Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-11-23 / 140. szám

Megjelent Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, óvá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 140-ik szám. Szerdán, november 23-án. 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kh szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. A „Szegedi Híradóra“ havonkénti előfizetés is elfogadtatik. — Helyből 60 kr., vidékről 70 krjával, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség ovábbi szives pártfogásába. Szeged, nov. 22. Ausztriában a Potocky-kormány napjai meg vannak számlálva. A „kiegyenlítés és kiengesztelési kormányát—mely azonban kitűzött nemes föladatát sehogysem tudta megoldani — megbuktaták a telivér német centralisták, ugyanazon emberek, akik az osztrák birodalom hajóját a sadowai sziklához vezeték. Ebben rejlik a bécsi kormányválság aggasztó oldala, hogy ne mondjuk, ódiuma, mert a Parlamentarismus természeténél fogva most ezen uraknak kellene a kormány rúdját kezökbe venniük , de ezektől az isten mentse meg Ausztriát, meg Magyarországot is. — Mily abnormis állapot ez ! A delegációk maholnap megkezdik tanácskozásaikat Pesten, s a föladat, mely reájuk ezúttal várakozik, oly roppant horderejű, oly életbevávó a birodalom mindkét felére nézve, hogy egészen méltó arra, mikép igénybe vegye teljes figyelmünket. Ezeken kívül itt vannak a minket közvetlenül érdeklő belügyeink , melyek közül a községi törvényjavaslat immár a központi bizottság rostáján most megy keresztül; ezután a törvényszékek számának és székhelyeinek megállapítása , mely fölött szintén most tanácskozik az evégre kiküldött 25-ös bizottság; küszöbön van továbbá a költségvetés tárgyalása, melyet a pénzügyi bizott, most készít elő; azután az úrbéri ügyek rendezésére, s legújabban a nemzeti honvédsereg belső reformjára vonatkozó s közelebb benyújtandó törvényjavaslatok, stb. stb. És ennyi , minket közvetlenül érdeklő fontos mozzanatok közepette, melyeknek mindegyike külön is alkalmas arra , hogy rendes időben figyelmünket lekösse s elménket foglalkoztassa — tekintetünk e pillanatban kifelé, a haza és birodalom határain túl tévedez, egyfelől nyugotra, hol Pária körül a porosz-francia háború végeldöntő órái közelednek, másfelől kelet felé, hol az orosz — vagy talán orosz-porosz — merénylet, a nemzetközi szerződések, az európai jogrendszer ellen, az úgynevezett „keleti kérdés” vészterhes felhőit idézte a láthatárra, melyből az annyira félt európai consagratio , az omnia bellum contra omnes készül kitörni. Ez utóbbira vonatkozólag előttünk fekszik Granville lord válaszjegyzéke Gortschakoff ismert brutális köriratára. Sajnosan nélkülözzük ebben azon határozott és erélyes föllépést, mely egyedül imponálhatna,a féktelenül rugdalózó északi medvének, s amely egyedül lett volna méltó Angliához , melynek becsülete van e kérdésben enyagírozva. Az angol lapokban nyilvánuló közvélemény azonban bizonyosan rá fogja terelni a kormányt az erélyesség egyedül helyes útjára, s tőle aztán a többi hatalmak is lelket vesznek. Egyébiránt — leszámítva a török és orosz hadikészülődéseket és seregmozgalmakat — az újabb hírek még mindig a diplomatiai utón való békés megoldás lehetőségével kecsegtetnek. Meglehet, hogy egyhamar még nem kerül tettre a dolog, főkép ha az angol kormány, amint látszik, elhalasztási politikát követ; ezt azonban mi reánk nézve épen nem találjuk üdvösnek, mert azon erős meggyőződésben vagyunk, hogy „ami halad, el nem marad“, s