Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-10-14 / 123. szám
Páris les reátok a villámmal kezében. Jöjjetek elé az árnyékból, közeledjetek, mutassátok magatokat. Könnyen nyert, sikerteknek vége, harcolnotok kell lépésről-lépésre, emberember ellen. Egy nagy hadfival fogtok szembe szállni, kinek neve gall volt, mig titeket poroszoknak hívtak, aki Franciaországnak nevezi magát most, hogy ti vandalok vagytok. „Miles magnis“, mondta Caesar Franciaországról, „az isten katonája“ monda Shakespeare. Megyünk próbára tenni tábornokaitokat, hogy lássuk, melyik nagyobb: Moltke ügyessége, avagy Leboeuf gyámoltalansága.“ Hugo eztáe vitatja , hogy éhség és bombázás meg nem töri Parist: „támadjátok meg tehát Párist, folytatja, zárjátok el, bombázzátok. Próbáljátok meg , de míg ezt megkezditek, el fog jőni a tél — hó, dara, jégeső, zápor, fagy és jég. Páris tűzzel fogja magát védelmezni — Páris, amely megszokta mulattatni az embereket, most meg fogja őket rémíteni. A világ meg fog döbbenni, midőn látja, mily nagyszerűen tud Páris meghalni. A Pantheon már is aggódva kérdi, hol ad majd helyet a hősök seregének, kik jogot vívnak ki maguknak boltozatai alatt nyughatni. Páris, te virágokkal koronáztad Strassburg szobrát, a történet téged csillagokkal fog megkoronázni!“ Strassbourgból*) Egy tiszt a „Köln. Ztg.“-nak Strassbourgból egy parancsnak következő végrehajtását közli: A Strassbourggal kötött capitulatio folytán szerdán, September 28-án reggeli 8 órakor egyes kijelölt kapuknak a poroszok által kellett volna elfoglaltatniok, és ugyanazon időben bizonyos ezredeknek bizonyos helyekre vonulniuk. Augusta királyné ezredének egy törzstisztje azon parancsot kapta, hogy reggel 8 órakor jelentse magát Strassbourg új kormányzójánál Mertens tábornoknál. Ez utóbbi parancs egy még ki nem derített tévedés folytán nem volt szabatos. A francia helyőrség a kitűzött órában még nem volt készen a defilrozásra, ami ezredesnek várták a kapu előtt a vonóhidak leeresztését. Az említett törzstiszt pontosan a kapuhoz jött, hogy Strassbourgban jelentse be magát a kormányzónál. A kapukat azonban zárva találta. De miután a vett parancs folytán 8 órakor Strassbourgban kellett lennie, négy gyalogost vesz magához, egy lajtorja segítségével a kapun átmászik , és egyenest a citadellának tart. De a kivonulásra készülő 17,000-nyi francia sereg közé jutott halállal fenyegetik, de végre is százszorosan kiállott veszély után szerencsésen céljához ért. Hogy mily veszélyben forgott, kitűnik abból, hogy egy francia gyalogos célzott reá és fenyegette, hogy lelövi. Az őrnagy azt felelte, hogy „derék katona, ki vitézül harcolt, nem lövi így le a vitéz ellenséget.“ A francia katona erre szitkok közt széttörte fegyverét, s százan társai közül követték példáját. Az őrnagy sok száz fegyverdarab közt halad négy társával. A citadellába ér, és 4 emberét a kapu elé állítja: a tábornok után kérdezősködik, mire Uhrich tábornokhoz vezetik őt. Miután Uhrich tábornok elmondata magának az őrnagy megérkezésének történetét, szerencsét kívánt neki ahhoz, hogy élve érkezett meg. Azután a tábornok így szólt: „Életemnek legszomorubb napján vigasznak tekintem, hogy ellenségeim egyikének e hősi példáját láthatom; ily tisztekkel és altisztekkel a lehetetlen lehető.