Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-09-15 / 74. szám
gyei közgyűlések e jogát szentesítette; hiában hivatkoztak közeli példára s magára a miniszteri rendeletre, mely a közönséghez lévén címezve, a közgyűlés rendelkezését hívja föl; hiában mondá Osztrovszky Poltzner ifjú képviselőnek, hogy e tekintetbe nem „úgy hiszem“-ből, hanem „úgy tudom“-ból ismeri a közgyűlek hatáskörét: a Lithwinovitz-féle reichsrathi pártfegyelem ismét győzött s ismét leszavazta azokat, kik a közgyűlés jogainak sérthetlensége mellett küzdöttek. Háromfélev kérdés döntetett el: sör csaknem egy hartgulag elfogadtatott, hogy a közgyűlés írjon föl a halálbüntetésnek országgyűlésileg leendő eltörlése végett, mely kérvény a többi hatóságokkal is támogatás kérése mellett közöltetni fog; 2 er a statáriumnak országszerte leendő eltörlése iránt tett indítvány mellőztetett azon okból, mert az előbbeninek megszüntetése ez utóbbit úgyis maga után fogja vonni. M-or kitüzetett a kérdés, hogy a közgyűlés maga válaszsza-e meg a rögtönbíróságot, vagy a tanács intézkedjék ? — Az előbbeni mellett 21-en, az utóbbi mellett 24 vagy 25-en álltak föl; tehát egypár szavazattöbbséggel a közgyűlésnek egyik elidegeníthetlen joga ismételve eldobatott. Tudjuk, hogy a világon semmi sem tart örökké, s az Andrássy-minisztériumot is követheti még majd egy oly kormány, mely talán olykor olykor kevésbé lesz hajlandó az ország törvényeit szigorúan respektálni, váljon a netán jöhető törvénytelen kormányrendeletekkel szemben mit lehet várni az ilyen közgyűlési többségtől, mely lelkiismeretlen vezetőit vakon követve, saját jogait eladja.. Meg kell említenünk, hogy e vitatkozás ismét nem folyhatott le kellemetlen intermezzó nélkül, melyből hogy nagyobb botrány nem lett, az elnök ez egyszer helyén alkalmazott erélyes föllépésének köszönhető. Kolb tanácsnok ugyanis, ki egyébként e kérdésben a közgyűlés joga mellett szólalt föl, elég ildomtalan volt a tárgytól eltérve, egy még a múltkori közgyűlésen rajta ejtett sérelmet hajánál fogva előrántani, előhozván, miszerint a múltkor ugyane kérdésben Takáts Mihály képviselő szemére vetette, hogy minden hatalomnak hódol a a t., mely vádat ezennel visszautasítva, azt rágalmazásnak nevezi. Erre föláll Takáts , s kijelenti, hogy miután a tanácsnok ur szavait rágalomnak nyilvánító, kötelessége igazolni magát s bebizonyítani , hogy a mit mondott, az nem rágalom. Midőn — így kezdé — a szerencsétlen világosi nap után hazánk szabadsága és törvényei eltiportattak, nem a t. tanácsnok ur volt o vgjlo «« vinoumv» , »-» «-v előtt térdet-fejet hajtott?... A szónok az érdekesnek kínálkozó biográfiában csak eddig haladhatott, mert az erre támadt nagy zajban az elnök kijelenté, hogy a tárgytól eltérő s csak a kedélyeket ingerlő személyes megtámadásoknak itt helyt nem adhat. Kolbunok újra szólni akar, de a közgyűlés lezúgja, s az elnök, átalános helyeslés közt, mind a két féltől megvonja a szót, mire vége lett a vitának. Ez esetre csak azt jegyezzük meg, hogy habár Takáts M. úr provokáltatott s úgyszólván saját védelmére volt kénytelen személyes vitába elegyedni, mégis csak helyeselnünk lehet az elnök erélyes eljárását; csak az a furcsa, hogy midőn az ő hívei, mondhatni, garázdálkodtak (mint pl. Szekerke képviselő), akkor nem jutott eszébe elnöki jogaival élni. De térjünk vissza a tárgyhoz. Az utóbb említett határozat kimondása után Balás M. képviselő a többségnek a közgyűlés jogait csorbító eme határozata ellen óvását jelenti ki s kéri azt a jegyzőkönyvbe igtatni. — Osztrovszky s többen kijelentik, hogy ez óváshoz hozzájárulnak; a többség nagy zúgásban tör ki. Szűts A. s többen tiltakoznak a jegyzőkönyvbe vétel ellen. Ligeti főbíró is föláll s előadja, hogy ő már 28 