Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-08-14 / 97. szám
A hivatalos lap a fenebbi kéziraton kívül Stremayr kultusminiszternek Beust grófhoz küldött átiratát közli, melyben a concordatum eltörlésére vonatkozó fölterjesztését mellékli, megjegyezvén, hogy a fölterjesztés azon nyomon jár, melyet a külügyminiszter a pápai szék fenyegető határozatai ellenében Trautmansdorfnak kijelölt. Az előterjesztés júl. 25-én kelt. A csatatérről semmi újabb hír, mely különös érvekkel bírna. A lapok többnyire az eddigi csaták részletezésével s a két hadsereg számszerű összeállításával foglalkoznak. Mac Mahon visszavonulását stratégiai mesterműnek mondják s az általa vitt csaták semmit sem vontak le harci nymbusából, sőt növelék azt. Legújabb hírek szerint a poroszok Strassburgot körülvették. A francia összes haderő a Mosel mögé vonult vissza s ott fogadja el a döntő csatát, melyet már minden órán várhatni. A 3-dik saarbrückeni csata. Az első csatát, mint tudjuk, Saarbrückennél a franciák nyerték meg, kik támadólag lépvén föl, a poroszokat elfoglalt positióikból kiszokták s a helység körüli magaslatokat elfoglalók. Néhány napra azonban (aug. 6.), midőn a poroszok combinált támadásaikat az egész csatavonalon megkezdék, itt is, és pedig túlerővel, támadólag léptek föl, s véres csata után hátrálásra kényszerítik a franciákat. E második saarbrückeni csatáról egy stuttgarti sürgöny hoz bővebb részleteket. — Eszerint Steinmetz tárnok hadtestének jobb szárnya aug. 6-án Bischmissheim, Kekersten, Burch és Manstadt mellett átlépte a Saarfolyót s nagy erővel megtámadta a franciák balszárnyát. A franciák az előnyomulókat gyilkos tűzzel fogadták, melynek a poroszok kezdetben ellen nem állhatták. Azonban két hadosztály Goeben tánok vezérlete alatt gyorsan segélyekre sietett s az igy megszaport HETI TÁRCA. V. Komoly fejlemények. — Dynastia és a nép — Fegyvere8 semlegesség. — Beszéljünk a szegedi politikai konstellációkról. — Kupakkonfcressusok a belvárosi sétányon.— Hogy áll a világ?— „Lámpás“ és világosság. — Franciaország helyzete. — Buikus királyi parancs — Anglius szándék. — Vén névi számításai — Lengyel eltökélés. — Dánus igények. — Olaszország, Garibaldi és Klapka. — Magyar hazánk sora. Vész és halál! A háború rohamos gyorsaságú esélyei vérbe keverték azoknak reményeit, kik a bekövetkezendő gyászos drámának még útját szegni vélték a hatalmak közbejötte és néhány jelentéktelenebb összecsapás véráldozata által. A reménykedők csalatkoztak. Már megkezdődött a két óriási ellenfél pusztító operatiója és pedig sokkal komolyabb és kétségbeejtőbb módon, mint azt egyelőre hittük volna. A harc villáma lecsapott. Dörgő ágyuk haláltszóró golyói széles barázdákat szántanak a népek százezreinek tömegében, mely vakon ront egymásra és gyilkolja saját embertársát, azon sérelem megboszulására, melyet nem ő, hanem két nagyravágyó egymás hiúságán elkövettek. A népek százezrei a csatasíkon , a sakktáblán hitvány fabábok, melyekkel két dynastikus kéz könnyelműen játsza saját érdekeinek versenyét. A közelebb lefolyt napok alatt a táblán jelentékenyebb húzások létettek, a játék kezd bonyolódni, a felek egyike egy lépéssel előnyben van a másik fölött. A helyzet mindinkább aggasztó szint ölt s a béke csendes keblén pihenő államok élesen figyelve az események folyamát, mintegy ösztönszerüleg fegyverhez nyúlnak, hogy készen találja őket a háború bármely