Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-08-14 / 97. szám
Melléklet a „Szegedi Híradó“ 97-ik számához csak életét menthesse meg. Itt csak azt ismétlem egész hűséggel, amit a franciák beszéltek, sőt némelyek folyékony német nyelven : Eliasz fiai voltak. Mit fognak a veszteségi jegyzékek beszélni. Egyes testőrezredek itt már utasítást kaptak, hogy századonként 70 embert azonnal indítsanak útnak. — Emberekben és gyakorlott katonákban nincs hiány, de ami magasabbra becsülendő, egy panaszos hang sem hallatszik, az általános szó ez. Bármint vérezzünk, bárkit kelljen is siratnunk, nincs ár, melyet sajnáljunk, hogy a békerontót meggyőzhessük és megalázhassuk a francia chauvinisták gőgjét ! A diadal fölötti öröm és általános ujjongás jelenetei, melyeknek itt mindennap tanúi vagyunk, alig érhetnek nagyobb fokot a tegnapi est eseményei után. Alig csillapodtak le a berliniek az első francia foglyok látása után, máris új izgalom támadt: „Megint történt valami!“ — „De micsoda?“ — „Föl a hársak alá!“ — És a tömegek ismét sűrün a királyi palota előtt álltak. Majd azt beszélték, hogy Frigyes Károly herceg győzött, de súlyos sebet kapott, majd a koronaherceg törte ki a lábát, elég az hozzá, hogy az emberek mindenféle rémlátással mulattak és vadon összevissza kiabáltak. Egyszerre Bonin tábornok lép ki az erkélyre és felolvassa a wörthi győzelemről és a német hadsereg („észak-német szövetségi hadseregről“ hivatalos rendelet folytán szólni sem szabad többé), újabb fegyvertettéről szóló jelentést, és most kitört az örömrivalgás: „Királyné!“ — kiáltó a tömeg; a királyné megjelen és az ezrekre menő chorus elénekli most az „Erős vár a mi Istenünk“ kardalt; erre más dalok következnek: „Die Wacht am Rhein“, „Das deutsche Vaterland,“ mintha serenadot tartanának. Most, az ég tudja honnan, egy kocsi trombitás jelen meg, a tömeg hozzájuk csatlakozik, lámpák, fáklyahordók tűnnek elő, és vonulnak utánuk, bengáli tűz lobban föl, egyes házak kivilágíttatnak, és még nem is hallatszott semmi bizonyos. Regsitá a felszólítást: miért Lüders elkezdte lődöztetni a kastélyt. Egy nap és egy éjjel szünet nélkül ágyaztatá már a legnagyobb erőfeszítéssel , midőn jun. 22-én (1849 ) reggel a helyőrség feladta a várat. És igy Brassó újra a szövetséges hadak kezére került vissza. Portyázások Székelyföldön. — Sepsi-Sztgyörgy és Fogaras meghódítása a szövetségesek által. Brassó elfoglalása után Lüders Hasford tábornokot és az eddig Moldovában állomásozó Levi ezredest jun. 23-án Székelyföldre Kezdi-Vásárhely ellen küldé, hogy ezek a székelyeknek Szebennel való összeköttetését elvágják; maga pedig Brassóban maradt, hol jun. 25-ig az osztrák hatóságok visszahelyezésével foglakozott. Hasford és Levi majd minden ellenállás nélkül folytaták útjukat. Jun. 25-én (1849 ) Kézdi-Vásárhelyre érkezvén, jelentéktelen harc után a várost elfoglalás A kivonult magyar had pedig Csik-Szeredára ment, követve az osztrákoktól megfélemlít lakosok nagy kísérete által. Eközben Lüders is megindult Brassóból a Székelyföldre, rabolván és pusztítván mindenütt, amerre csak halad vala. Jun. 29-én (1849.) már Sepsi-Sztgyörgyön portyáztatott. Jun. 30-án (1849) Hasford Kézdi-Vásárhelyről azon hírrel tért vissza, hogy a székelyek teljesen le vannak csendesülve. Lüders tehát most oly tervet