Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-11-28 / 95. szám

lesz a zárszámadások eredményét összeha­sonlítani, s a háznak e felől jelentést tenni. Az 1870-diki költségvetés azonnal tár­gyalás alá vétetik. — A község- és megyerendezési értekezlet nov. 20-diki ülésében az előlegesen fölállított kérdések II-dik fejezetét tárgyalta. Ki intézi a helység ügyeit? A jogosultak egyeteme, idetartozván az engedett statutárius jog, a vagyon fölötti rendelkezés, annak ke­zelése, a költségvetés és zárszámadások meg­vizsgálása. Mennyi legyen a képviselők és póttagok száma ? Kiknek adassék törvény­szerinti képviseleti jog ? és kikből álljon a községi elöljáróság ? A helység elöljárósága áll a bíróból s ennek helyetteséből, továbbá a helység által hozandó statútum szerint bi­zonyos számú , legfölebb 4—8 bites esküdt vagy tanácsbeliből, mely hivatalos állomások választás által egyszerre lesznek betöltendők. A jegyzői működést a község belügyeiben okvetlenül szükségesnek tartja az értekezlet, de a jegyző qualifikációjának meghatározását a községi rendezés illető pontjánál veszi tár­gyalás alá. A választandó bíróra nézve va­gyoni qualifikáció nem állíttatott, csupán a közerköl­csiség megóvása tekintetéből kimon­datott, hogy bármi vétségért elítélt egyén a fogságból kiszabadulta után még egyszer annyi ideig elöljáróvá nem választathatik. A választás módjára nézve az értekezlet több­sége abban állapodott meg, hogy a választás vezetésével egy megyei közeg lesz megbí­zandó, ki a határnapot kitűzi, a szavazato­kat átveszi s nyilvánosan megszámlálja. A szavazásnál absolut többség kívántatik. A választás 3 évre történik. Külföldi rövid hírek. — A párisi utóvávál­asztások eredménye következő: Megválasztottak, az első vál. kerületben Rochefort 17,957 sza­vazattal; a 3-dikban­ Cremieux 20,489, a 8-dikban Arago 22,120 szóval; a 4-dikben Glais­ Bizoin és Brisson Allen közt golyószavazás leend. — Carnot 12,936 sza­vazatot kapott Rochefort ellenében. — E vá­lasztásban a szabadelvű demokratia üli győ­zelmét a tomboló szélsőség ellenében , mely csak egy jelöltjét tudta kivinni Rochefortban. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 95-ik számához. — Egy madridi sürgöny szerint, Prim a cortesgyűlésben kijelenté, miszerint a pápa megengedte a papságnak, hogy az alkot­mányra esküt tegyenek.­­ Ugyancsak Prim azon nyilatkozatot is téve, miszerint az olasz király szavát adta , hogy a genuai herceg (a király fia) trónjelöltségébe beleegyez. A tár­gyalások megkezdését még a király beteges­kedése gátolja , aztán . . . talán majd végre mégis sikerül a jó spanyoloknak egy királyt fogni, annyi keresgélés után. — Münchenből nov. 23-ról írják, hogy számos püspökök annak idejében a syl­labus fölötti bírálatot indítványozandják, s hogyha a csalhatatlanság dogmává emelése a többség által kimondatnék, azok tiltakozás mellett a zsinatot odahagyandják. Levelezések: Temesvár, november 19-én. Bizony úszunk mit A kanyargó Temes s a Temesváron felül szabályozatlan Béga ki­­kivánkoztak ágyaikból, s mig az első a me­gyének több községeit már eláztatta, addig a Béga-csatorna vizében a gyár-külváros, az úgynevezett majorok s a József-külváros egy­­része úsznak. Hanem hiszen minden szerencsét­lenség valami szerencsével is van egybekötve, így az áradás is, mert ahol eddig életveszél­lyel lehetett menni a sár miatt, most a gya­korlott úszók kisebb veszélylyel közlekedhet­nek, föltéve, hogy jó vastag bőrrel is bírnak