Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-09-30 / 78. szám

ral megismerkedni, e határozatot fölötte cél­szerűnek fogja tartani. Továbbá elhatározta a képviselőtestület, a helybeli parkban egy gőz- és hidegfürdő, valamint egy vendéglő építte­tését a város költségén, mi mintegy 80.000 írtba fog kerülni; szintén igen dicséretes és átalános tetszéssel fogadott határozat. — Az utóbbi héten mentek végbe a helybeli taka­rékpénztárnál a választások ; megválasztottak : igazgatóul: Vutsák J. N., aligazgatóul: Dobrai Sándor, pénztárnokul: Széll Sándor, könyv­vezetőül: Honig József. Az intézet már meg­kezdte működését. — Polgármesterünk Oroszi, kit már hat hét előtt kellett volna szabad­lábra helyezni, még mindig börtönben van. Végül mellékelve küldöm önnek a mai színlapot, melyből láthatja, hogy a szentesi drámai múzsa nem marad vissza az esemé­nyek mögött. „Macsvánszky és társai“ a helybeli közönségre oly vonzerőt gyakorolt, mely által bőven meg van magyarázva, hogy a rablóknak ily dicsőítése és azon tetszés, mellett, melylyel e dicsőítés fogadtatik, a Macsvánszkyk miért nem halnak ki a mi or­szágunkban.*­ __________ Szegedi Forgalmi Bank. Tulajonosai a Szegedi forgalmi bank kö­vetkező számú ideiglenes elismervényeinek: 53, 57, 58, 86—100, 605 — 615, 622, 623, 639, 640, 642—644, 651 — 655 666, 669 — 671, 673—675, 685­ 687, 701—711, 751—754, 756—760, 800, 806­ 815 820— 822, 839—950, 968 970, 973—977, 994— 1000, 1004—1029, 1052—1056, 1059, 1073, 1074, 1076, 1077, 1080, 1086, 1088, 1092— 1096, 1396, 1408, 1409, 1422, 1455, 1456, 1486—1501, 1504—1506, 1559 — 1563, 1565 — 1569, 1571, 1572, 1574, 1640, 1643, 1644, 1666, 1676 — 1700, 1742, 1743, 1783, 1784, 1787 — 1792, 1794, 1795, 1817—1824, 1828, 1835—1844, 1851, 1852, 1876—1900, 1906 — 1910, 1915, 1917—1925, 1956, ezennel felszólittatnak, hátralékban levő részleteiket 6% késedelmi kamatokkal együttt, 30 napok alatt, az intézet pénztáránál Szege­den, annál bizonyosabban befizetni, mert ezen határidő letelte után a fent elősorolt számú elismervények az alapszabályok 13 §-a értel­mében, érvénytelenné nyilváníttatnak. Szeged,­1869. szept. hó 30-án. Az igazgató tanács nevében Dáni Ferenc, elnök. A közönség köréből. Van Szeged város kellő közepén, a bel­városban, a „polgári társalgókor“ tőszom­szédságában, mintegy 40 holdra terülő tér, mely a városi hatóság nemes ízléséről (?) s a közegészség érdekében kifejtett páratlan törekvéséről tanúskodik; egy tér, melyen a város összes tödött csatornáinak undok sara és posványa öszpontosíttatik, hogy a város levegőjét dögleletessé tegye; egy kloaka, mely­ből vészes miazmák fejlődnek ki; egy undok mo­csár , mely az ott álló házak falait is veszé­lyesen megrongálja, s ezáltal az illetőknek anyagilag is kárt okoz. Mindez pedig létezik oly időben, midőn az érdemes hatóság a város más távolabb eső részein lecsapolásokat eszközöltet. Bármily bölcs intézkedés legyen is a szemetet, posványt, rondaságot, mocskot a város kellő közepén összehalmozni, mindazon­által mi polgári kötelességünknek tartjuk, a t. tanácsot nyilvánosan interpellálni az iránt, hogy a fennebb említett, s a szabadkai- és ingyen­ utcák közt elterülő posvány lecsapolása és kiszárítása által a közegészség érdekében erélyes intézkedéseket tenni akar-e vagy sem, és mikor? mert ha nem akar, úgy kénytele­nek leendőnk a magyar minisztériumnál or­voslást keresni. Többen. Színészet. Szombaton, Sípos és Pár­­tényi jutalomjátékául először: „A szerelem vadrózsái és a víg szintaposztó “ It­teni tapasztalásaink meggyőztek már a felől, miszerint a jutalomjátékok monopóliuma az untatás, azért igen kevés várakozással