Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-11-23 / 140. szám

TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv. Fölvétetett a szegedi kath. férfitanitó-képezde igazgató-tanácsának f. 1870. évi november hó 10-én tartott üléséről. (Vége.) 6. A gondnokválasztás kérdése fölmerül­­vén, határo­zatilag kimondja a tanács, hogy az eddigi gyámnok, ft. Krem­minger Antal tanácstag, a gyámnoki teendők teljesítésére jövőre is felkérendő. 7. Az intézet eddigi költségi alapja tár­gyalása alkalmával szomorúan veszi tudomá­sul a tanács , hogy a tanári személyzet díja­zására s az intézet szerelvényi költségeire összesen csak 1118 frt 25 kr. állt rendelke­zésre, a fűtésről és lakásról a város gon­doskodván. Ezen szégyenletesen nyomorult anyagi állapot fölismerése után azon nézetét fejezi ki a tanács, hogy ha a szegedi tanító­képezde legalább tanárai díjazása és szegénysorsú növendékeinek ösztöndíjakkal való segélye­zése tekintetéből az állami képezdék elemti kiadásait némileg megközelíteni képes nem leend, akkor a tanü­gy érdekében jobb , ha tendéletét minél előbb befejezi, s átengedi a tért az államnak, melynek lehetetlen föl nem ismernie azon előnyöket, melyek a nemzeti népnevelés és művelődés tekintetéből az üre­­sen maradt tér elfoglalása által számára ön­ként kínálkoznak. Ugyanis, tekintve a helyi képezdének folyton nagy s évről-évre gyarapodó népes­ségét (67-re menvén jelenleg is a tanítójelöl­tek száma), tekintve továbbá ama nemzeti politikai szempontból fontos körülményt, hogy az intézet növendékei nemzetiségre nézve csaknem feles számban nem magyarajkuak, s kik az intézetből egészen megmagyarosodva távoznak el, s igy ugyanannyi hirdetőivé vál­nak nemzetiségünknek : könnyen fölfoghatni, mily magas célok lebeghettek a boldogult Lon­o­its püspök szemei előtt, midőn a 40-es években egy „országos képezde helyéül Sze­ged városát kivánta“ felsőbb helyen sürgősen kijelöltetni; és nagyon világos lehet előttünk azon indok is, melyből az 50-es években a bécsi kormány ezen magyar intézetre meg­semmisítő határozatát kimondta. Ha tehát nemzeti létünknek imént érin­tett legnehezebb napjaiban a boldog emlékű Csajágffy püspök jelentékeny áldozatra kész volt­, hogy ezen intézettől a kimondott halál­­ítéletet eltávolítsa , most, midőn a legszebb tér tárul előtte , hogy múltja küzdelmeiből felüdülve, me­gvalósítni segédkezzék a ma­gyar kormánynak a népnevelés előmoz­dítását célzó nemes szándékait, nem szabad a kü­zdtérre egyenlőtlen erővel kilépnie. És ha csakugyan komoly a szándék, miben nem akar kétkedni a tanács, hogy ezen intézet a nemzeti művelődés számára továbbra is megtartatni szándékoltatik: tel­jesen hiszi és reméli, hogy rendelkezhetni fog mindazon eszközökkel, melyik segélyével képes leend­ő versenyt az államképezdék mellett dicséretesen kiállani. Erre azonban már a jelen tanévre áiu­datlanul szükséges­nek nyilvánítja a tanács, hogy valamint ösz­töndíjak , úgy kikölcsönözhető tankönyvek iránt lehető gyorsan intézkedés tétessék, mert jelenben sem tankönyvekkel, sem egyetlen ösztöndíjjal nem képes az intézet nagyszámú szegénysorsú növendékein segíteni , a­m­íg köztudomásként m­ás képezdében alig talál­kozik annyi növendék, mint amennyi ösztön­díj áll az intézet, rendelkezésére. Azonkívül tehát , hogy ebbeli sürgős óhaját jegyzőkönyvileg kifejezi a tanács, föl­kéri elnök m­agát is, hogy ezen óhajának megvalósítására az illető helyeken befolyásá­nak egész súlyát fölhasználni szíveskedjék. 