Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-10-14 / 123. szám

Páris les reátok a villámmal kezében. Jöjje­tek elé az árnyékból, közeledjetek, mutassá­tok magatokat. Könnyen nyert, sikerteknek vége, harcolnotok kell lépésről-lépésre, ember­ember ellen. Egy nagy hadfival fogtok szembe szállni, kinek neve gall volt, mig titeket po­roszoknak hívtak, aki Franciaországnak ne­vezi magát most, hogy ti vandalok vagytok. „Miles magnis“, mondta Caesar Franciaor­szágról, „az isten katonája“ monda Shakes­peare. Megyünk próbára tenni tábornokaito­kat, hogy lássuk, melyik nagyobb: Moltke ügyessége, avagy Leboeuf gyámoltalansága.“ Hugo eztáe vitatja , hogy éhség és bombázás meg nem töri Parist: „támadjátok meg tehát Párist, folytatja, zárjátok el, bom­bázzátok. Próbáljátok meg , de míg ezt meg­kezditek, el fog jőni a tél — hó, dara, jégeső, zápor, fagy és jég. Páris tűzzel fogja magát védelmezni — Páris, amely megszokta mulattatni az embereket­, most meg fogja őket rémíteni. A világ meg fog döbbenni, mi­dőn látja, mily nagyszerűen tud Páris meg­halni. A Pantheon már is aggódva kérdi, hol ad majd helyet a hősök seregének, kik jogot vívnak ki maguknak boltozatai alatt nyug­hatni. Páris, te virágokkal koronáztad Strass­burg szobrát, a történet téged csillagokkal fog megkoronázni!“ S­trassbourgból*) Egy tiszt a „Köln. Ztg.“-nak Strassb­ourg­­ból egy parancsnak következő végrehajtását közli: A Strassbourggal kötött capitulatio foly­tán szerdán, September 28-án reggeli 8 órakor egyes kijelölt kapuknak a poroszok által kel­lett volna elfoglaltatniok, és ugyanazon idő­ben bizonyos ezredeknek bizonyos helyekre vonulniuk. Augusta királyné ezredének egy törzstisztje azon parancsot kapta, hogy reg­gel 8 órakor jelentse magát Strassbourg új kormányzójánál Mertens tábornoknál. Ez utóbbi parancs egy még ki nem derített tévedés foly­tán nem volt szabatos. A francia helyőrség a kitűzött órában még nem volt készen a defi­­l­rozásra,­­ ami ezredesnek várták a kapu előtt a vonó­hidak leeresztését. Az említett törzstiszt pontosan a kapuhoz jött, hogy Strass­­bourgban jelentse be magát a kormányzónál. A kapukat azonban zárva találta. De miután a vett parancs folytán 8 órakor Strassbourg­­ban kellett lennie, négy gyalogost vesz ma­gához, egy lajtorja segítségével a kapun át­mászik , és egyenest a citadellának tart. De a kivonulásra készülő 17,000-nyi francia sereg közé jut­­ott halállal fenyegetik, de végre is százszorosan kiállott veszély után szeren­csésen céljához ért. Hogy mily veszélyben for­gott, kitűnik abból, hogy egy francia gyalo­gos célzott reá és fenyegette, hogy lelövi. Az őrnagy azt felelte, hogy „derék katona, ki vitézül harcolt, nem lövi így le a vit­éz el­lenséget.“ A francia katona erre szitkok közt széttörte fegyverét, s százan társai közül követték példáját. Az őrnagy sok száz fegyver­darab közt halad négy társával. A citadellába ér, és 4 emberét a kapu elé állítja: a tábor­nok után kérdezősködik, mire Uhrich tábor­nokhoz vezetik őt. Miután Uhrich tábornok elmondata ma­gának az őrnagy megérkezésének történetét, szerencsét kívánt neki ahhoz, hogy élve ér­kezett meg. Azután a tábornok így szólt: „Életemnek legszomorubb napján vigasznak tekintem, hogy ellenségeim egyikének e hősi példáját láthatom; ily tisztekkel és altisztek­kel a lehetetlen lehető.