Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 36. szám

annyit tudunk, hogy ott Hanki Ede dalár­dája énekelt, a megtisztelthez egy iparos tartott beszédet, melyre a polgármester rövid, kimért beszédben válaszolt, híveit az egyet­értésre intvén. Innen a tisztelgő sokaság ész­revehetően kevesebb zajjal, mint a minővel odament volt — vonult vissza Ligeti Dániel lakása elé hol szintén a föntebbi dalárda énekelt, mely után a megtisztelt lejött a nép közé s ott tartott beszédet, mely jóformán ismétlése volt a délelőttinek. A szónok ur különösen dicsőítéssel halmozá el híveit, hogy akaratukat érvényre juttatni képesek voltak; nem mulasztá el egyenként fölemlíteni a föld­­mives és iparos osztályt, úgy­szintén a tudo­mányok osztályait s hivatkozott a „szellem hatalmára“, valamint erősen hangsúlyozá az „igazság“ szót, mely „szivét meggyökeresí­­tette.“ — Az a nemzet — mondá a többi közt — a ki ily fényes fáklyás világítást ren­dez a jó léleknek, az igaz hazafinak, a­mely nép egy eszméért ennyire tud lelkesülni, az a nép nem veszhet el é­s a t. s befejező szavait, hogy: „Magyarország nem volt, ha­nem a jövendőben majd csak fog lenni!“ (Viharos éljenzés.) Innen a tömeg alsóvárosra Szremácz főkapitány lakásához vonult a lehető legnagyobb rendetlenségben. Hogy itt mi történt, nem tudjuk, de valószínűleg nem más, mint az előbbieknek stereotyp ismétlése. — Dicsé­rettel kell megemlítenünk, hogy e nagy nép­­vándorlás alatt semmi kihágás tudtunkra elő nem fordult. * A csongrád megyei tisztikar kiegészített névsor a következő: Első alispán : Török Bálint; második: Kovács Ferenc. Fő­jegyző : Szabó Mihály. Főügyész: Szomor La­jos. Első alügyész: Bartha János. Második: Borotvás Kálmán. Első aljegyző : Molnár Mór. Második: Jenei Lajos. Harmadik : Barth László. Főpénztárnok: Dobossi Lajos. Alpénztárnok: Ivamocsay Mihály. Főszámvevő: Kádár Henrik. Alszámvevő: Marsovszky Imre. Törvényszéki ülnökök: Kovács Károly (elnök, alispáni rang­gal), Kossa László, Lubinszky Ignác, Kókay István, Szomor Imre, Papy Dániel, Kertész László, Knauz János (telekkönyvi előadó). H.-M.­Vásárhelyi szolgabiró: Antunovics Tiva­dar. E­sküdtek: Szabó István, Sulyok Elek, Pokomándy Imre. Szentesi szolgabiró: Mikecz Ferenc. Esküdtek : Keresztes Nagy Sándor, Schlachta Imre. Csongrádi szolgabiró : Őrhalmy József. Esküdtek: Blázsik Márton, Gresko­­vics János. Szegedi járás: szolgabiró : Vido­­vich Imre. Esküdt: Bene Gyula. Központi járás: szolgabiró: Vidovich Antal Esküdt: Fanyar Lajos. Csendbiztosok: H.-M.­Vásárhe­lyen : Zsivkovich. Szentesen: Beke Kálmán. Csongrádon: Szarka Matyi. Szegeden: Rózsa Károly. Szegvári: Szathmáry Miklós. Főorvos: Schönvisner Ferenc. Törvényszéki orvos: dr. Hainiss József. Szegvári járási orvos: Béni József. Kisteleki jár. orvos: Beck N. Levél­tárok : Pity István. Várnagy : Kamocsay László, Fekete Imre. * Csongrád megy­e főispánja Ká­rász Benő ur képviselői állásáról leköszönvén, a megyei központi­ bizottmány elnöke Rónay Mihály ur a tápéi kerület választóit fölszó­lítja uj követválasztásra, mely f. hó 12-kén reggeli 10 órakor Tápén a község házánál fog megtartatni.