Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-02-22 / 23. szám

a németek bevonulnak Párisba s a német csá­szár a Mars mezőn, hol a német szabadság­­harcban őrnagyi rangját nyerte, ez alkalommal nagy hadi szemlét fog tartani. Vilmos császár Bonned­ose bibornok-érsek közbenjárására az egész szajna deparmentban kétharmadát elen­gedte a kivetett sarcnak. Helybeli újdonságok.­ ­ A hozzánk begyült adako­zásokra vonatkozólag tudatjuk a t. közön­séggel, hogy a tegnapelőtti postával ismét o. é. 330 írt 60 krt, 1 db 5 frankos aranyat, 1 db ez. frtost, 3 db ez. húszast és 2 porosz tallért bankjegyekben küldtünk föl a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez, illető helyre átszol­­gáltatás végett. Ez összegből a francia foglyok részére esik: 289 frt 40 kr, 1 db. ez. fríos és 2 porosz tallér; a francia sebesültek részére pedig: 126 frt 20 kr, 1 db arany és 3 db ez. huszas ! Végét járja már ez is, — ért­jük a farsangot, melynek kimúlása az egyedüli halálozás, amely vígan megy végbe. Midőn e sorokat írjuk, még vidám zaj tölti be a leve­gőt mindenfelé, a tánczene élénk villanyozó hagjait halljuk innen is, puran is kitörni, mely­nek szenvedélyes rhoihmusain a farsang ka­cagva, táncolva közeledik a sírja felé, s mire e sorokat olvassuk, a sir födele már bezáró­dott, a zene és jókedv zajos hullámai lesimul­tak s a csörgősipkás bohóc fáradságtól kime­rülten aluszsza a holtak álmát, csak az arcán visszamaradt mosoly tudatja, hogy még nem rég állt és élete haláláig derült, vidám volt. Most már némaság honos sírjánál s a mámor­ból ébredők ajkain többé nem a hejjehujja hang­zik, hanem: — „Hamvat! hamvat!“ — Az egész farsangra pedig, minden hosszabb után­­vizsgálódás nélkül, nálunk el lehet mondani ítélet gyanánt: „Kicsiny volt, de jó volt.“­­ A sza­ba­de­l­v­ű-k­ö­r második táncvigalma már szombaton még jobban sikerült az elsőnél is, értjük e sikert külö­nösen a látogatottságra nézve, mely valóban már nagyobb nem lehetett, mert a tágas he­lyiség minden zuga egész a fulladásig megtelt, ami természetesen nem igen volt előnyére azok­nak, kik főkép táncban akarták kielégíteni mu­latságvágyukat. A báli hangulat jellemzésére elég legyen fölemlítenünk, hogy az utolsó tánc­nak reggel 6 órakor szakadt vége. A táncvi­­galom alakját tekintve, az a megtestesült de­mokrata hit képe volt, mert Szeged lakossá­gának minden osztályát egy egészszé össze­ol­vadva láttuk benne, s ami benső örömmel töltött el bennünket, az, hogy a magyar ke­dély derült jókedve fesztelenül, szabadon nyi­latkozott anélkül, hogy holmi csárdás jelene­tek megzavarták volna a kellemes benyomást, mit az illem föntartott uralma okozott, s ame­lyet az egésznek vidám szelleme csak fokozott. Hála isten, ebből azt látjuk, hogy jó úton ha­­ladunk a valódi demokrácia terén: most már a kapatos osztály nem abban keresi a demok­ratát, hogy népszerűséghajhászatból maga is makrapipás kurjongatóvá aljasul, hanem abban, hogy a népet magához igyekszik emelni. Ezt láttuk a szabadelvü­ kör két táncvigalmában , s tekintve a sikert, nem is találunk egyéb hibát a rendezésben, csak azt, hogy­­ egy harmadikról nem beszélhetünk. No de majd esztendőre ! (k. 1) A tegnapelőtti harmadik és utolsó álarcos­ bál tulajdonképen első volt, mely e nevet megérdemli. A zsú­folásig megtelt karzaton kívül, mely a népies elemet képviselte, a páholyokban és a föld­szinten díszes közönség volt jelen, melyet szép számú maszkok folytonosan és ügyesen haran­­gokroztak. Ezek közt méltán nagy föltűnést okoztak egy igen fürge női