Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-08-17 / 98. szám

A csatatérről. A már napok óta roppant izgalmak közt várt óriási döntő csata egyik napról a má­sikra marad , s e percben még, midőn e so­rokat írjuk (aug. 15.), a jelenségek már nem csak arra nem mutatnak , hogy a Metz kö­rül várt döntő csata előestéjén állunk, ha­nem inkább a franciák további visszavonu­lása befelé az ország szívébe, s így a hadá­szatiig védelemre rendkívül erős Mosel-vo­­nalnak is föladása, látszik valószínűnek. Bazaine, a francia hadsereg új főpa­rancsnoka, úgy látszik , nem akar most már mindent egyetlen nagy ütközet kockájára tenni, s miután reá, mint most még gyön­gébb félre nézve s az ország belsejében neki­indult enormis készülődést tekintve, tökéle­tesen illik a latin mondás: qui habet ter­pus, habet vitam, lassanként egyik védelmi állásból a másikba vonul vissza Pária felé. Tagadhatlan, hogy e visszavonulásnak hadtanilag megvan a maga előnye, mert ily módon az üldöző ellenséges hadsereg minél beljebb halad, annál jobban apad számra, miután a francia váraknál tetemes részt kell hátrahagynia, míg ellenben a francia haderő mindinkább növekszik és a számon felül ön­bizalma is erősbödik, s igy minél később és beljebb kerül döntő ütközetre a dolog, annál több kilátás van a francia fegyverek győzel­mére. A lapok tudósításai újabb harctéri érde­kesebb események hiányában még mindig a wörthi, saarbrückeni, spicherni stb. csatákat részletezik. A porosz és porosz érzelmű tudó­sítások nem győzik elszámolni a nyert pré­­­­dákat s constatálni a francia elesettek és foglyok számát; a magukéról azonban nem sokat beszélnek, pedig volna miről; mert pl. a párisi angol követség hitelesen értesült, hogy a poroszok mind Wörthnél, mind For­­bachnál óriási veszteségeket szenved­tek. Egy Wörthnél első­­sorban harcolt bajor ezredről (mert hisz a porosz vezénylet ter­mészetesen ezeket tolta elő ágyútölteléknek) írják, hogy tisztjei közül mindössze 4 vagy öt maradt életben. Ha ehez hozzá­veszszük, hogy a németek 5—6-szoros túlerővel támad­tak, elképzelhetjük, mily borzasztó energiá­val kellett a franciáknak harcolniuk. A csatatérről jött újabb tudósításokat itt közöljük: a német hadsereg déli szárnya (a ko­ronaherceg alatt) Strassburghoz ért, egy része pedig tovább folytatja útját a Mo­sel mentében. S­t­r­a­s­s­b­u­r­g — egy legújabb tudósí­tás szerint — teljesen védképes állapotban van. A vár négyszázötven nehéz ágyúval bir, helyőrsége pedig egy teljes hadosztályból , 12,000 rendes katona — több zászlóalj mozgó nemzetőrből s véges­ önkénytesből áll. A vár­­parancsnok Ulrik osztálytábornok vasjelle­méről ismeretes katona. Strassburg cerniro­­zása még egy nagy hadseregnek sem a leg­könnyebb feladat , mert a rajnai ágyunaszá­­dok elzárását majdnem lehetetlenné teszi.­­ Spandauból ide is sok nehéz ostromágyut szállítanak. A Vogesekben az ottani vidékek lövészeiből — hegyek közt tudvalevőleg min­denki lövész — számtalan guerillacsapat ala­kult s a német hadseregek összeköttetéseit nyugtalanítja. Metz, aug. 14. 1 óra 45 p. d. u. Tegnap erős ellenséges csapatok közeledtek táborunk­hoz, ma visszavonultak; a vasúti közlekedés Metz és Frouard közt meg van szakítva. — Számos önkéntes lövészszázadok vannak út­ban hozzánk. Metzbe tetemes élelmi készle­tek érkeztek. Néhány előőrsi, csetepaté jelez­­tetik. Valótlan, mintha Mühlhausent a polgári és katonai hatóságok odahagy­ták volna. Nancyt már elfoglalta a porosz lovasság. Berlin, aug. 14. (Hivatalos.) A nagy főhadiszállásról Henryből (?) jelentik aug. 13-án este. Egy ellenséges zászlóalj, mely