Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-06-10 / 69. szám
Széll Kálmán a közp. bizottság előadója olvassa a közp. bizottság módosításait, melyeket a törvjavaslatra nézve ajánl. E módosításokkal ajánlja törvényjavaslat elfogadását.. Tóth Kálmán utalva azon rendkívüli lendületre, melyet a most majdnem használhatón Ferenc-csatornának jó karba helyezése az alvidéken előidézendő elismeréssel fogadja a javaslatot, mely különben, tekintve a nagy előnyöket, az államra majdnem semmi terhet sem ró. A ház erre általánosságban elfogadta a tervjavaslatot és tárgyalás alá veszi az engedélyokmányt. Az engedélyokmány részleteiben elfogadtatik a vasúti és pénzügyi, illetőleg a központi bizottmányok módosításaival. Andrássy Gyula gróf átnyújtja az államszámszékről szóló szentesített törvényt. Kihirdettetik. Több tárgy nem lévén, az ünnep utáni legközelebbi ülés határideje péntekre tűzetik ki. Hazai ügyek. — H o 11 á n Ernő közmunka- és közlekedésügyi államtitkár lemondására vonatkozólag a hivatalos lap szerdai száma a következő legfelsőbb királyi kéziratokat közli: Közmunka- és közlekedésügyi magyar miniszterem előterjesztésére H o 11 á n Ernőt, a mondott minisztérium államtitkárát , saját kérelme folytán ezen állásától fölmentem. Kelt Schönbrunnban, 1870-dik évi junius hó 1-én. Ferenc József, s. k. Gorove István, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán H o 11 án Ernő , a közmunka- és közlekedési magyar minisztérium államtitkárának, ebbeli állomásától, saját kérelme folytán történt fölmentése alkalmából, buzgó és jeles szolgálatai elismeréséül Lipótrendem közép-keresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1870-dik évi junius hó 1-én. Ferenc József, sz. k. Gróf Festetics György, s. k. A hivatalos lap ugyanezen számában találkozunk még egy legmagasabb intézkedést tartalmazó kézirattal, mely szerint a honvédelmi magyar minisztériumhoz Ordódy Kálmán osztálytanácsossá, Domaniczky István honvédfőhadnagy pedig titkárrá neveztetik ki. — Zágrábi érsek. Biztos forrásból értesül a „P. N.“, hogy Mihalovits József dalmi választott püspök és a Csanádi püspöki megye tiszteletbeli kanonoka zágrábi érsekké neveztetett ki. Az egyházi esküt f. hó 4-én tette le Bécsben a pápai nuntius kezébe, ki egyszersmind a magyar kormány részéről megkerestetett, hogy a praeconizatiót a szentatyánál a lehető legrövidebb idő alatt eszközölje ki. — Kinevezési bizottság. Az igazságügyminiszterium kebelében hallomás szerint egy kinevezési bizottság állíttatott fel, melynek főteendője leszen a hivatalért benyújtott kérvényeket megvizsgálni és ülésileg készített javaslatait az igazságügyminiszter elé terjeszteni. Ezen bizottság egy elnöklő miniszteri tanácsosból, két osztálytanácsosból, kik egyszersmind országgyűlési követek is, és az elnöki titkárból áll. Első teendője leszen saját eljárási szabályzata iránt készíteni javaslatot. A felebbviteli bíróságok létszámának meghatározásáról szóló törvény foganatosítása nem kis dolgot fog adni ezen bizottságnak, mert nem kevesebb mint 60—80 különféle hivatali állomásra kellene az 5—600-ra menő kérvényezők közül a legérdemesbeket kiszemelnie, mely nagy munka már eddig is két ülésen át foglalkoztatá a bizottságot, s az ünnepek utáni hetet is alighanem egészen igénybeveendi. — Telekkönyvezés. Azon célból, hogy a sz. kir. városok telekkönyvei az átalános telekkönyvi rendszerrel öszhangzásba