“ Uhrich tábornok magánál tartja a porosz törzstisztet és 10 órakor azon comikus eset állt be, hogy a helyőrségnek a tábornokhoz rendelt tábornokai és törzstisztei be nem léphetnek, mert a porosz őrnagy által felállított négy őr azon utasítást kapta, hogy parancsa nélkül senkit bejönni ne engedjenek, s e criticus parancsot pontosan végre is hajták. A beszélgetés folyamában Uhrich tábornoka többek közt így nyilatkozott: Azt hittem, hogy Franciaországnak elég jó tüzérsége van ; az önökével azt össze sem hasonlíthatni; nézze meg a földműveket s a leszerelt ágyukat, az önök tüzérsége mindent megsemmisített. Miután a szétlőtt műveket megnéztük, miután közelebbi szemlélet után a rések nagyobbaknak mutatkoztak, mint üregeikből láthatók, igazat kell adni a tábornoknak. Agyaink hatása le nem irhatóan iszonyú volt; capitulatió nélkül Strassbourg csak pár napig tarthatta volna magát. valók éhsége jós nyomora a porosz kormány kapuin. A diadalrivalgást már már túl kiáltja az elesettek özvegyeinak és árváinak siránkozása. Bármennyire agyonhallgatják is a hivatalos porosz lapok a nyomor jeleit, s bármi okon hallgatnak is más hazafias porosz lapok e dologról, de mi néhány élethű adatot akarunk felhozni, melyek a helyzetre világosságot deríthetnek. Westphalia tartományban például 11,817 landwehr özvegye jelentkezett a kormánynál segélyt kérni, ez özvegyek gyermekei, kik elvesztették a család fentartóját 22,723. A rajnai tartományban 14 312 özvegy 29,619 gyermekkel veszte el a férjet, s illetőleg atyát és fordult segélyért a kormányhoz. Hannoverában pedig 9624 özvegy 26,418 gyermekkel. Leirhatlan a nyomor keleti Poroszországban , a kormány segélybiztosokat volt kénytelen oda küldeni, s ide is ép úgy kell élelmiszereket küldeni , mint a csatatéren levő seregnek. A kormány a szállítóknak meghagyta, hogy az osztrák-magyar birodalomban annyi gabnát és szarvasmarhát vásároljanak össze, amenynyit, csak kaphatnak. E tömeges bevásárlás hatását Bécsben, Prágában és Pesten mihamar meg is fog lehetni érezni. A segélyző bizottság is kimondja jelentésében, hogy most már annyian fordulnak hozzája segélyért, hogy azoknak egyáltalában nem felelhet meg, habár csak csekélységgel akarná is őket gyámolítani. A fentebb elősorolt özvegyekhez és árvákhoz járul még 80,000 asszony és gyermek, kiknek férjük a csatatéren van s kik szintén a kormány és segélyező bizottságok alamizsnáira szorultak. De a nyomor ezen nevezett tartományokon kívül már másokban is jelentkezik igy például Posen tartományból azt írják, hogy jelenleg az adókat nem lehet behajtani, mivel a vidéken igen nagy a nyomor. Még a paraszt sem végezheti el a mezei munkát, mert nincs elegendő munkás kéz. A gyárak által, melyek üzletüket megszüntették, szintén számos család keresmény nélkül maradt. Most különben sok lapot is elkoboznak, mivel a kormány megtiltá a nyomorról írni. A halom nyomora Poroszországban. A háború okozta nyomor már nemcsak Franciaországban , hanem Németországban is mind rémesebb alakban lép fel. Egy hamburgi levelező a német társadalmi állapotokról ezeket írja: Érc-ütésekkel zörget a porosz alatt* *) Múlt számunkban e cikknek csak eleje volt közölve és tévedésből egy olyan darab szedés lett hozzá ragasztva , mely egész más tárgyról szólt, azért most az egészet újra közöljük. Szerk. Ik II I - 11. Szeged, okt. 12. Franciaország. Két egymástól elütő értesítés fekszik előttünk. Egyik azt mondja, hogy Páris bombáztatása már megkezdetett és erélylyel folytattatik, másik szerint Páris lövetése több napra elhalasztatott, mivel az ostromágyuk még nincsenek elhelyezve. Több öszhangzó távirat értesít a folytonosan tartó roppant ágyuszállítások felől Páris alá. Kölnből írják, hogy a központi pályaudvart naponként 8—10 vonat — egyreegyre 30 vagyont számítva — hagyja el, hadszereket vive a Parist ostromlók számára. A bombázás ezen lőszerek megérkezése után fog megkezdetni és pedig hét különböző ponton. Páris belügyeit illetőleg, több hír beszél a kormány kebelében támadt