Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-11-04 / 88. szám
Szerző a bírálatban foglalt némely észrevételre cáfolólag felel ugyan, mindazáltal a bírálatot elfogadja. 4. Bemutattatott Vass Mátyás ily című munkája: „Hogyan és mennyit kell a hazai történetből a népiskolában tanítani?“ A bizottmány ezen jeles, sok fáradsággal és szakavatottsággal dolgozott művet egyhangúlag ajánlotta a közgyűlésnek felolvasás végett. Szerző felolvassa a több évre terjedő művet, mely a közgyűléstől élénk figyelemmel végig hallgattatott és végül zajosan regéljeneztetett. Elnök az értekezés tartalmát összefoglalja ; szerző művében főleg az átalános elveket határozta meg, melyek a történelem tanításánál tekintetbe veendők; nagy súlyt fektetett arra, hogy a felekezeti színezet és az ebből eredő gyűlölet a különböző nemzetiségekhez tartozó tanulókban a történelem tanítása által el ne harapódzék, sőt eleje vétessék. Elnök a közgyűlés óhaját véli kifejezni, amidőn indítványozza, hogy az egylet leendő elnöke e becses dolgozatot a „Néptanítók Lapjának“ közlés végett fölküldje. (Elfogadtatik.) Egyszersmind fölhívja a szerzőt, mikép 1—2 minta-előadást ima tüzetesen a hazai történelemből, pl. miként kezelje a tanító őseink bejövetelét s a t., és küldené be a választmányhoz. Szerző készséggel vállalkozik erre. 5. Elnök ajánlja a közgyűlésnek ezen nagy gonddal irt dolgozatot, nemkülönben Samu József „A hazai történet tanítása“, Iványi Andor „A betűk ismertetése“ és Horváth József „Vasárnapi iskola“ című dolgozataikat díjazásra. Felszólítja a közgyűlést, hogy határozza meg a jutalom mennyiségét. A közgyűlés, tekintve a pénztár szerény állását, egy-egy darab m. kir. vert aranyat határozott jutalmul, mely az imént nevezett tagoknak okmány kíséretében kiszolgáltatik. Horváth József és Vass Mátyás köszönettel fogadják e megtisztelő díjat, és annak értékét bankjegyekben 5—5 forintnyi többlettel egy általuk kitűzendő pályakérdésre fölajánlják. (Lelkes éljenzések közt köszönettel elfogadtatik.) 6. Elnök a következő pályakérdéseket ajánlja a közgyűlésnek : a) miként kell az elemi iskolákban az erkölcsi hibák közül, pl. a hanyagságot, civakodást és lopási ösztönt orvosolni? b) Miként élesztessék a vasárnapi ismétlő oktatás iránt a szülők és tanulókban érdekeltség? c) Mily teendői vannak a néptanítónak a tornászati oktatásra nézve ? d) Mily teendői vannak a néptanítónak a kertészeti oktatásra nézve? e) Értekezés az iskolai büntetésekről, tekintettel a múltra, jelenre és jövőre. f) Az iskolaügy nem ügye sem valamely vallási, sem politikai pártnak, hanem ügye az egész népnek. 7. Indítványoztatott, hogy az „alföldi tanitó-egylet“ tagjai maguk között magtárt állítsanak, melynek célja volna , ideiglenesen munkaképtelenné vált tanitókat gyámolítani és helyzetükön ezáltal is némileg könnyíteni. Ezen indítvány elvben pártoltatott, annak kivitele a választmányra bízatott. 8. Következett a közgyűlési sorrend utolsó pontja, t. i. az egylet tisztviselőinek választása. A közgyűlés közfölkiáltás utján a következő tagokat választotta meg. Elnök: Szendrei János; alelnök Kelemen István; jegyzők: Weisz Gábor és Kövessi Gyula; pénztárnok Marosi Mór; ellenőr Schulhof Lajos; könyvtárnok Nagy János. Választmányi tagok: Ferenczi János, Strummer József, Iczés József, Klein Salamon, Bischof Gyula, Kazali Imre, Ferencsik István, Kováts István, Bezdán Imre, Portörő János, Szögi Imre és Vékes Antal helybeliek. Samu József zentai, Liber