Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-11-13 / 136. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetés: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre. ... 2 frt. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Parisban Havas, Larlite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 136-ik szám. Vasárnap, november 13-án. 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., készeknél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di- 15 krajcár. A „Szegedi Híradóra 46 havonkénti előfizetés is elfogadtatik. — Helyből 60 kr., vidékről 70 krjával, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség ovábbi szives pártfogásába. Szeged, nov. 12-én. Miután igaz az, hogy az ujjunk sem egyforma s a hány fej, annyi gondolat, s miután az életben nem egyszer volt szerencsénk tapasztalni, hogy ugyanazon argumentummal nemcsak két egymással ellenkező irányú véleményt lehet támogatni, hanem ugyanegy véleményt is támogatni és ostromolni . Így nem csodálkozhatunk azon sem, ha a porosz-francia háború eddigi tapasztalataiból olyan tanulságokat vonnak ki az emberek, reánk nézve amik, egymással homlokegyenest ellenkeznek. Íme, míg egyik rész azt mondja (és ehez tartozunk mi is), hogy a 67-ki kiegyezés helyességét semmi sem igazolhatja fényesebben, mint azon megdöbbentő látvány, hogy egy 40 milliónyi, eddig Európa elsőrendű hatalmaként szerepelt nagy nemzet három hónap alatt földre tiportathatik, addig a másik rész ebből is a közösügyi törvények, a kiegyezkedési alap tarthatlanságát tudja kimagyarázni, azon törvényekét, melyek habár súlyos áldozatainkba kerültek is, de végre oly szövetségest szereztek nekünk, kire biztosan támaszkodhatunk, akivel együtt még megvédhetjük egymást és önmagunkat a bajban, de aki nélkül a legelső vihar elsöpörne bennünket, még ha csupa félistenekből állanánk is. Rámutatnak a lajtántúli haotikus állapotra s azt, mondják, hogy az ilyen Ausztria nemhogy támaszunk lehetne a bajban, de az ottani zavarok még a mi alkotmányosságunkat is veszélylyel fenyegetik s végromlásunkat idézhetik elő. — És ezért is a közösügyi törvényt oklják. Boldog isten! hát a mi államférfiainknak, akik e törvényt létrehozták, azt is kellett volna előre tudni és föltenni, hogy az, ami csupán a mi dolgunk , a lajtántúli tartományok egynémelyikének hosszú fogakat fog csinálni, és hogy a bécsi államférfiak oly tehetetlenek lesznek , hogy a birodalmi eszme követeléseivel a részek igényeit nem tudják öszhangba hozni! Oka vagyunk mi annak , hogy a csehek a muszka felé, a németek meg a Deutschthumhoz gravitálnak? Azonban végre is még nincs aláírva, hogy a lajtántúli államemésztő zavarokat az ellentétek kiegyeztetésével megszüntetni s a kifelé való veszedelmes gravitatióknak véget vetni ne lehessen ; mert ehez végre is csak egy engesztelő, határozott és bátor politika kell, ami eddig hiányzott — és akkor még minden jóra fordulhat. Ausztriában még erős szövetségest bírhatunk De azon urak, kik ez alapok támadják meg a közösügyi törvényt, elfeledik fölmutatni az érem túlsó lapját, elfeledik azon kérdést szellőztetni: mi lett volna belőlünk eddig, ha 67-ben a kiegyezés létre nem jön ? Így, ha állami létünk tökéletes garanciáit föl nem találjuk is a 67-diki kiegyezkedésben, de legalább kibontakoztunk a romokból, lélekzethez jöttünk s 18 éves politikai halálos álom után élni kezdünk, mig anélkül édes hazánk és benne különösen mi, a magyar nemzet, mai nap isten irgalmára s a véletlen szeszélyeire volnánk bizva. Valóban sajátságos. Mig mi azt kérdezzük ellenfeleinktől: vájjon okultatok-e Franciaország szerencsétlenségén? vájjon belátjátok-e már, hogy mi 7—8 millió magyar nemzet, kivül-belöl ellenségektől környezve, önmagunkban szilárd lábon meg nem állhatunk ? — addig ők ép az ellenkező kérdést teszik föl nekünk: „Feszülten várjuk, hogy mennyit okult a kormány és pártja a centralizált Franciaország katasztrófáján? s be fogja-e már valahára látni, hogy egyedül azon reformok fognak állami szervezkedésünknek erőt és tartósságot kölcsönözni, amely reformok az önkormányzat elvére lesznek fektetve?