Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-10-17 / 83. szám

* Könyvészeti. Heckenast G. kadásából a következő uj könyveket kaptuk: 1. Olajáé. Elmélkedések, fohászok és imák hölgyek szá­mára, olvasó és imakönyvül irta Tompa Mi­hály. Második kiadás. Ára 1 frt 40 kr. 2. A magyar váltó eljárás a szükséges peres és nem peres bírói határozatok és beadványok gyűjteményével sat. Szerkesztő Szeniczey Gusz­táv. Ára a terjedelmes műnek 2 frt 50 kr. 3. A birói ügyvitel kérdések és feleletekben, szerkesztette Knorr Alajos. Ára 80 kr. 4. Harctan, összeállította és a magyar tud. egye­temen előadja gr. Pongrácz Károly. Első kötet. Ára 1 frt. 5. Az 1865—7 és 1868-ik évi törvények, úgy az azok életbeléptetése és végrehajtása tárgyában kibocsájtott miniszteri rendeletek gyűjteménye. Hivatalos adatok után közli Szeniczey Gusztáv. Harmadik és negye­dik füzet, 1 — 1 füzet ára 1 frt. 6. Függe­lék az uj törvénykezési rendtartás­hoz. Harmadik folyam 1869. Első füzet. Ára 80 kr. 7. Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szőlődézsmaváltság keresztülvi­telénél. Irta Gyürki Antal. Ára 80 kr. 8. A magyar katonai nevelés és Ludoviceum felállításának ügye. Irta Tóth Ágoston honvéd­­ezredes. Ára 15 kr. 9. Tarka világ és ké­pes regélő 13—16-ik füzete. Egy füzet ára 25 kr. — Továbbá a következő, 1870-ik évre szóló naptárakat: 1. Családi naptár. Ára 60 kr. 2. Protestáns naptár. Ára 50 kr. 3. Falusi gazda naptára. Ára 80 kr. 4. István bácsi naptára Ára 50 kr. 5. Ma­gyar nők naptára. Ára 60 kr. 6. Ország­gyűlési naptár. Ára 60 kr. 7. Borászati naptár. Ára 80 kr. 8. Első magyar katonai nap. Ára 60 kr. 9. Honvéd naptár, ára 60 kr. 10. Ba­lpárt­i népnaptár. Ára 50 kr. 11. Magyar nép naptára. Ára 25 kr. 12. A „Nép Zászlója“ naptára. Ára 40 kr. 13. Nemzeti naptár. Ára 20 kr. 14. Kis gazdák naptára. Ára 30 kr.,15. Neves­sünk. Új­ humoristikus naptár. Ára 40 kr. Színészet. Csütörtökön adatott : „Így vagy úgy, vagy. Egy rosz ember“. Rosen Gyulának, a bécsi Károlyszínház „Leib“-poétájának egyik gyönge vígjátéka, melynek gyarlóságait csak igen eleven, gyors tempójú kivitel feledtetheti el némileg. A „rosz ember“ különösen finom jellemzőt, ügyes, fürge játszót igényel, kiben a humor önkénytesen, minden erőmegfeszítés nélkül nyilatkozik. Halmyt azonban alakja, frissesége, kedvesen csevegő beszéde, sympathies hangja, bizonyos eredeti mesterkéletlensége mind a víg-, mind a daljátékban (mint azt pl. a „Szerelmi varázsitalban“ is tapasztalok) in­kább a „Natur­bursch“-féle szakmára képesítik s eszerint ő nem vitte saját képen a szerepet, hanem hagyta magát vinni annak hullámai által, de tagadhatlan, hogy fönnemlített tu­lajdonságai folytán még így is igen tetszett. Gon­da (Szigori) nem igazolja azon re­ményeket , melyeket első föllépte keltett. Szögletes magatartásának még Pythagoras is örülne és emlékező tehetségével örök háború­ban van. Egy kis fesztelenség, és ne lessük annyira a súgót, ki úgyis eléggé gondosko­dik arról, hogy őt mindig előbb halljuk, mint az illető szereplőt, úgy hogy közönsé­günk egyszeri fizetés mellett kétszeresen élvez. Az Eőry-pár (Lujza, Béla) még eddig nem volt képes bennünket afelől meggyőzni, hogy alakítási tehetsége és ízlése van, m­íg Harányiné (Sára) elegáns modort és el­més fölfogást tanúsít. F­o­d­o­r­n­é (Anna) és G­ó­z­o­n Ida (Emma) igen kedvesen játsztak. Szathmári (Bokros) ott, hol nem kar­­rikírozott, a finomabb idegzetű és értelmű közönséget is komikai ereje által derültségbe hozta. Pénteken színre került: „Szerelmi va­rázsital, és itt volt először alkalmunk Gyal­­­­a­i Idát (Rózsi) hallani. Természetes, hogy végleges ítéletet nem hozhatunk