Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-08-17 / 98. szám
A csatatérről. A már napok óta roppant izgalmak közt várt óriási döntő csata egyik napról a másikra marad , s e percben még, midőn e sorokat írjuk (aug. 15.), a jelenségek már nem csak arra nem mutatnak , hogy a Metz körül várt döntő csata előestéjén állunk, hanem inkább a franciák további visszavonulása befelé az ország szívébe, s így a hadászatiig védelemre rendkívül erős Mosel-vonalnak is föladása, látszik valószínűnek. Bazaine, a francia hadsereg új főparancsnoka, úgy látszik , nem akar most már mindent egyetlen nagy ütközet kockájára tenni, s miután reá, mint most még gyöngébb félre nézve s az ország belsejében nekiindult enormis készülődést tekintve, tökéletesen illik a latin mondás: qui habet terpus, habet vitam, lassanként egyik védelmi állásból a másikba vonul vissza Pária felé. Tagadhatlan, hogy e visszavonulásnak hadtanilag megvan a maga előnye, mert ily módon az üldöző ellenséges hadsereg minél beljebb halad, annál jobban apad számra, miután a francia váraknál tetemes részt kell hátrahagynia, míg ellenben a francia haderő mindinkább növekszik és a számon felül önbizalma is erősbödik, s igy minél később és beljebb kerül döntő ütközetre a dolog, annál több kilátás van a francia fegyverek győzelmére. A lapok tudósításai újabb harctéri érdekesebb események hiányában még mindig a wörthi, saarbrückeni, spicherni stb. csatákat részletezik. A porosz és porosz érzelmű tudósítások nem győzik elszámolni a nyert prédákat s constatálni a francia elesettek és foglyok számát; a magukéról azonban nem sokat beszélnek, pedig volna miről; mert pl. a párisi angol követség hitelesen értesült, hogy a poroszok mind Wörthnél, mind Forbachnál óriási veszteségeket szenvedtek. Egy Wörthnél elsősorban harcolt bajor ezredről (mert hisz a porosz vezénylet természetesen ezeket tolta elő ágyútölteléknek) írják, hogy tisztjei közül mindössze 4 vagy öt maradt életben. Ha ehez hozzáveszszük, hogy a németek 5—6-szoros túlerővel támadtak, elképzelhetjük, mily borzasztó energiával kellett a franciáknak harcolniuk. A csatatérről jött újabb tudósításokat itt közöljük: a német hadsereg déli szárnya (a koronaherceg alatt) Strassburghoz ért, egy része pedig tovább folytatja útját a Mosel mentében. Strassburg — egy legújabb tudósítás szerint — teljesen védképes állapotban van. A vár négyszázötven nehéz ágyúval bir, helyőrsége pedig egy teljes hadosztályból , 12,000 rendes katona — több zászlóalj mozgó nemzetőrből s véges önkénytesből áll. A várparancsnok Ulrik osztálytábornok vasjelleméről ismeretes katona. Strassburg cernirozása még egy nagy hadseregnek sem a legkönnyebb feladat , mert a rajnai ágyunaszádok elzárását majdnem lehetetlenné teszi. Spandauból ide is sok nehéz ostromágyut szállítanak. A Vogesekben az ottani vidékek lövészeiből — hegyek közt tudvalevőleg mindenki lövész — számtalan guerillacsapat alakult s a német hadseregek összeköttetéseit nyugtalanítja. Metz, aug. 14. 1 óra 45 p. d. u. Tegnap erős ellenséges csapatok közeledtek táborunkhoz, ma visszavonultak; a vasúti közlekedés Metz és Frouard közt meg van szakítva. — Számos önkéntes lövészszázadok vannak útban hozzánk. Metzbe tetemes élelmi készletek érkeztek. Néhány előőrsi, csetepaté jeleztetik. Valótlan, mintha Mühlhausent a polgári és katonai hatóságok odahagyták volna. Nancyt már elfoglalta a porosz lovasság. Berlin, aug. 14. (Hivatalos.) A nagy főhadiszállásról Henryből (?) jelentik aug. 13-án este. Egy ellenséges zászlóalj, mely Metztől