Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-09-30 / 78. szám
ral megismerkedni, e határozatot fölötte célszerűnek fogja tartani. Továbbá elhatározta a képviselőtestület, a helybeli parkban egy gőz- és hidegfürdő, valamint egy vendéglő építtetését a város költségén, mi mintegy 80.000 írtba fog kerülni; szintén igen dicséretes és átalános tetszéssel fogadott határozat. — Az utóbbi héten mentek végbe a helybeli takarékpénztárnál a választások ; megválasztottak : igazgatóul: Vutsák J. N., aligazgatóul: Dobrai Sándor, pénztárnokul: Széll Sándor, könyvvezetőül: Honig József. Az intézet már megkezdte működését. — Polgármesterünk Oroszi, kit már hat hét előtt kellett volna szabadlábra helyezni, még mindig börtönben van. Végül mellékelve küldöm önnek a mai színlapot, melyből láthatja, hogy a szentesi drámai múzsa nem marad vissza az események mögött. „Macsvánszky és társai“ a helybeli közönségre oly vonzerőt gyakorolt, mely által bőven meg van magyarázva, hogy a rablóknak ily dicsőítése és azon tetszés, mellett, melylyel e dicsőítés fogadtatik, a Macsvánszkyk miért nem halnak ki a mi országunkban.* __________ Szegedi Forgalmi Bank. Tulajonosai a Szegedi forgalmi bank következő számú ideiglenes elismervényeinek: 53, 57, 58, 86—100, 605 — 615, 622, 623, 639, 640, 642—644, 651 — 655 666, 669 — 671, 673—675, 685 687, 701—711, 751—754, 756—760, 800, 806 815 820— 822, 839—950, 968 970, 973—977, 994— 1000, 1004—1029, 1052—1056, 1059, 1073, 1074, 1076, 1077, 1080, 1086, 1088, 1092— 1096, 1396, 1408, 1409, 1422, 1455, 1456, 1486—1501, 1504—1506, 1559 — 1563, 1565 — 1569, 1571, 1572, 1574, 1640, 1643, 1644, 1666, 1676 — 1700, 1742, 1743, 1783, 1784, 1787 — 1792, 1794, 1795, 1817—1824, 1828, 1835—1844, 1851, 1852, 1876—1900, 1906 — 1910, 1915, 1917—1925, 1956, ezennel felszólittatnak, hátralékban levő részleteiket 6% késedelmi kamatokkal együttt, 30 napok alatt, az intézet pénztáránál Szegeden, annál bizonyosabban befizetni, mert ezen határidő letelte után a fent elősorolt számú elismervények az alapszabályok 13 §-a értelmében, érvénytelenné nyilváníttatnak. Szeged,1869. szept. hó 30-án. Az igazgató tanács nevében Dáni Ferenc, elnök. A közönség köréből. Van Szeged város kellő közepén, a belvárosban, a „polgári társalgókor“ tőszomszédságában, mintegy 40 holdra terülő tér, mely a városi hatóság nemes ízléséről (?) s a közegészség érdekében kifejtett páratlan törekvéséről tanúskodik; egy tér, melyen a város összes tödött csatornáinak undok sara és posványa öszpontosíttatik, hogy a város levegőjét dögleletessé tegye; egy kloaka, melyből vészes miazmák fejlődnek ki; egy undok mocsár , mely az ott álló házak falait is veszélyesen megrongálja, s ezáltal az illetőknek anyagilag is kárt okoz. Mindez pedig létezik oly időben, midőn az érdemes hatóság a város más távolabb eső részein lecsapolásokat eszközöltet. Bármily bölcs intézkedés legyen is a szemetet, posványt, rondaságot, mocskot a város kellő közepén összehalmozni, mindazonáltal mi polgári kötelességünknek tartjuk, a t. tanácsot nyilvánosan interpellálni az iránt, hogy a fennebb említett, s a szabadkai- és ingyen utcák közt elterülő posvány lecsapolása és kiszárítása által a közegészség érdekében erélyes intézkedéseket tenni akar-e vagy sem, és mikor? mert ha nem akar, úgy kénytelenek leendőnk a magyar minisztériumnál orvoslást keresni. Többen. Színészet. Szombaton, Sípos és Pártényi jutalomjátékául először: „A szerelem vadrózsái és a víg szintaposztó “ Itteni tapasztalásaink meggyőztek már a felől, miszerint a jutalomjátékok monopóliuma az untatás, azért igen kevés