a keleti háborúnak előbbutóbb ki kell törnie, s mentül tovább tör ki, annál veszélyesebb lesz ránk nézve. E meggyőződésünk pedig a porosz-orosz egyetértésen alapszik, melyet mi e két reactionárius és hódító hatalom közt, egymásnak rablóvávágyai támogatására, hosszabb időre megállapítottnak tartunk. Ez az oka, hogy e pillanatban még feszültebben , valódi lázas izgatottsággal tekintünk Franciaországra. Mert kétségtelen, hogy a porosz-francia háború végkimenetele nagy, talán döntő befolyással lesz a keleti válságra nézve is , mely nagyrészben elveszítené veszélyes jellemét, ha a francia nemzet még valahogy becsülettel menekedhetnék ki a német invazio fajtó öleléséből. És hogy kimenekedhetik-e, vagy csakugyan elbukik végkép, az most válik el. Minden jelenség odamutat, hogy a döntő órák közelednek. Páris már nem tarthatja magát, csak úgyszólván napokig, mert éhsége fogytán van; a védelmi kormány toursi tagjai bizonyára tudják ezt s azért nyomul a loire-i hadsereg Páris felé, hogy egy győzelmes ütközettel vagy fölmentse azt, vagy... Szívünk összeszorul az ellenkező kép láttára, mely a végső katasztrófa, a győztes Germánia lábai alatt aléltan heverő Franciaország rettentő képe . E pillanatban talán már dörögnek az eldöntő harc ágyúi . . . Isten segítsd a szorongatott hősöket, kik nemcsak a francia tűzhelyért, becsületért, hanem az európai népszabadságért küzdenek ! Bécs, nov. 20-án 1870. A fölirati viták, melyek hevesség, élesség és megsemmisitő kíméletlenség tekintetében Cislajtánia parlamentáris életében páratlanok voltak, mind a felső-, mind az alsóházban be vannak fejezve. A felsőház majdnem egyhangúlag fogadta el a kormány ellen intézett vádlevelet; az alsóházban a lengyelek, foederalisták és klerikálisok a felirat ellen szavaztak ugyan, de a vitában nem vettek részt és a túlnyomó német többség győzött. A roppant vereség és bizalmatlansági votum után az egész minisztérium bekövetkező leköszönése kétséget nem szenvedhet , mindazonáltal általánosan el van terjedve azon vélemény, hogy Potocki az új minisztériumban is helyet fog találni, miután a legszenvedélyesebb szónokok is pártkülönbség nélkül legalább őszinte törekvését és patriotikus fáradozásait többé-kevésbé elismerték. Potocki mellett, ki politikáját sentimentális modorban ugyan, de személyére és jellemére nézve némi sikerrel védelmezte, a kormány egyéb tagjai igen szomorú, sőt szánalomra méltó szerepet játszottak; a leggúnyosabb, sőt egyenesen sértő támadásokra vagy hallgattak , vagy valóban nyomorult argumentumokkal feleltek. A minisztérium valószínűleg a delegációk ülései után , melyek jövő csütörtökön nyittatnak meg Pesten, fog visszalépni, de eddig senki sem tudja, sőt nem is gyanítja még, hogy kik fogják helyettesíteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a régi centralista németek, kik annak idejében a politikai desorganisatio alapját vetették meg és jelenleg a legkeserűbb kritika képviselői, a béke, rend és őszhang helyreállítására nem lehetnek hivatva, és ha egy szerencsétlen kombinatió csakugyan ezen utakat hozná ismét a felszínre, az eddig csak dacoló elemek oly nyílt lázadásban törnének ki, hogy csak a fegyveres erőszak tarthatná őket féken. A „felirati“ szónokok nagyszerűt műveltek a romboló, sújtó és basuisztikus kritika terén, de valamely programm kifejtésével tökéletesen adósak maradtak, és sajnálkozni lehetett azon , hogy a német sympathiák ott is hangsúlyoztattak, hol csupán az osztrák álláspont bkt jogosultsággal; az