Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-06-10 / 69. szám

Széll Kálmán a közp. bizottság elő­adója olvassa a közp. bizottság módosításait, melyeket a törvjavaslatra néz­ve ajánl. E mó­dosításokkal ajánlja törvényjavaslat elfoga­dását.. Tóth Kálmán utalva azon rendkívüli lendületre, melyet a most majdnem használ­hatón Ferenc-csatornának jó karba helyezése az alvidéken előidézendő elismeréssel fogadja a javaslatot, mely különben, tekintve a nagy előnyöket, az államra majdnem semmi terhet sem ró. A ház erre általánosságban elfogadta a tervjavaslatot és tárgyalás alá veszi az enge­délyokmányt. Az engedélyokmány részleteiben elfogad­­tatik a vasúti és pénzügyi, illetőleg a köz­ponti bizottmányok módosításaival. Andrássy Gyula gróf átnyújtja az államszámszékről szóló szentesített törvényt. Kihirdettetik. Több tárgy nem lévén, az ünnep utáni legközelebbi ülés határideje péntekre tűze­tik ki. Hazai ügyek. — H o 11 á n Ernő közmunka- és közle­kedésügyi államtitkár lemondására vonatko­zólag a hivatalos lap szerdai száma a követ­kező legfelsőbb királyi kéziratokat közli: Közmunka- és közlekedésügyi magyar miniszterem előterjesztésére H o 11 á n Ernőt, a mondott minisztérium államtitkárát , saját kérelme folytán ezen állásától fölmentem. Kelt Schönbrunnban, 1870-dik évi junius hó 1-én. Ferenc József, s. k. Gorove István, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán H o 11 á­n Ernő , a köz­munka- és közlekedési magyar minisztérium államtitkárának, ebbeli állomásától, saját kérelme folytán történt fölmentése alkalmából, buzgó és jeles szolgálatai elismeréséül Lipót­­rendem közép-keresztjét díjmentesen adomá­nyozom. Kelt Schönbrunnban, 1870-dik évi junius hó 1-én. Ferenc József, sz. k. Gróf Festetics György, s. k. A hivatalos lap ugyanezen számában ta­lálkozunk még egy legmagasabb intézkedést tartalmazó kézirattal, mely szerint a honvé­delmi magyar minisztériumhoz Ordódy Kál­mán osztálytanácsossá, Domaniczky István honvédfőhadnagy pedig titkárrá neveztetik ki. — Zágrábi érsek. Biztos forrásból értesül a „P. N.“, hogy Mihalovits József dalmi választott püspök és a Csanádi püspöki megye tiszteletbeli kanonoka zágrábi érsekké nevezte­tett ki. Az egyházi esküt f. hó 4-én tette le Bécsben a pápai nuntius kezébe, ki egyszers­mind a magyar kormány részéről megkeres­tetett, hogy a praeconizatiót a szentatyánál a lehető legrövidebb idő alatt eszközölje ki. — Kinevezési bizottság. Az igaz­­ságügyminiszterium kebelében hallomás sze­rint egy kinevezési bizottság állíttatott fel, melynek főteendője leszen a hivatalért benyúj­tott kérvényeket megvizsgálni és ülésileg ké­szített javaslatait az igazságügyminiszter elé terjeszteni. Ezen bizottság egy elnöklő mi­niszteri tanácsosból, két osztálytanácsosból, kik egyszersmind országgyűlési követek is, és az elnöki titkárból áll. Első teendője leszen saját eljárási szabályzata iránt készíteni ja­vaslatot. A felebbviteli bíróságok létszámának meghatározásáról szóló törvény foganatosítása nem kis dolgot fog adni ezen bizottságnak, mert nem kevesebb mint 60—80 különféle hivatali állomásra kellene az 5—600-ra menő kérvényezők közül a legérdemesbeket kisze­melnie, mely nagy munka már eddig is két ülésen át foglalkoztatá a bizottságot, s az ünnepek utáni hetet is alighanem egészen igénybeveendi. — Telekkönyvezés. Azon célból, hogy a sz. kir. városok telekkönyvei az áta­­lános telekkönyvi rendszerrel öszhangzásba hozassanak, már több városban eszközöltetett a helyszínelés. Legközelebb Zombor sz. kir.