Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-01-03 / 1. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. 1-ső szám. BaI.a % T 15^a#ári^( január 3-án.UM24TER )•** POLITIKÁT ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Megjelent ankint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Der Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól el Egész évre . . . 8 frt. Félévre .... 8 frt. Egész évre ... 6 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . Egyes számára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppelik A. és Mariam. Frankfurtban Haanenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Félévre jvitetÍef®^ 1 frt 50 kr. 3 frt. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési felhívás :szegedi híradó tizenegyedik évfolyamára. A „Sz. Híradó“ az 1869-dik évvel tizenegyedik évfolyamába lép. Ha egy év előtt hivatkozhattunk e lap kilenc éves múltjára, mint ajánló levélre, ma, azt hisszük, még több joggal s némi önérzettel utalhatunk a múltra, mely azóta egy küzdelemteljes évvel gyarapodott. A lefolyt évre, mely, mint olvasóink tudják, tőlünk nemcsak küzdelmes munkát, hanem áldozatot is követelt, kétszeres joggal hivatkozhatunk. A küzdelem meghozta nekünk azon jutalmat, hogy az 1868-ik évben megfutott pályánkra a híven teljesített kötelesség öntudatával tekinthetünk vissza. hogy beváltottuk-e egy év előtt tett ígéretünket; lelkiismeretesen képviseltük e városunk és vidéke érdekeit; híven tolmácsoltuk-e a közvéleményt; szóval: helyes úton jártunk-e? Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy mindezekre nekünk nem szükséges válaszolnunk; megfelelt már erre a közönség, mely folyton növekvő részvétével támogatá lapunkat, úgy, hogy ma nemcsak azt mondhatjuk el, amit egy év előtt mondtunk, hogy lapunk a legidősb, hanem azt is, hogy a legelterjedtebb magyar vidéki lap. Azt hisszük, egy lap szükségének s helyes irányának ez a legbiztosabb kritéuma. Nincs tehát egyébre szükségünk, mint azt kimondanunk, hogy eddigi működésünk a program a jövőre. Ami politikai elveinket illeti, e tekintetben lapunk marad ezentúl is, ami eddig volt: határozott deákpárti közlöny, miután, istennek hála, nem volt okunk megbánni, hogy szerény működésünkkel azon pártot támogattuk, mely nagyvezére államférfim bölcsesége mellett, ő sokat szenvedett, zaklatott hazának háromszázados sebeit hegeszté be, s visszaadva önmagának, megnyitá előtte a jövendő nagyságához vezető utat. Annak dacára, hogy a helyi viszonyok szellőztetése nagyon is igénybe vette lapunk terét, az országos dolgok ismertetését sem mulasztottuk el, s e tekintetben jeles fővárosi erők álltak s állandóak továbbra is rendelkezésünkre. Azt azonban újólag kijelentjük, hogy magas politikát ezentúl sem fogunk űzni, mert ez a pesti nagy napilapok mellett céltalan és nevetséges erőlködés lenne, de még egy vidéki lap első és legfőbb feladatának részünkről azt tartjuk, hogy az 'saját küszöbén söpörjön. A szerkesztőség. A »Szegedi Híradó* az eddigi alak-és kiállítással fog továbbra is megni, s a szükséghez képest bővítve gyakori mellékletek által, melyekben a lap eddig sem szűkölködött. Előfizetési árakt Szegeden házhozssorolással és vidékre postai küldéssel A kiegyezésről. Két egymással ellenzékképen szemben álló s a közügyet szolgálni egy iránt hivatott párt ezen közügy javára csak addig működhetik, míg mindkettő azonegy alapon áll, mert igy egymáshoz férnek , egyik emelkedvén, a másik is szükségkép emelkedik, s okvetlenül az igazság győz. De ha külön alapon állanak a pártok, akkor csak kizárhatják egymást, de nem egyesülhetnek , és munkájuk rombolás, egymás alapjának a rombolása, mi a közjónak okvetlenül vesztére van. A kiegyezés előtt a Deák-párt és baloldal