harlekin, két fö­lötte csinos markotányosnő, egy pompásan öltözött görögpár és egy bájos háremhölgy. A dominó, a nemzeti és egyéb kosztümök is érdekesen voltak képviselve, és miután a mu­latság emeléséhez és fokozásához a rendező­ség, is járult némikép, — program­jából leg­jobban tetszettek Napoleon, Vilmos és Bis­marck forzképei — a közönség a legjobb han­gulatban volt. De csak éjfélig, mert akkor azon rend- vagy csendőri ukát bocsájtatott ki, hogy az álarcos-bálnak vége van és hogy tüstént távozzék, ki az álcát le nem teszi. Az általánosan megbotránykozott közönség erre egyes bebatt­rozó csoportokra oszlott, melyek hevesen és úgy hisszük, méltán megtámadták ezen talán a Bach-uralom korszakából átszár­mazott rendelet jogosultságát és valóban cso­dálkoznunk kell, hogy az eféle Piripócsiáda, mely különben az alkotmányilag biztosított személyes jog egyenes kijátszása, a ri­deg törvényesség szigorú színét ölti magára. A megütődött maszkok azonban nehogy valami­kép a törvény közegeivel kellemetlen érintke­zésbe jöjjenek, engedelmeskedtek és igy a jó­kedv mécsei természetesen rögtön kialudtak és a „tombola“ már a közönség részvéte nélkül ment végbe. Mi pedig tudatlanságunk sújtó ér­zetében ezennel bátrak vagyunk fölkérni a csend-, vagy rendőrségi hivatal törvénytudó­sait, hogy méltóztatnának bennünket fölvilá­gosítani és tájékozni az egyesülési jog azon cikkelye felöl, mely az álarc viselését éjfél előtt kegyesen megengedi és éjfél után szent borzadálylyal tiltja.­­ A s­z­a­ba­d e­l­v ü­­ k­ö r n­e­k Szeged város átalános s különösen az alsó vasúthoz vezető út kikövezésére vonatkozó javaslata az illető bizottmányok által egész terjedel­mében elfogadtatott, s végleges jóváhagyás végett már a legközelebbi közgyűlés elé lesz terjesztve, s reméljük, ott is elfogadva.­­ Az alsó vasúthoz vezető útra vonatkozólag már említettük a követő bizottmány megálla­podását, s pótlólag még csak azt említjük föl, hogy ide nem a rendes , hanem macada­­mizált út van tervezve s elfogadva. Nagyobb fontosságú mindenesetre, mert az egész vá­rosra kihat, a javaslat másik része, mely a városon keresztü­lmenendő vasúti szállítmá­nyok megadóztatását célozza , s melyet a jö­vedelem­szaporító­ bizottmány szintén elfoga­dásra ajánl, úgy halljuk, hogy a Lloydban aláírások folynak egy kérvényre, melyben a közgyűlést e javaslat elfogadására kérik. Ha már kereskedők, kiknek erszényét legközvet­lenebbül érinti e kérdés, mellette nyilatkoz­nak, akkor azt hiszszük, másnak ugyan nem lehet kifogása ellene, s így bizton reméljük, hogy az egész, közlekedési viszonyainkra oly roppant horderejű javaslat minden akadály nél­kül keresztülmegy a közgyűlésen is, annál­­inkább, mert elvileg már úgyis el van fogadva. A felsőbb helybenhagyást pedig nem lesz ne­héz kinyerni, csak egy kis utánjárást ne saj­náljanak ! Szeged város törvénykezési viszonyaira vonatkozólag egy nevezetes és jel­lemző adatot van alkalmunk följegyezhetni, s ez az, hogy a­z­ 1871-ik évben egész február hó 18-káig egyetlenegy új pör sem ada­tott be a törvényszékhez. Már most érdekes volna tudni e valóban ritka jelenség okát. Vájjon önmagától hagyott-e alább a magyar lakosság ismert ősrégi pörösködési hajlama, vagy az okot a törvényszék eljárás­­ban kelljen-e keresnünk? — Mi feltettük a kettős kérdést, de a feleletet átengedjük a közönségnek.