Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-11-04 / 88. szám

Szerző a bírálatban foglalt némely ész­revételre cáfolólag felel ugyan, mindazáltal a bírálatot elfogadja. 4. Bemutattatott Vass Mátyás ily című munkája: „Hogyan és mennyit kell a hazai történetből a népiskolában tanítani?“ A bizottmány ezen jeles, sok fáradsággal és szakavatottsággal dolgozott művet egyhan­gúlag ajánlotta a közgyűlésnek felolvasás végett. Szerző felolvassa a több évre terjedő művet, mely a közgyűléstől élénk figyelem­mel végig hallgattatott és végül zajosan r­eg­­éljeneztetett. Elnök az értekezés tartalmát összefog­lalja ; szerző művében főleg az átalános el­veket határozta meg, melyek a történelem tanításánál tekintetbe veendők; nagy súlyt fektetett arra, hogy a felekezeti színezet és az ebből eredő gyűlölet a különböző nemzeti­ségekhez tartozó tanulókban a történelem taní­tása által el ne harapódzék, sőt eleje vétessék. Elnök a közgyűlés óhaját véli kifejezni, ami­dőn indítványozza, hogy az egylet leendő el­nöke e becses dolgozatot a „Néptanítók Lap­jának“ közlés végett fölküldje. (Elfogadtatik.) Egyszersmind fölhívja a szerzőt, mikép 1—2 minta-előadást ima tüzetesen a hazai történelemből, pl. miként kezelje a tanító őseink bejövetelét s a t., és küldené be a vá­lasztmányhoz. Szerző készséggel vállalkozik erre. 5. Elnök ajánlja a közgyűlésnek ezen nagy gonddal irt dolgozatot, nemkülönben Samu József „A hazai történet tanítása“, Ivá­­nyi Andor „A betűk ismertetése“ és Horváth József „Vasárnapi iskola“ című dolgozataikat díjazásra. Felszólítja a közgyűlést, hogy ha­tározza meg a jutalom mennyiségét. A közgyűlés, tekintve a pénztár szerény állását, egy-egy darab m. kir. vert aranyat határozott jutalmul, mely az imént nevezett tagoknak okmány kíséretében kiszolgáltatik. Horváth József és Vass Mátyás köszö­nettel fogadják e megtisztelő díjat, és annak értékét bankjegyekben 5—5 forintnyi többlet­tel egy általuk kitűzendő pályakérdésre föl­ajánlják. (Lelkes éljenzések közt köszönettel elfogadtatik.) 6. Elnök a következő pályakérdéseket ajánlja a közgyűlésnek : a) miként kell az elemi iskolákban az erkölcsi hibák közül, pl. a hanyagságot, ci­­vakodást és lopási ösztönt orvosolni? b) Miként élesztessék a vasárnapi is­métlő­ oktatás iránt a szülők és tanulókban érdekeltség? c) Mily teendői vannak a néptanítónak a tornászati oktatásra nézve ? d) Mily teendői vannak a néptanítónak a kertészeti oktatásra nézve? e) Értekezés az iskolai büntetésekről, tekintettel a múltra, jelenre és jövőre. f) Az iskolaügy nem ügye sem valamely vallási, sem politikai pártnak, hanem ügye az egész népnek. 7. Indítványoztatott, hogy az „alföldi tanitó-egylet“ tagjai maguk között magtárt állítsanak, melynek célja volna , ideiglene­sen munkaképtelenné vált tanitókat gyá­­molítani és helyzetükön ezáltal is némileg könnyíteni. Ezen indítvány elvben pártoltatott, annak kivitele a választmányra bízatott. 8. Következett a közgyűlési sorrend utolsó pontja, t. i. az egylet tisztviselőinek választása. A közgyűlés közfölkiáltás utján a követ­kező tagokat választotta meg. Elnök: Szendrei János; alelnök Kelemen István; jegyzők: Weisz Gábor és Kövessi Gyula; pénztárnok Marosi Mór; ellenőr Schulhof Lajos; könyv­tárnok Nagy János. Választmányi tagok: Ferenczi János, Strummer József, Iczés Jó­zsef, Klein Salamon, Bischof Gyula, Kazali Imre, Ferencsik István, Kováts István, Bez­­dán Imre, Portörő János, Szögi Imre és Vé­­kes Antal helybeliek. Samu József zentai, Liber József ceg­lédi , Vass Mátyás és Erdélyi László szegvári, Horváth Illés makói, Sallai Rafael h.