közös alapon állottak, a pragmatica sanctio és a 48-diki törvények alapján, és mely magyar ne lett volna büszke, habár jobboldali is, azon ellenzékre , mely annyi tehetséggel és szilárdsággal törekedett a többséget meggyőzni a kivívhatónak állított eredmény elégtelen voltáról. De a Deák-párt nem volt meggyőzhető, s a kiegyezést, melynek késedelme életkérdés volt, létrehozó; a baloldal pedig az ilykér elfoglalt alapra nem lépett reá, hanem külön maradt, és innen az a szomorú állapot, amelyben vagyunk , s a baloldal ma, a kezdetnek három éve után is csak az első kérdésnél, a nemzetközi viszony kérdésénél áll, újra kezdendő azt, amit a szétosztott országgyűlés bevégzett, míg a Deák-párt ez állást túlszárnyalva, a belreformok kellő közepén folytathatja művét. A két párt állásának iger egyszerű egybevetéséből és azon tényből, hogy a kiegyezés folytán az államgépezet nemcsak meg nem akadt , sőt napról-napra nagyobb lendületet nyer s mind több és több jeleit tünteti föl a kezdődő állami élet valódiságának s egy minden irányban kielégítőbb jövőnek, a pártok állásának egymás között és a tényekkel való imer összevetéséből feletlőbben, mint bármely okoskodásból kiismerszik, hogy melyik párt választotta a természetes , a biztosabb és jobb utat. Azonban az éveken át folytatott s csernatornádákkal oly igen bemocskolt hírlapi harcnak sikerült a kérdést úgy bebonyolítani, a tényeket úgy elferdíteni s a vezérek jellemét eltorzítva, úgy pelengérre állítani, hogy a vidéki közönségből, a válaszók közül sokak előtt a legvilágosabb dolgok is boronganak, s a követendő út iránt bizonytalanság uralkodik. E bizonytalanság pedig onnan ered, mert úton-útfélen hirdettetik, hogy a kiegyezés alaptételei olykér állapíttattak meg, amint az a magyar nemzet jóllétével össze nem fér, amiből jó egyátalában nem következhetik. Ennek vitatása az, amire oly sok tenta, festék és papír elfogyott, s ami után végre sem bírták a felek egymást meggyőzni, és pedig azért nem , mert elvégre is meggyőződés dolga az egész, mi mellett csak valószínűségi, tehát az ellenmondást ki nem záró érveket lehet fölhozni. Ugyanis micsoda érv bírná elhallgattatni azt, kinek első és utolsó ratiója : huncsut a német? Mindazáltal mint mindenben, úgy itt is lehet a tárgyat oly egyszerű tételekre visszavinni, melyek a vakon utópiákhoz nem esködötteket okszerű meggyőződésre vezetni s abban megerősíteni alkalmatosak. Ezt kívánom ezúttal megkísérleni. Első tétel, hogy Sz. István birodalma az uralkodó Habsburgház nélkül azonnal úgy szétomlanék , hogy Magyarország alig maradna 20—25 megyével. Nem lehet ma kérdés az, hogy miként jutottunk annyira, a tény így áll s a kifejlődött különválási törekvéseket a nemzetiségekben ellensúlyozni a magyar nemzet ez idő szerint nem képes sem anyagi, sem erkölcsi, sem szellemi erővel. Egy dunai confoederatio pedig, hogy mire juttatna bennünket, azt elgondolhatja, ki számbaveszi, hogy oly államokkal kellene szövetkeznünk élethalálra, mint Moldva-Oláhország, melyet istentelen módon és most használ föl vakeszközül azorosz és porosz. Másik tétel, hogy a jelen európai államviszonyok között Magyarország a Habsburg-házzal is csak úgy lehet kellően erős , ha egyszersmind az osztrák tartományokkal szoros, benső összeköttetésben él. Mí kettő tehát ránk nézve, a jelen viszonyok között életföltétel, mit kétségbevonni képtelen önámítás. — Bizonyára életföltétel ez az uralkodóházra nézve is; de nem absolute ilyen a lajtántúli tartományokra nézve , melyek előtt végmenedékül ott van az egységes nagy német állam. Adjuk hozzá , hogy e két fél egy öldöklő harc után majdnem 20 éven keresztül halálos ellenségkép zengett egymás mellett, s még vérengzőbb külháborúknak kellett bekövetkezniök és iszonyú