ilyen politikatlan és tapintatlan eljárás mintegy önként hívja ki a szlávokat orosz sympathiájuk kinyilatkoztatására ; és hová vezethet ez az európai bonyodalmak közepette? Akinek a birodalom jövője valóban szívén fekszik, mind a németek, mind a csehek külföldi szenvelgéseit határozottan elítéli, mert csakugyan nem létezik állam a föld kerekén, melyben, mint Cislajtániában, a politikai pártok hazájukon kívül keresnék Archimedes pontját! K. L. Közlekedésünk ügyében. (W. Zs.) Valamint egy ország anyagi jólétének előmozdítása az ipar és kereskedelem fölvirágzása által remélhető, ép úgy egy város virulását leginkább eszközli saját ipari és kereskedelmi fejlődése. Az ipar és kereskedelem fejlődése és fölvirágzásához azonban legelső , hogy jó közlekedési eszközökben hiány ne legyen. Még a Bach-uralom alatt is belátta ezt az akkori mostoha kormány is, mely gondoskodott, hogy a magyar alföld, a magyar Kánaán szintén bírjon a kereskedelemre oly annyira szükséges és áldást árasztó eszközzel, a vasúttal, és ha az ige még akkor nem válhatott oly mérvben testté, mint óhajtandó lett volna, azzá válik most. Körülbelül esztendeje, hogy az alföld-fiumei vasút szeged - szabadka-zombori vonala átadatott a forgalomnak, és azóta hány ezer ember, hány város és falu érzi annak áldásos voltát . Hogy a szegedi nép és a szegedi kereskedelem is érzi azt bizonyos fokig, az tagadhatatlan ; de hogy aránylag oly mértékben nem, mint a többi kisebb városok és falvak, melyeket e vasútvonal átszel, azt is bátran állíthatjuk; mert ha szemügyre veszszük a dolgot, úgy találjuk, hogy e vasútvonal minden egyes állomásához könyebben hozzájuthatnak az utazók és bárminemű teherszállítmányok, mint a szegedihez. Horgos, Szabadka, Bajmok, Militics és Zombor mind kisebb helyek és részben csak falvak Szegedhez képest, és mégis gondoskodtak már arról , hogy az indóházaikhoz vezető út ne legyen járhatlan. És mi szegediek még mindig azon nyomorúságos helyzetben vagyunk, hogy ha az alföldi vasúton akarunk valahová utazni, csak alig-alig bírunk oda szép szóért és „jó pénzért“ kijutni. Ha pedig egy-két mázsányi terhet akar valaki ezen a vasúton valahová küldeni, akkor meg épen föl van akadva vele. A spediteurök semmi áron nem vállalják el az odaszállítást, és nem ritkán van rá eset, hogy egy kis láda áru kiszállítása az indóházhoz annyiba kerül, mint a vasúton egész Szabadkáig. Talán arra várnak az illetők, hogy majd az esőzések megszűntével jó lesz az az út is ! De hisz már több esztendejénél, mióta hasztalan várjuk, hogy az elemek megkönyörölnek rajtunk, és ennyi idő alatt lehetett volna már a bajon segíteni, hiszen az erre fordított összeg nem kidobott pénz, mert az viszszafizeti magát, ha nem közvetlen is, de közvetve azáltal, hogy a kereskedelem nem volna pangásra kényszerítve, hanem élénkülne, virágoznék. Hogy pedig annak virágzása egyik leghathatósb tényező a város anyagi jólétének előmozdításához , azt e sorok elején kimondtuk és kénytelen azt beismerni mindenki, mert az elvitázhatlan tény. De mihaszna — fogják talán mondati — tudjuk mi jól, hogy ez baj, de ha nincs rá pénzünk , Szeged sz. kir. városnak ne lenne arra pénze, ami legégetőbb szükségeihez tartozik ? Ha nincs pénz, teremteni kell. Azonban ez nem is áll, mert van pénz, hiszen már régóta van kinevezve és működik egy kövező bizottmány, és ez bizonyára azért történt, mert van amiből kövezni lehet. Miért nem működik tehát ezen bizottság?