Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-04-22 / 32. szám
Megjelent Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szeresztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppe- M. A. és Mariam. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas , Lafitte, Bullier és társánál 32-ik szó Csütörtök, a en. 1869. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 6 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. A pártok teendői. A választások már nagy részben befejeztettek , s így az ingerült hangulatnak is, mely a pártokat egymással szemben élénkségben tartotta, csillapulnia kell; kell pedig azért, hogy a szenvedély helyét az ész higgadtsága foglalhassa el. Most már a személyeskedési kérdésnek háttérbe kell szorulni , hogy a közügyek megvitatásai tárgyilagosan történhessenek. Tagadhatatlanul szép szerep jutott mind a két pártnak, melyet, ha ildomosan használnak föl egymás irányában, a haza ügyének nagy hasznára fognak válni. Két pártot említek, az úgynevezett jobb- és balpártot, a szélsőbalt mellőzöm azért, mert annak elvei, iránya és célzatai elmélkedésem keretébe nem tartozhatnak, minthogy semmiben sem osztván nézetüket, azt, mint olyat, mely alapjában meg nem állhat és a társadalmi renddel összenem férhető, mind örökre mellőzendőnek ítélem el. Midőn tehát pártokról értekezem, csak a föntebb érintett két tekintélyes pártot veszem figyelembe, s azok teendői iránt mondandóm el nézeteimet. Úgy hiszem, higgadtan véve föl a dolgokat, a baloldal sem szólhat roszul a jobboldal érdemeiről, ha meggondolja, hogy erélyes munkássága nélkül nem juthattunk volna el oda, ahol mai napon vagyunk, mert ha visszapillantunk a múltra, be kell ismernünk, hogy az 1865-dik évben összehívott országgyűlés is másfél évi küzdelem alatt sem tudott odavergődni, hogy a jogvesztés elméletéből kifolyó káros hatását az udvari kamarillának csak kicsiben is képes lett volna parallelizálni. Nagyszerű eseményeknek kellett bekövetkezni, hogy ezt elejtve, a törvényes térre kezdjenek átlépni. Mily nehezen ment ez is, csak az tudhatja, ki gr. Adrássy Gyula alkudozásainak fáradságos közbevetését, és titkosabb szálait ismeri. Midőn tehát végre sikerült némi alapot kinyerhetnünk, nem tagadhatjuk meg azon párttól az érdemet, mely az ügyeket odavezérli, hogy most már egy oly törvényes álapotot bírunk, melyen haladva, még azt, ami kivívó nincs,biztosan kivívhatjuk. Ezek próbaévek csak, melyek alatt ki fog derülni, minő hibákat rejt az alap magában, s miket lehessen rajta módosítani ? Megengedem, hogy az nem tökéletes, de el kell ismernünk, hogy a létező körülmények közt a leghelyesebb, amit eddig fölmutatni módunkban volt, mert tekintetbe kell venni mindig a dolgok lehetőségét, s e szempontból szabad csak a létező mű fölött ítéletet mondanunk. Meglehet, idővel sokban fognak azok változni, amint majd a körülmények lehetővé teendik s nem fog a nemzet késni, alkalomszerűleg a kijavítás munkáját elővenni , de addig is igen célszerűtlenül és kártékonyan tennénk, ha beldolgaink sürgetés javítását elővenni nem akarnék. A jó gazdának azon kell lenni, miszerint házi dolgait rendezze el; első ez, enélkül csak egy lépést sem tehetni helyesen tovább. Rendezzük tehát belsőkép magunkat; kezdjük a megyéken, kerületeken, városokon és községeken; politikai rendezést értek előbb, azután a törvénykezést. Vegyük először is a megyéket. Mikből állnak ezek ? egy rendezetlen gyülekezet tömkelegéből ; nincs aránylag benne sem a nagybirtok, sem az