Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-09-21 / 113. szám

Ezeket, mint amazokat társulatok, kormányok, illetőleg országok, szakmájuk tökéletesíthetésében elősegíteni óhajtván, a többi között részekre „kiállítások"-at is rendeznek; bizonyára nem azért, hogy az ott felmutatottakat az érdeklettek csak megbámulják, hanem hogy egyrészről a fölmutatott eredmény által az előretörekvésre buzdíttassanak, másrészről pedig, hogy az előrehaladottabbak érdemeik elismeréséül kitüntessenek. Most már az a kérdés: honnét van mindenben ezen folytonos előretörekvés ? A felelet: kétségkívül emberi lényünk azon tulajdona szüli ezt, mely nemcsak a változatosságra, hanem mindenben tökéletesedésre törekszik. És ugyanebben látjuk gyökerezni azon erkölcsi kényszert, mely sürgeti, hogy a felcsigázott igények vagy a korszerű kívánalmak betölthetésére — mikre nézve az az úgynevezett „természetes ész" alig elégséges — a nemzedéket előkészíteni már zsenge koréban muldatlanul szükséges. S mi más készíthetné elő az ifjúságot erre, mint a jó nevelés?! Nem oly nagy ideje még, hogy édes hazánkban is a népnevelés ügye megszabadult satnya állapotából a immár lépéseket tesz előbbre. S ezért be kell ismernünk — mert ez épenséggel nem válik szégyenünkre — hogy mi a népneveléssel megbízottak — népnevelők — még nem bírjuk egészen ama készültséget, mely legalaposabban eszközölhetne korszerű népnevelést; de nem bírjuk — tisztelet legyen a kivételeknek — még azon képzettségi fokozatot sem , melyen már más nemzetek népnevelői állanak. Ezen tudat lebeghetett honatyáink szemei előtt is, midőn törvénynyé emelék, hogy a tanítói pályára lépni szándékozók több előkészültség mellett is 3 évig végezzék a tanitó-képezdét; ugyanezeken alapulnak azon felsőbb rendeletek is, melyek a tanító-egyletek alakulását, tanítói tanácskozmányok tartását sürgetik; a magas kormány e tekintetben még más oldalról is közreműködvén : a tanítói karból a külföld jelesebb tanintézetei tanulmányozására egyeseket kiküld ; a néptanítók részére az életbevágó különféle ismeretek tanulmányozása végett tanfolyamokat rendez. Most már föltéve, hogy lesznek majd egyesek, kik a kellő előkészültséggel, a tanítóképezdei 3 évi tanfolyam bevégzésével (s talán sikerül egynémelyiknek a külföldi jelesebb tanintézetekbe tapasztalásgyűjtés végett kiküldetni, s a fönebb nevezett tanfolyamokra is megjelenhetni) várjon az ilyenek csupán ezekkel elérendik-e a népnevelés-tudományban a képzettségi fokozat netovábbját?! Bizonyára velem együtt minden elfogulatlan népnevelő ezen kérdésre azt felelheti csak, hogy: még akkor sem. Igenis nem, mert míg a népnevelőnek nevelni, azaz a növendék lelkére hatni, s tanítani, vagyis a lelket művelni, ismeretekkel gazdagítani kell — mely műtétek biztos eredménye csak helyes lélekismén alapulhat — tanulása, észlelődése, bármely magas legyen is képzettségi fokozata, soha, de soha nem lesz fölösleges. Szolgáljanak ennek bizonyítására korunk egyik legkitűnőbb tantérfiának ide alkalmazható szavai: „A tehetségek eredete, minősége — a növendékről szólván — a test és nedvalkat, a szellem élénksége, az önbecs kisebbnagyobb foka, érzékenység, lelkűlét, a kedélynek a cselekvés alatti halgultsága , a jellem s általában az ifju léleknek száz meg száz tulajdonai igen jelentékeny erkölcsi különbséget tesznek." Megatól értetődik tehát, hogy a népnevelőnek minden gyermek irányában nem adndig