Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-08-14 / 97. szám

Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1 fő emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Egyes szám ára 11 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. I-s. magy. hirdetési irodájában, zsibárus-utca 2 ik az. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és K­osenzweig J. hirdetési üigynökökné. Majuam. — Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések exp­isiójában ; Lipcsében Sachse­s társánál; Páriában Havas, Lafitte , Bullier és társánál 97-ik szám. Vasárnap, augusztus 14-én. 1870. Tizenkettedik évfolyam. 3 POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttéri­ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Szeged, augusztus 13-án. A weissen­burg-wörth-saarbrückeni porosz győzelmes csaták fegyverdörgésé­­nek elhangzása óta szünet állott be a véres küzdelemben, egy újabb szélcsend a kitörendő második vihar előtt, mely­nek kimenetelét és horderejét ma még be nem láthatja senki. A helyzet eközben látszólag alig változott. Olaszország előre hiresztelt actiója a francia vereség esetére nem valósult, s egyelőre Ausztria-Magyaror­­szág is megmaradt, sőt látszólag meg­erősödött semleges állásában, bár a porosz győzelmek előtt a bécsi katonai párt mind nagyobb tért foglalt, utóbb pedig a francia diplomatia nagy erőlködést fejtett ki e biztos állás meg­ingatására. Magyar és német lapok egy­hangúlag elismerik, hogy e tekintetben sokat, talán mindent, Andrássy erélyes magatartásának köszönhetünk, ki, mióta a diplomatia titkaiba be lett avatva, úgy látszik, döntő szerepet visz Bécsben. De azért helyzetünk e nyugalmas volta az esélyek kockajátékán függ most is,é­s hogy nagyon is megbízhatlan, tanúsítják az újabban fölmerült ijesztő hí­­rek Oroszország újra megindult lázas h­arckés­zü­let­eir­ől és fenyegető c­sapatösz pon­t­osítása­iról , me­lyeket a pétervári kormány titkolni igyekszik. Már­is fölmerült a hír, hogy ennek folytán Beusz eddigi poliikájában for­dulat állott volna be. Azt hírlik ugyan, hogy az orosz fenyegetés P­or­osz­ország ellen lenne intézve, melynek sikereire az orosz kolosszus féltékeny kez­dene lenni. Ennek folytán a „Hon“ ifjú politikusa még nagyobb bizalommal te­kint semleges állásunkra , mely ezáltal csak erősbödött. — Hadd üsse az orosz a poroszt — annál jobb nekünk. Boldog Optimismus. Hátha aztán az az orosz mégis nem a poroszt ütné ? Quid tunc ? Avagy oly becsületes az orosz medve, hogy nem is képzelhető rókának? Mi úgy látjuk, hogy sohasem kel­lett inkább résen lennünk, mint most. Még nem ugrottuk át az árkot, s ép azért csak aggodalmunkat fejezhetjük ki azon hit fölött, hogy honvédsere­günknek műszaki csapatokkal és esz­közökkel való ellátása ismét meghiú­sult a bécsi kormányférfiak s Kuhn közös hadügyér bizalmatlansága miatt. Vajba ez öröklött szűkkeblűség, e boszantó vakság keserűen ne boszulja meg magát! Szabadka, augusztus 12-én. A háború farnói megindultak, s hogy hol végződnek és mily eredménynyel, csak Isten tudná megmondani, nem emberi véges elme. De azért combinatio combinatiót ér ná­lunk is, s ki amily rokon- és ellenszenv-, párérdek- és hazafiság- vagy nemzetiségből indul ki, olyan a kívánsága, s innen a sok­féle vélemény és óhaj az ugyanegy haza gyer­mekei közt. Mindenesetre szomorú jelenség, hogy a hazának fiait ily válságos időben egy tábor­ban nem találjuk; pedig hogy ez így van, mutatja azon körülmény , hogy a jóhireknek nem egyformán