Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-06-10 / 46. szám
nyok megváltoztatását igenis kívánja, az tagadhatlak (Helyeslés.) A másik, mit meg kell jegyeznem, az, hogy nem barátja a hazának, nem barátja a népnek, ki bármi célból ígéreteket és biztatásokat tesz, melyek nem valósíthatók. / -Az embervágyak hatalmas ösztönei a tevékenységnek, vagy m most a vágyak a lehetőség sorába tartoznak. Olyan vágyak, amelyeket elérni nem lehet, olyan vágyak, ha valakiben fölébresztetnek, nagyobb erőre kapnak, megölik még azt az elégültséget is, amelyet tán táplált eddig kebelében és elveszik a tevékenységet, leverőleg hatnak; azt a vagyont, azt a gazdagságot, melyet becsület útján elérhetett volna az ember, azután legalább igen sok ember munka nélkül, a vakszerencsétől vagy időtől várja (helyeslés); pedig minden országban nagy a csapás, hogy ha egy nevezetes része az ország lakosainak nem teljesíthető vágyak által elragadtatva, azt amit elérhetne, elhanyagolja. Ismételve mondom, hogy nem képviselőkről szólok, én a factumról szólok. Senkinek sem rovom azt föl, mert senkit megnevezni nem tudok, de hogy ily vágyak fölébresztettek, ez kétséget nem szenved ígérni a népnek, hogy a lehetőségig könynyítünk sorsán, igen legális ígéret, kötelesség is. Hanem mindnyájan azt mondjuk, hogy igen sok a teendő, mondjuk, hogy belszervezetünknek a kor igényei, az ország szükségei szerinti átalakítása, minél jobb és gyorsabb igazságszolgáltatás, jobb és gyorsabb közadminisztratív, jó és célszerű iskolák, vasutak és csatornák, egy szóval mindenféle beruházások az anyagi és szellemi téren múlhatlanul szükségesek , és van e valaki, aki azt hinné, hogy ez pénz nélkül, és igen tetemes pénzáldozat nélkül megtörténhetik, és hogy mindez — miután igen sok pénzt igényel — az állam kiadásainak emelése nélkül keresztülvihető. Egyrészt tehát mindnyájan beismerjük, hogy sok áldozatra van szükség; ha azonban valaki egyszersmind azt i° mondja a népnek, hogy az indirect-adónak nagy részét el fogjuk törülni, a direct-adókat leszállítjuk , akkor igazán megáll az emberben a gondolat, hogy a kettőt hogyan fogja valaki összeegyeztetni, t. i., hogy nagy költségű reformokat fogunk behozni és egyszersmind a reformra szükséges eszközöket, a státus jövedelmeit igen nevezetesen megcsökkenteni, miként fér ez meg, azt nem tudom. (Helyeslés.) Hogy sok helyütt a nép azt hitte, hogy bizony ez eszközölhető, — miután kiszámítani nem képes azt, hogy mit igényelhet az állam a célba vett reformok keresztülvitelére, és mit kell födöznie — azt én nem csodálom. Tény az, hogy voltak, kik a népet ez után hitegették és ámították. Továbbá nem barátja a hazának az sem, aki minden hatalmat, még a törvényhozásét is, nemcsak kifogásokkal, hanem erős, kemény, sértő megtámadásokkal aláássa. (Helyeslés jobbról.) A hatalomra és a hatalom tekintélyére, legyen a kormány jobb vagy baloldalról, mindig szüksége lesz. (Így van.) És ha valaki a népet vagy annak egyrészét hozzászoktatja ahoz, hogy a hatalomról megvetőleg gondolkozzék, hogy a törvényt ne tekintse nemcsak célszerűnek, hanem még olyannak is, amit jó szívvel akarjon a közérdekből teljesíteni, ez oly szerencsétlenséget idéz elő, amelylyel azon pártnak is, mely most, mint ellenzék áll, ha majoritásra kerül, neki is küzdeni kell. Még egyet mondok utoljára, azt, hogy az előadott beszédekben számos kifogások létettek az administrativ hiányaira, a kormány eljárására és a választásokra nézve. Meglehet, hogy ezek közt vannak alaposak, vannak alaptalanok. De én azt gondolom, hogy ami a választásoknál történt helytelen eljárást illeti, akár egyik, akár másik fél által követtetett el, ennek a múltra nézve nem az az útja, hogy a válaszfölirati vitákban hozzuk föl, s