a rheumatikus nyavalyák ellen. Különben a szabad királyi városok, mintha csak versenyre keltek volnak az utak rész karban tartásában, annyira igyekszik egyik a másikat túlhaladni e tekintetben. Arad város közepén a múltkor tűnt el egy kétlovas kocsi, melyről a kocsist csak egy fenyő benyújtá­sának segélyével lehetett kimenteni; Temes­váron pedig oly kátyúk vannak , hogy a múltkor 10 oláh meszes­ szekér éjszakázott egy ily kátyúban; szegedi fuvarosok által pedig arról értesültem, hogy Szeged város egyik utcájában zsilipet szándékoznak fölállí­tani ! (Nonc­ Szerk.) Hanem ezt a szegedi újdonságot én oly nehezen hittem el, mint a Lacikonyha le­rombolása felőli hírt, melynek alapossága fe­lől a „Szedi Híradó“ 92-dik száma végre meggyőzött. Erre is el lehet szavalni: „Nem ronthatott meg tégedet egykoron Laci polgárok Xerxesi tábora !. . .. és most ki van mondva fölötted a halálos ítéleti Szeretném megtudni a t. szerkesztő úrtól, hogy fönnállnak-e még a Temesvárra vezető út mellett kasszált hídnak talpai? A múltkor Szegedre utazván, jóizűt ne­vettem két német atyafi beszédén; tanakod­tak s találgatták, hogy vájjon mik lehetnek ezek a hidlábak? végre az egyik sokat mondó képpel fölkiált: „Ich weiss schon, das hat der königliche Komissar bauen lassen, wegen Hinrichtung der Räuber!“ Újdonságul írhatom, hogy egyike legki­tűnőbb vendéglőseinknek Temesvárt elhagyja. — Na ez ugyan érdekli is a szegedie­ket ? — fogja mondani a nyájas olvasó. Jól tudom, hogy ez a hir nem igen érdekli az én jó szegedieimet, de talán érdekelni fog­ják a vendéglős elmenetelére vonatkozó mo­tívumok. A vendéglőst — kinek üzlete nagyon jól ment — kérdezvén ugyanis, miért hagyja el Temesvárt, hol oly jól ment dolga? Vá­laszul azt mondá nekem: „Tudja az úr, én egyszerre szeretnék meggazdagodni, a meg­gazdagodáshoz pedig nagyobb helyiség és nagyobb publikum kell, mint a temesvári; aztán itt Temesvárott oly csöndes a közönség, itt nincs — demokratia; most tehát Pestre megyek a Beleznay-kertet haszonbérbe veendő, azonban előbb !Madarászszal akarok szerződésre lépni az iránt, hogy minden hé­ten legalább egyszer népgyűlést tart­­son.“ — „Gratulálok önnek — mondom — ön fölfogta a század szellemét.“ Hát Szegeden — mint halljuk — megint képviselő-választás lesz? Szegény öreg Bo­­bory, — biz az még lemondatja Horváthot. Ez az öreg Bobory olyan áldott, szelíd természetű ember, mint egy bárány, csakhogy olyan dühös, mint egy farkas. Ennél csak egy papot ismertem még dühösebbet , az öreg Hajnóczyt, hanem ez, mint hallom, már a másvilágon verbuvál mokrákat s árulja a Kossuth-doll­árokat. Emlékszem — midőn Hajnóczy a Kossuth­­dollárokat árulgatta — Kossuth iránti vak­­szeretetből mindig így árulgató a vevőknek: „Vegyék az urak, ebből egy dollár 20­0 fo­­rintot ért“ „Hisz egy dollár Csak két frt, urambá­­tyám“ — válaszolok neki. „Két forint ám az amerikaiaké, meg az angolé, de a Kossuthé 20 frtot ér.“ A szegény öreg veszedelmes börze-ember lett volna, s még talán felülmúlta volna Jókait is, ki valószínűleg az „Óceániának“ írása közben változott át financierré. Különben nem hiszem, hogy Jókainak oly babért és élvezeteket szerezzen a finánc­tudomány, mint a regényírás. Én Jókai regényírói talentuma irányában nyilvánult elismerésnek egy igen szép példá­ját láttam 1861. évi március hó 17-én Sikló­son, Baranya megyében, hol a reákövetkező nap Jókai Mór a siklósi kerület képviselőjévé megválasztatott. A mondott nap délutánján Jókai szállása előtt megáll egy paraszt kocsi, a kocsiból kilép egy 18 éves szép leány, s a házba bemenve Jókai után kérdezősködik. Jókai előlép s bemutatja magát, mire a leány egész naivsággal egy csókot kér a hí­res regényírótól, mit a regényíró nem is ké­sett azonnal megadni. „Megbocsásson ön — szólt a leány — de én föltettem magamban, hogy ha „Kár­­páthy Zoltán* írójával összejövök, egy csó­kot kérek tőle s egy csókot adok neki.