felőle, de talán nem csalódunk, ha szép jövőt ígérünk neki. Rokonszenves, hajlékony sopránja, szín­padi alakja és ízletes toilettje igen megnye­rők, másrészt tagadhatatlan, hogy éneke és játéka igen primitív ponton állanak. Lehet, hogy iskolázatlansága és kifejlett, jellemző modor hiánya a színpaddal való ritka érint­kezésének következménye, és azért hiszszük, hogy tanulmányozás és gyakorlat folytán célt fog érni. Sághyné (Margit) az untatásig nehéz­kes és színtelen minden szerepében. Szép (Harcosi) ellenben mindinkább ki­vívja a közönség megelégedését ; borbélya igen drastikus hatású. Az operettet megelőzte Moser vígjátéka: „Meghívom az őrnagyot“, melyben Fodorné (Eliza) és kivált Marosi (Karbonéi) a kis­számú közönséget igen jól mulattatták. K. L. T egyesek. * Király ő Felségét keleti útján a „P. Lt.“ szerint köv. urak kisérik: gr. Belle­­garde mint urmester, b. Becholth­eim, gróf Uexküll, Kriegshausner, Groller hadsegédek, gr. Szirmay szolgálattevő tiszt, továbbá Reck és Krausz ezredesek, Tegetthof és Fűnek a tengerészettől. A polgári osztályból Braun iro­­daigazgató, Pápay tanácsos, bg. Hohenlohe főudvarmester, gr. Beust, gr. Andrássy, Piener, Hoffmann, Teschenberg, Vraniczany, Raymond Mayr, Branko és két orvos. — Haydan Efendi, bécsi török követ legközelebb Konstantinápoly­­ba megy, hogy ő Felségét otthon fogadja és Suezbe kisérje. — Ő Felsége od­ 25 én Ba­­ziáson ül hajóra. — A tervezett állami rendőrségre vonatkozólag arról értesül a „Hon“, hogy az ezt illető törvényjavaslatot a belügyminisz­térium már elkészítette, s az igazságügyi mi­nisztériummal közölte, mely jogi szempontból megteendi a netán szükségeseknek mutatkozó módosításokat. * A honvédelmi minisztérium ér­tekezletet tartott újabb tiszti kinevezésk fölött. Néhány nap múlva 7 őrnagy, 15 százados és 36 al- és főhadnagy neveztetik ki. A közgazdasági minisztériumban jelenleg tanácskozások folynak a rész­vény­tár­sulati törvényjavaslat tárgyában. A javaslatot, mint a „Szűk“ értesül, legtöbb pontjaiban liberális szellem lengi át. A concessio-rend­­szerrel a többi között a javaslat teljesen sza­kít, a kormány felügyeleti jogát megszorítja, s a concessiókat általában csak a jegybankok és vasutaknál alkalmazza. A javaslat ilyképen a legkedvezőbb fogadtatásra számíthat. * A kereskedelmi miniszter, te­kintettel a selyemtenyésztésre, mint egyik nagy jövővel bíró iparágra, melynek fejlesz­tését igen elősegítik a kis­tenyésztők jelesle­­jeinek kiosztott jutalmak, fölhívja a törvény­­hatóságokat, hogy a területükön létező kis­­tenyésztők jeleslejeinek szigorú bírálat után egybeállított névsorát hozzá terjeszszék föl, minisztériuma költségvetéséhez arányított ju­talmak kiosztása végett. * Az új kerületi honvédőrmes­terek, kiket a napokban neveztek ki, szi­gorú parancsot kaptak, hogy mihelyt közbe­­kapják kinevezési okmányaikat, jelentsék ma­gukat azonnal illető köz­­parancsnokságaiknál a szükséges utasítások átvétele végett. Az illető intendánsokat már utasították, hogy vezessék be ezen őrmestereket a nyilvántartás munkájába. . * Tréfort választóinak meghívására megjelent Pápán , a legnagyobb lelkesedés­sel s ünnepélyet fogadtatott. Hogy a stereotip fáklyászene sem maradt el, magától értető­dik. Trefort higgadt programra­ beszéde nagy megelégedést keltett. * Képviselőválasztás: Oláhfaluban a kormányi kineveztetés folytán visszalépett Hi­­libi Gál János helyébe Henter Géza jobb­oldalit választották meg e hó 7­ dikén kép­viselőnek. — B. Wenkheim Béla — a „Szék“ tudósítása szerint — közelebb nemcsak meg­­újítá lemondását, hanem az el is fogad­tatott. Gr. Andrássy Gyula bécsi utazása ez ügygyel