léptünk Thalia csarnokába. Láng Mór bohózata (szer­ző vígjátéknak nevezi) fájdalom­ nem cáfolt meg bennünket, ámbár nem tagadhatjuk, hogy elavult eszméi és biablonszerű bonyodalmai dacára kellő rövidítések és a közjáték („A török mecset“) eltörlése mellett — az ilyen „theatralischer Unsinn“ már nagyon is túlélte magát — még mindig hatásos lenne, főkép, ha oly eleven és drastikus módon adatik, akát múltkor színészeink által. Valóban örülünk, hogy ez egyszer minden habozás és kivétel . Ez utóbbira nézve megjegyezzük, hogy bizony nagyon kár, hogy vidéki színészetünk mindenfelé már a „chronique scandaleuse'‘-b­il törekszik tőkét csinálni, s így egészen a ponyvairodalom társává síi­l­lyed alá, a­helyett, hogy az erkölcs és ízlés neme­sítésére igyekeznek hatni. Tartunk attól, hogy a sze­gedi színigazgató úr is lelkesülve a jó példán, Ub­, ryk Borbála után nemsokára szinte hozandja Macs­vánszky mártiromságát. Szerk. nélkül dicsérhetünk. — Vizváriné szíves­ségből néhány magándalt énekest és a jó számú közönségtől zajos tapsot aratott. Ha­tása művészi is lett volna, ha hangját itt-ott a jóizlés kárára nem erőlteti. — Vasárnapon a nyári idény „Az 1848-49-ki szabadságharc“ történeti korrajzzal „sang- und klanglos“ elte­­mettetett. Aradi úr föladata, a téli idény folyamában jóvá tenni, amit eddig a pártfogó közönség és a művészet kárára vetkezett, s ez valóban —nemcsak a falragaszokon — szervezett társaság és életre való repertori megállapítása nélkül lehetetlenség. Szervezett társaság pedig csak úgy működhetik szabato­san, összhangzólag és egyöntetűen, ha erélyes, a színészeti tudomány tömkelegében otthonias és a művészet színvonalán álló rendezővel bír. Nem a tengődés , csak művészi cél és si­ker utáni öntudatos törekvés érdemli meg a közönség gyámolítását, a kritika elismerését. Ezúttal mondjuk ki, hogy tévedésben vannak azok, kik a kritikát minden árom­ ellenszen­ves oppositiónak tartják; nem más az, mint a nyilvánosság viszhangja és elfogulatlan hév­mérője, egyszersmind útmutatója azoknak, kik érzékenykedés- és finnyaságtól menten, hivatá­suk szentségétől át vannak hatva. K. L. I egyesek. * A királyné, jövő hó 5-én jő Gödöl­lőre a királyi gyermekekkel együtt. * Király őFelségét a suezi csatorna megnyitásán (hír szerint) Albrecht főherceg fogja képviselni. * Deák Ferenc a déli vaspályán f. hó 23-án visszaérkezett a fővárosba Puszta Szent­ Lászlóról, s elfoglalta szokott szállását az „angol királyné”ban. — Az ünnepelt hazafi a legjobb egészségnek örvend. * Doboka megye felső kerületében­­. Bánffy Albert a jobboldal jelöltje választatott meg. A baloldal jelöltje Szacsvay előre látván bukását, visszalépett. * Pápán, újabb hír szerint, a jobbol­dal jelöltje Trefort Ágoston, a baloldalé pe­dig Horn Ede. * A porosz trónörökös Bécsbe uta­zását úgy tekintik, mint az eddig egymástól idegenkedett berlini és bécsi udvarok barát­ságos viszonyának nyitányát. Legelébb is Ber­linben tudaták a bécsi porosz követséggel, hogy a trónörökös és neje keletre utazván, Bécset is érinteni fogják. Erre a követ kér­dést tett a külügyérségnél, hogy váljon ő Fel­sége, hd ekkor Gödöllőn volt, elfogadja-e őket? Ez egyszerű kérdésre ő Felsége azonnal azt felelé, hogy örvendeni fog, ha a trónörököst Bécsben üdvözölheti, hozzá tévén, hogy ő ma­ga okt. 7. vagy 8-án lesz ott. Ennélfogva a trónörökös, ki a königgrätzi csatában is oly jelentékeny részt vett, okt. 6 áv fog Bécsbe érkezni. * Lónyai pénzügyminisztert, ki a magyarországi bányavidékeken tesz körutat, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadják. Selm­e­­cen a bányamunkások (számra mintegy 2000-en) esti zenével tisztelték meg; a pompás jelene­tet, melyet a festői jelmezükben levő bányá­szok képeztek lobogó bányamécseikkel, a bá­nyamunkások zenekara által játszott Kölcsey­­hymnus zárta be.