Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-11-28 / 95. szám

zése nélkül a hon határain kívül kitört zen­dülés fékezésére fordíttatik? Mil­ítics Szvetozár, kinek választását a ház csak a múlt ülésben igazolta, egyszerre két interpellátióval és­ két határozati j­avaslattal kö­szöntött be, szokás szerint olvasva, melylyel egy egész órát vett igénybe. Interpellatiói egyike szintén a dalmát ügyekre vonatkozik és kérdi, van-e tudomása a minisztériumnak arról, hogy Kuhn közös hadügyminiszter teljhatalommal ruházta föl tábornokait, kik ott most bírósági hatalmat is gyakorolnak. Második interpella­­tiójában a szerb kongressus egybehivatását sürgeti, melyet mint tudva van, az ő és párt­hívei zavargása folytán oszlatott fel a metro­­polita. Határozati javaslataiban ki kívánja mon­datni, hogy a magyar hadsereg vezéreltessék vissza Dalmatiából és helyeztessék el itthon; továbbá, hogy ő Felsége figyelmét irányozza a minisztérium az osztrák tartományokban levő állapotokra, melyek sok részben nem alkot­mányosak és a XII. t. cikk kiegyezkedési fel­tételeivel nem egyeztethetők meg. Ezután Rajner Pál belggyminiszter vála­szolt a tófalvi ügyben tett interpellátióra. Vá­laszában kiemeli, hogy az ügyet Román Sán­dor sokkal sötétebb színekben adta elő, mint az valóban van. Apor­t. csak akkor fogott a jogérvényes ítélet végrehajtásához, midőn a tófalvi lakosok a legméltányosabb ajánlatokat is visszautasították. Egyébiránt nincsenek a szabad ég alá kihajtva, hanem, miután onnan addig, míg kiküldöttjük ő Felségénél ügyük­ben nem járt el, nem akarnak távozni, nap­pal a falun kívül gunyhóban tartózkodnak, éj­jelre visszatérnek falujukba. A belügyminisz­ter továbbá előadja, hogy éber szemmel tar­totta az egész ügyet, és ez alkalommal oly adatok jutottak birtokába, melyek izgató ke­zet árulnak el. így, i. é. nov. 1-jén a rendőr­ség nyomába jött, hogy a tófalviak közt 200 darab Napoleon d’or osztatott ki, és hogy egy­­egy gazdára ebből 70 frt jutott, miről annak idején jelentést fog tenni. A ház a választ tu­domásul vette. Madarász és a szélsőbal tagad­ják, hogy a ház e válasz iránt nyilatkozhat­nék, mielőtt Román Sándor nyilatkozott volna. Ebből hosszas házszabályi vita kerekedett, mire Rajner miniszter kijelenti, hogy ő arról nem tehet, ha az interpelláló a válasz alatt el­hagyja a házat, mint tévé azt Román Sándor. Erre a ház napirendre tért. Napirend a bank­­enquéte tagjaira való szavazás. A baloldal nem szavazott, a szavazás eredménye a holnapi ülésben fog kihirdettetni. Megemlítjük még, hogy Lónyay pénzügy­­miniszter benyújtá a köztek, minisztérium költ­ségvetését , mely a pénzügyi bizottsághoz uta­­síttatott. Végül tárgyaltatott a pénzügyi bizotttság jelentése a pénzügyminisztériumnak az 1868. évi állami zárszámadásokat magában foglaló előterjesztése tárgyában. Színészet. Szombaton Gózon Ida, az itteni színtár­sulat legjobb női tagjának jutatomjátékául „Lowoodi árva“ ismert Birchpfeifferiáda került színre. Közönség igen szép számmal jelent meg , szívélyesen fogadta naivánkat és virág­csokrokkal , a darab folytán pedig sokszoros tapssal tüntette ki. A rokonszenv e nyilvános jeleit Gózon I. eddigi lelkiismeretes­ működéséért megérdemelte, de „Jane“ szerepének válasz­tásában jó géniusza cserbenhagyta. Az előjá­tékban ugyan, hol a hajadonság ébredő öntu­data a gyermekség , traditióit lerombolja és annak vadságát nemes büszkeség váltja fel, úgy hogy a vádlottból hatalmas vádló lesz, mind magatartás­, mind hevesen és meggyő­­zőleg ömlengő beszédben szigorúbb igényeknek is megfelelt; de Rochester házában - a sze­relmi vallomás jelenetének alig föltétlen kivé­telével -- nem volt többé helyén. A szerény, de öntudatos, érzelmeit okossága által elfojtó, szenvedés- és megaláztatásban is mindig ön­magához méltó leányzó helyett ő egy kissé nagyon is elbizakodott, sőt raffinirözött közön­séges gouvernante-ot állított elénk, kiről azon­nal el lehetett mondani, hogy „tudja Pál, mit kaszál.