­ városára kerül a sor, s az igazságügyminisz­­ter úr e szándékát a nevezett város közönsé­gével f. hó 3-án tudatván, egyszersmind kö­vetkező két kérdést intézte hozzá: a) mennyit tesz az adóföldkönyvi helyrajzi számok ösz­­szege? b) a város határáról léteznek-e pon­tosan felvett térvázlatok? — A szerb congressuson a szervezési javaslat egyes pontjai fölött foly­nak a discursiók s a szélső párt nem egyszer gondoskodik különösnél különösebb meglepe­tésekről, melyek a parlamentáris élet terén unicumok. A július 1-ei ülésen a szervezeti javaslat 5. pontja került napirendre, mely cikknél a bizottság többség és kisebbségre oszlott. Ez utóbbi a 25 egyházi képviselő vá­lasztásánál, dacára annak, hogy ez egyházi képviseleti módozat tisztán csak osztálykép­viseleti szempontból és alapon fogadtatott el, azt javasolja, hogy ezek szintén a világi vá­lasztók közreműködésével választassanak. Mi­­leticset előadói minősége nem tartotta vissza attól, hogy a minoritási javaslatot melegen ajánlja. Szavazás utján csakugyan a kisebbségi vélemény jön elfogadva s igy azon különös tény állott be, hogy minden egyes választó két, sőt tekintetbe véve, hogy néhány egyház­megyére együtt még egy képviselő jut, 3 kép­viselőt választ. E mellett azonban míg a vi­lági választók három képviselőre is adhatják szavazatukat, addig az egyházi választók sza­vazási jogukat csakis egyszer gyakorolhatják. T. A­z ll5.ro K. Gothe Lajos beszélye. Fordította Bendtner József. (Folytatás.) Mielőtt Albert követő barátját, még egy hosszú , fájdalmas tekintetet vetett a három halottra , kiket a törvényteremben hagytak. — Isten veletek, szerencsétlen testvé­reim ! — mondá mélyen megindult hangon. — Titeket magával ragadott a végzet örvé­nye, mely az apák bűneit a gyermekekben bünteti, ti nem tudtatok annak ellentállnit... Hogy én is, miként ti, bele nem sü­redtem, nem az én érdemem, hanem isten után a sze­retett hölgy volt az és a hű barát, kik a ve­szély órájában imával és tettes oldalamnál állottak. Miért kellett nektek ilyeneket nél­külözni ? ! . . . Béke veletek , ne vádoljatok senkit ott fönn, hogy egykor mindnyájan, kik itt méltatlan s alaptalan gyűlölet által elvá­lasztva voltunk, amott örök szeretetben egye­sülhessünk .. . — És veled is, rettentő ember, ki mindnyájunknak romlását idéztek elő, veled is béke legyen ! Nem tudlak azért, mit el­lenünk elkövettél, átkozni, csupán szánni tudlak ! Isten legyen kegyelmes bírája bor­zasztó tévedéseidnek ! . . . Lehajolt Konrádhoz, s lezárá szemeit. Ezután ő is elhagyá a törvénytervvet és sze­retett hölgye betegágyához sietett, hol még a legkeményebb megpróbáltatás várt reá. A földesur szobájába zárkózott. — Egy ideig sötét gondolatokba merülten, az ablak előtt állott; azután erős léptekkel járt föl­­alá. Végre egy íróasztalhoz lépett s annak egyik fiókjából egypár pisztolyt vett elő. Mogorván nézte és vizsgálta egy darabig a fegyvereket. Aztán ismét visszatette előbbi helyükre. í M­glL ■ ... J. ■.f.J ■■■—■ — Nem , nem ! — mormogá. — Ne le­gyen nekik ez az örömük . . . Nem bátortalan­ság az, mi visszatart, mert épen a gyáva igyekeznék most először is önmagát elvesz­teni ... De én meg fogom mutatni, hogy férfi vagyok . . . Fölzárá az ajtót és csengetett. Frigyes, a ház öreg szolgája megjelent. — Mondd meg leányomnak, hogy be­szélni óhajtok vele. Gondoskodjál