­­ A tevékeny miniszter bi­zonyára nagy horderejűvé gyümölcsözteti e látogatását, mi annál bizonyosabb, mert rövid kormánya alatt, p. o. a selmeci bányagrófság alatt levő bányaművek jövedelme, mely a m. k. minisztérium megalakulását megelőzött év alatt 54,473 frtnyi átlagos veszteséget mu­tatott, már 1867-ben körülbelül 146,000 frt, 1868 ban pedig 173,000 frt tiszta nyereségre emelkedett.­­A közoktatási miniszter erdélyi kör­útjában mindenütt lelkesedéssel, szívélyesség­gel találkozik. Nagy-Enyed iskoláira nézve teljes megelégedését nyilvánitá ki, onnét Tor­­dára ment s innét Kolozsvárra ért este. Rög­tönzött fáklyás zene fogadta itt, s a Mikó­­ház körül tolongó polgárság meg nem szűnő éljenzaja üdvözölte a bölcsész minisztert, ki az erkélyre kilépve, meghatott szavakban kö­szönte meg a lelkes fogadtatást s örömét fe­jezte ki a fölött, hogy a­mi még egy évti­zeddel előbb csak óhajtás volt, a két magyar haza egyesülése, az most már ténynyé vált. Másnap díszebéd volt Péchi Manó királyi biz­tosnál. * A zentai ütközet évfordulója. Zentán sept. 11-én örömünnep volt, a hős Eugen herceg diadalának emlékünnepe, mely nyugatot a félhold uralmától megmentette. Reggel szokás szerint a katholikus és görög keleti egyházakban tartatott hálaadó isteni tisz­telet. Délben máskor hajón, jelenleg azonban a kellemetlen szél miatt gyalog levonulás a szigetre, a csata, a győzelem színhelyére, ott ebéd s utána egy kis népünnep, melyet este a nagy vendéglő teremeiben nagy táncmulat­ság zárt be, mely az idén oly fényesen sike­rült, hogy hasonló már nyolc éven át nem volt. De tartott is világos viradtig, még­pe­dig oly széles kedvvel, mintha csak a diadal első mámorában ültük volna az elveszett törö­kök torát. Szabadka, Szeged, Kikinda, Magyar- és Török-Kanizsa, Becse, Ada, voltak kép­viselve. * A magyar történelmi társulat gyűlése Ipolyságban. A magyar történelmi társulat múlt év szeptemberében tarta első ván­dorgyűlését Kolozsvárott; az idei gyűlés helyén Hontmegye meghívása folytán Ipolyságig tűzetett ki, s a magyar történelem barátai e második vi­déki gyűlés működésétől szintén szép eredménye­ket várhatnak, miután Hontmegye és vidéke több oly magán levéltárat foglal magában, melyek jobbára még kiaknázatlanok, s e történelmi kincsek birtokosai a legnagyobb készséggel ajánlák fel levéltáraik megnyitását a teendő buvárlatokra. A történelmi társulat választ­mányi­­tagjai szept. 20-án érkeztek Ipolyaságh­­ra, hol szives magyar vendégszeretettel fogad­tattak. Szept. 21 -én volt az első nyilvános ülés a megyeház nagy termében, mely egészen megtelt a városból és a vidékről összegyűlt hallgatósággal és vendégekkel. A gyűlést Hor­váth Mihály, mint a társulat elnöke, remek beszéddel nyitotta meg.­­ A lelkesedéssel fogadott beszéd után Horváth Lajos első alispán Hontmegye nevében rövid, de velős beszédben üdvözlé a vendégeket. Ezután kö­vetkeztek az egyes felolvasások, melyek közt első volt Nagy Iván értekezése „Hontmegye Árpádkori földbirtokosairól,“ második Vég­helyi Dezső felolvasása „Koronkay Katinká­ról,“ ezt b. Nyáry Jenőnek egy régészeti értekezése és Gyürky Antalnak történelmi váz­lata a hazai borászatról követte. A gyűlés után fényes bankett tartatott a megyeház nagy ter­mében. A fölköszöntések sorát Horváth Mihály nyitotta meg, a királyi párra mondott toaszt­­tal; ezt követte b. Majtényi László főispán, ki a társulatot s annak elnökét éltette. — Kö­vetkezett ezután hosszú sora az egyesekre mon­dott fölköszöntéseknek, melyek a lakoma alatti jókedvet csak fokozták. Esti 6 órakor hang­versenyre gyűlt össze a társaság, melyben fő­leg Stéger hazánkfia kitűnően előadott dalaiban gyönyörködött. A napot, melyet Hontmegye méltán ünnepnapjai közé sorolhat, díszes tánc­vigalom fejezte be, melyben a fiatalság reggelig kitartott. Szept. 