Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-09-26 / 77. szám
1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre........................................................8 frt. Félévre.............................. 4 „ Évnegyedre ... 2 „ Előfizetési feltételek: IUUDI. 77-ik szó Csütörtök, an. Hirdetések dija: A halhasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre..............................................8 frt — kr. Félévre ...................................................3 „ — „ S Évnegyedre .......................................... . 1 „ 60 „ „ Egyet számára fi kr. osztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben 5 tippelik A. hirdetési irodájában; Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle ) könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Előfizetési fölhívás „SZEGEDI HÍRADÓ“ kilencedik évfolyamának utolsó negyedére. Tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük ez évnegyed végével lejár, kérjük annak megújítására, egyszersmind, hogyha lapunk szellemével és irányával meg vannak elégedve, szíveskedjenek azt ezután is körükben terjeszteni. A lap előfizetési ára: Szegeden házhozhordással és vidékre postai küldéssel negyedévre 2 frt. Helyben a kiadótól elvitetve negyedévre 1 frt 50 kr. Ítéljen a közvélemény! Az alkotmányos életnek főkellékei: „a nyilvánosság és közügyek iránti érdekeltség.“ E kettőből fejlődik a közvélemény, mely az alkotmányos működések irányát kijelöli, vezeti, s ha szükség, jobb útra tereli. Jelen alkotmányos életünk reggelén, a megyei gyűlésterem megnyíltával a „Szegedi Híradó“ erélyesen sürgette a közügyek iránti érdekeltség ébresztését, de fájdalom még eddig kevés sikerrel, mert az oly események után — miknek e folyó hó 17-diki megyei gyűlés alkalmával is szem- és fültanúi valánk — nem csuda , ha a kezdetben mutatkozott kevés érdekeltség is lassan-lassan lelohad. Sőt kik az alkotmányos élet iránt ábrándos előszeretettel viseltettünk is, sóhajtva gondolunk vissza a halhatlan Kölcsey és Klauzál korára ! Igazuk van azoknak, kik azt mondják: „jelenleg az ellentétek korát éljük.“ Egyik azt mondja: „nem adok én a közvéleményre semmit“, másik igen sokat ad reá, sőt a kor szelleméből fejlődött közvéleményt a hadseregekkel rendelkező hatalmasságok sorába emeli. Melyiknek van igaza, ítélje meg a szives olvasó. De térjünk tárgyunkhoz. A gyűlést megnyitó mélt. főispán úr a jelen voltaknak szivükre kötötte, hogy kik a szőnyegre jövő tárgyakhoz szólani kívánnak, azt higgadtan s másokat nem sértve tegyék És fájdalom! ezen bölcs intést az sértette meg, kitől azt hivatalos állásánál fogva legkevésbé vártuk volna, ki a főispán jelen nem létében a gyűlésnek elnöke szokott lenni, s ki a gyűlést hasonló szellemben tartoznék vezetni. Ugyanis: A rendezett tanács ügyében kelt belügyminiszteri leirat, — melyben rendezett tanácsunk helyreállítása ismét elhalasztatik, — fölolvastatván; utána mindjárt fölolvastatott Szentes város váltsági és gazdasági bizottmányának következő nyilatkozata, illetőleg a rendezett tanács ügyébeni kérelme: Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Megyei Gyűlés! Midőn az 1861-dik évi rövid alkotmányos élet megszűntével az absolut rendszer, a provisorium cime alatt, fölállott, Szentes város közönségére éppen akkor nehezedtek a legsúlyosabb körülmények , a mennyiben a mlrgos gróf Károlyi-család részére 447,227 frt váltsági summának lefizetésében elmarasztaltatván, 22274 hold telekkönyvezett birtokunk specialis hypothekául a mlrgos grófoknak átadatván, azon szerencsétlen helyzetben voltunk, hogyha fizetni nem tudunk, az egész közönség birtokviszonyai a legnagyobb zavarba jönnek. Ezen történhető zavar elkerülésének egyedüli módja abban állott, ha szorult helyzetünkben fizetési módokról gondoskodunk , mi csak úgy lett lehetséges, ha az érdeklett lakosság