balfejleménye. — — — Eh! de mit firkálok én össze ilyen jeremiádokat, úgyis van elég, aki búbánatteljes hangon reggeltől estig szünet nélkül panaszolja a háború fenyegető fejleményeit, a balsejtelmeket, az aggályt, a rettegést. Óvakodni jó, de rettegni gyávaság. Én voltaképen nem is az európai helyzetet szándékozom ecsetelni, hanem a politikai constellációkat Szegeden. Hejh, furcsa sorok folynak mostanság a világon! Az ember, ha a belvárosi sétány kupak-congressusain meg nem fordul, még csak nem is sejtheti, mily különös állapotok kötik le most a világ, vagy legalább a belvárosi sétány figyelmét. Mióta — a hír szólása szerint — Fodor Márton uramnak hetenként egy levelet hoz Turinból egy bús gilice madár, amelybe meg vannak írva ékes betükkel az európai ,nagy sorok, mióta Kossuth megüzente a háborút, Kaim d. — Parisban a Palikao (reactionarius katonai) minisztérium megalakult s a válságos napokban az vette át a haza védelmét. A közös veszély érzetében egyelőre, úgy látszik, megnyugvással fogadta a kamra e gyűlölt embereket s mindazon nagyszerű intézkedésekben, melyek a veszély elhárítására szükségesek , segélykezet nyújt neki. Az új miniszterelnök a f. hó 11-iki ülésben odanyilatkozott, hogy a pillanatnyi kudarc csakhamar jóvá lesz téve, s a visszatorlás bizonyos. A kamra tetszéssel fogadta e nyilatkozatot. — A porosz király a francia néphez proclamatiot bocsátott ki, melyben a király ezeket mondja : „Miután Napoleon császár mind vizen, mind szárazon mgtámadta a német nemzetet, mely a francia nemzettel békében kívánt és kíván most is élni, — átvevém a német hadsereg parancsnokságát, hogy a támadást viszszautasítsam. (már hogy kinek ? az nem tartozik az dologban) azóta nagyon másképen állanak a politikai konstellációk, sokat változott, sokat komolyodott az ügy. A makrapipás polgártársak átértve a helyzet nagy horderejét, a szokottnál több kongressust tartanak a sétányi parlament lócáin , fontos képpel hiteles referádákat cselekszenek világrenditől meg új események felől s a bekövetkezhető fejleményekre nézve éles combinatió után bölcs indítványokat raknak garmadái , melyek a haza jövőjére elhatározó befolyással bírnak. Sajnos, hogy nincs jelen a kormánynak valamely képviselője e diplomátiai tárgyalásokon, mert a helyzetről kimerítőbelátást nyerve, az itt tétetni szokott indítványok alapján minden alkalommal, minden véletlen esetén a leghelyesebb állást lenne képes elfoglalni szemben az európai nehéz viszonyokkal. A congressusokon a szellemi világosságot a „Lámpás“ hinti szerte. Tán ennek köszönhető, hogy tisztán lát az igen tisztelt congressus közönsége s oly alaposan képes következtetni a jelenből a jövőre. Halljuk, hogy áll a világ!? Franciaországban furcsán állanak az akciók. A franciákat egészen leverte a burkus, úgy, hogy nem tudják magukat összeszedni. Most már nálunk a szélsőbalodal győzött. A nép fölkelt, kikiáltotta a respublikát, Rochefort-ot kiszabadította börtönéből és megválasztotta köztársasági elnöknek. Sőt — mint Vajas Imre bácsi mondja — a császárné el van fogva és zár alá téve őriztetik. Sok ez egy szuszra atyámfia, sok ! Burkusországban már egészen máskép megy. A király kiadta parancsolatba, hogy Párisból egyenest Makóra vonuljon a hadierő. A burkusnak nagyon tetszik ez a mi országunk, de nem akarja elfoglalni, csak épen, hogy no hát, nem látni akar bennünket ! Hát az ánglus ? Az ánglus nagyot akar. Ki akar térni a