Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-09-07 / 107. szám

A tanítói díjak minimumára megjegyzi, hogy azzal a törvény több kárt tett, mint hasz­not (zajos tetszés minden oldalról.) Ha nem mondatott volna ki a minimum, hanem a köz­ségekre bízatott volna a tanítók állását a kö­rülményekhez képest javítani, úgy nem for­­dulnának elő oly esetek, hogy néhol még 300 irtot is*) keservesen csúsztatja ki, más helyen pedig épen le akarnak belőle alkudni. (Igaz !) Végre indítványozza: „Mondja ki az egyetemes gyűlés, hogy az 18118. közokt. tör­vény alapelveit helyesli, és hogy a törvény alapelvene­k a gyakorlatban való helyes alkal­mazásától várja egyedül népnevelésügyünk föl­­virágzását. Mondja ki a nagygyűlés, hogy népnevelés­ügyünk fölvirágzását az iskolai hatóságok tagjainak ügyszeretetétől, erélyes és célszerű működésétől is reményüi, másrészt azt is el­várja a nagygyűlés, hogy ezen hatóságok minden tisztán nevelésügyi kérdésekben ha­tározathozatal előtt az illető tanítói testü­let véleményét kihallgassák. (Nagy éljenzés. „Elfogadjuk !”) Roth Vilmos indítványozza, hogy a nagygyűlés fejezze ki rokonszenvét a községi iskolához a felekezeti fölött, és pedig hum­a­nitasi, vallási, nemzeti, különleges magyar nemzeti és végre nemzetgazdászati szempont­ból. Ezen indítványát szóló a legélénkebb tetszésnyilatkoztatokkal kisért beszédben fej­­tegeté­s végre így kiált föl: „mondjuk meg a népnek, mily iskolát ajánlhatunk neki.“ (Az egész gyűlés kevés kivétellel: „községit ajánlunk !“) Singer Samu fölhozza, hogy a köz­oktatási terv­ mellőzi azon alkotmányos ve­­z­éreszmét, mely szerin­t ahol egyenlők a kö­telességek , ott egyenlőknek kell tenni a jo­goknak is ; már pedig e tekintetben különb­ség van téve a községi és felekezeti tanítók közt; a kötelesség mindkettőre nézve egy, hanem a jogokban csak a községi tanítók ré­szesülnek. (Igaz!) Megkéretni indítványozza a minisztert, hogy hatna oda a törvény­hozó tes­­tületnél, miszerint egyenjogosítsa a tanítókat. (Zajos helyeslés.) Dr. Kilényi indítványozza, keressék meg a törvényhozás, miszerint a községi és hifelekezeti iskolákban működő tanítókra nézve egyforma törvényt alkosson. (É jen­zés 1) L­o­­­k­ó (egri pap, volt képezdei hitoktató) hosszas küzdelem man szolloz jutván, nagy zúgás közt felolvassa a következő indítványt: „Miután a községi iskolák a vallásos tanítás kiküszöbölésére vezetnek; (Felkiáltá­sok: „Nem úgy van!“) miután a közös isko­lák nem annyira a versenyt, mint a versen­gést idézték elő; (Eláll!) miután a községi iskolákban a törvényszabta tantárgyak ugyan­azok , melyek a felekezeti iskolákban is ta­níttatnak : határozzon a gyűlés felhatot az országgyűléshez, melyben az iskolai törvényt oda kel módosíttatni, hogy abból a községi iskolák teljesen kihagyattassanak.“ Amint szóló ezen utolsó szóhoz ért, ezer torokból hangzott egyszerre: „Le vele!“ Ez alkalommal teljesen meggyőződtünk arról, hogy a tanítói és kanton „torkos“ mily „ret­tenetesen“ vannak kiképezve. (1. A Lojko ál­tal előidézett izgatottság felraatlan. Az elnök kgyelmeztete­tt, hogy hagyja el a szószéket és ne hívja ki maga ellen a gyűlés mellal­aukovasat; de ő tovább is akar­ván beszélni, végre is nagy nevetés közt kel­lett a szószeket elhagynia. “ Lieber felel Lajkonak . Nem ertem — úgymond — hogyan beszelhet így egy lel­kész, miután a községi iskolakban is lelke­­szek tanujak a vallastaut; zajos helyesles közt pártolja a községi iskolákat. Elnök jelenté, hogy a vita befejeztetett s a következőkben foglalja össze az indítvá­nyokat : 1. Mondja ki a gyűlés, hogy az 1868-ki közoktatás törv. alapelveit helyesli. — Edu­­gadtatott. 