ugyanazon, hanem az ezen változásoknak megfelelő módokkal kell élnie, mely módoknak helyes alkalmazására úgyszólván egy emberkor alig elégséges. „Nem úgy van tehát — mondja ugyanazon tanférfiú — a népnevelő a növendékkel, mint a mészáros a birkával, kinek érzéki gyakorlottsága nagyon elegendő a birkák osztályozására, valamelyikre csak rátekintvén, már is kiismeri, megbecsüli azt. Az embr lélek tulajdonai finomabbak kissé, semhogy azokat oly cirkálói móddal megismmhethetik, mert szikra a létek, mit ha elismerünk, idejemmel nyúlunk tnnan nem sitéséhez, ,éi tudván azt, hogy az enber arany annyi tele." Ezen igazságokat emlékezetünkben fölfrissitve, kezeinket szivünkre téve, elmondhatjuk-e tehát nyugodt lelkiismeretidegen most, hogy mint népnevelők már eleget tudunk, már nincs szükségünk a további tanulmányozásra ? Mi, kikre édes hazánk a jelen válságos korban, egy újjáalakulás korszakának küszöbén, midőn már nem annyira a személyes vitézség s bátorság, mint inkább a népműveltség biztosíthatja csak részére is a boldog jövőt, mint a népnevelés leg-í Zenta, szept. 18-án. Midőn községünk iskoláit közösöknek nyilvánította, az általa megválasztott iskolaszék Samu József elemi 4-dik oszt. tanítót iskolai igazgatóvá, Elek János 3-dik oszt. tanítót pedig — mint a tanitói kar által ajánlolt iskolaszéki tagot — iskolaszéki jegyzővé megválasztotta , s az elsőnek 510 írt tanítói és 120 írt lakbérfizetését 300 forint igazgatói fizetéssel 920 írtra ; emelnek ugyancsak 500 írt tanitói és 120 írt évi lakbérfizetését 200 frt iskolaszéki jegyzői fizetéssel 920 írtra emelte fel. Történt pedig közelebb, hogy Samu József iskolai igazgató Erdélyben a dévai képezde igazgató-tanárává 1100 frt évi fizetéssel kineveztetett. Zenta város ezen jeles tauleitiát elveszteni nem akarván, neki 100 forinttal többet, tudniillik 1200 forint évi fizetést szavazott meg , minélfogva az a dévai képezde-igazgató-tanárságról lemondván, városunk részére továbbra is megnyeretett. Tehát ne mondjuk többé , hogy a jeles tanítót épen sehol sem fizetik meg érdeme szerint, mert eszerint már van tanító, kinek épen annyi fizetése van, mint egy vn. törvényszéki ifónek- vagy városi tanácsnoknak. Szivünkből örvendünk, hogy a néptanítói életben ez esemény nálunk történt, s hogy elsők lehetünk ezt sajtó útján is közzétenni. Mendlik János pécsi tanító a vaskoronarend harmadosztályává diszíttetett föl, s ez a legnagyobb megtiszteltetés, mely tudtunkra egy néptanítót ért; de úgy hiszem, nem kevesebb megtiszteltetés egy néptanítóra nézve 1200 frt évi fizetéssel elláttatni egy egy oly szerény város áltat, mint Zenta. Zenta város közös iskolája igazgatóját tehát első tisztviselőjének ismeri, amennyiben tisztviselői között ennek 1200 frt legtöbb fizetést szavazott meg, mert a városi orvos fizetése 1000 frt; az iskolaszéki jegyző-tanítóé 820 irt; városi mérnöké 800 frt; városi tanítóké 620 frt; főjegyzőé 500; városbíróé 400 frt. Ki kell mondanunk, hogy a tanításban üdvös versenytér csakis a közös iskolai rendszer mellett nyilik, mert a választott iskolaszék kifolyása levén a nép egyetemes oktatásnak s így a népet képviselvén, azt a tanító érdemes időt jobban képes fölvilágosítani, meggyőzni, befolyása által nagyobb áldozatok meghozatalára serkenteni, s mert végre a többtagú iskolaszék több inbát megláthat, de több érdemet is képes megjutalmazni. Néptanítók s fontos hivatástok általános