­mező­­vásárhelyi, Horváth József szentesi, Szere­lemhegyi Antal ó-kanizsai, Iványi Andor fél­egyházi tanítók. Tiszteletbeli választmányi tagok: Vadász Manó békés-csongrád megyei tanfelügyelő és Mayer Miksa miniszteri segédfogalmazó. A jövő közgyűlés megtartása — miután a vidékről eddig élé ajánlkozások nem létet­tek — egyelőre a választmányra bízatott, amely afölött határozand. Vass Mátyás indítványára elnöknek és a központi választmánynak működésükért ezen­nel jegyzőkönyvileg köszönet fejeztetik ki. Tiszteletbeli elnök az alföldi tanító-egylet 2-ik nagygyűlését bezártnak nyilvánítja, magát az egylet minden egyes tagjának szíves em­lékezetébe ajánlva, a tagok hosszas éljenzé­sei között távozott. Veisz Gábor, egyleti jegye: Mi történik az országgyűlésen ? Az okt. 29-én folytatott ülésben több kérvény bemutatása után Németh Albert in­terpellálja a kereskedelmi minisztert : van-e tudomása a tiszanánai posta­állomáson tör­tént, 6000 frtot tartalmazó levél elsikkasz­­tásáról. Történik-e nyomozás s mily stádium­ban van az jelenleg? Mi okból neveztetett ki Török Sándor tiszanánai postamesternek, holott szolgálati időre, képességre, jellemre és be­csületességre érdemesebb egyének is pályáz­tak ez állomás elnyeréséért ? Ezután több képviselő igazoltatván, az osztályokba beosztatott. Kerkápolyi Károly az újoncállítási tör­vényjavaslatot leteszi a ház asztalára azon kéréssel, hogy az a jelen törvényjavaslat tár­gyalásának befejezése után kivételesen azon­nal tárgyaltassék, hogy az előmunkálatok a közönség érdekében is kellő időben befejez­tethessenek. Ki fog nyomatni s az osztályokhoz uta­­síttatni. Következett ezután a napirenden levő tárgy : a fegyelmi eljárásról szóló VI-dik fejezet. Mivel tárgyalás közben több oly fontos módosítás történt, melyekhez szólni azonnal nem lehetett, határozatba ment, hogy e mó­­dosítványok az osztályokhoz utasíttassanak. Eként a tárgyalás megszakadt. A képviselőház okt. 30-diki ülésében az ellenzék részéről három nevezetes interpellate intéztetett. Első Máriássy Béláé, az összes mi­nisztériumhoz : 1-ször, van-e tudomása a ha­tárőrvidéken napirenden levő izgatásokról; 2-szer, ha igen, mily intézkedéseket szándé­kozik tenni annak megfékezésére? A második Tisza Kálmáné a helyi mi­niszterelnökhöz , aki előrebocsátván, hogy tudja, miszerint nem lehet gyorsan eszközölni a határőrvidék polgárosítását, nem akarja sürgetni a kormányt, csak az iránt tesz kér­dést, hogy mivel kétség nem lehet a határ­­őrvidék hovatartozása iránt , hogy történt mégis, hogy az aug. 19-dikén megjelent e tárgyú magas kéziratok részint ellenjegyzés nélkül, részint a közös hadügyminiszterével jelentek meg; hogy mit ért ezeknek azon rendelkezése alatt, hogy az osztrák miniszter is tegyen e tárgyban előterjesztést; s hogy az ottani viszonyokat tekintetbe véve, szán­dékozik-e előterjesztést tenni a háznak? A harmadik Simonyi Ernőé az összes minisztériumhoz: van-e alapos tudomása a dalmatiai fegyveres fölkelésről, mi intézkedé­seket tett a béke helyreállítására , s hogy mi igaz van azon hitben, mely szerint felszóla­lás történt a török kormány előtt az osztrák hadseregnek török területre átléphetése vé­gett ? Mind a három interpellatio feleletre ki­­adatik. Még Zichy Jenő intézte a 4-dik inter­­pellatiot a helyett, miniszterelnökhöz , a vas­utak­ és csatornákra vonatkozólag beadott tervezetek tárgyában, mely szintén kiadatik. Napirend: a házszabályok 120-ik §-ának az interpellátióra adandó miniszteri feleletet illető pontja: „Az interpellációkra az illető miniszter vagy mindjárt, vagy máskor felel. Válaszát, valamint a hozzá intézett kérdést a ház tu­domásul veszi, vagy külön leendő tárgyalásra időt tűz ki, mely alkalommal az interpelláció beadóját illeti az első szó.