várakozással léptünk Thalia csarnokába. Láng Mór bohózata (szerző vígjátéknak nevezi) fájdalom nem cáfolt meg bennünket, ámbár nem tagadhatjuk, hogy elavult eszméi és biablonszerű bonyodalmai dacára kellő rövidítések és a közjáték („A török mecset“) eltörlése mellett — az ilyen „theatralischer Unsinn“ már nagyon is túlélte magát — még mindig hatásos lenne, főkép, ha oly eleven és drastikus módon adatik, akát múltkor színészeink által. Valóban örülünk, hogy ez egyszer minden habozás és kivétel . Ez utóbbira nézve megjegyezzük, hogy bizony nagyon kár, hogy vidéki színészetünk mindenfelé már a „chronique scandaleuse'‘-bil törekszik tőkét csinálni, s így egészen a ponyvairodalom társává síillyed alá, ahelyett, hogy az erkölcs és ízlés nemesítésére igyekeznek hatni. Tartunk attól, hogy a szegedi színigazgató úr is lelkesülve a jó példán, Ub, ryk Borbála után nemsokára szinte hozandja Macsvánszky mártiromságát. Szerk. nélkül dicsérhetünk. — Vizváriné szívességből néhány magándalt énekest és a jó számú közönségtől zajos tapsot aratott. Hatása művészi is lett volna, ha hangját itt-ott a jóizlés kárára nem erőlteti. — Vasárnapon a nyári idény „Az 1848-49-ki szabadságharc“ történeti korrajzzal „sang- und klanglos“ eltemettetett. Aradi úr föladata, a téli idény folyamában jóvá tenni, amit eddig a pártfogó közönség és a művészet kárára vetkezett, s ez valóban —nemcsak a falragaszokon — szervezett társaság és életre való repertori megállapítása nélkül lehetetlenség. Szervezett társaság pedig csak úgy működhetik szabatosan, összhangzólag és egyöntetűen, ha erélyes, a színészeti tudomány tömkelegében otthonias és a művészet színvonalán álló rendezővel bír. Nem a tengődés , csak művészi cél és siker utáni öntudatos törekvés érdemli meg a közönség gyámolítását, a kritika elismerését. Ezúttal mondjuk ki, hogy tévedésben vannak azok, kik a kritikát minden árom ellenszenves oppositiónak tartják; nem más az, mint a nyilvánosság viszhangja és elfogulatlan hévmérője, egyszersmind útmutatója azoknak, kik érzékenykedés- és finnyaságtól menten, hivatásuk szentségétől át vannak hatva. K. L. I egyesek. * A királyné, jövő hó 5-én jő Gödöllőre a királyi gyermekekkel együtt. * Király őFelségét a suezi csatorna megnyitásán (hír szerint) Albrecht főherceg fogja képviselni. * Deák Ferenc a déli vaspályán f. hó 23-án visszaérkezett a fővárosba Puszta Szent Lászlóról, s elfoglalta szokott szállását az „angol királyné”ban. — Az ünnepelt hazafi a legjobb egészségnek örvend. * Doboka megye felső kerületében. Bánffy Albert a jobboldal jelöltje választatott meg. A baloldal jelöltje Szacsvay előre látván bukását, visszalépett. * Pápán, újabb hír szerint, a jobboldal jelöltje Trefort Ágoston, a baloldalé pedig Horn Ede. * A porosz trónörökös Bécsbe utazását úgy tekintik, mint az eddig egymástól idegenkedett berlini és bécsi udvarok barátságos viszonyának nyitányát. Legelébb is Berlinben tudaták a bécsi porosz követséggel, hogy a trónörökös és neje keletre utazván, Bécset is érinteni fogják. Erre a követ kérdést tett a külügyérségnél, hogy váljon ő Felsége, hd ekkor Gödöllőn volt, elfogadja-e őket? Ez egyszerű kérdésre ő Felsége azonnal azt felelé, hogy örvendeni fog, ha a trónörököst Bécsben üdvözölheti, hozzá tévén, hogy ő maga okt. 7. vagy 8-án lesz ott. Ennélfogva a trónörökös, ki a königgrätzi csatában is oly jelentékeny részt vett, okt. 6 áv fog Bécsbe érkezni. * Lónyai pénzügyminisztert, ki a magyarországi bányavidékeken tesz körutat, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadják. Selmecen a bányamunkások (számra mintegy 2000-en) esti