Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-16 / 39. szám
1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre....................................................8 frt. Félévre . 4 „ Évnegyedre...................................................2 „ ■ feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre ....................................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 39-ik szám. Csütörtök, május 16-án, ügyes számára S kr osztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Mariam. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. ) ____ A „Nyílttérien a négyhasábos petitforogtatási dija 15 újkrajcár. Memento. Míg az ember egyéni életében beálló halál után , a föltámadásnak csak édes reményével bírunk, addig a politikai testületek életében tényleg következhetik a halálra, majd hosszabb, ipajd rövidebb időköz után, dicsőséges föltámadás , és az ilyennek első nyilvánulását nem is képzelhetjük egyébként, mint magasztos, lélekemelő mozzanatokkal. Azonban , ki a közelebb múlt április 25-én ily gondolkodással ment Szegvárra, Csongrád megye újraszületésének ünnepére, az nagyon csalatkozott. Egy futólagos körültekintéssel is a kedélyeknek valami nyomottságát, a kebleknek valami elszorultságát kellett fölismerni, ami pedig a lelkesedést, az ihlettséget csak elfojtani képes, de sohasem fölidézni. Azt lehet ugyan erre mondani, hogy mindent összefoglalva, végre is oly fenyegetők a körülmények kívül-belől, miszerint az átalakulásra szükséges béke iránti kétség méltán nem engedi fölbuzdulni a kedélyeket. De ha egy társaságnak, vagy éppen egy családnak tagjai, kiket sok éven keresztül erőszak tartott távol egymástól, végre ismét nemcsak összejöhetnek, sőt együtt és nyilvánosan folytathatják az életet s kezökbe adatik a hatalom a szenvedett sebeknek begyógyítására, az elmulasztottaknak kipótolására: Lehet-e körülmény, mely e változás és az első találkozás örömének legkisebb fölvillanó szikráját is kiolthatná ? Nem lehet. S inkább hasonlított ama gyülekezet egy oly családhoz, melynek tagjai egy rég lefoglalva tartott s valahára fölszabadult örökségen , valami titkos végrendelet szerint osztozni gyűltek egybe ; s innen azok a kétséges arcok és hideg találkozások, innen az az egyetemes feszély, bizalmatlanság, ami miatt senki, de senki még csak jól sem érezte magát, nem hogy örülni tudott, még kevésbé , hogy lelkesült volna. Sokkal tisztultabb lesz vala a jég, mert tájékozottabb a közönség, ha a tisztújítás tárgyában előleges értekezések tartottak volna, mint máshol mindenütt, ami Csongrád megyében anynyival inkább kivihető lett volna, mert a megye összes lakossága négy öt népes községben, megannyi külön járásban van öszpontosulva , és erre a főispáni meghívás után volt is még idő; de éppen az a szerencsétlenség, hogy sehol sem találkozott ember a hivatottak közül, ki akarta és megkísérlette volna nyilvános, személyes összejövetel útján bizonyos közmegállapodást hozni létre, legalább a külön községekben. Sőt még a választás helyén, a tényt megelőzött napon sem igyekeztek a bizottsági tagok egymással értekezni a felől, hogy kiket kívánjanak választani, úgy hogy e miatt, míg egyfelől a választók között alig volt, aki előre tudta volna, hogy kikre fogja szavazatát adni, addig másfelől a választandók között egy sem volt, ki csak magára nézve is többségről biztos lett volna. Az utolsó pillanat vala eldöntendő mindent, mint valamely szerencsejátéknál. Ily állapotban, a nyomott közhangulaton nem könnyíthetett sem átalában a főispáni beigtatás ünnepélye, sem különösen az egyébként több helyen megéljenezett beköszöntőbeszéd, vagy az erre hallatott, benső hódolatot kifejező szép válasz. Mely utóbbit tekintve , tudom érteni, hogy a megye közönsége , mely évek hosszú során át idegen parancsnak engedelmeskedett méltatlankodva és elkeseredéssel, midőn