­­ Május elseje vidám, derült reggel­lel köszöntött be hozzánk — a tisztújítás 3-ik napján s Szeged lakóit igazán sajátságos hely­zetben, kétfelé oszolva találta; egyik rész volt a „Jean qui pleure“, a másik a „Jean qui rit“, egyik a siró, másik a nevető János ; csakhogy az örvendezők legnagyobb része nem tudta, minek örül, a szomorkodók ellenben nagyon is tudták, mért búsulnak. A népkert korán reggeltől fogva ezúttal is meglehetős látogatott volt, valamint a többi sétahelyek is. Az utcákat már a hajnali órákban megné­­pesítik a mindenfelől szóló zene hangjai, kü­lönösen növelé a kora élénkséget a helyben állomásozó lovas-ezred zenekara, mely lóhá­ton harsogó zenével járta be a város utcáit. — E reggel arculatát vázolva, nem hagy­hatjuk említés nélkül Erdélyi Náci jeles zene­­­karát, mely a dicsőséggel bukott párt főbb jelöltjeit egyenként álmaikban lepte meg üd­vözlő zenéjével, kiknek valóban jól esett a tapintattal választott vigasztaló nóta: „Meg­virrad még valaha!“ Igaza van, megvirrad még s reméljük, nem sokára, mikor majd le fog higgadni az elvakult szenvedély, melynek uralma alatt a nép most önmagán ütött sebet, midőn a hazafius érdemeket, az elvhűséget és politikai tiszta jellemet keresztre feszítette.­­ A „Fővárosi Lapok“ tárcája a Krisztus születése utáni 67-es évszámokra eső nevezetesebb természeti és történeti esemé­nyeket sorolja elő egész az 1867-ik évig. Mi részünkről ez évre följegyezhetjük, hogy Sze­ged városát ez évben két veszélyes áradat fe­nyegette: egyik a Tisza árja, másik a­­ restauratió. Az utóbbi el is öntött bennünket, amarra nézve pedig még ez ideig csak a ret­tegés idejét éljük. Isten őrizzen meg legalább ettől!­­A Tisza még mindig nagy aggoda­lomban tart bennünket, ámbár az utóbbi pár nap alatt keveset áradt. A felsőváros­részen már egypár helyen a csatornákon készült be­törni a viz s csak nagy erőfeszítéssel lehetett visszaszorítani. Az ujszegedi legelőt s kedves mulatóhelyünket, a népkertet pedig még job­ban fenyegeti az árvíz, mely a túlparti tölté­sek alatt sok helyen kezd átszivárogni. Mond­ják, hogy az ottani részen a hatóság által kirendelt munkaerő nagyon is elégtelen a ve­szélyes elem fékezésére. Különösen a szekerek hiányát érzik. Reméljük azonban, hogy az új hatóság erélyesen fog intézkedni s minden le­hetőt elkövetni, hogy a népkertet megmentse. A partvédelmezések körül foglalkozó mérnökök egyébiránt nagyon megnyugtatólag nyilatkoz­nak, csakhogy e megnyugtatáshoz a cigány­­praepositiót is hozzáteszik: „ha“, — ha t. i. az idő állandóan csöndes marad. Ellenkező esetben — a megrongált és megfogyatkozott partok egy erősebb vihart alig lennének ké­pesek kiáltani. Ily helyzetben aztán nem csuda, ha nyomasztónak érezzük a levegőt s remény és aggodalom közt várjuk a tiszai áradás le­folyását. X Jótékonyság. Fehérváry szül- Kárász Karolina asszony Amerikából 100 írtot küldött a horgosi ínségesek segélyezé­sére. Köszönet a szenvedők nevében a nemes telpének­ , mely a messze távolban is megem­lékezik övéiről. * A helypénzbérlő kérvényt nyújtott be a helybeli tanácshoz, hogy vagy oldozza föl a kárpótlási igény föntartása mellett a szer­ződéstől, vagy intézkedjék, hogy a helypénzt sérelem nélkül szedethesse. Azonban a tanács az ez ügybeni intézkedést a képviselők szá­mára tartotta fen. * A szomszéd Do­rozsmán, hol a tisztújítás 1. hó 9 dikén fog megtartatni, há­rom, a hazai törvényekben jártas kifogáson felüli egyén nem találtatván, több választó fölhívást bocsájt közre, melynek értelmében azok, kik magukat kijelöltetni óhajtanák, a tisztujítás napjáig a kijelölő­ bizottmánynál je­lentkezzenek. Ugyancsak Dorozsmán a városi sebészi állomásra is keresnek kijelölendőket. Bővebb értesítést ad a lap hirdetési rovata. * A szegedi vásár ma veszi kezdetét. * A szegedi kiviteli gőzmalom igazgatósága székhelyét Bécsből Pestre te­szi át. Ideje volt. * Új könyvek. Heckenast Gusztáv ki­adásából a következő uj könyveket kaptuk: „A magyar nyelv teljes szótára“, szerkesz­tette Ballagi Mór, V. füzet. Ára füzetenként 30 kr. 2. „Az esküdtszékek Magyarországon“ kézikönyv Réső Ensel Sándortól. Ára 1 frt 50 kr. Költemények. Irta Udvardy Géza. A mintegy 15 évre terjedő csinosan kiállított fü­zet ára 1 frt. 4. „Eszther.