Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-22 / 32. szám

Megjelent Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szer­esztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppe- M. A. és Maria­m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas , Lafitte, Bullier és társánál 32-ik szó Csütörtök, a en.­­ 1869. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 6 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. A pártok teendői. A választások már nagy részben befejez­tettek , s így az ingerült hangulatnak is, mely a pártokat egymással szemben élénkségben tartotta, csillapulnia kell; kell pedig azért, hogy a szenvedély helyét az ész higgadtsága foglalhassa el. Most már a személyeskedési kérdésnek háttérbe kell szorulni , hogy a közügyek megvitatásai tárgyilagosan történ­hessenek. Tagadhatatlanul szép szerep jutott mind a két pártnak, melyet, ha ildomosan hasz­nálnak föl egymás irányában, a haza ügyének nagy hasznára fognak válni. Két pártot említek, az úgynevezett jobb- és balpártot, a szélsőbalt mellőzöm azért, mert annak elvei, iránya és célzatai elmél­kedésem keretébe nem tartozhatnak, minthogy semmiben sem osztván nézetüket, azt, mint olyat, mely alapjában meg nem állhat és a társadalmi renddel össze­­nem férhető, mind örökre mellőzendőnek ítéle­m el. Midőn tehát pártokról értekezem, csak a föntebb érintett két tekintélyes pártot ve­szem figyelembe, s azok teendői iránt mon­dandóm el nézeteimet. Úgy hiszem, higgadtan véve föl a dol­gokat, a baloldal sem szólhat roszul a jobb­oldal érdemeiről, ha meggondolja, hogy eré­lyes munkássága nélkül nem juthattunk volna el oda, ahol mai napon vagyunk, mert ha visszapillantunk a múltra, be kell ismer­nünk, hogy az 1865-dik évben összehívott országgyűlés is másfél évi küzdelem alatt sem tudott odavergődni, hogy a jogvesztés elméletéből kifolyó káros hatását az udvari kamarillának csak kicsiben is képes lett volna parallelizálni. Nagyszerű eseményeknek kellett bekövetkezni, hogy ezt elejtve, a törvényes térre kezdjenek átlépni. Mily nehezen ment ez is, csak az tudhatja, ki gr. Adrássy Gyula alkudozásainak fáradságos közbevetését, és titkosabb szálait ismeri. Midőn tehát végre sikerült némi alapot kinyerhetnünk, nem ta­gadhatjuk meg azon párttól az érdemet, mely az ügyeket odavezérli, hogy most már egy oly törvényes álapotot bírunk, melyen haladva, még azt, ami kivívó nincs,biztosan kivívhatjuk. Ezek próbaévek csak, melyek alatt ki fog derülni, minő hibákat rejt az alap magá­ban, s miket lehessen rajta módosítani ? Megengedem, hogy az nem tökéletes, de el kell ismernünk, hogy a létező körülmé­nyek közt a leghelyesebb, amit eddig fölmu­tatni módunkban volt, mert tekintetbe kell venni mindig a dolgok lehetőségét, s e szem­pontból szabad csak a létező mű fölött ítéle­tet mondanunk. Meglehet, idővel sokban fognak azok változni, amint majd a körülmények lehetővé teendik s nem fog a nemzet késni, alkalom­­szerűleg a kijavítás munkáját elővenni , de addig is igen célszerűtlenül és kártékonyan tennénk, ha beldolgaink sürgetés javítását elővenni nem akarnék. A jó gazdának azon kell lenni, miszerint házi dolgait rendezze el; első ez, enélkül csak egy lépést sem tehetni helyesen tovább. Rendezzük tehát belsőkép magunkat; kezdjük a megyéken, kerületeken, városokon és községeken; politikai rendezést értek előbb, azután a törvénykezést. Vegyük először is a megyéket. Mikből áll­nak ezek ? egy rendezetlen gyülekezet tömke­legéből ; nincs aránylag benne sem a nagy­birtok, sem az értelmiség, kereskedelem