arról is, hogy a reggelit elkészítsék. Különben min­denkit elfogadok, ki velem beszélni óhajt; mondd meg ezt az embereknek. Csak egyre nézve van kivétel, arra, ki még most is fiamnak meri magát nevezni . . . Menj ! ... . A vén szolga bánatos arccal távozott. A báró igyekezett arcának közönyös kifeje­zést adni, mintha mi sem történt volna, mi­nt közelebbről érinthetné. — A nagyságos kisasszony azt szeni a báró úrnak, hogy e pillanatban nem képes az atyai parancsnak engedelmeskedni, — je­lenté a visszatérő szolga. — Erzsébet kis­asszony útra készül nagyságos nagynénjéhez. A báró arca ismét elsötétült e hírre. Tá­vozást inte a szolgának. — Nem beszélhet velem, elhagy e pil­lanatban, és valószínűleg búcsú nélkül, mit jelent ez?! — mormogó. — Neki is meg kellett volna mutatnia az embereknek, hogy az egész dolog őt épen nem érinti.. .* De voltaképen nem vehetem tőle rosz néven, hisz ő nő, kinél a férfi lelkierejét hiában ke­ressük. Lehet, hogy attól is fél, mikép a találkozás velem közvetlen a fatális történet után reám nézve kínos lehetne, vagy tán épen oly vallomásoktól tart, melyeket tőlem hallani gyöngédsége tilt. Azért föl kell őt mentenem ... És ha tekintjük a dolgot, ha­tározata még a legjobb , mit a fönnforgó kö­rülmények közt tehetett. A fővárosbani jelen­léte az ottani fecsegőket el fogja hallgattatni, így az egész dolog csakhamar el lesz feledve, ha ugyan egyáltalán hitelre talál... Ké­sőbb Erzsébetnek irántami vonzalma velem is feledtetni fogja a múltat és öreg napjai­mat megédesíten­i, hisz ő most egyetlen gyermekem, egyetlen örökösöm! . .. De dacára mind­ezen és hasonló meg­ Pár­is­ban főleg az új pártalakulás fog­­lalkoztatja a közönséget. Amint látszik, az utóbbi napok eseményei a törvényhozó test­ben egészen új pártalakulást idéztek elő. A baloldal két részre szakadt , a balközépet ugyan e sors érte, mert tizenöt tagja kivált a párt kötelékéből s az új alkotmányos bal­oldalhoz csatlakozott. Thiers szinte megígérte hogy Picard mellé áll, míg a többi elemek tömören sorakozni látszanak Ollivier körül. A kamra június 4-ki ülésében Bethmond inter­­pellátiója, mely azt kívánja, hogy a departe­­mentális tanácsosok választásakor ugyanoly szabadság adassék , mint a képviselőválasz­tásokkor, igen élénk vitára adott alkalmat. Ollivier a többek közt így szólt: „Azt, hiszi, hogy a gyülésezési jogot a tanácsválasztások­nak is meg kellene adni, de a jelen törvény ezt meg nem engedi. A minisztérium állása igen bajos, majd azt vetik szemére, hogy na­gyon gyorsan, majd azt, hogy igen lassan ha­lad előre, két igény között áll, mely egymás ellen küzd, ő a tényállást föl akarja deríteni. A cabinet ma is az ami volt. A január 2-ai kabinet azon nehéz, de dicső kötelességgel bír, hogy forradalom nélkül megalapítsa a békés szabadságot. Sohasem fogja sem az egyik sem a másik érdeket, melyet véd, föl­áldozni, nyugtató elmélkedéseknek, a reggeli még sem akart neki izleni.-----------­Ugyanaznap estéje volt.