2. Mondja ki a gyűlés , hogy a népne­­velés előmozdítása a népnevelők es iskolai hatóságok üdvös közreműkodesetől varunk. —­ az iskolaszékek Úgy a megyei iskolatanács a lehető legszakértebb szülőkből alakulatsek.— Elfogadtatott. 3. Mondja ki a gyűlés, hogy a községi is­kolákat nemzeti, vallási paedagógiai es nem­­zetgazdászati szempomokod­ esebe teszi a fe­lekezetinek. Nagy szótöbbséggel elfogadtatott. 4. A tanítok fessegetésere rendelt alap­ból részesítse a törvenytiozas a felkezeti taní­tókat is. — E fogadtatott. Ezzel a gyűlés delután 1 órakor véget ért. Ferenczi János, belv. 111. osztály tanitó. *) Ez pedig ma már csak az éhenhalástól menti meg a családos tanítót 1 F. Jegyzőkönyv*) a szegedi iskolaszéknek 1870. évi aug. hó 29. tartott üléséből. Elnök: Takács Mihály alelnök, jegyző Muskó Sándor. 122. Elnök az ülést megnyitván, olvas­tatott Szeged város tanácsának 1870. évi jul. 28-án 4944. sz. a. kelt végzése, melyben az iskolai célokra tett Rózsa-féle alapítvány ke­zelését az iskolaszékre ruházza át. V.— Az áttett alapítványi ösztöndíjak kiosztása pályázat utján történvén, e célból a pályázat kihirdetésével az elnökség bizatik meg. — A pályázati határidő 1. évi szeptem­ber 12-re tűzetik ki. A pályázat következté­ben kiosztandó ösztöndíjak odaítélése céljá­ból, az alapító végrendeletéhez képest, a hely­beli gymnasiumi igazgató, a 8-ik osztály ta­nárai, a reáliskola és a tanítóképezde igaz­gatója meghívatni rendeltetik. 129. Olvastatott Dobó Miklós és Deák Gyula iskolaszéki tagok jelentése, a Szeged rókusi fiosztályban megtartott évi vizsgálatról, melyben a taneredményt egyátaljában kielégí­tőnek állítják. V.— Tudomásul vétetik. 130. Olvastatott Szeged város tanácsának 1870. évi aug. 11-én 5594. sz. a. kelt vég­zése az összes elemi tanítóknak a tornászat, elemeiben leendő oktatása tárgyában, melynek kapcsában elnök jelenti, hogy mind a torná­szat elemeiben való oktatás, mind a tanítók­nak az iskolaszék 118. határozata folytán el­rendelt évtekezlet megtartatván, a tanyai ta­nítók, két három betegnek jelentett tanitó kivételével , készséges buzgalommal jelentek meg. V.— Az iskolaszék szándékolt üdvös in­tézkedésének csak részben is sikerülte, egye­dül a tanyai tanitók érdeme lévén, ezeknek az n­épnevelés érdekében hozott szives áldo­zatkészségük ezennel jegyzőkönyvileg mint el­ismerést és dicséretet érdemlő tény örökítte­­tik meg. 133. Olvastatott Dr. Zimmermann Jakab népiskolai igazgató levele, melyben egy ál­tala kiadni szándékolt magyar olvasókönyvet a helybeli elemi iskolák számára tankönyvül elfogadtatni kér. V.— Mielőtt valamely munkájat tanköny­vül elfog­dtatnék, szükséges lévén annak tü­zetes átvizsgálása, ennek eszközölhetése cél­jából az elnökség megbizatik, miszerint Dr. Zimm­ermann Jakab urat egy mutatványpéldány átküldésére kérje föl. 134. Wagner Károly iskolaszéki tag szó­val jelenti, miszerint a belvárosban két osz­tály számára az iskolai helyiség teljesen el­készülve és bebútorozva, a 3-ik osztály szá­mára pedig szintén elkészülve, de bútorozás nélkül, az iskolaszék rendelkezésére áll. — Az alsó- és felsővároson építtetni kezdett kü­lön 3 osztályú iskolák építése már szintén any­­nyira előhaladt, hogy azok is tető alatt van­nak, — a további építés azonban a kedve­zőtlen időjárás által egyelőre akadályozva van. V.