és ipar, úgy mezei gazdászat kellőleg képviselve, de nem így van-e ez szintén a többi ható­ságokban is? a kerületekben , városokban? a községek pedig sehogy sincsenek. E kérdések nem olyanok-e, melyek iránt az illető pártok nézeteiket haszonnal cserél­hetnék ki ? Nem ez volna e a tér, hol küzdeni kel­lene az elsőbbségért, a helyesebb elintézés kieszközlése végett? Nem ilyen kérdés-e a törvényszékek vagyis első bíróságok fölállítása? Mennyi nagy fon­tosságú kérdések bonyolódhatnak itt le a bí­rói választás vagy kinevezés eszméje körül? Hát a választási és választhatási qualificatiók a követválasztásoknál; nem olyan tárgy-e ez, mely a küzdelemre képesített erőket kíván? Ne pazaroljuk el tehát a drága időt ha­szontalan kérdések fölött, hanem menjünk a dolgok velejére és kezdjük az annyira szük­séges belreformokat vitatni. Derítsük föl szükségleteinket, és java­soljunk orvosságot, melylyel betegünket gyó­gyítani lehessen. Ha egyszer ezekben jól előre haladtunk, bővebb alkalom nyílik dolgaink hiányosságának földerítésére, s orvoslására. Az ellenzéknek igen szép szerep jutott a törvényhozásban: ellenőrizni a kormány lépteit, hogy nem sérti e a törvényt, vagy épen nem mulaszt-e el valamit, ami által a törvény ki­játszására ők szolgáltathatnék? ő neki inkább áll ez tisztében, mint magának a kormány­pártnak , és bizonyosan helytelenül cseleked­nék a kormány­párt, ha az ellenzéknek érvek­kel támogatott s nem puszta ellenzéki visz­­ketegből származott működéseit hidegen venné és nem gyámolítaná. Hagyjunk föl tehát az örökös gyanusít­­gatásokkal s gyöngédtelen vádakkal, melyek csak a pártok egymás iránti gyűlölségét élesztik, és a kölcsönös közelítést és kien­­gesztelődést lehetetlenné teszik. Vessünk egyszerűen véget minden civa­­kodásoknak, és lépjünk a reformok terén oly nagyban kínálkozó kérdések tüzetes megvi­tatására. Vegyük elő először is be­rendezési kér­déseinket. Kezdjük a megyéknél, melyről nézetein­ket jövő cikkünkben mondandjuk el. Vadász Manó: A választások után. 1. A haza meg van mentve: a nemzet nagy többsége a Deák pártra szavazott. Ez állítás nem frázis, hanem komoly meggyőződésünk, mert ha a nemzet a lefolyt viharos napokban elhagyja azon önválasztotta többséget, mely a passiv ellentállás és a sérelmi politika jegét megtörvén, a cselekvés küzdterére lépett; ha defavoyálja azon szer­ződést, melyet alig másfél esztendő előtt a királylyal és a lajtántúli társországokkal kö­­tött­; ha végre sorsának eldöntését olyan párt kezébe adja, melynek positív programmját még sejteni sem lehet: úgy önmagára mondta volna ki az impotentia és a politikai ildom­­talanság sújtó ítéletét. Mert csak a tehetlenség sóvárog oly kincsek után, melyek megszerzésére és meg­óvására nem rendelkezik a kellő eszközökkel; csak a tehetlenség riad vissza a hosszú és nehéz munkától, mely amaz eszközöket meg­teremti. A búsmagyar tetterejét elhegedülte szent Dávid, Hannibal, Caesar, I. Napoleon nem kesergő fohászkodásokkal hódították meg el­leneiket. A baloldal győzelmének politikai ildom­­talansága pedig abban rejlett volna, hogy politikai hitelünket megsemmisítette volna. Avagy ki szeret olyan emberrel komoly szóba állani, ki adott szavát megszegvén, ma úgy, holnap amúgy beszél, ki ma ünnepélyes szer­ződést köt és holnap azt egyoldalúlag föl­bontja? És ne mondja senki , hogy a morál csak magánviszonyokra érvényes, a politiká­ban minden eszköz jó, mely célra vezet, ko­­ránsem ! A politikai immoralitás is megboszulja magát, és pedig — a dolog természete sze­rint — igen