Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-11-28 / 95. szám
zése nélkül a hon határain kívül kitört zendülés fékezésére fordíttatik? Milítics Szvetozár, kinek választását a ház csak a múlt ülésben igazolta, egyszerre két interpellátióval és két határozati javaslattal köszöntött be, szokás szerint olvasva, melylyel egy egész órát vett igénybe. Interpellatiói egyike szintén a dalmát ügyekre vonatkozik és kérdi, van-e tudomása a minisztériumnak arról, hogy Kuhn közös hadügyminiszter teljhatalommal ruházta föl tábornokait, kik ott most bírósági hatalmat is gyakorolnak. Második interpellatiójában a szerb kongressus egybehivatását sürgeti, melyet mint tudva van, az ő és párthívei zavargása folytán oszlatott fel a metropolita. Határozati javaslataiban ki kívánja mondatni, hogy a magyar hadsereg vezéreltessék vissza Dalmatiából és helyeztessék el itthon; továbbá, hogy ő Felsége figyelmét irányozza a minisztérium az osztrák tartományokban levő állapotokra, melyek sok részben nem alkotmányosak és a XII. t. cikk kiegyezkedési feltételeivel nem egyeztethetők meg. Ezután Rajner Pál belggyminiszter válaszolt a tófalvi ügyben tett interpellátióra. Válaszában kiemeli, hogy az ügyet Román Sándor sokkal sötétebb színekben adta elő, mint az valóban van. Aport. csak akkor fogott a jogérvényes ítélet végrehajtásához, midőn a tófalvi lakosok a legméltányosabb ajánlatokat is visszautasították. Egyébiránt nincsenek a szabad ég alá kihajtva, hanem, miután onnan addig, míg kiküldöttjük ő Felségénél ügyükben nem járt el, nem akarnak távozni, nappal a falun kívül gunyhóban tartózkodnak, éjjelre visszatérnek falujukba. A belügyminiszter továbbá előadja, hogy éber szemmel tartotta az egész ügyet, és ez alkalommal oly adatok jutottak birtokába, melyek izgató kezet árulnak el. így, i. é. nov. 1-jén a rendőrség nyomába jött, hogy a tófalviak közt 200 darab Napoleon d’or osztatott ki, és hogy egyegy gazdára ebből 70 frt jutott, miről annak idején jelentést fog tenni. A ház a választ tudomásul vette. Madarász és a szélsőbal tagadják, hogy a ház e válasz iránt nyilatkozhatnék, mielőtt Román Sándor nyilatkozott volna. Ebből hosszas házszabályi vita kerekedett, mire Rajner miniszter kijelenti, hogy ő arról nem tehet, ha az interpelláló a válasz alatt elhagyja a házat, mint tévé azt Román Sándor. Erre a ház napirendre tért. Napirend a bankenquéte tagjaira való szavazás. A baloldal nem szavazott, a szavazás eredménye a holnapi ülésben fog kihirdettetni. Megemlítjük még, hogy Lónyay pénzügyminiszter benyújtá a köztek, minisztérium költségvetését , mely a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Végül tárgyaltatott a pénzügyi bizotttság jelentése a pénzügyminisztériumnak az 1868. évi állami zárszámadásokat magában foglaló előterjesztése tárgyában. Színészet. Szombaton Gózon Ida, az itteni színtársulat legjobb női tagjának jutatomjátékául „Lowoodi árva“ ismert Birchpfeifferiáda került színre. Közönség igen szép számmal jelent meg , szívélyesen fogadta naivánkat és virágcsokrokkal , a darab folytán pedig sokszoros tapssal tüntette ki. A rokonszenv e nyilvános jeleit Gózon I. eddigi lelkiismeretes működéséért megérdemelte, de „Jane“ szerepének választásában jó géniusza cserbenhagyta. Az előjátékban ugyan, hol a hajadonság ébredő öntudata a gyermekség , traditióit lerombolja és annak vadságát nemes büszkeség váltja fel, úgy hogy a vádlottból hatalmas vádló lesz, mind magatartás, mind hevesen és meggyőzőleg ömlengő beszédben szigorúbb igényeknek is megfelelt; de Rochester házában - a szerelmi vallomás jelenetének alig föltétlen kivételével -- nem volt többé helyén. A szerény, de öntudatos, érzelmeit okossága által elfojtó, szenvedés- és megaláztatásban is mindig önmagához méltó leányzó helyett ő egy kissé nagyon is elbizakodott, sőt raffinirözött közönséges gouvernante-ot állított elénk, kiről azonnal el lehetett mondani, hogy „tudja Pál, mit kaszál.