lett volna kapcsolatban. — Addig ismétlik a belügyminiszter lemondását, hogy egyszer majd mégis csak igaz lesz. * Erdélyből, Alsó-Fehér megyéből i­járt, hogy ott némely megyében a románok megta­gadták a honvédségbe soroztatásuk alkalmá­val az esküt. Ennyire ment a román vezér­férfiak izgatása; hajdanában szolgái és eszkö­zei valának a reactionak, mely egyaránt el­nyomott minden népet, é­s ma ugyanezen reactionak malmára hajtják a vizet. Sajnos, hogy a román nép még mindig hallgat e hi­telt vesztett férfiakra s félrevezettetni engedi magát! Ezt a reactionarius agitatiót leginkább jelzi az, hogy a honvédség a közös hadsereg­gel állíttatik szembe, és a román hadkötele­­ze­tek minden ellenvetés nélkül teszik le az osztrák-magyar hadseregben az esküt. * Bécsben a magyarok illetősége iránt ismét kérdés merült föl, hogy monarchiai polgároknak, vagy külföldieknek tekintesse­­nek-e? A városi jogügyi bizottság e kérdést úgy döntötte el, hogy a magyar ugyan az osztrák-magyar monarchia polgára, de nem külön osztrák polgár, mi különösen a véd­­törvényből is kitűnik s a dualismusból kö­vetkezik. * A dalmátiai zavargások. Catta­­ro és kerülete a lajtántúli minisztertanács hatá­rozata folytán kivételes állapotba helyeztetett. A „Triester Ztg.* a következőket írja a for­rongásról: „Bécsből távirati uton parancs ér­kezett, hogy valamennyi rendelkezés alatt le­vő hajó a cattarói partok felé indíttassék. Az „Andreas Hofer“ és a „Lucia“ kijavításán éj­jel nappal dolgoznak s mindkét hajó 11-én elindul Cattaroba. Ezen kívül két ágyunaszá­­dot, mely útban volt kelet felé, táviratilag visz­­szahivták a dalmátiai partokra. A mint a ké­születekből kitetszik, az uj védtörvény s az adómegtagadás folytán keletkezett zavarok dé­li Dalmátiában komoly jelleget öltöttek. Meg­bízható egyének beszélik, hogy a véres össze­ütközés, mely a katonaság és népség között történt, a katonaságnak 30 halottjába került. Wagner altábornagy, a dalmátiai helytartó, egy Lloyd gőzössel rögtön a helyszínére sie­tett, de mint beszélik, kíséretének csekély száma miatt be sem mert szállani Cattaroban. A crivoserie, pastrovicchio és zuppai kerüle­tek hallomás szerint nyílt lázadásban vannak. Beszélik, hogy a gabna- és a lisztkereskedők készleteiket ingyen osztják szét a felkelők kö­zött.­­ A „Triester Zig“ e zavargásokat egy­részről a déldalmátiai népesség anyagi és szel­­lem­i fejletlenségének tulajdonítja, másrész­ről pedig azon izgatásnak, mely Montenegro, Bosnia s a Hercegovina felöl jő s nem céloz kevesebbet, mint a nevezett területek terjesz­kedését egész a tengerpartig. * Magyar-román szótár. Irta Baritiu György, brassói esküdt-polgár, az erdélyi ro­mán irodalmi társulatnak tagja és titoknoka sat. Brassó, 1869. 8 adrét. 41 iv. Ára kemé­nyen kötve 3 frt 70 kr, fűzve 3 frt 20 kr o. é. Ezen szótárt, melynek szükségét már is szá­mos hazafi érezte, megszerezhetni vagy posta utján a szerzőtől, vagy könyvárusok által. — „Die Tages Pre­sse.“ Ily cim alatt jelen meg Bécsben mától fogva egy legnagyobb stylben tartott politikai napilap. — Független lévén minden irányban, a politika valamint a sociális és nemzetgazdászati kérdések terén a legszabadelvűbb fejlődésért fog küzdeni. A lap álláspontja német. A tárcába a legnevezetesebb német írók dolgoznak, u. m. Bodenstedt, Ger­­stäcker, Gottschall, Hackländer, Henvegh­, Heyse, Kletke Hermann, Kurz Hermann, Mühlbach Lujza stb. stb. A „Tages Presse“ egy nagy ere­deti regénynyel nyitja meg tárcáját, melyet nagyobb regények fognak követni Hackländer, Brachvogel, Mühlbach Lujza s másoktól.