— A tett jelentés folytán az iskolai helyiségek szaporodását az iskolaszék öröm­mel veszi tudomásul, a további intézkedések azonban részint a városi tanács végzésének, részint Wagner Károly iskolaszéki tag írá­sos jelentésének megérkeztéig elhalasztatnak. Több tárgy nem lévén, a jegyzőkönyv befejeztetett, s hitelesítésével az elnök és jegyzőn kivül Szabó János, Dr. Rosenberg Izidor és Ferenczi János iskolaszéki tagok bí­zattak meg. K. m­. f. Takács Mihály elnök, s. k. Ferenczi János s. k., Szabó János s. k., Dr. Rosenberg I­.só s. k., iskolaszéki tagok. Jegy­zetté: Musko Sándor iskolaszéki jegyző. A csatatérről. Szeged, szept. 5. Az újabb sürgönyökből már jóformán tisztában áll előttünk a legújabb négynapos harcban létrejött­­ hadi esemény­ek folyamata, mely oly gyászos katasztrófával végződött a francia hadseregre nézve. Mic Mahou­s az őt üldöző porosz negyedik hadserege közt 29 én történt az első fontosabb összeütközés Nourt­­nal. Ez volt bevezetése a 30-an Baaumont­­nál vívott nagy csatának, melyben Mac Marou seregének úgy látszik fele, vagy talán na­gyobb része, de semmi eseten sem az egész hadsereg megveretett . Mauronnal a Meuse jobb partjára szoru­latott. E csatát a porosz hivatasos sürgöny kö­vetkezőleg írja le: Buzaucy, aug. 30. Ma Beaumontnál Mac Mahou hadseregét megtámadtuk, meg­­vertük,­­ a belga határra visszavetettük. A franciák sátorai elvétettek, a hosszabb üldö­zést a sötétség akadályozta. A harctól kitör­A sedani calvítulatióra vonatkozó­lag egy cer.n­i, szept 4-rol keti távirati tu­dósítás következő részleteket tartalmazza : A döntő csata szeptember elsején reggeli 4 órakor kezdődött és 11 óra hosszat tartott. A harc Sedan körül roppant nagy körben dühöngött. Estig 250,000 német dacára a franciák hősies ellentállásának teljesen beke­nte a francia sereget. Ekkor a porosz főha­diszálláson egy francia törzstiszt jelent meg mint Parlamentár s hírül hozta, hogy a fran­ciák készek alkudozásba bocsátkozni. A po­roszok föltétlen megadást kivontak. A Parla­mentar e hírrel visszatért a francia táborba, miután megállapittatott, hogy az ellenséges­kedés a francia válasz megérkeztéig beszün­­tetteb­b. Egy órával később Reik­e gr. főhad­­segéd a francia táborból a királyi főhadiszál­lásra jött s jelenté, hogy a feltétlen meg­adás elfogadtatott. A főhadsegéd egyszersmind Louis Napoleon egy levelét kézbesíti, mely­ben Napoleon mondja: „Mivel nem sikerült golyó ál­tal meghalnom (?), nincs számomra más lépés nyitva, minthogy kar­domat térséged kezeibe letegyem. Napoleon.“ Másnap reggel Napoleon több francia táborunk kiséretében a király főhadiszál­­lására jött. A Sedauban elfogott franciák száma po­rosz hivatalos jelentések szeint 80,000-re (?) megy. A fogságba esett francia tábornokok közül, de Fau­ly (Wimpfen) hadtestparancs­nok hiányzik. Egy mr szerint de F­­ll­yt egy francia katona eddig ki nem derített okokból agyonlőtte. Mac Mahon hadseregéből az elfogottakon kívül sófajt belga területre is szorultak, hol le kelle tenniök a fegyvert. Eddigere 1­ 1,000 emberre megy ezek száma. Egyelőre Nam­uru a szállítás őket, hova a szintén belga területre szorult 400 tüzérségi szekeret, 1200 lovat és 2 ágyút is már