valahára a hazai törvények nevében kormányozni saját, rég ismert fia jó körébe, nem gondol egyébre, mint határtalan hódolatát kinyilatkoztatni és tanúsítani, hogy mily szívesen kész az így megváltozott körülmények között engedelmeskedni. De volt e beszédben egy szó, egy nehéz szó, mely éppen ez alkalommal, a közönség részéről kimondva roszul hangzott, ugyanis, a megye , a nemzet állapotát egy-két vonással jellemezni akarván szónok, anyagi és erkölcsi sülyedést hangsúlyozott, holott kérdezni lehet: mikor tanúsított a nemzet egészben véve, több és nagyobb, úgy hazafiai, mint keresztyéni erények gyakorlatát, mint a magyar a 48-tól 67-ig lefolyt éveiben a hazafiui és keresztyéni súlyos megpróbáltatásnak? A magyar nemzet, hála Istennek, bir azzal a férfias lelki erővel, melynél fogva a szenvedések alatt nem görnyed le, nem korcsul el, hanem megedződik és megtisztul. Óh nem a szenvedés demoralizálja a magyar nemzetet! Hanem ha valahol oly alkotmányos megye jöne létre, melyben az ifjúság — a végett, hogy előremehessen — nem arra utaltatnék , nem arra nyerne ösztönt, hogy magát minél többoldalúlag kimivelje, tökéletesítse, hanem arra, hogy egyesek kegyét hajhászsza és tanuljon vakkövető lenni; — ha valahol oly megye alakulna, melyben , ha némelyek véleménye ellenvéleményt idéz föl, azok lelkiismeretükben tekintik magukat megtámadottaknak, s nincsen eszköz, melyet meg ne ragadnának nem az ellenvéleményeknek, hanem az ellenvéleményezőnek s nem nyilt legyőzésre, hanem még alattomos elnyomására, semmivétételére is. Ha valahol oly megye léteznék, melynek bizottsága szavazógéppé alacsonyíttatnék, mely noha elpirul és följajdul, mégis megteszi, mintegy igézet alatt, a meggyőződése elleni lépést, s hol közérdekek és közvélemény színe alatt kevesek személyes érdekei és egyéni nézetei erőszakoltatnának érvényre , ott bizonyára gyors haladást fogna tenni az erkölcsi sülyedés. Azután egy hang emelkedett föl, az asztalnak legalsó végéről, mely nem találván elégnek azt, a mit a méltóságos főispán ur kegyelettel és megindulással Klauzál Gábor emlékezetére mondott, melegen és lelkesen indítványozá, hogy a megye a megdicsőültnek családjához részvétiratot küldjön, hogy nagy fiának elhunyta fölötti gyászát jegyzőkönyvében kifejezze, s hogy annak arcképét rendelje meg és a közgyűlés teremében, hol annyiszor hallotta vezérszavát, állítsa föl. Alig lehet valami természetesebb annál, hogy a megye, mely sajátjának mondható Klauzál Gábort, de annak jobblétre szenderültekor maga is halott vala, föltámadásának első pillanatában, sem időt, sem alkalmat nem várva, siet megörökíteni kebelében a dicsőnek emlékét. És alig lehetett volna tény , mely a közönség hangulatát jobban jellemezni képes vala, mint az a némaság, melylyel ezenvaló, hogy egy igénytelen tagtól eredt) indítvány fogadtatott, s mely némaságnak még fagyosabb látszatot kölcsönzött a megyének egyik első rendű tekintélye, szárazon mondván: „hogy ez indítványnak itt most sem helye, sem ideje, minthogy a megye még nincs forma szerint megalakulva, — egyébként az ellen nem volna kifogása. Az alkotmányos új életnek az sem lehetett valami lélekemelő, de még csak megnyugtató inauguratiója sem, hogy a második napon, az úgynevezett értekezletben, de amely sajátlag alig volt egyéb, mint a választók series olvasása, — a megyének egy szintén első rendű tekintélye jónak, szükségesnek látta kijelenteni a közönség előtt, hogy a hivatalbeli felelősség azt is magával hordja, miszerint oly esetekben, mikor egyik-másik tisztviselőnek a felesége is hozzáfér a hivavatalos pénzekhez, s mikor a sikkasztásban leledző s fejére keresetet várható tisztviselő vagyonát a feleségére íratja át, mindannyiszor a felsőbb tisztviselők tartoznak helytállani. Mert, eltekintve attól, hogy akkor hát a felsőbbekért, kik állanak helyt? — nem lehet megnyugtató , ha maguk a megye vezérei, már