“ ^ * Komáromi is nagy balfogást követett el Rochester szerepében; e paradox jellemnek sem valódi ridegségét, sem az ez alatt szuny­­ngadozó nemes szikrát nem tüntette ki; érez­tük, hogy e ridegség csinált, de ami több, hogy vonzalma nem más, mint látszólagos akadályok által nagyra nőtt szeszély. Fod­or­né (Reed) hidegvérű, csak a gyű­lölet által némileg színezett szerepében igen helyén volt. Gyallai Ida (Georgine) pazar, de fölötte izléses amazon-ruhája — megtap­soltatok;­­ szeretnők ugyanezt játékáról is mondani. Hogy egy ügyesen szerkesztett, a kor szelleméhez simuló szinlap mily vonzerővel bír, azt a következő napon tapasztaltuk, hol Lukácsynak egyik ephemer értékű és hatású újabb darabja: „A zsidó (!) apáca és József Szeged szab. kir. város iskolaszékének 1869. évi nov. hó 13-án a városi ta­nácsteremben tartott üléséről. (Vége.) 95. Elnök előterjeszti, miszerint a rókus- és móravárosi iskolában biztos értesülése sze­rint a hit- és erkölcstan tanításáról gondos­kodva nincs. V. — A hit- és erkölcstan tanításáról az 1868. XXXVIII. t. c. 57. §-a szerint a hit­­felekezetek tartoznak gondoskodni, ezen tör­vényes intézkedés érvényesítése végett azon körülményről, hogy a rókus- és móravárosi is­kolákban a hit- és erkölcstan tanításáról gondoskodva nincs, a békés-csongrádmegyei tanfelügyelő értesíttetik. 96. Olvastatott Deák Gyula gyógyszerész­nek f.­ évi okt. 25-én kelt levele, melyben tudatja, hogy a rókusi iskolák gondnokságát el­fogadja. V.— Örvendetes tudomásul vétetik. 97. Olvastatott Deák Gyula iskolagond­noknak levele, melyben a rókusi leányiskolá­nál rész karban levő ablakok kijavítását esz­közöltetni kéri. V. — Miután e tárgyban már elnökileg intézkedés létetett, mint fölülhaladott tudo­másul vétetik. 98. Olvastatott Fodor Istvánnak, mint az ágostai felekezet eddigi iskolájának át­vétele s községivé leendő átalakításával meg­bízott bizottság elnökének e tárgyban 1869. évi okt. 12-én kelt jelentése. V. — A jelentés tudomásul vétetik s az eddigi ágostai felekezeti iskolában talált föl­szerelvények az iskolaszék által átvétetnek, hely adatván azonban az ágostai hitfelekezet abbeli kívánságának, hogy ezen tárgyakat, ha idővel azokra szüksége lenne, visszave­­hesse, s e célból utasíttatik a kiküldött bi­zottság , miszerint az átveendő tárgyakról szabályszerű leltárt készítsen, minden egyes tárgynak becsértékét határozza meg, s ezen leltárt egyrészről az ágostai hitközség törvé­nyes képviselője , másrészről pedig Fodor István, mint az e tárgyban kiküldött bizott­ság elnöke az iskolaszék nevében írja alá. Az iskolai helyiség tekintetében pedig, mi­császár, vagy kapucinus és ursulitanár a sza­kadásig zsúfolt ház előtt itt először adatott. A főszereplők közt első helyen említen­dők Komáromi (Páter Leonardo), ki szüle­tett kapucinus, és Fodorné (Judith), ki vala­­hára kibontakozott téli álmából és meglepő szenvedélyt fejtett ki. Igen dicséretesen működtek még Gózon Ida (Celline) és Tóth (Ábrahám), ki fölötte sikerült ma­rkban jelent meg. H­a­­­ra­y (Lévi) komikumának súlypontját légberöpített és szá­jával fölfogott pattogatott­ kukoricamagokba helyező, a­mi a jelenlévő mindenféle inasoknak szerfölött tetszett. Vezéri mint József császár jól nézett ki; egyebet nem mondhatunk róla. Marosi egy némát jól jellemzett, csak azt nem tudjuk, hol vette 1785-ben azt a gyufák Szathmári néhány szóból álló koldus-szerepé­vel nagy derültséget okozott. Kedden Vezéri folyékony fordításában itt először adatott: „Piquet-játék“, egy fölvonásos igen elmés darabka, mely csak azért puffant el hatástalanul, mert a szerepek tökéletlen elsajátítása a kellő tempót lehetetlenné tette; csak Marosi (Mercier) tartotta fönn némikép e novitást.