­­ Azonkívül hetenkint egy igen érdekes ingyen­mellékletet hozand az új napilap, „Politische Frauenzeitung“ (Politikai női újság) cím alatt. Ez a nővilág feladataival a házban, a társadalomban és az államban kimerítőleg fog­­lalkozand, igyekezvén a nőket a politika terén tájékozni. Otto Lujza, Polko Eitz és más író­nők és írók hosszú sora ígérték tevékenysé­güket e női lapnak. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. A kézműipar életfeladata, tekin­tettel Szegedre. III. Takarékosság a műhelyben. Ha életfeladatnak találtuk a kézműipa­­ros szakadatlan foglalkozását raktározás, élénk üzlet és közmunkájára való előlegezés által, úgy nem kevésbé annak tartjuk még a nyers­anyagok olcsó beszerzését, valamint a lehető legolcsóbb munkaerők alkalmazását is. Hogy e kettő valóban az életfeladatok­hoz tartozik, könnyen fölérhető, ha megem­eljük, miszerint csak ezek tesznek alkal­massá a versenyezésre, mire mai napság min­den iparos, kicsiny vagy nagy, egyaránt rá­szorul. És ha meggondoljuk, hogy a kis iparnak a gazdag, minden segédeszközökkel bőven fölszerelt, minden helyzetben könnyen mozgó gyáriparral kell versenyeznie, mely, hogy szédelgő magas hitélet , szilárdan fönn­tarthassa, hogy munkásait s gépeit folytono­san foglalatoskodtathassa, tehát üzletének a legélénkebb folyama legyen , igyekszik szak­társait a piacról leszorítani és azon egyedül uralkodni: megérthetjük, mennyi küzdelembe kerül a kis iparnak, mellette csak tengődni is. Mily törpe azzal szemben a kézműipar tehetsége és mily jelentéktelen az ő műkö­dése ! Valóban egész léte csak egy élethalál­­küzdés, hiába jajgat, panaszol és görnyedez a borzasztó nyomás alatt; ha megmarad régi állapotában eltiportatik, miként a hatalmas­kodó ember útjában levő, bár szorgalmas és ártatlan hangya. A versenynél az lévén a nyertes, akinek előnye van vagy ilyent nyújt, iparművekkel a vevő­közönséggel szemben az lesz a boldog, aki áruit olcsóbban adhatja. Ily kedvezményt csak azon iparos nyújthat, aki lehető legol­csóbban termelhet. Olcsó termeléshez szüksé­ges, hogy a nyersanyagot ott és akkor sze­rezze be, hol és mikor annak ára a jósághoz aránylag legkedvezőbb, legkisebb; de nem kevésbé függ az olcsó beszerzés a módtól is, mert szabály az: minél tömegesebb a vétel, annál kedvezőbb az ár. Ámde ez alkalmak és módok fölhasználása csak a pénzes emberek hatalmában van. A képműiparos, mint egyes ember, az ő nyomorúságos állapotában tehe­tetlen e tekintetben, ő függ az eshetőségek­től; a nyersanyagot csak kis részletekben, csak akkor és annyit szerezvén be, mikor és amennyire a napi szükséglet födözésére épen szüksége van, aránylag mindig legdrágábban fizeti meg, nem is tekintve azon körülményt, hogy inkábbára hitelre vesz, midőn az eladó még magas kamatot is számít bele, így lehe­tetlen neki olcsóság tekintetben lépést tartani a nagy iparossal. Különösen oly helyeken, s ezekhez tar­tozik Szeged is, melyek maguk iparbeli nyers­termékekben oly szegények, és más­különben is távol esnek a nyersanyagok piacaitól; kü­lönösen oly országok, mint hazánk, hol a nyerstermékek előkészítése még zsenge korá­ban van, nem lévén a lakosságnak sem ele­gendő ügyessége sem ereje, de, úgy látszik, kedve sem, hol majd mindenben a messze külföld előkészítő iparára szorítkozik; két­­szerte nehéz a kézműiparnak zöld ágra jutni, vagy csak megóvni is magát a gyáripar agyonnyomásától. Hiszen látjuk, még a kis­iparosnak szükséges minden dolgokban bővel­kedő külföldön is mily nehéz sorsa van, és hogy még ott is közös önvédelemre és ön­segélyzésre sorakozni kénytelen. Az önvédelem és önsegély pedig egyedül az egyesülés, a társasulásban található föl, midőn sokan képeznek oly erőt s oly gátat, hogy a veszedelmet