tán a válaszföliratba is beletegyük, hanem útja az, hogy akik sértve vannak, adjanak be kérvényt és efölött a bizottságok határoznak. (Fölkiáltások a szélsőbalon : láttuk, mi eredménye van a kérvénynek!) Meglehet, hogy valaki egyszer-máskor nem lesz megelégedve az ítélettel; meglehet, hogy azon bíróság egyéni nézete, p. o. az én nézetemtől eltér, de nem segíthetek rajta, mert bíróságra bíztuk az ügy elintézését és a bírói ítéletet kénytelenek vagyunk tisztelni. Ami pedig a kormány ellen fölhozott vádakat, panaszokat illeti, ezeknek most tárgyalása engem nagyon emlékeztet a régi gravaminális országgyűlésekre. Nem volt akkor felelős kormányunk, bennünket nem kérdeztek meg, akarjuk-e alkancellárnak ezt, országbírónak amazt, hanem ő fölsége nevezte a maga tetszése szerint , s bár ezen kancellár vagy kancellária, ezen consilium, vagy országbíró helytelen , törvénytelen lépéseket tett, nem volt más eszköz, mint hogy a fejedelemnek mondjuk meg: ime ezek igy bánnak velünk, ezen bajokat orvosolja, s ezen személyeket, ha olyanok, bocsássa el. Ámde parlamentáris kormány alatt, mely felelős az országnak, nem az az orvoslás módja, hogy a kormányt ő Felségénél bevádolja, hanem az, hogy egyes esetekben interpelláljuk a minisztériumot, úgyis elég bőven használta föl a t. ház ezen jogát és kétségkívül joga is volt ehez, és ha csakugyan törvényellenes cselekedetet követett el a kormány, nincs más mód, mint hogy vád alá helyezzük, mert a törvény ezen utat rendeli. (Helyeslés.) Ha ezt nem teszszük, akkor annak, hogy ő felsége előtt bevádoljuk a minisztériumot, nincs alkotmányos, parlamentáris értelme. (Helyeslés jobbról.) De nem lopom tovább az. ház idejét. (Halljuk , halljuk!) Többet is szólottam már, mint szerettem volna; egyszerűen csak azt mondom, hogy pártolom a bizottság javaslatát, és óhajtom, hogy a többség minél előbb határozzon annak sorsa fölött. (Lelkes éljenzés a jobboldalon és fölkiáltások : Szavazzunk! szavazzunk !) Mi történik az országgyűlésen. A június 1-jén tartott ülésben elnök a házszabályokhoz képest bemutatja a múlt hónapban történt interpellációk, határozati- és törvényjavaslatok jegyzékét, a következő rendben : a horvát országgyűlés átirata a határőrvidéki erdőségek szándékolt eladása ellen; Iványi D. törvényjavaslata a testi büntetések eltörléséről; Tisza Kálmán indítványa a kormányhivatalba lépett képviselők lemondásáról; Nyáry Pál indítványa a ház szolgáinak fizetése tárgyában; Császár Bálint interpellatiója a fogarasvidéki daco román agitatiókra vonatkozólag; Miletics interpellatiója az osztrákmagyar külügyi kormány Bosnia iránti intenzióit illetőleg; Németh Albert interpellatiója a heves megyei királyi biztos , Henszlmann Imre interpellatiója a botbüntetés eltörlése, Holfmann Pál interpellatiója a budapesti lakáshiány, Szirmay Ödön interpellatiója a fagykárok fölvétele, Kraljevics Benő interpellatiója az eszék-sziszeki vasút, s végül P. Szathmáry Károlyé a somogyi botoztatások tárgyában. A fölolvasott jegyzék kinyomatni, s a ház tagjai közt szétoszlatni határoztatik. Antalffy Károly, előadó, az állandó igazolóbizottság részéről jelenti, hogy a Huszár Imre választása ügyében Atzél Péter, Orczy Elek b. és Ivacskovics György képviselők bízattak meg a vizsgálat teljesítésével. Ghyczy Kálmán személyes kérdésben szót kérve, helyreigazítja az igazságügyminiszter tegnapi beszédének szólóra vonatkozó egyik tételét, melyben azt állítja az igazságügy miniszter, hogy komáromi választói előtt a deficitet csak 12, millióra tette. — Kimutatja, hogy a deficitet akkor is 12 millióra számította s reméli, hogy az igazságügy miniszter gondoskodni fog beszéde illető pontjának utólagos helyreigazításáról. A válaszfelirati vita folytatására térvén