hozassanak, már több városban eszközöltetett a helyszínelés. Legközelebb Zombor sz. kir. városára kerül a sor, s az igazságügyminiszter úr e szándékát a nevezett város közönségével f. hó 3-án tudatván, egyszersmind következő két kérdést intézte hozzá: a) mennyit tesz az adóföldkönyvi helyrajzi számok öszszege? b) a város határáról léteznek-e pontosan felvett térvázlatok? — A szerb congressuson a szervezési javaslat egyes pontjai fölött folynak a discursiók s a szélső párt nem egyszer gondoskodik különösnél különösebb meglepetésekről, melyek a parlamentáris élet terén unicumok. A július 1-ei ülésen a szervezeti javaslat 5. pontja került napirendre, mely cikknél a bizottság többség és kisebbségre oszlott. Ez utóbbi a 25 egyházi képviselő választásánál, dacára annak, hogy ez egyházi képviseleti módozat tisztán csak osztályképviseleti szempontból és alapon fogadtatott el, azt javasolja, hogy ezek szintén a világi választók közreműködésével választassanak. Mileticset előadói minősége nem tartotta vissza attól, hogy a minoritási javaslatot melegen ajánlja. Szavazás utján csakugyan a kisebbségi vélemény jön elfogadva s igy azon különös tény állott be, hogy minden egyes választó két, sőt tekintetbe véve, hogy néhány egyházmegyére együtt még egy képviselő jut, 3 képviselőt választ. E mellett azonban míg a világi választók három képviselőre is adhatják szavazatukat, addig az egyházi választók szavazási jogukat csakis egyszer gyakorolhatják. T. Az ll5.ro K. Gothe Lajos beszélye. Fordította Bendtner József. (Folytatás.) Mielőtt Albert követő barátját, még egy hosszú , fájdalmas tekintetet vetett a három halottra , kiket a törvényteremben hagytak. — Isten veletek, szerencsétlen testvéreim ! — mondá mélyen megindult hangon. — Titeket magával ragadott a végzet örvénye, mely az apák bűneit a gyermekekben bünteti, ti nem tudtatok annak ellentállnit... Hogy én is, miként ti, bele nem süredtem, nem az én érdemem, hanem isten után a szeretett hölgy volt az és a hű barát, kik a veszély órájában imával és tettes oldalamnál állottak. Miért kellett nektek ilyeneket nélkülözni ? ! . . . Béke veletek , ne vádoljatok senkit ott fönn, hogy egykor mindnyájan, kik itt méltatlan s alaptalan gyűlölet által elválasztva voltunk, amott örök szeretetben egyesülhessünk .. . — És veled is, rettentő ember, ki mindnyájunknak romlását idéztek elő, veled is béke legyen ! Nem tudlak azért, mit ellenünk elkövettél, átkozni, csupán szánni tudlak ! Isten legyen kegyelmes bírája borzasztó tévedéseidnek ! . . . Lehajolt Konrádhoz, s lezárá szemeit. Ezután ő is elhagyá a törvénytervvet és szeretett hölgye betegágyához sietett, hol még a legkeményebb megpróbáltatás várt reá. A földesur szobájába zárkózott. — Egy ideig sötét gondolatokba merülten, az ablak előtt állott; azután erős léptekkel járt fölalá. Végre egy íróasztalhoz lépett s annak egyik fiókjából egypár pisztolyt vett elő. Mogorván nézte és vizsgálta egy darabig a fegyvereket. Aztán ismét visszatette előbbi helyükre. í MglL ■ ... J. ■.f.J ■■■—■ — Nem , nem ! — mormogá. — Ne legyen nekik ez az örömük . . . Nem bátortalanság az, mi visszatart, mert épen a gyáva igyekeznék most először is önmagát elveszteni ... De én meg fogom mutatni, hogy férfi vagyok . . . Fölzárá az ajtót és csengetett. Frigyes, a ház öreg szolgája megjelent. — Mondd meg leányomnak, hogy beszélni óhajtok vele. Gondoskodjál