­­ Ezt követte a már nagyon is elcsépelt „Férj az ajtó előtt“, mely operetté­ben egyedül Halmy töltötte be helyét, ámbár a könnyelmű Ducroquet jellemébe oly szen­velgő momentumokat hozott, melyek abba sem­miképen sem illenek, ha azokat komoly­an veszszük, mint Halmy. B­erz­s­e­ny­i Julia (Susanne) játék- és énekben még mindig darabos és nem tud csi­nosan öltözködni — a rózsaszínű selyemruha dacára. Kedvezőbben nyilatkozhatunk Gyallai Idáról, ki Róza szerepében mind játék-, mind énekre nézve haladást tanúsított, toilettje is kifogástalan volt. Szerdán színre került : „Harminc év egy kártyás életéből“. E hatásos francia ódonság itt a legjobb kezekben volt. Komáromi (György), Tóth (Warning) és Gózon Ida (Amália) a főszerepekben az est pálmájáért versenyeztek és az utolsó felvonásban meg­­rázólag hatottak. E tragikus „háromságot“ Marosi és különösen Harányiné (Bitman és neje) igen kedélyesen ellensúlyozták. A ki­sebb szerepek is jól be voltak töltve , csak Gon­da (Reußen) szorult szerfölött a súgóra.­­ Az 1868-ki zárszámadás meg­vizsgálása ügyében, a pénzügyminiszter s a pénzügyi bizottság, sőt a Deák-párt közt föl­merült nézeteltérésről sokat írtak közelebb a lapok, melyek közül az ellenzékiek örömest szerettek volna komolyabb confliktust kihozni a párt és miniszter között. A differentiák kiegyenlítésére azonban, a „P. N.“ szerint, már találtak expedienst, ami nem lenne más, mint a pénzügyminiszter által benyújtandó határozati javaslat, mely szerint kimondja a ház, hogy a zárszámadás tételenkénti meg­vizsgálása a fölállítandó államszámvevőszékre hagyatik, a számtétel eredményének össze­hasonlítását az előirányzattal azonban még a ház eszközli. A pénzügyi bizottság ezen véleménye a Deák-párt f. hó 23 diki ülésén tárgyaltatott, s az eredmény következő. A párt elhatározta, hogy ily legfelsőbb számvevő hivatal mindenesetre még ezen ülésszak alatt fölállítandó ugyan, de nem lenne célirányos az ideig, míg ez terjedelmes munkálataival készen nem lesz, az 1868-dik évi még nem hitelesített kimutatások Da­mocles kardját az összes minisztérium fölött függni engedni. Itt nem a számadások helyes voltáról van szó, hanem azon hiteltúllépések jóváhagyásáról van szó, melyeket a minisz­térium csak pártjának bizalmára támaszkodva hajtatott végre. A minisztérium a számadato­lások helyessége iránt nem kér fölmentvényt; ez csak akkor következhetnék be, ha a leg­főbb szám,­evőhivatal azok megvizsgálását be­fejezte, mi legfölebb csak félév után követ­kezik be. Ellenben kívánja a minisztérium, hogy az alsóház nyilatkozzék , várjon az 1868-diki pénzösszegek oly módoni hovafor­­dítását, mint azt a kimutatás tárgyalja, tehát salvo errore , elfogadja-e vagy nem. A párt elhatározta, miszerint a minisz­térium e kívonatához képest fog cselekedni, s egy bizottmányt küld ki, melynek feladata Kronau feleségestül (Tóth, Harányiné), Hirschbach és neje (Marosi, Fodorné), továbbá Reinho­f sógora Tannenheim (Komá­romi) most egymást fölülmúlják hízelgések­ben , mert Konradínnal igen előnyös üzleti viszonyban állanak; Kronau,­ és Hirschbach asszonyok pedig vetélkednek egymással, leányaikat, az egyik Hedviget (Sághyné), a másik Emmát (Gyallai Ida) reá erősza­kolni. Azonban Konradin, ki