“ ^ * Komáromi is nagy balfogást követett el Rochester szerepében; e paradox jellemnek sem valódi ridegségét, sem az ez alatt szunyngadozó nemes szikrát nem tüntette ki; éreztük, hogy e ridegség csinált, de ami több, hogy vonzalma nem más, mint látszólagos akadályok által nagyra nőtt szeszély. Fodorné (Reed) hidegvérű, csak a gyűlölet által némileg színezett szerepében igen helyén volt. Gyallai Ida (Georgine) pazar, de fölötte izléses amazon-ruhája — megtapsoltatok; szeretnők ugyanezt játékáról is mondani. Hogy egy ügyesen szerkesztett, a kor szelleméhez simuló szinlap mily vonzerővel bír, azt a következő napon tapasztaltuk, hol Lukácsynak egyik ephemer értékű és hatású újabb darabja: „A zsidó (!) apáca és József Szeged szab. kir. város iskolaszékének 1869. évi nov. hó 13-án a városi tanácsteremben tartott üléséről. (Vége.) 95. Elnök előterjeszti, miszerint a rókus- és móravárosi iskolában biztos értesülése szerint a hit- és erkölcstan tanításáról gondoskodva nincs. V. — A hit- és erkölcstan tanításáról az 1868. XXXVIII. t. c. 57. §-a szerint a hitfelekezetek tartoznak gondoskodni, ezen törvényes intézkedés érvényesítése végett azon körülményről, hogy a rókus- és móravárosi iskolákban a hit- és erkölcstan tanításáról gondoskodva nincs, a békés-csongrádmegyei tanfelügyelő értesíttetik. 96. Olvastatott Deák Gyula gyógyszerésznek f. évi okt. 25-én kelt levele, melyben tudatja, hogy a rókusi iskolák gondnokságát elfogadja. V.— Örvendetes tudomásul vétetik. 97. Olvastatott Deák Gyula iskolagondnoknak levele, melyben a rókusi leányiskolánál rész karban levő ablakok kijavítását eszközöltetni kéri. V. — Miután e tárgyban már elnökileg intézkedés létetett, mint fölülhaladott tudomásul vétetik. 98. Olvastatott Fodor Istvánnak, mint az ágostai felekezet eddigi iskolájának átvétele s községivé leendő átalakításával megbízott bizottság elnökének e tárgyban 1869. évi okt. 12-én kelt jelentése. V. — A jelentés tudomásul vétetik s az eddigi ágostai felekezeti iskolában talált fölszerelvények az iskolaszék által átvétetnek, hely adatván azonban az ágostai hitfelekezet abbeli kívánságának, hogy ezen tárgyakat, ha idővel azokra szüksége lenne, visszavehesse, s e célból utasíttatik a kiküldött bizottság , miszerint az átveendő tárgyakról szabályszerű leltárt készítsen, minden egyes tárgynak becsértékét határozza meg, s ezen leltárt egyrészről az ágostai hitközség törvényes képviselője , másrészről pedig Fodor István, mint az e tárgyban kiküldött bizottság elnöke az iskolaszék nevében írja alá. Az iskolai helyiség tekintetében pedig, micsászár, vagy kapucinus és ursulitanár a szakadásig zsúfolt ház előtt itt először adatott. A főszereplők közt első helyen említendők Komáromi (Páter Leonardo), ki született kapucinus, és Fodorné (Judith), ki valahára kibontakozott téli álmából és meglepő szenvedélyt fejtett ki. Igen dicséretesen működtek még Gózon Ida (Celline) és Tóth (Ábrahám), ki fölötte sikerült markban jelent meg. Haray (Lévi) komikumának súlypontját légberöpített és szájával fölfogott pattogatott kukoricamagokba helyező, ami a jelenlévő mindenféle inasoknak szerfölött tetszett. Vezéri mint József császár jól nézett ki; egyebet nem mondhatunk róla. Marosi egy némát jól jellemzett, csak