Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-08-19 / 99. szám
PGIIKKAI ÉS VEGYESTARTALM KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre. . . 1 frt 75 kr. Egyes számára tt kr. osztr. értékben. Hirdetitek fölvételnek. Szegeden a kiadóhivatalban. Pesten Neumann Al fő magy. hirdetési irodájában, r.Sibonus-utca 2 iksz Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné Mapiam. — Frankfurtban G. L. Dánia & Vp. hirdetések expuzéjában ; Lipcsében Sachses társánál; Páriában Havas, Jafitte Balner és társánál Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap Szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-tttca, Vadász ház, Söbüldet. Kiadóhivatal :Barger* 7,sigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két térinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Legújabb sürgöny. (Érkezett Szegedre, tegnap este 9 órakor.) Berlini és párisi sürgönyök jelentik . Tegnap több oldalütközetek. Elkeseredett küzdelem. Nagy veszteségek. A poroszok visszanyomattak, két tábornokuk halva, kettő megsebesítve. Francia részről egy tábornok megsebesítve. A csatában 120,000 ember vett részt. Szeged, augusztus 18-án. Miként az emberek, úgy az államok organismusának is legjobb próbaköve a veszély. A most folyó háború, mely kitörésétől mai napig az európai conflagratio veszélyével fenyeget, nemcsak a küzdő felek államrendszerének hibáit és erényeit tünteti úgyszólván kézzelfoghatólag elénk, hanem saját állami organismusun. hát is sokkal tisztább , hogy úgy mondjuk, érthetőbb alakban állítja szemeink elé s tényekkel világosítja föl a szavakat, melyek 1867-től fogva megalkotására és védelmére fölhozattak Már a háború megüzenésekor mindnyájan tudtuk, éreztük, hogy az 1867-iki kiegyezkedés által teremtett új közjogi alap most megy keresztül az első komoly megpróbáltatáson. És a porosz-francia háború — eddig legalább — oly igazságot szolgáltatott a Deákpárt politikájának, mely előtt meg kell hajolnia az ellenzéknek is, hacsak hitetlenebb nem akar lenni Tamásnál, aki megadta magát akkor, midőn ujjaival tapinthatá Krisztus sebeit. A felfejlődésben és felkészültségben levő Magyarország életérdekei békét kívántak , s midőn a háború kitört, úgyszólván minden ajkról ugyanazon szó hangzott föl: „semlegesség“, néző és figyelő szerep egész azon határig, midőn az már gyáva önmegadássá válnék s talán az actiónál is jobban veszélyeztetné azon életérdekeinket, melyek megóvását suprema lex gyanánt tűztük ki. És eddigelég mindenki látja, ezen irányban haladunk , nem lépvén sem jobbra , sem balra a sikamlós ösvényen , hol ezer veszély fenyeget bennünket. S várjon minek köszönhetjük azt, hogy eddigelé oly biztosan járunk az ösvényen s aránylag elég nyugalommal szemlélhetjük — legalább a jelenre nézve — a szemünk előtt lefolyó véres drámát? Az 1867-iki kiegyezésnek, az annyit gúnyolt, ostromolt közjogi alapnak, mely befolyást adott Magyarországnak — ami három század óta nem volt — a legéletbevágóbb kérdésbe : a háború és béke kérdésébe. Az országgyűlés egyértelműleg kifejezést adott a nemzet közvéleményének, a közérdek követelésének, a magyar miniszterelnök pedig Bécsben nyomatékot adott és ad az országgyűlés véleményének — ezt ma mindenki elismeri, ila e befolyásunk nem lett volna, ki merné állítani, hogy a boszu politikáját űző bécsi katonai párt, mely oly erővel lépett föl, nem vergődik túlsúlyra — ma már Ausztria- Magyarország nolens volens nem hadviselő fél ? A makacs ellenzéki azonban, ki e szerepébe már úgy beleélte magát, mint a formába esett féreg az ő szűkkörű működésébe, tudjuk, hogy mindenre tud contrázni, s erre talán azt mondhatná, (amint mondta is valaki), hogy az eddigi jó eredmény nem a közösügyes-delegátios törvénynek, hanem Andrássy személyes befolyásának köszönhető. Erre ugyan elég nyomatékosan visszavághatnánk azzal , hogy: tehát lássátok, ez az az Andrássy, akit ellenzékieskedéstek szenvedélyes hevében szintoly kíméletlenül rángattatok le a porba, mint a többit, és most ... De ezt nem találnánk részünkről elég nyomatékos válasznak , mert habár Andrássyt fényes tehetségeinél fogva elismerjük is, mint mondva volt, hazánk „gondviselésszerű“ férfiénak, ami e nehéz időkben nagy szerencse reánk nézve, de a fősulyt mégis nem az ő személyére , hanem a törvény erejére fektetjük, s erős meggyőződéssel állítjuk, hogy föllépésének a törvény s az azon alapuló erkölcsi erőnk adja azon nyoma,tékot, mely