József ceglédi , Vass Mátyás és Erdélyi László szegvári, Horváth Illés makói, Sallai Rafael h.mezővásárhelyi, Horváth József szentesi, Szerelemhegyi Antal ó-kanizsai, Iványi Andor félegyházi tanítók. Tiszteletbeli választmányi tagok: Vadász Manó békés-csongrád megyei tanfelügyelő és Mayer Miksa miniszteri segédfogalmazó. A jövő közgyűlés megtartása — miután a vidékről eddig élé ajánlkozások nem létettek — egyelőre a választmányra bízatott, amely afölött határozand. Vass Mátyás indítványára elnöknek és a központi választmánynak működésükért ezennel jegyzőkönyvileg köszönet fejeztetik ki. Tiszteletbeli elnök az alföldi tanító-egylet 2-ik nagygyűlését bezártnak nyilvánítja, magát az egylet minden egyes tagjának szíves emlékezetébe ajánlva, a tagok hosszas éljenzései között távozott. Veisz Gábor, egyleti jegye: Mi történik az országgyűlésen ? Az okt. 29-én folytatott ülésben több kérvény bemutatása után Németh Albert interpellálja a kereskedelmi minisztert : van-e tudomása a tiszanánai postaállomáson történt, 6000 frtot tartalmazó levél elsikkasztásáról. Történik-e nyomozás s mily stádiumban van az jelenleg? Mi okból neveztetett ki Török Sándor tiszanánai postamesternek, holott szolgálati időre, képességre, jellemre és becsületességre érdemesebb egyének is pályáztak ez állomás elnyeréséért ? Ezután több képviselő igazoltatván, az osztályokba beosztatott. Kerkápolyi Károly az újoncállítási törvényjavaslatot leteszi a ház asztalára azon kéréssel, hogy az a jelen törvényjavaslat tárgyalásának befejezése után kivételesen azonnal tárgyaltassék, hogy az előmunkálatok a közönség érdekében is kellő időben befejeztethessenek. Ki fog nyomatni s az osztályokhoz utasíttatni. Következett ezután a napirenden levő tárgy : a fegyelmi eljárásról szóló VI-dik fejezet. Mivel tárgyalás közben több oly fontos módosítás történt, melyekhez szólni azonnal nem lehetett, határozatba ment, hogy e módosítványok az osztályokhoz utasíttassanak. Eként a tárgyalás megszakadt. A képviselőház okt. 30-diki ülésében az ellenzék részéről három nevezetes interpellate intéztetett. Első Máriássy Béláé, az összes minisztériumhoz : 1-ször, van-e tudomása a határőrvidéken napirenden levő izgatásokról; 2-szer, ha igen, mily intézkedéseket szándékozik tenni annak megfékezésére? A második Tisza Kálmáné a helyi miniszterelnökhöz , aki előrebocsátván, hogy tudja, miszerint nem lehet gyorsan eszközölni a határőrvidék polgárosítását, nem akarja sürgetni a kormányt, csak az iránt tesz kérdést, hogy mivel kétség nem lehet a határőrvidék hovatartozása iránt , hogy történt mégis, hogy az aug. 19-dikén megjelent e tárgyú magas kéziratok részint ellenjegyzés nélkül, részint a közös hadügyminiszterével jelentek meg; hogy mit ért ezeknek azon rendelkezése alatt, hogy az osztrák miniszter is tegyen e tárgyban előterjesztést; s hogy az ottani viszonyokat tekintetbe véve, szándékozik-e előterjesztést tenni a háznak? A harmadik Simonyi Ernőé az összes minisztériumhoz: van-e alapos tudomása a dalmatiai fegyveres fölkelésről, mi intézkedéseket tett a béke helyreállítására , s hogy mi igaz van azon hitben, mely szerint felszólalás történt a török kormány előtt az osztrák hadseregnek török területre átléphetése végett ? Mind a három interpellatio feleletre kiadatik. Még Zichy Jenő intézte a 4-dik interpellatiot a helyett, miniszterelnökhöz , a vasutak és csatornákra vonatkozólag beadott tervezetek tárgyában, mely szintén kiadatik. Napirend: a házszabályok 120-ik §-ának az interpellátióra adandó miniszteri feleletet illető pontja: „Az interpellációkra az illető miniszter vagy mindjárt, vagy máskor felel. Válaszát, valamint a hozzá intézett kérdést a ház tudomásul veszi, vagy külön leendő tárgyalásra időt tűz ki, mely alkalommal az interpelláció beadóját illeti az első szó.