Balmon át Pont a Mousson felé indíttatott, midőn gyalogságunk ma reggel a várost megszállta, málhája odahagyásával hirtelen elvonult. — Nancyt a franciák odahagyták ; a porosz lovasság szétrombolta a vasutat északra Nancytól Fiouard felé. Páris, aug. 14. Egy Metzben aug. 13-án d. u. 12 órakor kelt sürgöny jelenti. Erősítések érkeztek ide; önkéntesek tömegestől özönlenek. K ii 1 f 6ld. Franciaország hangulata. Azok, kik az aug. 5. és 6-diki porosz győzelmek után már nemcsak Napóleont és a hadsereget,hanem Franciaországot is megverve, lealázva hitték s a német colossális hadsereg véres sétáját Párisba csaknem biztosnak hirdeték, úgy látszik, azt hiték, hogy a napóleoni zsarnok uralom megölte az 1790- diki Franciaországot, azon nemzetet, mely 25 évig diadallal hordozta körül Európában, sőt azon kivül is, fegyvereit s ez idő alatt az uj meg uj hadseregek előteremtésében kifogyhatlan volt. A nagyszerű jelenetek, melyek most szemeik elé tárulnak, alkalmasint más véleményre térité e balvéleményüeket. — Azon perctől fogva, amint a vesztett csaták hite szétterjedt s az ellenség francia földet érintett lábaival, a harc nem a császár és hadserege ügye többé, hanem a megsértett francia nemzeté, melynek minden osztálya, egész tömege ez értelemben egyesült, s egyforma lelkesedéssel ragad fegyvert és siet a veszélyben forgó haza védelmére. E pillanatban már csaknem úgy látszik, hogy még a Metz körül vívandó úgynevezett döntő csata szerencsétlen kimenetele sem fogja a poroszoknak Páris kapuit megnyitni még ha odáig elhatolnának is, könnyen egy porosz Beresina lehet belőle és az óriás haderőnek csak romjait vihetik ki azon vészteljes földről, melynek minden épkézláb fia katona , ha haza, becsület és tűzhely védője lesz. Franciaország hangulatát a következő távsürgönyök fejezik ki, melyek a departementekből a minisztériumhoz érkeztek , s a melyek nagyszerűsége egyformaságukban áll : íme a sürgönyök : Aisne. St. Guentinben lövész szabadcsapatot szerveznek. — A lakossság szelleme kitűnő: Beure et Loire. Bámulatosan emelkedett a hangulat, a legbeipkelőbbek jelentkeztek a prafecturán , a szabadcsaapatok alakíthatása végett. Oise. Önkénytesek nagy számmal jelentkeznek. A práfectus a jó érzelműekre apellál s élekre állni ajánlkozik. Drome. A legközelebb történtek hírére a férfiak, pártkülönbség nélkül a megyefőnöki hivatalba gyűltek s kijentették , hogy az ország védelmére szervezkedni kívánnak. Doubs. A pontarlieri profecturán 3000 ember íratta magát a nemzetőrségbe. Finisterre. Brestben és Quimperben régi katonatisztek szabadcsapatok alakítására kértek engedélyt, melyekkel Párisba mehessenek. A nyilvános helyeken toborzó felhívások vannak kifüggesztve. Haute Marne: Chaumontban igen nagy lelkesedés van; minden felnőtt férfi azt kívánja, hogy a hazát, ha kell a departement határain kívül is, védhessék. Mayenne. A hírek nemcsak el nem bátortalanították az embereket, hanem még inkább fölizgatták hazafias szellemüket. A nép minden áldozatra kész. Maine-et-Loir. A föllelkesült nép férfias erélylyel követi a hozzá intézett fölhívást. A mozgó nemzetőrség a határ felé kíván indíttatni. Seine-Inferieur. A hazafias lelkesedés az eseményekkel nő. Teljes bizalom uralkodik. Saint-Denis. Munkás küldöttségeket fogadtam, melyek egészen el vannak határozva fegyverkezni. Landes. Az összes lakosság kifejezést ad hazafiasságának. Mindenki kész kötelességét teljesíteni. Cher. Számos ajánlatot kapok szabad vadász-csapatok alakítására. Haute-Vienne. Mély hazafias izgalom. Egy ember, aki „Vive la Prusse-t! Vive la Republique-ot !