arról is, hogy a reggelit elkészítsék. Különben mindenkit elfogadok, ki velem beszélni óhajt; mondd meg ezt az embereknek. Csak egyre nézve van kivétel, arra, ki még most is fiamnak meri magát nevezni . . . Menj ! ... . A vén szolga bánatos arccal távozott. A báró igyekezett arcának közönyös kifejezést adni, mintha mi sem történt volna, mint közelebbről érinthetné. — A nagyságos kisasszony azt szeni a báró úrnak, hogy e pillanatban nem képes az atyai parancsnak engedelmeskedni, — jelenté a visszatérő szolga. — Erzsébet kisasszony útra készül nagyságos nagynénjéhez. A báró arca ismét elsötétült e hírre. Távozást inte a szolgának. — Nem beszélhet velem, elhagy e pillanatban, és valószínűleg búcsú nélkül, mit jelent ez?! — mormogó. — Neki is meg kellett volna mutatnia az embereknek, hogy az egész dolog őt épen nem érinti.. .* De voltaképen nem vehetem tőle rosz néven, hisz ő nő, kinél a férfi lelkierejét hiában keressük. Lehet, hogy attól is fél, mikép a találkozás velem közvetlen a fatális történet után reám nézve kínos lehetne, vagy tán épen oly vallomásoktól tart, melyeket tőlem hallani gyöngédsége tilt. Azért föl kell őt mentenem ... És ha tekintjük a dolgot, határozata még a legjobb , mit a fönnforgó körülmények közt tehetett. A fővárosbani jelenléte az ottani fecsegőket el fogja hallgattatni, így az egész dolog csakhamar el lesz feledve, ha ugyan egyáltalán hitelre talál... Később Erzsébetnek irántami vonzalma velem is feledtetni fogja a múltat és öreg napjaimat megédesíteni, hisz ő most egyetlen gyermekem, egyetlen örökösöm! . .. De dacára mindezen és hasonló meg Párisban főleg az új pártalakulás foglalkoztatja a közönséget. Amint látszik, az utóbbi napok eseményei a törvényhozó testben egészen új pártalakulást idéztek elő. A baloldal két részre szakadt , a balközépet ugyan e sors érte, mert tizenöt tagja kivált a párt kötelékéből s az új alkotmányos baloldalhoz csatlakozott. Thiers szinte megígérte hogy Picard mellé áll, míg a többi elemek tömören sorakozni látszanak Ollivier körül. A kamra június 4-ki ülésében Bethmond interpellátiója, mely azt kívánja, hogy a departementális tanácsosok választásakor ugyanoly szabadság adassék , mint a képviselőválasztásokkor, igen élénk vitára adott alkalmat. Ollivier a többek közt így szólt: „Azt, hiszi, hogy a gyülésezési jogot a tanácsválasztásoknak is meg kellene adni, de a jelen törvény ezt meg nem engedi. A minisztérium állása igen bajos, majd azt vetik szemére, hogy nagyon gyorsan, majd azt, hogy igen lassan halad előre, két igény között áll, mely egymás ellen küzd, ő a tényállást föl akarja deríteni. A cabinet ma is az ami volt. A január 2-ai kabinet azon nehéz, de dicső kötelességgel bír, hogy forradalom nélkül megalapítsa a békés szabadságot. Sohasem fogja sem az egyik sem a másik érdeket, melyet véd, föláldozni, nyugtató elmélkedéseknek, a reggeli még sem akart neki izleni.