mindeddig csak mint „várfelügyelőnő“ szerepelt, hogy Rein­­hold nemes lelkéről és önzéstelen szerelméről meggyőződjék, férjül választja őt, és Auenhain urának könnyen sikerül a két leányt barátai számára, kik azokat szeretik, megszerezni, így a darab hármas eljegyzéssel végződik. A­mi a fordítást, rendezést, kiállítást és előadást illeti, mindenben Vezéri ügyessége, ta­pintata, fáradhatlansága és lelkiismeretessége fényes jelei mutatkoztak. Ily kerekded, össze­vágó, eleven, könnyen folyó, majdnem kifo­gástalanul derék előadást ez idényben még nem láttunk. Az igen jellemző maszkok és a jól választott toilettek a darab hatását lénye­gesen növelték. Vezéri, Tóth, Marosi, Komá­romi, Harányiné és Fodorné kitűnőleg játsz­­tak és a legkisebb mozzanatig élethű alakokat teremtettek. Gózon Ida hálátlan szerepét mind­­kép emelte saját egyénisége által. A kisebb szerepekben Szathmári (Stein) Halmy, Eöry, és Gyallai Ida egészen megütötték a mértéket és a Sághy pár is jól kihúzta magát az affaire-ból, így elmondhatjuk, hogy mind­nyájan testtel lélekkel voltak feladatuknál, és nem hiányzott sem taps, sem­­ hívás. A szikra, mely a színpadon működőket átvilla­­nyozta, még az Erdélyi Náci vezénylése alatti zenekarra is volt befolyással, mely ma gyönyörűen játszott. Csak egy rakoncátlan csapat gymnasista — rudis , indigentaqua moles — háborgatta ez élvezetdús előadást; ezek minden ágról sza­kadt alkalommal durva módon kézzel, lábbal és botokkal demonstráltak és tomboltak, az ille­delmes közönség nem kis megbotránykozására. K. L. Erre vonatkozólag Justh József és Ghi­­czy K. adnak be határozati javaslatokat, előb­­beni a hazai rovatunkban olvasható deákpárti megállapodás értelmében. Mindkét javaslat ki­­nyomatik s napirendre tűzetik. Ülés vége 1 óra után. TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv után községi iskolának az eddigi ágostai fe­lekezeti iskola helyisége kicsiny, utasíttatik a fölállítandó párthuzamos osztályok részére helyiség fölvételével megbízott bizottság el­nöke Wagner Károly, hogy ezen volt ágostai iskola helyett is más iskolai helyiséget ke­ressen s annak idejében jelentést adjon; ad­dig pedig, mig más alkalmas helyiség föl nem vétetik, ideiglenesen elfogadtatik az ágostai egyháztanács abbeli ajánlata, hogy eddigi iskolai helyiségét 60 frt bérért a köz­ségivé lett iskola használatába bocsátja. 99. Elnök a tanyai tanítók azon szóbeli kérelmét terjeszti elő, hogy eddig negyed­­évenként utólagosan kiadott csekély fizeté­sük ezentúl jövőre havonkint fizettessék ki. V. — A tanyai tanítók előterjesztett ké­relme méltányosnak találtatván, Szeged város tanácsa megkerestetik, miszerint a tanyai ta­nítók fizetését ezentúlra ne évnegyedenkint, hanem havonkint, és pedig hogy a tanítók fizetéseik fölvételénél tanítási napokat ne mu­­laszszanak , minden hónap utolsó szombatján fizettesse ki , és szíveskedjék egyszersmind fönnhagyni, hogy ha valamely tanítóra az iskolaszék ezen határozata sérelmes lenne, ez fizetése fölvehetésénél az eddigi évnegyedes időközöket vehesse igénybe. 100. Tóth János népiskolai felügyelő elő­terjeszti, hogy a belvárosi 4-dik osztály a beírott tanulók nagy száma miatt már túlter­helve van, s e túlterheltség okát abban ta­lálja, hogy ezen iskolát nemcsak a bel-, ha­nem a külvárosok lakói is túlságosan igénybe vették. V. — A belvárosi 4-dik osztály túlter­heltségének elhárítása tekintetéből utasíttatik Tóth János népiskolai felügyelő, hogy miután a felsővárosi 4-dik osztályban még a tanulók száma úgyis kevés, azon tanulókat, kik a belváros felső szélén, rókus- és felsővároson s igy a felsővárosi 4-dik osztályhoz közelebb laknak, a belvárosi 4-dik osztályból töröltesse ki s a felsővárosi 4-dik osztályba beíratván, ezen osztály látogatására utasítsa. 