örülünk s a rosz hirek fölött nem egyformán búsulunk. Ugyanezen jelenség győz meg arról is, hogy midőn a számos nem-magyar nemzeti­ségbeliekkel saját magyar ellenzékünk egy­­része is együtt őrül vagy busul, mi fölött mi nem örülünk, nem busulunk,­­ hogy akkor valami rothadtunk kell lenni Dániában, mert különben az ugyanegy ha a gyermekei lehet­­len, hogy egyszerre óhajtsák a porosz és francia győzelmét, valamint lehetlen is, hogy Magyarország érdekét akár az egyik, akár a másik fél győzelme egyformán kielégítse. Az érdeklett nemű magyar nemzetiségbe­liek hibás számítását azonban csak sajnálni tudjuk, midőn ezek a porosz győzelmében Ausztria-Magyarország fölbomlását s egy spe­cifikus nemzetiségüknek szomszéd-fajbeliek s nemzetek számára leendő bármily ideiglenes megmentését látják , — mert ez legalább megmagyarázható természeti ösztön, ha nem is észszerű számítás náluk ; — de a magyar ellenzék némely részének észjárását épen nem értjük, midőn szintén ezen hibás számítók seregét szaporítja, és tán csakis azért , hogy legközelebbi képzelt baját magától elhárítsa, holott nagyobbat vesz magára, midőn a haza közel és távol elleneit hozza nyakára. Tán azt hiszik, a porosz győzelem Né­metország egységét megteremtve, egyúttal Ausztria német tartományait is magához ra­gadja, s így önkénytelen helyreáll Magyaror­szág egykori különállása. A németek egysége — mi úgy véljük — egyedül magában, az egyesült magyar-osztrák monarchiára nézve is: 60 millió lakossága, és most érvényesített ereje és roppant kiter­jedésénél fogva nagyon veszélyes,­­ ha már egy Franciaországra is annak mutatta magát: miként ne lenne az hát a netán különálló Magyarországra, mely különben is csak fe­lében mondható magyar országnak ? Ám magyarázzák meg ezt a német egy­ség s a porosz győzelem szószólói, mert annyi bizonyos , hogy francia győzelem ezen veszélyeket nem foglalja magában, mi­vel távol esik tőlünk, s mivel ennélfogva az annectálásra nem gondolhat, amiben különben egy szomszéd kisebb gyöngébb államra a legnagyobb veszély foglaltatik. Midőn Angolország Hannoveréből kért és fogadott el királyt, nem volt azon veszély­nek kitéve, hogy Angolország Hannoverévi­z csatoltassék. — Miért? mivel az előbbit az utóbbitól tenger választja el, így kellett volna gondolkodni őseinknek is, midőn a mohácsi vész után király­válasz­tásra került a dolog. Nekünk is nem egy szomszéd hatalmas fejedelmet, hanem — ha már épen nem kellett saját fajunk — egy távol uralkodó dynastia tagját kellett volna meghívni a trónra, és a három század vívá­sai, dúlásai mind elmaradnak . Magyaország nem lesz kitéve a germanisatio s ezzel járó szenvedések s kölcsönös elgyöngítések egész sorozatának. Hanem, hála Istennek! e politi­kai hibás lépésből eredt viszonyok már el­múltak. A Habsburgok dinastiája nem bírja már többé a német császári koronát, hol itt tehát a veszély , hogy a nem erősebb Ausztria tartományai a magyar korona tartományait elhódíthassák, vagy épen magukba beolvaszt­hassák ? Ellenben mit várhatunk most a túlha­­talmassá lett Hohenzollern­ek gyámsága alatt egyebet, mint alárendeltséget, s később be­olvasztást, miután a német érdek kereskedése s világuralomra törekvő céljai ezt hozzák ma­gukkal ? És ha nem porosz, — akkor még roszabb — orosz uralomnak nézhetünk elője, ha az osztrák szövetségben fönn nem tarthatjuk magunkat , s mindkettőnek közvetlen szom­szédságát akarjuk-e előidézni ? Csak a rövidlátás bízik még az erős szomszéd protectiójában és maga Napoleon