által, a nép bizalmát biró egyénekből egy bizottmány választatik , mely a város ingó és ingatlan vagyonainak mikénti kezelésére felügyeljen, s a kinevezett tanácscsal együtt a váltsági tartozások lefizetéséről gondoskodjék. Így keletkezett a váltsági és gazdasági bizottmány, az akkori főispáni helytartó úr beleegyezésével, a nép által megválasztva, a melynek mi alólirottak azon föltétel alatt lettünk tagjaivá hogy mihelyt a provisorium megszűnik, amit nemcsak hittünk, de rövid idő alatt okvetlenül bekövetkezendőnek tartottunk, ha az alkotmányos élet ismét helyreálland: mi azonnal le fogjuk tenni megbízatásunkat az összes birtokos lakosságnak, mint megbízóinknak kezébe , melyből azt elfogadtuk. A provisorium ugyan tovább tartott, mint egyelőre gondoltuk, de végre valahára mégis csak véget érte, s az alkotmány az ország kormányzatában a felelős magyar minisztérium kineveztetésével helyreállott, s mi befejezettnek látván hivatásunkat, nem késtünk zörgetni a nmviltgy m. kir. minisztériumnál az iránt, hogy a provisorius állapotból Szentes városát kivenni siessen. Minthogy pedig a gyászos emlékű provisorium alatt Szentes város sokszoros nyomorgattatásaihoz még az is járult, hogy rendezett tanácsa elvétetett, s az összes lakosságnak többször ismételt kérelmezéseire sem adatott vissza; tehát a közönség határozata folytán a nmltgy m. kir. minisztériumtól kértük rendezett tanácsunknak az 1848. XXIII-dik t. c. alapján leendő helyreállítását, kimutatván egyfelől azt, hogy az Szentes városára nézve életkérdés, másfelől azt, hogy három rendbeli hiteles okirat tanúsága szerint azt Szentes város összes lakossága akarja és kívánja , sőt azt is kimutattuk, hogy financiális tekintetben sincs semmi akadálya az azonnali helyreállításnak. De fájdalom a u m. m. kir. minisztérium okainkat figyelembe nem véve, leküldte az ügyet ápril 4-én a megyére véleményadás végett. A tek. megyegyűlés június 5-diki üléséből jónak látta egy küldöttséget nevezni ki, amely a helyszínen megjelenvén, az ott tartandó vizsgálat alapján készítsen véleményt. A tek. megyei küldöttség jan. hó 24-én megjelenvén Szentesen, úgy találta, hogy a minisztériumhoz fölterjesztett s onnan a megyére leküldött irományokból tökéletes jelentést adhat, s készített is olyan véleményes jelentést, melyben Szentes város fedezett tanácsának helyreállítását a maga részéről is szükségesnek látja. A lakosság újból megkérdezését pedig nem látja szükségesnek, miután már e tárgyban háromszor nyilatkozott Szentes város közönsége, s mindenkor azt nyilvánította, hogy rendezett tanácsot s első bírósági hatóságot bírni akar, s az 1848-diki nádori, mint kir. helytartói oklevélben nyert jogához ragaszkodik, mint ez a m. kir. minisztériumhoz fölterjesztett jegyzőkönyvi hiteles másolatból világosan kitűnik. Ha tehát most negyedszer is megkérdeztetnék a nép a rendezett tanács iránt, az által azon föltevésre adatnék ok, „hogy a kérdező szinte óhajtja a jog nélküli állapot folytatását.* Nem csekély fontosságú a megyei küldöttség véleményében, a rendezett tanács helyreállítása mellett fölhordott számos okok közt az utolsó, melyben méltányoltatik. Szentes város közönségének azon józan magaviselete, hogy: „bár törvénytelenül elvett rendezett tanácsa helyreállíttatásának pillanatát nehezen várja, mégis sokkal inkább tisztelte a felsőbb hatóságokat, s készebb volt tűrni a hátrányokat, melyek reá a rendezett tanács nem létéből háramlanak; minthogy — amire pedig van példa az országban — rendezett tanácsát önhatalmúlag állította volna föl.