“ Uhrich tábornok ma­gánál tartja a porosz törzstisztet és 10 óra­kor azon comikus eset állt be, hogy a hely­őrségnek a tábornokhoz rendelt tábornokai és törzstisztei be nem léphetnek, mert a porosz őrnagy által felállított négy őr azon utasítást kapta, hogy parancsa nélkül senkit bejönni ne engedjenek, s e criticus parancsot ponto­san végre is hajták. A beszélgetés folyamában Uhrich tábornok­a többek közt így nyilatko­zott: Azt hittem, hogy Franciaországnak elég jó tüzérsége van ; az önökével azt össze sem hasonlíthatni; nézze meg a földműveket s a leszerelt ágyukat, az önök tüzérsége mindent megsemmisített. Miután a szétlőtt műveket megnéztük, miután közelebbi szemlélet után a rések nagyobbaknak mutatkoztak, mint üre­geikből láthatók, igazat kell adni a tábor­noknak. Agyaink hatása le nem irhatóan iszo­nyú volt; capitulatió nélkül Strassbourg csak pár napig tarthatta volna magát. valók éhsége jós nyomora a porosz kormány kapuin. A diadal­rivalgást már már túl kiáltja az elesettek özvegyeinak és árváinak siránko­zása. Bármennyire agyonhallgatják is a hi­vatalos porosz lapok a nyomor jeleit, s bár­mi okon hallgatnak is más hazafias porosz la­­pok e dologról, de mi néhány élethű adatot akarunk felhozni, melyek a helyzetre világos­ságot deríthetnek. Westphalia tartományban például 11,817 landwehr özvegye jelentkezett a kormánynál segélyt kérni, ez özvegyek gyermekei, kik elvesztették a család fentartó­­ját 22,723. A rajnai tartományban 14 312 özvegy 29,619 gyermekkel veszte el a férjet, s illetőleg atyát és fordult segélyért a kor­mányhoz. Hannoverában pedig 9624 özvegy 26,418 gyermekkel. Leirhatlan a nyomor ke­leti Poroszországban , a kormány segélybizto­sokat volt kénytelen oda küldeni, s ide is ép úgy kell élelmiszereket küldeni , mint a csa­tatéren levő seregnek. A kormány a szállítóknak meghagyta, hogy az osztrák-magyar birodalomban annyi gabnát és szarvasmarhát vásároljanak össze, ameny­­nyit, csak kaphatnak. E tömeges bevásárlás hatását Bécsben, Prágában és Pesten miha­mar meg is fog lehetni érezni. A segélyző bizottság is kimondja jelentésében, hogy most már annyian fordulnak hozzája segélyért, hogy azoknak egyáltalában nem felelhet meg, habár csak csekélységgel akarná is őket gyámo­­lítani. A fentebb elősorolt özvegyekhez és ár­vákhoz járul még 80,000 asszony és gyermek, kiknek férjük a csatatéren van s kik szintén a kormány és segélyező bizottságok alamizsná­ira szorultak. De a nyomor ezen nevezett tartományo­kon kívül már másokban is jelentkezik igy például Posen tartományból azt írják, hogy jelenleg az adókat nem lehet behajtani, mi­vel a vidéken igen nagy a nyomor. Még a paraszt sem végezheti el a mezei munkát, mert nincs elegendő munkás kéz. A gyárak által, melyek üzletüket megszüntették, szin­tén számos család keresmény nélkül maradt. Most különben sok lapot is elkoboznak, mi­vel a kormány megtiltá a nyomorról írni. A halom nyomora Poroszországban. A háború okozta nyomor már nemcsak Franciaországban , hanem Németországban is mind rémesebb alakban lép fel. Egy hamburgi levelező a német társadalmi állapotokról eze­ket írja: Érc-ütésekkel zörget a porosz alatt* *) Múlt számunkban e cikknek csak eleje volt közölve és tévedésből egy olyan darab szedés lett hozzá ragasztva , mely egész más tárgyról szólt, azért most az egészet újra közöljük. Szerk. Ik II­­ I - 1­­1. Szeged, okt. 12. Franciaország. Két egymástól el­ütő értesítés fekszik előttünk. Egyik azt mondja, hogy Páris bombáztatása már meg­kezdetett és erélylyel folytattatik, másik sze­rint Páris lövetése több napra elhalasztatott, mivel az ostromágyuk még nincsenek elhe­lyezve. Több öszhangzó távirat értesít a foly­tonosan tartó roppant ágyuszállítások fe­lől Páris alá. Kölnből írják, hogy a központi pályaudvart naponként 8—10 vonat — egyre­­egyre 30 vagyont számítva — hagyja el, hadszereket vive a Parist ostromlók számára. A bombázás ezen lőszerek megérkezése után fog megkezdetni és pedig hét különböző ponton. Páris belügyeit illetőleg, több hír beszél a kormány kebelében támadt