zenével tisztelték meg; a pompás jelenetet, melyet a festői jelmezükben levő bányászok képeztek lobogó bányamécseikkel, a bányamunkások zenekara által játszott Kölcseyhymnus zárta be. A tevékeny miniszter bizonyára nagy horderejűvé gyümölcsözteti e látogatását, mi annál bizonyosabb, mert rövid kormánya alatt, p. o. a selmeci bányagrófság alatt levő bányaművek jövedelme, mely a m. k. minisztérium megalakulását megelőzött év alatt 54,473 frtnyi átlagos veszteséget mutatott, már 1867-ben körülbelül 146,000 frt, 1868 ban pedig 173,000 frt tiszta nyereségre emelkedett.A közoktatási miniszter erdélyi körútjában mindenütt lelkesedéssel, szívélyességgel találkozik. Nagy-Enyed iskoláira nézve teljes megelégedését nyilvánitá ki, onnét Tordára ment s innét Kolozsvárra ért este. Rögtönzött fáklyás zene fogadta itt, s a Mikóház körül tolongó polgárság meg nem szűnő éljenzaja üdvözölte a bölcsész minisztert, ki az erkélyre kilépve, meghatott szavakban köszönte meg a lelkes fogadtatást s örömét fejezte ki a fölött, hogy ami még egy évtizeddel előbb csak óhajtás volt, a két magyar haza egyesülése, az most már ténynyé vált. Másnap díszebéd volt Péchi Manó királyi biztosnál. * A zentai ütközet évfordulója. Zentán sept. 11-én örömünnep volt, a hős Eugen herceg diadalának emlékünnepe, mely nyugatot a félhold uralmától megmentette. Reggel szokás szerint a katholikus és görög keleti egyházakban tartatott hálaadó isteni tisztelet. Délben máskor hajón, jelenleg azonban a kellemetlen szél miatt gyalog levonulás a szigetre, a csata, a győzelem színhelyére, ott ebéd s utána egy kis népünnep, melyet este a nagy vendéglő teremeiben nagy táncmulatság zárt be, mely az idén oly fényesen sikerült, hogy hasonló már nyolc éven át nem volt. De tartott is világos viradtig, mégpedig oly széles kedvvel, mintha csak a diadal első mámorában ültük volna az elveszett törökök torát. Szabadka, Szeged, Kikinda, Magyar- és Török-Kanizsa, Becse, Ada, voltak képviselve. * A magyar történelmi társulat gyűlése Ipolyságban. A magyar történelmi társulat múlt év szeptemberében tarta első vándorgyűlését Kolozsvárott; az idei gyűlés helyén Hontmegye meghívása folytán Ipolyságig tűzetett ki, s a magyar történelem barátai e második vidéki gyűlés működésétől szintén szép eredményeket várhatnak, miután Hontmegye és vidéke több oly magán levéltárat foglal magában, melyek jobbára még kiaknázatlanok, s e történelmi kincsek birtokosai a legnagyobb készséggel ajánlák fel levéltáraik megnyitását a teendő buvárlatokra. A történelmi társulat választmányitagjai szept. 20-án érkeztek Ipolyasághra, hol szives magyar vendégszeretettel fogadtattak. Szept. 21 -én volt az első nyilvános ülés a megyeház nagy termében, mely egészen megtelt a városból és a vidékről összegyűlt hallgatósággal és vendégekkel. A gyűlést Horváth Mihály, mint a társulat elnöke, remek beszéddel nyitotta meg. A lelkesedéssel fogadott beszéd után Horváth Lajos első alispán Hontmegye nevében rövid, de velős beszédben üdvözlé a vendégeket. Ezután következtek az egyes felolvasások, melyek közt első volt Nagy Iván értekezése „Hontmegye Árpádkori földbirtokosairól,“ második Véghelyi Dezső felolvasása „Koronkay Katinkáról,“ ezt b. Nyáry Jenőnek egy régészeti értekezése és Gyürky Antalnak történelmi vázlata a hazai borászatról követte. A gyűlés után fényes bankett tartatott a megyeház nagy termében. A fölköszöntések sorát Horváth Mihály nyitotta meg, a királyi párra mondott toaszttal; ezt követte b. Majtényi László főispán, ki a társulatot s annak elnökét éltette. — Következett ezután hosszú sora az egyesekre mondott fölköszöntéseknek, melyek a lakoma alatti jókedvet csak fokozták. Esti 6 órakor hangversenyre gyűlt össze a társaság, melyben főleg Stéger hazánkfia kitűnően előadott dalaiban gyönyörködött. A napot, melyet Hontmegye méltán ünnepnapjai közé sorolhat, díszes táncvigalom fejezte be, melyben a fiatalság reggelig kitartott. Szept. 