“ Madocsányi Pál előrebocsátott indokolással e szakasz értelmezésére határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a miniszteri válasz vita tárgya csak úgy leend, ha napirendre tűzetik, s a ház az interpelláló felelete s a miniszteri válasznak szavazat útján tudomásul vétele vagy napirendre tűzetése után, napirendre tér. (Helyeslés.) Tisza K. ezt azon módosítással kész elfogadni, hogy a tudomásulvétel vagy a napirendre tűzés ne legyen a min. válasznak se helyeslése, se helytelenítése. Deák Ferenc Madocsányi indítványához még a következő bővítést ajánlja: „Ha azonban az interpelláció tárgyára nézve valamelyik képviselő utóbb külön indítványt tesz, ez a házszabályok 99. és 100. §§. szerint tárgyalandó, de azon körülmény, hogy az interpelátióra adott miniszteri válasz már előbb tudomásul vétetett, az indítvány tárgyalásánál és elhatározásánál eldöntő nem lehet.“ (Közhelyeslés.) Hosszabb vita után Madocsányi indítványa Deák F. pótlásával elfogadtatott, Tiszáé pedig névszerinti szavazással elvettetett. A napirend 2-dik tárgya: „A bírák és a bírósági hivatalnokok áthelyezése és nyugdíjazása körüli eljárás szabályozásárólszóló törvjavaslat“, mely mind átalánosságban, mind részleteiben — a központi bízott, által ajánlott s egyéb módosításokkal — elfogadtatott. Ülés vége 21/3 órakor. Dalmatiából újabban némileg megnyugtatóbb tudósítások érkeznek, nevezetesen Zárából nov. 2-dikáról távírják, hogy Dalmatia helytartójánál egy 30 személyből álló küldöttség jelent meg Zuppából, mely meghódolást ajánlott és bevallá, hogy nem az újoncozás kérdése, hanem a szerb és szláv részről való bujtogatás okozta a fölkelést. A pópák és más izgatók fanatizálták a népet, amennyiben idegen segélyt helyeztek kilátásba. A fölkelők el vannak kedvetlenedve és meghasonlottak. A cs. csapatok ma előbbre nyomulandnak. Egy cattaroi sürgöny szerint pedig a montenegrói fejedelem óvást tett azon gyanúsítás ellen, mintha ő a fölkelőket gyámolítaná. Ugyane tudósítás szerint a hadcsapatok november 2-dikán voltak előrenyomulandók Budna felé. A „Wiener Abp.“ megerősíti Auersperg vezérőrnagynak csapatparancsnoki minőségben Cattaróba küldetését, ki rendkívüli teljhatalommal láttatott el. TANÜGYI ROVAT. Tanügyi dolgok. Tót-Komlós, Békés megyében, okt. 15. Ez évi október 12-én látogatta meg helységünket tanfelügyelőnk Vadász Manó úr. Az összes elöljáróság által, élükön derék lelkészükkel , nagytiszteletű Horváth Sámuel ural, a legszivélyesebben fogadtatott. Az iskolákat az elöljáróság kíséretében azonnal rendre bejárván , először a kisebb főiskola név alatt lévő látogató meg, melyben 194 tanonc nyer oktatást ; tanítójuk Krenka Sámuel ügyes, szerd bánásmódjával úgy megnyerte a kis gyermekek szivét, hogy úgy csüggnek rajta, mint atyjukon; élénkek, vidorak, bátran sérthetően felelnek ; anyanyelvűktól, de igen buzgón tanulják a magyar nyelvet is. Az iskola terme kissé szűk, de tiszta, világos és egészséges, van benne olvasó- és számolótábla, a többi taneszközök megrendelvék. A 2-ik nagyobb főiskola 140 tanonccal bir, tanítójuk Gál Dániel, aki hasonlókép ügyes bánásmódjával