Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-22 / 23. szám
a németek bevonulnak Párisba s a német császár a Mars mezőn, hol a német szabadságharcban őrnagyi rangját nyerte, ez alkalommal nagy hadi szemlét fog tartani. Vilmos császár Bonnedose bibornok-érsek közbenjárására az egész szajna deparmentban kétharmadát elengedte a kivetett sarcnak. Helybeli újdonságok. A hozzánk begyült adakozásokra vonatkozólag tudatjuk a t. közönséggel, hogy a tegnapelőtti postával ismét o. é. 330 írt 60 krt, 1 db 5 frankos aranyat, 1 db ez. frtost, 3 db ez. húszast és 2 porosz tallért bankjegyekben küldtünk föl a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez, illető helyre átszolgáltatás végett. Ez összegből a francia foglyok részére esik: 289 frt 40 kr, 1 db. ez. fríos és 2 porosz tallér; a francia sebesültek részére pedig: 126 frt 20 kr, 1 db arany és 3 db ez. huszas ! Végét járja már ez is, — értjük a farsangot, melynek kimúlása az egyedüli halálozás, amely vígan megy végbe. Midőn e sorokat írjuk, még vidám zaj tölti be a levegőt mindenfelé, a tánczene élénk villanyozó hagjait halljuk innen is, puran is kitörni, melynek szenvedélyes rhoihmusain a farsang kacagva, táncolva közeledik a sírja felé, s mire e sorokat olvassuk, a sir födele már bezáródott, a zene és jókedv zajos hullámai lesimultak s a csörgősipkás bohóc fáradságtól kimerülten aluszsza a holtak álmát, csak az arcán visszamaradt mosoly tudatja, hogy még nem rég állt és élete haláláig derült, vidám volt. Most már némaság honos sírjánál s a mámorból ébredők ajkain többé nem a hejjehujja hangzik, hanem: — „Hamvat! hamvat!“ — Az egész farsangra pedig, minden hosszabb utánvizsgálódás nélkül, nálunk el lehet mondani ítélet gyanánt: „Kicsiny volt, de jó volt.“ A szabadelvű-kör második táncvigalma már szombaton még jobban sikerült az elsőnél is, értjük e sikert különösen a látogatottságra nézve, mely valóban már nagyobb nem lehetett, mert a tágas helyiség minden zuga egész a fulladásig megtelt, ami természetesen nem igen volt előnyére azoknak, kik főkép táncban akarták kielégíteni mulatságvágyukat. A báli hangulat jellemzésére elég legyen fölemlítenünk, hogy az utolsó táncnak reggel 6 órakor szakadt vége. A táncvigalom alakját tekintve, az a megtestesült demokrata hit képe volt, mert Szeged lakosságának minden osztályát egy egészszé összeolvadva láttuk benne, s ami benső örömmel töltött el bennünket, az, hogy a magyar kedély derült jókedve fesztelenül, szabadon nyilatkozott anélkül, hogy holmi csárdás jelenetek megzavarták volna a kellemes benyomást, mit az illem föntartott uralma okozott, s amelyet az egésznek vidám szelleme csak fokozott. Hála isten, ebből azt látjuk, hogy jó úton haladunk a valódi demokrácia terén: most már a kapatos osztály nem abban keresi a demokratát, hogy népszerűséghajhászatból maga is makrapipás kurjongatóvá aljasul, hanem abban, hogy a népet magához igyekszik emelni. Ezt láttuk a szabadelvü kör két táncvigalmában , s tekintve a sikert, nem is találunk egyéb hibát a rendezésben, csak azt, hogy egy harmadikról nem beszélhetünk. No de majd esztendőre ! (k. 1) A tegnapelőtti harmadik és utolsó álarcos bál tulajdonképen első volt, mely e nevet megérdemli. A zsúfolásig megtelt karzaton kívül, mely a népies elemet képviselte, a páholyokban és a földszinten díszes közönség volt jelen, melyet szép számú maszkok folytonosan és ügyesen harangokroztak. Ezek közt méltán nagy föltűnést okoztak egy igen fürge női harlekin, két