Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-08-19 / 99. szám

PGI­IK­KAI ÉS VEGYESTARTALM­­ KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre. . . 1 frt 75 kr. Egyes szám­ára tt kr. osztr. értékben. Hirdetitek fölvételnek. Szegeden a kiadóhivatalban. Pesten Neumann A­l fő magy. hirdetési irodájában, r.Sibonus-utca 2 ik­sz Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ü­gynökökné Mapiam. — Frankfurtban G. L. Dánia & Vp. hirdetések exp­­uzéjában ; Lipcsében Sachse­s társánál; Páriában Havas, J­afitte Baln­er és társánál Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap Szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-tttca, Vadász ház,­­ Sö­büldet. Kiadóhivatal :Barger* 7,­sigm­o­n­d könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két térinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Legújabb sürgöny. (Érkezett Szegedre, tegnap este 9 órakor.) Berlini és párisi sürgönyök jelen­tik . Tegnap több oldalütközetek. Elke­seredett küzdelem. Nagy veszteségek. A poroszok visszanyomattak, két tábornokuk halva, kettő megsebesítve. Francia rész­ről egy tábornok megsebesítve. A csatá­ban 120,000 ember vett részt. Szeged, augusztus 18-án. Miként az emberek, úgy az államok organismusának is legjobb próbaköve a veszély. A most folyó háború, mely kitörésé­től mai napig az európai conflagratio ve­szélyével fenyeget, nemcsak a küzdő fe­lek államrendszerének hibáit és erényeit tünteti úgy­szólván kézzelfoghatólag elénk, hanem saját állami organism­usun­. hát is sokkal tisztább , hogy úgy mond­juk, érthetőbb alakban állítja szeme­ink elé s tényekkel világosítja föl a szavakat, melyek 1867-től fogva megalko­tására és védelmére fölhozattak Már a háború megü­zenésekor mind­nyájan tudtuk, éreztük, hogy az 1867-iki kiegyezkedés által teremtett új közjogi alap most megy keresztül az első komoly megpróbáltatáson. És a porosz-francia háború — eddig legalább — oly igaz­ságot szolgáltatott a Deák­párt politikájának, mely előtt meg kell hajolnia az ellenzéknek is, ha­csak hitetlenebb nem akar lenni Tamás­nál, aki megadta magát akkor, midőn uj­jaival tapinthatá Krisztus sebeit. A felfejlődésben és felkészültségben levő Magyarország életérdekei békét kí­vántak , s midőn a háború kitört, úgy­szólván minden ajkról ugyanazon szó hangzott föl: „semlegesség“, néző és figyelő szerep egész azon határig, midőn az már gyáva önmegadássá válnék s talán az actiónál is jobban veszélyez­tetné azon életérdekeinket, melyek meg­óvását suprema lex gyanánt tűztük ki. És eddigelég mindenki látja, ezen irányban haladunk , nem lépvén sem jobbra , sem balra a sikamlós ösvé­nyen , hol ezer veszély fenyeget ben­nünket. S várjon minek köszönhetjük azt, hogy eddigelé oly biztosan járunk az ösvényen s aránylag elég nyuga­lommal szemlélhetjük — legalább a je­lenre nézve — a szemünk előtt lefolyó véres drámát? Az 1867-iki kiegyezésnek, az annyit gúnyolt, ostromolt közjogi alapnak, mely befolyást adott M­agyar­országnak — ami három század óta nem volt — a legéletbe­vágóbb kérdésbe : a háború és béke kérdésébe. Az országgyűlés egyértelműleg ki­fejezést adott a nemzet közvéleményének, a közérdek követelésének, a magyar mi­niszterelnök pedig Bécsben nyomatékot adott és ad az országgyűlés véleményé­nek — ezt ma mindenki elismeri, ila e befolyásunk nem lett volna, ki merné ál­lítani, hogy a boszu politikáját