22-dikén a társulat tagjai az előleges megállapodás szerint három bizottság­ra oszolva a megyében levő különféle levél­tárak átkutatására indultak. Az egyik bizottság e szerint Zsélyre és Kékkőre ment a Zichy és Balassa-féle levéltárak át­vizsgálására, útjába ejtve Balassa-Gyarm­atot Nógrád­­ban. A másik Szent-Antalra, a Koháry gr. család gazdag levéltárába, s onnan Selmecre és Korponára; a harmadik Révre s Ba­­gonyára, a Nyáriak, Majláthok, s más csa­ládok levéltáraiba. — F. hó 27-én tértek ismét vissza Ipolyságára, az itt tartandó zárülésre. * A honvédzászlóaljak kereszt­­anyaságára vonatkozó tudósítást, melyet mi is átvettünk, egy télihibáért a „P. L.“ két­­ségbevonván, a hivatalos lap erre némi igazí­tással fentartja közleményét, sőt következőleg egészíti ki: a pesti zászlóalj keresztanyja ki­rályné ő Felsége, a budaié Klotild főher­cegnő, a pozsonyié a belga királyné ő felsége, a kassaié Erzsébet főhercegasszony (József ná­dor leánya), a kolozsvárié gr. Andrássy Gyu­­láné a zágrábié Rauch Levinné lesznek. Üzleti tudósítás. A szegedi Lloyd-társulat tánsürg­önyei. Berlin, szept. 29. Lanyha forgalom, kész búza 62/,, rozs 49%, 49, 48 tallér. Hamburg, szept. 29. Csekély vételkedv, kész búza 117, oct. 115­/,, nov. 114, rozs 81, 81, 807, mark banco Paris, szept. 29. A liszt ára csökkent. Köln, szept 29. Bágyadt üzlet. * Pest, szept. 29. Meglehetős jó vételkedv, gyenge kínálat, árak szilárdak, kukoricáé krral olcsóbb, más szemesélet változatlan maradt. (K.) Szeged, szeptember 29-én 1869 Gabnaüzletünkben a hangulat múlt tudósításunk óta kissé szilárdabb lett, a forgalom azonban gyenge kínálat, és az izraelita ünnepek következtében kor­látait. Búzában a hangulat lényegesen javult, s múlt heti ára fentartva maradt. Rozs még mindig bágyadt üzletű. Árpa iránt a kérdezősködés meglehetős jó, s teljes árakon kel. Kukorica lanyhább, s 5 krral olcsóbb lett. Zab változatlan. Mai heti piacunkra ismét kevés gabna érkezett, minden szemesélet azonban jó kelendőségnek örvendett. Árjegyzéseink a múlt hetiek Bécsi pénzárfolyam­ szept. 29-éti. 5% metalliquus 58 90 Nemzeti kölcsön 67.90 1860-ki sorsjegy 92 26 Bankrészvények . 705.— Hitelintéz, részv. London . . . Ezüst . . . , Arany . , 253.75 122 20 120.25­5.83 V i z á I I á 9. Szeptember 30. Szeged 2' 6' 0“' 0 fölött. Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Nyilttér.*) Helyreig­azítás. A „Szegedi Híradó“ f. évi szeptember 23-ról kelt 73-dik számának „Nyiltterépen“ Lipták Bálint ó-kanizsai vendéglős neve alatt megjelent, a szegedi rendőrséget átalában, s igénytelen személyemet különösen a tények részakaratú elferdítése által gyanúsító nyilat­kozatnak kellő értékére leendő leszállítása te­kintetéből, a t. c. közönséget a valódi tény­állással megismertetni becsületbeli kötelessé­gemnek ismerem. F. évi szeptember 15-dikén a Wagner­­vendéglő udvari mulató helyén összegyűlt ven­dégkoszorú figyelmét egyik asztalnál ülő négy tagból álló társaság vonta magára, melynek egyik tagja — nem mint nyilatkozó L. B. mondja : „jó kedvben mulatott“ — hanem oly botrányos és minden társadalmi illemet és szemérmet nélkülöző és az emberi méltó­ságot porbaalázó dőzsölést vitt véghez, mely a legaljasabb bordélyházak büntett légkörében talán, de egy művelt emberekből álló díszes körben semmi esetre sem