Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-11-13 / 136. szám

Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsi­gmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetés: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre. ... 2 frt. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Parisban Havas, Larlite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 136-ik szám. Vasárnap, november 13-án. 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. A hath­asábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., ké­szek­nél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di- 15 krajcár. A „Szegedi Híradóra 46 havonkénti előfizetés is elfogadtatik. — Helyből 60 kr., vidékről 70 krjával, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség ovábbi szives pártfogásába. Szeged, nov. 12-én. Miután igaz az, hogy az ujjunk sem egyforma s a hány fej, annyi gon­dolat, s miután az életben nem egyszer volt szerencsénk tapasztalni, hogy ugyan­azon argumentummal nemcsak két egy­mással ellenkező irányú véleményt le­het támogatni, hanem ugyanegy véle­ményt is támogatni és ostromolni . Így nem csodálkozhatunk azon sem, ha a porosz-francia háború eddigi tapasztala­taiból olyan tanulságokat vonnak ki az emberek, reánk nézve amik, egymással homlokegyenest ellenkeznek. Íme, míg egyik rész azt mondja (és ehez tartozunk mi is), hogy a 67-ki kiegyezés helyességét semmi sem iga­zolhatja fényesebben, mint azon meg­döbbentő látvány, hogy egy 40 millió­nyi, eddig Európa elsőrendű hatalma­ként szerepelt nagy nemzet három hó­nap alatt földre tiportathatik, addig a másik rész ebből is a közösügyi törvé­nyek, a kiegyezkedési alap tarthatlan­­ságát tudja kimagyarázni, azon törvé­nyekét, melyek habár súlyos áldoza­tainkba kerültek is, de végre oly szö­vetségest szereztek nekünk, kire bizto­san támaszkodhatunk, akivel együtt még megvédhetjük egymást és önmagunkat a bajban, de aki nélkül a legelső vi­har elsöpörne bennünket, még ha csupa­­ félistenekből állanánk is. Rámutatnak a lajtántúli h­aotikus állapotra s azt, mondják, hogy az ilyen Ausztria nemhogy támaszunk lehetne a bajban, de az ottani zavarok még a mi alkotmányosságunkat is veszélylyel fe­nyegetik s végromlásunkat idézhetik elő. — És ezért is a közösügyi törvényt oklják. Boldog isten! hát a mi államfér­­­fiainknak, akik e törvényt létrehozták, azt is kellett volna előre tudni és föl­tenni, hogy az, ami csupán a mi dol­gunk , a lajtántúli tartományok egyné­­melyikének hosszú fogakat fog csinálni, és hogy a bécsi államférfiak oly tehe­tetlenek lesznek , hogy a birodalmi eszme követeléseivel a részek igényeit nem tudják öszhangba hozni! Oka va­gyunk mi annak , hogy a csehek a muszka felé, a németek meg a Deutsch­­thumhoz gravitálnak? Azonban végre is még nincs alá­írva, hogy a lajtántúli államemésztő zavarokat az ellentétek kiegyeztetésé­vel megszüntetni s a kifelé való vesze­delmes gravitatióknak véget vetni ne le­hessen ; mert ehez végre is csak egy engesztelő, határozott és bátor politika kell, ami eddig hiányzott — és akkor még minden jóra fordulhat. Ausztriában­­ még erős szövetségest bírhatunk De­­ azon urak, kik ez alapok­ támadják meg a közösügyi törvényt, elfeledik fölmu­tatni az érem túlsó lapját, elfeledik azon kérdést szellőztetni: mi lett volna be­lőlünk eddig, ha 67-ben a kiegyezés létre nem jön ? Így, ha állami létünk tökéletes garanciáit föl nem találjuk is a 67-diki kiegyezkedésben, de legalább kibontakoztunk a romokból, lélekzethez jöttünk s 18 éves politikai halálos álom után élni kezdünk, mig anélkül édes hazánk és benne különösen mi, a ma­gyar nemzet, mai nap isten irgalmára s a véletlen szeszélyeire volnánk bizva. Valóban sajátságos. Mig mi azt kérdezzük ellenfeleinktől: vájjon okul­tatok-e Franciaország szerencsétlensé­gén? vájjon belátjátok-e már, hogy mi 7—8 millió magyar nemzet, kivül-belöl ellenségektől környezve, önmagunkban szilárd lábon meg nem állhatunk ? — addig ők ép az ellenkező kérdést te­szik föl nekünk: „Feszülten várjuk, hogy mennyit okult a kormány és pártja a centralizált Franciaország katasztró­fáján? s be fogja-e már valahára látni, hogy egyedül azon reformok fognak állami szervezkedésünknek erőt és tar­tósságot kölcsönözni, amely reformok az önkormányzat elvére lesznek fek­tetve?