űző bécsi katonai párt, mely oly erővel lépett föl, nem vergődik túlsúlyra — ma már Ausztria- Magyarország nolens volens nem hadvi­selő fél ? A makacs ellenzéki azonban, ki e szerepébe már úgy beleélte magát, mint a formába esett féreg az ő szűkkörű mű­ködésébe, tudjuk, hogy mindenre tud con­­trázni, s erre talán azt mondhatná, (amint mondta is valaki), hogy az eddigi jó ered­mény nem a közösügyes-delegátios tör­vénynek, hanem Andrássy személyes befolyásának köszönhető. Erre ugyan elég nyomatékosan visszavághatnánk az­zal , hogy: tehát lássátok, ez az az Andrássy, akit ellenzékieskedéstek szen­vedélyes hevében szintoly kíméletlenül rángattatok le a porba, mint a többit, és most ... De ezt nem találnánk részünk­ről elég nyomatékos válasznak , mert habár Andrássyt fényes tehetségeinél fogva elismerjük is, mint mondva volt, hazánk „gondviselésszerű“ férfiénak, ami e nehéz időkben nagy szerencse reánk nézve, de a fősulyt mégis nem az ő sze­mélyére , hanem a törvény erejére fektetjük, s erős meggyőződéssel állítjuk, hogy föllépésének a törvény s az azon alapuló erkölcsi erőnk adja azon nyoma­,­tékot, mely a sikerre vezet. S végre is joggal számítunk arra, hogy amint most van, úgy ezentúl is lesz Andrássynk, mert az életrevaló népek egyik ismertető jele az, hogy kitűnő fér­fiakat mutathat föl. Hiszen, ha már oda sülyed Magyarország, hogy nem produ­kálhat nagy embereket, akik adandó alkalmakkor törvény engedte be­folyásukat érvényesíteni képesek, akkor politikai szerepünk, állami önállóságunk ideje úgyis lejárt s mi azzá leszünk, amitől már is sokan félnek, amit már is sokan jósolgatnak: a p­a­n­g­er­ai­a­n­i­s­m­u­s v­a­g­y a p­a­n­szlá­vi­s­m­u­s játékszerévé! Akkor már csak a magyar Koscius­­kára várhatunk, aki elmondja a gyászos szavakat : „finis Hungáriáé ! Chauxdefonds, (Svájc) aug. 11. 1870. (Eredeti tudósítás.) A weissenburgi és wörthi ütközetek óta, melyek a franciákra nézve oly szerencsétlenül ütöttek ki, a harc­térről mai napig még semmi, újabb hir nem érkezett. A napokban mindkét fél a hadtestek szervezésével foglalkozott; e tekintetben nem­csak a francia, hanem a porosz hadvezetők­nek is van elég dolguk a támadt hézagok kitöltésével. Minden órában várjuk a Metz kö­rüli — alkalmasint döntő — ütközet kimene­telét. Akár jól, akár roszul végződjék a fran­ciákra nézve a harc, itt bizonyosnak tart­ják, hogy a második császárság urakodásának ideje lejárt. Svájc hadereje már legnagyobb részt készen, szervezve van, az önkéntes vadászok fölvétele is megkezdődött, szóval úgy ké­szülnek, hogy semmi eshetőség meg ne lep­hesse őket. A svájci néphangulat átalában a franciák­nak volt kedvező elejétől fogva, a weissen­­burg-wörthi napok óta pedig még határozot­tabb kinyomatot nyert a francia rokonszenv, melyet a sajtó is visszatükröz. G­e­n­f­b­e­n egész nyíltan gyülekeznek az önkéntesek, ki­ket egy bizottmány szerel föl ruhával és fegyverrel , akik szabadon mehetnek át Fran­ciaországba. A svájci kormány szemet huny. A németországi lapok már többször emeltek emiatt panaszt, sőt közelebb már fenyegetőz­tek is. Én nem vagyok valami nagyon jártas az exigeniták tudományában, tehát lehet, hogy tévúton járok érzelmeim- és rokonszenvem­­mel, hanem annyi bizonyos, hogy a porosz győzelmeket nem örömest hallom. Én csak azt hiszem, hogyha Poroszországnak sikerül most Franciaországot legyőzni s aztán