Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-10-14 / 82. szám
1869 Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZIXANNTY. Megjelen. életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre ... 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. | Évnegyedre .... 1 frt .50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, i’esten Neumann A. I s. magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2 ik sz. Mécsben Hausenstein és Vogler (neuer Maki Nro 11.) és tippelik A. — Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. I., Daube & Co. hrdetések expedíciójában ; Lipcsében Saehse és társánál: Parisban Havas, Lafitte , Kullier és társánál Hirdetések dija: A hathasábos pozitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. mámm 1869. évi október—decemberi folyamára előfizethetni: Szegeden házhozhordva, vidékre postán küldve: : A kiadóhivataltól elvitelre: Félévre................................4 írt. ; Félévre......................3 írt. : Negyedévre...........................2 „ Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. A „Szegedi Híradó“ kiadósága.“ Tanuljunk egy keveset. i. Gyerok, október 7. Ide 8 tova egy hónapja lesz, hogy e cím alatti első cikkünk e lapok 1. évi 70 dik (szept. 16-diki) számában megjelent. A viszonyok úgy akarták, hogy folytatása csak most és egészen más dátum alatt következzék. Szerencsére azonban , a fölvett tárgy nem oly természetű, hogy a lefolyt idő alatt érdekéből veszíthetett volna, s igy bízvást fölvehetjük a fonalat ott, ahol elhagytuk. — Azok kedvéért azonban, kiket fölvett tárgyunk érdekelt, de kiknek terhére esnék az előző cikket tartalmazó számot előkeresni, emlékeztetésül röviden fölemlítjük, hogy tanulmányunk tárgya az. évi szept. 5-ki közgyűlés volt, melyben a tisztviselők fizetésének javítását a többség, a hatóság saját pártja ridegen, sőt gúnynyal tetézve, megtagadta, amiből azon következtetést vontak, hogy népünk azon számra túlnyomólag nagyobb része, mely a mai tisztikart teremte, harmandfél év alatt újra megváltozott, s ma már nem kegyeli azokat sem, akiket 1867-ben fölemelt, s nem bizik többé azokban, akiket akkor s azután is sokáig vezetősül ismert el, s akik máig is annak tartják magukat. Ezen állítás bizonyítását ígértük s egyszersmind a változás okainak kutatását, valamint annak uj irányát, amint azt a mutatkozó jelekből mi látjuk. Itt szakadt meg a fonál, s itt veszszük föl azt újra. — Tanuljunk tehát még egy keveset. A bizonyítás, valamint az új irány föltevése és meghatározása természetesen korántsem lehet oly biztos alapon nyugvó, mint pl. az elemi számvetések próbája; egyéni fölfogáson alapuló, de tényekből vont logikai következtetés az egész , melyet mi — saját meggyőződésünk szerint — igaznak tartunk s a logika törvényei szerint igaznak kell tartanunk; de csalhatlanságot annál kevésbé követelhetünk részünkre, mert mi is tudjuk és valljuk azt, hogy „az élet gyakran kineveti a logikát.“ Annak kimutatására, hogy a néphangulat a jelenlegi hatóság s annak hű támogatói iránt megváltozott, hogy a mesterségesen csinált és föntartott bizalom és rokonszenv a hőfokról a fagypont felé szállt alá, nem egy tényt, de a tények meglehetős sorozatát idézhetnénk a közgyűlési terem belsejéből, sőt kívülről tapasztalt tüneményekre is hivatkozhatnánk, de ha már a szept. 