22-dikén a társulat tagjai az előleges megállapodás szerint három bizottságra oszolva a megyében levő különféle levéltárak átkutatására indultak. Az egyik bizottság e szerint Zsélyre és Kékkőre ment a Zichy és Balassa-féle levéltárak átvizsgálására, útjába ejtve Balassa-Gyarmatot Nógrádban. A másik Szent-Antalra, a Koháry gr. család gazdag levéltárába, s onnan Selmecre és Korponára; a harmadik Révre s Bagonyára, a Nyáriak, Majláthok, s más családok levéltáraiba. — F. hó 27-én tértek ismét vissza Ipolyságára, az itt tartandó zárülésre. * A honvédzászlóaljak keresztanyaságára vonatkozó tudósítást, melyet mi is átvettünk, egy télihibáért a „P. L.“ kétségbevonván, a hivatalos lap erre némi igazítással fentartja közleményét, sőt következőleg egészíti ki: a pesti zászlóalj keresztanyja királyné ő Felsége, a budaié Klotild főhercegnő, a pozsonyié a belga királyné ő felsége, a kassaié Erzsébet főhercegasszony (József nádor leánya), a kolozsvárié gr. Andrássy Gyuláné a zágrábié Rauch Levinné lesznek. Üzleti tudósítás. A szegedi Lloyd-társulat tánsürgönyei. Berlin, szept. 29. Lanyha forgalom, kész búza 62/,, rozs 49%, 49, 48 tallér. Hamburg, szept. 29. Csekély vételkedv, kész búza 117, oct. 115/,, nov. 114, rozs 81, 81, 807, mark banco Paris, szept. 29. A liszt ára csökkent. Köln, szept 29. Bágyadt üzlet. * Pest, szept. 29. Meglehetős jó vételkedv, gyenge kínálat, árak szilárdak, kukoricáé krral olcsóbb, más szemesélet változatlan maradt. (K.) Szeged, szeptember 29-én 1869 Gabnaüzletünkben a hangulat múlt tudósításunk óta kissé szilárdabb lett, a forgalom azonban gyenge kínálat, és az izraelita ünnepek következtében korlátait. Búzában a hangulat lényegesen javult, s múlt heti ára fentartva maradt. Rozs még mindig bágyadt üzletű. Árpa iránt a kérdezősködés meglehetős jó, s teljes árakon kel. Kukorica lanyhább, s 5 krral olcsóbb lett. Zab változatlan. Mai heti piacunkra ismét kevés gabna érkezett, minden szemesélet azonban jó kelendőségnek örvendett. Árjegyzéseink a múlt hetiek Bécsi pénzárfolyam szept. 29-éti. 5% metalliquus 58 90 Nemzeti kölcsön 67.90 1860-ki sorsjegy 92 26 Bankrészvények . 705.— Hitelintéz, részv. London . . . Ezüst . . . , Arany . , 253.75 122 20 120.255.83 V i z á I I á 9. Szeptember 30. Szeged 2' 6' 0“' 0 fölött. Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Nyilttér.*) Helyreigazítás. A „Szegedi Híradó“ f. évi szeptember 23-ról kelt 73-dik számának „Nyiltterépen“ Lipták Bálint ó-kanizsai vendéglős neve alatt megjelent, a szegedi rendőrséget átalában, s igénytelen személyemet különösen a tények részakaratú elferdítése által gyanúsító nyilatkozatnak kellő értékére leendő leszállítása tekintetéből, a t. c. közönséget a valódi tényállással megismertetni becsületbeli kötelességemnek ismerem. F. évi szeptember 15-dikén a Wagnervendéglő udvari mulató helyén összegyűlt vendégkoszorú figyelmét egyik asztalnál ülő négy tagból álló társaság vonta magára, melynek egyik tagja — nem mint nyilatkozó L. B. mondja : „jó kedvben mulatott“ — hanem oly botrányos és minden társadalmi illemet és szemérmet nélkülöző és az emberi méltóságot porbaalázó dőzsölést vitt véghez, mely a legaljasabb bordélyházak büntett légkörében talán, de egy művelt emberekből álló díszes körben semmi