készített, mely szerint, Hasforfot Brassóban hátrahagyván, maga Nagy Szeben ellen induland. E célból a Feketehalomnál levő előhadat Engelhardt alatt Fogasra inditá, maga pedig a sereg zömével e városban ütötte fel főhadiszállását. Itt a székelyek uj mozgalmairól értesül , miért is egyelőre felhagyott Szeben elfoglalásának tervével s egy hadosztályt Ilermány alá küldött Gaál Sándor székelyei elellen ; egyszersmind pedig Clam-Gallas osztrák tábornoknak is, ki még jun. 23-án (1849.) át volt kelendő a vöröstoronyi szoroson, megüzente, hogy Törcsvárnak fordítsa meg útját s minél előbb Brassónál foglaljon állást. A Hermány alá küldött orosz csapatok inkább csak portyázással tölték az időt, anélkül, hogy komolyabb nyílt harcba bocsátkoztak volna. Lüders július 2-án (1849.) Adlerberg és Jessauloff tábornokokat küldte a székelyek ellen, kik közül az első Kökösre ment, az utóbbi pedig Szent Péternél maradt, hogy onnan a tartaléksereget fedezze. Adlerberg elűzte ugyan Kökösről Gaál Sándor előhadát, mely most Uzonba vonult ; de midőn az üldözött magyar sereget itt újra géles hirek érkeznek az elfoglalt hat mitrauleuseről, 30 ágyúról, sasok és zászlókról és a magentai herceg futásáról. De úgy látszik, mi is drágán adtuk meg az árát, és még több áldozatunkba került, talán a saarbrückeni diadal, melyet ismét elfoglaltunk. Eddig ugyan a mi zászlóinkhoz van kötve a győzelem, de a legnagyobb munka még hátra van. Ha ez így tovább megy, úgy azoknak lesz igazuk, kik rövid tartamú háborút jövendöltek. Ha minket vert volna meg Napoleon Weissenburg, Wörth és Saarbrücknél, ugya ma bizonyosan egy második Villafranca előtt állnának. De oly könnyen ez egyszer nem szabadul meg, megtámadó, megveretett s a kökösi hídhoz nyomatott vissza, hol is az időközben odaérkezett Jessauiofffal egyesült. Lüders, értesülvén a tábornoknak Székely Földön sikertelen működéseiről , julius 4-én (1849.) maga vezette hadát Prásmárra, honnan másnap Gaál Sándort három oldalról megtámadd. A mieink átlátván itteni veszélyes helyzetüket, anélkül hogy komoly ellenállást kísérlettek volna meg, elvonultak Sepsi-Szentgyörgyre, midőn pedig Lüders egy hadosztálya ide is követné őket, ismét tova Csíkszeredára. Lüders, Uzon és Sepsi-Sztgyörgy őrizetére két hadtestet hagyván , maga a szebeni útra indult, hogy a legközelebb megérkezendő Clam-Gallam osztrák tábornokkal magát összeköttetésbe tegye és a magyarokat Szebentől elvágja. E végből jul. 11-én (1849.) Engelhardt tábornokot előre küldötte Fogaras ellen. Ez jul 12-én három oldalról támadta meg Fogarason a magyar őrséget s jóllehet az ilynemű megtámadtatás által igen veszélyes helyzetbe jöhetett volna , azonban gyors és ügyes hadmozdulata által — hátrahagyván podgyászát és minden hadiszereit — sikerült mégis kimenekülnie az ellen kerítő hálójából. Engelhardt ezután bevonult a városba s itt bevárta Lüders fővezért, aki Clam-Gallas Brassóhoz érkeztének hírére azonnal odament, hogy e helyen állítsa fel a központot, honnan azután Nagy-Szeben ellen lesz nyomulandó. A besztercei, szeredi alvai és sepsiszentgyörgyi ütközetek. — Bem betörése Moldovába. Az 1849. jun. 28-iki wallendorfi csatavesztés után Bem — amint láttuk — Szeredfalvára ment, bevárandó itt a Maros-Vásárhelyről érkező segélyt; Grotenhjelm pedig régi hadszállását tatta meg