Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-09-07 / 107. szám
POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMI KÖZLÖNY. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban Gr. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas, Lafiite, Brillier & Cp. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. Megjeleli: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 8 frt. Félévre .... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyíltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Előfizetési föltételek: Szeged, szept. 6-án. Fejünk szédül, szemünk káprázik, lelkünk mélyében megrendül a világrázó eseményektől, melyek soha nem sejtett arányban bontakoznak ki előttünk. Miként egy nyomasztó álom zavart képletei, úgy állnak előttünk a legutóbbi végzetes események: a négynapos véres küzdelem, benne a kicsiny francia sereg heroikus harca és elvérzése a még nem tudni hányszoros túlerő ellenében, — Porthos halálküzdelme a rászakadó sziklatömegekkel — a sedani capitulatio, mely a hazavédő sereg romjaival a fegyvert letéteté; a hős vezér Mac Makim súlyos megsebesülése s a szárnyaló hir szerint önkéntes halála; de Failly (Wimpfen) a capitulatiót aláírt tábornok állítólagos agyonveretése, s mind e diaotitikus zűrben III. Napoleon önmegadása s ezzel a második császárság és a Bonapartedynasztia csúfos bukása! Lelkünk fölváltva emelkedik és undorodik; ajkunk fájdalmas hymnuszt zeng, majd átokra fakad , amint a balsors által földretiport hősiség s a porban csúszó bíboros dicsőség lélekemelő és lélekölő képletei tűnnek elénk. A sedaui katasztrófa horderejét e pillanatban még nem vagyunk képesek belátni, de annyi kétségtelen, hogy ennek részletei közt legnagyobb jelentőségű Napóleon bukása. De minő bukás ez! Nincs oly vén banya-mese, mely ily ostobául végződnék. Az a III. Napoleon, aki nagy eszével , roppant combináló tehetségével s Machiaveli önző és esküszegő tanaival dicső nagybátyja császári székébe emelte magát, aki 18 évi uralma alatt megalázta Oroszországot, megcsonkítá Ausztriát, bekeblező Nizzát és Savoyát, aki hódító karjaival, bár nem mindig sikerrel, elért a tengereken túlra, Afrikába, Mexikóba, Chinába, aki Franciaországot első katonai hatalommá emelte, s aki ennek élén Európa bírójaként szerepelt, aki alig hat héttel ezelőtt oly bizalommal szené meg Poroszországnak a háborút: az a Napoleon ma, porba alázkodva koronás ellensége előtt, önként átnyújtja kardját s annak nagylelkűségére bízza magát. Valóban szánandó látvány a legszánandóbb benne pedig az, hogy ez óriási bukásban sehol semmi jele a nagyszerűségnek, mely a szivet, lelket megragadja s balsorsához, porbahullt dicsőségének koporsójához láncolja Hogy nem jutott eszébe, ha már egyéb nem, a név, melyet visel s e név első hordozója, a dicső szent-ilonai fogoly , aki bukásában is óriás, halála órájáig nagy volt, akit, hibái dacára, tisztelettel emleget az utókor; míg ő a szerencsétlenségben kisszerű féreg lett, mely a porban vergődik , s akit ennélfogva a történelem minden nymbuszával el fog tiporni. És mi vezette őt e csúfos bukásra? Az, hogy a császár a válság napjaiban nem tudott francia lenni, az önfentartás kicsinyes ösztönéből nem tudott fölemelkedni a hazafiság magaslatára, és mert hiányzott nála az, ami nélkül nincs emberi nagyság, a selem. A szerencsétlenségnek részvéttel tartozunk, amely annál nagyobb, minél nagyobb a bukás, mely azt fölidézi, a részvét e természetes adóját rótta le múlt számunk brünni cikke a bukott nagyság iránt; de akkor még nem sejtettük, hogy e bukás ily nyomorúságos lesz. Most részvét helyett csak szánalmat és megvetést érzünk iránta, mely annál jogosultabb , mert szégyenével a francia nemzetre is homályt vet, melynek azt vagy most, vagy később, de előbb-utóbb vérrel kell lemosnia. Úgy látszik, a francia nemzet érzi ezt, mert a sedani katasztrófa sem csüggeszti el, s míg a fogoly császár üzeneteket küld a kamarához és kormányhoz, melyekben azokat a békekötésre unszolja, azalatt Párisban a minisztertanács proklamátiója azon kijelentéssel hirdeti e szerencsétlenséget, hogy az a franciák bátorságát meg nem ingatta, s hogy Páris védképes állapotban van, az ország hadi erői szerveztetnek, s kevés nap múlva kész hadsereg áll Páris falai alatt, egy másik a Loire mellett alakult. — A törvényhozótestben és senatusban a miniszterelnök igy szól : „A kormány minden erélyét kifejtendi s addig nem nyugszik, mig a porosz fal a francia területről el nem űzetik. Favre pedig fölkiált: „Egyek vagyunk a védelemben mind halálig!