Metztől Balmon át Pont a Mousson felé in­díttatott, midőn gyalogságunk ma reggel a várost megszállta, málhája odahagyásával hir­telen elvonult. — Nancyt a franciák odahagy­ták ; a porosz lovasság szétrombolta­ a vas­utat északra Nancytól Fiouard felé. Pár­is, aug. 14. Egy Metzben aug. 13-án d. u. 12 órakor kelt sürgöny jelenti. Erősítések érkeztek ide; önkéntesek tömeges­től özönlenek. K ii 1 f 6­l­d. Franciaország hangulata. Azok, kik az aug. 5. és 6-diki porosz győzelmek után már nemcsak Napóleont és a hadsereget,­­hanem Franciaországot is meg­verve, lealázva hitték s a német colossális hadsereg véres sétáját Párisba csaknem biz­tosnak hirdeték, úgy látszik, azt hiték, hogy a napóleoni zsarnok uralom megölte az 1790- diki Franciaországot, azon nemzetet, mely 25 évig diadallal hordozta körül Európában, sőt azon kivül is, fegyvereit s ez idő alatt az uj meg uj hadseregek előteremtésében ki­­fogyhatlan volt. A nagyszerű jelenetek, melyek most sze­meik elé tárulnak, alkalmasint más véleményre térité e balvéleményüeket. — Azon perctől fogva, amint a vesztett csaták hite szétter­jedt s az ellenség francia földet érin­­tett lábaival, a harc nem a császár és had­serege ügye többé, hanem a megsértett francia nemzeté, melynek minden osztálya, egész tömege ez értelemben egyesült, s egyforma lelkesedéssel ragad fegyvert és siet a veszély­ben forgó haza védelmére. E pillanatban már csaknem úgy látszik, hogy még a Metz körül vívandó úgynevezett döntő csata szerencsétlen kimenetele sem fogja a poroszoknak Páris kapuit megnyitni még ha odáig elhatolnának is, könnyen egy porosz Beresina lehet belőle és az óriás had­erőnek csak romjait vihetik ki azon vész­teljes földről, melynek minden épkézláb fia katona , h­a haza, becsület és tűzhely vé­dője lesz. Franciaország hangulatát a következő távsürgönyök fejezik ki, melyek a departe­­mentekből a minisztériumhoz érkeztek , s a melyek nagyszerűsége egyformaságukban áll : íme a sürgönyök : Aisne. St. Guentinben lövész szabadcsa­patot szerveznek. — A lakossság szelleme kitűnő: Beure et Loire. Bámulatosan emelkedett a hangulat, a legbeipkelőbbek jelentkeztek a prafecturán , a szabadcsaapatok alakíthatása végett. Oise. Önkénytesek nagy számmal jelent­keznek. A práfectus a jó érzelmű­ekre apel­lál s élekre állni ajánlkozik. Drome. A legközelebb történtek hírére a férfiak, pártkülönbség nélkül a megyefőnöki hivatalba gyűltek s kijentették , hogy az or­szág védelmére szervezkedni kívánnak. Doubs. A pontarlieri profecturán 3000 ember íratta magát a nemzetőrségbe. Finisterre. Brestben és Quimperben régi katonatisztek szabadcsapatok alakítására kér­tek engedélyt, melyekkel Párisba mehessenek. A nyilvános helyeken toborzó felhívások van­nak kifüggesztve. Haute Marne: Chaumontban igen nagy lelkesedés van; minden felnőtt férfi azt kívánja, hogy a hazát, ha kell a departement határain kívül is, védhessék. Mayenne. A hírek nemcsak el nem bá­­tortalanították az embereket, hanem még in­kább fölizgatták hazafias szellemüket. A nép minden áldozatra kész. Maine-et-Loir. A föllelkesült nép férfias erélylyel követi a hozzá intézett fölhívást. A mozgó nemzetőrség a határ felé kíván in­díttatni. Seine-Inferieur. A hazafias lelkesedés az eseményekkel nő. Teljes bizalom ural­kodik. Saint-Denis. Munkás küldöttségeket fo­gadtam, melyek egészen el vannak határozva fegyverkezni. Landes. Az összes lakosság kifejezést ad hazafiasságának. Mindenki kész kötelességét teljesíteni. Cher. Számos ajánlatot kapok szabad vadász-csapatok alakítására. Haute-Vienne. Mély hazafias izgalom. Egy ember, aki „Vive la Prusse-t! Vive la Republique-ot !