Borgónál, honnan , Wallendorf tájékára portázó csapatokat küldte ki. Ez Bemet arra bírta, hogy julius elején Szeredfalváról Wallendorf ellen nyomuljon s kivervén onnan az orosz helyőrséget, hadállást foglalt, hogy a Székelyföldről érkezendő segélyt elvárja. Grotenhjelm erről értesülvén, Bem tervének megakadályozása és Lüders hadműveleteteiről szerzendő tudomás végett jul. 4-én (1849.) egy osztrák-orosz hadosztályt küldött Maros-Vásárhely ellen, mely azonban a vitéz helyőrségek által megakadályoztatok célja elérésében, s csak annyit vihetett ki, hogy Lüdersnek Brassó környékén táborozását kikémlelé s Grotenhjelmnek hírül hozá. Julius 7-én (1849.) Bem Kusmára egy Zázlóaljat küldött, hogy Grotenhelmet baloldanodák, egyetem és jogakadémiák újjászervezéséről. — Aigner Lajos bizománya. (B e k ü l d e t e 11.) Az államvaspályánál sok sajátságos tüneményt és intézkedést észlelhetni, melyeknek voltaképeni oka nem tudatik s csak megfejthetlen talányként állnak a laikusok előtt, így többek közt a szegedi állomáson közelebb azon üdvös szokás jött divatba, hogy a váróterem és éttermek ajtajában álldogáló őrök a menetjegygyel ellátott utazókat vonakodnak a pályaudvarra kibocsátani mindaddig, míg a vonat indulását jelző csengetés meg nem történik. Az ezen céltalan paradirozás fölötti méltó boszankodást nagyban fokozza a faragatlan bakterek nyeglesége, kik magas méltóságuk teljes érzetében „ich verbiete“, „ich lasse nicht !“-féle udvarias kifejezésekkel adják tudtára a közönségnek — s pedig a művelt közönségnek is — a rettenetes ordrét, Így aztán a jámbor utazóknak ott kell kucorogniok a váróvagy éttermek fojtó gőzében, míg meg nem szólal a megváltás csengetyűje. Mi célja lehet ezen boszantó eljárásnak, nem tudjuk, mert az utazók előbb úgy sem ülhetnek a vonatra, míg az illető konduktor ki nem nyitja a kocsik ajtait. Talán attól tartanak, hogy valamelyik utazó fél elszökik a tenetjegygyel ? / Jószág-statisztika. Szeged város külső legelőin következő számmennyiségekben mutathatjuk be a t. évi jószágtenyésztést: Az alsó részen volt (helybeli jószág): 796 ló, 2715 szarvasmarha, 42,762 juh, 194 sertés, 134 szamár; felsőrészen: 898 db ló, 4307 szarvasmarha, 27,068 juh, 37 kecske, 1909 sertés, 77 szamár. Ezek után legelődij: szarvasmarhától 2 frt, juh 25 kr, kecske 30 kr, sertés 60 kr, szamár 40 kr. Rab-statisztika. A szegedi várban múlt jul. hó végével 394 rab élelmeztetett. Elfogyasztottak pedig e hóban 9991 adag ételt és 14982 kenyérrészletet, összesen 1923 frt értékben. — Megjegyzendő, hogy a fönnebbi létszám csak a Pétervárról jut, végesen nyugtalanítsa s a portyázással felhagyni kényszerítse. Azonban Pachoff egy orosz hadosztálylyal Kulmán a mieinket hirtelen meglevpén, szétugrasztotta. Julius 9-én Grotenhjelm parancsott kapott Miskolcról Paskievics fővezértől, hogy a fősereggel egyidejűleg kezdje meg Erdélyben is a hadműveletet és nyisson annak tért az élelmezésre. Grotenhjelm tehát jul. 10-én (1849.) megtámadta Bemet Wallendorfnál s rövid ágyuharc után Besztercére kényszerité. De alig hogy a tábornok ide érkezett, már is Pachoff, Wladislawkiewich és Springinsfeld orosz tábornokok közeledtéről értesül. Besztercéről tehát azonnal tovább indítá társzekereit Szeredfalvára, hová néhány órai heves harc után maga is követé azokat. Szeredfalván