Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-05 / 36. szám
annyit tudunk, hogy ott Hanki Ede dalárdája énekelt, a megtisztelthez egy iparos tartott beszédet, melyre a polgármester rövid, kimért beszédben válaszolt, híveit az egyetértésre intvén. Innen a tisztelgő sokaság észrevehetően kevesebb zajjal, mint a minővel odament volt — vonult vissza Ligeti Dániel lakása elé hol szintén a föntebbi dalárda énekelt, mely után a megtisztelt lejött a nép közé s ott tartott beszédet, mely jóformán ismétlése volt a délelőttinek. A szónok ur különösen dicsőítéssel halmozá el híveit, hogy akaratukat érvényre juttatni képesek voltak; nem mulasztá el egyenként fölemlíteni a földmives és iparos osztályt, úgyszintén a tudományok osztályait s hivatkozott a „szellem hatalmára“, valamint erősen hangsúlyozá az „igazság“ szót, mely „szivét meggyökeresítette.“ — Az a nemzet — mondá a többi közt — a ki ily fényes fáklyás világítást rendez a jó léleknek, az igaz hazafinak, amely nép egy eszméért ennyire tud lelkesülni, az a nép nem veszhet el és a t. s befejező szavait, hogy: „Magyarország nem volt, hanem a jövendőben majd csak fog lenni!“ (Viharos éljenzés.) Innen a tömeg alsóvárosra Szremácz főkapitány lakásához vonult a lehető legnagyobb rendetlenségben. Hogy itt mi történt, nem tudjuk, de valószínűleg nem más, mint az előbbieknek stereotyp ismétlése. — Dicsérettel kell megemlítenünk, hogy e nagy népvándorlás alatt semmi kihágás tudtunkra elő nem fordult. * A csongrád megyei tisztikar kiegészített névsor a következő: Első alispán : Török Bálint; második: Kovács Ferenc. Főjegyző : Szabó Mihály. Főügyész: Szomor Lajos. Első alügyész: Bartha János. Második: Borotvás Kálmán. Első aljegyző : Molnár Mór. Második: Jenei Lajos. Harmadik : Barth László. Főpénztárnok: Dobossi Lajos. Alpénztárnok: Ivamocsay Mihály. Főszámvevő: Kádár Henrik. Alszámvevő: Marsovszky Imre. Törvényszéki ülnökök: Kovács Károly (elnök, alispáni ranggal), Kossa László, Lubinszky Ignác, Kókay István, Szomor Imre, Papy Dániel, Kertész László, Knauz János (telekkönyvi előadó). H.-M.Vásárhelyi szolgabiró: Antunovics Tivadar. Esküdtek: Szabó István, Sulyok Elek, Pokomándy Imre. Szentesi szolgabiró: Mikecz Ferenc. Esküdtek : Keresztes Nagy Sándor, Schlachta Imre. Csongrádi szolgabiró : Őrhalmy József. Esküdtek: Blázsik Márton, Greskovics János. Szegedi járás: szolgabiró : Vidovich Imre. Esküdt: Bene Gyula. Központi járás: szolgabiró: Vidovich Antal Esküdt: Fanyar Lajos. Csendbiztosok: H.-M.Vásárhelyen : Zsivkovich. Szentesen: Beke Kálmán. Csongrádon: Szarka Matyi. Szegeden: Rózsa Károly. Szegvári: Szathmáry Miklós. Főorvos: Schönvisner Ferenc. Törvényszéki orvos: dr. Hainiss József. Szegvári járási orvos: Béni József. Kisteleki jár. orvos: Beck N. Levéltárok : Pity István. Várnagy : Kamocsay László, Fekete Imre. * Csongrád megye főispánja Kárász Benő ur képviselői állásáról leköszönvén, a megyei központi bizottmány elnöke Rónay Mihály ur a tápéi kerület választóit fölszólítja uj követválasztásra, mely f. hó 12-kén reggeli 10 órakor Tápén a község házánál fog megtartatni. Május elseje vidám, derült reggellel köszöntött be hozzánk — a tisztújítás 3-ik napján s Szeged lakóit igazán sajátságos helyzetben, kétfelé oszolva találta; egyik rész volt a „Jean qui pleure“, a másik a „Jean qui rit“, egyik a siró, másik a nevető János ; csakhogy az örvendezők legnagyobb része nem tudta, minek örül, a szomorkodók ellenben nagyon is tudták, mért búsulnak. A népkert korán reggeltől fogva ezúttal is