“ írta Jósika Mik­lós. Uj olcsó kiadás két kötetben. Egy-egy kötet ára 50 kr. Azoknak, kik a nagy regény­író műveihez olcsón szeretnének hozzájutni, Heckenast e kiadásaival igen kedves dolgot cselekszik. •Eltűnt fiatal ember. Egy 18 éves fiatal­ember hétfőn este nyomtalanul eltűnt. Ha netalán meggyilkoltatott, vagy önmaga vetett véget életének, ez esetben ismertetője­lül szolgálhatnak az ingére hímzett M. W. betűk. Weiss Mór úr fölkéri a közönséget s a hatóságokat, ha ily ismertetőjel mellett a fiatal ember nyomára akadnának, azt vele Szerb-Keresztúrra intézendő levélben tudatni szíveskedjenek. * A félegyházi műkedvelők az ottani ínségesek javára „ A vén bakancsos és fia a huszár“ népszínművet fogják előadni. * Talált Gyermek. A szentháromság utcában egyik kút mellett a napokban egy dum­ába kötött , mintegy 5 hónapos szép figyelmeket s mellette papirdarabot találtak, melyre föl volt írva, hogy a gyermek rom. kath. s neve Ferenc. Közmondások igazsága. Bebizonyítja egy fiatal házas. (Folytatás.) Hevemben elfeledkezem magamról s egé­szen úgy nyilatkoztam, a mint érezék, nem mint eddig, ki azt sem látszom érezni, hogy a kis angyalt észrevettem. Bátyám a pipát újra megtölté s előbbi helyére ült. Kémlelem arcát, az derült volt, sőt többször mosolygó, meg-megcsóválva de­resülő fejét, ebből gyanítom, hogy valami fontos gondolatai vannak; én nem merészlem háborítani. — Hm! hm­! — szólalt föl végre. — Az ám — feleltem én. Ilyen társalgás aztán csak sok mulatsá­got igér ?! —­ Bolond vagy te öcsém — tört ki kacagva az én jó bátyám s én még jobban megzavarodtam — hiszen te szereted Maris­kát, most elárultad, de haragszom rád, ki bizalmatlan valál s csak a véletlen juttatott titkod birtokába. — Ha szeretném is, nem nagy boldog­ság volna, mi célra vezethetne szerelmem? — Óh te reményt vesztett Abelárd !... tehát azt hiszed, nem szeret ? — Szeret bátyám, nagyon szeret, de nekem semmim sincs s igy nőül nem ve­­hetném. — Hát én?! — kérdé meghatóan, kön­­­nyel szemeiben — nincs-e nekem annyim, hogy az ő szerény igényeit kielégítsem? Sohasem láttam őt ily kedvesnek, mint most a kelő érzelem kifejezésével arcán, oda­borultam jó szivére, szólni nem tudván, csak szorosan ölelem­ őt magamhoz, ezáltal akar­ván tudtára adni, hogy nagyon is jól érezem, mi ő nekem. Mikor aztán elbocsátánk egymást, olyan zavartan néztünk egymásra, mintha szégyen­lenünk kellene, a­mi történt. — Leszek én násznagyod - kezdő újra — megkérem holnap számodra. E biztatásra aztán neki bátorodva, sim­o­gatni kezdem bajuszát, enyelgő s hízelgő hangon súgván e közmondást fülébe: „A­mit ma megtehetsz, ne halaszd hol­napra. Bátyám ismét jóizűn nevetett: — Lásd, nem mondtam-e, hogy a köz­mondásokban csalhatlan igazság rejlik, jer tehát ma még, vagy magam... menjek? Dehogy maradtam volna el, de talán ő is csak azért téve e kérdést, hogy újólag meggyőződjem hite alaposságáról, vagy mert szokatlan szerepét tanú nélkül szerette volna eljátszani; ez utóbbi ok volt talán a valódi, de én nem tágítok. Vártam, mint fog hozzá s nem kevéssé lepettem meg, mikor főtől talpig disz ruháját rakta ki, állván az ezüst sarkanyos csizma, feszes magyar nadrág, ezüst gombos mellény és atillából. Ilyen parádé, mikor a házból nem megy ki, valóban meglepett s a gondolat, hogy­ ez értem tör­ténik, jól esett, utóbb az