“ kiáltott , a tömeg helyeslése közt elfogatott. Ardennes. Az összes lakosság nemzet­őrséggé és szabad­ vadászcsapatokká alakul. Saon-et-Loire. A creuzot-i lakosság ma­gatartása mély hazafiai érzetet tanúsít. Bo­­szut kiált és fegyvert követel. Ille-et-Vilaine, Rennes városában nagy izgatottság. A nemzeti őrség számos küldött­sége azt követelte, hogy rögtön a ha­tár felé indíttassák. — S igy tovább. Hogy egyébiránt Párisban forrongnak az elemek s egy újabb vesztett csata rombadönt­­heti Napóleonnak már is nagyon megingott trónját, az kétségtelennek látszik. Egy br­üss­eli távirat ezeket mondja: Brüssel, aug. 13. Parisból érkezett hírek szerint az ellenzék vezérei majd csak akkor szándékoznak jelt adni a zendülésre, ha Napóleon csatát veszt. A Napóleon-Ünne­­pély abban marad , hétfőn csak isteni tiszte­let lesz. A hatóságok nagyon tartanak e nap eshetőségeitől. Az auguszt. 14-iki kamara­ülésben Gambetta beszéde alkalmával melyben ez a kor­mányt hevesen megtámadta, a karzati közön­ség élénk tetszésnyilatkozatokat tett, minél­fogva a kamara titkos ülést tartott, hol Jules Favre a védelmi bizottság iránt tett indítvá­nyát tárgyalta, mely azonban elvettetett. A törvényjavaslat, mely 2400 millió bank­jegy kiadására ad felhatalmazást, a nyilvános ülésben egyhangúlag elfogadtatott. — Palikao hadügyminiszter kijelente, hogy jelenleg Ba­zaine tábornagy az összes hadsereg főparancs­noka. Párisnak védelmi állapotba való helye­zése nemsokára teljesen be lesz fejezve. Páris, aug. 14. A „Journ. officiel“ con­­statálj.i, hogy Bismarck ama diploraatiai terve j mely által Angliát, Olaszországot és Spanyol­­országot el akarta idegeníteni Franciaország­­tól, meghiúsult. Dánia is élénk rokonszenvet tanusít Franciaország irányában. A francia hajóraj Kiel előtt áll s ott nagy események készülnek. Említett lap mondja , hogy a jelen pillanatban nem lehet szó békealkudozásokról, a franciák nem mutathatnak gyengeséget.­­ Berlinben a lapok már a német császárság eszméjét kezdek szellőztetni, minélfogva a lapok szerkesztőségeivel követ­kező bizalmas jegyzék közöltetett : „A császárság eszméjére célzás, főleg még a győzelem bizonyos volta előtt, zavarja szö­vetségünket a déli német államokkal j­árt politikánknak. Ez okból a magas megbízás folytán a rendőrfőnök bizalmasan utal e néz­­pontra, s annak figyelembevételét sürgetőleg ajánlja.* Ezen néhány sor többet mond, mint egész hosszú hasábos vezércikk a helyzetről. Helybeli ujdon­ságok.­ ­ Mai számunk első cikkére, mely az általunk már jelzett szabadkai érte­kezlet célját s ennek horderejét behatóan ve­zeti a nyilvánosság elé, felhívjuk olvasóink figyelmét. ** Horváth Mihály ünnepelt ország­­gyűlési képviselőnk az országgyűlés felfüg­gesztése óta a kies vidéki szobránci fürdőben mulat. Múlt vasárnap fényes küldöttség által tisztelte őt meg Ung megye intelligentiája. — Az Erdélyi Náci vezetése alatti szegedi első zenekar Füredről hazaér­kezett, s jövő pénteken estve fogja magát a felsővárosi kis sétányban a közönségnek be­mutatni. A második zenekar pedig, ezen az elsőnek átengedett napot, később fogja pótolni.