érzékenyen. Nemzetünk törvényes többsége pedig 10 évre szóló szerződést kötött, melynek fölbon­tása részünkről legalább is politikai á­ll­h­a­­tatlanságot tanúsított volna. Pedig az állhatatlanság hová viszi az egyes embert, hová a nemzeteket, azt szem­léljük mindennap a közéletben, arra szolgál világos például a dicső és fényes tulajdonok­kal felruházott, de állhatatlan francia nemzet szomorú politikai sorsa. Mi percig sem kételkedtünk a magyar nemzet életrevalóságában , azért bízvást hit­tük és reméltük, hogy a Deák-párt ismét többségre jut. Reménységünk beteljesedett, beteljesedett pedig minden izgatások, minden lehető és lehetetlen ígéretek dacára, melyeket ellenfe­leink oly busásan osztogattak, hogy a menny­országot kivéve, aligha maradt még valami ígérni való. De azon tényből, hogy a Deák-párt több­séget nyert, következnek ám épen e pártra nézve számos és nehéz kötelezettségek és nemzeti követelések. Mert nem a miniszterelnök szép szemeiért szavazott a nemzet a jobboldalra , hanem: 1. Mert megunta már a meddő közjogi küzdelmeket, megnyugvást lelt azon szerző­désben, mely szellemi és anyagi fejlődésének lehetőségét nyújtja. 2. Mert bizton várja a volt többségtől, hogy állami létünk eddig még hiányzó corro­­ráriumait megszerzendi, mint szabadelvű al­kotmányunk főkellékeit szerencsésen megsze­rezte. Mert: 3. Az oly számos és égető társalmi re­formok lehetőleg legszabadelvűbb keresztül­vitelét óhajtja és bizton várja azon párttól, mely csak ilyen eljárásban lelheti saját lételének a l­a p f­ö 11 é­te­l­e­­­t. Mesebeszéd az , hogy a jobboldal a gyá­vaság politikáját követi; soha, mióta a világ áll, nem jutott senkinek eszébe a munkás, tettrekész embert gyávasággal és tehetlenség­­gel vádolni — és míg a baloldal Tisza úr szavai szerint — »várt“ (ugyan mit ?) dol­gozott és munkálkodott a Deák-párt, és dol­goznia kell ezentúl, és pedig hatványozott erővel. Mert vessük félre a gondolkodó ember­hez méltatlan önámítást, és valljuk be, hogy hazánk mai napság bizony akármihez inkább hasonlít, mint modern cultur­államhoz. Ott vannak például a megyék , melyek mostani szervezetükben csak a megyei aris­tokratia és a legkirívóbb nepotismus képvi­selői és alkotmányunk demokratikus szelle­mével , valamint a miniszteri felelősséggel össze nem férhetők. A megyék rendezése igen bokros köte­lessége leend az új képviselőháznak, mely feladat épen annyi erélyt, mint mérsékletet kíván. Mert a megyék nagyszámú u. n. barátai túlcsigázzák követeléseiket, annyira, hogy utó­végre e dilemmára jutunk. Felelős miniszté­­rium-e, avagy a mostani megye? már ha a nemzetnek e kettő közt választania kell, nem kételkedhetünk , hogy a megye a rövidebbet húzza. Azért mondták „a megye u. n. barátjai“, mert valamint a pápaság őszinte barátja bi­zonyosan nem az.on Rómában jelenleg ural­kodó jezsuita clique, mely a syllabust szer­kesztette, hanem inkább azon „eretnekekének kihiresztelt szabadelvű katholikusok, kik forrón óhajtják, hogy a katholicismus béküljön ki a 19-dik század szellemével, az előrehaladt tudományos axiómákkal, a kor liberális követelményeivel, és vegye föl újra világtörténelmi missióját, mely abban rejlik, hogy ezen az előítéletek és magánérdekek ezer nemes által zaklatott földön a tiszta er­kölcsi és magasztos emberi princípiumot kép­viselje, úgy nem a saját befolyását féltő és azért minden alapos, életbevágó reformot el­lenző oppositio tulajdonképeni barátja a me­gyéknek, hanem a Deák-párt az, mely az érdemdús intézményt öszhangzásba akarja hozni a népképviseleti rendszer sarkalatos