“ kiáltott , a tömeg helyeslése közt elfogatott. Ardennes. Az összes lakosság nemzetőrséggé és szabad vadászcsapatokká alakul. Saon-et-Loire. A creuzot-i lakosság magatartása mély hazafiai érzetet tanúsít. Boszut kiált és fegyvert követel. Ille-et-Vilaine, Rennes városában nagy izgatottság. A nemzeti őrség számos küldöttsége azt követelte, hogy rögtön a határ felé indíttassák. — S igy tovább. Hogy egyébiránt Párisban forrongnak az elemek s egy újabb vesztett csata rombadöntheti Napóleonnak már is nagyon megingott trónját, az kétségtelennek látszik. Egy brüsseli távirat ezeket mondja: Brüssel, aug. 13. Parisból érkezett hírek szerint az ellenzék vezérei majd csak akkor szándékoznak jelt adni a zendülésre, ha Napóleon csatát veszt. A Napóleon-Ünnepély abban marad , hétfőn csak isteni tisztelet lesz. A hatóságok nagyon tartanak e nap eshetőségeitől. Az auguszt. 14-iki kamaraülésben Gambetta beszéde alkalmával melyben ez a kormányt hevesen megtámadta, a karzati közönség élénk tetszésnyilatkozatokat tett, minélfogva a kamara titkos ülést tartott, hol Jules Favre a védelmi bizottság iránt tett indítványát tárgyalta, mely azonban elvettetett. A törvényjavaslat, mely 2400 millió bankjegy kiadására ad felhatalmazást, a nyilvános ülésben egyhangúlag elfogadtatott. — Palikao hadügyminiszter kijelente, hogy jelenleg Bazaine tábornagy az összes hadsereg főparancsnoka. Párisnak védelmi állapotba való helyezése nemsokára teljesen be lesz fejezve. Páris, aug. 14. A „Journ. officiel“ constatálj.i, hogy Bismarck ama diploraatiai terve j mely által Angliát, Olaszországot és Spanyolországot el akarta idegeníteni Franciaországtól, meghiúsult. Dánia is élénk rokonszenvet tanusít Franciaország irányában. A francia hajóraj Kiel előtt áll s ott nagy események készülnek. Említett lap mondja , hogy a jelen pillanatban nem lehet szó békealkudozásokról, a franciák nem mutathatnak gyengeséget. Berlinben a lapok már a német császárság eszméjét kezdek szellőztetni, minélfogva a lapok szerkesztőségeivel következő bizalmas jegyzék közöltetett : „A császárság eszméjére célzás, főleg még a győzelem bizonyos volta előtt, zavarja szövetségünket a déli német államokkal járt politikánknak. Ez okból a magas megbízás folytán a rendőrfőnök bizalmasan utal e nézpontra, s annak figyelembevételét sürgetőleg ajánlja.* Ezen néhány sor többet mond, mint egész hosszú hasábos vezércikk a helyzetről. Helybeli ujdonságok. Mai számunk első cikkére, mely az általunk már jelzett szabadkai értekezlet célját s ennek horderejét behatóan vezeti a nyilvánosság elé, felhívjuk olvasóink figyelmét. ** Horváth Mihály ünnepelt országgyűlési képviselőnk az országgyűlés felfüggesztése óta a kies vidéki szobránci fürdőben mulat. Múlt vasárnap fényes küldöttség által tisztelte őt meg Ung megye intelligentiája. — Az Erdélyi Náci vezetése alatti szegedi első zenekar Füredről hazaérkezett, s jövő pénteken estve fogja magát a felsővárosi kis sétányban a közönségnek bemutatni. A második zenekar pedig, ezen az elsőnek átengedett napot, később fogja pótolni. Szökési kísérlet a várból. A várbeli foglyok, tán mert érzik, hogy közeledik az „ítélet“, megint komolyan fészkelődnek. Hétfőn este fél 10 óra tájon a vár északi oldalához közel levő házak lakóit s az utcán arrafelé járókelőket a várból jött vészlövések és kiabálások zaja zavará meg nyugalmukban. Az egyik börtönből több rab szökési kísérletet tett. Dacára annak, hogy az éber őr elég korán észrevevé a jó szándékot, mégis sikerült háromnak a kitört