Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-10-14 / 82. szám

1869 Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZIXANNTY. Megjelen. életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők: iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivat­al Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre ... 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. | Évnegyedre .... 1 frt .50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, i’esten Neumann A. I s. magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2 ik sz. Mécsben Hausenstein és Vogler (neuer Ma­ki Nro 11.) és tippelik A. — Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési ir­odájuk­ban , valamint utóbbi helyen G. I., Daube & Co. h­rdetések expedíciójában ; Lipcsében Saehse és társánál: Parisban Havas, Lafitte , K­ullier és társánál­ Hirdetések dija: A hathasábos pozitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. m­­á­m­m 1869. évi október—decemberi folyamára előfizethetni: Szegeden házhozh­ordva, vidékre postán küldve: : A kiadóhivataltól elvitelre: Félévre................................4 írt. ; Félévre......................3 írt. : Negyedévre...........................2 „­­ Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. A „Szegedi Híradó“ kiadósága.“ Tanuljunk egy keveset. i­. Gyerok, október 7. Ide 8 tova egy hónapja lesz, hogy e cím alatti első cikkünk e lapok 1. évi 70 dik (szept. 16-diki) számában megjelent. A vi­szonyok úgy akarták, ho­gy folytatása csak most és egészen más dátum alatt következ­zék. Szerencsére azonban , a fölvett tárgy nem oly természetű, hogy a lefolyt idő alatt érdekéből veszíthetett volna, s igy bízvást fölvehetjük a fonalat ott, ahol elhagytuk. — Azok kedvéért azonban, kiket fölvett tár­gyunk érdekelt, de kiknek terhére esnék az előző cikket tartalmazó számot előkeresni, emlékeztetésü­l röviden fölemlítjük, hogy ta­nulmányunk tárgya a­z. évi szept. 5-ki köz­gyűlés volt, melyben a tisztviselők fizetésé­nek javítását a többség, a hatóság saját pártja ridegen, sőt gúnynyal tetézve, megtagadta, amiből azon következtetést vontak, hogy né­pünk azon számra túlnyomólag nagyobb része, mely a mai tisztikart teremte, harmandfél év alatt újra megváltozott, s ma már nem ke­gyeli azokat sem, akiket 1867-ben fölemelt, s nem bizik többé azokban, akiket akkor s azután is sokáig vezetősül ismert el, s akik máig is annak tartják magukat. Ezen állítás bizonyítását ígértük s egyszersmind a válto­zás okainak kutatását, valamint annak uj irányát, amint azt a mutatkozó jelekből mi látjuk. Itt szakadt meg a fonál, s itt veszszük föl azt újra. — Tanuljunk tehát még egy keveset. A bizonyítás, valamint az új irány föl­tevése és meghatározása természetesen ko­rántsem lehet oly biztos alapon nyugvó, mint pl. az elemi számvetések próbája; egyéni föl­fogáson alapuló, de tényekből vont logi­kai következtetés az egész , melyet mi — saját meggyőződésünk szerint — igaznak tar­tunk s a logika törvényei szerint igaznak kell tartanunk; de csalhatlanságot annál kevésbé követelhetünk részünkre, mert mi is tudjuk és valljuk azt, hogy „az élet gyakran kine­veti a logikát.“ Annak kimutatására, hogy a néphangu­lat a jelenlegi hatóság s annak hű támogatói iránt megváltozott, hogy a mesterségesen csi­nált és föntartott bizalom és rokonszenv a hőfokról a fagypont felé szállt alá, nem egy tényt, de a tények meglehetős sorozatát idézhetnénk a közgyűlési terem belsejéből, sőt kívülről tapasztalt tüneményekre is hivat­kozhatnánk, de ha már a szept. 