elismerésének hajnala dereng, tőletek függ nemsokára, hogy a reátok várakozó szerepkört jól betöltsétek, s akkor aztán ne okoljátok többé a kort, hogy méltánytalan, mert az nem lesz fukar a valódi érdemek tettleges elismerésében. Sz i 1 i ú r. hiányénak akarom tulajdonítani azt, hogy Csehország királyságom képviselői még hiányoznak. De annál inkább sajnálom ezt, ha áttekintem ezen idő eredménydús és nehéz eseményeit, kormányom ernyedetlen fáradozásait az ellenkezőket az alkotmányszerű tevékenység közös mezejére vezetni, és ha szem előtt tartom szükségét annak, hogy az állam belalakulásban gyümölcsöző eredménynyel vezettessék. A kormány feladata lesz minden törvényes eszközt felhasználni, hogy ezen királyságnak is minél előbb biztosítsa részvevőjét ezen ülésszak fontos dolgainak elintézésében. Önök feladata lesz , uraim, kik vezettetve a mérsékeltség és igazság eszméjétől, azon rendszabályokról tanácskozni, melyek alkalmasak lesznek az alkotmányban az alapot biztosítani, melyen minden tartomány és atörzs egyes kívánalmait a monarchia hatalmával megegyezően teljesítendő. Feladatai közt, melyek a legelső ülésszak alatt teljesítendők lesznek , legközelebb áll a képviselők megválasztása a delegációkba. Ezen választásokat úgy fogják önök eszközölni, hogy a magyar korona országainak képviselőivel együttműködésük eredményező legyen oly ügyek elintézésében, melyek a mostani körülmények közt különösen fontosak. Egy más tárgy mely figyelmünket nagy mértékben igénybe veendi, azon viszonyok elintézése, melyek a katholikus egyház s az állami hatalom közt állanak fenn , mely szükségessé vált a szentszékkel volt szerződés felfelfüggesztése által, kormányom ez ügyben megfelelő javaslatokat fog önök elé terjeszteni. Azt reményem, hogy fáradozásaiknak sikerülni fog azon már régóta lappangó kérdéseket megoldani, melyek egy új törvényhozásnak szólnak a polgári pert, az anyagi büntető pert illetőleg. Ezen kérdésnek szerencsés megoldása új és jelentékeny lépés lesz hazánk fejlődésének útján. Az egyetemeken a tudomány és közoktatás jelen állásának megfelelő reformok behozása vált szükségessé. Kormányom ezen célra irányzott törvényjavaslatot fog önök elé terjeszteni. Önök, uraim, godos vizsgálat alá veendik az állam előterjesztéseit (Staatsvorschläge) és kormányom előterjesztéseinek alapján a közgazdasági kérdéseket oly figyelemmel fogjákkísérni, mely ezen kérdésekben biztosságát ismeri el az anyagi jólét terén való emelkedésének. Végre alkotmányszerű megoldás végett oly rendelkezések fognak önök elé adatni, melyek foganatba veendők volnának a tárgy sürgőssége mellett a rendelet útján. Isten áldja meg önök fáradozásait ! Bizalommal, mint önökhöz intéztem felhívásomat, látom önöket a cselekvés megkezdéséhez járulni. Szavaik távolra terjedő biztosítéka lesz az önök hűsége és hazaszeretetének, és békés cselekedeteik — biztosan tudom — az állam belsólétére, tekintélyére és hatalmi állására nézve gyümölcsözők lesznek. Bár azon hatalom és erő, mely egyetértést kölcsönöz körülbelül terjedne Ausztria valamennyi népére és vezetne áldásosan azon utakon, melyeken valódi szabadság, üdv és becsület minden egyesre, minden törzsre, minden tartományra és az egész államra nézve virágzik! S dötteitől környezve a francia nép érzelméhez intézem első szavaimat. Közületek mindenki kezében hordja a haza sorsát. A hazafiak valója , egyetértése, ez az első támpont az idegen , a közös ellenség ellen. Hadd tudja meg a porosz, hogy a mi fővárosunk sáncai előtt a leglelkesültebb és egységes ellentállásra fog találni, s országunk minden pontján azon legyőzhetetlen korlátra bukkan, melyet a haza szent szerelme emel az idegen betörés ellen. Egy department-ba küldetvén, mely e nehéz körülmények közt, legnemesebb ragaszkodásával tisztelt meg, tudom, hogy mily bátorság és a köztársaság iránti teljes odaadással bir Poulaine. Minden szabad departement hazafias pártfogásra kérek föl. Emlékezzünk, hogy ezelőtt alig két hóval mi valünk a világ első nemzete, midőn a legutálatosb és tehetetlen kormány az ellennek eszközöket szolgáltatott, hazánk földének elfoglalására, dacára seregünk hősies működésének, melynek vezetésére képtelen volt, emlékezzünk 92-re , és mint a forradalom méltó katonái Újítsuk meg hozzájuk méltó bátorsággal, mit tőlünk elragadtak : nagyszerű diadalaikat; tiporjuk szét az ellent, mint ők, s űzzük el köztársaságunk földéről. A pecsétőr-igazságügyminiszter, a nemzeti védelem kormányának tagja és képviselője. Tours, szept. 13-án. Ad. Cremieux, főbb tényezőire szorongva tekint?! Korántsem ! Folytonosan kell tehát magunkat továbbképeznünk, kell, — mint az iparosok vagy művészeknek — szakmánkban magunkat mindinkább tökéletesítenünk; így felelhetünk meg azután teljesen magasztos hivatásunknak. Sziklay Ferenc, néptanító. A Lajtautal. A birodalmi tanács f. hó 17-én nyittatott meg ünnepélyesen; a császár következő trónbeszeddel nyita meg azt: Tisztelt urak a reichsrath mindkét házából ! Komoly időben hivtam önöket össze feladataik etjesnésére. M alatt a világrész távol területén véres csata terjeszti romboló hátasait, addig ezen állam a béke áldalainak örvend; a béke kulteré mindenekelőtt arra szolgáljon, hogy az állam alkotmányszerű berendezésének szilárd alapul biztosítsunk. A mast ülésszak vége felé a kepviseloház tanácskozásai lenakadast szenvedtek. Hogy ennek eleje vezessék, és hogy egyszersmind milyemk lennek alkuk , adná sek kivanaimat ujonan kifejezhetni, uralkodui netetességemnek tartottam uj valasztasukat elrendelni. — Különös megelégedéssel látom önöket magam körül összegyűlve, és szívélyesen üdvözlöm önöket uraim, az urak háza tagjait, kik mindenekelőtt hivatva vannak kifejezést adói az állam jólétét előmozdító eszmének, és önöket uraim, képviselőház tagjait, kik a királyságból és tartományokból küldtek, és azon lesznek, hogy úgy a rész kívánalmainak, mint ez egész szükségleteinek eleget tegyenek , — önöket uraim — tudom, azon valódi hazafias érzelem és osztrák öntudat lelkesíti, hogy népeim seregelve elődeim trónja körül, az állam legtöbb feladatait teljesítsék. Nem ily érzelmek A császárnak a cseh küldöttséghez intézett válaszát a „Wiener Ztg.“ 20-iki száma közli. A válasz eként hangzik: A cseh tartománygyűlésnek nekem átnyújtott feliratot átad.Adom kormányomnak, hogy azt haladéktalanul beható bírálat alá vegye, és nekem megtegye javaslatait. Megelégedésemre szolgál, hogy a feliratban ismét feltalálom kifejezését azon hűségnek és hódolatnak, melyet a cseh királyság mindig fényesen bebizonyított. Tanúsítsák önök ezen lojális érzületeket, azzal, hogy a következmény teljes eseményekkel szemben, az üzenetemben kifejezett felhívásnak engedjenek, minthogy én az alkotmány terét nem akarom elhagyni. Cremieux kiáltványa. A kormánytól kiküldött igazságügy-miniszter által Toursban kihirdetett