át a ház, fölszólal Deák Ferenc. Beszédét egész terjedelmében közöltük. Mocsáry Lajos Tisza javaslatát pártolja s azt hiszi, hogy a kiegyezés ellen ennek megkötése óta csak még növekedett az ellenzék; kívánja megváltoztatását, mert az alapon a belreformok sem lesznek szabadelvűek, különösen a megyei intézményt félti, hogy korlátozást fog szenvedni, s hosszasan, nagy tűzzel kardoskodik az „ősi“ institutio mellett, melyet a kormány elavultnak szeretne föltüntetni, csakhogy eltörölhesse; a kormány az egyesületi jogot is megsértette, mert a demokrata köröket föloszlatta, a sajtószabadságot szintén, Kossuth levelei üldözésével. Nem akar végtelenig várni, míg az élet mutatja ki, jó-e vagy rész a mostani állapot, hanem ennek határidőt kíván tűzni, mert különben úgy járunk, mint a cigány lova; az emlegetett reformoknak a jobboldal általi megoldására nézve azt óhajtja hogy múljék el a nemzettől e pohár sál. A ház nagy zaj közt ezután ismét elállást követel; több percig tart a roppant lárma és zavar, minek vége, hogy az összes jobboldaliak , név szerint Muzslay Sándor, Szabó Imre, Érkövy A., Szuppan Zsigmond, Paczolay János, Ordódy Pál, Hrabár Manó, Berzeviczy Tivadar, Román Miron, Szabó József és Szontagh Pál a szólástól nagy éljenzés közt elállanak. Berecz Ferenc a balközépen szintén eláll, ellenben a szélsőbal beszél s folytatja a vitát Rákóczy János, ki elől majdnem az egész ház kimenekült, s kinek hangja a nagy teremben érthetlenül elvész. Utána Dobsa Lajos szól, de inkább humoristikus, helyenként meglehetős ítetlen elmefuttatást mond el, melyben minden kigondolható benne volt: saját fösvénysége, a cigány lova, az olasz opera, a kotlós tyúk, közben aztán delegátió, közös ügy, mihez jött még szólónak oly mulatságos színészi előadása , hogy a ház több ízben egyes mulattató mondatainak „újra“-zását kiáltozta. Utána Csiky Sándor szélsőbali szólott. Zámory Kálmán beszédének kilenctizedrészét elhagyva, igen röviden szól Tisza K. fölirata mellett. P. Szathmáry Károly, Kollár Antal és Péchy Tamás egyszerűen kijelentvén, hogy Tisza Kálmán föliratát pártolják — szintén elállanak. Majoros István pár szóval ajánlja a szélsőbal föliratát, Éder István pedig eláll. Több szónok följegyezve nem lévén, elnök kijelenti, hogy a holnapi ülésben , miután az indítványozók az őket megillető végszót elmondották, a felirati javaslatok szavazás alá fognak bocsáttatni. Végül Lónyay Menyhért pénzügyi és Andrássy Gyula gróf honvédelmi miniszter tettek előterjesztéseket, az első törvényjavaslatokat nyújtván be 10 és 20 frankos aranyak vezetése és a vámtérítési költségek megállapítása tárgyában, a honvédelmi miniszter pedig az idei ujoncállítás iránt. Kinyomatni s a ház tagjai közt szétosztatván, napirendre tűzetni határoztatnak. Miután még Atzél Péter, Ivacskovics György és Orczy Elek báró, mint vizsgálóbírák feleskeztettek volna, az ülés fél 2 órakor eloszlott. A június 2-ikán folytatott ülésben. Napirenden van a válaszfelirati vita befejezése, a négy javaslat benyújtóinak zárbeszéde által. Nagy zaj és zavar fejlődik ki amiatt, melyik kezdjen beszélni s melyiké legyen az utolsó szó. Pulszky Ferenc szívesen szól legelőbb, mert abban nem lát semmi fontosságot, hogy legutolsó legyen, aki szól, csak praecedens ne vonassák ez esetből. Nem akar hosszasan mindazok cáfolatába bocsátkozni, miket az ellenzék szónokai elmondottak, nemcsak mert a többség szónokai ezt már megtették, de mert nem tartja azt, hogy ami a vita alatt meg nem cáfoltatott — az való, mert a felirati vita nem per, hol a meg nem cáfolt állítás valónak vétetik — hanem ez harc a hatalom, a kormány felett. Vukovics Sebő arra kérte a többséget, hagyna fel a delegatióval s akkor a két párt egygyé olvad — de szóló