is most issza meg levét, hogy szomszédságá­ban erős hatalmat segített előteremteni. Thiers megjövendölte ezt és pálcát tört Napoleon politikája fölött, hogy előbb az olaszok s később ezek segítsége által Sado­­vánál a németek egységét előmozdító­­lni most aratja hibás politikája fanyar gyümölcsét! Mi is e hibát akarjuk gyámolí­­tani megoszlásunkkal? Még idő van az egyesülésre. Ne legyen hát párt a haza érdekeinek megvédésében. Egye­süljünk saját érdekeink fölfogásában; egye­süljünk abban , hogy Ausztria szövetségében megvédjük saját existentiánkat, mert a po­lyglott Ausztria érdeke egy a mienkkel, s a mi érdekünk, most inkább, mint valaha, Európa érdekével is találkozik Sokan azon nézetben vannak, hogy a győztes Poroszország Európának törvényt fog szabni. Ez csak anyiban áll, amennyiben Európa nem tudna egyesülni, mert ha egye­sül, bármily egyes hatalom engedni kénytelen. Poroszország csak azért győz, mert há­rom kellékkel bír, s ezek: jó katona, sok katona és okos vezérlet. És Franciország azért, veszt, ha veszt, mert főleg kellő számú katonasággal nem rendelkezik. Ha tehát a két előbbi tulajdonhoz Európa a kellő számú katonaságot előállítja, hol a veszély, mely a porosz hódítás következmé­nyéül tűnnék elő? Csak azok agyában, kiket a gyorsan re­pülő események itélőtehetségekben megzavar­tak; kik világraszóló események múló ha­tásait a történet lapjain nem tanulmányozták; kik a germán és román világ örökké válta­kozó mérkőzéseit Európa térségein figyelem­mel nem kisérték; kik az ezekhez járuló szláv tenger növekvő áradásaira súlyt nem fektetnek; s kik végre — az ezen nagy ele­mek tusaiban a kicsiny, de szívós magyar elem, a kitartó lengyel életnyilatkozatok moz­zanatait mibe sem veszik. De akik mindezeket figyelmökre méltat­ják , kik a pillanat hatása alatt az első be­nyomásoktól elragadtatni nem engedik magu­kat , azok nem mondanak le önmagukról, s bár csekély is számuk, odatörekszenek, hogy egyesülve a védelemben az egyérdekűekkel, külön államiságukat megmentsék, mert ebben találhatják csak föl boldogságukat. Mert miben is rejlik az államok boldog­sága ? Nem az államok nagyságában , nem a fajok egységében, hanem az államok jólrende­­zettségében, szabadságában, jóllétében, melyek kicsiny államokban s a fajok különbözősége mellett is föltalálhatók. (Lásd Belgiumot és Svájcot.) Ezen elvek szerint ítéljük meg tehát: váljon a porosz vagy f­rancia győzelem vezet-e inkább közelebb célunkhoz ? Antunovits József: bármily kimeneteli­, reájuk semmiféle haszon nem fog háramlani ; győzzön a francia, győz­­­zön a porosz — tout égal!­a declaratio, a cseh nemzet e „hit- és erkölcstana“ sem igy, sem úgy nem közeledik valósulásához Ha a francia győz — így okoskodnak — akkor Ausztria leghatalmasabb ellenfelének lesujtásából új erőt merít, szilárd positiót foglal el déli Németországban, melynek kisebb államaival szemközt túlsúlyra vergődik és nagyhatalmi érzetében sohasem lesz hajlandó arra, hogy a cseh nemzetnek concessiókat adjon. . Ha ellenben a porosz győz, a szlávok ügyei lehetőleg még roszabbul állanak, mert e győzelem okvetlenül az átalános borussifi­­catiót, a militarismus állandósítását és ezzel a szabadelvűség végképi eltemetését és a reá­c­­i­ót m­anguarálja , akkor pedig nemcsak Csehország, — de egész Ausztriának léte vagy nemléte a dualismus, a decemberi alkotmány, a lengyel resolutio és a cseh declaratióval együtt forog fönn — quod erat demonstrandum! Ez tehát az oka, hogy a csehek és lap­jaik még