elindítak. Igen számos sebe­sült is szorult a belga területre. — Úgy a francia, mint a német sebesülteket a belga a saját katonai kórházaikba szállnak. *) Térhiány miatt csak a jelentékenyebb tár­gyakat közöljük. Szerke­ j­­edése folytán az elvett ágyuk száma még át­­ nem tekinthető. Ezzel ellenkezik egy brüsseli magánsür­göny, mely határozottan azt mondja, hogy Mac Mahonnak nem egész serege vett részt e harcban. Ez azon körülményből is kitűnik, hogy a franciák a Me­use jobbpartjára vetet­tek vissza. Az egész hadsereg csata közben nem mehetett volna egy nagy folyón át. Ugyanezt megerősíti v. der Tann­tbnok­­nak, a bajor hadtest parancsnokának e csa­táról Müchenbe küldött jelentése, melyben azt mondja, hogy az ellenség számra nézve sokkal gyöngébb volt, s csak miután jobb­oldalán a német lovasság által túlszárny­alta­tott, húzódott folytonos csata közben és rend­ben egyrészt Mouzonba, másrészt Maizon vet­­te be Vendressee felé ; a kezeinkbe esett fog­lyok — úgymond azt állítják , hogy Mac Mahonnak csak előcsapatai küzdöttek ; a veszteség a nyert csatához képest nagy, stb. Másnap 31-én Mac Mahon Sedán felé vonult vissza. E napról a franciák győzelmet jelentenek, mi nem épen valószínűtlen, mert a küzdelem már Sedán közvetlen közelében folyt. Egy belga lap jelentése szerint ugyanis Bazeme helység akkor nagy részben égett. E helység alig 3000 lépésnyire fekszik Se­­dánhoz a corignam után. Elsején ismét nagy csata volt s úgy lát­szik, hogy e napon veretett meg teljesen Mac Mahon serege. Általános nézet, hogy Mac Mahon expe­­ditiója a hadi történet egyik legmerészebb és legveszélyesebb kísérletének mondható; va banque játék volt ez, mely ha sikerül, megmenti Bazaillet , ha nem , megbuktatja Franciaországot, 28 mértföldnyi utat kellett volna tennie Metz felé, a roppant túlerővel bíró ellenség közepette, hegyes vidéken, mely némileg födözte ugyan , de meg is nehezítő előnyomulását. A mindig jól értesült porosz vezénylet azonban kellő időben fölismerte és kiaknázta ellensége veszélyes helyzetét s már aug. 27-én az egész porosz küzdő sereg arc­­válloztatást tet észak felé és­­ megkészíté Sédánnal a francia katasztrófát, melynél gyá­szosabb nem érhette volna azt. September 6-án. Egy ma d. u. ideérkezett magán sürgöny szerint: Stra»»buirg tegnap csupun­uul bevezetett. Pialxburg­ hőskölteménye. Vájjon ez irtóztató küzdelemben , mely százezrek vérével áztatja Franciaország föld­jét, a francia nemzet hősisége nagyobb-e, vagy szerencsétlensége?« Míg e kérdést teszszük, szemeinkbe a megindulás könye tolul, de nem tudunk rá felelni ; csak azt tudjuk, hogy óriás mind a­­kettő. A fentebbi cím alatt a „P. N.“ követ­kező emelkedett sorokat közöl: „Szivünket fájdalom és csodálat tölti el, midőn távolról Plalzburg hősies védelmét szemléljük. Minden nap, a ritka sürgönyök , melyek nem az ostromlott várból, hanem a környék­beli őrállomásokról küldetnek; minden nap, midőn a védelmet nehezebbnek, az ostromot fájdalmasabbnak tünteti föl, uj hőstetteket jegyez föl Pfalzburgról, egy újabb vonással toldja meg hősiességét. Elhagyatva, elveszve a Voges-hegység­­ben, melynek átjárásait védi, közlekedés nél­kül , magára hagyatva , nem tudva , vájjon Franciaország még francia-e vagy porosz, vájjon az ellenség győzött-e, Pfalzburg eré­lyesen, kétségbeesetten küzd, visszaverve az ellenséget és bizva Istenben. Katonák nélkül , csak néhány