ezt nem hiszi, mert más pontokra nézve is lényegesen eltér a két párt nézete, s most a delegatió épen csak kedves jelszava az ellenzéknek a többség népszerűtlenítésére, s ilyet mindig fog keresni és találni. (Úgy van?) A bizottsági javaslat ellen felhozott azon vádat, hogy ez csak a trónbeszéd körülírása — szól, elfogadja, mert hisz ez azt jelenti, hogy a többségből eredt kormány s e többség még mindig egy nézeten vannak, minek a feliratban kell kifejeztetni, míg azon Programm, melyet a baloldal készített, nem a trónhoz, hanem a nagyközönséghez van intézve. (Helyeslés.) Azon kifogás, hogy a bizottsági javaslat Dalmátia és a határőrség ügyében nem eléggé erélyesen szólal fel, nem fogadható el; a határőrség nagy része Horvátországhoz tartozik, ennek képviselői még melegebben szívükön hordják ez ügyet, ők legjobban ismerik a viszonyokat, s tudják, hogy több száz esztendős viszonyokat nem lehet egy tollvonással eltörölni. Dalmátiát illetőleg pedig szintén nem lehet csak oly röviden elbánni. Dalmátiában vannak most részek, melyek soha sem voltak a magyar korona kiegészítő részei, Dalmátiának megvan a maga alkotmányossága — s igy róla nélküle határozni komoly zavarok felidézése nélkül nem lehet. (Élénk helyeslés.) A békét is erősebben hangsúlyozni szeretné a baloldal, de higgjék el a baloldalon, hogy a többség által mondottak elhatnak oda hova kell, s Párisban, Londonban többet hat az, mit a többség alanthangon kijelent, mint amit az ellenzék nagy zajjal proclamál. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt szóló a balközépi feliratot magát és elveit veszélyeseknek nem látja, mert olyanok, mint egy széles, sekély folyó, mely az előhaladásban nem gátolhat; de mégis veszélyessé lehet, mert beleolvadhat egy keskenyebb, mélyebb folyású vízbe, s bármit mondott is a szélsőbal egyik vezére arról, hogy ők forradalmat nem akarnak, ha összecombinálunk bizonyos turini leveleket s több olyféle nyilatkozatot, mely szerint csak egy vihar vonhat üdvöt stb. aggódni lehet. (Mozgás.) Pedig a történelem azt mutatta, hogy egy nemzetnek soha sem volt több szabadsága, mint amennyit saját erejével kivívni és fentartani tudott. (Élénk helyeslés.) Mivel pedig a többségi javaslat ily után tovább vezetni akarja a nemzetet, annak elfogadását ajánlja. (Zajos tetszés több percekig.) Tisza Kálmán mint a balközépi javaslat benyújtója, emellett tart zárbeszédet, s előre bocsánatot kér, hogy nem lesz rövid, s valóban másfél óránál tovább beszél. Nem bocsátkozik a tárgy lényegébe, hanem polemizál majdnem valamennyi jobboldali szónok ellen, azzal vádolja ezeket, hogy a baloldali szónokok szavait elferdítették ; közben Simonyi Ernő ellen is védi magát, és boncolja feliratát, emellett azonban inti a jobboldalt, ne örvendjen, mert az ellenzék, ha több árnyalatú és nem compact is , azért együtt opponál. Gr. Andrássy Gyula, K. Eötvös, Horváth Boldizsár miniszterek, úgyszintén Kerkápolyi, Zsedényi, Petrovay beszédének egyes pontjait cáfolgatja sokszor az ellenzék nagy tetszése s helyenkint nagy zaj között, miután oly frázisokat mondogat nagy bőséggel, hogy azért oldottak meg a kiegyezés által századok óta függött kérdések, mert a nemzet századok alatt tűrte a hatalom nyomását, de csak most adta fel jogát. A többség a nemzet óhajainak, boldogulásának útját állja. Végül még Andrássy Gyula gr. és Lónyay miniszterek némely ellenzéki képviselők egyes tételeit cáfolgatták. A válaszfelirat átalános vitáját csütörtökön a tizenkettedik napon (a közbeeső ünnepeket nem számítva) végre bevégezék. Simonyi Ernő hosszas zárbeszédet tartott, minek egy pontjára az elnökminiszter cáfolólag szólalt föl. Ghyczy K. pedig e cáfolatra akart felelni, de a ház azt nem találta helyén. S megtörtént