azt nem tudjuk, hol vette 1785-ben azt a gyufák Szathmári néhány szóból álló koldus-szerepével nagy derültséget okozott. Kedden Vezéri folyékony fordításában itt először adatott: „Piquet-játék“, egy fölvonásos igen elmés darabka, mely csak azért puffant el hatástalanul, mert a szerepek tökéletlen elsajátítása a kellő tempót lehetetlenné tette; csak Marosi (Mercier) tartotta fönn némikép e novitást. Ezt követte a már nagyon is elcsépelt „Férj az ajtó előtt“, mely operettében egyedül Halmy töltötte be helyét, ámbár a könnyelmű Ducroquet jellemébe oly szenvelgő momentumokat hozott, melyek abba semmiképen sem illenek, ha azokat komolyan veszszük, mint Halmy. Berzsenyi Julia (Susanne) játék- és énekben még mindig darabos és nem tud csinosan öltözködni — a rózsaszínű selyemruha dacára. Kedvezőbben nyilatkozhatunk Gyallai Idáról, ki Róza szerepében mind játék-, mind énekre nézve haladást tanúsított, toilettje is kifogástalan volt. Szerdán színre került : „Harminc év egy kártyás életéből“. E hatásos francia ódonság itt a legjobb kezekben volt. Komáromi (György), Tóth (Warning) és Gózon Ida (Amália) a főszerepekben az est pálmájáért versenyeztek és az utolsó felvonásban megrázólag hatottak. E tragikus „háromságot“ Marosi és különösen Harányiné (Bitman és neje) igen kedélyesen ellensúlyozták. A kisebb szerepek is jól be voltak töltve , csak Gonda (Reußen) szorult szerfölött a súgóra. Az 1868-ki zárszámadás megvizsgálása ügyében, a pénzügyminiszter s a pénzügyi bizottság, sőt a Deák-párt közt fölmerült nézeteltérésről sokat írtak közelebb a lapok, melyek közül az ellenzékiek örömest szerettek volna komolyabb confliktust kihozni a párt és miniszter között. A differentiák kiegyenlítésére azonban, a „P. N.“ szerint, már találtak expedienst, ami nem lenne más, mint a pénzügyminiszter által benyújtandó határozati javaslat, mely szerint kimondja a ház, hogy a zárszámadás tételenkénti megvizsgálása a fölállítandó államszámvevőszékre hagyatik, a számtétel eredményének összehasonlítását az előirányzattal azonban még a ház eszközli. A pénzügyi bizottság ezen véleménye a Deák-párt f. hó 23 diki ülésén tárgyaltatott, s az eredmény következő. A párt elhatározta, hogy ily legfelsőbb számvevő hivatal mindenesetre még ezen ülésszak alatt fölállítandó ugyan, de nem lenne célirányos az ideig, míg ez terjedelmes munkálataival készen nem lesz, az 1868-dik évi még nem hitelesített kimutatások Damocles kardját az összes minisztérium fölött függni engedni. Itt nem a számadások helyes voltáról van szó, hanem azon hiteltúllépések jóváhagyásáról van szó, melyeket a minisztérium csak pártjának bizalmára támaszkodva hajtatott végre. A minisztérium a számadatolások helyessége iránt nem kér fölmentvényt; ez csak akkor következhetnék be, ha a legfőbb szám,evőhivatal azok megvizsgálását befejezte, mi legfölebb csak félév után következik be. Ellenben kívánja a minisztérium, hogy az alsóház nyilatkozzék , várjon az 1868-diki pénzösszegek oly módoni hovafordítását, mint azt a kimutatás tárgyalja, tehát salvo errore , elfogadja-e vagy nem. A párt elhatározta, miszerint a minisztérium e kívonatához képest fog cselekedni, s egy bizottmányt küld ki, melynek feladata Kronau feleségestül (Tóth, Harányiné), Hirschbach és neje (Marosi, Fodorné), továbbá Reinhof sógora Tannenheim (Komáromi) most egymást fölülmúlják hízelgésekben , mert Konradínnal igen előnyös üzleti viszonyban állanak; Kronau, és Hirschbach asszonyok pedig vetélkednek egymással, leányaikat, az egyik Hedviget (Sághyné), a másik Emmát (Gyallai Ida) reá erőszakolni. Azonban Konradin, ki