Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-08-17 / 98. szám

Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek:­­Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Egyes szám ára f1 kr. asztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, csibáruis utca 2 ik­sz Mécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppe­ik A., és Rosenzweig J. hirdetési ü­gynükökné. Majuam. — Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések ezp itlójában ; Lipcsében Sachse­s társánál; Parisban Havas. Lalitte , Bullier és társánál 98-ik szám. Szerda, augusztus 17-én. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. A szegedi Lloyd magántár­­sü­rgönyei: Pária, aug. 15. A császár és a császári herceg elhagyták Hetzet és Verdimbe mentek vissza.­­ A francia hadsereg a Hősei balpart­ján kezdett átkelni, s midőn fele már túl volt a folyón, az ellenség nagy erővel támadott; négy órai heves harc után azonban nagy vesz­teséggel visszaverettek. Henry,aug. II. (Porosz for­rás.) Ha győzelmes ütközet Herz­­nél, az 1-ső és 7-dik hadtest rész­véte mellett. Strünn­, augusztus 14-én­ 1870. Most, midőn egy nagyszerű háború vá­ratlan és bámulatos esélyei az egész világot varázserővel fogva tartják és a kedélyeket és szellemeket sajátszerű­ izgatottságba hozzák, a jelen aggodalmas és rémséges szünet alatt, mely a második császárság sorsát s be nem látható események és válságok csíráját hor­dozza méhében, és nemcsak az európai diplo­mába egész feszült figyelmét és ügyességét veszi igénybe, hanem mindenkit kivétel nél­kül a hazafias kötelesség hű teljesítése és minden botrány elhárítása és kikerülésére mintegy önként buzdít és késztet— most, tehát a lehető legalkalmatlanabb idő­ben, Cislajtánia munkás­körei oly moz­galmakat idéznek elő, melyek eléggé tanú­sítják, hogy a józan ész és egy epochális korszak követeléseit vagy nem értik, vagy saját káruk és veszteségükre nem akarj­á­k érteni. Néhány nap óta Bécs és (a munkás­körök solidaritásánál fogva) egyéb városok is, tömeges tüntetéseknek színhelyei; a munká­sok nyilvános helyeken , kaszinók és csarno­kokban , sőt az utcákon összecsoportosulnak, lázító beszédeket tartanak, holmi félre,­ vagy épenséggel nem értett social-demokra­­tikus elveket hirdetnek és ünnepelnek s szokás szerint szenvedélyesen kelnek ki a tőke „uralma és zsarnoksága“ ellen. Ez idétlen demonstrátióknak hosszabb előtörténete van ; az e szellemű agitatiók már az einsenachi és más nagy munkás­gyű­­lések alkalmával kezdték magukra vonni a kormány komolyabb figyelmét. Lassalle és Schultze-Delitzsch a munkások e föltétlenül imádott istenségei, kik azonban tanaikban két ellentétes elvből indulnak ki, miután az első az állam segé­lyezését követeli , míg a másik az ön­segé­lyezést emeli érvényre, sok súrlódásokra, sőt véres verekedések és pártoskodásokra ad­tak okot, különösen Németországban. Cislaj­­tániában a bevándorolt „népboldogítók és apostolok“ által importált eszmék közt csak­hamar Lassalle elve győzött, mert hiszen sok­kal kényelmesebb az államtól várni a sült galambot, mint azt önerőnkből megszerezni. Annál feltűnőbb , hogy ugyanazon egyé­nek , kik az állam kötelességeit a munkás­­osztály irányában oly erélyesen hangsúlyozták, egyszersmind oly ferde elveket is vallottak, melyek az állam fogalmával nem férnek össze: ők nem akartak polgárok lenni, hanem csak emberek, ők nem ismertek el ha­zát, hanem csak világot! A reichsrab­ból kikerült nem épen sza­badelvű „egyesülési és gyülekezési törvény“­aegise alatt a munkások elégedetlenségüknek bőségb­en adtak kifejezést és miután Giskra egy követségükét , mely e törvény eltörlését és egy újabb demokratikus alapból ki­indulónak létesítését kívánta, kereken vissza­utasított, a forrongás szelleme új tápot nyert, és mindinkább fenyegetőbb és veszedelme­sebb­­en. A polgár­minisztérium figyelemmel kísérte ugyan a mozgalmat, de nem tett lépéseket elnyomatására; e tétlenségnek következménye az lett, hogy a munkások, míg a csendet mindenütt nyíltan zavarták meg, titok­ban a külföld munkásaival és pénzével szö­vetkeztek és a fölálló alkotmány és kormány megbuktatását komolyan tervezték. A rövid idő előtt