éve olvassa az újságokat, de még azt sehol sem olvasta, hogy valaha órás jegyzőkönyvbe vétetett volna (!!!). Hajh, a t. főbíró úr sokat olvasott, hanem zavart eszméiből az látszik ki, hogy a sokból nagyon keveset emésztett meg. Osztrovszky felel Ligetinek, hogy ő nem az újságokból tanulta a jus publikumot, hanem az életből, s tudja, hogy az óvások nem egy jegyzőkönyvben foglaltak helyet. — Azon ellenvetésekre, hogy ez eljárás következménye az lenne, hogy a leszavazott kisebbség minden tárgynál óvást igtatna jegyzőkönyvbe, s hová vezetne ez? — miként többen , ő is azt feleli, hogy ez csak igen fontos tárgyaknál szokott alkalmaztatni, s a jelen határozatot, mely jogot ad föl, méltán ilyennek tartja. A heves szólalkozásnak azzal lett vége, hogy az elnök szavazásra tűzte ki a kérdést: bevezessék-e az óvás a jegyzőkönyvbe? — A többség természetesen azt határozta, hogy — nem, és így — óh bölcs többség! — ezen határozat alakjában az óvás mégis szerencsésen belefutott a jegyzőkönyvbe. Egyébiránt az óvástevők kijelenték, hogy ez ügyben föl fognak irni. (Vége következik). A lelencházak célszerűsége. Újabb időben fölmerült s a vitatásnak bővebb tárgyát képezte a lelencházak eszméje, s minthogy ez a közéletnek mind emberbaráti, mind álladalmi szempontból nem csekély tényezőjét képezheti, miként azt azonnal látni fogjuk , azért szükségesnek tartottuk ezen, sok tekintetből fölötte kényes eszmét szokott mérlegünkre venni s fontolóra venni: váljon ez intézmény maga üdvöt terem e többet, vagy veszélyt az egyesekre úgy, mint a nemzettestre, s ennek a jelenben derengő állam életére. Átalában ezen elnevezés alatt olyatén nyilvános intézeteket értünk, melyeknek feladata, államéletünk egyik legundorítóbb sebét eltakarni, a mostohaság által elhagyott, a szükségnek , árvaságnak, sokszor a veszendőségnek odavetett embercsemetéket megmenteni, róluk gondoskodni és belőlök hasznos polgárokat nevelni. Mi okozhatja az emberek és különösen a szívtelen anyák ezen elvetemültségét, hogy magzatjaiktól ápolásukat megvonják, azokat elhagyják s az út szélére rakják ki, odaengedvén őket az ínség veszélyeinek, és csak szerencse esetén a jó emberek irgalmának ? Ezen tény a legsötétebb foltja az ember jellemének, ami miatt az embernek pirulnia kell a fenevadak és az oktalan állatok előtt, amelyek gyöngédséggel ápolják magzatjaikat, veszély esetén életükkel védik és soha el nem hagyják. Vannak, a kik az uralkodó államrendszer s a civilisatio ferde kinövésének rótták föl a bűnt; kétségtelenül az emberi szív romlottságában gyökeredzik, melyet a társadalmi rendnek jelenkori ferdeségei szítanak, s a civilisatiónak féktelenül bujálkodó kinövései egyre gyarapítanak. Vádunkat, melyet a civilisatio ellen, úgy amint az a jelenkorban mindenhol terjed és sebten halad, emeltünk, alaptalannak lehetne tartani, ha a statiska csalhatlan számai által Európában éppen a legrendezettebb, de a civilisatio pályáján haladó államok maguk nem mutatnák ki, a lelencek évenként nagy mérvben történő gyarapodását, úgy hogy a nevezett államok nem is vonhatják többé kétségbe, hogy a lelencek ezreiről immár az államnak esik kötelességül gondoskodni, ámbár ezen intézkedéseik szintén csak a megtörtént bajban igyekeznek utólagos orvoslást nyújtani a helyett, hogy miként az bármely törvényhozó hatalomhoz illenék, a bajt és veszélyt megelőző rendszabályok által igyekeznének elh.ltalános jelleme a jelenkori törvényhozásnak, hogy minden igyekezetét a jogkérdések, s „az enyim és tied“ viszonyai közül meríti ki, de a polgárok természeti, emberi és társadalmi jólétét gondoskodására alig méltatja. Pedig hová juthat a közjólét, a salus reipublicae, ha az egyes polgárt a megrontó magánviszonyok tönkre teszik. A társadalmi osztályok