talán a már is emlegetett Hohenzollern német császárság koronája alatt a rég áhított német egységet létrehozni, akkor előbb-utóbb számít Ausztria német tartományaira is. Ettől pedig — már akármilyen rosz politikus vagyok, de azt mondom, hogy —,kopjék a foga, mert ak­kor édes magyar hazám szabadságának, füg­getlenségének és — magyarságának is vége ! Azon államok közt, melyek uralkodói Európában a népszabadság és jólét kárára és elnyomására katonai uralomra támaszkodnak, első­sorban áll Porosz- és Oroszország. Bismarck ez irányú politikájának sike­rült a kisebb német államokat beleugratni a táncba, csak aztán meg ne bánják később patriotikus felbuzdulásukat; különösen Bajor­ország úgy ne járjon , mint az egyszeri ci­gány, aki maga alatt fűrészelte el az ágat. Visszatérve a francia-porosz háborúra, úgy látszik, hogy a francia nép és vele az egész világ (talán csak Bismarck nem !) nagy­ban csalódott a nagynak híresztelt francia hadsereg erejében; a hírnek alig fele lett igaz, a többi csak papiroson állott. Elképzel­hetni, mennyi milliót lophattak évenként a hatalom intézői — a látszat mellett. A porosz kormány legalább befelé becsületesebb volt, amit tanúsít az, hogy a porosz haderők mindenütt túlnyomó erővel jelenhettek meg. Most már a francia nemzeten a sor, hogy magát kivágja azon hínárból, melybe császárja és rosz kormánya vezette. És ez, azt hiszem, ki is vágja magát, csak lelkesedését tudják felkelteni, aminek, kétségtelen, Napóleon nagyon útjában áll. Pá­­ris nyughatatlan népe a mai tudósítások sze­rint még nem rúgott ki a hámból s a Fran­ciaországból jövő hírek mindenfelé a nép ál­dozatkészségét és fegyverkezését hirdetik. Jellemző, hogy a párisi lapok Napóleon­ról már alig tesznek említést, mintha már nem is léteznék ! Annyi bizonyos, hogy a legközelebbi pár hét ha nem is világ-, de Európarendű­ő ese­ményeket szülhet, melyek minden államnak, legyen az nagy vagy kicsiny, életérdekébe vághatnak! Egy svájci élccel fejezem be levelem a jelen bábomra, bizonyságául annek, hogy nemcsak a bécsiek tudnak viccelni (igaz, hogy ők aztán egyebet sem igen tudnak). „A háború Németországnak már eddig is sok milliójába került, pedig győz , míg Fran­ciaországnak, ha veszít is, csak egy n­a­p­ó­­leon­jába kerül. (—i­s.) számos levelet vesz, melyben ezek óhajukat jelentik ki, hogy a nagy Oroszországhoz csat­lakozhassanak, mert „az orosz népnek van már öntudata, s „ebben Kamcsatkától a Kár­­pá­tokig egynek és egyetemlegesnek érzi ma­gát.“ Erre aztán a szerkesztőség követke­zőleg felel : Miután Oroszország a teljes senylegessé­­get kimondotta, a galíciai kis oroszokért mit­­sem tehet addig, míg az ő érdekei­t nem lesz­nek érintve , de ha ez egyszer megtörténik, „akkor az orosz kormány a véres perben majd oly szerepet fog játszani, mely legtöbb eredményt biztosít.“ Az sem érdektelen , hogy ugyane lap a magyar-osztrák birodalom magatartásáról be­szélvén, a következőket mondja : Világos, hogy Beust gróf a magyarok keleti politikájának közbenjárója akar lenni, melyre nézve An­drássy Ali basa nagyvezérrel már egyetértés­ben van, t. i. hogy ha szükséges lesz, Bosnia, Hercegovina, Szerbia és Montenegróban együtt fognak műk­ödni. Ily módon Beust egészen magyar-török-lengyel szolgálatban áll. Ebből könnyű megérteni, miért öszpontosítja Ausztria hadseregét két helyen. Csehországban, a po­roszok ellen csak cseh katonákat, Galíciában pedig Oroszország ellen, csak lengyel és ma­gyar katonákat állít fel. Mit beszélnek az oroszok. A „Pester Corr.