mindeddig csak mint „várfelügyelőnő“ szerepelt, hogy Reinhold nemes lelkéről és önzéstelen szerelméről meggyőződjék, férjül választja őt, és Auenhain urának könnyen sikerül a két leányt barátai számára, kik azokat szeretik, megszerezni, így a darab hármas eljegyzéssel végződik. Ami a fordítást, rendezést, kiállítást és előadást illeti, mindenben Vezéri ügyessége, tapintata, fáradhatlansága és lelkiismeretessége fényes jelei mutatkoztak. Ily kerekded, összevágó, eleven, könnyen folyó, majdnem kifogástalanul derék előadást ez idényben még nem láttunk. Az igen jellemző maszkok és a jól választott toilettek a darab hatását lényegesen növelték. Vezéri, Tóth, Marosi, Komáromi, Harányiné és Fodorné kitűnőleg játsztak és a legkisebb mozzanatig élethű alakokat teremtettek. Gózon Ida hálátlan szerepét mindkép emelte saját egyénisége által. A kisebb szerepekben Szathmári (Stein) Halmy, Eöry, és Gyallai Ida egészen megütötték a mértéket és a Sághy pár is jól kihúzta magát az affaire-ból, így elmondhatjuk, hogy mindnyájan testtel lélekkel voltak feladatuknál, és nem hiányzott sem taps, sem hívás. A szikra, mely a színpadon működőket átvillanyozta, még az Erdélyi Náci vezénylése alatti zenekarra is volt befolyással, mely ma gyönyörűen játszott. Csak egy rakoncátlan csapat gymnasista — rudis , indigentaqua moles — háborgatta ez élvezetdús előadást; ezek minden ágról szakadt alkalommal durva módon kézzel, lábbal és botokkal demonstráltak és tomboltak, az illedelmes közönség nem kis megbotránykozására. K. L. Erre vonatkozólag Justh József és Ghiczy K. adnak be határozati javaslatokat, előbbeni a hazai rovatunkban olvasható deákpárti megállapodás értelmében. Mindkét javaslat kinyomatik s napirendre tűzetik. Ülés vége 1 óra után. TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv után községi iskolának az eddigi ágostai felekezeti iskola helyisége kicsiny, utasíttatik a fölállítandó párthuzamos osztályok részére helyiség fölvételével megbízott bizottság elnöke Wagner Károly, hogy ezen volt ágostai iskola helyett is más iskolai helyiséget keressen s annak idejében jelentést adjon; addig pedig, mig más alkalmas helyiség föl nem vétetik, ideiglenesen elfogadtatik az ágostai egyháztanács abbeli ajánlata, hogy eddigi iskolai helyiségét 60 frt bérért a községivé lett iskola használatába bocsátja. 99. Elnök a tanyai tanítók azon szóbeli kérelmét terjeszti elő, hogy eddig negyedévenként utólagosan kiadott csekély fizetésük ezentúl jövőre havonkint fizettessék ki. V. — A tanyai tanítók előterjesztett kérelme méltányosnak találtatván, Szeged város tanácsa megkerestetik, miszerint a tanyai tanítók fizetését ezentúlra ne évnegyedenkint, hanem havonkint, és pedig hogy a tanítók fizetéseik fölvételénél tanítási napokat ne mulaszszanak , minden hónap utolsó szombatján fizettesse ki , és szíveskedjék egyszersmind fönnhagyni, hogy ha valamely tanítóra az iskolaszék ezen határozata sérelmes lenne, ez fizetése fölvehetésénél az eddigi évnegyedes időközöket vehesse igénybe. 100. Tóth János népiskolai felügyelő előterjeszti, hogy a belvárosi 4-dik osztály a beírott tanulók nagy száma miatt már túlterhelve van, s e túlterheltség okát abban találja, hogy ezen iskolát nemcsak a bel-, hanem a külvárosok lakói is túlságosan igénybe vették. V. — A belvárosi 4-dik osztály túlterheltségének elhárítása tekintetéből utasíttatik Tóth János népiskolai felügyelő, hogy miután a felsővárosi 4-dik osztályban még a tanulók száma úgyis kevés, azon tanulókat, kik a belváros felső szélén, rókus- és felsővároson s igy a felsővárosi 4-dik osztályhoz közelebb laknak, a belvárosi 4-dik osztályból töröltesse ki s a felsővárosi 4-dik osztályba beíratván, ezen osztály látogatására utasítsa. 