5-diki közgyűlésből indultunk ki, maradjunk meg ennél. Többször el volt mondva lapunkban, olvasóink tehát ismerik a tisztviselői fizetések szabályozását, illetőleg fölemelését tárgyazó javaslat történetét. Tudjuk, hogy a javaslat eszméje a többségből eredt, s a kisebbség, a zöld párt, azt csak az elv iránti tiszteletből, úgyszólván, erkölcsi kényszerűségből tette magáévá; tudjuk, hogy az indítványt egy oly képviselő tette, ki a tisztikar főbbjeivel benső barátságban áll, akiről tehát józan észszel föl nem lehet tenni, hogy indítványát azok, mint legközelebb érdeklettek, beleegyezése vagy legalább megkérdezése nélkül tette volna. De ha megengednénk még azt a valószínűtlenséget is, hogy az illető „saját ösztönéből“, vagy — ami még valószínűtlenebb — az érdeklettek ellenére lépett volna föl indítványával, miután az illetők föl nem szólaltak ellene , sőt azt a foganatosítás terére engedték menni, annyira, hogy bizottmány küldetvén ki, annak ismert javaslata, a többség (fehérpárt) csekély számbani jelenléte s a kisebbség szilárd támogatása folytán elvileg, átalánosságban el is fogadtatott , kétséget sem szenved, hogy az érdeklettek azt magukévá tették s keresztülvitelét óhajtották. Azt hiszszük, hogy ez iránt a legegyszerűbb, hogy ne mondjuk, legegyügyűbb ember is tisztában volt már akkor , midőn a javaslat a többször említett közgyűlésen részletes tárgyalás alá került; tisztában volt ezzel bizonyára a többség minden tagja is. És mi történt? A többség, a hatóságnak saját pártja, mely ezúttal tömötten foglalá el padjait — lerontotta azt, amit a kisebbség épített, megtagadta saját embereit, lerázta a féket, melyen majd két évig vezetteték, saját esze után ment, szóval — megtagadta a fizetésjavítást. És hogy tagadta meg úgy, hogy a tisztviselők a tervezett anyagi jutalom helyett gúnyt arattak s a tárgyalás folytán a nevetségesség pellengérjére lettek kiállítva! Már most — hogy magasabb stylusban beszéljünk — ha a városi kormányt, egy őt ily közelről érdeklő kérdésben, saját pártja így cserbenhagyja, kérdjük: nem bizalmatlansági szavazat ez in optima forma ? Nem annyit jelent ez: „Hiába kértek, mi nem adunk, mert nem érdemlitek meg!“ És azon bántó modorban, melylyel e tigadó válasz adatott , lehet e a régi hódoló ragaszkodásnak, a tiszteletnek, rokonszenvnek csak árnyékát is fölfedezni ? Azt hiszszük, nincs oly elfogultság, mely e kérdésre igennel volna képes válaszolni. Eszerint tehát a közgyűlés többségével tisztában volnánk, s most még csak azon kérdés megoldása van hátra: várjon a többségnek ez ügybeni magatartása egyezik-e azon választók és nem választó nép nagy tömegének érzelmeivel , melynek e többség par excellence képviselője ? más szóval: lehet-e azonosítani a képviselőket a képviseltekkel ? Ha e kérdésre igennel válaszolhatunk, és e válasz a valót fejezi ki, akkor azon állításunk, hogy a nép hajlamával elfordult 67-diki választottjaitól — be van bizonyítva. Márpedig e kérdésre bízvást igennel felelhetünk, és e felelet, correct, mert ha valahol, úgy nálunk el lehet mondani, hogy képviselőtestületünk azon része, mely a többséget alkotja, valódi hű képviselője azon érzelmek, vágyak és véleményeknek, miket az általuk képviselt „nép“ táplál ; mert ugyanazon bölcsőből való, ugyanazon légkörben növekedett , azzal együtt él és lélegzik, más gondolata, vágyai és érzelmei, mint annak, nem lehetnek; vele egy csont és vér, egy szív és lélek, szóval: maga a nép! Lehetnek és vannak is egyes kivételek; ezeket azonban adott alkalmakkor magánérdekek vezérlik; de hogy ép a jelen esetben a többség érzelemnyilvánítása a 67-diki tisztújítást