kostély- ablakon át a bástyára menekülni, ahonnan a Tisza felé leugráltak. A vészlövésre gyorsan összefutott katonaság azonban sarkukban volt s kettőt a bástya alatt egy árokban, a harmadikat pedig állítólag a régi vámházépület egy színjében csípték meg. Üldözés közben a katonák néhány külső csavargóra is akadtak s egy füst alatt ezeket is bevitték. A foglyok állítólag a csizmáikról leszedett patkókkal ásták ki az ablak vasrostélyait. A menekülni szándékozók ketteje — így beszélik — a 49-iki honvédtisztek gyilkosai lettek volna, a harmadik vállait pedig csak vagy 30 rablás és rablógyilkosság vádja terheli. A belvárosi sétány, mint tudjuk, benn a városban közönségünknek, különösen női részének majdnem egyetlen üdülő és mulatóhelye, melynek élvezésében azonban a társadalom mialmái által maár-már komolyan háborítva jön. Múlt vasárnap este ugyanis seregesen özönlék el a sétányt a demimonde fonnyadt virágai s oly szemtelenül viselték magukat, hogy több család kénytelen volt előlük elmenekülni. Találkozott aztán, aki a belvárosi biztost azonnal fölkereste s figyelmezteté a bibliai „festett koporsók” garázdálkodásaira, aki rögtön a helyszínére ment s az ekkor már asztalhoz telepedett nyiláldozó mákvirágcsapatot, miután a felszólításra vonakodtak eltávozni, bekisértette a városházához. Nagyon helyesen tette: Szeged még nem oly nagy város, hogy az efféle népség erkölcstelen tüntetése a tömegek forrongásában elveszne s botrányt ne okozna, azért jó lesz a sétányra ezután is szigorúan felügyelni Van még elég nyilvános mulatóhely, ahonnanúgy sem lehet őket kizárni. ** A régi ezüst hatosok beváltási határidejére ismételve figyelmeztetjük a közönséget. E váltópénzek a magyar pénzügyminiszter legújabb és e tárgyra vonatkozólag legutolsó rendelete értelmében csak e hó végéig lesznek közforgalomban; szeptember 1-től kezdve már csak a m. kir. központi állampénztárnál fogadtatnak el, de ott is csak szeptember 30-dikáig. A H.-m.-vásárhelyi apróságok. A vásárhelyi 1-ső olvasó népkör — mint az ottani lap irja — Kossuth Lajost t. elnökül, fiait pedig, továbbá Csernátonyt (tiszteljük a gusztusukat!), Irányit és Illés Bálintot tiszt. tagokul választotta. — A „V. K.“ panaszosan emliti föl, hogy az alf.-fiume. vasút csaba—h.-m.-vásárhelyi részének menetrende még meg sincs a lapok közlekedési kimutatásában nyilvántartva. A panasz valóban jogosult, s mi is osztjuk a „Vas Közlöny“ azon nézetét, hogy e hiány pótlásáról a vasúti társulatnak kellene gondoskodnia. Makó város derék hatósági elöljárói a most lefolyt makói vásár alkalmával megint kitettek magukért. Ezúttal nem a szegedi magyar szabók, hanem a szegedi és k.m.-vásárhelyi magyar szűcsök kerültek a pácba s került nekik a pác fejenként egyegy osztrák ért. forintba. A dolog pedig úgy történt, hogy a makói érdemes szücsmesterek mint gazdák annak idején elfoglalták maguk számára a java árulóhelyet, úgy hogy azon vonalban a vidékieknek már nem jutott hely és csak több órai várakozás után, midőn már árulniuk kellett volna, kegyeskedett a piacbiztos, a már lapunkból hasonló alkalomból ismert Kecskeméti Pál took, őket a makói szűcsök hátuljába kvártélyozni. A mi szttesmestereink azonban azt a vakmerőséget követték el, hogy nem közvetlen a makói árusok háta mögött helyezkedtek el, ahol rengeteg sár-tenger volt s ahol árulniok lehetetlen lett volna, hanem valamivel odább úgy hogy a sáros vonalt kocsiútnak hagyták. Megvolt a casus belli, melyet Kis Pál makó, szücs-céhmester nagy jóuri felebaráti szeretetteljes intriyája gyújtott