“ — Azzal megcsókolván Jókait, eltávozott. Nem hiszem, hogy Jókait finánctudo­mányáért valaki megcsókolja, sőt azt hiszem, a baranyai leánynyal többen lesznek olyanok, kik fölsóhajtanak, vajha a híres regényíró megmaradt volna az irodalomnak általa mivelt mezején, s vajha elhagyná a politikának reá nézve hálátlan pályáját, amelyen működése fényes bizonyság leend az utókor előtt arra nézve, hogy egy nagy regényíró mily parányi politikus lehet. Különben Jókai mint regényíró Temes­várott nem igen ismeretes, s itt eddigelé csakis politikai pályája tette ismeretessé ; magyar regényekről itt nagyon kevesen tud­nak, mert meg kell jegyeznem, hogy míg Berlinben , Párisban és Konstantinápolyban van magyar egylet, Temesvárott eddigelé nem létezik, hanem ehelyett angol egyletet alakítanak, hol az angol nyelv fejlesztését tűzték ki föladatul. Ellenem, tudom, hogy kikelnek az efféle megjegyzésekért, s tudományos arccal és nyu­godt lelkismerettel mondandják : „A knave who thinks knavish things.“ Azonban most Isten önnel és a jó sze­gediekkel ! Spitzmann, Félegyháza, nov. 25. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon Ez a város születésem helye. — Petőfi. A hegedűs, a művész, megemlékezett a nagy költő fennebbi szavairól — és eljött, hogy meglássa azt a jelt, mit egyedül neki kö­szönhetünk: a „Petőfi-emléktáblát.“ Eljött, hogy mi is gyönyörködjünk re­mek játékában. Nagyszerű játékrend — nagyszerű kivitel. De mi nem értjük őt. Ez még legkisebb hibánk lenne, de hogy nem tudunk buzdulni — hogy nincs bennünk hálaérzet, ez bűn. Reményi Ede f. hó 25-én tarta nálunk az új kaszinói helyiségben hangversenyét. A különben is nem nagy terem alighogy meg­telt. Valóban olyan egyének hiányzottak, kik­nek semmi tekintetben sem lett volna szabad elmaradniuk; számukra nincs mentség, és az ítéletet, mit róluk a közvélemény mond, meg­érdemlik. Akik ott voltak, örültek, élvezték a bűbájos hangokat, bámulták a művészetet, lelkesedéssel éltették a művészeket és vég­­hetetlenül sajnálták, hogy még az este el kelle utazniok és részt nem vehettek a hang­verseny után rendezett táncmulatságban, mely éjfél utáni 2 óráig igazi jókedvvel folyt le. Nem hallgathatom el ezúttal, mit oly rég óha­jtok elmondani, hogy van városunknak egy oly kincse, melyre a költővel méltán elmond­­hatjuk .. . „amelyet irigyel sok földi család.“ E kincsr­e soha eléggé nem méltányol­ható valódi gyöngy, Stöhr Irma kisasszony, az itt nem rég szervezett magán-leánytan- és nevelőintézet vezetője. Nevezett kisasszony ritka ügyesség- és képzettségével páratlan türelmet egyesít, s a gyermekekkeli eljárása oly tapintatos, hogy a leánykák egyenként úgy, mint együtt, ki­mondhatatlan szeretettel csüggnek rajta, amit az is tanúsít, hogy az intézetet­­ pedig elég hosszú a naponkénti tanidő (reggeli 8-tól fél 12-ig, délután 2-től 5-ig) sohasem akarják odahagyni, és előmenetelük a tantárgyakban úgy, mint a kézimunkákban, a legdicséretesb. S­öhr kisasszony azonkívül a zongorajáték­ban ha nem is művésznő, de mindenesetre ritka jelenség, kivétel nélkül mindenkit elra­gad. És mind a sok szép tulajdon, rendkívüli szorgalom: egy fiatal, alig husz tavaszt látott leánykában, ki még csakis igen szűk körben forgott. Mivé lehetne, ha tehetségeit (gyönyö­rűn rajzol és fest olajban) kellőleg és hivatott egyének közt fejleszthetné?