“ Madocsányi Pál előrebocsátott indo­kolással e szakasz értelmezésére határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a miniszteri válasz vita tárgya csak úgy leend, ha napi­rendre tűzetik, s a ház az interpelláló fele­lete s a miniszteri válasznak szavazat útján tudomásul vétele vagy napirendre tűzetése után, napirendre tér. (Helyeslés.) Tisza K. ezt azon módosítással kész elfogadni, hogy a tudomásulvétel vagy a na­­pirendre­ tűzés ne legyen a min. válasznak se helyeslése, se helytelenítése. Deák Ferenc Madocsányi indítványához még a következő bővítést ajánlja: „Ha azonban az interpelláció tárgyára nézve valamelyik képviselő utóbb külön in­dítványt tesz, ez a házszabályok 99. és 100. §§. szerint tárgyalandó, de azon körülmény, hogy az interpelátióra adott miniszteri válasz már előbb tudomásul vétetett, az indítvány tár­gyalásánál és elhatározásánál eldöntő nem lehet.“ (Közhelyeslés.) Hosszabb vita után Madocsányi indítvá­nya Deák F. pótlásával elfogadtatott, Tiszáé pedig névszerinti szavazással elvettetett. A napirend 2-dik tárgya: „A bírák és a bírósági hivatalnokok át­helyezése és nyugdíjazása körüli eljárás sza­bályozásáról­­szóló törvjavaslat“, mely mind átalánosságban, mind részleteiben — a köz­ponti bízott, által ajánlott s egyéb módosí­tásokkal — elfogadtatott. Ülés vége 21/3 órakor. Dalm­atiából újabban némileg megnyugtatóbb tudósítások érkeznek, nevezetesen Zárából nov. 2-dikáról távírják, hogy Dalmatia helytartójánál egy 30 személyből álló küldöttség jelent meg Zuppá­­ból, mely meghódolást ajánlott és bevallá, hogy nem az újoncozás kérdése, hanem a szerb és szláv részről való bujtogatás okozta a fölkelést. A pópák és más izgatók fanati­zálták a népet, amennyiben idegen segélyt helyeztek kilátásba. A fölkelők el vannak kedvetlenedve és meghasonlottak. A cs. csa­patok ma előbbre nyomulandnak. Egy cattaroi sürgöny szerint pedig a montenegrói fejedelem óvást tett azon gyanú­sítás ellen, mintha ő a fölkelőket gyámolí­­taná. Ugyane tudósítás szerint a hadcsapatok november 2-dikán voltak előrenyomulandók Budna felé. A „Wiener Abp.“ megerősíti Auersperg vezérőrnagynak csapat­parancsnoki minőségben Cattaróba küldetését, ki rendkívüli teljhata­lommal láttatott el. TANÜGYI ROVAT. Tanügyi dolgok. Tót-Komlós, Békés megyében, okt. 15. Ez évi október 12-én látogatta meg hely­ségünket tanfelügyelőnk Vadász Manó úr. Az összes elöljáróság által, élükön derék lelkészük­kel , nagytiszteletű Horváth Sámuel ural, a legszivélyesebben fogadtatott. Az iskolákat az elöljáróság kíséretében azonnal rendre bejár­ván , először a kisebb főiskola név alatt lévő l­átogató meg, melyben 194 tanonc nyer ok­tatást ; tanítójuk Krenka Sámuel ügyes, sze­­rd bánásmódjával úgy megnyerte a kis gyer­mekek szivét, hogy úgy csüggnek rajta, mint atyjukon; élénkek, vidorak, bátran s­ért­­hetően felelnek ; anyanyelvűk­tól, de igen buzgón tanulják a magyar nyelvet is. Az iskola terme kissé szűk, de tiszta, világos és egész­séges, van benne olvasó- és számoló­tábla, a többi taneszközök megrendelvék. A 2-ik nagyobb főiskola 140 tanonccal bir, tanítójuk Gál Dániel, aki hasonlókép ügyes bánásmódjával igen szép