lakos és még gyakorlatlan nemzetőrei segélyével, de támogatva hazafisága és akarata által, küzd, küzd szakadatlanul. Hiába kerítették be a poroszok, mint mindig, túlnyomó számban. Hiába fogták el mindazokat, kik élelmet és lőszert vittek az ostromlottaknak. Hiába vágták el a patakot, mely vizet szolgáltatott a város lakosságának. Mindegy ! A pfalzburgiak a kutak és vizfogók vizét iszszák. Hiába akadtak árulók fiai között. A vá­ros azonnal ítéletet tartott felettük , csak a hajthatlan hadi­törvénynek engedelmeskedve és tudva, hogy az az ellenség, ha­­diadal­maskodik, véres megtorlást fog gyakorolni. A pattantyúk hiába gyújtották föl a vá­ros templomát, hiába lelt ötven ház a lán­gok ma­rtalé­ka, a golyószóró hiába rombolja az utcákat, Pfalzburg folyton küzd. Pfalzburg nem rendelkezik sem Metz bástyáival, sem Strassburg élelmi készleteivel, sem Taronville őrségével Pfalzburg csak má­sodrendű vár, melyre senki sem mert szá­mítani. Pfalzburg azonban helyet vívott ki m­a­­gának a történelemben. Pfalz­urgot támogatja küzdelmében parancsnoka, Tan­lant, ki egy­szerű katona, erélyes hős, vasakaratú hazafi, próbás, hűségű férfiú. Tan­lant éjjel-nappal figyelemmel kíséri az ellenséget és jó példát mutat. Mindent csak vitézségétől vár, bízik Istenben és fia­talában, és vár, míg kiszabadítják. Azon esetre , ha a segély későn érkez­nék, a résen áll, lőporhordókkal lábainál s égő kanóccal kezében. Mikor Pfalzburgnak m­ár csak utolsó köve, utolsó darab kenyere, utolsó pohár vize lesz, mikor utolsó katonája lankadtan le fogja ej­­teni fegyverét, mikor az ágyuk utolsó golyó­jukat kilőtték: az­nap Tanllant légbe fogja röpíteni a várost, és övéivel a romok közé, és egy halom porosz holttestre fog nyuga­lomra szállni. Magasztos halál, méltó ily hősökhöz ! Külföld, Szeged, szept. 4. Franciaország. Franciaországnak nincs többé hadműveletképes serege. — Múlt szám­unk közölte a rémhírt Mac Mahon vég­zetes sorsáról. E pillanatban még nincs tu­dósításunk azon borzasztó hatás felől, mit e váratlan csapás Franciaországban előidézett. De elképzelhetjük, mily zavar, mily kétség­­beesés rázza meg e pillanatban a jobb sorsra érdemes nemzet millióit, hiszen a rémhír egy villám volt, mely váratlanul csapott le, s melynek hatása sújtó és amellett gyors. A Parisban tomboló sötét viharnak egyes vo­násait csak árnyakban sejtetik a sedani táv­irat óta érkezett magántudósítások, melyeket ma még inkább csak a bekövetkező eshető­ségek gyanításának, mint valónak vagyunk hajlandók tekinteni. E tudósítások azt rebes­getik, hogy Eugenia titokban elhagyta Parist, Bazaine föladta Metzet és a fr­icia kama­ráiban kiutálták a köztársaságot. Eltekintve a sejtelmes hírektől , a szo­morú eredmény előrelátható. Már azon pilla­natban , midőn a sedani táviratot vettük, Franciaország helyzete egész borzalmaival állott elöttünk. A védtelen országban nincs többé, ami határt szabjon az ellen elvakult győzelem­ittas tombolásainak. A porosz sereg szabadon vonulhat előre. Vér és láng jelölik pusztító nyomait. A Paris falain belől történtekre vonat­kozólag ma előttünk fekvő tudósítások a né­metek iránti hangulatot és intézkedéseket teszik. A közvélemény nyíltan és fenyegetve követeli az összes párisi németségnek kiutas­­ítását a védelem biztosítása érdekében. Ál­­talános megütközést szült, hogy a kiutasítás­­rendszabályok még mindeddig nem léptettek életbe.

Next