­­ De hallgat Nehogy elveszítsük őt — igyekezzünk inkább egyesült erővel megtartani, és ama tiszteletet és becsülést, melyben eddig is részesült, növelni. Ezúttal hallgatok városunk társaséletéről, mert azt akarom , hogy az olvasó közönséget úgy, mint minket is, csupán az elmondottak lengjék át. Új) Helybeli újdonságok.­ ­ A helybeli honvédzászlóalj-pa­­rancsnokság, a honv. minisztérium azon rendelete nyomán, hogy ahol polgári kórházak vannak, a beteg honvédek azokban ápoltassa­nak — megkeresést intézett a városhoz, hogy a helybeli polg.­kórház a honvédbetegeket fölveheti-e. A tanács erre kénytelen volt taga­­dólag válaszolni azon okból, mert a betegek fölvételére csak 18 szoba van, s azokban most is 105 beteg fekszik, dacára, hogy semminemű járvány nincs. — Ez ugyan elég sajnos dolog. Mi úgy tudjuk, hogy a kórházi bizottmány még az elmúlt nyáron előterjesztést tett a tanácsnak a kórház kiépítése iránt, s a tanács, belátva már akkor a nagyobbítás szükségét, ez előterjesztést pártolta is és meghagyta a bizottmánynak, hogy a kiépítésre nézve tervet és költségvetést adjon be. Ez azonban máig is elmaradt, és ezért, nem tudjuk, a bizottmány érdemel-e nagyobb megrovást, amiért a tervet el nem készítette , vagy a tanács, amiért azt nem sürgette. Nem tudjuk, váljon e sajnos alkalom, hogy a honvédeket visszautasítni kel­lett , eszébe juttató-e a tanácsnak , hogy e sürgetést megtegye; annyi bizonyos, hogy e terv benyújtásának már nagyon is itt az ideje, ha azt akarják, hogy bejöjjön a jövő évi költ­ségvetésbe, melynek tárgyalása már maholnap szőnyegre fog kerülni.­­ Szendrői János úr, ki a közgyű­lés által távolléte alatt a helyb­ re aiskola tanárává választatott, a napokban érkezett haza porosz- és szászországi útjából, hová az iskolák tanulmányozása végett miniszteri megbízásból utazott vala. Szerzett tapasztala­tairól, mint értesülünk, fölolvasást is fog tar­tani a szabadelvű­ körben.­­ A színházban holnap az elég cifra nevű Sidi El Hadi Ali Ben Mohamed nevű igazgató vezetése alatti „Beni Zoug-Zoug“ nevű 30 tagból álló híres arabs társulat fog erőművészeti s testgyakorlati mutatványaival föllépni. E társulat közelebb a temesvári szín­házban produkálta magát nagy tetszés közt, s egy ottani színlap szerint ez a társaság meg­fordult már a világ minden nagyobb városá­ban , mindenütt kivívta magának az egri ne­vet , s császárok­ és királyoknak is t­etszett, ami bizony nem bolondság. A társulat­, mely Pest- és Bécsbe igyekszik, talán csak egy vagy két előadást fog itt tartani.­­ A helybeli tanuló ifjúság által a gymnasiumi segélyegylet javára rendezett tánc­­mulatság múlt szerdán középszerű részvét mellett tartatott meg, de a jelenvoltak annál jobban kielégíthették táncvágyukat s a mu­latság vígan folyt 3 óra utánig. Hogy ma­­radt-e tiszta jövedelem s mennyi? nem tudjuk.­­ Az iskolszék megkeresése folytán a tanács elrendelte, hogy a tanyai tanítók fize­tése is, az eddigi évnegyedek helyett, havon­ként szolgáltassék ki. A Halottas­kocsi tartására a tanács közelebb Szemerédi István és Rózsa Sándor helybeli vállakozóknak is külön-külön adott engedélyt a régi díjak mellett, t. ill. 4 lovas, posztóval bevont fogat után 8 ft, 2 lovastól 3 ft, posztó nélkül 2 ft.