“ Tudjuk, hogy a mi ellenzékünk fölfogása szerint — mert sóhajtják a a lábuk alól kivett megyei terrénumot — a kormány és pártja a franciaországi centralisatiót akarja nálunk meghonosítani, ezt pedig azért, mert így kívánja a közös ügyes politika (minden ide, mint gyupontba megy vissza!). Innen van a fönnebbi kérdés. Világért sem bonyolódunk most ezen már úgyis eléggé vitatott állítások cáfolatába, a centralisatio és önkormányzat fejtegetésébe, mert az itt most nem föladatunk, hanem maradunk a fönt idézett ellenzéki kérdésnél: okult-e a kormány és pártja a centrálisan Franciaország katasztrófáján ? Mi erre viszont azt kérdezzük: váljon bir-e jogosultsággal e kérdés ? A kérdező nyilván azt sejteti, hogy Franciaország jelenlegi szerencsétlenségét a centralisatio okozta. Ha ez igaz, akkor jogosult a kérdés: okultunk-e rajta? — De hát ez nevetséges állítás. Franciaország elbukott egyszerűen azért, mert nem volt elegendő hadkészültsége, mert nem volt honvédrendszere, ami a porosznak van. Avagy ki fogja azt állítani, hogy Poroszország alkotmánya a decentralisatio, a teljes önkormányzat elvére van fektetve? És ime, mégis Poroszország számára a jelen háborúban nem jutott katasztrófa, hanem ellenkezőleg diadalmasan leverte ellenfelét. Százszor mondtuk és még ezerszer ismételjük : csak életrevalóság , erős akarat és kitartó munkásság kell, és a jelen közjogi alapot odafejleszthetjük, hogy állami önállóságunk és függetlenségünk biztosítva lesz; de ezt nem azzal érjük el, ha ez alapot szüntelen ostromoljuk és „dobbal akarunk verebet fogni“, hanem azzal, ha nemzeti életerőnket belülről minél előbb és minél nagyobb mérvben kifejteni törekedünk. Bécs, nov. 10-én 1870. A birodalmi tanács termei ötheti szünet után ismét megnyíltak , és én a cseh reichsrathi követekkel együtt érkeztem Ausztria fővárosába. E cseh követek természetesen , alkotmányban németek, kik az ugyanily szellemű, de eddig még meg nem érkezett nagybirtokosokkal együtt körülbelül huszonöten lesznek. E magában véve nem igen jelentékeny szám a decembristák többségét biztosítja, és ha a lengyelek is kezet fognak velük, talán a kétharmad többség is létrejön, mely az alkotmány revisiójához megkívántatik. Az alkotmány revisiója a centralistákat mindig szelíd láz ragadja meg e szó hallatára, pedig az alkotmány korszerű átalakítása nélkül a nemzetiek kielégítése lehetetlenség, ezt a csehországi egyenes választások újra bebizonyíották. A deklaránsok Prágában és a csehvidékeken mindenütt győztek és még az úgynevezett „konservativ“ nagybirtokosok is csak jogföntartással választottak, míg a kormány korteskedésével teljes fiaskót csinált; miután pedig az „államjogi ellenzék“ nem megy a reichsrathba , a cseh nemzet most sincs képviselve és még határozottabban, mint valaha, ismétli: nihil de nobis sine nobis! E türhetlen helyzet mindenféle terveket és kombinatiókat szül és a miniszterválsági hírek napirenden vannak; annyi bizonyos, hogy a jelen kormány sorsa a trónbeszédre vonatkozó felirati vitától függ, melyet alig fog túlélni. Hogy azonban mily elemek fognak azután fölülkerekedni, azt még senki sem tudja, mert Potocki számos kísérletet, népszerű férfiakat megnyerni és Petrinot vagy Taafet elejteni, nem sikerültek, s így kiki oly névsorozattal lép a nyilvánosság elé, mely épen saját politikai meggyőződésének felel meg. A német centralisták még az absolutizmust is elfogadják oly kormány alatt, mely a porosz szövetséget veszi föl programmjába, az alkotmányosok a lengyelek kielégítését követelik az új minisztériumtól, hogy velük körötve mentsék meg a decemberi alkotmányt; a foederalisták oly férfiak után vagynak kik készek lennének nekik magyar-féle függetlenséget adni. E zűrzavarban véleményem szerint legtisztábban látnak az autonomisták, kik az alkotmány revisióját és mindenekelőtt az átalános egyenes választásokat sürgetik. A jövő hét mindenesetre válságos lesz Ausztria bel- és külpolitikájára nézve és bármennyire ágaznak is szét az óhajok és remények, az mégis lehetetlen — legalább hinni akarom ezt, — hogy Cislajtánia politikusai a haza nagyhatalmi állásának megmentése és megerősítése körül a fenyegető veszélyek közt szívvel, lélekkel ne fáradjanak, sőt