“ és a kamara fegyver alá szólít minden nős és nőtlen polgárt 20-tól 35 évig. Amily visszataszító amaz, ép oly lélekemelő látvány emez. De vájjon lesz-e, lehet-e e végső erőfeszítésnek sikere, s nem fogja-e azt maga Napoleon intrigyája a poroszszal meghiúsítani ? Mert az igy bukott nagyságtól — ilyent is várhatunk. Egypár napi lázas feszültség még, s aztán — tisztában leszünk. Szeged , szept. fi. Amit a sedani kalászt,róla után sokan rettegve, még többen óhajtva vártak, megtörtént : Paksban a köztársaság ünnepélyesen proklamálatott! A törvényhozótest feloszlott, a senatus leköszönt, a napóleoni kormány visszalépett. Ideiglenes kormány alakíttatott, melynek tagjait külföldi rovatunkban találja az olvasó. Honvédelmi bizottmány alakult, Trochu elnök és Favre alelnökkel; tagjai Páris összes képviselői. A fegyverek gyártása s eladása fölszabadíttatott. Most következik a császárság romjain egygyéolvadt nemzet élethalál harca. Ez az egyik kép, nagyszerű , magasztos. A másik kép sötét, mint az enyészet szelleme . A porosz koronaherceg 400,000 emberrel gyors léptekkel halad Páris felé. Egy óriási földrengés előtt állunk, mely a vén Európát sarkaiban fogja megingatni. A francia köztársaság egyszer már csinált csodát, várjon csinál-e másodszor is ! ? Brünn, szept. 4-én 1870. Mac Mahon vitéz seregének lefegyverzése és ezzel kapcsolatban Metz és Straszburg kétségbeesett helyzete, valamint Napóleonnak személyes biztonsága és dynastiája érdekében történt gyáva önmegadása — e roppant horderejű katasztrófák a nagyszerű és bámulatos meglepetésekben oly gazdag francia-porosz háborúnak talán rögtön véget fognak vetni; legalább remélnünk lehet , hogy az utóbbi borzasztó vérengzések és a sedani váratlan fordulat a béke olajágát is megérlelték , hacsak a büszke és elkeseredett francia nemzet, a dynasztia tökéletes mellőzésével, a most még inkább egyenetlen harcot saját souveraini hatalmánál fogva egész a legiszonyúbb végletekig nem folytatja. Azonban ez esetben is a végválság bekövetkezése csak igen rövid idő kérdése és azután a diplomatia fog az actio terére lépni a „semlegességi liga“ alakjában, mely a hallatlan öldöklés és mészárlás folyama alatt a korrektség szempontjából kitűnően viselte magát. Majd meglátjuk, ha várjon a békekötésnél is, amelynél aktív szerepre van hivatva, és oly kitűnően fogja-e magát viselni, avagy csakugyan azzá lesz , amire a fönnhéjázó és követelő poroszok akarják degradálni, nevelegességi ligává! Franciaország területének integritása és ezzel együtt nagyhatalmi állásának megmentése az európai egyensúly megóvására oly politikai szükség és egy állandó béke oly fő feltétele, hogy csak a győzelemaitas poroszok nem látják azon conflagratiót, melyet követeléseik által előidézhetnek. A liga e követeléseket ellensúlyozni fogja, ha fontos feladatának magaslatán áll és nem kell fejtegetnünk, hogy Ausztria-Magyarország , mint elsősorban érdekelt állam, leginkább van hivatva a kijelölt irányban működni. Épen azért nem hagyhatjuk említés nélkül a lembergi országgyűlés tüntetését a franciák mellett, főkép azért nem, mivel a tüntetés készítője a külügyminisztérium egyik kiválóbb hivatalnoka, Klaczkó Julián udvari tanácsos volt, aki azon kívánságát fejezte ki, hogy a fejedelemhez intézendő föliratban a francia nemzet iránti sympathiák erélyesen hangsúlyoztassanak; ez alkalommal igen tüzes és emelkedett hangulatú beszédet tartott a franciák mellett és a porosz prédavágy és Chauvinismus ellen, mely a gyűlésben lelkesült viszhangot keltett és egész Ausztriában nagy zajt ütött. Igen természetes, hogy azon körülmény , miszerint a kormány képviselője tagadja meg a kormány politikáját , különféle kombinációkra adott alkalmat. Azonban mindenekfölött egyetértésre van szükségünk; a dualizmus gépezete csak a pesti országgyűlés, a bécsi reichsrath és a közös delegációk öszhangzása mellett működhetik sikerrel. De fájdalom! Cislajtánia helyzete a sedani katastrófa percében oly zavart, hogy a birodalmi tanács megnyitását e hó 15-re kellett elhalasztani , és midőn Ausztria-Magyarország egy válságos ponton áll, a nemzetiek, hűbériek és ultramontánok annyira előtérbe tolják saját érdekeiket és oly keveset gondolnak a nagy közös hazával , hogy méltán el lehet mondani róluk Schiller szavait: „Der grosse Moment findet ein kleine Geschlecht!