elszegényedése, ínségek és járványok, erkölcstelenség, a családi élet pusztulása , az emberi fajnak korosodása, mind megannyi gyötrelmek, melyek a polgárok nagy részének létét megmételyezik, s az ársadalom oszlopait aláássák. Mindezeket az államhatalomnak kötelessége megelőzve elhárítani , miként lehetne egyébként állítani, hogy a „hatalom Istentől jó." A kitört bajt az emberek maguk is orvosolják, ám csak oly tökéletlenül, aminő az ember maga. Hasonló csapása a civilizált államoknak a lelencek gyarapodása, és a csapásnak hasonló tökéletlen orvoslását a lelencházak fölállítása képezi. A történet emlékezik róla, hogy már a nyolcadik században hozattak hasonló intézkedések létre Olaszországban, különösen Milanóban , azóta Európa nagy városai azt rendre utánozták. Párisban szintén már 1362 óta létezik lelencház, ahová nemcsak tulajdonképi lelencek vagyis kitett csecsemők, hanem árva gyermekek , továbbá fenyítőházak s kórházakból ápolatlanul maradt gyermekek is fölvétetnek. Ezen intézetek számszerinti kimutatása azt tanúsítja, hogy 1620-dik évtől fogva 1816 ig 650,000 kisded lett fölvéve, mely számból egy-egy évre 2750 esik, de a jelen század elején már évenként 5000-nél több esik egy-egy évre; a jelenben pedig oly nagy mérvben halad szaporaságuk, hogy 1853. év végével Franciaország 93,314 lelencet ápolt intézeteiben, akik közt az utolsó év maga 16,140-et szolgáltatott. A lelencek hason arányú szaporaságát Európa többi országaiban is tapasztaljuk, oka bármi legyen, a törvénytelen szülésekből eredő szégyen, a szükség, érzékenyebb anyákat is rábírhat, hogy csecsemőiket föláldozzák, annál inkább az érzelem nélkülieket, pedig tagadhatatlan, hogy a polgárosodás és műveltség az érzelemnek rendszeresen sírját ássa, azért annál bizonyosabb, hogy a társadalom ezen sötét bűne a civilisatiónak rovandó föl. A lelencek számának évenkint történő szaporodása a társadalmat kényszeríti, hogy azokról gondoskodjék. De még akkor is, ha e gondoskodást az államhatalom elválallja, kérdés támad, váljon a lelencházak által a társadalom ezen fájó sebén segítve van-e? — Mert először is a lelencek házait még eddig úgy tanulták ismerni, hogy azokban a fölfogadott kisededek a legjobb ápolás mellett is sokszorta nagyobb veszendőségnek vannak alávetve, mint a magánéletben, és másodszor, mert a szigorú erényvédők azt hozzák föl, hogy a lelencházak magát a fajtalanságot mintegy törvényesítik, de mindenesetre következményeinek könnyebbítésére szolgálnak. Igaz, hogy ezen itézetek, aminő irgalmas és emberbaráti céljuk van, oly tökélyetlenül feleltek mindeddig meg céljuknak, mert mindekoráig e házakban, az évenként fölfogadott kisdedek felénél több elhal már az első esztendőben, s aztán azok, akik fölnőnek is, beteges és vézna ivadékot képeznek. Másik főellenvetés, mit a lelencházak ellen fölhozni szoktak, abban áll, hogy ezek a törvénytelen szülések következményeire nézve mintegy könnyítésül szolgálnak, s ezáltal a tiltott szerelemnek útját egyengetik. Meglehet , hogy az ily intézmény a könnyelműt még könnyelműbbé teszi , de miután hasonló joggal föltehetjük, hogy a gyermekgyilkolásuak szintén gátat vet, azért minden egyéb okoskodás helyett el kell ismernünk, hogy a lelencházak egyik árnyoldalát egy másik fényoldala bőven ellensúlyozza , mert azt ismét a tapasztalás mutatja, hogy a lelencházak létrejöttével a gyermekgyilkolásnak minden nemei megritkulnak. A tiltott szerelemnek kérdése pedig úgyis vajmi hiányosan van megfejtve erkölcsi életünkben (Vége következik).. Helybeli újdonságok. Makra Imre, makói prépost és Maroson túli főesperes f. hó 9-én Makón jobb létre szenderült. Temetése f hó 11-én ment végbe nagy ünnepélyességgel és roppant részvevő sokaság jelenlétében. A