tűrhető el; neve­zetesen parázna, s a tisztességes erkölcsöket, s a jelenvolt hölgyek szemérem érzetét leg­mélyebben sértő erkölcstelen galád megjegy­zései által maga iránt közutálatot ébresztett, s még ez nem volt elég, hanem lábait az asztalra fölrakván, az üvegeket és poharakat mások személybiztonságának veszélyezteté­sére lerugdosta; és még itt sem állt meg, hanem egy széket fölragadván , azt maga kö­rül sebességgel kezdte forgatni, s rémülettel törte el a közelében ülőket, hogy ezek helyeik­ről félrevonulni kényteleníttetések. Éhez járult még a 34-dik szám alatti bérkocsis Podráska Tamás interventiója, kit az említett díszes társaság fennebb leirt ga­rázdálkodó tagja fölfogadott, és kifizetni el­­felejtett, s ki folytonos követelésével L. B. garázdálkodó társát oly káromkodásra ragadta, mit papírra tenni tilt az illedelem. Ekkor a jelenlevők közül többen fölszólíta­­nak, hogy inteném meg a rakoncátlankodót, mit én hivatalos állásomhoz képest kötelességsze­­rűnek tartván , meg is tettem. Azonban be­avatkozásomnál a legnagyobb óvatosságot és illemet tanúsítottam, s látván, hogy L. B. a legjózanabb a társaságban, ötöt figyelmeztet­tem halk hangon, és egész hiedelemmel, hogy bírná reá garázdálkodó társát félrevonulásra és az említett bérkocsis kifizetésére, miután további jelenléte közerkölcsiségi és rendőri tekintetekből el nem tűrhető. Erre L B. a legdurvább hangon rám támadt, és istenemet káromolva kilétemet kérdezte; s midőn ma­gamat megneveztem, nagy hetykén igy kiál­tott: „hát ez az alkotmányos szabadság az istenét az urnak? ha az én vendéglőmben egy esküdt szólni mer, azt én kidobom!“ Ezen megtámadás káromlással vegyítve arra birt, hogy a vendégek kivonatának en­gedve, a városházától két csendőrt a hely­színére hoztam, és az illetőt eltávolítani akar­tam; azonban ez tettlegességekre akar­ván vetemedni, s ezt én hivatalos állásommal összeférhetőnek nem tartván, a belvárosi csend­biztosért küldöttem, ki L. Bálintot, mint, ki a botrányt tetőpontra emelé, miután a föl­­­szólításnak ezúttal sem engedett, tisztéhez képest eltávolítá. Az elősoroltakon kívül a botrányt tető­pontra emelte azon körülmény, s L. B. kihívó magaviselete, hogy midőn őt első ízben szép szerével figyelmeztetem, hogy hagyjon föl botrányos viseletével és undok káromlásaival, mert különben kénytelen leszek őt eltávolít­tatni, hetvenkedve azt felelte: „szeretném én azt látni az 1..........t az urnak.“ Ez a dolog hű tényállása. Hogy elkísér­­tetése után L. Bálinttal mi történt? nem tu­dom , ezt fölvilágosítani a csendbiztos képes leend, ha annak szükségességét látja. Annyi azonban bizonyos, hogy L. B. ellen a köz­­erkölcsiség elleni vétség és a rendőrség el­lenében tanúsított ellenszegülés miatt a föl­jelentés 2393/869. sz. a. a főkapitányi hivatal­hoz másnap, azaz f. évi szept. 16-án benyuj­­tatott, mely mai napig érdemileg elintézve nincs. Végül az alkotmányos szabadságra nézve tett megjegyzésére L. B.-nak megjegyzem­ el nem mulaszthatom, hogy az alkotmányos sza­badság fogalma nem ugyanazonos a féktelen­séggel. Angolhonban, az alkotmányosság ho­nában, példás rend uralkodik, a rendőrség mintaszerű, s annak ellenszegülni a legma­gasabb állású egyén sem bátorkodik. L. B. te­hát nem panaszkodhatik, hogy vele méltat­lanság történt, mert hazai törvényeink sze­rint korábbi időben az istenkáromlók a hóhér által szoktak megseprőztetni. Kérem t. szerkesztő urat, hogy ezen provocált helyreigazításnak becses lapja jövő számában helyt adni szíveskedjék. Szegeden, 1869-dik évi szept. 25. Fököry Pál , h. segéd­kapitány. *) Az e rovatban küzdöttekért nem vállal fele­­lősséget a Szerk.

Next