8. Az óratervre nézve következőkben ál­lapodott meg a t­nács: Nehogy az átalános tanóraterv összeállításában az átmeneti idő­szak miat a tanári kar nehézségekre találjon, a heti órák száma az I osztályra 29, a II-ra pedig 34 órában állapíttatott meg, ez utóbbi nagy szám szükségét azzal indokolván, hogy a II. osztály ez idén csaknem két év teendőit van hivatva megoldani, és ezen megállapodás szerint megbízza az igazgató­­tan art, hogy a részletes óratervet a tanári­kar­ral lehető rövid idő alatt elkészítse, mely­nek beterjesztése bevárunk. 9. Ezzel összefüggésben , tekintve a ta­nács azon körüülményt, hogy a miniszteri tan­­drv követelménye szerint a zenetanár órái­nak száma megszaporodik, de tekintve 210 frtnyi csekély évi díját, méltányosnak találja, hány megszaporodott teendője tekintetéből évi száz iró pórdifbius részesüljön, mely óhajá­nak szóval való tolmácsolására is fölkéri elnök­s­égé­t. 10. A 2. pontra vonatkozólag a kikül­dött bizottmány jelentéséből értesülvén a ta­­pácá, i oj,g­nt. M­agyar Gábor és Horváth Sándor főgymnasiumi tanár urak hajlandók a kijelölt tanszakok betöltésére, nehogy a jegy­zőkönyvbe viendő határozat kiadásáig is füg­gőben maradjon ezen ügy, a megjelent tanár urakkal szóval tudatta határozatát azon re­ményben, hogy ezen eljárás a püspök­s mga helyeslését, szerencsés leend megnyerni. 11. A tanári személyzetre vonatkozólag történt s múlhatlanul szükségesnek talált in­tézkedések után a kiegészített tanár­kar következő tagokból áll: Igazgató-tanár Szabó Mihály; hittanár Rózsa Ferenc; német nyelv- és szépirótanár Kutasy József; tör­ténelmi tanár Magyar Gábor; természettudo­mányi tanár Horváth Sándor ; zenetanár Szőnyi János; rajztanár Witkovszky Lőrinc (alkalmilag utóda); gyakorlati iskolai taná­rok Nagy János , Ferenczi János és Kutasy József; testgyakorló tanító Benedek Gyula. Ezek kapcsában kijelenti a tanács, hogy habár a vallástanár, rajztanár és gyakorlati gazdászattanár iránt is szükséges volna más­ként intézkedni, azonban az átmeneti év legégetőbb teendői halmaza miatt azok iránt csak a jövő tanévre teendi meg javaslatát. 12. A 4. és 9. pontba tett intézkedések helybenhagyása reményében a tanári­ kar szá­mára a jelen tanévre következő költségvetés szükségessége mutatkozik: Igazgató-tanárnak 1004 frt. A tanulmányi alapból jár 630 frt. A Csajághy-alap 488 frt 25 kr. A jelen évre tett püspöki utal­vány után 712 frt. összesen: 1830 frt 25 kr. Ezek nyomán az évi szükségleti többlet 401 frt, melynek utalványozását bizalommal elvárja a tanács. 13. A miniszteri utasítás 26. §. értel­­mében az igazgató-tanács elnöke a tanfel­ügyelő lévén, a helybeli kath. tanitó-képezde igazgató-tanácsának elnökéül pedig a megyés püspök ő mga által ft. Kummer János Henrik kir. tanulmányi főigazgató ur neveztetvén ki, ez részint távol lakta , részint hivatalos el­foglaltsága miatt — akadályoztatása esetére az elnöki teendők teljesitésére­­. Dáni Ferenc tanácstag urat kérte föl, ki e fölkérést el is fogadta. K. m. f. — Jegyzette Szabó Mihály. Zenetanárnak 310 „ Történelmi tanárnak 204 „ Természettudományi tanárnak 204 „ Német nyelvtanárnak 105 „ Gyakorlati isk. tanároknak 300 „ Rajztanárnak 52 „ Intézeti szerelvényekre 52 „ Összesen : 2231 frt. Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 18-án. Csernátony Lajos kérdi, van-e a kor­mánynak tudomása a külügyi miniszteri vál­ság, illetőleg állítólagosan magyar miniszter változásról, és ha igen , kívánja-e ezt a kor­mány a ház tudomására hozni ? Körmendy Sándor kérdi a pénzügyért : tudja-e, hogy a homonnai sóházakhoz a tisz­tek ki­neveztettek ugyan, de eddig mit sem tesznek, s akar-e a miniszter e vidék sóhiá­nyán segíteni? Kerkápoly miniszter a kérdés tüze­tes részére legközelebb fog felelni , de ki­mondja, hogy az eddig használt sóeladási rendszer jobb leend a mostaninál. Wahrmann Mór a magyar vasúti kölcsönkötvények elárusítása miatt interpel­lálja a pénzügyért, melyek a volt pénzügyér szerződése szerint Páriában sorsolandók ki, s azért kérdi: tett-e a pénzügyér intézkedé­seket, hogy a beállott viszonyok közt, azon kötvények legközelebbi decemberbeni kisor­solása Buda-Pesten történjék. Kerkápoly azonnal felelvén, kijelenti, hogy gondoskodott, hogy a mostani viszo­nyok közt e kisorsolás itt Buda-Pesten tör­ténjék. Wahrmann Mór megelégszik a nyert válaszszák Az állandó igazoló­bizottság részéről : Kállay Ákos, Reményi Mihály , Vendégi Gá­bor és Fittler Dezső, a 30 nap föntartása mellett, igazolásra ajánltatnak. A ház elfo­gadja ezt s az illetők az osztályokba osztat­tuk be. Erre a november havi költségvetés fogad­tatott el. Kerkápoly szólni akar­­a baloldalon: szavazzunk-féle kiáltások : elnök csönget, zaj; elnök a miniszternek adja a szót; — zaj. Tisza föláll, — zaj. —­ fölkiáltások: a ház­szabályok nem engedik ezt meg !) Elnök: Szavazzanak, lehet-e a minisz­ter előtt másnak szólani. — (Balról: zaj. — A miniszter szólni akar; zaj.) Elnök az ülést 10 percre föloszlatja. Ennek letelte után az elnök újból kéri­­ a házat, minthogy a miniszter előbb kért­­ szót, őt illeti az. Kerkápoly pénzügyminiszter elismeri, hogy a miniszternek adott joggal visszaélne, ha a tegnap vitatott tárgyhoz újból szólani akarna, s csak azt jelenti ki, hogy igenis kivárja, miszerint a Zsedényi által fölhozott tegnapi tárgy vétessék tárgyalás alá. Tisza Kálmán a házszabályokrai hi­vatkozás ellenében megjegyzi, hogy azokat a ház korlátozza , mert különben bármely miniszter a szónokot még beszédében is fél­beszakíthatná , s minthogy tegnap a szava­zás nemcsak napirendre tűzetett ki, sőt tény­leg meg is kezdetett, így senkinek, még a miniszternek sincs joga a napirend előtt szólani. Kéri a házat, hogy máskor a házszabá­lyokat szorosan megtartani szíveskedjenek, hogy hasonló jelenetek ne idéztessenek föl. Elnök a szavazást napirendre tűzi ki. Húsz tag név szerinti szavazást kér. Mire elnök fölteszi a kérdést: kívánja-e a ház a miniszter válaszát tudomásul venni, vagy nem ? A szavazás megtörténvén, 436 igazolt képviselő közül igen­nel 3, nemmel 245 sza­vazott ; 181 képviselő távol volt , elnök nem szavazott. Eszerint a ház a miniszter válaszát nem veszi tudomásul, s ezen ügy tárgyalása keddre tűzetett ki. Wahrmann Mór ez ügyben hat­ ja­vaslatot nyújt be. Ez és Zsedényi tegnapi indítványa ki­nyomatni határoztattak. Ezután a siam-china-japáni szerződés har­madszor felolvastatott és véglegesen elfo­gadtatott. Külföld, Szeged, nov. 22 A keleti ügy. Ma nyugodtabb hangu­lat uralkodik az orosz körjegyzék által föl­vetett félelmes ügyre nézve. Ámbár még ko­­ránsem vagyunk azon helyzetben, hogy vér­mes reményekkel altathatnak a netán ki­ütendő katastrópha miatti félelmünket. Mind­össze annyi biztatást nyújt mai napon az ügy állása, hogy a fölmerült kérdésnek békés utáni elintézése lehető. Hogy e tekintetben meglesz-e a kívánt eredmény, a diplomatia működésétől függ. Oroszország a maga részéről nemzetközi úton óhajtja elintéztetni az ügyet. A fölzak­latott kedélyekre