“ ama cikke, melyben az, saját szakállára, megfenyegette Oroszor­szágot, ott viszhangot keltett. A sz.-pétervári „Birzsevija Vjedomosti“ aug. 9-iki számában a „P. C.“-et Andrássy lapjának nevezvén — mi tudvalevőleg alaptalan föltevés — kérdéses cikkére így felel: „Tökéletesen igaz, hogy Oroszország ter­mészetes ellensége Magyarországnak, hanem nem igaz, hogy Oroszország egyedüli ellen­sége. Magyarország körül van véve ellenségek­től : határőrvidék, horvát, tót román nemzet­től — ezek mind ellenségei. De Magyaror­szág természetes fő ellenségét­ ne keresse a szlávokban , hanem a németekben. A német ipar és műveltség elemei — Magyarországnak régi és legkonokabb ellenségei; azok gyako­rolnak Magyarország szervezetére szétoszlató befolyást, azoktól semmikép sem bírja magát megmenteni, Magyarország volt és marad a németek eszköze. A „B. V.“ azonban ezzel nem éri be. Egy másik cikkében azt consta­­tálja, hogy a galíciai kis oroszok köréből A csatatérről. Szeged, aug. 17. A met­.i ütközetről, melyet francia részről 1 o n ge vi 11 e i-nek neveztek el, ma többrendbeli mindkét részről jött távirati tu­dósítás fekszik előttünk , melyekből azonban még mindig bajos eli­gazodnunk. Feltűnő azonban, hogy a porosz hivatalos tudósítás már nem beszél győzelmes ütközetről s a csata kevéssé érthető részletezésén kívül meg­elégszik az ellenség veszteségének constatá­­lásával , a magáéról teljesen hallgatván, ami némileg valószínűvé látszik tenni a roppant porosz veszteségnek legalább egy részét, amit francia részről hirdetnek. íme a sürgönyök: Pár­is aug. 5. (Este.) Hivatalosan je­lentik : Toul, Bitsch és Plalzburg még min­dig megszállva tartatnak a franciák által. Decaeu és Ladmirandt hadtestei részt­­vettek a tegnapi longuevillei ütközetben. — Bazaine tábornagy személyesen megjelent a csatatéren. Berlin, aug. 16. (Hivatalos.) A Metz­­nél e hó 14-én folyt csatáról következő rész­leteket jelentenek: Délután 4 órakor jelez­­tetettt a Metz előtt táborozó franciák elvonu­lása , mire a Goltz-dandár a franciák utóha­dát és a Decaen-hadtestet­­ azonnal megtá­madd , és pedig oly hevesen, hogy azoknak a Frossard hadteste által kellett támogat­­tatniok. Glüme tábornok erre elővezeté második dandárét, míg a Kamecker és Wrangel-had­­osztályok a balszárnyon avatkoztak bele a csatába, és az ellenséget a várművek mögé szok­ták. Eközben L’Admirault hadteste a poroszok első hadtestének jobbszárnyát ki­­sérték meg megragadni,­­ azonban Manteuffel által, ki a tartalékkal előállott, visszavezetett a várba. A porosz csapatok Bellecroix-ig nyomultak előre. Nagy porfellegek jelzék az ellenséges főhadsereg elvonulását. Marsal erőd, a 2-dik bajor hadtest részéről rövid lövetés után föl­adta magát; 60 ágyú találtatott ottan. A Metz melleti csatában a franciák vesz­tesége 4000 ember.­­ Bécs, aug. 16. Téves előőrsi jelentések folytán a francia hadsereg , mikor a Moselen átkelt, Metz falai alatt két porosz hadtest által meglepetett. Az átmenet folytonos harc között ment végbe, melyben L’Admirault és Decaeu hadtestei vettek részt. Bazaine sze­mélyesen intézte az átmenetet. Páris, aug. 16. (Hivatalos.) A verduni főnöknek ma reggeli 6 órakor 15 perckor kelt távirata semmiféle tudósítást se­m közö

Next