róm. kath. hitre. A pápát már invitálja is magához Maláta szigetére. Védelme alá akarja venni az istenadtát az ellenség ellen. Ha nem kell a pápa a róm. katholikus világnak, majd kell neki ! Venecia pedig erre azt mondja, hogy neki nincs ellenére, ha a pápa Máltába megy lakni, hanem szeretné, ha a burkusokkal egyesülve, bevonulna Berlinbe és Berlin az övé is lenne, ne csak a burkusé, mert hát az igazat megvallva — neki bizony egy kicsit sok az a birodalom, ami van. No, de a lengyel meg egészen más formán vélekszik. Ő nem akar egyebet, minthogy összeadja magát Magyarországgal, aztán együtt harcol velünk a török nemzet ellen, akivel mindig legtöbb baja volt. Csak a múlt esztendőkben is hogy meg lettek verve a lengyelek egy török basa által, most akarják -e neki a tromfot visszaadni, ha még élne valahol az az a bizonyos török basa. A diánus pedig nagyon mérgesen készülődik a csatára a római pápa ellen, ő nem akar beleavatkozni ebbe a mostani háborúba, csak azt kívánja és követeli is , hogy ez az ő részére üssön ki jól és legyen neki benne valami nyeresége. Követséget küldött a franciához is, meg a burkushoz is, hogy neki csupán vagy Spanyolország kell , vagy pedig a monakói haza, megelégszik akár egyikkel, akár másikkal. Az olasz már harcba van. Segít a francia nemzetnek. 100,000 katonát küldött a tűzbe és már kimondta a határozatot, hogy legyőzi a Bismarkus gróf csapatát. Garibaldi a római birodalmat tegnapelőtt foglalta el. Vele van Túrr tábornok is, meg Klapka is. Hát hazánknak miként folynak sorai? Kilenc millió, meg tizenhét muszka áll a gránicon. Ezek fognak bejönni hazánkba. Már sokan közülük idebenn is vannak. A muszka főhldivezér Nagy-Körösön négyszázezer porció uborkát és százezer mázsa jóféle (ennivaló) erős lúgot rendelt meg a kozákok számára. A makói sör is nagy keletre számíthat, a káposzta torzsának pedig naponként emelkedik az áglója. A honvédség már be van szólítva és künn van a határszéleken. Hogy még idebenn is látunk honvédeket , az csak szemfényvesztés. És hogy Magyarországban is megkezdődik a háború, az már bizonyos szent, még csak azt nem tudni, micsoda nemzet ellen, hanem nagyon véres harc lesz. Meg aztán, hogy az országgyűlés is kimondta volna, hogy hát minden fegyverfogható ember rukkoljon be. Be is rukkol már 16 esztendőstől 45 esztendősig mindenki, még tán az asszonyokat is elviszik. íme tisztelt olvasó, ezek az aurópai titkos konstellációk Szegeden, melyekről tudom, még fogalommal sem bírtál eddig. Azért ajánlom, jó lesz azokban a palánki sétányon tartandó fontos haditanácskozmányokban minél gyakrabban résztvenni ! Kék diacynthá tott csapatok rohammal foglalták el a franciák positióit. A porosz csapatok egy része a csatasoron kívül tartalékban maradt, de vezetőik állítása szerint a franciák golyóitól sokat szenvedtek, noha nem álltak tűzben, hanem a csatavonaltól mintegy 4,000 lábnyi távolságban voltak elhelyezve. Azt hiszik, hogy a mitrailleusok, melyek közül négy használható, kettő pedig használhatón állapotban jutott a poroszok kezeibe, lőttek oly távolra. A francia csapatok iszonyú ágyutűz közepette vonultak ki positióikból Gross-Rosseln, Forbach és Eylingen felé. A porosz csapatok kimerülése folytán, üldözésekre gondolni sem lehetett. Ezek az évét az elfoglalt positiókban töltötték Saarbrück majdnem egészen leégett, St. Johann igen sok kárt szenvedett. A Steinmetz-hadtest a poroszok állítása