Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-05-16 / 39. szám

1869. Tizenegyedik évfolyam. 39-ik szám. Vasárnap, május 16-án. POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMU KÖZLÖNY. Megjelent Henm­kint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szer­esztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Berger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. 1 Félévre . . . . 4 frt. 1 Egész évre Évnegyedre . . 2 frt. 1 Évnegyedre Egyes szám­ára 8 kr. osztr. értékben. Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. 6 frt. 1 Félévre 3 frt. 1 frt 50 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A.,­­Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube A Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Páriában Havas, Lafitte, Bullier és társánál Hirdetések díjai A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttőr"-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Szeged, május 15. A belreform-kérdések vitatása mellett a közjogi kérdés egy időre háttérbe szorult, hanem a balközép és szélsőbal gondoskodott róla, hogy azt válaszfelirati javaslataival ismét fölelevenítse. Múlt csütörtökön összesen négy felirati javaslat nyújtatott be a képviselőházban. Az első a válaszfelirati bizottság munká­lata, melyben a ház többségének érzülete van kifejezve, s mely a közjogi állapotot bevég­­zett ténynek tekintvén, velős rövidséggel fe­jezi ki készségét, teljes lélekkel s lángbuzga­lommal hozzáfogni a belreformokhoz, melyeknek helyes megoldása leginkább biztosíthatja ha­zánk alkotmányát, szellemi és anyagi gyara­­podását. A balközép javaslata , mely állítólag Ti­sza Kálmán tollából származik, először a köz­jogi módosítás szükségéről beszél, mert ennek mellőzésével — szerinte — a nemzet összes erejét kizárólag a belső átalakulás nagy mun­kájára irányozni nem lehet. Ismét csak a régi nóta újabb kiadása ez, melyet, reméljük, megcáfol a jelen országgyű­lés három éves munkálkodásának eredménye; kivált ha az ellenzék meddő vitatkozásaival gátakat nem vet a haladás útjába. A harmadik felirati javaslat a szélsőbal­old­altól származik, s 31 elkeseredett hazafi nevében szól. Ez valamennyi közt a legterje­delmesebb, a külpolitikára is kiterjeszkedik, s a kiegyezési alapra nézve a balközéppel kö­rülbelül egyenlő nézeteket vall. Végre a negyedik javaslatot Miletics Szve­­tozár nyújtotta be a nemzetiségi képviselők nevében. Javaslatok dolgában tehát nincs hiány,­­ ha ennyi a javaslat, mennyi lesz az üres frázisok özöne a közelebbi ülések alatti Szerencsére a nemzet többsége már a választások alkalmával előre döntött e felira­tok fölött, s így reményünk van, hogy ezúttal a közjogi vitatkozások háta mögött a kapu legalább is három évre bezáratik, s az or­szággyűlés minden erejét a belreform-kérdé­sek megoldására fordíthatja. Ilyen az egy év előtt alakult szegedi sza­badelvű kör is, melynek ön,­­ hazafi, már másodízben közbizalommal megválasztott el­nöke , mi pedig ugyanannak küldöttei, kik azért jövénk, hogy elnökünk magas hivatalba történt kineveztetése fölött őszinte örömünket, de egyszersmind méltó bánatunkat kifejezzük. Örülünk, hogy egy kitűnő tagtársunk tiszta hazafisága, kipróbált jelleme, szive, esze és tudománya a magas kormány figyelmét ki nem kerülte, s­őt oly kitüntetésben részesítő, me­lyet rég megérdemelt; örülünk, mert e kine­vezésben a demokratia elveit látjuk érvénye­sítve, mely egy egyszerű polgár fiát ily ma­gas állásra emeli, s e tény az egyenlőség, az egyenlő hivatalra jogosultság elvének ad életet. De nem titkolhatjuk el méltó bánatunkat, midőn tudjuk, szeretett barátom, hogy magas állásod és ezzel járó rendeltetésed körünkből szeretett szülővárosunktól tán hosszabb időre eltávolít. Az emiatti fájdalmat mi érezzük leg­inkább, a szabadelvű kör tagjai, k­i elnök­leted, vezetésed alatt édes hazánk és váro­sunk