“ Tudjuk, hogy a mi ellenzékünk fölfogása szerint — mert sóhajtják a a lábuk alól kivett megyei terrénumot — a kormány és pártja a franciaor­szági centralisatiót akarja nálunk meg­honosítani, ezt pedig azért, mert így kívánja a közös ügyes politika (minden ide, mint gyupontba megy vissza!). In­nen van a fönnebbi kérdés. Világért sem bonyolódunk most ezen már úgyis eléggé vitatott állítások cáfolatába, a centralisatio és önkormány­zat fejtegetésébe, mert az itt most nem föladatunk, hanem maradunk a fönt idé­zett ellenzéki kérdésnél: okult-e a kor­mány és pártja a centrálisan Fran­ciaország katasztrófáján ? Mi erre viszont azt kérdezzük: váljon bir-e jogosultsággal e kérdés ? A kérdező nyilván azt sejteti, hogy Franciaország jelenlegi szerencsétlensé­gét a centralisatio okozta. Ha ez igaz, akkor jogosult a kérdés: okultunk-e rajta? — De hát ez nevetséges állítás. Franciaország elbukott egyszerűen azért, mert nem volt elegendő had­ké­szültsége, mert nem volt hon­véd­­rendszere, ami a porosznak van. Avagy ki fogja azt állítani, hogy Poroszország alkotmánya a decentra­­lisatio, a teljes önkormányzat elvére van fektetve? És ime, mégis Po­roszország számára a jelen háború­ban nem jutott katasztrófa, hanem el­lenkezőleg diadalmasan leverte ellen­felét. Százszor mondtuk és még ezerszer ismételjük : csak életrevalóság , erős akarat és kitartó munkásság kell, és a jelen közjogi alapot odafejleszthetjük, hogy állami önállóságunk és független­ségünk biztosítva lesz; de ezt nem azzal érjük el, ha ez alapot szüntelen ostromoljuk és „dobbal akarunk vere­bet fogni“, hanem azzal, ha nemzeti életerőnket belülről minél előbb és mi­nél nagyobb mérvben kifejteni töreke­dünk. Bécs, n­ov. 10-én 1870. A birodalmi tanács termei ötheti szünet után ismét megnyíltak , és én a cseh reichs­­rathi követekkel együtt érkeztem Ausztria fő­városába. E cseh követek természetesen , al­­kotmányban németek, kik az ugyanily szel­lemű, de eddig még meg nem érkezett nagy­birtokosokkal együtt körülbelül huszonöten lesz­nek. E magában véve nem igen jelentékeny szám a decembristák többségét biztosítja, és ha a lengyelek is kezet fognak velük, talán a kétharmad többség is létrejön, mely az al­­kotmány revisiójához megkívántatik. Az al­kotmány revisiója­ a centralistákat min­dig szelíd láz ragadja meg e szó hallatára, pedig az alkotmány korszerű átalakítása nél­kül a nemzetiek kielégítése lehetetlenség, ezt a csehországi egyenes választások újra bebi­­zonyíották. A deklaránsok Prágában és a cseh­­vidékeken mindenütt győztek és még az úgy­nevezett „konservativ“ nagybirtokosok is csak jogföntartással választottak, míg a kormány korteskedésével teljes fiaskót csinált; miután pedig az „államjogi ellenzék“ nem megy a reichsrathba , a cseh nemzet most sincs kép­viselve és még határozottabban, mint valaha, ismétli: nihil de nobis sine nobis! E türhetlen helyzet mindenféle terveket és kombinatiókat szül és a miniszterválsági hírek napirenden vannak; annyi bizonyos, hogy a jelen kormány sorsa a trónbeszédre vonat­kozó felirati vitától függ, melyet alig fog túl­élni. Hogy azonban mily elemek fognak azu­tán fölülkerekedni, azt még senki sem tudja, mert Potocki számos kísérletet, népszerű fér­fiakat megnyerni és Petrinot vagy Taafet el­ejteni, nem sikerültek, s így kiki oly névso­­rozattal lép a nyilvánosság elé, mely épen sa­ját politikai meggyőződésének felel meg. A német centralisták még az absolutiz­­must is elfogadják oly kormány alatt, mely a porosz szövetséget veszi föl programmjába, az alkotmányosok a lengyelek kielégítését köve­telik az új minisztériumtól, hogy velük kör­­ötve mentsék meg a decemberi alkotmányt; a foederalisták oly férfiak után vagynak kik készek lennének nekik magyar-féle független­séget adni. E zűrzavarban véleményem szerint leg­tisztábban látnak az autonomisták, kik az al­kotmány revisióját és mindenekelőtt az átalános egyenes választásokat sür­getik. A jövő hét mindenesetre válságos lesz Ausztria bel- és külpolitikájára nézve és bár­mennyire ágaznak is szét az óhajok és remé­nyek, az mégis lehetetlen — legalább hinni akarom ezt, — hogy Cislajtánia politikusai a haza nagyhatalmi állásának megmentése és megerősítése körül a fenyegető