végtiszteleten jelen voltak a megyei főispán, számos megyei és városi hivatalnok, a környékbeli földbirtokosok és minden vallásfelekezetű roppant néptömeg, mely tanusítá, hogy a boldogult 31 évi lelkipásztorkodása alatt közszeretetet vívott ki magának. A gyászszertartás délelőtt 9 órakor vette kezdetét a lelkészi lak udvarán; az itteni szertartás után megyei hajdúk várbeszenteltetett; itt Oltványi Pál földeáki plébános tartott megható gyászbeszédet. Innen a gyászmenet a sirkertbe indult, hol a bevégzett utolsó szertartás után, a boldogultunk életében nyilvánított kívánatéhoz képest, Kreminger Antal prépost úr mondá el a végbucsúszót: Béke poraira! — A kereskedelmi és iparbank igazgatósága és választmánya múlt csütörtökön tartott közös ülést, melyben az igazgatóság részéről előterjesztetett, hogy banktisztviselőkül a folyamodók közül a következők választottak: könyv- és üzletvezetőül Vas Károly, másodkönyvvezetőül Heinrich Sándor, pénztárnokul Balogh János. — Továbbá, hogy a részvényekre kiirt részletfizetések örvendetes buzgalommal történnek, úgy hogy eddig közel 48.000 írt fizettetett be s igy hihető, hogy a bank működését október másodfelében megkezdheti. * Az alakuló „ifjúsági kör“ ügyében múlt vasárnap tartatott meg a dal- és zenegylet helyiségében az első rendszeres gyűlés, melyben Szluha Ágoston, mint az alapszabályok kidolgozására kiküldött bizottmány elnöke, a kidolgozott alapszabályi tervezetet mutatta be. Ezután Szabó Mihály telekkönyvvivő korelnökké, Borostyáni Nándor jegyzővé kiáltatott ki. A vitatkozás a körül forgott, váljon az alapszabályi tervezet azonnal megvítattassék-e, vagy pedig bővebb megfontolás végett a tagok közt kinyomatva szétosztassék? A többség a kinyomatást határozá el. Az alapszabályi tervezetre lapunk következő számában visszatérendünk még s igy azt jelenleg nem érintjük meg; egyelőre is azonban figyelmeztetjük városunk ifjúságát az alakuló egyletre, mely , ha helyes alapokra lesz fektetve, kétségkívül nagy hézagot fog pótlani városuk társadalmi életében. Az alapszabályi tervezet hétfőre ki lesz nyomatva s azon urak, kik magukat az alapítóivre aláírták, Burger Zsigmond könyvkereskedésében a tervezetet megkaphatják. *A helybeli színházat hallomás szerint ismét Kocsisovszky vette ki a téli idényre. Kocsisovszky úr, mint bennünket Szabadkáról értesítenek, az ottani színházat is megnyerte , Szegeden tehát alkalmasint csak az idény egy részét szándékozik tölteni. Ha jól szervezett társulatot s ügyes rendezőt hoz magával, ám jöjjön ismét, máskülönben szívesen átengedjük őt egészen Szabadkának. * A Petőfi-emléktábla leleplezésének ünnepélyét rendező bizottmány e hó 4-én Félegyházán következőkben állapodott meg: 1. Az ünnepély napjául okt. 13-ka, vasárnap tűzetik ki, azonban Reményinek erre nézve még kikérik nézetét. 2. Meghivatnak az ünnepélyre: a m. tud. akadémia, a Kisfaludytársaság, több lapszerkesztőségek, az orsz. honvédegylet és a jász-kun honvédegylet elnöke, Kecskemét, Szeged , Csongrád, Alpár, Majsa és Halas községek; Petőfi Zoltán, Petőfi István, a jász-kun kerületek főkapitánya és tisztikara, egyszersmind az ünnepély határnapja hírlapi hirdetés útján köztudomásra juttatik, hogy azon Petőfi tisztelői megjelenhessenek, a megjelenni kívánók fölkéretvén, miszerint ebbeli szándékukról a bizottmányt a határnap előtt egy héttel elszállásolhatás tekintetéből értesíteni szíveskedjenek, az utóbbiak különösen avégből, hogy díj mellett szolgáltatandó terítékükről eleve gondoskodni lehessen. 