elveivel, mert csak úgy lehet a megyei in­tézményt megmenteni. Nem kevésbé bokros kötelessége lesz a felsőház reformja. — A felsőháznak Auersperg Carlos herceg fölfogása szerint, oly hivatása van a parlamentben, mint az órán a kismutatónak, mely csak az órá­kat jelezi, de mindamellett fontosabb része az órának, mint a nagy mutató, noha ez sokkal sebesebben mozog. Föltéve, de meg nem engedve a volt lajtántúli miniszterelnök ez inkább, szellem­dús, mint találó hasonlatát, kérdjük: Vájjon milyen hivatása, milyen értéke van a magyar felsőháznak mostani szervezete mellett. — Erre a felelet: Hivatása hallgatni és a kép­viselőház határozatait aláírni; értéke egyenlő egy régiségtár értékével, melyben az ősi fő­méltóságok és országos zászlósok egyenruhái kitömvék; egész tétele pedig szembeszökő anomália, mely e haza szabad polgárait le­alázza és legfölebb némely „született törvény­hozó”ban ébreszti azon gondolatot, hogy az Úristen mindjárt kezdetben nem egy, hanem két Ádámot alkotott, az egyiket közönsé­ges földből, a másikat pedig tán porcel­­lán agyagból, és ez utóbbitól származik az egész kékvérű fajzat. A felsőháznak csak úgy lehet értelme és jelentősége, ha benne a nagy­birtokosok mellett a nemzet főkapacitásai helyet foglal­nak és irányát meghatározzák. A miniszté­riumnak, melyet ellenes „mágnás miniszté­riumnak“ szeretnek nevezgetni, bő alkalma lesz épen e kérdés megoldásánál bebizonyí­tani, hogy a magas születés nem olyan ere­dendő bűn, mely az embert valóban sza­badelvű miniszterségre alkalmatlanná teszi. Mayer Miksa, Menyhárt Ágoston kegyesrendi tag, s a Szegeden létezett polgári iskola volt tanárának levele, hajdani tanítványaihoz. Ezelőtt nehány­­ héttel­­,a nevezett tanár urnák hajdani tanítványai közül mintegy 70-en megemlékezvén a jeles tanár dicséretes s előt­tük felejthetlen működéséről, egy igen szépen fogalmazott emlékiratban fejezék ki a most már meglett férfiak hálájukat, mire a tanár úr következő választ intézte hajdani tanítvá­nyaihoz : Tisztelt szegedi Polgártársak, egyenkint és összesen szeretett tanítványim ! Férfiaknak, kiket a sors nyilvános köz­pályára állított, polgártársaik bizalma; nekünk, kik a tanodák veteményes kertjében a honi ifjúságot neveljük polgárokká, tanítványaink hálája és elismerése a legbecsesb és legéde­sebb jutalom. Csekély személyemet megtisztelő és szer­fölött megörvendeztető aláírásokkal ellátott iveiket f. ápril hó első napjaiban postán ve­­vén, s abban irántami gyöngéd figyelmüknek tanujelét és egykori édes viszonyainknak ked­ves emlékezetét fölujítva olvasván, lelkem a legédesebb szellemi örömáradattal annyira megtelt, hogy kénytetve érzem magamat a legkellemesebb benyomásoknak engedve, né­hány napig szeretett egykori tanítványimnak viszonlevelemmel adósa maradni. Igen, igen, szeretett tanítványok, nekem egykor a tanodákban fiaim­ jól esett lelkem­nek előhaladt koromban azoktól nyerni ily őszinte bizalmi szavazatot, kik minden mel­lékes érdek nélkül, egyedül gyermekkori fej­lesztésük , s jó irányba vezetésük körül tett hiv szolgálatimért hálájuk és elismerésük fe­jében adnak most már férfias érzelmeiknek ily szép kifejezést. Ezen neme a tiszteletnek szép lelkeiknek megvesztegethetlen bizonyít­ványa. . Fogadják érette legmelegebb köszöne­­temet. Ez alkalommal Önök szeretteim! keb­lemben egy kellemesen rezgő húrt pendítettek meg, mert emlékemben előidézik azon 24 évet, melyeket én az előttem feledhetlen Sze­ged városában a polgári iskolában és kb­. ta­­nítóképezdében mondhatom oly boldogan el­­töltöttem.

Next