értelmiség, kereskedelem és ipar, úgy mezei gazdászat kellőleg képviselve, de nem így van-e ez szintén a többi hatóságokban is? a kerületekben , városokban? a községek pedig sehogy sincsenek. E kérdések nem olyanok-e, melyek iránt az illető pártok nézeteiket haszonnal cserélhetnék ki ? Nem ez volna e a tér, hol küzdeni kellene az elsőbbségért, a helyesebb elintézés kieszközlése végett? Nem ilyen kérdés-e a törvényszékek vagyis első bíróságok fölállítása? Mennyi nagy fontosságú kérdések bonyolódhatnak itt le a bírói választás vagy kinevezés eszméje körül? Hát a választási és választhatási qualificatiók a követválasztásoknál; nem olyan tárgy-e ez, mely a küzdelemre képesített erőket kíván? Ne pazaroljuk el tehát a drága időt haszontalan kérdések fölött, hanem menjünk a dolgok velejére és kezdjük az annyira szükséges belreformokat vitatni. Derítsük föl szükségleteinket, és javasoljunk orvosságot, melylyel betegünket gyógyítani lehessen. Ha egyszer ezekben jól előre haladtunk, bővebb alkalom nyílik dolgaink hiányosságának földerítésére, s orvoslására. Az ellenzéknek igen szép szerep jutott a törvényhozásban: ellenőrizni a kormány lépteit, hogy nem sérti e a törvényt, vagy épen nem mulaszt-e el valamit, ami által a törvény kijátszására ők szolgáltathatnék? ő neki inkább áll ez tisztében, mint magának a kormánypártnak , és bizonyosan helytelenül cselekednék a kormánypárt, ha az ellenzéknek érvekkel támogatott s nem puszta ellenzéki viszketegből származott működéseit hidegen venné és nem gyámolítaná. Hagyjunk föl tehát az örökös gyanusítgatásokkal s gyöngédtelen vádakkal, melyek csak a pártok egymás iránti gyűlölségét élesztik, és a kölcsönös közelítést és kiengesztelődést lehetetlenné teszik. Vessünk egyszerűen véget minden civakodásoknak, és lépjünk a reformok terén oly nagyban kínálkozó kérdések tüzetes megvitatására. Vegyük elő először is berendezési kérdéseinket. Kezdjük a megyéknél, melyről nézeteinket jövő cikkünkben mondandjuk el. Vadász Manó: A választások után. 1. A haza meg van mentve: a nemzet nagy többsége a Deák pártra szavazott. Ez állítás nem frázis, hanem komoly meggyőződésünk, mert ha a nemzet a lefolyt viharos napokban elhagyja azon önválasztotta többséget, mely a passiv ellentállás és a sérelmi politika jegét megtörvén, a cselekvés küzdterére lépett; ha defavoyálja azon szerződést, melyet alig másfél esztendő előtt a királylyal és a lajtántúli társországokkal kötött; ha végre sorsának eldöntését olyan párt kezébe adja, melynek positív programmját még sejteni sem lehet: úgy önmagára mondta volna ki az impotentia és a politikai ildomtalanság sújtó ítéletét. Mert csak a tehetlenség sóvárog oly kincsek után, melyek megszerzésére és megóvására nem rendelkezik a kellő eszközökkel; csak a tehetlenség riad vissza a hosszú és nehéz munkától, mely amaz eszközöket megteremti. A búsmagyar tetterejét elhegedülte szent Dávid, Hannibal, Caesar, I. Napoleon nem kesergő fohászkodásokkal hódították meg elleneiket. A baloldal győzelmének politikai ildomtalansága pedig abban rejlett volna, hogy politikai hitelünket megsemmisítette volna. Avagy ki szeret olyan emberrel komoly szóba állani, ki adott szavát megszegvén, ma úgy, holnap amúgy beszél, ki ma ünnepélyes szerződést köt és holnap azt egyoldalúlag fölbontja? És ne mondja senki , hogy a morál csak magánviszonyokra érvényes, a politikában minden eszköz jó, mely célra vezet, koránsem ! A politikai immoralitás is megboszulja magát, és pedig — a dolog természete szerint — igen érzékenyen. Nemzetünk törvényes többsége pedig 10 évre szóló szerződést kötött, melynek fölbontása részünkről legalább is politikai állhatatlanságot tanúsított volna. Pedig az állhatatlanság hová viszi az egyes embert, hová a nemzeteket, azt szemléljük mindennap a közéletben, arra szolgál világos például a dicső és fényes tulajdonokkal felruházott, de állhatatlan francia nemzet szomorú politikai sorsa. Mi percig sem kételkedtünk a magyar nemzet életrevalóságában , azért bízvást hittük és reméltük, hogy a Deák-párt ismét többségre jut. Reménységünk beteljesedett, beteljesedett pedig minden izgatások, minden lehető és lehetetlen ígéretek dacára, melyeket ellenfeleink oly busásan osztogattak, hogy a mennyországot kivéve, aligha maradt még valami ígérni való. De azon tényből, hogy a Deák-párt többséget nyert, következnek ám épen e pártra nézve számos és nehéz kötelezettségek és nemzeti követelések. Mert nem a miniszterelnök szép szemeiért szavazott a nemzet a jobboldalra , hanem: 1. Mert megunta már a meddő közjogi küzdelmeket, megnyugvást lelt azon szerződésben, mely szellemi és anyagi fejlődésének lehetőségét nyújtja. 2. Mert bizton várja a volt többségtől, hogy állami létünk eddig még hiányzó corroráriumait megszerzendi, mint szabadelvű alkotmányunk főkellékeit szerencsésen megszerezte. Mert: 3. Az oly számos és égető társalmi reformok lehetőleg legszabadelvűbb keresztülvitelét óhajtja és bizton várja azon párttól, mely csak ilyen eljárásban lelheti saját lételének a la p fö 11 ételet. Mesebeszéd az , hogy a jobboldal a gyávaság politikáját követi; soha, mióta a világ áll, nem jutott senkinek eszébe a munkás, tettrekész embert gyávasággal és tehetlenséggel vádolni — és míg a baloldal Tisza úr szavai szerint — »várt“ (ugyan mit ?) dolgozott és munkálkodott a Deák-párt, és dolgoznia kell ezentúl, és pedig hatványozott erővel. Mert vessük félre a gondolkodó emberhez méltatlan önámítást, és valljuk be, hogy hazánk mai napság bizony akármihez inkább hasonlít, mint modern culturállamhoz. Ott vannak például a megyék , melyek mostani szervezetükben csak a megyei aristokratia és a legkirívóbb nepotismus képviselői és alkotmányunk demokratikus szellemével , valamint a miniszteri felelősséggel össze nem férhetők. A megyék rendezése igen bokros kötelessége leend az új képviselőháznak, mely feladat épen annyi erélyt, mint mérsékletet kíván. Mert a megyék nagyszámú u. n. barátai túlcsigázzák követeléseiket, annyira, hogy utóvégre e dilemmára jutunk. Felelős minisztérium-e, avagy a mostani megye? már ha a nemzetnek e kettő közt választania kell, nem kételkedhetünk , hogy a megye a rövidebbet húzza. Azért mondták „a megye u. n. barátjai“, mert valamint a pápaság őszinte barátja bizonyosan nem az.on Rómában jelenleg uralkodó jezsuita clique, mely a syllabust szerkesztette, hanem inkább azon „eretnekekének kihiresztelt szabadelvű katholikusok, kik forrón óhajtják, hogy a katholicismus béküljön ki a 19-dik század szellemével, az előrehaladt tudományos axiómákkal, a kor liberális követelményeivel, és vegye föl újra világtörténelmi missióját, mely abban rejlik, hogy ezen az előítéletek és magánérdekek ezer nemes által zaklatott földön a tiszta erkölcsi és magasztos emberi princípiumot képviselje, úgy nem a saját befolyását féltő és azért minden alapos, életbevágó reformot ellenző oppositio tulajdonképeni barátja a megyéknek, hanem a Deák-párt az, mely az érdemdús intézményt öszhangzásba akarja hozni a népképviseleti rendszer