előmenetelt mutatott el a gyermekek rész­ről;*) írás-, olvasás-, fejszámolás- és más tantárgyakból igen jól elestek. Az iskola­terem világos, tiszta, egész­séges; hasonló módban találtattak a nagyobb leányiskola 120, a kisebb szintén 120 és a bánáti vegyes iskola 100 tanonccal. Általában az iskolákra igen nagy gond fordíttatik ; mind az ágostai egyház, mind pe­dig a község elöljárósága mindent elkövetnek, hogy jól fölszerelt, egészséges s jó tanítókkal ellátott iskolái legyenek. Egy új iskolának épí­tése is már elhatároztatott, mert a tanulók nagy száma a már meglevőkben igen szűken fér el. A tanítók különösen a magyar nép­­hymnusz tót nyelvre fordítva, sőt magyarul is, énekeltetik. Szerencsés azon község, melynek ily derék s fáradhatatlan elöljárósága van; de különösen ki kell emelnem nagytiszteletű Hor­váth Sámuel lelkész urat, kinek bölcs taná­csát , útbaigazítását az egész község követi, de érzik is ennek jótékonyságát, mert anyagi állapotukban annyira mehettek ez ideig, hogy házi adóval nem kénytelenek magukat terhelni s igy jólétük ezáltal is sokban elősegítve van." Befejezvén tanfelügyelőnk ő nagysága az iskolákban látogatását, a községházat, egyházi tanácstermet, a szentegyházat s gabnatárt, melyből a szegények segélyeztetni szoktak, tekinté meg, s mindenütt a tapasztalt rend fölött megelégedését nyilvánítván, szívélyesen megköszönte az elöljáróságnak türelmét és ki­tartását az iskolák látogatásában. — Ezután mindnyájunk üdvö s szerencsekivonatával tá­vozván, Uj-Kigyósra s onnan tovább a megyé­ben folytató vizsgálati útját. Áldás kisérje lépteit! V. L. Az ódon templom föl volt ékítve. Közép hajója oszlopain Magyar- és a társországok zászlói lobogtak, a főoltárnál ültek a minisz­terek: b. Eötvös, gr. Festetich, Rajner, Ló­­nyai és Gorove, országgyűlési tagok Somssich és Majláth Gy. elnöklete alatt, udvarhölgyek, mágnásnők, a fővárosi küldöttségek, alól tá­bornokok , számtalan honvédtiszt, a régi hon­védek központi bizottságának tagjai, sat. Az egész templom tömve volt. Az oltár jobboldalán trónszerű imaszék volt két vánkossal: a királyné számára. A fő­oltár rekesztékén alól egy szakasz honvéd állt, s a vörös tokba burkolt zászló a zászló­tartó kezében. A prímás tarta a misét, miközben komn Üdy lövések hangzottak, benn Haydn miséje. Midőn a nemzeti szin szegélyzetü fehér se­lyem zászlót az oltárhoz vivék, a prímás lel­kes beszédet tartott, buzdítva az új honvéde­ket, hogy a régi dicsőséghez hívek maradja­nak s e zászló alatt mindig győzelmet aras­sanak. Majd e zászlót egy állványra fekteték. Az első három szöget a prímás verte be, a szent háromság nevében ; a negyediket gróf Festetich a király nevében; az ötödiket a ki­rályné maga, mint zászlóanya; aztán báró Eötvös, József főherceg, b. Nopesa, Rosen­­zweig trrnok, gr. Andássyné, Ferenczy Ida k. a., hat honvéd, mint a hat század képvi­selője, Ivánka Imre a régi honvédek nevé­ben, sat. Ezalatt a zenekedvelők kara éneklé Them Károly honvéd-dalát, melynek szöve­gét dr. Barsi József (régi honvéd) szerzé. Harmadik versszaka után a dob imára pör­gött, s künn ismét diszlövés hangzott. Két szép nyoszolyaleány, (egyik b. Eötvös, másik dr. Kováts S. Endre leánya) köté föl a ki­rályné ajándékát, a drága hímzetű zászlószala­got, melynek kék alapjára a magyar címer e sza­vakkal van vésve: „Királyért és hazáért !