igen szép előmenetelt mutatott el a gyermekek részről;*) írás-, olvasás-, fejszámolás- és más tantárgyakból igen jól elestek. Az iskolaterem világos, tiszta, egészséges; hasonló módban találtattak a nagyobb leányiskola 120, a kisebb szintén 120 és a bánáti vegyes iskola 100 tanonccal. Általában az iskolákra igen nagy gond fordíttatik ; mind az ágostai egyház, mind pedig a község elöljárósága mindent elkövetnek, hogy jól fölszerelt, egészséges s jó tanítókkal ellátott iskolái legyenek. Egy új iskolának építése is már elhatároztatott, mert a tanulók nagy száma a már meglevőkben igen szűken fér el. A tanítók különösen a magyar néphymnusz tót nyelvre fordítva, sőt magyarul is, énekeltetik. Szerencsés azon község, melynek ily derék s fáradhatatlan elöljárósága van; de különösen ki kell emelnem nagytiszteletű Horváth Sámuel lelkész urat, kinek bölcs tanácsát , útbaigazítását az egész község követi, de érzik is ennek jótékonyságát, mert anyagi állapotukban annyira mehettek ez ideig, hogy házi adóval nem kénytelenek magukat terhelni s igy jólétük ezáltal is sokban elősegítve van." Befejezvén tanfelügyelőnk ő nagysága az iskolákban látogatását, a községházat, egyházi tanácstermet, a szentegyházat s gabnatárt, melyből a szegények segélyeztetni szoktak, tekinté meg, s mindenütt a tapasztalt rend fölött megelégedését nyilvánítván, szívélyesen megköszönte az elöljáróságnak türelmét és kitartását az iskolák látogatásában. — Ezután mindnyájunk üdvö s szerencsekivonatával távozván, Uj-Kigyósra s onnan tovább a megyében folytató vizsgálati útját. Áldás kisérje lépteit! V. L. Az ódon templom föl volt ékítve. Közép hajója oszlopain Magyar- és a társországok zászlói lobogtak, a főoltárnál ültek a miniszterek: b. Eötvös, gr. Festetich, Rajner, Lónyai és Gorove, országgyűlési tagok Somssich és Majláth Gy. elnöklete alatt, udvarhölgyek, mágnásnők, a fővárosi küldöttségek, alól tábornokok , számtalan honvédtiszt, a régi honvédek központi bizottságának tagjai, sat. Az egész templom tömve volt. Az oltár jobboldalán trónszerű imaszék volt két vánkossal: a királyné számára. A főoltár rekesztékén alól egy szakasz honvéd állt, s a vörös tokba burkolt zászló a zászlótartó kezében. A prímás tarta a misét, miközben komn Üdy lövések hangzottak, benn Haydn miséje. Midőn a nemzeti szin szegélyzetü fehér selyem zászlót az oltárhoz vivék, a prímás lelkes beszédet tartott, buzdítva az új honvédeket, hogy a régi dicsőséghez hívek maradjanak s e zászló alatt mindig győzelmet arassanak. Majd e zászlót egy állványra fekteték. Az első három szöget a prímás verte be, a szent háromság nevében ; a negyediket gróf Festetich a király nevében; az ötödiket a királyné maga, mint zászlóanya; aztán báró Eötvös, József főherceg, b. Nopesa, Rosenzweig trrnok, gr. Andássyné, Ferenczy Ida k. a., hat honvéd, mint a hat század képviselője, Ivánka Imre a régi honvédek nevében, sat. Ezalatt a zenekedvelők kara éneklé Them Károly honvéd-dalát, melynek szövegét dr. Barsi József (régi honvéd) szerzé. Harmadik versszaka után a dob imára pörgött, s künn ismét diszlövés hangzott. Két szép nyoszolyaleány, (egyik b. Eötvös, másik dr. Kováts S. Endre leánya) köté föl a királyné ajándékát, a drága hímzetű zászlószalagot, melynek kék alapjára a magyar címer e szavakkal van vésve: „Királyért és hazáért !