5-diki köz­gyűlésből indultunk ki, maradjunk meg ennél. Többször el volt mondva lapunkban, ol­vasóink tehát ismerik a tisztviselői fizetések szabályozását, illetőleg fölemelését tárgyazó javaslat történetét. Tudjuk, hogy a javaslat eszméje a több­ségből eredt, s a kisebbség, a zöld­ párt, azt csak az elv iránti tiszteletből, úgy­szólván, erkölcsi kényszerűségből tette magáévá; tud­juk, hogy az indítványt egy oly képviselő tette, ki a tisztikar főbbjeivel benső barát­ságban áll, akiről tehát józan észszel föl nem lehet tenni, hogy indítványát azok, mint leg­közelebb érdeklettek, beleegyezése vagy leg­alább megkérdezése nélkül tette volna. De h­a megengednénk még azt a valószínűtlensé­get is, hogy az illető „saját ösztönéből“, vagy — ami még valószínűtlenebb — az ér­deklettek ellenére lépett volna föl indítványá­val, miután az illetők föl nem szólaltak el­lene , sőt azt a foganatosítás terére engedték menni, annyira, hogy bizottmány küldetvén ki, annak ismert javaslata, a többség (fehér­párt) csekély számbani jelenléte s a kisebb­ség szilárd támogatása folytán elvileg, áta­­lánosságban el is fogadtatott , kétséget sem szenved, hogy az érdeklettek azt magukévá tették s keresztülvitelét óhajtották. Azt hiszszük, hogy ez iránt a legegyszerűbb, hogy ne mondjuk, legegyügyűbb ember is tisztában volt már akkor , midőn a javaslat a többször említett közgyűlésen részletes tár­gyalás alá került; tisztában volt ezzel bizo­nyára a többség minden tagja is. És mi történt? A többség, a hatóság­nak saját pártja, mely ezúttal tömötten fog­­lalá el padjait — lerontotta azt, amit a ki­sebbség épített, megtagadta saját embereit, lerázta a féket, melyen majd két évig vezet­­teték, saját esze után ment, szóval — meg­tagadta a fi­z­e­t­ésj­a­v­í­tás­t. És hogy tagadta meg­­ úgy, hogy a tisztviselők a tervezett anyagi jutalom helyett gúnyt arat­tak s a tárgyalás folytán a nevetségesség pellengérjére lettek kiállítva! Már most — hogy magasabb stylusban beszéljünk — ha a városi kormányt, egy őt ily közelről érdeklő kérdésben, saját pártja így cserbenhagyja, kérdjük: nem bizalmat­lansági szavazat ez in optima forma ? Nem annyit jelent ez: „Hiába kértek, mi nem adunk, mert nem érdemlitek meg!“ És azon bántó modorban, melylyel e tigadó válasz adatott , lehet e a régi hódoló ragaszkodás­­nak, a tiszteletnek, rokonszenvnek csak ár­nyékát is fölfedezni ? Azt hiszszük, nincs oly elfogultság, mely e kérdésre igen­nel volna képes válaszolni. Eszerint tehát a közgyűlés többségével tisztában volnánk, s most még csak azon kérdés megoldása van hátra: várjon a több­ségnek ez ügybeni magatartása egyezik-e azon választók és nem választó nép nagy tömegé­nek érzelmeivel , melynek e többség par excelle­nce képviselője ? más szóval: lehet-e azonosítani a képviselőket a képviseltekkel ? Ha e kérdésre igen­nel válaszolhatunk, és e válasz a valót fejezi ki, akkor azon ál­lításunk, hogy a nép hajlamával elfordult 67-diki választottjaitól — be van bizonyítva. Már­pedig e kérdésre bízvást igen­nel felel­hetünk, és e felelet, correct, mert ha vala­hol, úgy nálunk el lehet mondani, hogy kép­viselőtestületünk azon része, mely a többsé­get alkotja, valódi hű képviselője azon ér­zelmek­, vágyak­ és véleményeknek, miket az általuk képviselt „nép“ táplál ; mert ugyanazon bölcsőből való, ugyanazon légkör­ben növekedett , azzal együtt él és lélegzik, más gondolata, vágyai és érzelmei, mint annak, nem lehetnek; vele egy csont és vér, egy szív és lélek, szóval: maga a nép!