meglehetős látogatott volt, valamint a többi sétahelyek is. Az utcákat már a hajnali órákban megnépesítik a mindenfelől szóló zene hangjai, különösen növelé a kora élénkséget a helyben állomásozó lovas-ezred zenekara, mely lóháton harsogó zenével járta be a város utcáit. — E reggel arculatát vázolva, nem hagyhatjuk említés nélkül Erdélyi Náci jeles zenekarát, mely a dicsőséggel bukott párt főbb jelöltjeit egyenként álmaikban lepte meg üdvözlő zenéjével, kiknek valóban jól esett a tapintattal választott vigasztaló nóta: „Megvirrad még valaha!“ Igaza van, megvirrad még s reméljük, nem sokára, mikor majd le fog higgadni az elvakult szenvedély, melynek uralma alatt a nép most önmagán ütött sebet, midőn a hazafius érdemeket, az elvhűséget és politikai tiszta jellemet keresztre feszítette. A „Fővárosi Lapok“ tárcája a Krisztus születése utáni 67-es évszámokra eső nevezetesebb természeti és történeti eseményeket sorolja elő egész az 1867-ik évig. Mi részünkről ez évre följegyezhetjük, hogy Szeged városát ez évben két veszélyes áradat fenyegette: egyik a Tisza árja, másik a restauratió. Az utóbbi el is öntött bennünket, amarra nézve pedig még ez ideig csak a rettegés idejét éljük. Isten őrizzen meg legalább ettől!A Tisza még mindig nagy aggodalomban tart bennünket, ámbár az utóbbi pár nap alatt keveset áradt. A felsővárosrészen már egypár helyen a csatornákon készült betörni a viz s csak nagy erőfeszítéssel lehetett visszaszorítani. Az ujszegedi legelőt s kedves mulatóhelyünket, a népkertet pedig még jobban fenyegeti az árvíz, mely a túlparti töltések alatt sok helyen kezd átszivárogni. Mondják, hogy az ottani részen a hatóság által kirendelt munkaerő nagyon is elégtelen a veszélyes elem fékezésére. Különösen a szekerek hiányát érzik. Reméljük azonban, hogy az új hatóság erélyesen fog intézkedni s minden lehetőt elkövetni, hogy a népkertet megmentse. A partvédelmezések körül foglalkozó mérnökök egyébiránt nagyon megnyugtatólag nyilatkoznak, csakhogy e megnyugtatáshoz a cigánypraepositiót is hozzáteszik: „ha“, — ha t. i. az idő állandóan csöndes marad. Ellenkező esetben — a megrongált és megfogyatkozott partok egy erősebb vihart alig lennének képesek kiáltani. Ily helyzetben aztán nem csuda, ha nyomasztónak érezzük a levegőt s remény és aggodalom közt várjuk a tiszai áradás lefolyását. X Jótékonyság. Fehérváry szül- Kárász Karolina asszony Amerikából 100 írtot küldött a horgosi ínségesek segélyezésére. Köszönet a szenvedők nevében a nemes telpének , mely a messze távolban is megemlékezik övéiről. * A helypénzbérlő kérvényt nyújtott be a helybeli tanácshoz, hogy vagy oldozza föl a kárpótlási igény föntartása mellett a szerződéstől, vagy intézkedjék, hogy a helypénzt sérelem nélkül szedethesse. Azonban a tanács az ez ügybeni intézkedést a képviselők számára tartotta fen. * A szomszéd Dorozsmán, hol a tisztújítás 1. hó 9 dikén fog megtartatni, három, a hazai törvényekben jártas kifogáson felüli egyén nem találtatván, több választó fölhívást bocsájt közre, melynek értelmében azok, kik magukat kijelöltetni óhajtanák, a tisztujítás napjáig a kijelölő bizottmánynál jelentkezzenek. Ugyancsak Dorozsmán a városi sebészi állomásra is keresnek kijelölendőket. Bővebb értesítést ad a lap hirdetési rovata. * A szegedi vásár ma veszi kezdetét. * A szegedi kiviteli gőzmalom igazgatósága székhelyét Bécsből Pestre teszi át. Ideje volt. * Új könyvek. Heckenast Gusztáv kiadásából a következő uj könyveket kaptuk: „A magyar nyelv teljes szótára“, szerkesztette Ballagi Mór, V. füzet. Ára füzetenként 30 kr. 2. „Az esküdtszékek Magyarországon“ kézikönyv Réső Ensel Sándortól. Ára 1 frt 50 kr. Költemények. Irta Udvardy Géza. A mintegy 15 évre terjedő csinosan kiállított füzet ára 1 frt. 4. „Eszther.