Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-08-17 / 98. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek:Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Egyes szám ára f1 kr. asztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, csibáruis utca 2 iksz Mécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppeik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynükökné. Majuam. — Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések ezp itlójában ; Lipcsében Sachses társánál; Parisban Havas. Lalitte , Bullier és társánál 98-ik szám. Szerda, augusztus 17-én. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. A szegedi Lloyd magántársürgönyei: Pária, aug. 15. A császár és a császári herceg elhagyták Hetzet és Verdimbe mentek vissza. A francia hadsereg a Hősei balpartján kezdett átkelni, s midőn fele már túl volt a folyón, az ellenség nagy erővel támadott; négy órai heves harc után azonban nagy veszteséggel visszaverettek. Henry,aug. II. (Porosz forrás.) Ha győzelmes ütközet Herznél, az 1-ső és 7-dik hadtest részvéte mellett. Strünn, augusztus 14-én 1870. Most, midőn egy nagyszerű háború váratlan és bámulatos esélyei az egész világot varázserővel fogva tartják és a kedélyeket és szellemeket sajátszerű izgatottságba hozzák, a jelen aggodalmas és rémséges szünet alatt, mely a második császárság sorsát s be nem látható események és válságok csíráját hordozza méhében, és nemcsak az európai diplomába egész feszült figyelmét és ügyességét veszi igénybe, hanem mindenkit kivétel nélkül a hazafias kötelesség hű teljesítése és minden botrány elhárítása és kikerülésére mintegy önként buzdít és késztet— most, tehát a lehető legalkalmatlanabb időben, Cislajtánia munkáskörei oly mozgalmakat idéznek elő, melyek eléggé tanúsítják, hogy a józan ész és egy epochális korszak követeléseit vagy nem értik, vagy saját káruk és veszteségükre nem akarják érteni. Néhány nap óta Bécs és (a munkáskörök solidaritásánál fogva) egyéb városok is, tömeges tüntetéseknek színhelyei; a munkások nyilvános helyeken , kaszinók és csarnokokban , sőt az utcákon összecsoportosulnak, lázító beszédeket tartanak, holmi félre, vagy épenséggel nem értett social-demokratikus elveket hirdetnek és ünnepelnek s szokás szerint szenvedélyesen kelnek ki a tőke „uralma és zsarnoksága“ ellen. Ez idétlen demonstrátióknak hosszabb előtörténete van ; az e szellemű agitatiók már az einsenachi és más nagy munkásgyűlések alkalmával kezdték magukra vonni a kormány komolyabb figyelmét. Lassalle és Schultze-Delitzsch a munkások e föltétlenül imádott istenségei, kik azonban tanaikban két ellentétes elvből indulnak ki, miután az első az állam segélyezését követeli , míg a másik az önsegélyezést emeli érvényre, sok súrlódásokra, sőt véres verekedések és pártoskodásokra adtak okot, különösen Németországban. Cislajtániában a bevándorolt „népboldogítók és apostolok“ által importált eszmék közt csakhamar Lassalle elve győzött, mert hiszen sokkal kényelmesebb az államtól várni a sült galambot, mint azt önerőnkből megszerezni. Annál feltűnőbb , hogy ugyanazon egyének , kik az állam kötelességeit a munkásosztály irányában oly erélyesen hangsúlyozták, egyszersmind oly ferde elveket is vallottak, melyek az állam fogalmával nem férnek össze: ők nem akartak polgárok lenni, hanem csak emberek, ők nem ismertek el hazát, hanem csak világot! A reichsrabból kikerült nem épen szabadelvű „egyesülési és gyülekezési törvény“aegise alatt a munkások elégedetlenségüknek bőségben adtak kifejezést és miután Giskra egy követségükét , mely e törvény eltörlését és egy újabb demokratikus alapból kiindulónak létesítését kívánta, kereken visszautasított, a forrongás szelleme új tápot nyert, és mindinkább fenyegetőbb és veszedelmesebben. A polgárminisztérium figyelemmel kísérte ugyan a mozgalmat, de nem tett lépéseket elnyomatására; e tétlenségnek következménye az lett, hogy a munkások, míg a csendet mindenütt nyíltan zavarták meg, titokban a külföld munkásaival és pénzével szövetkeztek és a fölálló alkotmány és kormány megbuktatását komolyan tervezték. A rövid