fölötte csinos markotányosnő, egy pompásan öltözött görögpár és egy bájos háremhölgy. A dominó, a nemzeti és egyéb kosztümök is érdekesen voltak képviselve, és miután a mulatság emeléséhez és fokozásához a rendezőség, is járult némikép, — programjából legjobban tetszettek Napoleon, Vilmos és Bismarck forzképei — a közönség a legjobb hangulatban volt. De csak éjfélig, mert akkor azon rend- vagy csendőri ukát bocsájtatott ki, hogy az álarcos-bálnak vége van és hogy tüstént távozzék, ki az álcát le nem teszi. Az általánosan megbotránykozott közönség erre egyes bebattrozó csoportokra oszlott, melyek hevesen és úgy hisszük, méltán megtámadták ezen talán a Bach-uralom korszakából átszármazott rendelet jogosultságát és valóban csodálkoznunk kell, hogy az eféle Piripócsiáda, mely különben az alkotmányilag biztosított személyes jog egyenes kijátszása, a rideg törvényesség szigorú színét ölti magára. A megütődött maszkok azonban nehogy valamikép a törvény közegeivel kellemetlen érintkezésbe jöjjenek, engedelmeskedtek és igy a jókedv mécsei természetesen rögtön kialudtak és a „tombola“ már a közönség részvéte nélkül ment végbe. Mi pedig tudatlanságunk sújtó érzetében ezennel bátrak vagyunk fölkérni a csend-, vagy rendőrségi hivatal törvénytudósait, hogy méltóztatnának bennünket fölvilágosítani és tájékozni az egyesülési jog azon cikkelye felöl, mely az álarc viselését éjfél előtt kegyesen megengedi és éjfél után szent borzadálylyal tiltja. A szabad elv ü kö r nek Szeged város átalános s különösen az alsó vasúthoz vezető út kikövezésére vonatkozó javaslata az illető bizottmányok által egész terjedelmében elfogadtatott, s végleges jóváhagyás végett már a legközelebbi közgyűlés elé lesz terjesztve, s reméljük, ott is elfogadva. Az alsó vasúthoz vezető útra vonatkozólag már említettük a követő bizottmány megállapodását, s pótlólag még csak azt említjük föl, hogy ide nem a rendes , hanem macadamizált út van tervezve s elfogadva. Nagyobb fontosságú mindenesetre, mert az egész városra kihat, a javaslat másik része, mely a városon keresztülmenendő vasúti szállítmányok megadóztatását célozza , s melyet a jövedelemszaporító bizottmány szintén elfogadásra ajánl, úgy halljuk, hogy a Lloydban aláírások folynak egy kérvényre, melyben a közgyűlést e javaslat elfogadására kérik. Ha már kereskedők, kiknek erszényét legközvetlenebbül érinti e kérdés, mellette nyilatkoznak, akkor azt hiszszük, másnak ugyan nem lehet kifogása ellene, s így bizton reméljük, hogy az egész, közlekedési viszonyainkra oly roppant horderejű javaslat minden akadály nélkül keresztülmegy a közgyűlésen is, annálinkább, mert elvileg már úgyis el van fogadva. A felsőbb helybenhagyást pedig nem lesz nehéz kinyerni, csak egy kis utánjárást ne sajnáljanak ! Szeged város törvénykezési viszonyaira vonatkozólag egy nevezetes és jellemző adatot van alkalmunk följegyezhetni, s ez az, hogy az 1871-ik évben egész február hó 18-káig egyetlenegy új pör sem adatott be a törvényszékhez. Már most érdekes volna tudni e valóban ritka jelenség okát. Vájjon önmagától hagyott-e alább a magyar lakosság ismert ősrégi pörösködési hajlama, vagy az okot a törvényszék eljárásban kelljen-e keresnünk? — Mi feltettük a kettős kérdést, de a feleletet átengedjük a közönségnek. Két nap óta gyönyörű tavaszi időnk van, mely kicsal a szobából mindenkit, aki csak mozogni tud. Napközben a melegség egész 11 fokot ért el. E körülménynek tulajdonítható azon nem mindennapi látvány, mely tegnap