megérkezte után mindjárt hadállásba helyezkedett az esetre, ha az oroszok által újra megtámadtatnék. De Grotenhjelm kifáradt hadát a beállott est homálya Besztercén letartóztatta. Grotenhjelm ezután felhagyott egy időre a magyarok komoly megtámadásával s seregét Wallendorfnál rendezvén, Pachoff tábornok alatt Bessenyőnél előhadat állított föl őrségül. E közben Bem elhatározta magát délen próbálni hadiszerencét, mire leginkább annak tudata indítált, hogy a Székelyföld elvesztése rá nézve igen nagy veszteség fogna lenni. Miért is Szeredfalván Damaszkin alatt egy hadosztályt hagyván, maga a fősereggel jul. 11-én éjjel Maros-Vásárhelyre indult. Itt a hadsereg szervezése és a hadiszerek rendezése végett néhány napig időzött, ezután pedig Csik-Szeredára ment, hova jul. 16.(1849) érkezett meg. Grotenhjelm megtudván Bemnek Maros- Vásárhelyre távozását és hogy Damaszkin Székesföldről segítséget vár, hogy ezt megakadályozza, jul. 16-án (1849.) Damaszkint Szeredfalvánál megtámadta s az erre előkészülve nem levő magyar sereget ez állás elhagyására kényszeritette. A magyarok előbb Szentgyörgyre, innen pedig Szász-Régenre mentek. Grotenhjelm nem követé ide a mieinket, hanem Pachoff alatt egy csapat őrséget hagyván Szeredfalván, maga jul. 17-én (1849.) a sereg zömével visszatért Besztercére. Ezalatt Bem Csik-Szeredán hadatt gyűjtött s jul. 19-én harcra szerelvén 20-án Gaál Sándor vezérlete alatt Clam Gallas osztrák tábornok ellen küldé; maga pedig az Ostoz szorost ment kikémlelni, mint amelyen Moldodovába lesz betörendő, hogy a moldvaiakat az oroszok ellen fellázítsa. Jul. 22-én (1849.) pedig Gaál Sándor Cáfolat. T. szerkesztőség! Részrehajlatlan igazságszeretetében bízván, remélem, hogy cáfoló soraimnak becses lapjában helyt engedend. A „Szegedi Híradó“ utóbbi számában megjelent, a helybeli szr. hitközségre vonatkozó közlemény helyreigazítására szabadjon megjegyeznem, hogy: 1) a nevezett összeg nem az elöljáróság, hanem az egyedül illetékes képviselőség által, és pedig a legkorrectebb módon, túlnyomó szavazattöbbséggel —2010 ellen — engedélyeztetett ; 2) a kérvényező tanító állítólag 800 frtnyi évi fizetése 200 írttal fölebb nem emeltetett, mert az most is a tanítók számára megszabott drágasági pótlékkal együtt mindössze csak 800 frtot húz; után indult, hogy vele együttesen Clam Gallast Brassóba visszanyomja s igy a moldovai utat az osztrákoktól megtisztítsa. Célját elérvén, jul. 23-án (1849.) Gaál Sándor alatt Szemeria körül egy hadosztályt őrségül hagyott, maga pedig átkelt Moldovába. Ezt meghallván Clam-Gallal, osztrákjaival azonnal Szemeriához sietett, hogy Gaál Sándort onnét elűzvén, Szebennel összeköttetést eszközöljön. A magyarok több óráig vitézül védék magukat az ellennel szemben, mig végre az est homálya véget vetett a csatázásnak s Gaál Sándor Sepsi-Szentgyörgyre vonult, hol tábort ütött. Clam-Gallas pedig jul. 25-én (1849.) Hermányra ment vissza. E nap Bem is visszajött Moldovából eredmény nélkül , minthogy proklamatioi a moldovaiaknál nem találtak visszhangra. Nagy-Szeben bevétele. Amint Bemcsik-Szeredán hadereje kiegészítésével foglalkozik , azalatt Lüders megkezdette délen a hadműveletet a vöröstoronyi szoros és Nagy-Szeben ellen. Ugyanis Fogarason, hova még jul. 14-én megérkezett vala, jul. 17-én seregét rendezvén s a