idő előtt Bécsben tárgyalt és oly terjedelmes , mint különös „munkás-per“ e merész és kalandos terv egyes mozzanatait kiderítette és a „felségsértés“ bűnében marasztalt vezérek súlyos fogságra ítéltettek. A munkások, kik tehát jelenleg fantasztikus ugyan , de amellett intelligens vezetőiktől meg vannak fosztva , dicsvágyó, de egészen tehetetlen, és mint látszik, lelkiismeretlen egyének kezeibe estek, kik oly ügyetlenül manővííroztak, hogy a kormány végre kénytelen volt Bécsben az úgynevezett „önképző“ és számos szakegylet föloszlatását elrendelni és e beszüntetéseket Cislajtánra mindazon munkás-egyleteire kiterjeszteni, melyek e háborús időben az oly szükséges rendet megzavarják. E legújabb rendszabályok a munkásköröket egészen kihozták sodrukból és ahelyett, hogy nyugodtan várnák be a jogos kívánalmaik kivívására alkalmas kedvező pillanatot, most, midőn egészen más, fontosabb és roppant horderejű kérdések megoldása forog fönn , kezdenek újra demonstrálni és bujtogatni. Ez esztelen eljárás által minden rokonszenvet és részvétet eljátszanak és a mellett, hogy a jelen körülmények közt vívmányokról szó sem lehet, csak a törvény egész szigorát hívják ki a legfrivolabb módon. — E szigor nem maradhat visszahatás nélkül azon férfiak sorsára sem, kik most társaikért börtönben siütödnek, mert föllebbezésük — rebus sic stantibus — alig fogja a kívánt eredményt kieszközölni. K. L. t . Szabadka, augusztus 14-én, Szabadka és Szeged egyesülve, egymást kiegészítve, arra vannak hivatva, hogy az egész alföld gyapontjai legyenek, hogy egyik főleg nemzeties kereskedése, másik politikai magyar szelleménél fogva, Bács és Bánátra hártyadólig hasson. Mindkettőnek idáig ez volt szerepe, s ha nem csalódunk, a jövőben is ezen szerepüket folytatva, még hosszú időre adhatnak irányt vidéküknek , mert egyik bénása, másik bácskára veti árnyékát, s ez árnyékban a haza érdekeinek nem csekély előmenetele határozódik. Csak a nemrég múltra kell visszatekintenünk , hogy mi volt e két város a hazára nézve? Az egyik, mint érintők, Bánátnak, a másik Bácskának volt végső örháza és kulcsa, mert idáig már el volt veszve a haza; a haza e része a lázadó szerbek kezében volt. S e két város teljesítő kötelességét: nemcsak megvédte önmagát, hanem vissza is verte az ellenséget; az egyik Szöregh- és Sz.Tamásnál aratván dicsőséget, a másik Futak- és Kaponyánál (Szabadka alatt), melyek következménye jön , hogy a Bácska s később Bánát is nagyrészben vissza jön adva a hazának. A történet fog erről nagyobb tanuságot adni; nekünk csak az a kötelességünk, hogy jelezzük: miként a két város hivatása az, hogy erejüket egy irányban egyesítve, a jövőben is öszszeműködjenek. Jelesen Szeged tiszta magyar lakosságánál fogva hivatva van a magyar élelmesség , józanság és becsületesség példányául szolgálni, tehát le kellene arról tennie, hogy még most is a kuruc és labanc világ gyászos szellemében működjék, mert ez idő letelt, s akik még most is e szellemben buzgólkodnak, azt tanúsítják, hogy nem fogják föl koruk szellemét s a hazának nem hasznára, hanem kárára működnek. Hiszen nem a Rákóczyak, Bethlenek, Bocskayak időszaka ez ! — viszonyaink gyökeresen megváltoztak; hogyan akarják tehát a régi ellenzéki szerepet még most is folytatni? Azonban ez csak Szeged egyik kerületére szól ; a másik fölfogta hivatását s kora szelleméhez mérten beletalálja magát helyzetébe, s ahoz képest működik és cselekszik. És Szabadka mit ten, és mire van hivatva, hogy cselekedjék, ha hogy kötelességét jól teljesíteni akarja? Sem többre, sem kevesebbre, minthogy értelmiségét s vagyonos osztályát kövesse; mert annyi bizonyos , hogyha ezt állandólag elhagyja — mint az utóbbi képviselőválasztásnál egyszer már elhagyta — úgy Szabadka az ország színe előtt lejátszta szerepét, s vidékére annálfogva nem fog hatással bírhatni, mert iránya teljesen hamis leend. Hisz retine irány lenne az, ha az értelmiség és vagyonos osztály egyoldalról, s másoldalról a nép egészen ellenkező irányban gyakorolná befolyását; midőn ez utóbbinak vezetői nem találják meg számadásukat a hazai jól fölfogott irány