csillapítóig hatnak azon újabb nyilatkozatai, melyeket magatartásának bővebb illustrálására kibocsátott s az elő­idézett aggodalom ezek folytán meglehetősen csillapult. A porta szintén bízik, hogy az orosz kérdés egy Bécsben tartandó congres­­sus által békés utón fog elintéztetni. Sokkal fenyegetőbb azonban azon állás, mit Anglia e téren elfoglal. Granville hatá­rozottan kijelentette, hogy Anglia inkább fegyvert ragad, semmint az 56-ki szerződés megsértését eltűrje. Oroszország azért a háborútól sem ide­gen. S ha a kérdés diplomatiai után meg nem oldathatnék, szintén kész fegyvert fogni. E szándékának folyománya a nagymérvű ha­­dikészülődések, melyekről a legújabban ér­kezett hírek a Visztula mellett nagyszámú csapatok összevonatását és Kertsch és Jeni­­kalch erődöknek az Azovitenger torkolatánál erődítését jelzik és konstatálják, hogy Orosz­országnak Nicolajeffoan ötven páncélos ha­jója van. Ezen készülődések felől határozott hangú hírek szárnyalnak, úgy hogy azokat valószi­­nüeknek kell elismernünk, noha Nowikoff, kit Beust e készülődések felöl interpellált, két­ségbe vonta azokat s kijelenté , hogy ha az utóbbi napokban készülődések voltak is, azok kizárólag defensiv természetűek. Ez ügyben még kiváló figyelmet érdemel a következő két távirat: Berlin, nov. 18. Amerika. hír szerint Oroszországgal egyetértve ismét megpendí­tette az Alabama-ügyet, mely okvetlenül há­borúra vezet Angliával. Kopenhága, nov. 18. A kormány Angliá­val szövetséget kötött, mely utóbbi a háború esetén 50 ezer emberrel Dániában fog partra szállni; az angol hajóhad legközelebb a ke­leti tengerbe fog vitorlázni. Franciaország. A viszonyok még mindig a régi stádiumban állanak a diplo­matia terén. A fegyverszüneti alkudozások eredménytelenül folyván le, ez idő szerint nincs más mit várni, mint vagy egy újabb initiatí­­vát más alapon, vagy a katasztrófát, mely a francia főváros bombáztatásával ál­land be. A bombázást illetőleg ki van mondva a határo­zat, de még folyvást halogatják annak tény­leges foganatosítását, állítólag politikai okok miatt. Brüsszeli táviratot azt a hírt terjeszt­­getik, hogy a párisi lapok zaklatólag követe­lik a fegyverszünet megkötését még a porosz követelések árán is és a közvélemény a Con­stituante egybehívását sürgeti. Németország. A versaillesi confe­­rentiák nov. 17-én bezárattak. A tanácskozá­sok, hír szerint, szerencsés eredményre ve­zettek, s mint mondják, Bajorországgal is ki vannak egyenlítve a fennforgott különbözetek. Bajorország beállott az új szövetségbe, föl­tételül azt kötvén ki, hogy az északi szö­vetségi alkotmányon lényeges változtatások történjenek.­­ A katonai kérdés különös egyesség által lesz szabályozva, a hajóhad költségeihez való hozzájárulás minden oldal­ról megígértetett. A porosz parlamenti választások felől legújabban érkezett hírek szerint eddig mint­egy 400 képviselő választatván meg, a pár­tok megközelítőleg így alakulandnak: 140 conservativ, 40 szabadelvű conservativ, 200 szabadelvű, 110 nemzeti szabadelvű, 40 ha­ladási párti, 40 katholikus, 20 lengyel, 10 particularista. Hír szerint a poroszok intézkedést tet­tek háború esetén a lengyel provinciák vé­delmére és a netaláni , egyébiránt kétséges lázadás meggátlására; ezzel valószínűleg ösz­­szefüggésben áll Steinmetz kineveztetése po­­seni kormányzóvá. Hamburgból távírják, hogy ott, valamint Coblenz és Aachenben a toursi kormány több ügynöke fogatott el, mint akik pénzt oszto­gattak a fogoly francia tiszteknek, hogy ha­zájukba visszatérjenek. Flórenc, nov. 17. Este. A király és Aosta herceg ma fogadták Montemar spanyol követet audientián, ki­jelentést tett a cortes szavazásának eredményéről; — továbbá Prim titkárát Garcia ezredest is fogadták, ki a ki­rálynak és Aosta hercegnek Prímtől két ira­tot nyújtott át. Helybeli újdonságok.