­­ Két nap óta gyönyörű tavaszi időnk van, mely kicsal a szobából mindenkit, aki csak mozogni tud. Napközben a melegség egész 11 fokot ért el. E körülménynek tulaj­donítható azon nem mindennapi látvány, mely tegnap d. e. 11 óra után a Széchenyi-téren kínálkozott a szemnek. A belv. templomból jövő, többnyire nőnemű­ népség volt ez, mely a felsőváros felé haladva, a tükör-utca sarká­tól (Pfaun-ház) kezdve egész a belvárosi sé­tányig egy roppant hosszú és tömött vonalat képezett — a szemközt jövők nagy gyönyö­rűségére, kik a 10 percnyi utat fél óráig bír­ták az ár ellen megúszni.­­ Czapik János derék fiatal zene­szerzőnk „Palityi csárdás“-» közelebb kikerül sajtó alól s kapható lesz Burger és Dörner könyv- és szépmítkeresk. cég kiadá­sában. — Előre is fölhívjuk zenekedvelőink figyelmét e sikerült zenedarabra, melynek be­hízelgő dallamai az idei táncvigalmakban már köztetszést arattak.­­ U­j zeneművek. Rózsavölgyi és társa kiadásában Pesten közelebb megjelentek: „Bombardirt“ polka frangaise, Klepsch Károly­tól, zongorára. Ára 50 kr. „A 100-i­k nóta“ Németh Jánostól, zongorára. Ára 50 kr. / Lapunk egy előfizetője kér­,­dést intézett hozzánk : miféle magyar kerté­szeti szaklapot ajánlanánk neki. Miután lehet, hogy másoknak is hasznos szolgálatot teszünk vele, ezennel tudatjuk itt, hogy e­leviben a Girókuti P. Ferenc által szerkesztett s már 8 év óta fönnálló „Kertész-Gazda” című lapot jó lelkiismerettel ajánlhatjuk, mint amely számos szakférfiak szellemi támogatása mellett derekasan megfelel feladatának. Lapunk 4, 12, 14, 19, 21 és 22 számaiból visszavált néhányat kiadóhivatalunk. — A Mayer-féle fehér mell­szörp, mely kitűnő gyógyerejével általános hírnevet vívott ki s mindennemű idült köhögések, mellfájások, náthaláz, elévült rekedtség, torokbántalmak s tüdő-elnyálkásodás ellen sikerrel al­­kalmaztatik — kapható eredeti áron e lap kiadó-hivatalában. Vegyesek. ** P­a­u­­­e­r Tivadar vallás- és köz­ok­tatási miniszter 16-án d. u. 5 órakor fo­gadta a vallás- és közoktatási minisztérium tiszti személyzetét. Tanárky Gedeon államtit­kár végzi a bemutatást, kiemelvén beszéde elején, hogy közös fájdalommal találkozunk e helyen, rámutatva Eötvös magas érdemeire, kinek fénye fedezte a hiányokat, é s nyo­matékkal emlitvén föl, hogy ő Felsége ke­gyelmes kinevezése is igazolja, hogy a tudo­mány hatalom, s végre magát a tisztikart ke­gyeibe ajánlván , Pauler meghatottan, szívé­lyesen s a meggyőződés erős hangján vála­szolt. Ismeri tárcája fontosságát és terjedel­mét, az erőt, mit kíván; rámutatott ő is a fényre, melyet arra az általa is tisztelt és bámult elődjének egyénisége vetett s a tiszti­kar támogatásában, buzgalmában keresi az egyik támaszt. Kiemelte, hogy ő nem tarto­zik azok közé, kik azt hiszik, hogy a jó köz­­igazgatás még az alkotmányt is képes pótolni, de igenis ismeri annak fontosságát, s tudja hogy a jó közigazgatás mennyire képes még középszerű törvényeknek hiányait is fedezni. Ajánlja magát a tisztikar bizalmába, barát­ságába. ** Bényei Istvánt, a „Szabad Ma­gyarország“ szerkesztőjét a pesti esküdtszék f. hó 17-én­­ évi fogságra, 500 frt bírság és a költségek fizetésére ítélte 7 szóval 5 el­lenében, Kossuth Lajosnak egy, lapjában köz­zétett leveléért. Vádlott semmiségi panaszt jelentett be azon indokból, mert egy esküdt magyarul nem ért. ** Öngyilkosság a franciák iránti r­o­kon­s­z­en­v­be­n. Temesvárott a napokban Muré­nyi János és Straba Ignác fodrászsegédek pisztolylövéssel véget vetet­tek asetín­nek. A szerencsétlenek egy hát­rahagyott, s a „N. T. Ztg.“ szerkesztőjéhez címzett levélben Öngyilkosságuk egyetlen okául azt említik , hogy január 5-én egymásnak sza­vukat adták, miszerint ha a francia nemzet e háborúban legyőzetnék, ők is kötelezik ma­gukat életüknek lőpor és golyóval véget vetni. E szavakkal „Éljen Franciaország !