a szavazás, mely szerint: 397 képviselő közül, (mert 24 távol maradt) 255 a Pulszky F. javaslatára szavazott. Ellene 142. Ekkép a jobboldalnak 113 szótöbbsége lett. A részletes vita alkalmasint rövid lesz, mert a balközép nem szándékozik benne részt venni. A bíráló bizottságok bejelenték, hogy Pethes József igazoltatott, Németh Albert ellen pedig vizsgálat van rendelve. Volt egy pár kérvény is, Jankovics Antal pedig felszólítá a pénzügyért, van e tudomása arról, hogy az adóbeszedők a hátralékok után eljárási díjat szednek ? A pénzügyér máskor fog felelni. Dittrich Ignác letette a ház asztalára a Perczel Miklós főispánra vonatkozó „vesztegetési okmányt“, melyre Latinovics Vince — ki azt hamisnak nyilvánítá — ismét nagy zaj közt szólalt föl, mondván, hogy Dittrich e magánlevélhez nem juthatott jó uton, s a háznak kötelessége szigorú vizsgálatot rendelni. Múlt pénteken a részletes tárgyalást is befejezték. Három taódosítványt adtak be: a nemzetiségekre, Erdélyre és békére vonatkozó pontoknál. Egyet se fogadtak el, hanem mindenikről beszéltek. Irányi D. mindjárt legelős közjogi fejtegetésekbe ereszkedett, de az elnök figyelmeztet, hogy nincs helye az átalánosságoknak, miután részletes vita foly. Erre Iványi leült. Buttyán László oly módosítványt terjeszt elő, mely szerint a ház elismerve a tavaly hozott nemzetiségi törvény hiányosságát, késznek nyilatkozzék új törvény hozatalára. Deák Ferenc ezt helytelennek találja a válaszfeliratba tenni, miután újabb törvényjavaslat beadása s újabb meggyőző okok hallása nélkül a ház hiányosnak nem mondhat egy törvényt, melyet csak az imént hozott. Több nemzetiségi képviselő szólalt föl azonban a módosítvány mellett, de mind oly higgadtan , minden szenvedély nélkül, hogy Nyáry Pál örvendetesnek nyilvánítá e hangulatot, mely annak jele, hogy ismerni kezdjük egymást s bízni kezdünk egymásban. A válaszföliratot minden pontjában úgy fogadta el a többség, amint az előterjesztve volt. Hazai ügyek. A képviselőház osztályai megalakultak s az elnök és jegyző választásból ítélve, valamennyiben többséggel bir a jobboldal. Az első osztály elnöknek választotta Kerkápolyi Károlyt, jegyzőnek Bujanovics Sándort. A másodikban elnöknek: Jankovich Antalt, jegyzőnek: Térey Pált. A 3-dikban elnöknek: Dániel Pált, jegyzőnek: Majláth Istvánt. A 4- dik osztályban elnöknek: Pulszky Ferencet, jegyzőnek: K. Kerány Gábort. Az 5-dikben elnöknek: Bethlen Farkas grófot, jegyzőnek: Urházi Györgyöt. A 6-dikban elnöknek: Justh Józsefet, jegyzőnek: Széll Kálmánt. A 7-dikben elnöknek: Madocsányi Pált, jegyzőnek: ifj. gr. Zichy Józsefet. A 8 dikban elnöknek: Horváth Mihályt, jegyzőnek: Szögyényi Lászlót. A 9-dikben elnöknek: Zsedényi Edét, jegyzőnek: Horváth Dömét. A Deák-párt egyik közelebbi értekezletén a „Pesti Napló“ ügyét tárgyalta öttagú bizottság küldetett ki, mely vagy oly egyezményt hozzon létre a nevezett lap s a párt között, mely mindkettő érdekeit egyaránt megóvja, vagy pedig tervet dolgozzon ki új lap alapítására. Szóba jött ezután a delegate ügye. Némelyek amellett szóltak, hogy az idei delegatióba, bár csekély számban, baloldaliak is választassanak Végül határozatba ment, hogy mivel a baloldaliak nemcsak mint egyesek, hanem mint párt, léptek ki a delegatióból, az idei delegatióba csupán csak jobboldaliak fognak megválasztatni. A fiumei ügyben kiküldött regnicolaris deputatio kedden délután 5 órakor tartotta 5-dik ülését. A magyar bizottság javaslatára a horvátok péntekre ígérték a feleletet. A fiumei deputatio, a mostani helyzetből lehető gyors kiszabadulás tekintetéből sürgetni fogja a kormányzó kineveztetését. A toborzás a honvédtanosztályok számára teljesen kielégítő eredményre vezetett. Pozsonyban többletet eredményezett.