sarkalatos elveivel, mert csak úgy lehet a megyei intézményt megmenteni. Nem kevésbé bokros kötelessége lesz a felsőház reformja. — A felsőháznak Auersperg Carlos herceg fölfogása szerint, oly hivatása van a parlamentben, mint az órán a kismutatónak, mely csak az órákat jelezi, de mindamellett fontosabb része az órának, mint a nagy mutató, noha ez sokkal sebesebben mozog. Föltéve, de meg nem engedve a volt lajtántúli miniszterelnök ez inkább, szellemdús, mint találó hasonlatát, kérdjük: Vájjon milyen hivatása, milyen értéke van a magyar felsőháznak mostani szervezete mellett. — Erre a felelet: Hivatása hallgatni és a képviselőház határozatait aláírni; értéke egyenlő egy régiségtár értékével, melyben az ősi főméltóságok és országos zászlósok egyenruhái kitömvék; egész tétele pedig szembeszökő anomália, mely e haza szabad polgárait lealázza és legfölebb némely „született törvényhozó”ban ébreszti azon gondolatot, hogy az Úristen mindjárt kezdetben nem egy, hanem két Ádámot alkotott, az egyiket közönséges földből, a másikat pedig tán porcellán agyagból, és ez utóbbitól származik az egész kékvérű fajzat. A felsőháznak csak úgy lehet értelme és jelentősége, ha benne a nagybirtokosok mellett a nemzet főkapacitásai helyet foglalnak és irányát meghatározzák. A minisztériumnak, melyet ellenes „mágnás minisztériumnak“ szeretnek nevezgetni, bő alkalma lesz épen e kérdés megoldásánál bebizonyítani, hogy a magas születés nem olyan eredendő bűn, mely az embert valóban szabadelvű miniszterségre alkalmatlanná teszi. Mayer Miksa, Menyhárt Ágoston kegyesrendi tag, s a Szegeden létezett polgári iskola volt tanárának levele, hajdani tanítványaihoz. Ezelőtt nehány héttel,a nevezett tanár urnák hajdani tanítványai közül mintegy 70-en megemlékezvén a jeles tanár dicséretes s előttük felejthetlen működéséről, egy igen szépen fogalmazott emlékiratban fejezék ki a most már meglett férfiak hálájukat, mire a tanár úr következő választ intézte hajdani tanítványaihoz : Tisztelt szegedi Polgártársak, egyenkint és összesen szeretett tanítványim ! Férfiaknak, kiket a sors nyilvános közpályára állított, polgártársaik bizalma; nekünk, kik a tanodák veteményes kertjében a honi ifjúságot neveljük polgárokká, tanítványaink hálája és elismerése a legbecsesb és legédesebb jutalom. Csekély személyemet megtisztelő és szerfölött megörvendeztető aláírásokkal ellátott iveiket f. ápril hó első napjaiban postán vevén, s abban irántami gyöngéd figyelmüknek tanujelét és egykori édes viszonyainknak kedves emlékezetét fölujítva olvasván, lelkem a legédesebb szellemi örömáradattal annyira megtelt, hogy kénytetve érzem magamat a legkellemesebb benyomásoknak engedve, néhány napig szeretett egykori tanítványimnak viszonlevelemmel adósa maradni. Igen, igen, szeretett tanítványok, nekem egykor a tanodákban fiaim jól esett lelkemnek előhaladt koromban azoktól nyerni ily őszinte bizalmi szavazatot, kik minden mellékes érdek nélkül, egyedül gyermekkori fejlesztésük , s jó irányba vezetésük körül tett hiv szolgálatimért hálájuk és elismerésük fejében adnak most már férfias érzelmeiknek ily szép kifejezést. Ezen neme a tiszteletnek szép lelkeiknek megvesztegethetlen bizonyítványa. . Fogadják érette legmelegebb köszönetemet. Ez alkalommal Önök szeretteim! keblemben egy kellemesen rezgő húrt pendítettek meg, mert emlékemben előidézik azon 24 évet, melyeket én az előttem feledhetlen Szeged városában a polgári iskolában és kb. tanítóképezdében mondhatom oly boldogan eltöltöttem.