-----------Ugyanaznap estéje volt. Szobájában Emma feküdt a kórágyon. A fáradságtól el szunyadott; lélekzete szabálytalan s rövid volt. Albert ágya előtt térdelt s arcát annak vánkosai közé nyomta. Ferenc szomorúan ült egy széken a szoba hátterében. Janka, a fogadós leánya, vörösre sirt szemekkel állott az ablaknál. Az ágy alsó végén állott a kerületi sebész egy másik előhívott orvossal, kik észleleteiket néha-néha halkan közölték egymással. A kastély lakói közül más nem volt jelen. Nyolc óra körül fölébredett Emma és kezét Albert fejére téve. Ez fölemelkedett, arca halovány volt és könytelt; tekintetében mély fájdalom, de csöndes megnyugvás is honolt a változhatatlanban. Keserű küzdelem után végre sikerült neki haldokló kedvese példáján csüggedő bátorságát fölébreszteni. — Küldtetek már a lelkész után ? — kérdé Emma. — A tisztelendő úr nálunk a faluban oly beteg, hogy az ágyat el nem hagyhatja, — viszonzá Janka. — Azért atyám a legjobb lovakat fogta a kocsiba és Henrik szomszéd átment vele a szomszéd faluba az ottani lelkészért. Nemsokára itt lesz a tisztelendő úrral. Emma szívélyesen intett a leánykának köszönetét. — Addig beszélni szeretnék veled, Albertém , — szólt azután ehez. — Elég erősnek érzem magam , és még oly sok mondandóm volna "neked . . . A két orvos és Janka egy mellékszobába távoztak. Ferenc is távozni akart, de őt Emma maradásra kérte. Sok gyöngéd, vigasztaló és lélekemelő volt abban, mit Emma most búcsúzóul kedvesének mondott. — És most halld utolsó kérésemet, mit még nyughelyem iránt hozzád intézni akarok, — mondá. — Ne engedd, Albert, hogy a sötét családi sírboltba sülyeszszenek. A temető zöld pázsitja alatt szeretnék pihenni, hogy minden ájuló tavaszszal sirhalmom virágokkal legyen födve, melyek hamvaimból A Lajtán túl. *2* Bécsből jelentik, hogy gr. Potocki Galliciába utazott; ez utazásnak célja valószínűleg az ottani viszonyok rendezésével van kapcsolatban, melyre nézve egy krakói távirat következőket mondja : A „Przeglad Polski“ círaű lap — az ígért reformok fontosságát elismervén — a Gallicia számára fölállítandó külön minisztérium fontosságát hangsúlyozza , és annak mielőbb kinevezését kívánja. A nevezett lap óhajtja , hogy az adott engedmények az oppositiónak és negatiónak vessenek véget, és egy elfogadható politikát tegyenek lehetővé. — F. hó 4-ről egy telegramm jelentette, miszerint porosz csapatok átlépték az osztrák határt. E körülmények sokfelé combinatiókra adtak alkalmat. A hit valósága mindenesetre bevárandó, de még valóság esetében sem lehet fontosságot tulajdonítni neki, legfölebb egypár manevvrírozó Landwehr téveszthette el a határszélt, — napjainkban diplomatiai érintkezés nélkül , — amire nézve legalább létezése iránt a sajtó nem maradhat értesülés nélkül, — ily után komolyabb ellenséges támadás nem veheti kezdetét. Külföld. A cabinetnek nincs alkalma , hogy bebizonyítsa a szabadságot, azaz, hogy a kamra szavazata folytán visszavonuljon. Ama napon, melyen a cabinet a kamara szavazata folytán megbukik, fog a parlamenti kormány végleg megalapíttatni.“ Ollivier beszéde végén az ügyből kabinetkérdést csinált. A balközép legtöbb tagja mellette fog szavazni s igy a többség az ő részére bizonyos. A felső olaszországi köztársasági mozgalomról írják: A felkelő csapat, mely Svájcból Olaszországba tört, a lakosságnál oly hideg fogadtatásra talált, hogy szétfutott még mielőtt katonaságot látott volna is. Az olasz kormány azonnal nagyszámú katonaságot küldött a határszéli vidékekre. A florenci cabinet — mint a félhivatalos „Opinione“ is megvallja — még mindig igen nyugtalan, mert értésére esett, hogy legközelebb az ország minden részén egy időben sokkal erősebb lázadás fog kitörni, mint milyen az eddigi volt. Hogy a helyzet Olaszországban ily veszélyes alakot ölte, annak főleg amaz indolentia volt oka, melylyel a svájci hatóságok a lázadók előkészületeit elnézték