differentiákról. A meghasonlás állítólag Gambetta , Glais- Bizola és Cremieux közt tört ki a választás elhalasztása miatt. Feltehető ugyan , hogy e meghasonlás visszahatást gyakorol a hadse­reg fegyelmére , de mindamelett nem le­het okunk kétségbeesni Páris sorsa miatt, mert a kormány az ellenséggel szemben ré­sen áll s tekintélyes erő fölött rendelkezik és erélylyel folytatja a készülődéseket. Hogy mindez valóban így áll, bizonyítja Gambettá­­nak a departementekhoz intézett következő proklamatiója: A kormány parancsára odahagytam Pá­­rist, avégből, hogy Páris reményeivel egy­úttal a következő üzenetet hozzam meg nek­tek : A 17 nap óta bekerített Páris egyet­értésben van. A kormány Parist ágyuk és fegyverek nélkül találta. Jelenleg 400,000 fölfegyverzett nemzetőrt, 100,000 mozgósított őrt és 60,000 rendes katonát­ rejt falai közt. A műhelyekben ágyukat öntenek. Asszonyok naponta egy millió töltényt készítenek. Min­den nemzetőr-zászlóaljnak 2 mitrailleuse van és tábori ágyukkal is el fogják látni. Az erő­dök csodálatraméltó tüzérséggel vannak föl­szerelve. Eddigelé tüzük miatt az ellenség még akármilyen csekély erődművet sem tu­dott fölh­ányni. A váröv 3800 löveggel van fölszerelve, mindegyik löveg 400 lövésre való töltéssel. A sáncöv szakadatlanul a nemzet­őrségtől van megszállva. Mögötte a torlaszöv emelkedik, Páris legyőzhetlen és nem lehet sem rohammal elfoglalni, sem pedig meglepni. — Tehát még csak megadás és éhség volna hátra, de sem az egyik , sem a másik nem fog bekövetkezni. Párisnak eme helyzete nagy kötelességet ró reátok. Először csakis a háborúval kell hogy foglalkozzatok, és másodszor, testvérie­sen kell, hogy hallgassatok a kormány pa­rancsaira. Azzal vagyok megbízva, hogy min­­den tőlem kitelhető erélylyel segítsek bajos helyzetünkön. Emberekben nincs hiány, de igenis elszántság­ és kitartásban, és a sedani gyalázatos capitulatio folytán fegyver­ében. — Minden készlet Sedan, Metz és Strassburgba szállíttatott, mintha az, ki szerencsétlensé­günket támasztotta, buktában ez utóbbi gaz­tettel minden módon gyámoltalanná akart volna bennünket tenni. Fegyvereket vásárol­tunk, a fölszerelésre szükséges munkásokban és pénzben nincs hiány. Kell, hogy roppant segédforrásunkat mind hathatóssá tegyük, a síkságról a rémületet elzavarjuk, az őrületes panique ellen küzdjünk, a guerilla harcot sok­szorosítsuk, les ellen tőrt vessünk, az ellen­séget úton-útfélen nyugtalanítsuk, a nemzeti harcot megkezdjük. A kormány mindnyájatok bátorságát haszonnal fogja értékesíteni, al­kalmazni fog minden tehetséget és fiatal ve­zéreket fog kinevezni. Az őszi eső legközelebb megered. A főváros által féken tartva, az ellenség távol hazájától, zavarva , üldöztetve serdült lakosságunktól, szálankint fog megejtetni fegyvereink által, a természet által pedig meg fog tizedeltetni. Lehetetlen, hogy Franciaország géniusza örökre elboruljon, keljünk talpra mind egy szálig, és mintsem a szégyennek, inkább a halálnak tegyük ki magunkat ! A hadügyminiszter jelentése constatálja, hogy Parisban 280,000 nemzetőr , 80,000 mozgó nemzetőr és 20,000 szabad lövész van, kik közt fegyverek osztattak ki. Ezenkívül ott még 150,000 főnyi katonaság van. Ily elhatározással, ily erők birtokában néz Franciaország fővárosa a minden pilla­natban várható bombáztatás elé. Aggályos és majdnem kimagyarázhatlan azon hir, mely néhány nap óta Franciaország és Olaszország közt beállott feszült viszonyt emleget s azt mondja, hogy Olaszország nem akarja megengedni az olasz légió fölállítását, Franciaország pedig föloszlatá az idegen lé­giót. Azért látszik előttünk kimagyarázhatat­­lannak e körülmény, mert nem foghatjuk föl , miként reagálhatna Olaszország azon Franciaország ellen , melynek oly sokkal tar­tozik , s melynek legújabban Rómát is kö­szönheti. A békeremények Thierst követik útjában. Fájdalom, hogy ma csakis ezen egyetlen úton haladhatnak! Thiers Bécsből már azóta el­utazott Florencbe, ez mindenesetre jó jel, mert valószínűleg mégis van kilátása az olasz kabinetnél is. Thiers Bécsben mindenütt oly figyelemmel fogadtatott, mely ily kitűnő ál­lamférfiul megillet. 