóság minden iratokat a cs. k. országos pénzügyi hatósághoz fölterjeszti, mely magát a magyar kir. helytartótanácscsal érintkezésbe tevén, az ügy a két országos hatóság által véglegesen eldöntetik. Ezen eljárás pontos, gyors, lelkiismeretes, részrehajlatlan keresztülvitele mellett egyrészről el lesz érve az, hogy az adókötelesek, érezvén a hatóságok összhangzó működését, annyival inkább iparkodni fognak tartozásaikat lefizetni; másrészről pedig az adófizetők egyéni viszonyai kellő kíméletben részesülendnek. A járási tisztviselőktől, illetőleg polgármesterektől , kikre ezen az állam és adózók érdekeit emelkedettebb szempontból tekintő fontos eljárás bízva van, függ legelső vonalban, hogy az adó rendes behajtása, mely nélkül az állam szükségleteit fedezni nem lehet, az adókötelesek pedig erejüket fölemésztő hátralékokkal terhelve, később, de annyival bizonyosabban elpusztulnak, pontosan eszközöltessék és a kíméletlen, az időleges fizetési képességet tekintetbe nem vevő kényszereljárás elleni indokolatlan panaszok végkép megszűnjenek. A csatatérről. Az Ausztria jövendő sorsa fölött határzó végzetes nap sebes szárnyakon közelít. Minden órában várhatjuk hirét a legborzasztóbb harcnak, mely vagy határt szab a porosz győzelemnek, vagy pedig fölforgatja Ausztriát egész alapjában. Poroszország összes haderejét rendkívüli sebességgel tereli a Duna mellé. Cseh-, Morva- és Szászországot odahagyják a porosz hadtestek, hogy Alsó-Ausztriában egyesülvén, végcsapást intézzenek a birodalom ellen. A porosz hadsereg Thaya partján van központosítva s mintegy 43.000 ember Herwarth von Bittenfeld tábornok vezetése alatt bevonult a Duna melletti Krems városba is, hol a nagy Dunahíd teljesen elégettetett. A király főhadiszállása Lundenburgban van. A porosz hadsereg jobb szárnyát Frigyes Károly herceg, balszárnyát a koronaherceg hadserege képezi. E két hadsereg a königgrätzi csata óta folytonos összeköttetésben nyomult előre, Thaya alatt teljesen egyesült s megkezdte az átalános öszpontosuló indulást Bécs ellen. A tudósítások az ellenséges hadseregnek az előőrsi láncolat mögött folyó mozdulatairól mindig ritkábbak, ami a „N. Fr. Presse“ szerint annak bizonyítéka, hogy az operatiókat sokkal szűkebb területen viszik ki, mint eddig, s hogy a portyázó csapatok láncolatai az ellenséges oldal felé minden összeköttetést el tudnak zárni. Mindez arra mutat, hogy a borzasztóan döntő nap nem sokára meg fog virradni. Ganserndorfból jelenti az „O.D. P.“, hogy a March folyón átvezető három fahid fölgyujtatott és az államvaspályához tartozó hid Marcheggyél aláaknázva minden percben fölvetésre vár. Florisdorfon túl több Bécsvidéki menekült a kremsi hid gerendáit látta a Dunán leúszni. Folyó hó 19-dikéről kelt jelentés szerint a poroszok Gänserndorfot (a pest-bécsi vasúti vonalon) is megszálozták. Azt is írja az „O. D. P.“, hogy a poroszok Hohenau fölött nagy mennyiségben húzódnak Malaczka és Stomfa felé Magyarországba s a „Debatte“ szerint: menekülők beszélik, hogy a poroszoknak csakugyan terve működésüket Magyarországba átteni. A bécsi lapokat már előre remegés és borzadás fogja el azon gondolatnál, hogy ha az osztrákok Bécsnél is megveretnek, mi történik azután? És a bécsi lapok félelme nagyon okadatolt. Mert nemcsak északról, délről is beláthatlan veszélyek fenyegetik Ausztriát. Az ingadozó, lassú Lamarmora, meit a távirda jelenti, minden méltóságait letette s a minisztertanácsban a harcias, korlátot ismerni nem akaró Cialdini pártja vergődött túlsúlyra. Már a közelebbi napokban hallani fogunk az olaszok gyors működéséről, mert az ala- adóügyi rendelet. (Vígé.) 4. Az illető járási tisztviselő — polgármester — ilyen intőlevelek vétele után felelősség terhe alatt azonnal akkor intézkedni köteles, hogy a) A községi elöljárókhoz, kik az adó egyénenkinti beszedésével foglalatoskodnak, rendeletet bocsát, melyben azokat fölszólítja, hogy az egyénenkinti intéseket haladék nélkül teljesítsék és a hátralékosokat figyelmeztessék, miszerint adótartozásukat az intőlevél *) Jól magyarosan mondva: Fogd be a szádat. A szedő. **) Óhajtjuk , hogy minél többen olvassák. Szerk.