­­ Szökési kísérlet a várból. A várbeli foglyok, tán mert érzik, hogy közele­dik az „ítélet“, megint komolyan fészkelődnek. Hétfőn este fél 10 óra tájon a vár északi ol­dalához közel levő házak lakóit s az utcán arra­felé járó­kelőket a várból jött vészlövé­­sek és kiabálások zaja zavará meg nyugal­mukban. Az egyik börtönből több rab szökési kísérletet tett. Dacára annak, hogy az éber őr elég korán észrevevé a jó szándékot, mégis sikerült háromnak a kitört kostély- ablakon át a bástyára menekülni, ahonnan a Tisza felé leugráltak. A vészlövésre gyorsan össze­futott katonaság azonban sarkukban volt s kettőt a bástya alatt egy árokban, a harma­dikat pedig állítólag a régi vámházépület egy színjében csípték meg. Üldözés közben a katonák néhány külső csavargóra is akadtak s egy füst alatt ezeket is bevitték. A foglyok állí­tólag a csizmáikról leszedett patkókkal ásták ki az ablak vasrostélyait. A menekülni szán­dékozók ketteje — így beszélik — a 49-iki honvédtisztek gyilkosai lettek volna, a har­madik vállait pedig csak vagy 30 rablás és rablógyilkosság vádja terheli.­­ A belvárosi sétány, mint tudjuk, benn a városban közönségünknek,­­ különösen női részének majdnem egyetlen üdülő és mu­latóhelye, melynek élvezésében azonban a tár­sadalom mialmái által maár-már komolyan há­borítva jön. Múlt vasárnap este ugyanis sere­­gesen özönlék el a sétányt a demimonde fonnyadt virágai s oly szemtelenül viselték magukat, hogy több család kénytelen volt előlük elmenekülni. Találkozott aztán, aki a belvárosi biztost azonnal fölkereste s figyel­­mezteté a bibliai „festett koporsók”­ garáz­dálkodásaira, aki rögtön a helyszínére ment s az ekkor már asztalhoz telepedett nyilá­­ldozó mákvirágcsapatot, miután a felszólításra vonakodtak eltávozni, bekisértette a városhá­zához. Nagyon helyesen tette: Szeged még nem oly nagy város, hogy az efféle népség erkölcstelen tüntetése a tömegek forrongásá­ban elveszne s botrányt ne okozna, azért jó lesz a sétányra ezután is szigorúan felügyelni Van még elég nyilvános mulatóhely, ahonnan­­úgy sem lehet őket kizárni. ** A régi ezüst hatosok beváltási határidejére ismételve figyelmeztetjük a közön­séget. E váltópénzek a magyar pénzügy­miniszter legújabb és e tárgyra vonatkozólag legutolsó rendelete értelmében csak e hó végéig lesznek közforgalomban; szeptember 1-től kezdve már csak a m. kir. központi állampénztárnál fogadtatnak el, de ott is csak szeptember 30-dikáig. A H.-m.-vásárhelyi apróságok. A vásárhelyi 1-ső olvasó népkör — mint az ottani lap irja — Kossuth Lajost t. elnökül, fiait pedig, továbbá Csernátonyt (tisztel­jük a gusztusukat!), Irányit és Illés Bálintot tiszt. tagokul választotta. — A „V. K.“ pana­szosan emliti föl, hogy az alf.-fium­e. vasút csaba—h.-m­.-vásárhelyi részének menetrende még meg sincs a lapok közlekedési kimuta­tásában nyilvántartva. A panasz valóban jo­gosult, s mi is osztjuk a „Vas­ Közlöny“ azon nézetét, hogy e hiány pótlásáról a vas­úti társulatnak kellene gondoskodnia.­­ Makó város derék hatósági elöl­­járói a most lefolyt makói vásár alkalmával megint kitettek magukért. Ezúttal nem a sze­gedi magyar szabók, hanem a szegedi és k.­m.-vásárhelyi magyar szűcsök kerültek a pácba s került nekik a pác fejenként egy­­egy osztrák ért. forintba. A dolog pedig úgy történt, hogy a makói érdemes szücsmesterek mint gazdák annak idején elfoglalták maguk számára a java árulóhelyet, úgy hogy azon vonalban a vidékieknek már nem jutott hely és csak több órai várakozás után, midőn már árulniuk kellett volna, kegyeskedett a piac­biztos, a már lapunkból hasonló alkalomból ismert Kecskeméti Pál took, őket a makói szűcsök hátuljába kvártélyozni.