differentiákról. A meghasonlás állítólag Gambetta , Glais- Bizola és Cremieux közt tört ki a választás elhalasztása miatt. Feltehető ugyan , hogy e meghasonlás visszahatást gyakorol a hadsereg fegyelmére , de mindamelett nem lehet okunk kétségbeesni Páris sorsa miatt, mert a kormány az ellenséggel szemben résen áll s tekintélyes erő fölött rendelkezik és erélylyel folytatja a készülődéseket. Hogy mindez valóban így áll, bizonyítja Gambettának a departementekhoz intézett következő proklamatiója: A kormány parancsára odahagytam Párist, avégből, hogy Páris reményeivel egyúttal a következő üzenetet hozzam meg nektek : A 17 nap óta bekerített Páris egyetértésben van. A kormány Parist ágyuk és fegyverek nélkül találta. Jelenleg 400,000 fölfegyverzett nemzetőrt, 100,000 mozgósított őrt és 60,000 rendes katonát rejt falai közt. A műhelyekben ágyukat öntenek. Asszonyok naponta egy millió töltényt készítenek. Minden nemzetőr-zászlóaljnak 2 mitrailleuse van és tábori ágyukkal is el fogják látni. Az erődök csodálatraméltó tüzérséggel vannak fölszerelve. Eddigelé tüzük miatt az ellenség még akármilyen csekély erődművet sem tudott fölhányni. A váröv 3800 löveggel van fölszerelve, mindegyik löveg 400 lövésre való töltéssel. A sáncöv szakadatlanul a nemzetőrségtől van megszállva. Mögötte a torlaszöv emelkedik, Páris legyőzhetlen és nem lehet sem rohammal elfoglalni, sem pedig meglepni. — Tehát még csak megadás és éhség volna hátra, de sem az egyik , sem a másik nem fog bekövetkezni. Párisnak eme helyzete nagy kötelességet ró reátok. Először csakis a háborúval kell hogy foglalkozzatok, és másodszor, testvériesen kell, hogy hallgassatok a kormány parancsaira. Azzal vagyok megbízva, hogy minden tőlem kitelhető erélylyel segítsek bajos helyzetünkön. Emberekben nincs hiány, de igenis elszántság és kitartásban, és a sedani gyalázatos capitulatio folytán fegyverében. — Minden készlet Sedan, Metz és Strassburgba szállíttatott, mintha az, ki szerencsétlenségünket támasztotta, buktában ez utóbbi gaztettel minden módon gyámoltalanná akart volna bennünket tenni. Fegyvereket vásároltunk, a fölszerelésre szükséges munkásokban és pénzben nincs hiány. Kell, hogy roppant segédforrásunkat mind hathatóssá tegyük, a síkságról a rémületet elzavarjuk, az őrületes panique ellen küzdjünk, a guerilla harcot sokszorosítsuk, les ellen tőrt vessünk, az ellenséget úton-útfélen nyugtalanítsuk, a nemzeti harcot megkezdjük. A kormány mindnyájatok bátorságát haszonnal fogja értékesíteni, alkalmazni fog minden tehetséget és fiatal vezéreket fog kinevezni. Az őszi eső legközelebb megered. A főváros által féken tartva, az ellenség távol hazájától, zavarva , üldöztetve serdült lakosságunktól, szálankint fog megejtetni fegyvereink által, a természet által pedig meg fog tizedeltetni. Lehetetlen, hogy Franciaország géniusza örökre elboruljon, keljünk talpra mind egy szálig, és mintsem a szégyennek, inkább a halálnak tegyük ki magunkat ! A hadügyminiszter jelentése constatálja, hogy Parisban 280,000 nemzetőr , 80,000 mozgó nemzetőr és 20,000 szabad lövész van, kik közt fegyverek osztattak ki. Ezenkívül ott még 150,000 főnyi katonaság van. Ily elhatározással, ily erők birtokában néz Franciaország fővárosa a minden pillanatban várható bombáztatás elé. Aggályos és majdnem kimagyarázhatlan azon hir, mely néhány nap óta Franciaország és Olaszország közt beállott feszült viszonyt emleget s azt mondja, hogy Olaszország nem akarja megengedni az olasz légió fölállítását, Franciaország pedig föloszlatá az idegen légiót. Azért látszik előttünk kimagyarázhatatlannak e körülmény, mert nem foghatjuk föl , miként reagálhatna Olaszország azon Franciaország ellen , melynek oly sokkal tartozik , s melynek legújabban Rómát is köszönheti. A békeremények Thierst követik útjában. Fájdalom, hogy ma csakis ezen egyetlen úton haladhatnak! Thiers Bécsből már azóta elutazott Florencbe, ez mindenesetre jó jel, mert valószínűleg mégis van kilátása az olasz kabinetnél is. Thiers Bécsben mindenütt oly figyelemmel fogadtatott, mely ily kitűnő államférfiul megillet. 