d. e. 11 óra után a Széchenyi-téren kínálkozott a szemnek. A belv. templomból jövő, többnyire nőnemű népség volt ez, mely a felsőváros felé haladva, a tükör-utca sarkától (Pfaun-ház) kezdve egész a belvárosi sétányig egy roppant hosszú és tömött vonalat képezett — a szemközt jövők nagy gyönyörűségére, kik a 10 percnyi utat fél óráig bírták az ár ellen megúszni. Czapik János derék fiatal zeneszerzőnk „Palityi csárdás“-» közelebb kikerül sajtó alól s kapható lesz Burger és Dörner könyv- és szépmítkeresk. cég kiadásában. — Előre is fölhívjuk zenekedvelőink figyelmét e sikerült zenedarabra, melynek behízelgő dallamai az idei táncvigalmakban már köztetszést arattak. Uj zeneművek. Rózsavölgyi és társa kiadásában Pesten közelebb megjelentek: „Bombardirt“ polka frangaise, Klepsch Károlytól, zongorára. Ára 50 kr. „A 100-ik nóta“ Németh Jánostól, zongorára. Ára 50 kr. / Lapunk egy előfizetője kér,dést intézett hozzánk : miféle magyar kertészeti szaklapot ajánlanánk neki. Miután lehet, hogy másoknak is hasznos szolgálatot teszünk vele, ezennel tudatjuk itt, hogy eleviben a Girókuti P. Ferenc által szerkesztett s már 8 év óta fönnálló „Kertész-Gazda” című lapot jó lelkiismerettel ajánlhatjuk, mint amely számos szakférfiak szellemi támogatása mellett derekasan megfelel feladatának. Lapunk 4, 12, 14, 19, 21 és 22 számaiból visszavált néhányat kiadóhivatalunk. — A Mayer-féle fehér mellszörp, mely kitűnő gyógyerejével általános hírnevet vívott ki s mindennemű idült köhögések, mellfájások, náthaláz, elévült rekedtség, torokbántalmak s tüdő-elnyálkásodás ellen sikerrel alkalmaztatik — kapható eredeti áron e lap kiadó-hivatalában. Vegyesek. ** Pauer Tivadar vallás- és közoktatási miniszter 16-án d. u. 5 órakor fogadta a vallás- és közoktatási minisztérium tiszti személyzetét. Tanárky Gedeon államtitkár végzi a bemutatást, kiemelvén beszéde elején, hogy közös fájdalommal találkozunk e helyen, rámutatva Eötvös magas érdemeire, kinek fénye fedezte a hiányokat, é s nyomatékkal emlitvén föl, hogy ő Felsége kegyelmes kinevezése is igazolja, hogy a tudomány hatalom, s végre magát a tisztikart kegyeibe ajánlván , Pauler meghatottan, szívélyesen s a meggyőződés erős hangján válaszolt. Ismeri tárcája fontosságát és terjedelmét, az erőt, mit kíván; rámutatott ő is a fényre, melyet arra az általa is tisztelt és bámult elődjének egyénisége vetett s a tisztikar támogatásában, buzgalmában keresi az egyik támaszt. Kiemelte, hogy ő nem tartozik azok közé, kik azt hiszik, hogy a jó közigazgatás még az alkotmányt is képes pótolni, de igenis ismeri annak fontosságát, s tudja hogy a jó közigazgatás mennyire képes még középszerű törvényeknek hiányait is fedezni. Ajánlja magát a tisztikar bizalmába, barátságába. ** Bényei Istvánt, a „Szabad Magyarország“ szerkesztőjét a pesti esküdtszék f. hó 17-én évi fogságra, 500 frt bírság és a költségek fizetésére ítélte 7 szóval 5 ellenében, Kossuth Lajosnak egy, lapjában közzétett leveléért. Vádlott semmiségi panaszt jelentett be azon indokból, mert egy esküdt magyarul nem ért. ** Öngyilkosság a franciák iránti rokonszenvben. Temesvárott a napokban Murényi János és Straba Ignác fodrászsegédek pisztolylövéssel véget vetettek asetínnek. A szerencsétlenek egy hátrahagyott, s a „N. T. Ztg.“ szerkesztőjéhez címzett levélben Öngyilkosságuk egyetlen okául azt említik , hogy január 5-én egymásnak szavukat adták, miszerint ha a francia nemzet e háborúban legyőzetnék, ők is kötelezik magukat életüknek lőpor és golyóval véget vetni. E szavakkal „Éljen Franciaország !