­­ Szobájában Emma feküdt a kórágyon. A fáradságtól el szunyadott; lélekzete szabálytalan s rövid volt. Albert ágya előtt térdelt s arcát annak vánkosai közé nyomta. Ferenc szomorúan ült egy széken a szoba hátterében. Janka, a fo­gadós leánya, vörösre sirt szemekkel állott az ablaknál. Az ágy alsó végén állott a ke­rületi sebész egy másik előhívott orvossal, kik észleleteiket néha-néha halkan közölték egymással. A kastély lakói közül más nem volt jelen. Nyolc óra körül fölébredett Emma és kezét Albert fejére téve. Ez fölemelkedett, arca halovány volt és könytelt; tekintetében mély fájdalom, de csöndes megnyugvás is honolt a változhatatlanban. Keserű küzdelem után végre sikerült neki haldokló kedvese pél­dáján csüggedő bátorságát fölébreszteni. — Küldtetek már a lelkész után ? — kérdé Emma. — A tisztelendő úr nálunk a faluban oly beteg, hogy az ágyat el nem hagyhatja, —­ viszonzá Janka. — Azért atyám a leg­jobb lovakat fogta a kocsiba és Henrik szom­széd átment vele a szomszéd faluba az ottani lelkészért. Nemsokára itt lesz a tisztelendő úrral. Emma szívélyesen intett a leánykának köszönetét. — Addig beszélni szeretnék veled, Alber­tém­ , — szólt azután ehez. — Elég erősnek érzem magam , és még oly sok mondandóm volna "neked . . . A két orvos és Janka egy mellékszobába távoztak. Ferenc is távozni akart, de őt Emma maradásra kérte. Sok gyöngéd, vigasztaló és lélekemelő volt abban, mit Emma most búcsúzóul ked­vesének mondott. — És most halld utolsó kérésemet, mit még nyughelyem iránt hozzád intézni akarok, — mondá. — Ne engedd, Albert, hogy a sötét családi sírboltba sülyeszszenek. A te­mető zöld pázsitja alatt szeretnék pihenni, hogy minden ájuló tavaszszal sirhalmom vi­rágokkal legyen födve, melyek hamvaimból A Lajtán túl. *2* Bécsből jelentik, hogy gr. Potocki Galliciába utazott; ez utazásnak célja való­színűleg az ottani viszonyok rendezésével van kapcsolatban, melyre nézve egy krakói távirat következőket mondja : A „Przeglad Polski“ círaű lap — az ígért reformok fontosságát elismervén — a Galli­­cia számára fölállítandó külön minisztérium fontosságát hangsúlyozza , és annak mielőbb kinevezését kívánja. A nevezett lap óhajtja , hogy az adott engedmények az oppositiónak és negatiónak vessenek véget, és egy elfogadható politikát tegyenek lehetővé. — F. hó 4-ről egy telegramm jelentette, miszerint porosz csapatok átlépték az osztrák határt. E körülmények sokfelé combinatiókra adtak alkalmat. A hit valósága mindenesetre bevárandó, de még valóság esetében sem le­het fontosságot tulajdonítni neki, legfölebb egypár manevvrírozó Landwehr téveszthette el a határszélt, — napjainkban diplomatiai érintkezés nélkül , — a­mire nézve legalább létezése iránt a sajtó nem maradhat ér­tesülés nélkül, — ily után komolyabb ellen­séges támadás nem veheti kezdetét. Külföld. A cabinetnek nincs alkalma , hogy bebi­zonyítsa a szabadságot, azaz, hogy a kamra szavazata folytán visszavonuljon. Ama napon, melyen a cabinet a kamara szavazata folytán megbukik, fog a parlamenti kormány végleg megalapíttatni.“ Ollivier beszéde végén az ügyből kabinet­­kérdést csinált. A balközép legtöbb tagja mellette fog szavazni s igy a többség az ő részére bizonyos. A felső olaszországi köztársa­sági mozgalomról írják: A felkelő csapat, mely Svájcból Olaszor­szágba tört, a lakosságnál oly hideg fogadta­tásra talált, hogy szétfutott még mielőtt ka­tonaságot látott volna is. Az olasz kormány azonnal nagyszámú katonaságot küldött a ha­társzéli vidékekre. A florenci cabinet — mint a félhivatalos „Opinione“ is megvallja — még mindig igen nyugtalan, mert értésére esett, hogy legközelebb az ország minden részén egy idő­ben sokkal erősebb lázadás fog kitörni, mint milyen az eddigi volt. Hogy a helyzet Olaszországban ily ve­szélyes alakot ölte, annak főleg amaz indo­­lentia volt oka, melylyel a svájci hatóságok a lázadók előkészületeit elnézték és