javát becsülettel szolgálhattuk. Nem kétkedünk kimondani, hogy az úr, melyet eltávozásoddal magad után hagyandsz, kipótolhatlan, és csak azon remény vigasztal bennünket, hogy körünk elnökségét továbbra is megtartva, szakadatlan összeköttetés által ezután is irányadóak, vezérünk maradsz. Fogadd őszinte szerencsekívánatunkat ma­gas állásodhoz. Engedje a mindenható, hogy új pályádon minden lépésedet, minden tette­det áldás kisérje, légy oly boldog, mint ne­mes szived, tiszta hazafiságod megérdemli. Fogadd még egyszer határtalan tisztele­tünk és szeretetünk nyilvánítását, és tarts meg bennünket szives barátságodban." (Éljenzés.) A megtisztelt mélyen meghatva, kényes szemekkel állt az utolsó szavaknál. Előtte látta szivéhez nőtt jóbarátainak, gyermektársainak egész seregét, kiktől rövid időn válnia kel­lend , s a megindulás oly erőt vett rajta, hogy csak töredezett hangokon válaszolhatott, de amelyek meghatóbban szóltak minden ékes szó­nál s visszatarthatóan könyeket csaltak az erős férfiak szemeibe. „Nem szükséges — úgymond — monda­nom, mily mélyen meg vagyok hatva a sza­badelvű kör t. tagjainak ezen tiszteletnyilváni­­tása és ragaszkodása, a ti ragaszkodástok által, kedves barátim s elvtársaim , — lát­játok azt rajtam. Jól esik ez nekem, mert a ti szeretete­­tek lesz utitársam és vigasztalóm a távolban. Kineveztetésem becses részét én is a de­mokratia elveinek érvényesítésében találom, melyek, Istennek hála s mindinkább érvényesítik erejüket s lassanként teljes diadalra jutnak hazánkban. Én ezért nem térhettem ki a megtisztel­tetés elől, mely csekély személyemet oly ér­­demetlenül érte; engednem kellett fejedelmünk parancsának, követnem kellett új rendelteté­semet, azon hazafiús kötelességből, mely ed­digi szerény pályámon minden léptemet ve­zérlő; habár fájdalmasan esik is megválnom azoktól, kiket szeretek; szülővárosomtól, mely­hez annyi édes és keserű emlék csatol, hogy talán a mennyországból is visszavágynám ide.“ Fölemlítő azután, hogy a szabadelvű kör az, melyet ő kiváló előszeretettel ápolt s a melynek létezését városunk különösen szellemi előmenetele érdekében kiváló fontosságúnak tartja. Hathatós szavakban kérte a jelenlevő­ket, hogy a kört minden áron fönntartani igyekezzenek, hogy egy vezetőt jelöljenek ki, kiben bizalmukat öszpontosítsák s kinek zász­lója alatt továbbra is egyetértve, összetartva, tömör szabadelvű hazafias phalanxot képezze­nek. Ezután körülbelül így fejezé be: „A haza érdekei mellett mindig e város jólétéért küzdöttem; ha törekvéseimnek nem volt óhajtott eredménye, azt ne tulajdonítsá­tok az akarat hiának, hanem tehetségem elégtelenségének; s ha gyengeségből vagy emberi gyarlóságból hibáztam, bocsássatok meg; mert szándékom jó volt, s Öntudatom megnyugtat, hogy jót akartam. És most nincs egyéb hátra, mint Isten áldását kívánnom minden jóbarátomra, e város összes lakosságára. — Könnyült szívvel mondhatom, hogy nekem nincs mit megbo­csátanom senkinek, még azoknak sem, kik ellenségeim voltak, — mert sohasem hara­gudtam rájuk. A viszonyok és meggyőződéseik őket más útra sodorták. — Isten áldja meg őket is! Ti pedig, kedves barátim, fogadjátok mély hálám kifejezését, és legyetek meggyőződve, hogy ha távozom is, csak testileg leszek távol, lelkemben köztetek leszek; — kérlek, tartsatok meg továbbá is jó emléktekben, szives barátságtokban ; tartsátok meg a bizal­mat, mit bennem helyeztetek, továbbra is; forduljatok hozzám bármi ügyetekben, melyek­ben talán hasznotokra lehetek, s legyetek meggyőződve, hogy azon napot, melyen nek­tek , amelyen szülővárosom bármely fiának szolgálhatok, boldog napjaim közé fogom följegyezni ! Isten tartson meg benneteket!