Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-12-14 / 149. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam.SZEGEDI HI POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Megjelent Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Évnegyedre Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre. . . 8 írt. Egész évre Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten­­Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban Gr. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas, Lafiite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. Félévre 4 frt. 2 frt. Évnegyedre 7 frt.­­ Félévre 3 frt 50 kr. 1 frt 75 kr. 149-ik szám. Szerda, december 14-én. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyíltér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási­­ 15 krajcár. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HÍRADÓ tizenharmadik évfolyamának 1871-dik évi első évnegyedére. Lapunk tizenkettedik évi pályafutá­sának végéhez közelg , a jövő évvel tizenharmadik évfolyamába lép. Tizenkét év nagy idő nálunk egy vidéki lap életében, annyira, hogy csak­nem páratlanul áll; de mi, kik e lap viszonyait majdnem keletkezése óta is­merjük, mint senki más, örömmel és bizalommal mondhatjuk el a 12-ik év végén, hogy e lap nem idősült el, nem vénült meg, sőt még előtte áll a férfi­kor szebb jövője, midőn erejét a­­ „ gutta cavat lapidem“ nyomán lassan megvetett alapon teljes mértékben lesz hivatva kifejteni. Legjobb bizonyság erre a lefolyt 1870-ik év. A folyó év 1-jétől, fölhasználva a hirlapbélyeg eltörlése által nyújtott ked­vező alkalmat, egy számmal megsza­­porítva, hetenkint háromszor adtuk ki lapunkat. Indokul erre — amit ak­kor ki is jelentettünk — az anyagok fölszaporodása szolgált, melyekkel már hetenként két számban nem birkózhat­tunk meg. És ime, egy rövid év után ma ismét ott állunk, hogy, dacára a hetenkénti rendszeres mellékleteknek és dacára annak, hogy az önzetlen szel­lemi támogatás terén szomorú közönyös­séggel találkozunk, nem azért nehéz e lapot szerkeszteni mert nem tudjuk mivel megtölteni, hanem mert az anya­gokat fáradságos munkával alig vagyunk képesek akként földolgozni, hogy csak szűk keretben is mindannak idejé­ben helyet adhassunk, ami a közlésre igényt tarthat. Tehát e lap jelen alakjában és ki­adásában már ismét kicsinynyé vált arra nézve, hogy elég önállóságot és gyor­saságot fejthessen ki a hazai, helyi és vidéki közérdekű tárgyak fölkarolásában. Vannak Szegednek derék polgárai, kik városunknak az alvidéken nagy horderejű culturmissióját fölismerve, s fölismerve azt, hogy e missió érvénye­sítésére első­sorban Szeged magyar lapja van hivatva, — belátták, érzik azt is, hogy e nagy hivatás betöltésére azon erőkifejtés, mire lapunk ez idősze­­rint képes, nem elegendő. — És ta­nácskoznak, tervezgetnek. . . . E jószándék gyors eredményének azonban egy nagy akadálya van: az, hogy az anyagi pártolás még mindig nem áll arányban e vörös kultúrai igé­nyeivel s a terjeszkedés nagy áldoza­tokkal járna, miket egyesektől nem kö­vetelhetünk. A terjeszkedésre biztos, szilárd ala­pot csak a közönség még nagyobb mérvű pártolása nyújtana; ez aztán megszerzi majd a szellemi tőkét is, melyre szük­sége leend­ő lapnak, hogy nagyobb körű feladatát is becsülettel megoldhassa. Ezért fordulunk újra lapunk régi és újabb pártolóihoz, kérvén őket, hogy a fönnebb vázolt cél tekintetéből lapunkat körükben terjeszteni s az anyagi támo­gatást tágabb körre segíteni szívesked­jenek. Uj programmot nem adunk s az eddigiek után egyéb mondanivalónk alig van , minthogy igyekezni fogunk ezután is oly lapot adni olvasóinknak, mely a helyi és vidéki érdekek tüzetes szellőztetésén kívül a hazai, politi­kai és társadalmi mozgalmak­nak is hű képét nyújtsa, s kimért te­rünk szűk keretében az ezidőszerint rop­pant fontosságú küldeményekkel