“ e tettet szomorú következetességgel végre is hajtották. ** Zágrábból tudatják, hogy az adóbehajtások alkalmával felmerült s még hátralékos végrehajtási illetékeket, melyek 1869. évig 65,654 írtra növekedtek, a pénzügyőrség elengedte. ** Tóth Vilmos belügyminiszternek 16-án d. e. fél tiz órakor mutatta be a belügyminisztérium tisztikarát Zayk Károly államtitkár, szívélyes és meleg szavakkal üdvözölvén őt ez uj állomáson, s magát és a tisztikart kegyeibe ajánlván. A miniszter szokott szívélyességgel és nyájassággal válaszolt, bizalmukat kikérvén s magát bizalmukba ajánlván. ** E napokban egy S. N. nevű budai háziúr egyszerre minden lakójának fölmondot, a fölmondás okának rövid története, hogy az agglegény házi urnák vén cirmos macskáját egy reggel agyonütve találták a folyosón. A háziúr valóságos vizsgálatot indított a lakók ellen, de mindenik tagadta, hogy a „bűntény“-t elkövette volna. Utoljára látván a bölcs Salamon , hogy más igazságot nem szolgáltathat magának, fölmondott az összes lakóknak. A házban valóságos lázadás lett a szigorú eljárás miatt, de a megmacskátlanított háziúr kérlelhetlen, s megtagadta a kegyelmet. ** A koronaőrség szervezését, mint az „Eor“ hallja, közelebb kezdik meg. Egy kapitány, két hadnagy, két őrmester, hat altiszt , mintegy ötven közemberből fog állni s ezeket kivétel nélkül kiszolgált honvédekből nevezik ki. Az egyenruhára nézve még nem történt megállapodás. ** Idegen földön porladozó vértanúink hamvainak hazaszállítása ügyében szólal fel Heke Lajos a „Honi“-ban. Indítványozza, hogy az akadémia bizottságot küldjön Konstantinápolyba s onnan Rákóczi, Zrinyi Ilona, Tököli és ha még feltalálhatók : Bercsényi, Eszterházi, Forgách, stb. hamvait és feliratos sírköveit hozassák haza. Az elhazandolt kőtáblák helyett más alkalmas feliratú kőtáblákat hagyván, Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona koporsói s kőtáblát állitassanak fel a kassai templomban, mint e célra hazánkban legszebb mausoleumban, azért is, mert a Rákócziak felsőmagyarországi működésének középpontja Kassa volt. Bercsényi Ungvárott, a többiek az illető családoknak adatnának át. Tököli koporsója s táblája pedig, noha végrendeletében csak átalában fejezi ki óhaját, hogy Magyar- vagy Erdélyország valamely szabad királyi városa lutheránus templomában temettessék el, és zászló tűzessék fölé. Erre nézve Eperjes evangélikus templomát jelöli ki Iléke, mert e városért Tököli sokat tett, s barátjai közül sokan Caraffa által itt szenvedtek mártírhalált. A zászlót Sárosmegye hölgyei elkészítendik. Zrinyi Ilona sírjáról pedig főrangú hölgyeink gondoskodjanak. Az indítvány a magyar nemzetnek, jelesei iránt érzett kegyeleténél fogva, megérdemli a figyelmet. ** Az akadémia elnöki székének betöltése már sokakat foglalkoztat. A „P. N.“ szerint Lónyay másodelnöknek van legtöbb kilátása rá, az ő helyébe pedig Csengery Antal fogna megválasztatni. ** A kath. kongressus a „M. Á.” szerint csak március 9-én fogja első ülését tartani. ** Az uj vall. és közoktatásügyi miniszter képviselő jelöltül léptettetett fel a budai első vál. kerületben; vasárnap tartatott e tárgyban értekezlet, mely alkalommal a miniszter jelöltsége nagy lelkesedéssel egyhangúlag maegállapittatott. Egy bizottmány küldetett ki, mely a minisztert fölkérte a követjelöltség elfogadására. ** A m. kir. pénzügyminisztérium f. hó 15-én kelt rendeletében a dohánytermelésre vonatkozólag azon