alkotott nép igazi hangulatát fejezi ki, ezt még különösebben igazolja az, hogy ezen többség eddig ismert vezetői közül csak egyetlenegy volt, aki a fizetésjavítás, tehát a tisztviselők érdeke mellett nyilatkozni merészelt, maga az indítványozó, de ez is elsohajthatta: Juimus Troes! Volt aztán egypár , akiről mindenki tudja, hogy ha személyes hajlamait merte volna követni, bizonyára szívesen megszavazta volna a javítást, de ellene volt, mert igen jól tudta, hogy „a nép“ is ellene van, tehát népszerűségét tette volna kockára; márpedig az efajta emberek százszor föláldozzák meggyőződéseiket is , csak a nép bálványai maradhassanak; — és volt még egypár vezérféle, aki elég politikus volt a kecskét is jól tartani, a káposztát is megmarasztalni, és távol maradt, ami bizonyára nem történt volna oly esetben, ha a szóbanforgó tárgy a kisebbségnek ellenére, a többségnek pedig ínyére lett volna. Azt hiszszük, az elmondottakban eléggé kimutattuk föltett állításunk valóságát, vagy legalább valószínűségét; hátra van még kimutatnunk a néphangulat megváltozásának okait s a változás folytán mutatkozó új irányt, mint az előzmények természetszerű következményét , mint az okok okozatát. Ezt azonban még egy harmadik cikkben kísértjük meg. Hazai ügyek. *A törökországi vasút az eddigi consortium terve szerint Bosnián át Sziszekig ment volna mindig török területen, s csak itt kapcsolódott volna az osztrák-magyar monarchia hálózatához. Ki a mappára egy tekintetet ket, belátja, hogy e vonal s e kapcsolat ránk nézve épen kedvezőtlen leendett, ha e vasút hazánkat kikerülte volna s hogy hazánk az Európát a kelettel összekötő vonalból ez által kiesvén, a kereskedés oly irányra utaltatott volna, melyben Magyarországnak csak mellékes szerep juthatott volna a jövőben. — A bosniai terv megbukott. Európa belátta, hogy e terv pénzügyi alapja rész, hogy hazánk érdekei az egyedül egészséges elapú másik tervvel karöltve járnak. Egy új, önálló consortium alakult, melynek megbízottai Konstantinápolyban máris eredményesen működnek, míg a többi a napokban jő Pestre, s részint Belgrádba megy, hogy a szerb, illetőleg magyar kormánynyal is tisztába hozza a tervet. Élén Európa legelső pénzhatalmai állanak. • A terv következő: Kikindától Belgrádig magyar területen, onnan a szerb határokig szerb földön s e ponttól kezdve törökön megy Prisztináig, hol a vonalzat csomópontja (Knotenpunkt) lesz. Ez által Pest a legegyenesebb összeköttetésbe jön Salonichéhal, a Kelettel s az összes európai kereskedés iránya Kelet felé Pesten át fog vonulni. E tény a magyar kormány oly diadala, melyet teljes mértékben fog az ország értelmisége méltatni. * Az egyéves önkéntesek kedvezményében a honvédelmi minisztériumnak legutóbbi körrendelete szerint, ezután azok is részesülhetnek, kik az e részben követelt tanulmányi képzettséget rendes iskolai bizonyítványokkal nem igazolhatják ; ha e hiányt magasabb miveltségek igazolása tekintetéből, az e végből kirendelt vegyes vizsgálati bizottságok előtt fölvételi vizsgálattétel által pótolják. A bizottságokban közreműködő tanárok jutalomdíj fejében 8 irtot kapnak minden fölvételi vizsgára jelentkező védkötelezettől. * A hadügyminisztériumban tanácskozások folynak a szűk nadrág és bakancsnak kiküszöbölése miatt a hadseregben, miután nem bizonyultak célszerűeknek és különösen háború idejében sok időt igényel az öltözködés a bakancs miatt. * A belügyminiszternek legújabb körrendelete, mely a magyar és különösen a