lángra, s jön, hogy Kecskeméti Pál piacbiztos úr e rettentő dologról Juhász polgárnagy urnak jelentést tenne, aki is másnap 9 órára a bűnösöket maga elé idézteté vala, holott is török basa módjára rájuk diétáit fejenként egy-egy frt büntetésdijt, — nem használván sem allegata sem apellata, sem azon méltányos kérelem, hogy méltóztatnék deputatiót kiküldeni a helyszínére, mely megvizsgálná: lehetséges volt-e nekik más helyre telepedni. Megvették biz azsrtokat minden további teketória nélkül, és pedig összesen 43, 18 szegedi és 25 vásárhelyi iparoson, azaz hogy— mert ez meg a legszebb — nemcsak az iparosokon, hanem velök volt nejeiken is külön-külön. — így panaszták el ezt a sort nekünk a mi jó szűcsmestereink, amire mi csak annyit mondunk, hogy ez bizony, ha így volt (a panaszkodók kezeskednek érette) kritikán aluli eljárás, és iparosaink jól tennék, ha e basáskodás ellenében a minisztériumnál keresnének orvoslást, nem ugyan a vett sérelmekért, hanem a jövendőbeli eshető zaklatások elhárításáért, mert az ismételt zaklatásokból csaknem az látszik ki, hogy t. makói atyánkfiai a vidéki vásáros collegákat Makóról egyátalán el akarnák vadítani. Válasz Reitzer A. ur cáfolatára. E lapok 97-ik számában közlött, a helybeli izr. hitközség bizonyos adakozási tényét mentegetni akaró cáfolatra, tekintettel a cáfoló gyengéd érzelmeire, nem válaszoltunk volna , ha az a mi nevünkben közzétett cikk ellenében valótlanságok keltésével nem vádol bennünket. Az igazság érdekében azonban kénytelenek vagyunk az. ifjú embernek válaszul a következőket előterjeszteni: •1. Ami mindenekelőtt a kérdéses ügyben követett eljárás correctségét (?) illeti, hogy mennyire correct volt az eljárás, kitűnik abból , hogy a statútumok érvényes határozathozatalra legalább 30 közi. képviselő és két elöljáró jelenlétét kívánják , míg a kérdéses esetben csak az elöljárósággal együtt volt jelen 30 tag. 2. A kérdéses egyén évi fizetése ugyan valóban csak 600 frt rendes dij- és 200 frt drágasági pótlékkal jön a képviselet által rendszeresítve, de az elöljáróság által önkényüleg mégis 800 frt rendes, végleges évi fizetés vétetett föl a költségvetésbe. 3. Ami azon „öreg tanítót“ illeti, szíveskedjék R. A. itr a hitközség jegyzőkönyveiben utána nézni és meggyőződést szerezni a felől, hogy ezen derék tanító már az 50-es években egy 200 közs. képviselő jelenlétében tartott gyűlés által állásától fölmentétől és csak az akkori absolut hatalom nyomása alatt vált lehetővé, hogy újra betöltendő állomására concurálhatott, és dacára annak, hogy harmadik helyen volt candidálva , mégis az akkoriban mindenható Hans M. izr. felügyelő s később püspök ajánlatira, a helytartótanács által a község nyakára oktrojáltatott, mivel hogy ezen „népszerű“ tanító urnák a Bach korszakbeli „magas“ urak előtt a paedagogián kívüli érdemei voltak. Ha ellenfelünkkel szemközt szükségesnek tartanók, könnyen kimutatnánk neki, hogy mi több mint 20 év óta az izr. ifjúság nevelőinek sorsa iránt sokkal több érdemeket szereztünk, mint ő befolyástalan állásában valaha szerezhet. Végül két tekintélyes elöljáróságbeli tagnak leköszönése bizonyság ann, hogy nézetünket ezek is osztják s akik velünk együtt bűnnek tartják 600 frt közpénznek oly időbeni elajándékozását, midőn a község a pénztári deficitet a községi tagokra vetett nyomasztó adóval képes csak födözni, s midőn még ezenfelül a legszegényebb községi tagokat — minden darab zsidó ritus szerint levágott szárnyas állat után szedett — jogtalan indirect adóval is terheli. Több izr. községi képviseli.