a sikerre vezet. S végre is joggal számítunk arra, hogy amint most van, úgy ezentúl is lesz Andrássynk, mert az életrevaló népek egyik ismertető jele az, hogy kitűnő férfiakat mutathat föl. Hiszen, ha már oda sülyed Magyarország, hogy nem produkálhat nagy embereket, akik adandó alkalmakkor törvény engedte befolyásukat érvényesíteni képesek, akkor politikai szerepünk, állami önállóságunk ideje úgyis lejárt s mi azzá leszünk, amitől már is sokan félnek, amit már is sokan jósolgatnak: a pangeraianismus vagy a panszlávismus játékszerévé! Akkor már csak a magyar Kosciuskára várhatunk, aki elmondja a gyászos szavakat : „finis Hungáriáé ! Chauxdefonds, (Svájc) aug. 11. 1870. (Eredeti tudósítás.) A weissenburgi és wörthi ütközetek óta, melyek a franciákra nézve oly szerencsétlenül ütöttek ki, a harctérről mai napig még semmi, újabb hir nem érkezett. A napokban mindkét fél a hadtestek szervezésével foglalkozott; e tekintetben nemcsak a francia, hanem a porosz hadvezetőknek is van elég dolguk a támadt hézagok kitöltésével. Minden órában várjuk a Metz körüli — alkalmasint döntő — ütközet kimenetelét. Akár jól, akár roszul végződjék a franciákra nézve a harc, itt bizonyosnak tartják, hogy a második császárság urakodásának ideje lejárt. Svájc hadereje már legnagyobb részt készen, szervezve van, az önkéntes vadászok fölvétele is megkezdődött, szóval úgy készülnek, hogy semmi eshetőség meg ne lephesse őket. A svájci néphangulat átalában a franciáknak volt kedvező elejétől fogva, a weissenburg-wörthi napok óta pedig még határozottabb kinyomatot nyert a francia rokonszenv, melyet a sajtó is visszatükröz. Genfben egész nyíltan gyülekeznek az önkéntesek, kiket egy bizottmány szerel föl ruhával és fegyverrel , akik szabadon mehetnek át Franciaországba. A svájci kormány szemet huny. A németországi lapok már többször emeltek emiatt panaszt, sőt közelebb már fenyegetőztek is. Én nem vagyok valami nagyon jártas az exigeniták tudományában, tehát lehet, hogy tévúton járok érzelmeim- és rokonszenvemmel, hanem annyi bizonyos, hogy a porosz győzelmeket nem örömest hallom. Én csak azt hiszem, hogyha Poroszországnak sikerül most Franciaországot legyőzni s aztán talán a már is emlegetett Hohenzollern német császárság koronája alatt a rég áhított német egységet létrehozni, akkor előbb-utóbb számít Ausztria német tartományaira is. Ettől pedig — már akármilyen rosz politikus vagyok, de azt mondom, hogy —,kopjék a foga, mert akkor édes magyar hazám szabadságának, függetlenségének és — magyarságának is vége ! Azon államok közt, melyek uralkodói Európában a népszabadság és jólét kárára és elnyomására katonai uralomra támaszkodnak, elsősorban áll Porosz- és Oroszország. Bismarck ez irányú politikájának sikerült a kisebb német államokat beleugratni a táncba, csak aztán meg ne bánják később patriotikus felbuzdulásukat; különösen Bajorország úgy ne járjon , mint az egyszeri cigány, aki maga alatt fűrészelte el az ágat. Visszatérve a francia-porosz háborúra, úgy látszik, hogy a francia nép és vele az egész világ (talán csak Bismarck nem !) nagyban csalódott a nagynak híresztelt francia hadsereg erejében; a hírnek alig fele lett igaz, a többi csak papiroson állott. Elképzelhetni, mennyi milliót lophattak évenként a hatalom intézői — a látszat mellett. A porosz kormány legalább befelé becsületesebb volt, amit tanúsít az, hogy a porosz haderők mindenütt túlnyomó erővel jelenhettek meg. Most már a francia nemzeten a sor, hogy magát kivágja azon hínárból, melybe császárja és rosz kormánya vezette. És ez, azt hiszem, ki is vágja magát, csak lelkesedését tudják felkelteni, aminek, kétségtelen, Napóleon nagyon útjában áll. Páris nyughatatlan népe a mai tudósítások szerint még nem rúgott ki a hámból s a Franciaországból jövő hírek mindenfelé a nép áldozatkészségét és fegyverkezését hirdetik. Jellemző, hogy a párisi lapok Napóleonról már alig tesznek említést, mintha már nem is léteznék ! Annyi bizonyos, hogy a legközelebbi pár hét ha nem is világ-, de Európarendűő eseményeket szülhet, melyek minden államnak, legyen az nagy vagy kicsiny, életérdekébe vághatnak! Egy svájci élccel fejezem be levelem a jelen bábomra, bizonyságául annek, hogy nemcsak a bécsiek tudnak viccelni (igaz, hogy ők aztán egyebet sem igen tudnak). „A háború Németországnak már eddig is sok milliójába került, pedig győz , míg Franciaországnak, ha veszít is, csak egy napóleonjába kerül. (—is.) számos levelet vesz, melyben ezek óhajukat jelentik ki, hogy a nagy Oroszországhoz csatlakozhassanak, mert „az orosz népnek van már öntudata, s „ebben Kamcsatkától a Kárpátokig egynek és egyetemlegesnek érzi magát.