­­ A mi szttesmestereink azonban azt a vakmerőséget követték el, hogy nem közvetlen a makói árusok háta mögött helyezkedtek el, ahol rengeteg sár-tenger volt s ahol árulniok lehe­tetlen lett volna, hanem valamivel odább úgy hogy a sáros vonalt kocsiútnak hagyták. Megvolt a casus belli, melyet Kis Pál makó, szücs-céhmester nagy jóur­i felebaráti szere­tetteljes intr­iyája gyújtott lángra, s jön, hogy Kecskeméti Pál piacbiztos úr e rettentő dologról Juhász polgárnagy urnak jelentést tenne, aki is másnap 9 órára a bűnösöket maga elé idézteté vala, holott is török basa módjára rájuk diétáit fejenként egy-egy frt büntetésdijt, — nem használván sem allegata sem apellata, sem azon méltányos kérelem, hogy méltóztatnék deputatiót kiküldeni a hely­színére, mely megvizsgálná: lehetséges volt-e nekik más helyre telepedni. Megvették biz az­­­srtokat minden további teketória nélkül, és pedig összesen 43, 18 szegedi és 25 vásár­helyi iparoson, azaz hogy— mert ez meg a legszebb — nemcsak az iparosokon, hanem velök volt nejeiken is külön-külön. — így panaszták el ezt a sort nekünk a mi jó szűcs­mestereink, amire mi csak annyit mondunk, hogy ez bizony­, ha így volt (a panaszkodók kezeskednek érette) kritikán aluli eljárás, és iparosaink jól tennék, ha e basáskodás elle­nében a minisztériumnál keresnének orvoslást, nem ugyan a vett sérelmekért, hanem a jöven­dőbeli eshető zaklatások elhárításáért, mert az ismételt zaklatásokból csaknem az látszik ki, hogy t. makói atyánkfiai a vidéki vásáros col­­legákat Makóról egyátalán el akarnák vadítani. V­álasz Reitzer A. ur cáfolatára. E lapok 97-ik számában közlött, a hely­beli izr. hitközség bizonyos adakozási tényét mentegetni akaró cáfolatra, tekintettel a cá­foló gyengéd érzelmeire, nem válaszoltunk volna , ha az a mi nevünkben közzétett cikk ellenében valótlanságok keltésével nem vádol bennünket. Az igazság érdekében azonban kénytelenek vagyunk a­z. ifjú embernek vá­laszul a következőket előterjeszteni: •1. Ami mindenekelőtt a kérdéses ügyben követett eljárás correctségét (?) illeti, hogy mennyire correct volt az eljárás, kitűnik ab­ból , hogy a statútumok érvényes határozat­­hozatalra legalább 30 közi. képviselő és k­é­t elöljáró jelenlétét kívánják , míg a kérdéses esetben csak az elöljárósággal együtt volt je­len 30 tag. 2. A kérdéses egyén évi fizetése ugyan valóban csak 600 frt rendes dij- és 200 frt drágasági pótlékkal jön a képviselet által rendszeresítve, de az elöljáróság által önké­­nyüleg mégis 800 frt rendes, végleges évi fizetés vétetett föl a költségvetésbe. 3. Ami azon „öreg tanítót“ illeti, szíves­kedjék R. A. itr a hitközség jegyzőkönyveiben utána nézni és meggyőződést szerezni a felől, hogy ezen derék tanító már az 50-es évek­ben egy 200 közs. képviselő jelenlétében tar­tott gyűlés által állásától fölmentétől­­ és csak az akkori absolut hatalom nyomása alatt vált lehetővé, hogy újra betöltendő ál­lomására concurálhatott, és dacára annak, hogy harmadik helyen volt candidálva , mégis az akkoriban mindenható Hans M. izr. fel­ügyelő s később püspök ajánlatira, a hely­tartótanács által a község nyakár­a oktrojál­­tatott, mivel hogy ezen „népszerű“ tanító urnák a Bach korszakbeli „magas“ urak előtt a paedagogián kívüli érdemei voltak. Ha ellenfelünkkel szemközt szükségesnek tartanók, könnyen kimutatnánk neki, hogy mi több mint 20 év óta az izr. ifjúság neve­lőinek sorsa iránt sokkal több érdemeket szereztünk, mint ő befolyástalan állásában valaha szerezhet. Végül két tekintélyes elöljáróságbeli tag­nak leköszönése bizonyság an­n, hogy néze­tünket ezek is osztják s akik velünk együtt bűnnek tartják 600 frt közpénznek oly idő­beni elajándékozását, midőn a község a pénz­tári deficitet a községi tagokra vetett nyo­masztó adóval képes csak födözni, s midőn még ezenfelül a legszegényebb községi tagokat — minden darab zsidó ritus szerint levágott szárnyas állat után szedett — jogtalan indi­rect adóval is terheli. Több izr. községi képviseli­.

Next