“ írta Jósika Miklós. Uj olcsó kiadás két kötetben. Egy-egy kötet ára 50 kr. Azoknak, kik a nagy regényíró műveihez olcsón szeretnének hozzájutni, Heckenast e kiadásaival igen kedves dolgot cselekszik. •Eltűnt fiatal ember. Egy 18 éves fiatalember hétfőn este nyomtalanul eltűnt. Ha netalán meggyilkoltatott, vagy önmaga vetett véget életének, ez esetben ismertetőjelül szolgálhatnak az ingére hímzett M. W. betűk. Weiss Mór úr fölkéri a közönséget s a hatóságokat, ha ily ismertetőjel mellett a fiatal ember nyomára akadnának, azt vele Szerb-Keresztúrra intézendő levélben tudatni szíveskedjenek. * A félegyházi műkedvelők az ottani ínségesek javára „ A vén bakancsos és fia a huszár“ népszínművet fogják előadni. * Talált Gyermek. A szentháromság utcában egyik kút mellett a napokban egy dumába kötött , mintegy 5 hónapos szép figyelmeket s mellette papirdarabot találtak, melyre föl volt írva, hogy a gyermek rom. kath. s neve Ferenc. Közmondások igazsága. Bebizonyítja egy fiatal házas. (Folytatás.) Hevemben elfeledkezem magamról s egészen úgy nyilatkoztam, a mint érezék, nem mint eddig, ki azt sem látszom érezni, hogy a kis angyalt észrevettem. Bátyám a pipát újra megtölté s előbbi helyére ült. Kémlelem arcát, az derült volt, sőt többször mosolygó, meg-megcsóválva deresülő fejét, ebből gyanítom, hogy valami fontos gondolatai vannak; én nem merészlem háborítani. — Hm! hm! — szólalt föl végre. — Az ám — feleltem én. Ilyen társalgás aztán csak sok mulatságot igér ?! — Bolond vagy te öcsém — tört ki kacagva az én jó bátyám s én még jobban megzavarodtam — hiszen te szereted Mariskát, most elárultad, de haragszom rád, ki bizalmatlan valál s csak a véletlen juttatott titkod birtokába. — Ha szeretném is, nem nagy boldogság volna, mi célra vezethetne szerelmem? — Óh te reményt vesztett Abelárd !... tehát azt hiszed, nem szeret ? — Szeret bátyám, nagyon szeret, de nekem semmim sincs s igy nőül nem vehetném. — Hát én?! — kérdé meghatóan, könnyel szemeiben — nincs-e nekem annyim, hogy az ő szerény igényeit kielégítsem? Sohasem láttam őt ily kedvesnek, mint most a kelő érzelem kifejezésével arcán, odaborultam jó szivére, szólni nem tudván, csak szorosan ölelem őt magamhoz, ezáltal akarván tudtára adni, hogy nagyon is jól érezem, mi ő nekem. Mikor aztán elbocsátánk egymást, olyan zavartan néztünk egymásra, mintha szégyenlenünk kellene, ami történt. — Leszek én násznagyod - kezdő újra — megkérem holnap számodra. E biztatásra aztán neki bátorodva, simogatni kezdem bajuszát, enyelgő s hízelgő hangon súgván e közmondást fülébe: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Bátyám ismét jóizűn nevetett: — Lásd, nem mondtam-e, hogy a közmondásokban csalhatlan igazság rejlik, jer tehát ma még, vagy magam... menjek? Dehogy maradtam volna el, de talán ő is csak azért téve e kérdést, hogy újólag meggyőződjem hite alaposságáról, vagy mert szokatlan szerepét tanú nélkül szerette volna eljátszani; ez utóbbi ok volt talán a valódi, de én nem tágítok. Vártam, mint fog hozzá s nem kevéssé lepettem meg, mikor főtől talpig disz ruháját rakta ki, állván az ezüst sarkanyos csizma, feszes magyar nadrág, ezüst gombos mellény és atillából. Ilyen parádé, mikor a házból nem megy ki, valóban meglepett s a gondolat, hogy ez értem történik, jól esett, utóbb