“ És mindezek dacára a vm. m. kir. minisztérium mindeddig helyre nem állította rendezett tanácsunkat, sőt — mint értesülünk — az ügy újabban leküldetett a megyére a végett, hogy a megyei küldöttség által adott vélemény ellenére Szentes város közönsége ismét kérdeztessék meg a rendezett tanács iránt. Mi alólhottuk a nm. m. minisztérium ezen késlekedő eljárását, ily fontos és sürgős ügyben még akkor sem helyeselhetnénk, ha Szentes város közönsége most akarná először az őt minden tekintetben megillető első bírósági hatóságot fölállítani. Midőn ellenben a törvény értelmében megnyert, s nemcsak 1848—49-ben, hanem 1861—1864-ig használt, s akkor a gyászos emlékű provisorium által elvett jognak helyreállításáról van szó, olyan jogról , melyet a kérelemhez csatolt hiteles okiratok alapján azonnal kellett és lehetett volna helyreállítania, s a provisoriumot Szentes városában is megszüntetnie , és azt 5 hónap elforgása alatt sem tette meg, és Szentes város közönségének legsürgősebb kívánságát teljesíteni s annak teljesítése által legalább egy égő sebét gyógyítani nem siet; ez, a midőn egyfelől keserítő, ép úgy a nm. minisztériumra, mint Szentes város közönségére nézve fölötte káros eljárás, melyből származó szellemi és anyagi károk mindkét irányban kiszámíthatlanok. Hogy az urbérváltság s a bécsi kormány által leszegényített nép anyagi helyzetének javítására még eddig érezhető hatása nincs a magyar minisztérium kinevezésének, azt, — habár nehezen is, — de mégis csak tudjuk tűrni, mert ott indokolható a késedelem. De midőn alkotmányos jognak helyreállítása forog kérdésben, melynek útjában semmi akadály nincs, mely a felelős magyar kormánynyal ugyanazon egy jogalapon, t. i. a jogfolytonosság alapján áll, itt a késedelmezés nemcsak nem indokolható, de még csak nem is menthető. Ez nem egyéb, mint negatiója azon törvénynek és jognak, melyen maga a nm. m. minisztérium áll. Ily körülmények között alólírott váltsági és gazdasági bizottmányi tagok, nem tehetünk jobbat, mint azt, hogy a birtokos lakosságtól nyert megbízatásunkat letesszük ugyanazon nép kezébe, melyből azt átvettük. Ezt kell tennünk már csak azért is, hogy azon föltevésre ne adjunk okot polgártársainknál, mintha talán mi jól éreznénk magunkat kivételes állásunkban, és önként állanánk útjában a nép alkotmányos joga gyakorolhatásának. De ezt kell tennünk azért is, mert ezen megbízatással járó felelősséget tovább nem hordozhatjuk, mely ezentúl azoknak vállaira fog nehezedni, kik Szentes város rendezett tanácsának helyreállítását késleltetik. Ezeket tiszteletteljesen ugyan, de egész őszinteséggel kijelentvén, alázatosan kérjük Mélt. Főispán urat és a Tekintetes megyei Gyűlést, hogy a nm. m. kir. minisztériumnál a maga részéről is méltóztassék sürgetni Szentes város rendezett tanácsának azonnali helyreállítását. A t. megyehatóság részéről pedig kegyeskedjék mindazt elkövetni, mi ezen régóta sürgetett, de mindeddig vissza nem állított tulajdonunk birtokába jutásunkat siettethetné. Legközelebb pedig méltóztassék úgy intézkedni, hogyha már a népnek negyedszer is csakugyan meg kell kérdeztetnie, az minélelőbb megtörténjék, és az annak nyomán készítendő jelentés — megyei gyűlést nem várva — a küldöttség által azonnal terjesztessék föl. Kik egyébiránt illő tisztelettel maradtunk Szentesen, szeptember 12. 1867. Mélt. Főispán urnak s a Tekintetes megyei gyűlésnek alázatos szolgái . Szentes város váltsági és gazdasági bizottmányának névszerinti tagjai: N. N. s a t. s a t. Ezen nyilatkozat és kérelem fölolvastatása után teli. Török Bálint első alispán ur fölállván , ilyen nyilatkozatot ten: „Azon urak, kik ezen nyilatkozatot aláírták, úgy cselekesznek, mint 1847 előtt a szentesi igazságkeresők (igazságkeresőknek gúnyolták 1847 előtt az uradalmisták azon szentesi közlakosokat, kik mint privát egyének a volt földesuraság vagy az uradalmi tisztek által okozott sérelmek ellen a dicastóriumoknál és megyehatóságnál orvoslást kerestek) cselekedtek, kik bár a nyilatkozat elején azt mondják, hogy ők azért vállalták el a váltsági és gazdabizottmányi tagságot, hogy a község érdekeit az uradalom ellen védelmezzék, mégis ők maguk az uradalom érdekében dolgoznak.