proclamatió tartalma következő: „Francia köztársaság. Franciaországban. Franciák. Az ellenség Pária felé kezéig. A nemzeti védelem kormánya, mely e fontos időben a főváros megmentésének nagy munkájára fordítja tevékenységét, gondoskodott arról, hogy az időnként bekövetkező elzártság perceiben ne legyen megfosztva a departmentok hazafias népe törvényes befolyásától. Míg nagy munkáját igazgatja, minden hatalmat a pecsétőr-igazságügyminiszter kezeibe tette, az ország azon vidéke kormánya fölötti őrködéssel bízva meg őt, melyet az ellen nem tett tönkre . A minisztérium kü. külföld. Szeged, szept. 19. Franciaország. Utóbbi hírek megerősítik Tihiers londoni missiójának sikertelenségét. Thiers kivonata nem volt teljesíthető , mert ez könnyen fegyveres beavatkozást igényelhetne. Most a szentpétervári udvarhoz siet szerencsét kísérleni. Párisból jelentik szept. 15-ikéről, hogy egy amerikai korvette 500 önkéntessel és 700 fegyverrel Toulonba érkezett s hir szerint Lyonba fognak menni. A „Metis“ porosz hajó orosz lobogó alatt a marseillei kikötőben feltartóztatván , zár alá vétetett s a legénység berepkeztetett. Páriában és Marseilleben francia egyenruhába öltözött porosz kémek fogattak el. Az „Ordre de Bataille“ szerint mindkét sereg 20-án kell, hogy Páris előtt öszpontosítva legyen. Berlinből távírják. A Franciaországból kiűzött németek szept. 14-ikén gyűlést tartottak, melyben elhatározták, hogy a királyhoz egy petitiót adnak, melyben a németeknek a kiűzés által szenvedett veszteségeit egy milliárdra teszik, és bizalmukat fejezik ki, hogy ez összeg a német nemzetre nézve nem vész el. Olaszország: A olasz csapatok Róma falai alatt állanak. E szerint a válság Rómában is mind magasabb fokon áll. Rómát védeni fogják. Bár nem lehetséges, hogy a papé 8000 embere ellent tudjon állni a benyomult 40,000 olasznak, világos, hogy Róma megvétele nem fog minden vérontás nélkül történni. Civita Vechia már meg van szállva. A város minden vérontás nélkül megadta magát és lelkesülten fogadta a megszálló sereget. Cadorna tábornok egy parlamentárit küldött Rómába azon felhívással, hogy a várost adják át. A válasz visszautasító volt. A római polgárok egyébként nem fogják tűrni, hogy az olasz csapatokat megakadályozzák a bejövetelben. A pápa határozata szerint Rómában fog maradni azon esetre, ha az olaszok az angyalvárt és leontolt városrészt meg nem szállják. A római eseményekre vonatkozólag Florencből azt írják, hogy Angol- és Oroszország, valamint Ausztria kivételével minden hatalmasság aggályokat fejezett ki Róma megszállását illetőleg. Bajorország határozottan tiltakozott ellene. Szeged, szept. 20-id. Franciaország. Parisban szeptember 14-dike óta nincs gázvilágítás. Vizet is csak két órán keresztül kapui naponként. A hatóságok folytatják a Paris körüli pusztítást. A St. Luen-sziget minden épületeit felgyújtották s az odavezető hidat légbe röpítették, 12-én hajtóvadászatot tartottak kétes jellemű nőkre, s azokat összefogdosván, Párisból kiszállították. Pietrinek több ügynöke fogatott el és egy bonapartistikus comidort fedöztetett föl; hír szerint nagyon compromittáló iratoknak jöttek nyomára. Lyonban, mint a lapok írják, a jacobinismus uralt. Az akadémia elhatározta, hogy a világ összes akadémáihoz óvást küld be műemlékek, könyvtárak és múzeumok bombáztatása ellen. Brüsselből azt írják az orleansi hercegekről , hogy azok déli Franciaországba