Clam-Gallas haderejével való összeköttetés biztosítása végett egy ötcsapatot hátrahagyván, maga jul. 18-án (1849.) a sereg zömével a vöröstoronyi és szebeni útvonalon az előreküldött Engelhardt után indult. A mieink Lüders közeledtének hírére Fenyőfalvánál foglaltak állást; de midőn észrevevék hogy Engelhardt őket bekeritni szándékozik , gyors mozdulattal Talmácsra vonultak s itt újra hadállásba helyezkedtek. Lüders jul. 19-án (1849.) este Vöröstoronyhoz érkezett s másnap korán reggel megtámadd a magyarokat Talmácsnál. Ezek egy ideig védék magukat, de ama hírre, hogy az oroszok őket bekeríteni készülnek, a szorosnál levő sáncban csak gyenge őrséget hagyva, visszahúzódtak a vesztegzárba. Erre Lüders megrohanta a sáncot s rövid pár órai hadakozás után megvévén, az őrséget fogolylyá tette. Ezután a vesztegzárban elhelyezettek ellen ment, kiket szintén rövid harc után megfutamítván, Oláhországba kergetett, hol egy török őrcsapat velök a fegyvert letétette. Lüders juh 21-én Szeben ellen indult s minthogy az ottani magyar őrség közeledtének hírére a várost odahagyta volt, bevonult minden ellenállás nélkül. És így Nagy-Szebent is elveszték a magyarok. (Folytatjuk.) Helybeli i újdonságok. JA városi bérház ügye. Az „Éljen a haza“ című pályanyertes terv készítőinek egyike Wegmann Gyula úrral múlt szerdán csakugyan értekezett és végzett is a nagy bizottmány. Az eredmény az, hogy a bizottmány kívánatéra Wegmann Gy.ul vállalkozott arra, hogy 14 nap alatt tervét a megnagyobbított telekhez átidomítja, úgy hogy mind a négy oldalon kettős épület lesz s nemcsak a felső részek, hanem a boltok is úgy lesznek beosztva, hogy más célra könnyen átalakíthatók legyenek. Minden fölösleges fényűzés lehetőleg mellőztetni fog. Ha ez átidomított terv a bizottmány által jóváhagyatik, akkor ettől számítva 6 hét alatt W. ar elkészíti a részletterveket is, magyarázat- és költségvetéssel együtt. Mindezekért pedig, ha munkájával kész lesz, kap összesen 1200 irtot, ami ugyan nem sok. Megemlítjük itt mindjárt, hogy Wegmann Gy. ul, e derék svájci születésű építész, amint a pályanyertes tervéért járó 500 irtot fölvette, ez összegből azonnal 100 irtot tett le a helybeli szegény alap javára. J Beküldetett hozzánk: „A tanügyi reformról.“ Egy jogtanár nézetei a középtajt I J 1 F.B '.Jaf il J.l I »■ felé ideszállított foglyokkal jött létre; azolyban hogy ez a várban jelenleg őrzött rabok létszámát híven fejezné ki, alig hihető, mert valószínűleg lesznek ott számosan olyanok is, akik privát élelmeztetésben részesülnek. — Kéjvonatok. A Sz.István ünnepély alkalmából f. hó 20-án kéjvonatok Oraviczáról , Báziásról, Temesvárról és Szegedről Pestre igen mérsékelt menetárral fognak közlekedni és a közbenfekvő állomásokon utazókat fölvenni. Elindulás: Oraviczáról 9 óra, Báziásról 10 óra 25 perc délelőtt, Temesvárról 3 óra 7 perc és Szegedről 8 óra 15 perc délután. Visszajövet: Bezárólag augusztus hó 26-áig tetszés szerint bármely személyvonattal (gyorsvonatok kivételével). Bővebbet a kifüggesztett hidetmények értetenk — Egy pesti füszerkereskedésben egy jónevelésben részesült ifjú mint tanonc nyerhet alkalmazást. Bővebb felvilágosítás nyerhető Vitkovszky Lőrinc rajztanárnál tükör-utca 60. szám. — Lapunk mai számához van mellékelve a „Magyar kölcsönös biztosító bank“ fölhívása.