“ e tettet szomorú következetességgel végre is hajtották. ** Zágrábból tudatják, hogy az adóbehajtások alkalmával felmerült s még hát­ralékos végrehajtási illetékeket, melyek 1869. évig 65,654 írtra növekedtek, a pénzügyőr­ség elengedte. ** Tóth Vilmos belügyminiszternek 16-án d. e. fél tiz órakor mutatta be a bel­ügyminisztérium tisztikarát Zayk Károly ál­lamtitkár, szívélyes és meleg szavakkal üdvö­zölvén őt ez uj állomáson, s magát és a tisz­tikart kegyeibe ajánlván. A miniszter szokott szívélyességgel és nyájassággal válaszolt, bi­zalmukat kikérvén s magát bizalmukba ajánlván. ** E napokban egy S. N. nevű budai háziúr egyszerre minden lakójának fölm­ondot, a fölmondás okának rövid története, hogy az agg­legény házi urnák vén cirmos macskáját egy reggel agyonütve találták a folyosón. A házi­úr valóságos vizsgálatot indított a lakók el­len, de mindenik tagadta, hogy a „bűntény“-t elkövette volna. Utoljára látván a bölcs Sala­mon , hogy más igazságot nem szolgáltathat magának, fölmondott az összes lakóknak. A házban valóságos lázadás lett a szigorú eljá­rás miatt, de a megmacskátlanított háziúr kérlelhetlen, s megtagadta a kegyelmet. ** A koronaőrség szervezését, mint az „Eor“ hallja, közelebb kezdik meg. Egy kapitány, két hadnagy, két őrmester, hat al­tiszt , mintegy ötven közemberből fog állni s ezeket kivétel nélkül kiszolgált honvédekből nevezik ki. Az egyenruhára nézve még nem történt megállapodás. ** Idegen földön porladozó vértanúink hamvainak hazaszállítása ügyé­ben szólal fel Heke Lajos a „Honi“-ban. In­dítványozza, hogy az akadémia bizottságot küldjön Konstantinápolyba s onnan Rákóczi, Zrinyi Ilona, Tököli és ha még feltalálhatók : Bercsényi, Eszterházi, Forgách, stb. hamvait és feliratos sírköveit hozassák haza. Az elha­­zandolt kőtáblák helyett más alkalmas feli­ratú kőtáblákat hagyván, Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona koporsói s kőtáblát állitassanak fel a kassai templomban, mint e célra ha­zánkban legszebb mausoleumban, azért is, mert a Rákócziak felsőmagyarországi műkö­désének középpontja Kassa volt. Bercsényi Ungvárott, a többiek az illető családoknak adatnának át. Tököli koporsója s táblája pe­dig, noha végrendeletében csak átalában fejezi ki óhaját, hogy Magyar- vagy Erdélyország valamely szabad királyi városa lutheránus templomában temettessék el, és zászló tűzes­sék fölé. Erre nézve Eperjes evangélikus temp­lomát jelöli ki Iléke, mert e városért Tököli sokat tett, s barátjai közül sokan Caraffa ál­tal itt szenvedtek mártírhalált. A zászlót Sá­rosmegye hölgyei elkészítendik. Zrinyi Ilona sírjáról pedig főrangú hölgyeink gondoskod­janak. Az indítvány a magyar nemzetnek, je­lesei iránt érzett kegyeleténél fogva, megér­demli a figyelmet. ** Az akadémia elnöki széké­nek betöltése már sokakat foglalkoztat. A „P. N.“ szerint Lónyay másodelnöknek van legtöbb kilátása rá, az ő helyébe pedig Csen­­gery Antal fogna megválasztatni. ** A kath. kongressus a „M. Á.” szerint csak március 9-én fogja első ülését tartani. ** Az uj vall. és közoktatás­­ü­gyi miniszter képviselő jelöltül léptet­­tetett fel a budai első vál. kerületben; va­sárnap tartatott e tárgyban értekezlet, mely alkalommal a miniszter jelöltsége nagy lelke­­sedéssel egyhangúlag maegállapittatott. Egy bi­zottmány küldetett ki, mely a minisztert föl­kérte a követjelöltség elfogadására. ** A m. k­i­r. pénzügyminiszté­rium f. hó 15-én kelt rendeletében a dohány­termelésre