szerint, legalább 3.000 halottat és sebesültet vesztett. A franciák valószínűleg szintén nagy veszteségeket szenvedtek, noha igen jól fedött positióik voltak. A franciák veszteségeit 1500 emberre teszik. Én a francia katonákkal és nem a francia polgárokkal folytatok háborút. Utóbbiak ennélfogva személyük és vagyonuk tekintetében teljes biztosságot élvezendnek mindaddig, míg a német csapatok ellenei ellenséges vállalatok által saját magukat az oltalmi jogtól meg nem fosztják. A parancsnokok rendszabályokat fognak megállapítni azon községek és egyes személyek ellen , kik a hadi szokásokkal ellentétbe helyezik magukat, a parancsnokok azonképen szabályozni fogják mindazt, ami a requisitiókra, a német valuta értékkülönbözetére és a csapatok l lakosság közötti egyes forgalomra vonatkozik. Mi történik Berlinben. Ha a franciák veresége után feszült figyelemmel néz Európa szeme Pakisra, melynek méhében forrnak a még talán ezután bekövetkezendő nagyszerű események anyagai; szintoly érdekes, habár egészen másnemű jelenetek tárulnak szemeink elé Berlinben, a porosz fegyverek első szerencséje után. — Amott sötét, mogorva kép, itt ragyogó arc, ittas öröm, amaz a megvert, emez a diadalmas fél anyja. Lássuk tehát most a berliniek örömét, amint azt a bécsi „N. Fr. Presse“ berlini levelezője rajzolja, természetesen patriotikus lelkesedéssel irt sorokban, amikben tehát ittott egy-egy kis túlzás elkallódik. A levél augusztus 6-dikáról kelt s így hangzik: A weissenburgi csata első diadalhírének megérkezése óta a siker iránt minden aggodalom elenyészett Berlinben. A győzelmet most már bizonyosnak és már egyik vagy másik kudarcot is akadálynak alig tartják. Meg kell vallani, a vezénylő személyek, kik a Rajna mellől teszik intézkedéseiket, tudnak a viszonyokkal számolni. A magunk bevallott nagy veszteségei felől még nem tudtunk meg közelebbi részleteket, de mintegy a győzelem bérét, vagy abból valót a közönség előtt közvetlenül feltüntetik a francia hadifoglyok első szállítmányát. íme a turkok és zuávok a maguk valóságában, nézzétek Erdélyország napjai 1847—1848. és 1849-ben. (Történeti vázlat.) (Folytatás.) Brassó bevétele. Itt még az nap egyesült erővel a mieinket megtámadván, gyönge sáncaikból csakhamar kiszokták s a Besztercére vonulókat egészen Wallendorfig üldözék. Innen junius 23-án Grotenhjeim Borgóra meg a társaságot, melytől megóvtunk titeket, és most hadd kérdezzék a foglyok maguk, mint egykor „papa Vrangel“ e jó város forradalmi lakóitól: „Berliniek, hogyan tetszik ?“ Megvárom, szörnyebb népet alig képzelhetünk, mint a sivatagnak e citromsárga, félénk és vadtekintetű fiait, kik tegnap teher- és állatszállító kocsikon az anhalti pályaudvarra érkeztek. A franciák kellemes ellentétet képeztek az afrikaiakkal, csakhogy ép oly rondán voltak öltözve, egyenruhájuk tarka színe el volt kopva, kabátjaik és köpenyeik részben igen szomorú állapotban voltak. A franciák valamennyien sapkát, az afrikaiak fez-t vagy turbánt viseltek, utóbbiak majdnem kivétel nélkül mezítláb voltak. A foglyok tömegéből minden vagyonban néhány porosz fasiker emelkedett ki, virággal vagy koszorúval a sisakon. A francia tisztek, kik másodosztályú coupékban ültek, leeresztettél a függönyöket és alig mutatták magukat; sebesültek is voltak a vonaton. A közönség tapintatosan viselte magát, tapsolt a fedező katonaságnak és szivarral kínálta a lépést haladó foglyokat, mit ezek