megtűr­ték. A florenci kormány már hetek óta tudta, hogy mit forralnak odaát s a szövetségi kor­mányt fölkérte, hogy teljesítse nemzetközi és szomszéd­ kötelességét. Ez utóbbi megígérte, hogy az emigránsokat Luganóból Bellizonába internáltatja; e felett a múlt hó közepén az olasz külügyér csodálkozását fejezte ki, mire azon választ nyerte, hogy a lázadók nem Bel­lizonába, hanem más a határtól távolabb fekvő lantonokba fognak szállíttatni. Hogy Svájc ez ügyben hanyagsággal vádolható, azt maga a szövetségi kormány közlönye is elismeri, de a központi kormány helyett Tessin cautou kormányát okozza s azt mondja, hogy a „tes­­sini kormány az olasz menekültek üzelmei iránt az utóbbi napokban vak vagy ki nem menthető mérvben könnyelmű és hanyag volt.“ A lap reméli, hogy a tessini kormány ezután máskép fogja magát viselni. Ha pedig nem, „úgy a szövetségi tanács, mely Svájcot nem­zetközileg így pellengérre állítani nem enged­heti, komoly szót fog a fratelli­ticinesik­kel szóllani.“ Németország. Sándor cár e hó 2-án fogadta Vilmos porosz király látogatását Ems­­ben. A fejedelmek találkozásának rendkívüli fontosságot s nagy horderőt tulajdonítanak, habár a porosz hivatalos lapok — s ez igen természetes — az eseménytől minden politikai fontosságot megtagadnak. Egy párisi magánsürgöny azt mondja, hogy a francia­­kormánykörökben ama nézet van elfogadva, miszerint az emsi, valamint az előbbi berlini értekezletek főtárgya Ausztriá­nak lengyel politikája volt. Ez annál valószi­keletkeznek. Ha aztán egykor visszatérsz a hazába, mint teh­erős, munkálódó férfi, mint boldog férje egy hozzád méltó nőnek , akkor Albert, akkor — látogasd meg néha sirhal­­momat; s ha ekkor csöndes esti szellő susog a fűszálakon át s a síromon levő virágokat megmozdítja, úgy hogy nyájasan intenek feléd, ekkor Albert, gondold, hogy szellemem kö­szönt és örül boldogságodnak! . .. Albert letérdelt és kényeivel áztatá sze­retett hölgye kezét. — És most még egy kérésem volna ön­höz , kedvesem hű barátjához , — fordult most Emma Ferenchez. — Ön ismeri a vilá­got, az embereket s Albertemnek őszinte, igaz jóakarója. Óh, ne hagyja el őt mindjárt kezdetben, ne hagyja egyedül távozni idegen hazába. Szüksége van egy hű vezetőre, hogy azon pályára térhessen , mely egyedül vezet­heti a boldogsághoz. Legyen ön neki ily ve­zetője; azon áldozatokhoz, miket eddig hozott már a barátságnak , csatolja még ezt is. — Ez a legnagyobb valamennyi közt; de ezzel megment a világnak egy nemes szivet és isten meg fogja önt áldani, miként én teszem azt e pillanatban! . .. — Legyen meggyőződve, hogy kívánsá­gát teljesíteni fogom s mindent elkövetek, mi erőmből kitelik! — viszonzá Ferenc mély megindulással. — Én tartozom ezzel Al­­bertnek. — így tehát könnyült szívvel távozom! — végzé be Emma ez utolsó értekezését. — E perctől fogva, szeretteim , gondolatim istené, üdvözítőm és megváltómé, aki magá­hoz hi!.. . Imádkozzatok ti is érettem! ... De ne távozzatok messze, hogy az elválás pillanatában még egyszer nyugtathassam te­kintetemet azokon, kik ez életben szerettek és irántam jóindulatukat kimutatták­­. .. . Hallom a lelkészt közeledni .... Isten ve­letek! . . . Még egyszer odanyujtá Albertnek hal­vány ajkát , Ferencnek kezét , és azután mindketten a mellékszobában várakozókhoz csatlakoztak. A beteg a most belépett lel­készszel­­egyedül maradt.­­ Az utolsó elő­készítés e világtól való végbúcsúvételre, meg­kezdődött.

Next