legszentebb kötelességük a bekövetkező krízist minélelőbb elhárítani, ha a delegátusok választását nem akarják ad graecas calendas elhalasztani. Guriosumként még azt is megemlítem, hogy ő felségének, mint Ausztria fejedelmének, megkoronáztatása is komolyan szóbajött — néhány lapban; a ceremónia erkölcsi súlypontja természetesen azon esküben feküdnék, melyet ez alkalommal a császár az alkotmány szoros megőrzésére tenne. Csakhogy itt is az a fontos kérdés merül föl azonnal, ha vájjon ez eskü a decemberi alkotmány ellenségeit megtéritené-e ! K. L. TANÜGYI ROVAT. Jelentés, a szegedi iskolaszéknek 1869. junius 19-kén történt megalakulásától 1870. évi julius 30-ig terjedő összes működéséről. (Folytatás.) A tanintézetek szaporítása a tanköteles gyermekek nagy számánál fogva elodázhatlan szükségként jelentkezvén, etekintetben a községi iskolák száma eddig az ásotthalmi tanyai új iskolával , a belvárosi 1-ső fiosztály mellé fölállított párhuzamos osztálylyal, az eddig párhuzamosként szerepelt felsővárosi IV-dik fiosztály rendszeresítésével, végre az ágostai egyházközségtől átvett élésház-utcai iskolával szaporodott. A helybeli ágostai egyházközség ugyanis iskoláját községinek jelentvén ki, az s annak vagyona az iskolaszék által 1869. december 28-án tartott ülésben 126. sz. a. határozattal leltár mellett átvétetett s a községi iskolák sorába igtattatott. Hasonlókép a helybeli helv. hitv. egyházközség is felekezeti iskoláját az iskolaszékhez 54/869. sz. a. beadott nyilatkozatával szintén községi iskolává jelentette ki, ezen iskolát azonban átvenni nem lehetett , mert a nevezett egyházközség e nyilatkozatát viszszavonta és iskoláját továbbra is felekezetinek tartotta fönn, mely nyilatkozat 1870-diki május hó 4-én 73. sz. a. kelt határozatunkkal tudomásul vétetvén s hasoncélból Szeged város közönségéhez áttétetvén , ezáltal a nevezett felekezeti iskola részére 1861 óta évenkint kiszolgáltatott 450 frtnyi évi segély továbbra is föntartatott. A tanintézetek ily kismérvű szaporítása azonban a hiányokat csak részben pótolhatván, az iskolaszéknek e tekintetben nagyobbmérvű intézkedéseket kellett tenni . 1869. szept. 11-én tartott ülésünkben 44. sz. a. kelt határozatunkkal tehát a fentieken kívül még a belvárosi első leányosztály mellé , — a felsővárosi első fiosztály mellé, — a tabán külvárosban a város közönsége által építtetni rendelt új iskola mellé , — alsóvároson az első főosztály mellé, — és a rókus külvárosi iskola mellé egy-egy párhuzamos osztály fölállítása rendeltetett el; ugyane határozattal egyszersmind sürgettetett a móravárosi kerületben és a tabán-külvárosban egy-egy új iskola fölállítása, nemkülönben a neszürjhegyi bérházban levő iskola helyébe részint az épület célszerűtlensége, részint a neszürjhegyi kerületben az eredményt nagyban kockáztató fekvése miatt egy új iskola fölállítása a városi tanácsnál többször, fájdalom, mindeddig eredménytelenül, sürgettetett. A város belterületén fölállíttatni rendelt párhuzamos osztályok életbeléptetése tekintetében, a bérházakban való elhelyezés költségeit és kellemetlenségeit kikerülve, egyetértve a város közönségével, akként intézkedtünk, hogy a fölállítandó osztályok számára évenként két új iskolai épület állíttatik föl. Ez intézkedés folytán tehát jelenleg már a belvárosi leányosztályok mellett két osztály teljesen fölszerelve megnyitásra vár, egy osztályhelyiség pedig bebútorozás nélkül áll az iskolaszék rendelkezésére. Végre felső- és alsóvároson egy-egy 3 osztály-helyiséggel bíró uj iskola építése mármár befejezéséhez közelg. Az 1868. 38. t. c. 55. §-a a testgyakorlatot a köteles tantárgyak közé sorolván , e törvény végrehajthatása tekintetéből 1870. jan. 12-én 9. sz. a. kelt határozatunkkal a tornászainak már az 1870. évi október, illetőleg november 1-vel megnyitandó évfolyamra minden osztálybani tanítását rendeltük meg. Ennek életbeléptethetése végett több izben megkerestük Szeged város tanácsát, hogy a város belterületén minden városrészben , a külterületen pedig minden egyes iskolánál egy egyszerű tornahelyiséget állítson föl; e megkeresésünk eredményét azonban, fájdalom, máig sem tapasztalhattuk.