­­ Lehetnek és vannak is egyes kivételek; eze­ket azonban adott alkalmakkor magánér­dekek vezérlik; de hogy ép a jelen esetben a többség érzelemnyilvánítása a 67-diki tiszt­­újítást alkotott nép igazi hangulatát fejezi ki, ezt még különösebben igazolja az, hogy ezen többség eddig ismert vezetői közül csak egyetlenegy volt, aki a fizetésjavítás, te­hát a tisztviselők érdeke mellett nyilatkozni merészelt, maga az indítványozó, de ez is elsohajthatta: Juimus Troes! Volt aztán egy­­pár , akiről mindenki tudja, hogy ha szemé­lyes hajlamait merte volna követni, bi­zonyára szívesen megszavazta volna a javí­tást, de ellene volt, mert igen jól tudta, hogy „a nép“ is ellene van, tehát népsze­rűségét tette volna kockára; már­­­pedig az efajta emberek százszor föláldozzák meg­győződéseiket is , csak a nép bálványai ma­radhassanak; — és volt még egypár vezér­féle, aki elég politikus volt a kecskét is jól tartani, a káposztát is megmarasztalni, és távol maradt, ami bizonyára nem történt volna oly esetben, ha a szóbanforgó tárgy a kisebbségnek ellenére, a többségnek pedig ínyére lett volna. Azt hiszszük, az elmondottakban eléggé kimutattuk föltett állításunk valóságát, vagy legalább valószínűségét; hátra van még ki­mutatnunk a néphangulat megváltozásának okait s a változás folytán mutatkozó új irányt, mint az előzmények természetszerű következ­ményét , mint az okok okozatát. Ezt azonban még egy harmadik cikkben kísértjük meg. Hazai ügyek. *A törökországi vasút az eddigi consortium terve szerint Bosnián át Sziszekig ment volna mindig török területen, s csak itt kapcsolódott volna az osztrák-magyar mo­narchia hálózatához. Ki a mappára egy te­kintetet ket, belátja, hogy e vonal s e kap­csolat ránk nézve épen kedvezőtlen leendett, ha e vasút hazánkat kikerülte volna s hogy hazánk az Európát a kelettel összekötő vo­nalból ez által kiesvén, a kereskedés oly irányra utaltatott volna, melyben Magyaror­szágnak csak mellékes szerep juthatott volna a jövőben. — A bosniai terv megbukott. Eu­rópa belátta, hogy e terv pénzügyi alapja rész,­­ hogy hazánk érdekei az egyedül egész­séges elapú másik tervvel karöltve járnak. Egy új, önálló consortium alakult, melynek megbízottai Konstantinápolyban máris ered­ményesen működnek, m­íg a többi a napokban jő Pestre, s részint Belgrádba megy, hogy a szerb, illetőleg magyar kormánynyal is tisz­tába hozza a tervet. Élén Európa legelső pénzhatalmai állanak. •­ A terv következő: Kikindától Belgrá­dig magyar területen, onnan a szerb határokig szerb földön s e ponttól kezdve törökön megy Prisztináig, hol a vonalzat csomópontja (Knotenpunkt) lesz. Ez által Pest a legegyenesebb összeköttetésbe jön Salonich­­éhal, a Kelettel s az összes európai kereske­dés iránya Kelet felé Pesten át fog vonulni. E tény a magyar kormány oly diadala, me­lyet teljes mértékben fog az ország értelmi­sége méltatni. * Az egyéves önkéntesek kedvez­ményében a honvédelmi minisztériumnak leg­utóbbi körrendelete szerint, ezután azok is részesülhetnek, kik az e részben követelt ta­nulmányi képzettséget rendes iskolai bizonyít­ványokkal nem igazolhatják ; ha e hiányt ma­gasabb miveltségek igazolása tekintetéből, az e végből kirendelt vegyes vizsgálati bizottsá­gok előtt fölvételi vizsgálattétel által pótolják. A bizottságokban közreműködő tanárok juta­lomdíj fejében 8 irtot kapnak minden fölvételi vizsgára jelentkező védkötelezettől. * A hadügyminisztériumban ta­nácskozások folynak a szűk nadrág és ba­kancsnak kiküszöbölése miatt a hadseregben, miután nem bizonyultak célszerűeknek és kü­lönösen háború idejében sok időt igényel az öltözködés a bakancs miatt. * A belügyminiszternek legújabb körrendelete, mely