“ Ezután a megtiszteltnél nem kevésbé meg­hatott küldöttség tagjai egyenként kezet szo­­rítanak szeretett elnökükkel, ki mosolyogva kért tőlük engedelmet, hogy le nem ültetheti őket, mert — úgymond — hála Istennek, nincs annyi székem, mint jóbarátom! A szab­­kör küldöttségének távozása után egy óra múlva az ügyvédi kar tisztelgett, mely­nek szónoka Csermelényi Iván volt, ki ékes szavakban tolmácsolta a kartársak érzelmeit, melyre a megtisztelt egyszerű, rokonszenves szavakban felelt, megköszönve üdvözletüket, s fölhiván őket, hogy hozzá bármikor is bi­zalommal forduljanak. Ezután a városi kezelő tiszti személyzet több tagja, s utána a helybeli első zenekar tisztelgett nála. Ehez megemlítjük még az asztalos rész­vénytársulat választmányának ma d. e. leendő tisztelgését, mely szintén elnökét fogja Oszt­rovszky­ban elveszteni. Mindez pedig tanúsítja, hogy mennyire gyökeret vert e város minden rétegében a tisztelet, szeretet és ragaszkodás Osztróvszky személye iránt, s hogy mily nagy leend az úr, melyet távoztával hátrahagyand! Tisztelgések Osztróvszkynál. Azon férfiúnak, kit szenvedésekkel pecsé­telt hazafias múltja, tiszta polgári jelleme s lángoló hazaszeretete évek hosszú során át Szeged város értelmiségének s legutóbb a sze­gedi Deák pártnak vezérévé jelölt ki, kinek neve zászló volt köztünk, mely köré lelke­sedve csoportosultunk s mely után soha nem csalódott bizalommal indultunk; azon férfiú­nak, Osztrovszky Józsefnek háza, mióta a fe­jedelem által a legfelsőbb bírói méltóságra meghivatott­­ valóságos bucsujárás színhelye lön. Egyesek és testületek vetélkedve sietnek hozzá, a tisztelet és szeretet adójának le­rovására. F. hó 13-án d. e. 10 órakor a szabad­elvű kör, mintegy 60 taggal képviselve, tisz­telgett nála­ testületileg, alelnöke Dáni Ferenc volt orsz. képviselőnk által vezetve, ki a kül­döttség szónoka volt s aki körülbelől követ­kezőkben tolmácsolá a jelenvoltak érzelmeit: Mélyen tisztelt hazafit Midőn a nemzet legforróbb óhajtása tel­jesült, midőn őseink drága örökségébe vissza­helyeztettünk , midőn a koronás király magasz­tos jogérzetétől indíttatva, az alkotmányos élet kapuit föltárta előttünk; minden gondol­kozó, higgadt hazafi, hálát adva Istennek, áldá azon nagy és szeplőtlen jellemű férfiút, ki ezen üdvös változásnak teremtője volt. Úgy hiszem, mondanom sem kell, hogy e férfiú pártunk feje, Deák Ferenc. (Harsány éljenzés.) Millió azok száma, kik e nagy férfiú arany­tiszta jellemében bízva, elveit osztva, zászlója alá sorakoztak. Széles e hazában körök alakultak, me­lyek a Deák-párt elveit vallva, annak érvényt szerezni iparkodtak. Az alsóház felirati javaslata: Fölséges Császár és Apostoli Király! Örömmel fogadtuk Fölségednek a legma­gasabb trónbeszédben foglalt azon fölszólítá­­sát, hogy a nemzet összes erejét gyorsan és határozottan a benső átalakulás nagy mun­kájára irányozzuk. Meg vagyunk mi is győződve , hogy az ország jólétének mellőzhetlen föltétele, alkot­mányos szabadságunk legbiztosabb támasza: a nemzet szellemi s anyagi fejlesztése. Érezzük a hiányokat, melyeket eddig az események viszontagságai között pótolnunk lehetetlen volt; ismerjük a kor igényeit, melyeket mel­lőznünk nem szabad, s áthatva a célszerű belreformok szükségének érzetétől, szent kö­zességünknek tartjuk,­­ miután az államjogi viszonyok függőben volt kérdéseinek megol­dása által meg van vetve berendezésünk biz­tos alapja, működésünket a törvényhozás te­rén haladék nélkül a korszerű be­rendezésre fordítani. A berendezésnek azon pontjai, melyek Föl­ségednek legmagasabb trónbeszédében egyen­­ként különösen megemlítve soroltatnak el, oly tárgyakat foglalnak magukban, melyek cél­szerű elintézése az országnak is köz­hajtása; szükséges azok fölött minél előbb intézkedni; s mi nem késünk e tárgyakat tanácskozás alá venni , tanácskozásainkban mindenkor szemünk előtt tartva a nép jólétének i hető emelését, az ország társadalmi szükségeit s a rendnek és szabadságnak egyesült s egy­mástól külön nem választható érdekeit. Kegyelettel tiszteljük hazánk múltját és annak