Bécsben tárgyalt és oly terjedelmes , mint különös „munkás-per“ e merész és kalandos terv egyes mozzanatait kiderítette és a „felségsértés“ bűnében ma­rasztalt vezérek súlyos fogságra ítéltettek. A munkások, kik tehát jelenleg fantasz­tikus ugyan , de amellett intelligens vezetőik­től meg vannak fosztva , dicsvágyó, de egé­szen tehetetlen, és mint látszik, lelkiisme­retlen egyének kezeibe estek, kik oly ügyet­lenül manővííroztak, hogy a kormány végre kénytelen volt Bécsben az úgynevezett „ön­képző“­ és számos szakegylet föloszlatását elrendelni és e beszüntetéseket Cislajtánra mindazon munkás-egyleteire kiterjeszteni, me­lyek e háborús időben az oly szükséges ren­det megzavarják. E legújabb rendszabályok a munkás­kö­röket egészen kihozták sodrukból és ahelyett, hogy nyugodtan várnák be a jogos kívánal­maik kivívására alkalmas kedvező pillanatot, most, midőn egészen más, fontosabb és rop­pant horderejű kérdések megoldása forog fönn , kezdenek újra demonstrálni és bujto­­gatni. Ez esztelen eljárás által minden rokon­­szenvet és részvétet eljátszanak és a mellett, hogy a jelen körülmények közt vívmányok­ról szó sem lehet, csak a törvény egész szigorát hívják ki a legfrivolabb módon. — E szigor nem maradhat visszahatás nélkül azon férfiak sorsára sem, kik most társaikért bör­tönben siütödnek, mert föllebbezésük — rebus sic stantibus — alig fogja a kívánt eredményt kieszközölni. K. L. t . Szabadka, augusztus 14-én, Szabadka és Szeged egyesül­ve, egymást kiegészítve, arra vannak hivatva, hogy az egész alföld gyapont­­jai legyenek, hogy egyik főleg nemze­­ties kereskedése, másik politikai ma­gyar szelleménél fogva, B­á­c­s­ és B­á­­nátra h­ártyadólig hasson. Mindkettő­nek idáig ez volt szerepe, s ha nem csalódunk, a jövőben is ezen szerepü­ket folytatva, még hosszú időre adhat­nak irányt vidéküknek , mert egyik bé­nás­a, másik bácskára veti árnyékát, s ez árnyékban a haza érdekeinek nem csekély előmenetele határozódik. Csak a nemrég múltra kell vissza­tekintenünk , hogy mi volt e két város a hazára nézve? Az egyik, mint érintők, Bánátnak, a másik Bácskának volt végső örháza és kulcsa, mert idáig már el volt veszve a haza; a haza e része a lázadó szer­­bek kezében volt. S e két város telje­­sítő kötelességét: nemcsak megvédte ön­magát, hanem vissza is verte az ellen­séget; az egyik Szöregh- és Sz.­Tamás­­nál aratván dicsőséget, a másik Futak- és Kaponyánál (Szabadka alatt), melyek következménye jön , hogy a Bácska s később Bánát is nagyrészben vissza jön adva a hazának. A történet fog erről nagyobb ta­­nuságot adni; nekünk csak az a köte­lességünk, hogy jelezzük: miként a két város hivatása az, hogy erejüket egy irányban egyesítve, a jövőben is ösz­­szeműködjenek. Jelesen Szeged tiszta magyar la­kosságánál fogva hivatva van a magyar élelmesség , józanság és becsületesség példányául szolgálni, tehát le kellene arról tennie, hogy még most is a kuruc és labanc világ gyászos szellemében működjék, mert ez idő letelt, s akik még most is e szellemben buzgólkod­nak, azt tanúsítják, hogy nem fogják föl koruk szellemét s a hazának nem hasznára, hanem kárára működnek. Hiszen nem a Rákóczyak, Bethle­nek, Bocskayak időszaka ez ! — viszo­nyaink gyökeresen megváltoztak; hogyan akarják tehát a régi ellenzéki szerepet még most is folytatni? Azonban ez csak Szeged egyik kerületére szól ; a másik fölfogta hivatását s kora szelleméhez mérten beletalálja magát helyzetébe, s ahoz képest működik és cselekszik. És Szabadka mit ten, és mire van hivatva, hogy cselekedjék, ha hogy kö­telességét jól teljesíteni akarja? Sem többre, sem kevesebbre, mint­hogy értelmiségét s vagyonos osztályát kövesse; mert annyi bizonyos , hogyha ezt állandólag elhagyja — mint az utóbbi képviselőválasztásnál egyszer már el­hagyta — úgy Szabadka az ország színe előtt lejátszta szerepét, s vidékére an­­nálfogva nem fog hatással bírhatni, mert iránya teljesen hamis leend. Hisz retine irány lenne az, ha az értelmiség és vagyonos osztály egyol­­dalról, s másoldalról a nép egészen el­lenkező irányban gyakorolná befolyását; midőn ez utóbbinak vezetői nem talál­ják meg számadásukat a hazai jól fölfogott irány követésében? Bizonyára