az újjászületés pillanatában föltehetik, hogy az új tisztikarba is vegyülhetnek ily piszkos elemek, vagy abból kinőhetnek. Szebb is, hatásosabb is, üdvösebb is lett volna, ha már egyszer ama tények fölemlítendők valának, arról biztosítani a megyét, hogy ilyenek többé egyátalában elő nem fordulhatnak, és aztán úgy rajta lenni, hogy ilyenek valóban ne is fordulhassanak elő. De legyen elég az adatokból, ezután majd áttérek közleményemnek tulajdonképi céljához. Garzó Imre: Szeged város közgazdasági teendői. ii. Szeged város kereskedésének közegei, milyenek a pest-baziás-alföldi vasút, a Tisza és Maros — ha szabályozva lesz — készen vannak és készülnek. Kereskedelmi útjaink így már csak volnának, — ha elég drágák is — de mit fogunk rajtuk szállítani? Talán örökké nyers terményeket ! Az nem lehet. Hogy most a városok emelkedhessenek, nem elég, ha forgalmuk, kereskedelmük van, kell , hogy iparuk is legyen. London, Páris, Berlin , Bécs nemcsak kereskedésük, hanem nagyszerű iparuk által is tűnnek ki. Manchester, Beermingha, Lyon, Nürnberg, Lipcse csak iparuk által lettek nagyok. Angliában, Németországban és másutt nemcsak a városokban igyekeznek az ipart megtelepíteni, hanem a földmiveléssel is szorosabb kapcsolatba hozzák, amennyiben az ősterményeket (búza, répa, kukorica s .b.) termőhelyükön azonnal iparcikkekké átváltoztatják és csak azután bocsátják forgalomba. Sokáig nézzük-e még, hogy viszik ki a nyersbőröket, gyapjút s a t. potom áron, s hogy mi azt méregdrágán visszavásároljuk, mit különben magunk is készíthettünk volna. Alkalmazni akarom itt azon nemzetgazdasági igazságot, hogy: a földmivelés — amire nálunk leginkább támaszkodnak — csak az iparral karonfogvást virágozhatik föl s ebből azon következést akarom bebizonyítani, hogy Szeged város polgárai csak úgy lehetnek anyagilag jómódúak, ha az ipart kellőképen fölkarolják és ápolják. A tisztán földmivelő ország főn nem állhat; ilyen csak a műveltség kezdeményes stádiumába létezhet s nagygyá, virágzóvá csak az ipar által lehet. De az ipar még azért is hasznos, mert a munkásságot, a tudományokat, a fölfedezésoket mozdítja elő, mint a miveit iparral biró országokba eléggé láthatjuk. Végre az iparnak kimeríthetetlen nagy haszna van a forgalomban, a cserekereskedésben. Amit például Anglia nem képes termeszteni ős terményekben, azt megkapja cserében iparcikkeiért; ahol határt szab a nagy tenger a szárazföldi uralomnak , ott megalapítja azt az angol tengeri hajó, amely ország elzárja, elszigeteli magát, azt az ipar megnyitja, a tudomány kikutatja, megvizsgálja és az iparos országoknak haszonhajthatóvá teszi. A legjózanabb elv: oly ipart fejleszteni, fölkarolni, amelyhez maga a természet nyitja az ősanyagot, így Szegeden senki sem fogna beszélni vashámorok, vasgyárakról, mert az ősanyagok: fa és szén hiányoznak. Angliában senki sem álmodozik tokaji bor-, vagy verpeléti dohánytermesztésről, mert az alapföltételek, a földnek ilynemű kellékei, klímája hiányzik. Beszéljünk mi is arról, amink van, vagy amit a kevés munkánál bőven visszafizet a természet. Ilyen a már is jó hírben álló, szegedi szappan, szegedi paprika, szegedi festő, a timárság, dohány- és kendertermesztés és gyártás , kocsigyártás , hajóépítés (uszály), asztalos ipar sat. Az iparosok megtakarított pénzeiket ne házakba, ne földekbe fektessék, mert ezt, mint iparosok célszerűtlen teszik, hanem álljanak össze, készítsenek pénztőkéket és alapítsanak gyárakat, amelynek munkásai és részvényesei ők legyenek. Ne adják ki kezeikből a biztos hasznot, mert sohasem gazdagszik meg az annyira, aki két kezével dolgozik, mint a ki dolgoztat is, aki csak mesterember s nem iparos is, aki csak apja módja szerint becsületesen él, és nem okoskodik , nem spekulál, ki a pénzt forgatni nem tudja. Amerikában az associatio annyira megy, hogyha egy bált rendeznek, arra is részvénytársaság alakul. Miért ne alakulhatna nálunk is iparos célra iparosainkból egy társaság, egy associatio, ahol ők maguk a vezénylők és munkások volnának! Vagy szégyenli a mester a munkát és a címe után akar élni? Az ilyen nagyon téved. Mert a régi közmondás: „a ki nem dolgozik, az ne is egyék,“ helyét egy más foglalja el, mely igy hangzik : „a ki nem dolgozik, nem fog élni, miert munkájával helyét más tölti be.