is eszembe jutott, mit az özvegyről bátyámtól hallok, ki tudja? az ördög nem alszik. Node ne gyanúsítsunk senkit előre, főleg ha mi sem vagyunk jobbak a Deákné vászná­nál. Gaz nép ez a mai fiatalság, mondá sok­szor bátyám, s most magamon tapasztalául, hogy igaza van, vagy nem rut hálátlanság volt-e tőlem a kivételes készülődést, mi ér­dekemben történt, mindjárt egy hamis utó­gondolattal kapcsolni egybe. Nem sok idő múlva készen volt táblabirói parádéjával s unszolt engem is, ki azonban még hamarább készen levék, állván egész készülődésem bajuszom kipödréséből; szép vagyok én Mariskámnak így is. Készen lévén bátyám , ismét megállt előttem : — Teringette öcsém, a mi most történik veled , a legtermészetesebb, és lásd, én még sem gondolok arra soha, hogy egykor nász­nagyod legyek, vér szerinti rokonom lévén, azt hívom­, te is oly keveset gondolsz az asszonyokra, mint én; de jól van az így, vagy idejében, vagy soha, azt mondja a köz­mondás. Menjünk. Hej, de más gondolatok foglalkoztattak most, mint máskor, mikor lopva kopogtattam Mariskám ajtaján, s a benn levő két hölgy nem kevéssé lepetett meg, minket közeledni látván ily ünnepélyes díszben. Veg­ye­s el­ l­ő Fölségeik a Császár és Császárné jövő szerdán érkeznek Pestre. A Buda-Pest hölgyei elhatározták, miszerint a tőlük kitel­hető módon intézkedni fognak, hogy a bevo­nulás útjába eső házak virágokkal, füzérekkel és szőnyegekkel diszítessenek; a sorfalat kép­zők kezükben virágcsokrot fognak tartani s ő Fölségeik előtt egész útjukban virágokat fognak hinteni. * A Császár egy, az aradi vérnapok alatt kivégzett magyar alezredes özvegyének saját erszényéből 250 frtnyi évi kegydijt ado­mányozott, az első részletet az illető már megkapta. * Gz Andrássy miniszterelnök Bécsbe utazott. Mint a „P. N.“ hallja, több miniszter is fogja követni, mint hallani, az országgyű­lés elé terjesztendő kormány­javaslatok vég­megállapítása iránt. *A képvselőház elnöke Szentivá­­nyi Károly a képviselőket 1. hó 7-dikére hivja egybe. * B. Eötvös József kultusmiszter Budán s gr. Mikó Imre közlekedési miniszter Kolozsvárott ismételve egyhangúlag megvá­lasztattak országgyűlési képviselőnek. * A kereskedelmi miniszter át­­vévén a magyarországi és erdélyi posták és távírdák igazgatását, körlevelet bocsájtott ki az illető hivatalokhoz, melyben különösen kö­telességül szabja, a közönséggel való érintke­zésekben az előzékeny és tapintatos magavi­seletét. (Némelyik hivatalnokra csakugyan reá­fér e figyelmeztetés). Egyszersmind értesíti a közönséget, hogy a jelenleg használatban levő levél és hirlapjegyek f. évi május 31-dikéig még érvényben maradnak; június elsejétől kezdve pedig ő Felsége arcképét viselő új levél és hirlapjegyek és bélyegzett levélborí­tékok fognak behozatni. * Kinevezések. A miniszterelnök elő­terjesztése folytán ő Felsége Vértesy Sándor üdv. titkárt osztálytanácsi jelleg- és fizetéssel mi­niszterelnöki titkárrá nevezte ki. A kereskedelmi miniszter pedig László Kálmánt fogalmazó és tiszteletbeli osztálytitkárnak, Kunc Pétert, Ró­zsaági Antalt, Szegfi Mórt, Bernát Dezsőt, Lipthay Istvánt, Obradich Catinelli Hectort, Hölbling Antalt és Matlekovics Sándort fo­galmazóknak, Kilényi Hugót és Toldy Istvánt fogalmazó segédeknek, és végre Fest Gyulát segédhivatali főigazgatónak nevezte ki. * A koronázási ünnepély rende­zője Szapáry Antal gróf fölszólította a me­gyéket, hogy május 15 ikéig egyenkint egy­­egy köbláb földet küldjenek Pestre a koro­názási domb elkészítéséhez. * Kutasi Imre kőnyomdájában Debre­cenben rövid idő alatt egy igen díszes