visszatarthassák, vissza­vethessék. Hogy a nyersanyagok tömeges beszer­zése mellett sok, eddig, mondhatjuk hiába kivetett pénz megmarad az iparos zsebében, kézenfekvő dolog. És hogy mai napság min­den lehető dolognál a legszigorúbb takarékos­ság elvét kell követni, az is félreismerh­etlen igazság. Föl tehát­ egyesüljenek az egy és ugyan­azon anyagból dolgozó iparosok oly célból, hogy a nyersanyagot nagyban, tehát lehető legolcsóbban vásárolják a részvényesek szá­mára ott és akkor, hol és mikor legkedve­zőbb idő és hely kínálkozik. Szabadítsák föl magukat a közvetítő kereskedés önkényű árszabása alól, alakuljanak maguk egy keres­kedőtestületté, mely iparos társaikat függet­lenné tegye két-három ember üzérkedésből folyó, a nyúzáshoz oly igen hasonlító zsar­nokságától. Nyersanyagból mindig kellő mennyiség készen fek­vén, a mester bármily időben, akármily csekély mennyiségben jó és olcsó, sokszor alighanem még a legalsóbb napi ár­folyamnál is olcsóbb portékára tehet szert és képes lesz készítményeit szintén oly áron és jóságban és mindig kellő mennyiségben ad­hatni, mint bármely versenytárs. Máday M. (Vége következik.) Üzleti tudósítás. A szegedi Lloyd-társulat távsürgönyei. Berlin, okt. 16. Javult irány, kész búza 68­­, nov. 587,, tavaszi átadásra 62%, rozs 40%, 47, 46 tallér. Hamburg, okt. 16. Szilárd üzlet, kész búza 114, nov. II­, tavaszi átadásra 112, rozs 69, 79, 79 m­. h. Zürich,, okt. 16. Élettelen üzlet, árak csökkentek. London, okt. 16. Korlátolt forgalom, olcsóbb árkeret. Páris, okt. 16. Lisztben az üzlet csendes Pest, okt. 16. Csendes üzlet, árak változatlanok (A.) Szeged, október 16-án 1869. Időjárásunk e hét kezdetén derült volt, s csak tegnap vált egy kissé nedvessé, ma azonban ismét derült, a mérséklet nappal enyhe kellemes, reggel és éjjel hűvös. Új vetéseinkre a tegnapi eső igen kívánatos volt mert ezek rég nélkülözik már az éltető nedvet, a rep­cevetés meglehetős szépen áll, a búzavetés még nincs mindenütt bevégezve, s gazdáink a nedves idő beál­­tával erélyesen munkálkodnak, hogy még idejében végezhessék az őszi vetéseket. A külföldi gabnapiacok iránya e héten kevés vál­tozásokat tüntettek fel. Angolországban a belföldi behozatalok ugyan gyérek, de annál több gabna érkezik hajókon a piacra, s az árkeret folytonos csökkenését vonják maguk után. Franciaországban az üzlet csendes, a de­partmenti piacokon a forgalom igen gyenge, miután itt is belföldi behozatalok hiányzanak. Németország piacai élénk üzletet tanúsítottak, mely azonban a speculatio műveleteiből eredt, és így reánk nézve nem szolgál irányadóul. Szász­ország és Hollandiába­n­ a gabnaüzlet tökéletesen pang. Belföldi vidéki piacainkról élettelen üzletet jeleznek, mert a tulajdonosok olcsóbb árakon készleteiken nem akarnak túladni, a vevők pedig az általános lanyha hangulat következtében vásárlásoktól tartózkodnak. A pesti gabnatőzsdén az üzlet majdnem teljesen szünetel, alig emlékezhetünk vissza, hogy mikor mutatott fel Pest oly gyenge forgalmat, mint jelenleg, pedig most nagyszerű malomipara, mely na­­­ponként körülbelül 3000 mérő búzát igényel, a mal­mok persze jelenleg nem nagy erővel dolgoznak, mert a jelenlegi magas búza árak folytán , a liszttel nem versenyezhetnek a külföldi piacokon. A búza árkelete e héten alig tarthatta tol magát, más gaboanemekben pedig az üzlet alig említésre méltó. Helybeli gabnaüzletünk múlt tudósítá­sunk óta kevés változást szenvedett, a forgalom va­­­lam­int a vevők úgy a tulajdonosok tartózkodása kö­vetkeztében igen korlátolt maradt. Búza az egész héten alig forgalmazott 8­00 vagy 10,000 mérőt, s ez is nagyobbrészt belföldi szám­adásra kelt. "

Next