az is eszembe jutott, mit az özvegyről bátyámtól hallok, ki tudja? az ördög nem alszik. Node ne gyanúsítsunk senkit előre, főleg ha mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Gaz nép ez a mai fiatalság, mondá sokszor bátyám, s most magamon tapasztalául, hogy igaza van, vagy nem rut hálátlanság volt-e tőlem a kivételes készülődést, mi érdekemben történt, mindjárt egy hamis utógondolattal kapcsolni egybe. Nem sok idő múlva készen volt táblabirói parádéjával s unszolt engem is, ki azonban még hamarább készen levék, állván egész készülődésem bajuszom kipödréséből; szép vagyok én Mariskámnak így is. Készen lévén bátyám , ismét megállt előttem : — Teringette öcsém, a mi most történik veled , a legtermészetesebb, és lásd, én még sem gondolok arra soha, hogy egykor násznagyod legyek, vér szerinti rokonom lévén, azt hívom, te is oly keveset gondolsz az asszonyokra, mint én; de jól van az így, vagy idejében, vagy soha, azt mondja a közmondás. Menjünk. Hej, de más gondolatok foglalkoztattak most, mint máskor, mikor lopva kopogtattam Mariskám ajtaján, s a benn levő két hölgy nem kevéssé lepetett meg, minket közeledni látván ily ünnepélyes díszben. Vegyes el lő Fölségeik a Császár és Császárné jövő szerdán érkeznek Pestre. A Buda-Pest hölgyei elhatározták, miszerint a tőlük kitelhető módon intézkedni fognak, hogy a bevonulás útjába eső házak virágokkal, füzérekkel és szőnyegekkel diszítessenek; a sorfalat képzők kezükben virágcsokrot fognak tartani s ő Fölségeik előtt egész útjukban virágokat fognak hinteni. * A Császár egy, az aradi vérnapok alatt kivégzett magyar alezredes özvegyének saját erszényéből 250 frtnyi évi kegydijt adományozott, az első részletet az illető már megkapta. * Gz Andrássy miniszterelnök Bécsbe utazott. Mint a „P. N.“ hallja, több miniszter is fogja követni, mint hallani, az országgyűlés elé terjesztendő kormányjavaslatok végmegállapítása iránt. *A képvselőház elnöke Szentiványi Károly a képviselőket 1. hó 7-dikére hivja egybe. * B. Eötvös József kultusmiszter Budán s gr. Mikó Imre közlekedési miniszter Kolozsvárott ismételve egyhangúlag megválasztattak országgyűlési képviselőnek. * A kereskedelmi miniszter átvévén a magyarországi és erdélyi posták és távírdák igazgatását, körlevelet bocsájtott ki az illető hivatalokhoz, melyben különösen kötelességül szabja, a közönséggel való érintkezésekben az előzékeny és tapintatos magaviseletét. (Némelyik hivatalnokra csakugyan reáfér e figyelmeztetés). Egyszersmind értesíti a közönséget, hogy a jelenleg használatban levő levél és hirlapjegyek f. évi május 31-dikéig még érvényben maradnak; június elsejétől kezdve pedig ő Felsége arcképét viselő új levél és hirlapjegyek és bélyegzett levélborítékok fognak behozatni. * Kinevezések. A miniszterelnök előterjesztése folytán ő Felsége Vértesy Sándor üdv. titkárt osztálytanácsi jelleg- és fizetéssel miniszterelnöki titkárrá nevezte ki. A kereskedelmi miniszter pedig László Kálmánt fogalmazó és tiszteletbeli osztálytitkárnak, Kunc Pétert, Rózsaági Antalt, Szegfi Mórt, Bernát Dezsőt, Lipthay Istvánt, Obradich Catinelli Hectort, Hölbling Antalt és Matlekovics Sándort fogalmazóknak, Kilényi Hugót és Toldy Istvánt fogalmazó segédeknek, és végre Fest Gyulát segédhivatali főigazgatónak nevezte ki. * A koronázási ünnepély rendezője Szapáry Antal gróf fölszólította a megyéket, hogy május 15 ikéig egyenkint egyegy köbláb földet küldjenek Pestre a koronázási domb elkészítéséhez. * Kutasi Imre kőnyomdájában Debrecenben rövid idő alatt