*) mert a sok égető szükség közül nem tudja, ugyebár, hogy melyik legyen az első? Nem lett volna szabad ennyire a körmünkre égni hagyni a dolgot. No de legalább csak most már erélyesen hozzá látnának. És mi égett körmünkre, ha nem az alföldi vasúthoz vezető út kiköveztetése. Ma már a szeged-vásárhelyi vonal is átadatott a forgalomnak és így kétszerte szükségessé és halaszthatlanná vált annak eszközöltetése. Lássunk tehát utána uraim ! és ne engedjük ránk háramlani azon súlyos vádat, hogy elhanyagoljuk városunk anyagi ét?. Működik ez, de úgy, hogy a tanács kegyes sanctionálása mellett a foganatosítandó követések sorából épen az áll. indóházhoz vezető utat megint kihagyta. Szeredekeinek előmozdítását. Lám, az idegenek megszégyenítenek bennünket e tekintetben, mert a vasutat építtető társulat a kötelezett határidő előtt bevégzi munkálatait és átadá a forgalomnak a szeged-vásárhelyi vonalat, s most már legközelebb Szeged és Szabadka között is naponta kétszer fog közlekedni a vonat. Mindezen elismerésre méltó munkássága e vasúti társulatnak csak úgy lehet és lesz ránk, kereskedelmünkre áldást hozó, ha mi sem maradunk hátra, ha mi is megtesszük kötelességünket saját magunkért. Reméljük is, hogy saját érdekünk és jólétünk tekintetéből, e kereskedelmünkre türhellenné vált bajon minél előbb segítve leend. Hazai ügyek. — A delegatiók ügyében a hivatalos lap vasárnapi száma a következő legfelsőbb kir. kéziratot közli: Kedves gróf Andrássy ! A folyó hó 21-re Pestre egybehívott delegátiók megnyitása folyó hó 24-kére tűzetik ki. Miről önt — folyó évi október hó 11-én kelt kéziratom kapcsában — a szükséges intézkedések megtétele végett értesítem. Kelt Bécsben , 1870. évi november hó 18-kán. Ferenc József, s. k. Andrássy, s. k. Ebből folyólag a kamara mindkét házának elnökei az alább következő értesítéseket teszik közzé: Ő császári és apostoli királyi fölsége a delegatiók megnyitását f. hó 2- re méltóztatott elhalasztani, miről az illető képviselő urakat ezennel hivatalosan értesíti Pesten, 1870 nov. 19. Somssich Pál, s. k., a képviselőház elnöke. ő császári s apostoli királyi fölsége legkegyelmesebb elhatározása folytán, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok megnyitása f. hó 2- re halasztatott, miről ezen bizottság t. tagjai elnökileg értesittetnek. Pest, 1870. nov. 19-én. A főrendiház elnöke, a Hollán Ernő honvédezredes honvédelmi államtitkárrá kinevezését tartalmazó legf. kir. kéziratot a hivatalos lap tegnapi száma közli, mely igy hangzik : Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Hollán Ernő honvédezredest, magyar honvédelmi minisztériumom államtitkárává ezennel kinevezem. Kelt Schönbruunbau, 1870. évi november 15-dikéu. Ferenc József, s. k. Gr. Andrássy Gyula, s. k. — Délszláv konferentia. A „Pr“-nek azt írják Zágrábból, hogy Sziszeken e napokban titkos délszláv értekezlet tartatott, melyen Horvát- skátország, a katonai határőrvidék , Dalmátia, Magyarország szerb kerületei és Krajna, valamint déli Sziria szlovén vidékeiről jelentek meg képviselők. A tárgyalás akörül forgott volna, hogy a szlovének miként csatlakozzanak Horvátországhoz, s a csatlakozás elvileg ugyan elfogadtatott, de a valósítás módozatai felett eltértek a nézetek, s azokat nem is lehetett megegyeztetni. Az egyik ugyanis azt akarta, hogy a szlovének a monarchia magyar államával egyesüljenek, míg a másik azt ajánlá, hogy Horvát-Tótország is Cislajtániához csatlakozzék. Ily módon egyesülés nem jött létre, de a főeszme megvan, s mint levelező hiszi, az továbbra fog megvitatni.