is lehe­tőleg megismertesse. Különösen fölemlíthetjük, hogy a k­a­t­h. autonómia ügyét, mely e nagy kath. magyar várost oly közelről érdekli s amely iránt eddig oly közönyösség mutatkozott nálunk — önálló cikkekben fogjuk tárgyalni, mely célra egy szak­avatott, jeles toll áll rendelkezé­sünkre. T­á­r­c­á­n­k változatosságára ezután is kiváló gondot fordítunk, s ha a fel­­színen levő európai események engedik, még a jövő évnegyedben megkezdjük Chamisso „Le Illetni­cl Péter“ című ígért beszélyének közlését; heti tár­cákat ezentúl is adni fogunk. A várbeli tárgyalások most már múlhatlanul kezdeteket veendik, s mondanunk sem kell, hogy az ezekben lefolyandó rémdrámát, mint eddig, úgy ezután is élénk figyelemmel kisé­­rendjü­k, a tárgyalásokról kimerítő s gyors közléseket hozan­­unk, s etekin­­tetben intézkedtünk, hogy a pesti lapok meg ne előzhessenek bennünket. Szóval minden tőlünk telhetőt elkö­vetünk , hogy lapunk pártolóinak bizal­mát továbbra is kiérdemeljük. Szeged, 1870 dec. közepén. A szerkesztőség. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán : egész évre.......................................8 írt félévre..................................................4 „ évnegyedre . 2 „ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre.......................7 frt — kr. félvre .......................3 „ 50 „ évnegyedre .... 1 , 75 Szeged, dec. 13-án. Midőn azon ellentétes állásponto­kat fejtegettük, melyeket a magyar és osztrák delegátusok a hadi költségvetés tárgyalása és a vele kapcsolatban levő külügyi politikának szellőztetése alkal­mával elfoglaltak, azon óhajunknak ad­tunk kifejezést, hogy a magyar önérzet a német félénk óvatosság fölött győzedel­meskedjék. Ausztria-Magyarország hiva­tása és méltósága, biztosítása és függet­lensége, valamint azon természetes dics­vágyunk, hogy e kiterjedésénél és se­­gédforrásainál fogva nagyhatalmi állam az európai birodalmak concertjében ne játszék néma szerep­et, hanem oly be­folyást gyakoroljon , mely fényes múlt­jával és jelen állásával némileg arány­ban legyen , ez óhajunknak magyará­zatul szolgálhatnak. Ugyane tényezők illustrálják azon harcias szellemet is, melyet porosz felfuvalkodottság és orosz geg keltettek a magyar ember kebelé­ben, ki­lángoló hazaszeretete mellett az egész birodalom üdvét sohasem té­veszti szem elöl. És valóban, a constel­­látiók jelenleg olyanok, hogy Ausztria- Magyarországra nézve a „si vis pacem, para bellum“ elve az eshetőségek szem­pontjából irányadóvá vált és azért örö­mest és teljes meggyőződéssel állottunk delegátusaink részére, kik férfias föllé­pésük és áldozatkészségük által bebi­zonyították, hogy a nagy közös haza iránti kötelességüket fölfogják és telje­sítik. Akkor azonban még nem ismertük Kuli­n báró közös hadügyminiszter nyi­latkozatait, ki a delegatio-sülésekben a birodalmi véderő jelen állapota felöl igen meglepő és e leverő adatokat szol­gáltatott; ha ez adatokat közelebbről megvizsgáljuk, bámulat és harag fog el bennünket azon könnyelműség, frivoli­­tás és schlendrianismus fölött, melylyel a nemzetek verejtéke­ és legszentebb érdekeivel elbánnak. Azon roppant ösz­­szegek dacára, melyek évenként a bi­rodalmi véderő szervezésére, fönn- és jó­karbantartására megszavaztatnak , sere­geink a legnélkülözhetlenebb szükségletek hiányában szen­vednek és a mobilisatio kétszer­an­nyi időt venne igénybe , mint a porosznak kellett a francia empire szét­zúzására. Hallatlan! Tehát azért adjuk oda utolsó gyer­mekünket és fillérünket, hogy a vesze­delem idejében ismét blamirozzuk ma­gunkat és szégyent valljunk ? Elfelej­tettük már a lefolyt évek szomorú ta­pasztalatait és csapásait ? nem elég bő­ségesen ittuk-e meg a gyalázat és le­­alázás keserű levét? vagy egy napó­leoni gazdálkodás gyászos végleteire akarunk jutni? Tudnunk kell, hogy tu­lajdonképen miért szavazunk annyi