veszteséggekkel végződniük, hogy az elnyomó fél — bevallván, hogy nélkülünk fönn nem állhat — engesztelő jobbot nyújtson felénk. A Gondviselés a magyar nemzetnek a végkimerülés határánál , a legborzasztóbb intések között szolgáltatta még egyszer kezébe sorsa intézését. Új szerződésre volt szükség, de ennek olyannak kellett lenni, mely ne csak a kényszerűségről szolgáltasson tanúbizonyságot, hanem a jóhiszeműség alapján meg is kösse a feleket, miszerint idő előtti s a másik felet részben hagyható különválás egyik részről se erőszakoltathassék ki. így volt kész Deák Ferenc s nyomán az 1865-68-diki országgyűlés nagy többsége a hadügy és pénzügy némely kérdéseit, továbbá a külügyet a delegátiók által tárgyaltatni és megszabatni, s igy lett törvénynyé a felek között a kiegyezés, melyet, mint minden egyezséget, kölcsönös egyetértés útján bizonyára felbontani és változtatni lehet, de amelyet megköttetése után azonnal, éspedig anélkül, hogy a kitűzött cél eltévesztettnek bizonyult volna, iegmásítani annyit tenne, mint a meg nem bízható változékonyságnak adni kiáltó jelét és semmivé tenni azt a biztosítékot , melyet egyelőre sem az érdekközösség, sem az állítólagos jóhiszeműség nem pótolhat. Az ellen pedig, hogy félnünk lehetne újabb elnyomatástól, biztosít bennünket jobban minden hatalomnál az a tény, hogy az uralkodóház örökre ki van zárva nemcsak Olasz-, de Németországból is, s hogy a kettős állam csak aron arányban erősödhetik, amilyenben Magyarország belülről gyarapodik. Tehát bizonyos az, hogy a Habsburg-házzal s a lajtántúli tartományokkal kötött belső szövetség nélkül hazánk ez idő szerint fönn nem maradhat , az ezen szövetségből eredhető újabb elnyomatás elleni teljes biztosság s a különszakadás elleni kölcsönös biztosítékok elmaradhatatlan volta képezik a lépcsőt, mely a kiegyezéshez vezetett, mely kiegyezést illetőleg, hogy van-e a világon szövetséges, melyhez csatlakozván, kevesebbet kellene föladnunk eszményi függetlenségünkből ? — arra feleletül aligha találunk igent. Szárazon állítottam szem elé az ügy folyamatát. A baloldalak tanúsítják, hogy mennyire különbözőképen lehet azt magyarázni, amiért e kérdés vita utján nem is dönthető el soha. Tény az, hogy a haza az örvény boly melyben már-már örökre elmerült, mentve van. És mi névvel nevezhető azoknak maguk viselete, kik a már megmentett hajóban tombolnak és káromolják a kormányost, ki nem kötötte magát oly kincshez , mely a megmentettnél fogva újra megszerezhető biztosan, de megtartható, az egésznek kockáztatása nélkül nem vala ? És mit ítéljünk azokról, kik a kiépítés munkájába alig vett roncsolt hajót ismét a kétes örvényre akarják visszahajtani ? H.-M.-Vásárhely , 1868. dec. 28. Garzó Imre, egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt; a kiadóhivatalból vitetve egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr. Burger Zsigmond, kiadó. Vissza van-e állítva negyvennyolc f i. — f — Ez cime egy néía'flagy, de tömör tartalma röpiratnak, mely pragmatikus modorban von érdekes párhuzamot az 1848 diki törvények és az 1867-diki közjogi alap közt, kimutatván minden egyes eszmén, vagy törvénycikkben kifejezett elven az egyik törvényhozásról a másikig való haladást, s demonstrálván azon vádak semmiségét, melyekkel az ellenzék már oly régóta táplálkozik az ország rovására, hogy szinte unalomig kezd menni még nálunk is, hál az ellenzékieskedés iránt az összes közönség a világon a legelnézőbb, ahol annyi évtizeden át egy alkotni képtelen, sőt romboló absolut kormány iránti idegenkedés , az új felelős kormánynyal szemben is hasonló állást igyekszik foglalni. Azonban a politikai ildomnak és a közügyek iránti lelkiismeretességnek mit sem szabad tudnia elkopott vádak unalmáról, nem