és megtűrték. A florenci kormány már hetek óta tudta, hogy mit forralnak odaát s a szövetségi kormányt fölkérte, hogy teljesítse nemzetközi és szomszéd kötelességét. Ez utóbbi megígérte, hogy az emigránsokat Luganóból Bellizonába internáltatja; e felett a múlt hó közepén az olasz külügyér csodálkozását fejezte ki, mire azon választ nyerte, hogy a lázadók nem Bellizonába, hanem más a határtól távolabb fekvő lantonokba fognak szállíttatni. Hogy Svájc ez ügyben hanyagsággal vádolható, azt maga a szövetségi kormány közlönye is elismeri, de a központi kormány helyett Tessin cautou kormányát okozza s azt mondja, hogy a „tessini kormány az olasz menekültek üzelmei iránt az utóbbi napokban vak vagy ki nem menthető mérvben könnyelmű és hanyag volt.“ A lap reméli, hogy a tessini kormány ezután máskép fogja magát viselni. Ha pedig nem, „úgy a szövetségi tanács, mely Svájcot nemzetközileg így pellengérre állítani nem engedheti, komoly szót fog a fratelliticinesikkel szóllani.“ Németország. Sándor cár e hó 2-án fogadta Vilmos porosz király látogatását Emsben. A fejedelmek találkozásának rendkívüli fontosságot s nagy horderőt tulajdonítanak, habár a porosz hivatalos lapok — s ez igen természetes — az eseménytől minden politikai fontosságot megtagadnak. Egy párisi magánsürgöny azt mondja, hogy a franciakormánykörökben ama nézet van elfogadva, miszerint az emsi, valamint az előbbi berlini értekezletek főtárgya Ausztriának lengyel politikája volt. Ez annál valószikeletkeznek. Ha aztán egykor visszatérsz a hazába, mint teherős, munkálódó férfi, mint boldog férje egy hozzád méltó nőnek , akkor Albert, akkor — látogasd meg néha sirhalmomat; s ha ekkor csöndes esti szellő susog a fűszálakon át s a síromon levő virágokat megmozdítja, úgy hogy nyájasan intenek feléd, ekkor Albert, gondold, hogy szellemem köszönt és örül boldogságodnak! . .. Albert letérdelt és kényeivel áztatá szeretett hölgye kezét. — És most még egy kérésem volna önhöz , kedvesem hű barátjához , — fordult most Emma Ferenchez. — Ön ismeri a világot, az embereket s Albertemnek őszinte, igaz jóakarója. Óh, ne hagyja el őt mindjárt kezdetben, ne hagyja egyedül távozni idegen hazába. Szüksége van egy hű vezetőre, hogy azon pályára térhessen , mely egyedül vezetheti a boldogsághoz. Legyen ön neki ily vezetője; azon áldozatokhoz, miket eddig hozott már a barátságnak , csatolja még ezt is. — Ez a legnagyobb valamennyi közt; de ezzel megment a világnak egy nemes szivet és isten meg fogja önt áldani, miként én teszem azt e pillanatban! . .. — Legyen meggyőződve, hogy kívánságát teljesíteni fogom s mindent elkövetek, mi erőmből kitelik! — viszonzá Ferenc mély megindulással. — Én tartozom ezzel Albertnek. — így tehát könnyült szívvel távozom! — végzé be Emma ez utolsó értekezését. — E perctől fogva, szeretteim , gondolatim istené, üdvözítőm és megváltómé, aki magához hi!.. . Imádkozzatok ti is érettem! ... De ne távozzatok messze, hogy az elválás pillanatában még egyszer nyugtathassam tekintetemet azokon, kik ez életben szerettek és irántam jóindulatukat kimutatták. .. . Hallom a lelkészt közeledni .... Isten veletek! . . . Még egyszer odanyujtá Albertnek halvány ajkát , Ferencnek kezét , és azután mindketten a mellékszobában várakozókhoz csatlakoztak. A beteg a most belépett lelkészszelegyedül maradt. Az utolsó előkészítés e világtól való végbúcsúvételre, megkezdődött.