“ Igaz ugyan , hogy a reichsrathi választások nagyobbrészt már megtörténtek, de a fejedelemhez intézett „feliratok“ igen híven tükrözik vissza azon bonyodalmakat, melyeknek színhelye nem sokára a hajdani „Schmerling-Theater“ lesz. Smolka párthíveinek interpellációjára nyíltan bevallotta , hogy csak azért fogadott el mandátumot, mivel a reichsrath többségét a szláv elem fogja képviselni , ez pedig a kormányt megbuktatja és a foederalismust megalkotja. Ugyane meggyőződés uralkodik Prágában is, hol a kiegyezkedési kísérletek még eddig semmi eredményt nem mutatnak föl. A declaránsok és a nagybirtokosok megjelentek ugyan a „törvénytelen“ országgyűlésben, de ünnepélyes jogfönntartásai és csupán a „királyi üzenet“ meghallgatására, mire aztán nagy többséggel kieszközölték az országgyűlés elnapolását, amelybe csak akkor fognak visszatérni, hát „feliratukra“, melyben programmjukat kifejtik, a koronától kedvező választ nyernek. Miután a tiroli „fekete declaransok“ is még mindig megtagadják a feltétlen fogadás letételét, a kormány végre is kénytelen lesz Prágában és Innsbruckban közvetlen választásokat kiírni, nehogy e fontos és válságos időszakban ismét csak „Rumpfparlament“ legyen azon testület, melynek egész kislajtánii érdekeit kell képviselnie. Azonban nincs egészen kizárva azon lehetőség, hogy a sedani bevégzett fény vas logikája még a legmakacsabb elemekre is oly nyomást fog gyagyakorolni , amilyent Cislajtánia erélytelen kormánya sohasem gyakorolt volna. K. L. TANÜGYI ROVAT. Jegyzetek a magyarországi néptanítók 1870-dik évi aug. hó 16., 17 és 18-dik napjain tartott egyetemes nagygyűléséből. III. „Minden tettnek mérlege a siker.“ A gyűlés második napja aug. 17-én. Napirenden van a „szervezési kérdések“ tárgyalása. Kilenc órára az országház nagy terme és valamennyi karzatai a zsúfolásig megteltek. Elnök Zichy Antal 9 órakor megjelenvén, zajos éljenzések közt foglalja el az elnöki széket; jelen volt Joannovits György államtitkár is, mint a kormány képviselője. A gyűlés megnyitása után a szószékre lép Péterffy Sándor pesti tanító mint előadó, s hosszasan bizonyítja a nemzetek szellemi fejlettségének szükségét; a történelemre hivatkozva fölhozza, hogy nincs egyetlen művelődési mozzanat Európa történetében, melyben a magyar nemzet részt nem vett volna. Midőn Európa nyugotán azon eszme kezdett gyökeret verni , hogy állam népnevelés nélkül erős nem lehet, ezen eszme nálunk is követőkre talált. 1791-ben megkezdetett-" nálunk is a közoktatás rendezése, azonban 70 évnek kellett elmúlnia, míg valahára célhoz jutottunk. Fölemlíti továbbá, miszerint voltakkormányaink, mlyek az iskolát nem a nemzet boldogítására, hanem arra használták, hogy e nemzetet a népek sorából kitöröljék ; erre nézve hivatkozik számos helytartósági intézményre. „Eddig nálunk a népnevelés ügye olyan volt, mint egy gazdátlan uradalom, ma már, hála a gondviselésnek! törvények szabályozzák azt s a népnevelés ügyének gazdája lett maga a nemzet.“ Áttér azután szónok a közoktatási terv alapelveire s azt helyesli, szükségesnek tartja a kényszeriskoláztatásnak mielőbbi életbeléptetését. Sajnálattal említi meg a törvény 3 dik §-ának hiányosságát, mely azokat, kik valamely érzék hiányában szenvednek, kizárta az iskolából, de nem gondoskodott arról, hogy az ily szerencsétlenek hol neveltessenek. (Igaz , Csonkának tartja a törv. azon szakaszát is, mely a nyugdíjazásról szól, kívánja, hogy minden megyében állíttassák fel egy nyugdíjintézet. (Felkiáltások: országos!) Véleményünk szerint azon nagy összeg pedig, melyet a közoktatási minisztérium évenként 60—80 — 100 írtjával egyes tanítóknak ad , fordíttassék évenként egy „országos tanítói nyugdíjalap“ szervezésére.