székely leányoknak keletre szállítását s ott történni szokott erkölcsi lealjasitását tűzte ki, meggátlandóul, megtiltja az útlevél-kiszolgáltatást az ily fiatal nők számára, sőt a határszéleken szokásos, pár napra szóló útjegyet is beszünteti rájuk nézve, s midőn megemlíti, hogy a külföldi osztrák-magyar konzulátusok utasítva vannak ily esetben a legszigorúbb rendszabályok alkalmazására , egyúttal tudtul adja, hogy az ily leánykerítők a közrenyitó törvények súlya alá esnek, ha pedig csak rendőri áthágást képez tettük, 500 írtig terjedhető bírsággal vagy három havi fogsággal büntetendők, s ha idegenek, a büntetés kiállása után az országból kiutasítandók, az ily egyének feljelentői pedig kivonatukra negyven forintnyi jutalomban részesülnek. *A földmvelés- és kereskedelemügyi miniszter káriratban tudatja a hatóságokkal, hogy miután a múlt téli statistikai tanfolyam elég sikerrel fejeztetett be, gondoskodott ismét egy új tanfolyamnak megnyitásáról, s felszólítja egyszersmind a hatóságokat, hogy jelöljenek ki keblükből egy-egy, tanulmányainál fogva Pesten tartózkodó ifjút, s azt jelentsék be minisztériumának szak.osztályánál. De mivel a tavaly 300 jelentkezetthez a 40 letett vizsga semmiféle arányban sem állott, tehát tanácsolja, hogy vizsgatételre köteleztessék a kijelölt, mely esetben ezen körülmény is bejelentendő. A tantárgyak sorrendje és az első előadás határideje később fognak közöltetni. * Az államrendőrségről szóló törvényjavaslat hír szerint már elkészült , a kormány azt az egybeülendő képviselőháznak előterjesztendi. Külföld. — A franciaországi állapotok mindinkább zavarosabb alakot öltenek. Az engesztelhetlenek pártja rendkívüli agitatiót fejt ki. Hírlapjai oly nyelven szólanak, milyen régesrégóta nem hangzott az országban. A „Liede“ azt mondja, hogy ha némely képviselők okt. 26 án megjelennek az ülésteremben , tiltakoznak a kormány eljárása ellen, úgy a népnek másrészt kötelessége az , hogy Raspail szavai szerint „e békés nyilatkozatot ne valami kevésbé békéssé változtassa.“ Egy másik lap azt mondja, hogy ha a nép a bastille-téri tüntetésében részt veszen, a rue de la paix végén két ezred lovasság, a nemzetőrség és csendőrség, s ha kell , tüzérség is fogja várni. Mindezeket a decemberi tábornokok vezénylik. E fölkiáltásra: „éljen a köztársaság“ golyókkal válaszolandnak, vér fog folyni. A következő napon Pária ostromállapotba helyeztetik; a kasamáták megtelnek, a dieteatúrával megkezdődnek a száműzetések s a szabadság mind ama tért, melyet két év óta elfoglalt, újra elveszti. A „Journal des Debats“-ban Prevost Paratol azon nézetét fejezi ki, hogy egy párisi fölkelés sikerének kilátása a jelen viszonyok között „tíz esély közül kilenc a megveretésre szól.“ Újólag egy sajnos munkáskihágás történt St.Aubyban az Aveyron departementban. Valószínűleg itten is izgatások folytán jött létre a mozgalom, mely oly terjedelmet ven, hogy katonaságnak kellett közbelépnie. A chassepot itten is megtette hatását s fájdalom, meglehetős sokan estek áldozatául. — A spanyol kortes gyűlés okt. 3 diki ülésében egy bizottmányt küldött ki egy a pillanat szükségeinek megfelelő törvény elkészítésére. — Ennek szövege a következő : Amíg a fegyveres fölkelés tart, az alkotmány 2 , 5., 6. és 17. cikkelyeiben foglalt biztosítékok felfüggesztvén A kormány ostromállapotba helyezhet minden helyet, hol szükségesnek látja. A kormány számot fog adni a kortesgyűlésnek, mint élt e törvénynyel, mihelyt a fölkelés megszűnt.