vonatkozólag azon szempontból, hogy a dohánytermelésnek minél nagyobb ki­terjedést adjon, a dohánytermelésben nagyobb mérvben részesíti különösen azon vidékeket, melyeknek talaja s egyéb idevágó viszonyai erre kiválóan alkalmasak. Ennélfogva tekintet­tel a kincstárnak nyers­anyag szükségletére és a meglévő anyagkészletekre, meghatározta az egyes területeket, melyeknek az 1871. évre dohánytermelési engedélyek adandók. Ezen táblázatban találjuk a szegedi dohánybeváltó kerületet is, melynek 4300 catastralis holdnyi területre adatik engedély, szivar, — buruót — és pipa-dohány termelésre. KÖZGAZDAÁZATI ROVAT. A sertésiiszlalásról. Arad, febr. 19. (M.) Az érdeklettek — ha ugyan ráér­nek a politika mély tanulmányozásától egye­bet is olvasni a telegrammoknál — bizonyo­san kedvvel olvasták a fővárosi lapokban közlött statisztikai adatokat a magyarhoni sertéskivitelről. Mi ennek olvasása után kutattuk a kül­földi lapokat, vajjon nem tesznek-e — szokás szerint — összehasonlításokat az itteni s külföldi sertéshizlalás eredménye között, de eddig még nem találtunk semmi ilyesmit. Ellenben akadtunk egy gazdászati tudó­sításra, mely jelenti, hogy keleti Poroszor­szágban a mezei gazdák mindinkább elisme­rik a sertéshizlalás fontosságát jövedelmezés tekintetében, és hogy részint készen vannak már, részint most alapíttatnak köztük oly társulatok, melyek egyesült erővel e gazdag jövedelmi forrást lehető legnagyobb mérvben kiaknázni akarják. És eljárásukban nemcsak azt tartják szem előtt, hogy a saját országukbeli nagy szükségletet üldözzék, hanem arról is előre gondoskodnak, hogy az angolok és franciák szükségletei üldözéséhez aránylag hozzájárul­­ássanak. A porosz mezei gazdák, részben prakti­is­»o «SoujáUtUuU áUtkl ívuurgitoUéll f TCSZÜGH viszonyaiknál fogva arra utalva lévén, céljuk elérésére mindjárt kezdetben megállapodtak abban, hogy az angolok hizlalási módját fog­ják eltulajdonítani, mint amely a legrövidebb idő alatt a legnagyobb sikerhez vezet. E célra az angol sertésfajokból a legjob­­bakat náluk meghonosítani fogják, a amellett kísérleteket fognak tenni a belföldi és szom­széd országokbeli fajták nemesítésére. Hogy szakértő embereik legyenek , kik az ügy élén becsülettel helytálljanak és si­kert biztosítsanak a vállalatnak , ügybuzgó férfiakat küldenek Angolországba, hogy­­ helyszínén tanulmányozzák a kezelést s egy­szersmind a piac mibenlétét is. Ily eljárás mellett nagy jövőt remé­lnek vállalatuk részére, ami különben könnyen megfogható dolog is. Siettünk pedig ez ügyet e tájék lakóival ismertetni azért, mert tudjuk, mily nagy mérvben szetik itt a sertéshizlalás és mily jól jövedelmez az illetőknek. Siettünk pedig másrészt azért is mert tudomásunkra esett e lapokból, hogy épen most Szegeden e szakba vágó mozgalom lé­tezik. Várjon nem volna-e célszerű, ha itt is a porosz mezei gazdákhoz hasonló társulatot alapítanának, melylyel a most átvétel végett alkudozásban lévő iparvállalat igen célszerűen egyesíthető és sokkal nagyobb mérvben kezel­hető volna ? Bécsi pénzárfolyam­ febr. 21-én 5% metalliques . 5910 Hitelintéz.részv. 252,50 Nemzeti kölcsön . 68.20London 123.65 1860-ki sorsjegy . 94,70Ezüst . 121.20 Bankrészvények . 724 —Arany . • * *581- Vízállás. Febr. 21 Szeged . 18' 11“0'' 0 fölött n 22 „ . 18' 8“ 0'“ 0n „ 20 Sziszeken . . 15' 2“ 0'' 0n „ 20 Zimonyban . 15' 1“ 0'“ 0n „ 20 Mi­trovicán . 15' 7“ 0“' 0n „ 20 N.-Beoskereken 5' 0'' 0'“ 0n „ 20 Verbászon . 4' 0“ 0'“ en Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Főmunkatárs: Lévay Ferenc.

Next