­ ­Az alföldi vasúthoz vezető ú­t miatt élénk mozgalom keletkezett váro­sunkban és méltán. Közelebb a szabadelvű­kor tett ez út mielőbbi kikövezése iránt kez­deményező lépést; néhány tagot küldött ki ugyanis kebléből avégett, hogy azok egy szá­mosabb tagból álló értekezletet hívjanak ösz­­sze a város polgáraiból, különösen a legkö­zelebbről érdekelt kereskedelmi osztályból, melynek feladata leend a városnál lépéseket tenni aziránt, hogy a fennebbi­nt a legkö­zelebb kövezendő utak közé fölvétessék és már a jövő tavaszszal mindenáron kikövez­­tessék; továbbá, hogy addig is a város ha­ladék nélkül intézkedjék palyativ szerekkel ez utat lehetőleg járható karba helyezni, min­denekelőtt pedig a rókusi kaputól az indóhá­­zig lámpákkal ellátandó gyalogjár­dát készíttetni. Ez utóbbira vonatkozólag ma­gán után arról értesülünk, hogy a polgár­­­mester úr, nála tett panasz folytán, már in­tézkedett is, amenyiben megbízta volna a c. mérnököt, hogy egy gyalogjárdára tervet és költségvetést készítsen. Ha ez így van, óhajt­juk, hogy a tervvel és kivitellel ne sokáig késsenek. Megemlítjük még, hogy a fentebbi értekezletnek egyszermind feladata leendő mó­dot találni arra, hogy a kikövezés költségei­hez a vasúti társulat is némi részben hozzá­járuljon. Mi meg vagyunk győződve, hogy ha a közbenjárásra alkalmas emberek vállalkoz­nak, e lépés sikerülni is fog, mert a társu­latnak érdekében áll, hogy vasútja minél könnyebben hozzáférhető legyen.­­ A h.­m.- vásárhe­ly­i ref. pap­választásnak, melyet múlt számunkban említettünk, egy olyan episodja volt, mely nevezetesebb magánál a választásnál is. Az ottani lap szerkesztője Ábray Károly ugyanis, aki nem volt választó, engedelmet kért, hogy mint lapszerkesztő a gyűlés színhelyére beme­hessen. És mi történik? Hát lesz uramfia, e kívánat heves vitára ad alkalmat. Többen amellett szólnak, hogy be kell bocsátani, de ennek — a „Vas. Közlöny” szerint — ellene mond Török Bálint presbyter úr, hogy olyan izgága embert, aki annyi nyugtalanságot oko­zott az anyaszentegyház kebelében, nem kell beereszteni. A dolog aztán szavazásra került, s a többség határozata az lett, hogy az illető nem bocsáttatik be. Előadtuk e neve­zetes tényt, mint kuriózumot, de főkép azé­rt is, mert a „Ván. Közlöny*" különösen minket szólít föl (múltkori ellene intézett támadá­sunk folytán) arra, hogy mondjuk ki, mit ítélünk az olyan presbyterium fölött, mely ilyen határozatot tud hozni. Készséggel enge­dünk t. kollegánk kivonatának, s ugyanazon nyíltsággal, melylyel az ő modorát a presby­terium ellen megróttuk, kimondjuk a t. pres­­byteriumra, (részünkről is tisztelet adatván a kivételeknek) hogy a fönnebbi határozatával olyan kiskorúságot árult el, mely mai napság már egy falusi bundás gyülekezetnek sem válnék becsületére.­­ Koplalósok itt, koplalósok amott. Nem elég t. i., hogy a koplalósok még mindig széltében elállják a járókelők előtt a Gamperl-járdát, hanem egyidejűleg a vár előtti gyalogutat meg szekereik­ és ök­reikkel foglalják el, dacára annak, hogy a néhány napi esőszünet után ismét sokan jár­nak arra. Tehát koplalósok itt , koplalógok amott, csak a rendőrség — sehol.

Next