101. Tóth János népiskolai felügyelő előterjeszti, hogy a tanyai iskolákban a beiratások még mindig nagyon lassan haladnak előre s az iskolaszéket ezen baj elhárítására hívja föl. V. — Tekintettel arra, hogy az iskolaszéknek oly közegei nincsenek, kiket a tanyai lakosok egyenkinti fölkeresésére s gyermekeik iskolába járatásának kötelezettségére, illetőleg ezen kötelzettség teljesítésének buzdítására s ösztönzésére használnia lehessen, fölkéretik Szeged város tanácsa, miszerint szíveskedjék a tanyai kapitányokat odautasítani, hogy ezek az egyes tanyai lakosokat a gyermekek iskolába járatásának büntetés terhe melletti kötelezettségeik teljesítésére buzdítsák. 102. Tóth János népiskolai felügyelő előterjeszti , hogy a tanyai iskolák fűttetése. Pénteken, a második bérlet befejezéséül itt először adatott: „A kicsapott diákok.“ Vígjáték 4 felvonásban, írta Benedix R., fordította Vezéri Ödön. A német színműírók, ellentétben francia kollégáikkal, korszakunk társadalmi és politikai nagyobb horderejű kérdései és bonyodalmainak megoldását kevés kivétellel vagy nem képesek, vagy félnek megkísérteni, és nemcsak a tragédiát, de még a vígjátékot is inkább történeti alapra fektetik; midőn pedig a jelenhez folyamodnak, még igen gyakran a boldogult Kotzebue lebeg előttük. A jó öreg Benedixtől nem kívánhatjuk, hogy régi kerékvágásából kitérjen; ő minden gyökereivel a március előtti időkben él, és azon kor kicsinyes szellemét, összezörrenéseit és tusakodásait tükrözi vissza még a modern ruhába öltözött egyéneiben is. De ámbár az ő világa nem a mienk többé, és lapos, sőt olykor conventionális és moralizáló irmodora igen megérezteti velünk az „élesztő“ hiányát, mégis egészséges, a cselekmény és a szereplő egyéniségekből önként fejlődő humorra nevetésre késztet és mulattat. Ily üdítő hatást gyakorolnak „a kicsapott diákok“ is, és a darab még sokat nyerne, ha kellőleg rövidíttetnék, különösen, ha a báró Lukowsky (L á g h y)-féle epizód, mely e vígjáték keretébe nem is illik , egészen kitörültetnék. „A kicsapott diákok“ a kisvárosiak, a nyárspolgárok szűkkeblűsége-, önzése-, gége- és elvtelenségének sikerült pellengérezése és megszégyenítése. — A darab lelke Reinhold (Vezéri), egy macskazene arrangirozása miatt barátaival Born (Halmy) és Lindeneck-kel (Eöry) együtt, kicsapott diák, ki tizenkét évi vándorlás után gazdag tapasztalatokkal s megedzett test- és lélekkel tér vissza rokonaihoz, kik őt mint afféle semmirekellő „csavargó embert rútul fogadják, és csupa szánalomból valami pajtabiróság és egy 45 éves szűzzel megkínálják. De a kocka hamar megfordul, midőn Hartenberg Konradin, Aulenhain úrnője (Gózon Ida) Reinholdot, kit ő, mióta az saját élete kockáztatásával megmentette, szeret s kitől viszont szerettetik, jószágainak igazgatójává nevezi ki. A szeretetre méltó rokonok, illetőleg a fűtésre szánt rozse kihordása iránt — dacára a rögtön beállott hideg időjárásnak — mind e mai napig gondoskodva nincs. V. — A tanyai iskolák fűtésére rendelt rozse kiszállítás, illetőleg fűttetés iránt szükséges intézkedés megtételével Takács Mihály iskolaszéki alelnök és Tóth János népiskolai felügyelő bízatnak meg. Ezek után több tárgy nem lévén, a jegyzőkönyv bezáratott, s annak hitelesítésére az elnök és jegyző mellé Szűcs Ferenc belv., Szabó János és Bánhidy Vendel iskolaszéki tagok bízattak meg. K. m. Jegyzette Muskó Sándor, Takács Mihály alelnök, Szűcs Ferenc, Szabó János, Bánhidy Vendel. Hazai ügyek.