* Ezen kíméletlen megtámadás az elfogulatlanok által mély indignatióval fogadtatott, ahogy belőle botrányos jelenet nem fejlődött, az egyedül a mélyen sértett egyének maguk mérséklésének, a hely szentsége s a gyűlés iránti kellő tisztelet érzetének tulajdonítható. De, hogy azon nyilatkozatból ily következtetésre jutni, mint T. első alispán jutott, — helyes-e vagy nem? — hogy azok, kiket a nép bizalmával megtisztelt, az elkeserített nép érdekében az igazság szavát felemelni merészkedtek, s alkotmányos hatóságelvű, alkotmányos modorban követelik azt, mihez kétségbevonhatlanul törvényes joguk van , s kik ellen még azt se lehet vádul felhozni, hogy a várakozásban nem lettek volna elegendőleg béketürők, a kiknek nyakán ott felejtették a provisoriumot, azokat igazságkeresőknek, az uradalom érdekében dolgozóknak nyilvánítani, s ekként közmegvetés tárgyává tenni akarni: helyeselhető modor-e vagy nem? — ítélje meg az elfogulatlanok közvéleménye. Ezen modor oda látszik célozni, hogy f. első alispán úr oly közönséget óhajt a megyei gyűlésterembe, mely csak a tisztikarból s hallgató közönségből álljon. Azokat pedig, kik tőle eltérő nézetet nyilvánítnak, vagy saját jogaikat követelik, onnan kivadítani, elidegeníteni kívánja? Őh! ezt az alkotmányos érzületű közönség meg nem engedheti, s a sajtónak ezt tűrnie nem szabad, mert nem a megye közönsége van az alispánért, hanem az alispán van a megyéért. A népek milliói által epedve várt alkotmányos életből paródiát csinálni, ily módon népszerűtleníteni, és így kockáztatni, csak azért, mert t. alispán urnak tetszik a háromágú vasvillával Neptunként a töredékeny habok fölött „quos ego“-t menydörögni s a jogos szót letorkolással elnémítani, fölötte káros dolog lenne. Midig jobb a jogos igényeket kielégíteni, mint elnémítani. Hiszen a fenti nyilatkozatból könnyű megérteni, hogy a szentesi váltsági és gazdasági bizottmány erkölcsi kényszerűség nyomása alatt teszi azt, amit tesz, mert állása az alkotmány helyreállítása óta a lehető legkellemetlenebb, amennyiben letett megbízatása azon órában, melyben az ország kormányzatában a jogfolytonosság alapján helyreállíttatott a törvényes magyar kormány. Azonnal kiesett alóla azon erkölcsi alap, melyen addig állott, és Szentes város lakossága azon hitben él, hogy: vagy megbízottjai nem tesznek meg mindent a rendezett tanácsnak azonnali helyreállítására, vagy a magyar kormány nem alkotmányos érzületű, s reánk nem terjeszti ki a jogfolytonosság elvét s a t. Ily kényes helyzetben találja magyarázatát a föntebbi nyilatkozatnak látszólagos élessége is. Alólírott pedig kétszeresen kellemetlen helyzetben van, mert gyakran kell hallania azon szemrehányását polgártársainak, hogy, mint 1861-diki polgármester, ha akarta volna, azonnal helyreállíthatta volna a rendezettt tanácsot a szentesi község választmány 1861. november 5-diki közgyűlésének 260. szám alatt kelt azon határozata értelmében, hol kimondotta Szentes város közönsége, hogy mindaddig, míg alkotmányos után más tisztviselőket nem választ, az akkoriakat tekinti törvényes tisztviselőinek. De a törvényes kormány iránti tiszteletből mindeddig útjában állt ezen jogos óhajtásnak, s most éppen az által kelle bántalmaztatnia, ki iránt a népben bizalmat ébreszteni igyekezett,—valóban oly fájdalom, melynek elhordozására a béketűrésnek nem kis mértéke kivántatott. Ezeket ily őszintén elmondani két okból láttam szükségesnek, u. m. 1-et, mert így lesz érthetővé rendezett tanácsunk ügyének jelenlegi állása. 2-ér, hogy jóakarólag figyelmeztessem az illető urat hibájának beismerésére s elhagyására, s mint eddig, úgy ezután is örömmel ismerem őt vezéremnek az alkotmányos élet mezején, de önkénykedését eltűrni nem fogom soha. Szentesen, szeptember 20. 1865. Oroszt Miklós, mint a szentesi váltsági és gazdasági bizottmány egyik tagja.