szempontból, hogy a dohánytermelésnek minél nagyobb kiterjedést adjon, a dohánytermelésben nagyobb mérvben részesíti különösen azon vidékeket, melyeknek talaja s egyéb idevágó viszonyai erre kiválóan alkalmasak. Ennélfogva tekintettel a kincstárnak nyersanyag szükségletére és a meglévő anyagkészletekre, meghatározta az egyes területeket, melyeknek az 1871. évre dohánytermelési engedélyek adandók. Ezen táblázatban találjuk a szegedi dohánybeváltó kerületet is, melynek 4300 catastralis holdnyi területre adatik engedély, szivar, — buruót — és pipa-dohány termelésre. KÖZGAZDAÁZATI ROVAT. A sertésiiszlalásról. Arad, febr. 19. (M.) Az érdeklettek — ha ugyan ráérnek a politika mély tanulmányozásától egyebet is olvasni a telegrammoknál — bizonyosan kedvvel olvasták a fővárosi lapokban közlött statisztikai adatokat a magyarhoni sertéskivitelről. Mi ennek olvasása után kutattuk a külföldi lapokat, vajjon nem tesznek-e — szokás szerint — összehasonlításokat az itteni s külföldi sertéshizlalás eredménye között, de eddig még nem találtunk semmi ilyesmit. Ellenben akadtunk egy gazdászati tudósításra, mely jelenti, hogy keleti Poroszországban a mezei gazdák mindinkább elismerik a sertéshizlalás fontosságát jövedelmezés tekintetében, és hogy részint készen vannak már, részint most alapíttatnak köztük oly társulatok, melyek egyesült erővel e gazdag jövedelmi forrást lehető legnagyobb mérvben kiaknázni akarják. És eljárásukban nemcsak azt tartják szem előtt, hogy a saját országukbeli nagy szükségletet üldözzék, hanem arról is előre gondoskodnak, hogy az angolok és franciák szükségletei üldözéséhez aránylag hozzájárulássanak. A porosz mezei gazdák, részben praktiis»o «SoujáUtUuU áUtkl ívuurgitoUéll f TCSZÜGH viszonyaiknál fogva arra utalva lévén, céljuk elérésére mindjárt kezdetben megállapodtak abban, hogy az angolok hizlalási módját fogják eltulajdonítani, mint amely a legrövidebb idő alatt a legnagyobb sikerhez vezet. E célra az angol sertésfajokból a legjobbakat náluk meghonosítani fogják, a amellett kísérleteket fognak tenni a belföldi és szomszéd országokbeli fajták nemesítésére. Hogy szakértő embereik legyenek , kik az ügy élén becsülettel helytálljanak és sikert biztosítsanak a vállalatnak , ügybuzgó férfiakat küldenek Angolországba, hogy helyszínén tanulmányozzák a kezelést s egyszersmind a piac mibenlétét is. Ily eljárás mellett nagy jövőt remélnek vállalatuk részére, ami különben könnyen megfogható dolog is. Siettünk pedig ez ügyet e tájék lakóival ismertetni azért, mert tudjuk, mily nagy mérvben szetik itt a sertéshizlalás és mily jól jövedelmez az illetőknek. Siettünk pedig másrészt azért is mert tudomásunkra esett e lapokból, hogy épen most Szegeden e szakba vágó mozgalom létezik. Várjon nem volna-e célszerű, ha itt is a porosz mezei gazdákhoz hasonló társulatot alapítanának, melylyel a most átvétel végett alkudozásban lévő iparvállalat igen célszerűen egyesíthető és sokkal nagyobb mérvben kezelhető volna ? Bécsi pénzárfolyam febr. 21-én 5% metalliques . 5910 Hitelintéz.részv. 252,50 Nemzeti kölcsön . 68.20London 123.65 1860-ki sorsjegy . 94,70Ezüst . 121.20 Bankrészvények . 724 —Arany . • * *581- Vízállás. Febr. 21 Szeged . 18' 11“0'' 0 fölött n 22 „ . 18' 8“ 0'“ 0n „ 20 Sziszeken . . 15' 2“ 0'' 0n „ 20 Zimonyban . 15' 1“ 0'“ 0n „ 20 Mitrovicán . 15' 7“ 0“' 0n „ 20 N.-Beoskereken 5' 0'' 0'“ 0n „ 20 Verbászon . 4' 0“ 0'“ en Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Főmunkatárs: Lévay Ferenc.