“ a másik részen „Erzsébet,“ arany és gyöngyhímzetü bajor címerrel. Ekkor a megáldott zászlót József főherceg és Horváth J. ezredes kíséretében kivitték a templomból. A nép és honvédek ujjongva éljenzék, mialatt katonai zene hangzott. S következett a honvédek esküje, mialatt mindenki levette kalapját. Horváth ezredes pedig lóhátról lelkesítő szavakat mondott, éltetve a hazát, királyt és királynét, e zászló keresztanyját. Ezalatt benn a prímás „Te Deum“-ot tartott. Zármise után a várpalotába térő királynét harsány éljenek kisérték. József főherceg pedig megszemlélte a zászlóaljat és csapatokat. Délután 3 órakor a Széchenyi-tér helyiségében honvédtiszti lakoma volt, 160 terítékre. Horváth ezredes — mint a zászlóalj parancsnoka s örömapa — éltette először is a királyi párt, Schwendtner apát a régi és új honvédeket, Holtan Ernő államtitkár s ezredes a hadsereg tisztjeit, kik elismerve a változott viszonyokat, a honvédeket fegyvertársokul tekintik, mire K. Jakobs, a parancsnokoló tanok adlátusza, azt felejé, hogy nincs különbség az ő zászlóik és a honvédekéi között, mert mindkettő egyesült, hogy vész idején a hazát és birodalmat megvédje. E lakoma emelkedett hangulatban folyt, s a régi és uj honvédek a hadsereg tisztjeivel egyetértve üliték poharaikat, így végződött az uj honvédek díszünnepe. (F. L ) Hazai ügyek. Az első honvédzászló fülszentelése. Vasárnap délelőtt Budavárban fényes és lelkesítő ünnep volt: az első honvédzászlót szentelték föl. Két név varázsa vonta oda a főváros lakosságát: a honvéd név és a királynéé. Fél tizenegykor alig lehetett már a Mátyás-templom kapujához jutni. A pesti honvédzászlóalj, a lovas osztályok és a József-ezred eleintén a dísztéren voltak fölállítva, de majd a templomhoz vonultak. Királyné ő felsége József főherceggel együtt jött az első kocsiban. Utána udvarhölgyek: b. Eötvös Józsefné, gr. Andrássy Gyuláné, bg. Schwarczenbergné, a főudvarmester, sat. Horváth ezredes leeresztett karddal tisztelgett a királyné előtt, kit a templomajtónál a prímás és fényes segédlete üdvözölt. * A szorgalomidő szaptember 1-én kezdődött s igy csak6 hétig voltak az új iskola-évben. Levelezések. N.-Kikindán, 1869. évi nov. hó 1. T. szerkesztő uri Városunkban; egyetlen egy rakoncátlan életű és szűnni nem akaró garázdálkodásai megfékezése ellenében magát mintegy biztosítottnak látszó ember miatt, a személybiztonság veszélyben van. Ugyanis: Sztojánovits Szever, ki a megyebeli miveit fiatalság egyik gyöngyét, az általánosan szeretett S. L.-t még 1865. évi augusztus hó 18-án párbajban kivégezte, s a ki az ezen csapás által földig sújtott vigasztalhatom szülőket, a saját házuk előtt cigányzene által eljátszatott halottas indulóval újból keserítette, s aki egy nagytekintélyű közbenjárásra nyert fejedelmi kegyelem által itéletileg kimondott büvhödésétől menekült; — ezen ember a n.-kikindai kerületi hatóság egyik írnokát , II. Ödönt, saját lakásában megtámadván, fejében késszúrással megsebesítette; — H. nevű mokrini volt magánzó orvosnak fejeihez ivó poharat vágva, ezzel annak szája alszélét csúfosan kettévágta; — G. Imre volt kir. biztosi iktatót fényes nappal az utcán torkon ragadva, fojtogatta; — egy ízben az ő zenejátékkal mulattató helybeli zenekart a „fehér kereszt“ csapszékben tettlegesen bántalmazta, stb. stb. Miután ezen elsorolt s min- I denkor részeg állapotban elkövetett számtalan egyéb hatalmaskodásaiért még mindeddig I nemhogy fényitve, de tudtommal még fedd- I ve sem lett, mintegy a rendőri hatóság ki- I hívásául, vakmerő elbizakodottsággal folytatandó embertelen kihágásait, I. évi október