veszélyek közt szívvel, lélekkel ne fáradjanak, sőt legszen­tebb kötelességük a bekövetkező krízist minél­­előbb elhárítani, ha a delegátusok választását nem akarják ad graecas calendas elhalasztani. Guriosumként még azt is megemlítem, hogy ő felségének, mint Ausztria fejedelmének, meg­­koronáztatása is komolyan szóbajött — néhány lapban; a ceremónia erkölcsi súlypontja ter­mészetesen azon esküben feküdnék, me­lyet ez alkalommal a császár az alkotmány szoros megőrzésére tenne. Csakhogy itt is az a fontos kérdés merül föl azonnal, ha vájjon ez eskü a decemberi alkotmány ellenségeit megtéritené-e ! K. L. TANÜGYI ROVAT. Jelentés, a szegedi iskolaszéknek 1869. junius 19-kén történt megalakulásától 1870. évi julius 30-ig terjedő összes működéséről. (Folytatás.) A tanintézetek szaporítása a tanköteles gyermekek nagy számánál fogva elodázhatlan szükségként jelentkezvén, etekintetben a köz­ségi iskolák száma eddig az ásotthalmi ta­nyai új iskolával , a belvárosi 1-ső fiosztály mellé fölállított párhuzamos osztálylyal, az eddig párhuzamosként szerepelt felsővárosi IV-dik fiosztály rendszeresítésével, végre az ágostai egyházközségtől átvett élésház-utcai iskolával szaporodott. A helybeli ágostai egy­házközség ugyanis iskoláját községinek jelent­vén ki, az s annak vagyona az iskolaszék által 1869. december 28-án tartott ülésben 126. sz. a. határozattal leltár mellett átvéte­tett s a községi iskolák sorába igtattatott. Hasonlókép a helybeli helv. hitv. egyház­­község is felekezeti iskoláját az iskolaszék­hez 54/869. sz. a. beadott nyilatkozatával szintén községi iskolává jelentette ki, ezen iskolát azonban átvenni nem lehetett , mert a nevezett egyházközség e nyilatkozatát visz­­szavonta és iskoláját továbbra is felekezeti­nek tartotta fönn, mely nyilatkozat 1870-diki május hó 4-én 73. sz. a. kelt határozatunk­kal tudomásul vétetvén s hasoncélból Sze­ged város közönségéhez áttétetvén , ezáltal a nevezett felekezeti iskola részére 1861 óta évenkint kiszolgáltatott 450 frtnyi évi segély továbbra is föntartatott. A tanintézetek ily kismérvű szaporítása azonban a hiányokat csak részben pótolhat­ván, az iskolaszéknek e tekintetben nagyobb­­mérvű intézkedéseket kellett tenni . 1869. szept. 11-én tartott ülésünkben 44. sz. a. kelt határozatunkkal tehát a fentieken kívül még a belvárosi első leányosztály mellé , — a felsővárosi első fiosztály mellé, — a tabán külvárosban a város közönsége által építtetni rendelt új iskola mellé , — alsóvároson az első főosztály mellé, — és a rókus külvárosi iskola mellé egy-egy párhuzamos osztály föl­állítása rendeltetett el; ugyane határozattal egyszersmind sürgettetett a móravárosi kerü­letben és a tabán-külvárosban egy-egy új is­kola fölállítása, nemkülönben a neszürjhegyi bérházban levő iskola helyébe részint az épület célszerűtlensége, részint a neszürjhegyi kerületben az eredményt nagyban kockáztató fekvése miatt egy új iskola fölállítása a vá­rosi tanácsnál többször, fájdalom, mindeddig eredménytelenül, sürgettetett. A város belterületén fölállíttatni rendelt párhuzamos osztályok életbeléptetése tekin­tetében, a bérházakban való elhelyezés költ­ségeit és kellemetlenségeit kikerülve, egyet­értve a város közönségével, akként intézked­tünk, hogy a fölállítandó osztályok számára évenként két új iskolai épület állíttatik föl. Ez intézkedés folytán tehát jelenleg már a belvárosi leányosztályok mellett két osztály teljesen fölszerelve megnyitásra vár, egy osz­tály­helyiség pedig bebútorozás nélkül áll az iskolaszék rendelkezésére. Végre felső- és alsóvároson egy-egy 3 osztály-helyiséggel bíró uj iskola építése már­­már befejezéséhez közelg. Az 1868. 38. t. c. 55. §-a a testgyakor­­latot a köteles tantárgyak közé sorolván , e törvény végrehajthatása tekintetéből 1870. jan. 12-én 9. sz. a. kelt határozatunkkal a tornászainak már az 1870. évi október, ille­tőleg november 1-vel megnyitandó évfolyamra minden osztálybani tanítását rendeltük meg. Ennek életbeléptethetése végett több izben megkerestük Szeged város tanácsát, hogy a vá­ros belterületén minden városrészben , a külte­rületen pedig minden egyes iskolánál egy egy­­szerű tornahelyiséget állítson föl; e megke­resésünk eredményét azonban, fájdalom, máig sem tapasztalhattuk.

Next