3. Az ünnepély következő rendben megy végbe: déli harangszó után a menet zenekar kíséretében,taracklövések közt vonul a templom mögött fekvő házhoz, melynek falába az emléktábla lesz illesztve és leleplezve, ott a dalárda elzengvén a szózatot, az emlékbeszéd alatt a tábla lelepleztetik és Petőfi mellszobra az állványon fehérbe öltözött leányok által megkoszorúztatik; — erre következnek: Szász Károly diszkölteménye, az ünnepért zenére lett egyik műve és Szabados János alkalmi költeménye, mire a dalárda Kölcsey hymnuszát énekelvén, a diszmenet mozsarak dörgése és zeneszó mellett a városházához visszatér. 3 órakor veszi kezdetét a városháza nagyterme és mellékszobáiban a díszlakoma; ezután 6 — 7 óra táján a vendéglő színházi termében Keserű - Bérczy Iron szerkesztette „Petőfi emlékezete“ című alkalmi színdarab műkedvelők általi előadása és Reményi által eljátszandó műdarabok. Mindezt táncvigalom fejezi be a városháznál. A műelőadás tiszta jövedelme a Petőfi-szobor javára fog fordíttatni. 4. Három albizottmány jön az egész rendezésére kiküldve; az egyik intézi az elszállásolást és díszlakomát; a másik az ünnepélyes szertartást, a harmadik a műelőadást és táncvigalmat. Ezen albizottmányok a hetenként ülést tartó teljes bizottmánynak teszik jelentéseiket. 5. A még szükségelt költségeknek aláírás útján leendő beszerzése végett többen aláírási ívekkel láttattak el. * A jótékony nőegylet belvárosi kisdedóvodájában az évi vizsga 1. hó 10-én ment végbe az egyleti alelnöknő és az érdeklett szülők jelenlétében. A kisdedek ezúttal is jól feleltek, csinosan énekeltek s átalában igen dicséretesen viselték magukat. A felsőváeredménynyel. * Műkedvelői előadások. Lay Sándor átutazó honvéd javára ma este a szinházban tartandó költői estélyben közreműködnek : Lukács Laura, Déry-Mráz Paulina úrnők, Kovács Róza, Déry Mráz Róza kisasszonyok, továbbá Lukács és Boka József úr s Láy Sándor. Kovács R. kisasszony énekel, Boka József hegedül, a többiek pedig szavalnak. Ugyancsak ma este a felsővárosi kisdedóvoda kerti helyiségében műkedvelők az iparossegéd - egylet javára előadást rendeznek. Előadják Kisfaludy Károly „Pártütők“ című vígjátékát. Az előadást néhány szavalat zárja be. * Hymen. Tegnap délután vezette oltárhoz a helybeli belvárosi templomban Lipták Nándor úr Horváth Irma kisasszonyt, Horváth Mihály püspök ő méltósága unokahugát. Mindnyájunk őszinte szerencsekivonata fűződik e szép frigyhez. * A h. m. - vásárhelyi honvédegylet f. hó 29-én pénztára növelésére táncestélylyel egybekötött hangversenyt rendez a „feketesas“ vendéglő nagyteremében következő érdekes műsorozattal: Első rész. Nyitány, játsza a szentesi zenekar. 1. „Aradi induló“ kardal, előadja a h.m.-vásárhelyi dalárda. 2. „Csonka honvéd“ Jókaitól, szavalja Leeszl Ilka úrnő. 3. „Magyar ábránd“ Székelytől, zongorán előadja Lubinszky Blanka urhölgy. 4. Szavalat Vörösmartytól, előadja Jenei Lajos. 5. „Szemeim néma könyben törődnek“, dal Zimai Lászlótól, énekli Novák Karolina úrnő, zongorán kiséri Fekete Ödön. Második rész: „Előre“ kardal, énekli a dalárda. 7. Szavalat, előadja Matók Béla. 8. Egyveleg fuvolán, zongorakiséret mellett előadják Nagy Sándor és Nyizsnyai Gusztáv. 9. „Sajkás dal“ kettős Donizettitől, éneklik Adler Irma és Novák Karolina úrnők, zongorán kiséri Fekete Ödön. 10. „Egy régi magyar“ cimbalmon előadja Matók Béla. * A „p o lg á ri t á s a 1 g ó -i kö r“ f. hó 12-én a Zrínyi kávéházban közgyűlést tartott. Hogy mit végeztek, nem jött tudomásunkra. " A csongrád megyei horgosi biztos ellen súlyos panaszokat hallottunk, hogy a gyanúból összefogottakat Pallavacini egyik homoki majorjában napokig a sertvésólban tartotta zárva s a legkegyetlenebbül kínozta s véresre verte őket, mely brutális s legkevésbé sem jogosult inquisitio addig tartott, mig az ispán megunván a napokig házában űzött kegyetlenkedéseket, erélyesen föllépett s lakából a biztos urat kiutasította. Mondják, hogy az illető biztos ellen hasonló okok miatt