“ a másik részen „Erzsébet,“ arany és gyöngy­­hímzetü bajor címerrel. Ekkor a megáldott zászlót József főher­ceg és Horváth J. ezredes kíséretében kivit­ték a templomból. A nép és honvédek uj­jongva éljenzék, mialatt katonai zene hang­zott. S következett a honvédek esküje, mi­alatt mindenki levette kalapját. Horváth ez­redes pedig lóhátról lelkesítő szavakat mon­dott, éltetve a hazát, királyt és királynét, e zászló keresztanyját. Ezalatt benn a prímás „Te Deum“-ot tartott. Zármise után a várpa­lotába térő királynét harsány éljenek kisér­ték. József főherceg pedig megszemlélte a zászlóaljat és csapatokat. Délután 3 órakor a Széchenyi-tér helyi­ségében honvéd­tiszti lakoma volt, 160 terí­tékre. Horváth ezredes — mint a zászlóalj parancsnoka s örömapa — éltette először is a királyi párt, Schwendtner apát a régi és új honvédeket, Holtan Ernő államtitkár s ez­redes a hadsereg tisztjeit, kik elismerve a változott viszonyokat, a honvédeket fegyver­társokul tekintik, mire K. Jakobs, a parancs­nokoló tanok adlátusza, azt felejé, hogy nincs különbség az ő zászlóik és a honvédekéi kö­zött, mert mindkettő egyesült, hogy vész idején a hazát és birodalmat megvédje. E lakoma emelkedett hangulatban folyt, s a régi és uj honvédek a hadsereg tisztjeivel egyetértve üliték poharaikat, így végződött az uj honvédek díszünnepe. (F. L ) Hazai ügyek. Az­ első honvédzászló fü­lszentelése. Vasárnap délelőtt Budavárban fényes és lelkesítő ünnep volt: az első honvédzászlót szentelték föl. Két név varázsa vonta oda a főváros lakosságát: a honvéd név és a ki­rálynéé. Fél tizenegykor alig lehetett már a Mátyás-templom kapujához jutni.­­ A pesti honvédzászlóalj, a lovas osztályok és a Jó­­zsef-ezred eleintén a dísztéren voltak fölál­lítva, de majd a templomhoz vonultak. Ki­rályné ő felsége József főherceggel együtt jött az első kocsiban. Utána udvarhölgyek: b. Eötvös Józsefné, gr. Andrássy Gyuláné, bg. Schwarczenbergné, a főudvarmester, sat. Horváth ezredes leeresztett karddal tisztelgett a királyné előtt, kit a templomajtónál a prí­más és fényes segédlete üdvözölt. *­ A szorgalomidő szaptember 1-én kezdődött s igy csak­­6 hétig voltak az új iskola-évben. Levelezések. N.-Kikindán, 1869. évi nov. hó 1. T. szerkesztő uri Városunkban; egyetlen egy rakoncátlan életű és szűnni nem akaró garázdálkodásai megfékezése ellenében magát mintegy bizto­sítottnak látszó ember miatt, a személybiz­tonság veszélyben van. Ugyanis: Sztojánovits Szever, ki a megyebeli mi­veit fiatalság egyik gyöngyét, az általánosan szeretett S. L.-t még 1865. évi augusztus hó 18-án párbajban kivégezte, s a ki az ezen csapás által földig sújtott vigasztal­hatom szülőket, a saját házuk előtt cigány­zene által eljátszatott halottas indulóval újból keserítette, s aki egy nagytekintélyű közben­járásra nyert fejedelmi kegyelem által itéleti­­leg kimondott büvhödésétől menekült; — ezen ember a n.-kikindai kerületi hatóság egyik ír­nokát , II. Ödönt, saját lakásában megtámad­ván, fejében késszúrással megsebesítette; —­­­ H. nevű mokrini volt magánzó orvosnak feje­­i­hez ivó poharat vágva, ezzel annak szája al­­szélét csúfosan kettévágta; — G. Imre volt kir. biztosi iktatót fényes nappal az utcán torkon ragadva, fojtogatta; — egy ízben az ő zenejátékkal mulattató helybeli zenekart a „fehér kereszt“ csapszékben tettlegesen­ bántalmazta, stb. stb. Miután ezen elsorolt s min- I denkor részeg állapotban elkövetett szám­talan egyéb hatalmaskodásaiért még mindeddig I nemhogy fényit­ve, de tudtommal még fedd- I ve sem lett, mintegy a rendőri hatóság ki- I hívásául, vakmerő elbizakodottsággal folyta­­t­andó embertelen kihágásait, I. évi október

Next