esetre sem tűrhető el; nevezetesen parázna, s a tisztességes erkölcsöket, s a jelenvolt hölgyek szemérem érzetét legmélyebben sértő erkölcstelen galád megjegyzései által maga iránt közutálatot ébresztett, s még ez nem volt elég, hanem lábait az asztalra fölrakván, az üvegeket és poharakat mások személybiztonságának veszélyeztetésére lerugdosta; és még itt sem állt meg, hanem egy széket fölragadván , azt maga körül sebességgel kezdte forgatni, s rémülettel törte el a közelében ülőket, hogy ezek helyeikről félrevonulni kényteleníttetések. Éhez járult még a 34-dik szám alatti bérkocsis Podráska Tamás interventiója, kit az említett díszes társaság fennebb leirt garázdálkodó tagja fölfogadott, és kifizetni elfelejtett, s ki folytonos követelésével L. B. garázdálkodó társát oly káromkodásra ragadta, mit papírra tenni tilt az illedelem. Ekkor a jelenlevők közül többen fölszólítanak, hogy inteném meg a rakoncátlankodót, mit én hivatalos állásomhoz képest kötelességszerűnek tartván , meg is tettem. Azonban beavatkozásomnál a legnagyobb óvatosságot és illemet tanúsítottam, s látván, hogy L. B. a legjózanabb a társaságban, ötöt figyelmeztettem halk hangon, és egész hiedelemmel, hogy bírná reá garázdálkodó társát félrevonulásra és az említett bérkocsis kifizetésére, miután további jelenléte közerkölcsiségi és rendőri tekintetekből el nem tűrhető. Erre L B. a legdurvább hangon rám támadt, és istenemet káromolva kilétemet kérdezte; s midőn magamat megneveztem, nagy hetykén igy kiáltott: „hát ez az alkotmányos szabadság az istenét az urnak? ha az én vendéglőmben egy esküdt szólni mer, azt én kidobom!“ Ezen megtámadás káromlással vegyítve arra birt, hogy a vendégek kivonatának engedve, a városházától két csendőrt a helyszínére hoztam, és az illetőt eltávolítani akartam; azonban ez tettlegességekre akarván vetemedni, s ezt én hivatalos állásommal összeférhetőnek nem tartván, a belvárosi csendbiztosért küldöttem, ki L. Bálintot, mint, ki a botrányt tetőpontra emelé, miután a fölszólításnak ezúttal sem engedett, tisztéhez képest eltávolítá. Az elősoroltakon kívül a botrányt tetőpontra emelte azon körülmény, s L. B. kihívó magaviselete, hogy midőn őt első ízben szép szerével figyelmeztetem, hogy hagyjon föl botrányos viseletével és undok káromlásaival, mert különben kénytelen leszek őt eltávolíttatni, hetvenkedve azt felelte: „szeretném én azt látni az 1..........t az urnak.“ Ez a dolog hű tényállása. Hogy elkísértetése után L. Bálinttal mi történt? nem tudom , ezt fölvilágosítani a csendbiztos képes leend, ha annak szükségességét látja. Annyi azonban bizonyos, hogy L. B. ellen a közerkölcsiség elleni vétség és a rendőrség ellenében tanúsított ellenszegülés miatt a följelentés 2393/869. sz. a. a főkapitányi hivatalhoz másnap, azaz f. évi szept. 16-án benyujtatott, mely mai napig érdemileg elintézve nincs. Végül az alkotmányos szabadságra nézve tett megjegyzésére L. B.-nak megjegyzem el nem mulaszthatom, hogy az alkotmányos szabadság fogalma nem ugyanazonos a féktelenséggel. Angolhonban, az alkotmányosság honában, példás rend uralkodik, a rendőrség mintaszerű, s annak ellenszegülni a legmagasabb állású egyén sem bátorkodik. L. B. tehát nem panaszkodhatik, hogy vele méltatlanság történt, mert hazai törvényeink szerint korábbi időben az istenkáromlók a hóhér által szoktak megseprőztetni. Kérem t. szerkesztő urat, hogy ezen provocált helyreigazításnak becses lapja jövő számában helyt adni szíveskedjék. Szegeden, 1869-dik évi szept. 25. Fököry Pál , h. segédkapitány. *) Az e rovatban küzdöttekért nem vállal felelősséget a Szerk.