9-dikén hosszabb érteke­zést tartott Beust gróffal, azután ő fölségé­­nél volt kihallgatáson. Tiszteletére diszebéd rendeztetett az államkancellárnál. Hírlik, hogy a francia hadügyéri tárcát Garibaldi venné át. A császári titkos rendőrségre vonatkozó­lag most már constatírozva van , hogy az összes összeesküvések, az Orsini-Pianori-féle s a legutóbbi la­ viliettei mozgalom kivételé­vel, Pietri, Lagrange, Ballott, Guerin, Beaury és Vernierr által voltak szervezve. Ballott vallomásokat tett. Berlinből távírják, hogy Bismarck a königsbergi kereskedőknek és ható­ságnak Ja­­koby szabadonbocsáttatása végetti kérelmét elutasította, mivel Falkenstein tábornoknak Jakoby iránti eljárása a jelenlegi körülmények által igazolva van. Brüssel, okt. 9. A figyelő hadtest és az antwerpeni hadsereg szétoszlattatott. Németország, Némethen több he­lyein ijesztőleg üti föl fejét az ínség és nyo­mor. A háború rémkövetkezményei óriási di­­mensióban jelentkeznek. A koldusbotra jutott családok, az elesettek özvegyei és árvái bor­zalmas képét tüntetik föl a nyomornak, mely Németországot a véres háború által sújtotta. A diadalmámor most már kezd oszolni , az elvakultak szemei felnyilnak­­ a nyomorékok és éhezők ezreinek láttára, szomorúan látják a valót. A kormány tett ugyan és tesz intéz­kedéseket a borzasztó állapot enyhítésére, de vájjon van-e hatalma behegeszteni a sebet, melyet a nemzet testén vágott s képes lesz-e visszaadni mindent, mit elrabolt ? A porosz kormány mentegetőzik. — A „Staatsanzeiger“ egy emlékiratot közöl tőle, melyben a francia kormányt vádolja, hogy elveté a német fegyverszüneti föltételeket s erre hárítja a felelősséget a Páris bevétele után elmaradhatlan következményekért, s hogy százezrek fognak az éhhalálnak kitétetni, minthogy a beviteli utakat maga a francia kormány vágta el. Úgy látszik , hogy a csel­­szövényes porosz politika érzi és belátja a a felelősség óriási súlyát , azért — more patrio — jónak látja magáról elhárítani. Félhivatalosan azt is jelentik, hogy a kormány sohasem helyezte kilátásba Napó­leon visszahelyezését német fegyverek által. No lám, milyen ártatlan­­ Bazaille felől Berlinben az a hir szárnyal, hogy Belgiumba akar áttörni s ott magát fel­­lebbeztetni, hogy a jelenlegi zűrzavarban be­várja , míg Franciaország ügye más felé fordul. Olaszország. A plebiscitum eredmé­nyét kézbesítő küldöttség a királynál október 8-dikán tisztelgett. — A küldöttség tagjai: Marcheti, Ciescalchi, Ruspoli, Storzacpi Cesa­­rini, Tittoni De Angelis, Castellani, Maggio­­rani, Cad­ani Teeno, Silvestrelli és Rossi.­­ A küldöttség tiszteletére ünnepélyes menet rendeztetett , melyben nizzardi emigránsok gyászfátyolos zászlóval jelentek meg. Antonelli a civillista havi részletét visz­­szautasította. — Veronában nagy katonai mozgalom van. Néhány római lap jelenti, hogy a jezsui­ták még múlt hó 20-án távoztak az örök vá­rosból. Vannak azonban oly egyének is, kik azt állítják, hogy a jezsuiták már e nap előtt elmentek Frascati közelébe, hol saját villájuk­ban tartózkodnak. A társaság legfőbb­ tagjai a vaticanban maradtak. Angolország. Bernstorff panaszko­­dik Granvillenek, hogy a britt semlegesség Franciaországra nézve pártos , amennyiben szept. 