ez boldogtalan irány len­ne, s ezért nevezzük ezt hamisnak. Mind Szabadka, mind Szeged tehát hivatva van egyértelemben, egy irányban, egy célra működni, s ha mindketten teljesítik kötelességüket: édes magyar hazánknak kimondhatlan hasznára lesznek. Pl két teljesen ma­gyar irányú végpont közvetíti a rajtok túlfekvő vegyes vidékek hazafiságát, s e városokon ninak, ha a végvidékek hazafisága vapulál. Szeged és Szabadka mint a szó szoros értelmében bajtársak egyenlítik ki egymást. Zombor, Újvidék, Arad és Temesvár: e két város ügy társai gya­nánt szerepelnek, melyek magyar irá­nyukat elvesztik, ha az előbbiek h­aza­­fisága megtörik. Negyvennyolcban e két város h­a­­zafiságán törött meg az ellen­dúlása; e két város hazafisága biztosít tehát ar­ról, hogy Bácska és Bánát többsége magyar szellemű leend. Arad és Temesvár ugyanazon sze­repre hivatvák az oláhság , mint Sza­badka és Szeged a szerbség irányában. De Arad és Temesvár csak úgy tarthatják fönn magukat a magyar érdeknek, ha Szeged és Szabadka is fönnállnak. Az utóbbi városok fontossága te­hát a magyar szellem tekintetében ha­tározó, s ez vezet azon következtetésre , hogy e két város szellemétől az egész alföld magatartását is föltételezzük... Eljutottunk ime tárgyunk fő céljá­hoz, mely abban áll, hogy a két szomszéd város minél közelebbi érintkezésének legyünk szó­szólói, hogy így a kétoldal­­róli arányos s egyirányú ha­tás következtében azon befolyást gya­koroljuk , melyet anyagi és szellemi tu­lajdonaink tőlünk követelnek. De hogy ezt tehessük, okvetlen megkivántatik, hogy létező orgánumunk, a „Szegedi Híradó“ körül gyülekezve, annyi buz­­góságot fejtsünk ki, miként az a fön­tebb jelzett iránynak meg is felelhes­sen ; mert e lap van hivatva főleg a két szomszédváros érdekeinek rokonitá­­sára s az egységes irány kifejtésére, mely után a két város összemű­ködése idézendi elő azon eredményt, melytől mi az egész alföld üdvös átalakulását várjuk. Antunovits József: Az első sürgöny, mint látszik, egy nappal későbbi keletű az utóbbinál, s így talán mind a kettő való lehet. (?) E sürgönyök a lapokban is közöl­­tetnek, s az utóbbira nézve a „Corr. Bureau“, mely e sürgönyöket kiadta, azt jelenti, hogy az homályos értelmű s erre vonatkozólag tudakozódott is és azt a feleletet nyerte, hogy az a porosz fő­hadiszállásról kell. Egyelőre tehát bajos tájékozni ma­gunkat, s be kell várnunk a további, ta­lán részletes tudósításokat, melyek föl­­világositandnak az iránt: mi történt te­hát voltaképen Metznél. A Lajtán túl. * — Bécsben a munkásba vargátok f. aug. hó 11-ke óta egymást érik; e nap óta majd minden este százával, ezrével ösz­­szegyülekeznek és zavarognak a munkás­­egyletek föloszlatása miatt dühös munkások, akiket—szállongó hírek szerint — porosz izgatások is lazítanak. Már nemcsak rend­őrség, hanem a katonaság is közbelépett; a sociáldemokrata firma alatt zavargó tömeg aztán mindannyiszor szétfutott; számosan kap­tak kisebb sérüléseket, sokan pedig elfo­gattak. E zavargások következtében a bécsi rend­­őrigazgatóság most már egész komoly föllé­­lépésre készül és szigorú hirdetményt bocsá­tott ki, melyben az ily zavargásoktól óva int, a részvevőket a törvény szigorával fenyegeti, azokat pedig, akik hozzájuk netalán kíváncsi­ságból csatlakoznának , figyelmezteti, hogy a következményeket csak maguknak tulajdonít­hatják. Hasonló zavargások történtek Grácban is. — A „P. Ltd“ szerint Bécsben, dacára a helyezet komolyságának, miniszterkrízisról be­szélnek. Tagadhatlan — teszi utána nevezett lap — hogy jelenleg Beust állása megnehezült, mivel régi ellensége az ultramontan­ feudalpárt mellett még a reményeiben csalatkozott kata­­tani­ párt is, mely most leginkább akarna fe­lülkerekedni, ezeken kívül a lengyelek is el­lene vannak, kik Beustot okozzák, hogy Olasz­országot és Dániát a Franciaországgal kötendő szövetségtől eltérítette és így a lengyel re­mények válamlását megakadályoztatta. Újabban ismét fölmerült a Beust és Andrássy közt állítólag létező különbözés hite is, ezt azonban a „P. Napló“ határozot­tan alaptalannak jelenti ki, s azt mondja, hogy a két államférfi­ közt a legteljesebb harmónia uralkodik.

Next