egy igen díszes műlap fog megjelenni, ez azon 13 magyar tábornok arcképeit fogja ábrázolni, kik 1849. október 6-ikán Aradon a szent ügyért elvérzettek , — a rajzot a leghívebb eredeti képekről Barabás Miklós jeles akadémiai képírónk készíti, mi magában elég, hogy figyelmet ébresszen, az életrajzok megírását pedig egyik jeles írónk vállalta magára. (E szép műlap ára csak 2 frt lesz). * Horváth Mihálynál Aradon vagy 15 polgár tisztelgett testületileg. A tisztelgők nevében Nagy Sándor körülbelől következő szavakkal üdvözölte nagyérdemű hazánkfiát: „Mélt, püspök úr! Azon ragyogó érdemek, melyeket méltóságod, mint hazánk történészeti irodalmának fénycsillaga, és mint szilárd jellemű, rendületlen hazafi kivívott, és azon meleg részvét, melyet méltóságod irányában hontalansága keservei közben érezünk, polgári legszentebb kötelességünkké téve, meghozni méltóságod számára forró üdvözletünk és mély tiszteletünk adóját; fogadja azt tőlünk méltóságod kegyesen, fogadja lelkünk legbensőbb érzelmeiből fakadt azon óhajtásunkat , hogy méltóságodat irodalmunk díszére és hazánk dicsőségére az egek ura soká és boldogan éltesse.“ A püspök ő méltósága észrevehetőleg meg volt hatva e nem várt tisztelgés által s azt meleg szavakban köszönte meg. * Bényei színtársulata a budai nyári színkörben május 1-jén kezdte meg előadásait szép számú közönség előtt. * A horváth tartomány gyülés f. hó elsején nyittatott meg délelőtt 11 órakor. Ezen első ülésen három királyi leirat olvastatott föl. Az első tárgyazza a tartománygyűlés összehívását; a második válaszul szolgál a legutóbbi föliratra; a harmadik visszautasítja a tartományi gyűlésnek a vallásszabadságra vonatkozó határozatát. A föliratra adott válasz tartalma: A kormány Horvát- és Tótország történeti jogait és nemzeti jólétét megóvta, de a legutolsó fölirat nem egyeztethető össze a pragraatica sanctioval, az 1861-ks 42-dik törvénycikkelylyel ellenkezőleg a leirat hangsúlyozza a magyar korona egységét, a koronázási akadályok elhárítását s átküldetik a magyar országgyűlésnek horvátra átfordított határozata, mely Horvát- és Tótországra nézve elég garantiát nyújt: fölhívja a gyűlést, hogy tanácskozásait siettesse s május 15-ig küldjön követeket a magyar országgyűlésre a koronázási teendők végett. * A Tisza Titelnél kiöntött és Rudolfsgnad községét egészen elborította. Másfelől a csigárdi határnak két harmada, a farkasdi, negyedi, alsószéli és gutai határok több hét óta viz alatt vannak. — A Duna és Vág folyvást árad. A felső tiszaszabályozási társulat elhatározta, hogy haladéktalanul országos segélyt fog sürgetni. * Bécset erősítik. Az építészeti igazgatóság parancsot kapott az erődítésekre szükséges telkek kisajátítását azonnal foganatba venni és az erődítések építését megkezdeni. * A párisi világkiállításon óriási betűkkel hirdeti Wertheim, hogy 100,000 frankot ad annak, ki gyárából kikerült zárt az ő kulcsa segélye nélkül fölnyitni képes. — Egyébiránt a párisi kiállításon hazai iparműveink is szép helyet foglalnak el. A Krámer J. ur által küldött bútorok nemcsak az osztrák osztályban, hanem átalában hasonló iparcikkek mellett kitűnő állást foglalnak el. Metternich hercegnő kiválóan elismeréssel nyilatkozott a fentemlített művek s fényes terem díszére való kiállítási iparcikkek fölött, melyek valószínűleg már nehány nap múlva egy előkelő francia urnák el lesznek adva, ki értök már tetemes összeget ajánlott. * Temesvár környékén mutatkozni kezdenek a kolumbácsi legyek s egypár ló már el is hullt mérges csipősektől.