30-ka óta 100,000 fegyver küldetett Angolországból Franciaországba; a birmin­ghami és londoni gyárak éjjel nappal dolgoz­nak ; a vámhivatalnokok mindent át engednek vinni. Angolország Franciaországnak egy nagy hadszertára. Németország nem bízik Angol­országnak béke­hajtásaiban, mivel Angolor­­szág eszközöket szolgáltat az ellenségnek a háború meghosszab­bitására. Törökország: A minisztertanács el­határozta a csapatoknak Luttorinából való visszahúzását. E tekintetben a parancsok már ki is adattak. Helybeli újdonságok.­ ­ Az I. honvéddandár tisztjei itt mulatásuk emlékét egy oly nemes tettel is te­vék maradandóvá, mely minden szónál szeb­ben jellemzi a derék hadfiakat. Ugyanis 90 irtot gyűjtöttek össze maguk közt és ez ösz­­szeget azon kérelemmel jutatták a tanácshoz, hogy az Szeged város szegényei között kiosz­­tassék. — Oly tény ez, mely nem szorul di­­cséretre.­­ A 1. havi közgyűlés jövő vasár­nap lesz. A meghívókon következő tárgyakat látjuk kitűzve: Előterjesztés Torontál megyé­­nek a tiszai malmokra vonatkozó tárgyában. Ugyane tárgyban a malmos gazdák kérelme. Előterjesztés a számvevőség szervezése iránt. Jelentés a reáliskolához szállított téglák iránt. /Vásár, szüret, ősz. Az utóbbin kezdjük. „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ Az újdondászok stereotyp sóhajtása, melylyel a természet haldoklását üdvözlik. Va­lóban fütyül, még pedig ugyancsak élesen; a sárguló levelek hullanak, a meleg kabátok előkerülnek, otthon pedig nagyon elkelt a meleg kályha is. Szóval: itt az ősz. Foly­tatjuk a vásáron, mely szerencsésen le­folyt, mint a többi, hogy mily eredmény­nyel azokra nézve, akik várnak tőle valamit, ez kifürkészni üzlettudósítónk feladata; mi csak arról szólunk, amit láttunk: volt árusátor és hullámzó népség elég; vasárnap a vásár por­ban úszott, de a hétfői eső, mely még va­sárnap este megeredt, szerencsésen lemosta róla a piszkot, s ek­­or aztán úszott vízben és sárban. Szóval a változatosság nem hiányzott. Menjünk tovább, hátra van még a szüret. A szüret , no erre a szóra is olyan savanyú lesz a szőlősgazdák arca, mint az idei szők­e. Te­hát a szüret e héten javában folyik minden­felé, egy kissé megkésett az idén ez is, de majd kibékít az eredmény. Az eredmény? no igen, nem lesz sok bor, az igaz, hanem ami lesz, az o­rosz lesz; olyan magyar poé­táknak való lesz, amilyen dicsőült Vörösmar­­tynkból egyik bordalának ismeretes refram­e­­jét préselte ki: „Cudar lesz ez, de ám igyunk, hiszen magyar költők vagyunk !“ ! Bak­a-kra v­all. Tegnapelőtt este, Ba­­kody L. hangversenye alatt két közös baka, mindkettő őrmester, derekasan berúgva jött az „Üstököséből a színházba. Közvetlenül a zenekar előtt vettek positiót s a nyitányt egy kissé nagyon is hangos tetszésnyilvánítások­kal kisérvén, a zongorajáték alatt némi zaj­jal eltávoztak. Kis idő múlva azonban kitűn a bejárat előtt nagy zaj támad s a földszin­ten állók tömegesen tódulnak kifelé. Hát a mi egyik bakastrázsamesterünkkel ott viaskodik, öt hajdú, akik nem csekély küzdés után meg­fos­zták kardjától, melylyel ütni, vágni akar, amiért nem ereszték be vissza a színházba botrányt csinálni. A dühöngőt, ki az előadást nem kevéssé zavarta meg, egy jelenvolt had­nagy vitte magával a hűvösre, hol valószínű­leg elég ideje lesz kijózanodni.­­ A helybeli postahivatalnál fog­lalkozó apróbb individuumok közt, úgy lát­szik, rettentő nagyurak vannak. Dél felé még vagy 8 perccel 12 óra előtt, elküldünk egy ajánlott levélér s a levélkiadó azzal utasítja­: el a küldöttet hogy nem ér rá, jöjjön dél­után, délután, 3 órakor ismét azt mondja­­nem ér rá, sokan vannak, jöjjön később. Te­hát háromszor kell küldeni egy levélért, mely­nek kiadás­a altmyba kerül, hogy átveszi az

Next