emlékeit; de oly intézményekhez, me­lyek hajdan korszerűek s talán szükségesek lehettek, most azonban az ország közjavát, fölvirágzását s alkotmányos fejlődését gátol­hatnák, még e kegyelet mellett sem fogunk ragaszkodni! Sok időt, nehéz munkát vesznek igénybe azon fontos tárgyak, melyek a legmagasabb trónbeszédben különösen meg vannak említve , de még ezeken kívül nem csekélyebb fontos­ságú kérdések megoldására kell a törvény­­hozás figyelmének kiterjedni; fordulhatnak, s valószínűleg fordulnak is időnkint elő ily tár­gyak tanácskozóinkban, s mi ezekre nézve is föl fogjuk terjeszteni Fölségednek megálla­podásainkat. Meg­ vagyunk győződve, hogy a törvé­nyes kapocs, mely egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Slavonországok között a múlt országgyűlésen kötött közjogi egyez­mény által létrejött s tettleg is életbe lépett, még szilárdabb lesz azon testvéries egyesült működés által, melyet egymással közös ügyeink igénybe vesznek. Együtt érezzük a számos teendők szükségét, s egyesült erővel és mun­kássággal akarunk és fogunk arra törekedni, hogy közös hazánk java előmozdíttassék. Nem mulaszthatjuk el Fölséged előtt őszinte bizalommal fölhozni a határőrségek jelen állapotát. Kétségtelen az, hogy a határőrségek a magyar korona területéhez tartoznak; egy része azoknak közvetlenül Magyarországot, nagyobb része pedig közvetlen Horvát-Slavon országokat illeti. A határőrvidéken azonban még mindig fönnáll, hagyománykép a múlt­ból , egy oly intézmény, mely egyrészről a jelen viszonyok közt nem korszerű, másrész­ről törvényeinkkel, melyek a védkötelesség terheit és az alkotmány jótékonyságát min­denkire egyaránt terjesztik ki, egyenes ellen­tétben áll. Nem hozzuk kétségbe, hogy az átalakí­tás keresztülvitele számos és súlyos nehézsé­gekkel jár; de engedje Fölséged reményle­nünk , hogy legmagasabb fejedelmi figyelmét e nehézségeknek elhárítására fogja kegyelme­sen fordítani, s ekkép lehetővé teendi, hogy a tényleg fönnálló katonai intézmény helyébe a viszonyoknak megfelelő fokozatos átalakítás utján a magyar korona ezen részeiben is az alkotmányos viszonyok életbeléptetése és ez­által Magyar-Horvát-Szlavonországok alkot­mányos kívánatának teljesülése eszközöltessék. Kötelességünknek tartjuk továbbá, hivat­kozva az 1868. évi XXX. t. c. 65. §-ára, Fölséged előtt fölszólalni Dalmátiára nézve is, mely jogilag Horvátországgal együtt a ma­gyar koronához tartozik. Háborúk viszontagságai szakasztották meg századok előtt a tettleges kapcsot. Tudjuk mi azt, hogy az elszakadás óta lefolyt századok alatt sokféle viszonyok ala­kultak, számos érdekek támadtak, melyeket figyelem nélkül mellőzni s a rögtöni tettleges visszacsatolásnak föláldozni nem lehet; de bízunk Fölséged bölcseségében, hogy a ne­hézségeket eloszlatnia s ezen kérdést is az érdeklett országok jogainak s érdekeinek figye­lembe vételével közegyetértéssel megoldani sikerülene. Örömmel értettük Fölséged legmagasabb trónbeszédéből, hogy a külállamok irányában fönnálló barátságos viszonyok biztos kilátást engednek a béke további föntartására nézve. Békét óhajtunk mi is, mert a háború mindig terhes és szomorú kényszerűség s a béke áldásai teszik virágzókká az országokat, kü­lönösen helyzetünkben belügyeink célszerű rendezése és azon takarékosság, mely költ­ségvetésünk s adórendszerünkben annyira szük­séges, csak béke idején eszközölhető. Fogadja kegyesen Fölséged mely hálaér­zetünknek tiszteletteljes kijelentését azon atyai gondoskodásáért, melyet hazánk belfejlő­­désének az ország óhajtásával egyezőleg alkot­mányunk alapján leendő előmozdítására nézve legmagasabb trónbeszédében is kegyelmesen kifejezni méltóztatott. Mi képviselői állásunkban szent köteles­ségeinknek ismerjük, ernyedetlen szorgalommal közreműködni, hogy Fölségednek hazánk ja­vára irányzott atyai szándéka áldást hozólag mielőbb életbe léphessen.

Next