9-dikén hosszabb értekezést tartott Beust gróffal, azután ő fölségénél volt kihallgatáson. Tiszteletére diszebéd rendeztetett az államkancellárnál. Hírlik, hogy a francia hadügyéri tárcát Garibaldi venné át. A császári titkos rendőrségre vonatkozólag most már constatírozva van , hogy az összes összeesküvések, az Orsini-Pianori-féle s a legutóbbi la viliettei mozgalom kivételével, Pietri, Lagrange, Ballott, Guerin, Beaury és Vernierr által voltak szervezve. Ballott vallomásokat tett. Berlinből távírják, hogy Bismarck a königsbergi kereskedőknek és hatóságnak Jakoby szabadonbocsáttatása végetti kérelmét elutasította, mivel Falkenstein tábornoknak Jakoby iránti eljárása a jelenlegi körülmények által igazolva van. Brüssel, okt. 9. A figyelő hadtest és az antwerpeni hadsereg szétoszlattatott. Németország, Némethen több helyein ijesztőleg üti föl fejét az ínség és nyomor. A háború rémkövetkezményei óriási dimensióban jelentkeznek. A koldusbotra jutott családok, az elesettek özvegyei és árvái borzalmas képét tüntetik föl a nyomornak, mely Németországot a véres háború által sújtotta. A diadalmámor most már kezd oszolni , az elvakultak szemei felnyilnak a nyomorékok és éhezők ezreinek láttára, szomorúan látják a valót. A kormány tett ugyan és tesz intézkedéseket a borzasztó állapot enyhítésére, de vájjon van-e hatalma behegeszteni a sebet, melyet a nemzet testén vágott s képes lesz-e visszaadni mindent, mit elrabolt ? A porosz kormány mentegetőzik. — A „Staatsanzeiger“ egy emlékiratot közöl tőle, melyben a francia kormányt vádolja, hogy elveté a német fegyverszüneti föltételeket s erre hárítja a felelősséget a Páris bevétele után elmaradhatlan következményekért, s hogy százezrek fognak az éhhalálnak kitétetni, minthogy a beviteli utakat maga a francia kormány vágta el. Úgy látszik , hogy a cselszövényes porosz politika érzi és belátja a a felelősség óriási súlyát , azért — more patrio — jónak látja magáról elhárítani. Félhivatalosan azt is jelentik, hogy a kormány sohasem helyezte kilátásba Napóleon visszahelyezését német fegyverek által. No lám, milyen ártatlan Bazaille felől Berlinben az a hir szárnyal, hogy Belgiumba akar áttörni s ott magát fellebbeztetni, hogy a jelenlegi zűrzavarban bevárja , míg Franciaország ügye más felé fordul. Olaszország. A plebiscitum eredményét kézbesítő küldöttség a királynál október 8-dikán tisztelgett. — A küldöttség tagjai: Marcheti, Ciescalchi, Ruspoli, Storzacpi Cesarini, Tittoni De Angelis, Castellani, Maggiorani, Cadani Teeno, Silvestrelli és Rossi. A küldöttség tiszteletére ünnepélyes menet rendeztetett , melyben nizzardi emigránsok gyászfátyolos zászlóval jelentek meg. Antonelli a civillista havi részletét viszszautasította. — Veronában nagy katonai mozgalom van. Néhány római lap jelenti, hogy a jezsuiták még múlt hó 20-án távoztak az örök városból. Vannak azonban oly egyének is, kik azt állítják, hogy a jezsuiták már e nap előtt elmentek Frascati közelébe, hol saját villájukban tartózkodnak. A társaság legfőbb tagjai a vaticanban maradtak. Angolország. Bernstorff panaszkodik Granvillenek, hogy a britt semlegesség Franciaországra nézve pártos , amennyiben szept. 