­­ A városi tanács a helybéli lovas­katonaság részére laktanyául a csongrádi kapun kívül levő Ábrahám-féle majort bérelte ki.­­ Egy vándorkomédiás megjárta a napokban az újszegedi lábas­ híd melletti új töltéssel. Neki mert menni a szerencsétlen két rész gebéjével, s a művészetéhez tartozó instrumentumokkal teli kocsija úgy megfenek­lett, hogy a segítségül fogadott 4 ökör ereje is dugába dűlt, hanem másik négygyel meg kellett szaporítani, s igy 8 ökör aztán nagy­­nehezen kivonszolta. Hanem ennyi baj és költ­ség még nem volt elég az istenadtának, meg­­kellett toldani a 8 ökör után járó híd- és kövezetvámmal, miután azok idegen járművet húztak. Vakarta is a fejét szegény, amiből azt lehet következtetni, hogy vele egygyel szaporodott azok száma, akik a szeged-szőregi utat meg fogják emlegetni.­­. Közvetlen ez után illik az az újdonság, hogy a városi tanács végre megin­dult e régóta tartó nyomorúságon, s egy kö­zelebb hozott határozatával az újszegedi lábas­­híd melletti nyomásból 20 öl szélességű utat engedett át a közlekedésnek. Bizony szép volt tőle, hogy végre rágondolta magát.­­ Kötelesség­ün­knek tartjuk azt is registrálni, hogy az a darab járda, mely miatt a színházba járó közönség érdekében több­ször s utóbb már jó vastagon fölszólaltunk, immár járhatóvá van téve. A mélyedéseket szépen betöltötték vasporral, s most olyan pompás, hogy szinte már csak azért is el­mehet az ember színházba, hogy azon végig­sétálhasson.­­ Azon rablóbandának, mely Rózsa Sándor vezetése alatt garázdálkodott, eddig hiányzott utolsó tagját, G­y­u­r­­­s­i­t­s (Kojó) József szegedi illetőségű röszkei lakost, a napokban fogták el Belgrádon, ahova a kir. biztos félelmes pártfogása elől mintegy 6 hó­nappal ezelőtt menekült volt. Ott-tartózkodását Daróczy pusztai kapitány födözte föl s ő is szállította haza, s most már benn ül a többi­vel együtt a rettegett várban, mely elöl pedig nagy kívánsága volt menekülni, mert útközben a gőzhajóról a Dunába, a gőzkocsiból pedig az ablakon akart kiugorni. — A kertészet kedvelőit újólag fi­gyelmeztetjük a kiadónk boltjában letett kerté­szeti könyvekre, színezett gyümölcs-képekkel, v­egyesek. * A kairói magyar-osztrák tele­pi­t­v­é­n­y fényes táncvigalmat rendezett ő fel­sége ott mulatása alkalmából, s egyszermind hódolati feliratot is nyújtott át, mely igy hang­zik: „Örömmel eltelve azon váratlan szerencse fölött, hogy felségedet e város falai közt lát­hatjuk , mi mint felséged leghívebb alattvalói indítva érezzük magunkat, hódolatunkat nyil­vánítani s kifejezni azon érzelmünket, hogy bár távol a hazából, szivünk melegen ver a hazáért s azon fejdelemért, ki egyesült erővel s népei hű támogatásával boldoggá teszi orszá­gait és alattvalóit. Isten tartsa meg felségedet, a magas uralkodó családot.“ Következnek az aláírások. Az egész egy pompásan kötött albumot képez. * A hírlapirodalom terén — a .Föv. L.“ ujságolása szerint — új évre több változás lesz. A „Századunk“ és „Pesti Nap­ló“ egyesülni fognak, s a „Napló“ szerkesz­tője — Kemény Zsigmond lapvezérsége mel­lett — Ujváry Lajos lesz. A „hon“ esti lapja megnagyobbodva, a reggeli lap alakjában, féliven jelenik meg, s az „Üstökös“ új fél­­ivvel megbővítve úgy tartalom mint képek dolgában gazdagodni fog. Beszélnek egy „Pa­­pagály“ című vegyestartalmú lap megindítá­sáról is, mely szépirodalmi és humorisztikus részt egyesítene magában.

Next