or­­dináriumot és extraordináriumot, azért-e, hogy yachtparadék és manőverek szem­tanúi lehessünk, vagy pedig azért, hogy ellenségeink aspiratiói ellen biztosítva legyünk? Tudni akarjuk, ha vájjon luxusból táplálunk-e egy sok száz­ezer emberből álló testületet saját vé­rünkkel, vagy pedig azért, hogy annak idejében minden tekintetben kész le­gyen síkra szállani ? Sok drága vér omlott már ki és megszámlálhatlan emberélet esett ál­dozatul a lelkiismeretlen gazdálkodás és a szellemtelen szervezés átkának; akármerre fordulunk, ezer meg ezer pa­naszló szellem környékét. Mészárszékre akarjuk-e ismét vezetni testvéreinket­, rokonunkat, barátinkat? csakugyan ké­születlenül várjuk-e be az ellenséget, mely a megtámadás alkalmas pillana­tát lesi? Fölvilágosítást kívánunk, meg­nyugtatást kérünk! — Fölvilágosítást a felöl, hogy mi történik a tömérdek pénz­zel, melyet végere megfeszítéssel áldo­zunk a haza oltárára, megnyugtatást az iránt, hogy nem áldozunk-e ismét Idá­ban ? A delegációk legszentebb köteles­sége szigorúan számot kérni attól, ki nekünk felelős, mert ők a birodalomnak felelősek, amely tőlük fog számot kérni. Még egyszer fölvilágosítást kí­vánunk , megnyugtatást kérünk , és ha Kuhn báró nem képes ezekkel szol­gálni, akkor lépjen vissza és vesse ma­gát alá a kiérdemelt ítéletnek ! K. L. A delegátiók. Az osztrák delegátió ülése dec. 9-én. Elnök: Bejelenti a magyar delegátió elnökségének nuntiumát, mely jelenti, hogy a magyar bizottság a hadügyi póthitel enge­délyezése tárgyában]­ ugyanoly értelemben ho­zott határozatot, mint az osztrák. Bejelentetik a külügyminisztérium pót­­hiteljavaslata a konzuláris ügyek rendezése körül 69080 forint erejéig. A hadügyminisz­ter a hadibudget 19-ik pontjához „természet­beli élelmezés“ címe alatt egy 1.700.000 frt­­nyi pótigényleti javaslatot terjeszt be, mind­két javaslat a budgetválasztmányhoz utasít­­tatik. Banhans és Demel a hadi élel­mezési szállításoknak szabad versenyre enge­déséért kérelmező több kérvényt nyújt be. Dr. Grocholski: A költségvetési vá­lasztmány előadója jelentést tesz a közös pénzügyminisztériumnak a közös nyugdíjalapra és vámjövedékre vonatkozó költségvetése tár­gyában. A jelentés általánosságban és részle­teiben minden vita nélkül elfogadtatott. Wolf­rum választ kér egy régibb inter­­pellációjára, melyet a közös pénzügyérhez in­tézett a 80 milliónyi közös államadósságnak a cislajbhán budget passivájára való átíratása iránt. Elnök és Lónyay mint felszólalása után kimondatik, hogy az ügy a pénzügyi budget általános tárgyalásakor fog tárgyaltatni. Dr. Zyblikiewicz: Bizottsági előadó által fölolvastatnak az államszámvevőszék költ­ségvetése tárgyában tett bizottsági jelentések, melyek általánosságban és részleteikben min­den vita nélkül elfogadtatnak. Gr. Falkenheyn: Fölolvassa a költ­ségvetési bizottság jelentését, a közös köz­pontnál alkalmazottakra vonatkozó ideiglenes nyugdijnormale tárgyában. Az ideiglenes nyug­­dijnormale elfogadtatik. A háború. Szeged, dec. 12-én. Hogy a loire-i hadsereg mennyire nem veretett szét, amint azt a porosz tudósítások ismételve is hirdeték, bizonyítják az ő saját későbbi sürgönyeik, melyek, amazokat meg­hazudtolva, folyton újabb csatákról hoznak feleléseket a Loire-vonalról. Tagadhatlan , hogy e sereg vereséget szenvedett, de hogy nem bomlott föl s bá­torságát nem vesztette el, bizonyítja a ma­kacs ellenállás, melylyel az üldöző német seregeket lépten-nyomon fogadja , mely utób­biaknak minden talpalatnyi újabb tért vérrel kell megszerezni és csak lassan haladhatnak előre. A 1. hó 8-diki csatáról — melynek si­kerét a poroszok maguknak tulajdoníták — Chancy thnok azt jelenté Toursba , hogy St.-Laurenstól Beaugency-ig az összes fran­cia hadtestek résztvettek Frigyes Károly had­serege ellen, s a franciák egész nap meg­­állták helyöket s az ért hadállásukban tertek.

Next