30-ka óta 100,000 fegyver küldetett Angolországból Franciaországba; a birminghami és londoni gyárak éjjel nappal dolgoznak ; a vámhivatalnokok mindent át engednek vinni. Angolország Franciaországnak egy nagy hadszertára. Németország nem bízik Angolországnak békehajtásaiban, mivel Angolország eszközöket szolgáltat az ellenségnek a háború meghosszabbitására. Törökország: A minisztertanács elhatározta a csapatoknak Luttorinából való visszahúzását. E tekintetben a parancsok már ki is adattak. Helybeli újdonságok. Az I. honvéddandár tisztjei itt mulatásuk emlékét egy oly nemes tettel is tevék maradandóvá, mely minden szónál szebben jellemzi a derék hadfiakat. Ugyanis 90 irtot gyűjtöttek össze maguk közt és ez öszszeget azon kérelemmel jutatták a tanácshoz, hogy az Szeged város szegényei között kiosztassék. — Oly tény ez, mely nem szorul dicséretre. A 1. havi közgyűlés jövő vasárnap lesz. A meghívókon következő tárgyakat látjuk kitűzve: Előterjesztés Torontál megyének a tiszai malmokra vonatkozó tárgyában. Ugyane tárgyban a malmos gazdák kérelme. Előterjesztés a számvevőség szervezése iránt. Jelentés a reáliskolához szállított téglák iránt. /Vásár, szüret, ősz. Az utóbbin kezdjük. „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ Az újdondászok stereotyp sóhajtása, melylyel a természet haldoklását üdvözlik. Valóban fütyül, még pedig ugyancsak élesen; a sárguló levelek hullanak, a meleg kabátok előkerülnek, otthon pedig nagyon elkelt a meleg kályha is. Szóval: itt az ősz. Folytatjuk a vásáron, mely szerencsésen lefolyt, mint a többi, hogy mily eredménynyel azokra nézve, akik várnak tőle valamit, ez kifürkészni üzlettudósítónk feladata; mi csak arról szólunk, amit láttunk: volt árusátor és hullámzó népség elég; vasárnap a vásár porban úszott, de a hétfői eső, mely még vasárnap este megeredt, szerencsésen lemosta róla a piszkot, s ekor aztán úszott vízben és sárban. Szóval a változatosság nem hiányzott. Menjünk tovább, hátra van még a szüret. A szüret , no erre a szóra is olyan savanyú lesz a szőlősgazdák arca, mint az idei szőke. Tehát a szüret e héten javában folyik mindenfelé, egy kissé megkésett az idén ez is, de majd kibékít az eredmény. Az eredmény? no igen, nem lesz sok bor, az igaz, hanem ami lesz, az orosz lesz; olyan magyar poétáknak való lesz, amilyen dicsőült Vörösmartynkból egyik bordalának ismeretes reframejét préselte ki: „Cudar lesz ez, de ám igyunk, hiszen magyar költők vagyunk !“ ! Baka-kra vall. Tegnapelőtt este, Bakody L. hangversenye alatt két közös baka, mindkettő őrmester, derekasan berúgva jött az „Üstököséből a színházba. Közvetlenül a zenekar előtt vettek positiót s a nyitányt egy kissé nagyon is hangos tetszésnyilvánításokkal kisérvén, a zongorajáték alatt némi zajjal eltávoztak. Kis idő múlva azonban kitűn a bejárat előtt nagy zaj támad s a földszinten állók tömegesen tódulnak kifelé. Hát a mi egyik bakastrázsamesterünkkel ott viaskodik, öt hajdú, akik nem csekély küzdés után megfoszták kardjától, melylyel ütni, vágni akar, amiért nem ereszték be vissza a színházba botrányt csinálni. A dühöngőt, ki az előadást nem kevéssé zavarta meg, egy jelenvolt hadnagy vitte magával a hűvösre, hol valószínűleg elég ideje lesz kijózanodni. A helybeli postahivatalnál foglalkozó apróbb individuumok közt, úgy látszik, rettentő nagyurak vannak. Dél felé még vagy 8 perccel 12 óra előtt, elküldünk egy ajánlott levélér s a levélkiadó azzal utasítja: el a küldöttet hogy nem ér rá, jöjjön délután, délután, 3 órakor ismét azt mondjanem ér rá, sokan vannak, jöjjön később. Tehát háromszor kell küldeni egy levélért, melynek kiadása altmyba kerül, hogy átveszi az