“ Erre aztán a szerkesztőség következőleg felel : Miután Oroszország a teljes senylegességet kimondotta, a galíciai kis oroszokért mitsem tehet addig, míg az ő érdekeit nem lesznek érintve , de ha ez egyszer megtörténik, „akkor az orosz kormány a véres perben majd oly szerepet fog játszani, mely legtöbb eredményt biztosít.“ Az sem érdektelen , hogy ugyane lap a magyar-osztrák birodalom magatartásáról beszélvén, a következőket mondja : Világos, hogy Beust gróf a magyarok keleti politikájának közbenjárója akar lenni, melyre nézve Andrássy Ali basa nagyvezérrel már egyetértésben van, t. i. hogy ha szükséges lesz, Bosnia, Hercegovina, Szerbia és Montenegróban együtt fognak működni. Ily módon Beust egészen magyar-török-lengyel szolgálatban áll. Ebből könnyű megérteni, miért öszpontosítja Ausztria hadseregét két helyen. Csehországban, a poroszok ellen csak cseh katonákat, Galíciában pedig Oroszország ellen, csak lengyel és magyar katonákat állít fel. Mit beszélnek az oroszok. A „Pester Corr.“ ama cikke, melyben az, saját szakállára, megfenyegette Oroszországot, ott viszhangot keltett. A sz.-pétervári „Birzsevija Vjedomosti“ aug. 9-iki számában a „P. C.“-et Andrássy lapjának nevezvén — mi tudvalevőleg alaptalan föltevés — kérdéses cikkére így felel: „Tökéletesen igaz, hogy Oroszország természetes ellensége Magyarországnak, hanem nem igaz, hogy Oroszország egyedüli ellensége. Magyarország körül van véve ellenségektől : határőrvidék, horvát, tót román nemzettől — ezek mind ellenségei. De Magyarország természetes fő ellenségét ne keresse a szlávokban , hanem a németekben. A német ipar és műveltség elemei — Magyarországnak régi és legkonokabb ellenségei; azok gyakorolnak Magyarország szervezetére szétoszlató befolyást, azoktól semmikép sem bírja magát megmenteni, Magyarország volt és marad a németek eszköze. A „B. V.“ azonban ezzel nem éri be. Egy másik cikkében azt constatálja, hogy a galíciai kis oroszok köréből A csatatérről. Szeged, aug. 17. A met.i ütközetről, melyet francia részről 1 o n ge vi 11 e i-nek neveztek el, ma többrendbeli mindkét részről jött távirati tudósítás fekszik előttünk , melyekből azonban még mindig bajos eligazodnunk. Feltűnő azonban, hogy a porosz hivatalos tudósítás már nem beszél győzelmes ütközetről s a csata kevéssé érthető részletezésén kívül megelégszik az ellenség veszteségének constatálásával , a magáéról teljesen hallgatván, ami némileg valószínűvé látszik tenni a roppant porosz veszteségnek legalább egy részét, amit francia részről hirdetnek. íme a sürgönyök: Páris aug. 5. (Este.) Hivatalosan jelentik : Toul, Bitsch és Plalzburg még mindig megszállva tartatnak a franciák által. Decaeu és Ladmirandt hadtestei résztvettek a tegnapi longuevillei ütközetben. — Bazaine tábornagy személyesen megjelent a csatatéren. Berlin, aug. 16. (Hivatalos.) A Metznél e hó 14-én folyt csatáról következő részleteket jelentenek: Délután 4 órakor jeleztetettt a Metz előtt táborozó franciák elvonulása , mire a Goltz-dandár a franciák utóhadát és a Decaen-hadtestet azonnal megtámadd , és pedig oly hevesen, hogy azoknak a Frossard hadteste által kellett támogattatniok. Glüme tábornok erre elővezeté második dandárét, míg a Kamecker és Wrangel-hadosztályok a balszárnyon avatkoztak bele a csatába, és az ellenséget a várművek mögé szokták. Eközben L’Admirault hadteste a poroszok első hadtestének jobbszárnyát kisérték meg megragadni, azonban Manteuffel által, ki a tartalékkal előállott, visszavezetett a várba. A porosz csapatok Bellecroix-ig nyomultak előre. Nagy porfellegek jelzék az ellenséges főhadsereg elvonulását. Marsal erőd, a 2-dik bajor hadtest részéről rövid lövetés után föladta magát; 60 ágyú találtatott ottan. A Metz melleti csatában a franciák vesztesége 4000 ember. Bécs, aug. 16. Téves előőrsi jelentések folytán a francia hadsereg , mikor a Moselen átkelt, Metz falai alatt két porosz hadtest által meglepetett. Az átmenet folytonos harc között ment végbe, melyben L’Admirault és Decaeu hadtestei vettek részt. Bazaine személyesen intézte az átmenetet. Páris, aug. 16. (Hivatalos.) A verduni főnöknek ma reggeli 6 órakor 15 perckor kelt távirata semmiféle tudósítást sem közö