követésében? Bizonyára ez boldogtalan irány lenne, s ezért nevezzük ezt hamisnak. Mind Szabadka, mind Szeged tehát hivatva van egyértelemben, egy irányban, egy célra működni, s ha mindketten teljesítik kötelességüket: édes magyar hazánknak kimondhatlan hasznára lesznek. Pl két teljesen magyar irányú végpont közvetíti a rajtok túlfekvő vegyes vidékek hazafiságát, s e városokon ninak, ha a végvidékek hazafisága vapulál. Szeged és Szabadka mint a szó szoros értelmében bajtársak egyenlítik ki egymást. Zombor, Újvidék, Arad és Temesvár: e két város ügy társai gyanánt szerepelnek, melyek magyar irányukat elvesztik, ha az előbbiek hazafisága megtörik. Negyvennyolcban e két város hazafiságán törött meg az ellendúlása; e két város hazafisága biztosít tehát arról, hogy Bácska és Bánát többsége magyar szellemű leend. Arad és Temesvár ugyanazon szerepre hivatvák az oláhság , mint Szabadka és Szeged a szerbség irányában. De Arad és Temesvár csak úgy tarthatják fönn magukat a magyar érdeknek, ha Szeged és Szabadka is fönnállnak. Az utóbbi városok fontossága tehát a magyar szellem tekintetében határozó, s ez vezet azon következtetésre , hogy e két város szellemétől az egész alföld magatartását is föltételezzük... Eljutottunk ime tárgyunk fő céljához, mely abban áll, hogy a két szomszéd város minél közelebbi érintkezésének legyünk szószólói, hogy így a kétoldalróli arányos s egyirányú hatás következtében azon befolyást gyakoroljuk , melyet anyagi és szellemi tulajdonaink tőlünk követelnek. De hogy ezt tehessük, okvetlen megkivántatik, hogy létező orgánumunk, a „Szegedi Híradó“ körül gyülekezve, annyi buzgóságot fejtsünk ki, miként az a föntebb jelzett iránynak meg is felelhessen ; mert e lap van hivatva főleg a két szomszédváros érdekeinek rokonitására s az egységes irány kifejtésére, mely után a két város összeműködése idézendi elő azon eredményt, melytől mi az egész alföld üdvös átalakulását várjuk. Antunovits József: Az első sürgöny, mint látszik, egy nappal későbbi keletű az utóbbinál, s így talán mind a kettő való lehet. (?) E sürgönyök a lapokban is közöltetnek, s az utóbbira nézve a „Corr. Bureau“, mely e sürgönyöket kiadta, azt jelenti, hogy az homályos értelmű s erre vonatkozólag tudakozódott is és azt a feleletet nyerte, hogy az a porosz főhadiszállásról kell. Egyelőre tehát bajos tájékozni magunkat, s be kell várnunk a további, talán részletes tudósításokat, melyek fölvilágositandnak az iránt: mi történt tehát voltaképen Metznél. A Lajtán túl. * — Bécsben a munkásba vargátok f. aug. hó 11-ke óta egymást érik; e nap óta majd minden este százával, ezrével öszszegyülekeznek és zavarognak a munkásegyletek föloszlatása miatt dühös munkások, akiket—szállongó hírek szerint — porosz izgatások is lazítanak. Már nemcsak rendőrség, hanem a katonaság is közbelépett; a sociáldemokrata firma alatt zavargó tömeg aztán mindannyiszor szétfutott; számosan kaptak kisebb sérüléseket, sokan pedig elfogattak. E zavargások következtében a bécsi rendőrigazgatóság most már egész komoly föllélépésre készül és szigorú hirdetményt bocsátott ki, melyben az ily zavargásoktól óva int, a részvevőket a törvény szigorával fenyegeti, azokat pedig, akik hozzájuk netalán kíváncsiságból csatlakoznának , figyelmezteti, hogy a következményeket csak maguknak tulajdoníthatják. Hasonló zavargások történtek Grácban is. — A „P. Ltd“ szerint Bécsben, dacára a helyezet komolyságának, miniszterkrízisról beszélnek. Tagadhatlan — teszi utána nevezett lap — hogy jelenleg Beust állása megnehezült, mivel régi ellensége az ultramontan feudalpárt mellett még a reményeiben csalatkozott katatani párt is, mely most leginkább akarna felülkerekedni, ezeken kívül a lengyelek is ellene vannak, kik Beustot okozzák, hogy Olaszországot és Dániát a Franciaországgal kötendő szövetségtől eltérítette és így a lengyel remények válamlását megakadályoztatta. Újabban ismét fölmerült a Beust és Andrássy közt állítólag létező különbözés hite is, ezt azonban a „P. Napló“ határozottan alaptalannak jelenti ki, s azt mondja, hogy a két államférfi közt a legteljesebb harmónia uralkodik.