most­­, midőn a háború váratlan, meglepő fordulata minden kedélyt fölráz, minden szenvedélyt fölkorbácsol, midőn a ro­kon­ és ellenszenv egyaránt lázas alakot ölt, a cynismusig indifferensek és csak annál na­gyobb hévvel esnek a kormánynak, mely a birodalmi tanács lehető kiegészítése végett a cseh nemességet igyekszik meghó­dítani. A cseh nép a cseh nemességgel sohasem volt azonos — hangoztatja a cseh sajtó — és azért ez nem képviselheti azt semmiesetre ; bármennyire sikerüljön tehát a „nagy“ urakat kapacitálni, a nép sohasem fog választani, sohasem fog bemenni a „reichsrath“-ba és soha el nem fogja ismerni ennek illetékességét! Minden transactio tehát csak a declaration vezet keresztül! K. L.­ Brün­n, augusztus 11-én 1870. Múltkori levelemben igyekeztem azon ál­láspontot kifejteni, melyet a cseh nemzet az állam és annak alkotmánya ellenében elfog­lalt. Ezzel szoros kapcsolatban áll azon tel­jes közöny, melylyel a francia-porosz há­ború irányában viseltetik. Míg Ausztria minden egyéb nemzete és minden nemzet minden lapja, az ünnepélyesen kimondott semlegesség dacára is, a háborús fe­lek iránti rokon- vagy ellenszenvének hatá­rozott, olykor szenvedélyes kifejezést kölcsön­zött, ami az oly nagy horderejű, Európa tör­ténetében korszakot és fordulópontot képező eseményekkel szemközt a legtermészetesebb jelenségek egyike, addig a csehek és a lap­jaik világos ostentatióval tompa indifferen­­tismust tüntettek. Amily feltűnő e tény, oly egyszerű a magyarázata. A csehek a túlságig önző politikusok és bármily események és válságok adják elő magukat, ők csak annyiban érdeklődnek irán­tuk, amennyiben a katasztrófák a d­e­c­­­a­­ratio földjére elhintett magokat érlelik. Egy kis reflexió után szerencsésen ki­eszelték, hogy a jelen háborúból, legyen az Hazai ügyek.­ ­ A fiumei új kormányzó beig­­tatása a lehető legü­nnepélyesebben történt meg a község tanácstermében, melyet zsúfo­lásig megtöltöttek a város képviselői, hiva­talnokai, a kereskedelmi kamra s iparos tes­tületek tagjai, hölgyek s nagyszámú polgárság. A consulok mind jelen voltak. A kormányzó olaszul tartotta helyfoglaló be­zédjét, mely a legnagyobb lelkesedést keltett. Verneda pol­gármester Fiume ismert ragaszkodásának adott kifejezést. Ezután a főtemplomban ün­nepélyes mise volt, minek végeztével a kor­mányzó kihallgatást tartott a kormányzói pa­lotában. A fiumeiek ragaszkodása Magyarország iránt demonstrativ módon nyilvánult az ugyan­azon este tartott nagy fáklyásmenetnél. A Lajtán túl. A concord­atu­m megszüntetése. Ő felsége következő kéziratot bocsátott ki e tárgyban : „Kedves Stremayr miniszter! Miután 1855. november 5-diki pátensem­mel b. t. sz. alatt kihirdetett azon'' egyezmény concordatum, mely IX. Pius pápa ő szentsé­gével 1854. aug. 18-án Bécsben köttetett, a szent széknek a katholikus egyház fejének hatalom teljességére nézve tett legújabb nyi­latkozata által veszendővé vált, és ennek folytán külügyi miniszterem a szükséges lé­péseket megtette arra nézve, hogy ezen egyez­ménynek hivatalos megszüntetését a pápai széknek tudtára adja, fölszólítom önt a szük­séges intézkedések megtételére , különösen azon törvényjavaslatok előkészítésére, melyek szükségeseknek mutatkoznak arra, hogy 1855. nov. 5 diki pátensemnek a katholika egyház ügyeinek rendezését illető még érvényes sza­bályzatai az állam alaptörvényei szerint és tekintettel a történelmileg adott viszonyokra, megváltoztassanak. Bécs, 1870. jul. 30. Ferenc József, s. k. Stremayr, s, k.“

Next