a magyar és különösen a székely leányoknak keletre szállítását s ott történni szokott erkölcsi lealjasitását tűzte ki, meggátlandóul, megtiltja az útlevél-kiszolgál­tatást az ily fiatal nők számára, sőt a határ­széleken szokásos, pár napra szóló útjegyet is beszünteti rájuk nézve, s midőn megemlíti, hogy a külföldi osztrák-magyar konzulátusok utasítva vannak ily esetben a legszigorúbb rendszabályok alkalmazására , egyúttal tudtul adja, hogy az ily leánykerítők a közrenyitó törvények súlya alá esnek, ha pedig csak rendőri áthágást képez tettük, 500 írtig ter­jedhető bírsággal vagy három havi fogsággal büntetendők, s ha idegenek, a büntetés kiál­lása után az országbó­l kiutasítandók, az ily egyének feljelentői pedig kivonatukra negyven forintnyi jutalomban részesülnek. *A f­ö­l­d­m­­­ve­l­és- és kereskedelem­ügyi miniszter káriratban tudatja a ható­ságokkal, hogy miután a múlt téli statistikai tanfolyam elég sikerrel fejeztetett be, gondos­kodott ismét egy új tanfolyamnak megnyitá­sáról, s felszólítja egyszersmind a hatóságo­kat, hogy jelöljenek ki keblükből egy-egy, tanulmányainál fogva Pesten tartózkodó ifjút, s azt jelentsék be minisztériumának szak.­osz­tályánál. De mivel a tavaly 300 jelentkezett­hez a 40 letett vizsga semmiféle arányban sem állott, tehát tanácsolja, hogy vizsgatételre köteleztessék a kijelölt, mely esetben ezen körülmény is bejelentendő. A tantárgyak sor­rendje és az első előadás határideje később fognak közöltetni. * Az államrendőrségről szóló tör­vényjavaslat hír szerint már elkészült , a kor­mány azt az egybeülendő képviselőháznak elő­­terjesztendi. Külföld. — A franci­ao­r­sz­ági állapotok mind­inkább zavarosabb alakot öltenek. Az engesz­­telhetlenek pártja rendkívüli agitatiót fejt ki. Hírlapjai oly nyelven szólanak, milyen réges­­régóta nem hangzott az országban. A „Liede“ azt mondja, hogy ha némely képviselők okt. 26 án megjelennek az ülés­teremben , tiltakoznak a kormány eljárása ellen, úgy a népnek másrészt kötelessége az , hogy Raspail szavai szerint „e békés nyi­latkozatot ne valami kevésbé békéssé változ­tassa.“ Egy másik lap azt mondja, hogy ha a nép a bastille-téri tüntetésében részt veszen, a rue de la paix végén két ezred lovasság, a nemzetőrség és csendőrség, s ha kell , tü­zérség is fogja várni. Mindezeket a decemberi tábornokok vezénylik. E fölkiáltásra: „éljen a köztársaság“ golyókkal válaszolandnak, vér fog folyni. A következő napon Pária ostrom­állapotba helyeztetik; a kasamáták megtelnek, a dieteatúrával megkezdődnek a száműzetések s a szabadság mind ama tért, melyet két év óta elfoglalt, újra elveszti. A „Journal des Debats“-ban Prevost Parat­ol azon nézetét fejezi ki, hogy egy pá­risi fölkelés sikerének kilátása a jelen viszo­nyok között „tíz esély közül kilenc a megve­­retésre szól.“ Újólag egy sajnos munkáskihágás tör­tént St.­Aubyban az Aveyron departementban. Valószínűleg itten is izgatások folytán jött létre a mozgalom, mely oly terjedelmet ven, hogy katonaságnak kellett közbelépnie. A chassepot itten is megtette hatását s fájda­lom, meglehetős sokan estek áldozatául. — A spanyol kortes gyűlés okt. 3 diki ülésében egy bizottmányt küldött ki egy a pillanat szükségeinek megfelelő tör­vény elkészítésére. — Ennek szövege a kö­vetkező : Amíg a fegyveres fölkelés tart, az alkot­mány 2 , 5., 6. és 17. cikkelyeiben foglalt biztosítékok felfüggesztvén A kormány ostromállapotba helyezhet minden helyet, hol szükségesnek látja. A kormány számot fog adni a kortesgyű­­­lésnek, mint élt e törvénynyel, mihelyt a föl­kelés megszűnt.

Next