műlap fog megjelenni, ez azon 13 magyar tábor­nok arcképeit fogja ábrázolni, kik 1849. ok­tóber 6-ikán Aradon a szent ügyért elvér­zettek , — a rajzot a leghívebb eredeti képek­ről Barabás Miklós jeles akadémiai kép­írónk készíti, mi magában elég, hogy figyel­met ébresszen, az életrajzok megírását pedig egyik jeles írónk vállalta magára. (E szép mű­lap ára csak 2 frt lesz). * Horváth Mihálynál Aradon vagy 15 polgár tisztelgett testületileg. A tisztelgők nevében Nagy Sándor körülbelől következő szavakkal üdvözölte nagyérdemű hazánkfiát: „Mélt, püspök úr! Azon ragyogó érdemek, melyeket méltóságod, mint hazánk történé­­szeti irodalmának fénycsillaga, és mint szilárd jellemű, rendületlen hazafi kivívott, és azon meleg részvét, melyet méltóságod irányában hontalansága keservei közben érezünk, pol­gári legszentebb kötelességünkké téve, meg­hozni méltóságod számára forró üdvözletünk és mély tiszteletünk adóját; fogadja azt tő­lünk méltóságod kegyesen, fogadja lelkünk legbensőbb érzelmeiből fakadt azon óhajtá­sunkat , hogy méltóságodat irodalmunk díszére és hazánk dicsőségére az egek ura soká és boldogan éltesse.“ A püspök ő méltósága ész­­revehetőleg meg volt hatva e nem várt tisz­telgés által s azt meleg szavakban kö­szönte meg. * B­é­n­y­e­i színtársulata a budai nyári színkörben május 1-jén kezdte meg elő­adásait szép számú közönség előtt. * A horváth ta­rtomány gy­ül­és f. hó elsején nyittatott meg délelőtt 11 óra­kor. Ezen első ülésen három királyi leirat olvastatott föl. Az első tárgyazza a tartomány­­gyűlés összehívását; a második válaszul szol­gál a legutóbbi föliratra; a harmadik vissza­utasítja a tartományi gyűlésnek a vallássza­badságra vonatkozó határozatát. A föliratra­ adott válasz tartalma: A kormány Horvát- és Tótország történeti jogait és nemzeti jólétét megóvta, de a legutolsó fölirat nem egyeztet­hető össze a pragraatica sanctioval, az 1861-ks 42-dik törvénycikkelylyel ellenkezőleg a leirat hangsúlyozza a magyar korona egységét, a koronázási akadályok elhárítását s átküldetik a magyar országgyűlésnek horvátra átfordított határozata, mely Horvát- és Tótországra nézve elég garantiát nyújt: fölhívja a gyűlést, hogy tanácskozásait siettesse s május 15-ig küldjön követeket a magyar országgyűlésre a koronázási teendők végett. * A Tisza Titelnél kiöntött és Rudolfs­­gnad községét egészen elborította. Másfelől a csigárdi határnak két harmada, a farkasdi, negyedi, alsószéli és gutai határok több hét óta viz alatt vannak. — A Duna és Vág foly­vást árad. A felső tiszaszabályozási társulat elhatározta, hogy haladéktalanul országos se­gélyt fog sürgetni. * Bécset erősítik. Az építészeti igazgatóság parancsot kapott az erődítésekre szükséges telkek kisajátítását azonnal foga­natba venni és az erődítések építését meg­kezdeni. * A párisi világkiállításon óriási betűkkel hirdeti Wertheim, hogy 100,000 frankot ad annak, ki gyárából kikerült zárt az ő kulcsa segélye nélkül fölnyitni képes. — Egyébiránt a párisi kiállításon hazai iparmű­veink is szép helyet foglalnak el. A Krámer J. ur által küldött bútorok nemcsak az osztrák osztályban, hanem átalában hasonló iparcik­kek mellett kitűnő állást foglalnak el. Met­ternich hercegnő kiválóan elismeréssel nyilat­kozott a fentemlített művek s fényes terem díszére való kiállítási iparcikkek fölött, me­lyek valószínűleg már nehány nap múlva egy előkelő francia urnák el lesznek adva, ki ér­tök már tetemes összeget ajánlott. * Temesvár környékén mutatkozni kezdenek a kolumbácsi legyek s egypár ló már el is hullt mérges csipősektől.

Next