“ Munkálkodni kell mindenkinek , mert igazán csak az érdemli megbecsülésünket, tiszteletünket, a ki dolgozik, fáradozik. Álljanak tehát össze a régi céhek maradványai Itt egyik legháladatosb cikk a szappan. Könnyű lenne azzal az „Apolló“, Himmelbauer és másféle szappanokat lenyomni. A főváros, az ország szívesen látná iparkodásukat, és szívesen segítené őket. Nem kevesebb hasznot várhatni a nyersbőrök nagybani, azaz gyári kikészítéséből, a nyersfa gyári földolgozásából bútorok és épületekre, a kendertermesztéséből és annak elkészítéséből sat. Ilyenekre adják a szegedi iparosok garasaikat, üres politizálás helyett ezeknek szenteljék idejöket, ők legyenek a vezénylők és munkások s a biztos haszon el nem marad Palánkai. Szeged város közgyűlése. (Május 14-én és következő napjain.) Szeged város ujonan választott képviselői f. hó 14-én kezdték meg első közgyűlésüket. A városi tisztikar s a képviselők teljes számban jelentek meg s hallgató közönség is nagy számmal foglalt helyet földszint és karzaton. Elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván, röviden ecsetelé azon viszonyokat, melyek hazánk ügyét oda fejlesztették, hogy alkotmányunk gyakorlatában ismét tényezőkként szerepelhetünk. A feladat nehéz, de reménye, hogy a képviselők lelkes támogatása azt könynyíteni fogja. Azután felhívta a képviselőket, hogy óhajtják-e a fontosabb tárgyalásokat azonnal megkezdeni, vagy előbb a tisztikart kiegészíteni-Mire némelyek egy bizottmány választását óhajtották, mely javaslatba hozza , hogy melyek szükséges és, melyek a nélkülözhető és szükségtelen tisztviselői kisebb állomások. A többség azonban azt kívánta, hogy a tisztikar már csak azon szempontból is azonnal egészítessék ki, hogy a közgyűlés teljes legyen. Erre elnök a tisztviselők választására hívta fel a képviselőket. Ezek választásánál az absolut szavazattöbbség fogadtatván el döntőül, megállapíttatott, hogy azon esetben, midőn a folyamodójelöltek közül egyik sem nyer absolut többséget, a két legtöbb szavazattal bíróra új szavazás fog történni. Mialatt a szavazati szekrénykék elhelyeztettek , elnök az állandó szakbizottmányok megalakítását tűzte napirendre, egyszersmind javaslatba hozta az ezen bizottmányokban helyet foglalandó képviselőket. A javaslatba hozottakhoz többen részint önként csatlakoztak, részint a képviselők által ajánltattak. E mellett fölvettek több olyan szakférfiút is, aki nem képviselő. Ekként a bizottmányok következőleg alakultak meg: Gazdaszéki bizottmány. Elnök: Taschler József tanácsnok. Bizottmányi tagok: Balás Mihály, Börcsök Ignác, Csakovácz György, Dobó József id., Fekete István, Szilágyi Gusztáv , Fodor István , Kőrösy Antal, Kreitzberger Ferenc, Leffter Mihály, Kis István szíjgyártó, Pap József, Rózsó Pál, Szűcs Ferenc cserepes, Szűcs Ferenc szűrszabó , Imre Antal, Szántó Leander, Neskovits György, Pálfy Ferenc, Szekerke József, Madár Mihály, Mihálkovits János, Hanki M. Ede, Masa József, Wágner Károly, Ördög János ifj., Takács Mihály, Zombori András, Dobó Miklós, László Mihály, Simon Ferenc, Zsótér Andor. Továbbá a fő- és alkamarás, számvevő, erdőmester, főmérnök, egy ügyész és egy jegyző. II. Tanügyi bizottmány, Elnök: Korda István tanácsnok. Bizottmányi tagok: Kremminger Antal prépost s belv. plébános , Ernyősy László gymnasiumi igazgató, Tóth János elemi t. igazgató, Bolgár Mihály gymnasiumi tanár, Bója Gergely, Kelemen István, Szabadfy Ede, Bába Imre, Dobó Miklós, Takács Mihály, Szabó Mihály.