101. Tóth János népiskolai felügyelő előterjeszti, hogy a tanyai iskolákban a be­iratások még mindig nagyon lassan haladnak előre s az iskolaszéket ezen baj elhárítására hívja föl. V. — Tekintettel arra, hogy az iskola­széknek oly közegei nincsenek, kiket a ta­nyai lakosok egyenkinti fölkeresésére s gyer­mekeik iskolába járatásának kötelezettségére, illetőleg ezen köte­lzettség teljesítésének buz­dítására s ösztönzésére használnia lehessen, fölkéretik Szeged város tanácsa, miszerint szíveskedjék a tanyai kapitányokat odautasí­tani, hogy ezek az egyes tanyai lakosokat a gyermekek iskolába járatásának büntetés terhe melletti kötelezettségeik teljesítésére buzdítsák. 102. Tóth János népiskolai felügyelő előterjeszti , hogy a tanyai iskolák fűttetése. Pénteken, a második bérlet befejezéséül itt először adatott: „A kicsapott diákok.“ Vígjáték 4 felvonásban, írta Benedix R., for­dította Vezéri Ödön. A német színműírók, ellentétben francia kollégáikkal, korszakunk társadalmi és politi­kai nagyobb horderejű kérdései és bonyodal­mainak megoldását kevés kivétellel vagy nem képesek, vagy félnek megkísérteni, és nem­csak a tragédiát, de még a vígjátékot is in­kább történeti alapra fektetik; midőn pedig a jelenhez folyamodnak, még igen gyakran a boldogult Kotzebue lebeg előttük. A jó öreg Benedixtől nem kívánhatjuk, hogy régi kerékvágásából kitérjen; ő minden gyökereivel a március előtti időkben él, és azon kor ki­csinyes szellemét, összezörrenéseit és tusako­dásait tükrözi vissza még a modern ruhába öltözött­ egyéneiben is. De ámbár az ő világa nem a mienk többé, és lapos, sőt olykor con­ventionális és moralizáló irmodora igen meg­érezteti velünk az „élesztő“ hiányát, mégis egészséges, a cselekmény­ és a szereplő egyéniségekből önként fejlődő humorra neve­tésre késztet és mulattat. Ily üdítő hatást gyakorolnak „a kicsapott diákok“ is, és a darab még sokat nyerne, ha kellőleg rövidíttetnék, különösen, ha a báró Lukowsky (L á g h y)-féle epizód, mely e víg­játék keretébe nem is illik , egészen kitörül­­tetnék. „A kicsapott diákok“ a kisvárosiak, a nyárspolgárok szűkkeblűsége-, önzése-, gége- és elvtelenségének sikerült pellengérezése és megszégyenítése. — A darab lelke Reinhold (Vezéri), egy macskazene arrangirozása miatt barátaival Born (Halmy) és Lindeneck-kel (Eöry) együtt, kicsapott diák, ki tizenkét évi vándorlás után gazdag tapasztalatokkal s megedzett test- és lélekkel tér vissza roko­naihoz, kik őt mint afféle semmirekellő „csa­vargó embert rútul fogadják, és csupa szána­lomból valami pajtabiróság és egy 45 éves szűzzel megkínálják. De a kocka hamar megfordul, midőn Hartenberg Konradin, Aulenhain úrnője (Gó­zon Ida) Reinholdot, kit ő, mióta az saját élete kockáztatásával megmentette, szeret s kitől viszont szerettetik, jószágainak igazga­tójává nevezi ki. A szeretetre méltó rokonok, illetőleg a fűtésre szánt rozse kihordása iránt — dacára a rögtön beállott hideg időjá­rásnak — mind e mai napig gondoskodva nincs. V. — A tanyai iskolák fűtésére rendelt rozse kiszállítás, illetőleg fűttetés iránt szük­séges intézkedés megtételével Takács Mihály iskolaszéki alelnök és Tóth János népiskolai felügyelő bízatnak meg. Ezek után több tárgy nem lévén, a jegyzőkönyv bezáratott, s annak hitelesíté­sére az elnök és jegyző mellé Szűcs Ferenc belv., Szabó János és Bánhidy Vendel isko­laszéki tagok bízattak meg. K. m­­. Jegyzette Musk­ó Sándor, Takács Mihály alelnök, Szűcs Ferenc, Szabó János, Bánhidy Vendel. Hazai ügyek.

Next