illedelmesen fogadtak; jelek által s itt-ott német nyelven köszönték meg. Az alsósziléziai pályaudvarra érkeztek, de úgyszólván csak a sör után nyúltak, az árpadara levest nem érintették. Különösen annak látszottak örülni, hogy az őket kiszolgáló nők majdnem kivétel nélkül francia nyelven szóltak hozzájuk, s a szívélyes gazdasszonyoknak kezet csókoltak és letépték vállrojtjaikat, és azokat odaadták nekik emlékül. A turkok csak vizet ittak és máshoz nem nyúltak ; a tisztek, kik igen le voltak verve, sem ettek sokat és megelégedtek néhány pohár borral. A foglyok különben igen beszédesek voltak; magam hallottam, miként szidták és átkozták a háborút, melyet Franciaországban csak néhány szájhős kívánt, és mely már annyi vérbe került. Vezérek, tisztek, katonák valóságos csodának tartották, hogy a németek azon golyózápor dacára, melyet Weissenburgnál rajok szórtak, mégis egészen odajutottak soraikhoz , és mikor ott megkezdték a gyorstüzelést, már nem volt maradásuk, a franciák elvetették fegyvereiket, és mindenki örült, hogy tért vissza, hol tábort ütött s a hadsereget rendezé. Bem hírét vévén az oroszok északon tett betörésének, Deésnél azonnal hadat szervezett volt, melylyel junuis 26-án (1849) Besztercére sietett, hogy Grotenhjeimet Bukovinába visszaverje. Grotenhjeim, amint Bemnek Besztercére előnyomulását megtudta, tüstént fegyverbe parancsolta katonáit és Bem ellen Wagendorfra indult. Itt jun. 27-én (1849) a magyarokat egész erejével megtámadá. A mieink jó ideig vitézül ellenálltak, de a túlnyomó orosz erőnek végre engedni kényszerülvén , csatarendben visszahúzódtak Jádra. Grotenhjeim ismét régi szállására, Borgóra ment vissza. De minthogy Bem másnap újra Wallendorfra jött s ott megerősített hadállást foglalt, hogy mihelyt a hadszerek és csapatokVásárhelyről megérkezendnek , támadást intézzen az oroszok ellen : ez Grotenhjelmet, arra inditá, hogy Bemet megelőzze és Wallendorf ellen nyomuljon. A mieinket a nem várt megtámadtatás igen nagy zavarba hozta s hátat fordítván az ellenségnek, futva futottak Besztercén át Szeredfalvára. Grotenhjeim ismét csak régi hadiszállására tért vissza, nem lévén szándéka addig az ország helyébe előnyomulni, mig Lüders is ki nem fejtette délen egész haderejét s meg nem kezdette a jul 7-re határozott valóságos támadó műveleteket. Ezalatt Bem, Szeredfalván erős helyőrséget hagyván, Tekére ment, hogy itt a várt segélycsapatokat bevárja s Grotenhjelmnek netalán Deésre nyomulását megakadályozza. Mig a magyar ügyek éjszakán jun. hónapban (1849.) egyre roszabb fordulatot venek, azalatt délen is nem kevesebbé kedvezőtlenül kezdettek fejlődni az események. Lüders orosz tábornok jun. 18-án Oláhországból két irányban tört be délen Erdélybe, t. i. maga a fősereggel a tömösi szoroson, melyet jun. 20-án két órai konok harc után megvívott; Engelhardt vezére pedig a törzsvárin, melynek ostromlása már sok véráldozatba került az oroszoknak, midőn a tömösi szoros elvesztésének hírére elkedvetlenedett magyar sereg hátrálni kezdett s elvonult Háromszékre, hogy a tömösi csatavesztés után odamenekült Szabó őrnagy csapatainak hátramaradt romjával egyesüljön. Lüders Tömös elfoglalása után Brassó ellen nyomult s miután a magyarok által előbb kiürített külvárosokat minden kardcsapás nélkül elfoglalta volt, a várkastély parancsnokát Szydlowszky őrnagyot azonnal megadásra szólította föl. De Szydlowszky határozottan visszautat.