Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-03 / 27. szám

sem talált, és pedig azon elemi oknál fogva, mert a polgárság vagy egyik, vagy másik párthoz tartozván, meggyőződéséből nem en­gedte magát kivezettetni, sőt egy konok jobbpárti azt merte állítani, hogy a mondot­tak után biztosan hiszi, mikép Árpád urnák sérójában *) legalább is egy quintli zabkorpa dominál a rázió fölött. Árpád úr nemcsak jeles szónoki tehet­ségének, hanem bekezttségének is szép bi­zonyítványát adta, midőn a helybeli kisded­óvodára 200, iskolai célokra pedig 4000 irtot ajánlott — szóval. (Unde ?) Erre egy balpárti azt kérdi: hol a kincs? Nincs. Micsoda? nincs? ki meri azt állítani, hogy nincs? azért, hogy ő maga is Nincs(csík) ? hát nem ő maga ulondta-e? — pedig csak nem mon­daná, ha igaz nem volna — T. J. földbirto­kosnak, hogy minden ingó és ingatlan va­gyonát (csak vagy 150 ezer frt) készpénzzel kifizeti. Persze, mi egy egyis falusiak ezt el is hiszszü­k. — Hát a pesti ismerősök elhi­­szik-e ? Az előadottak után — mely nagyon hal­vány vázlata Ozorai úr ó-kanizsai szereplésé­nek — az­ olvasó közönségre bízzuk: ítélje meg, várjon e honmentő Árpádnak — mint képviselőnek — van-e helye a törvényhozás mezején? Mi pedig, az ó-kam­izsai kerületnek választói, ünnepélyesen tiltakozunk azon el­terjesztett hit ellen, mintha közöttünk oly elmebeteg választó találkozhatnék, ki Ozorai Nincsics Tóbiás Árpád urat fölléptetni, vagy meg választatni óhajtaná. Ki­­s, Franciaország, Szeged, mire. 2-án. Most már leplezetlenül állnak előttünk azon föltételek, mely alapján a békepraesimi­­narek megállapittattak. A császár ugyanis a bajor királynak tudtára adta e föltételeket s eme távirati értesítés deríte föl a békeegyez­ményt, mely a következőkből áll: Egész El­­szász és Német-Lotharingia átadása Metztzel, Elszászból csak Belfort hagyódik meg Fran­ciaországnak ; 5 milliárd hadi kárpótlás ; s míg az összeg ki nem les fizetve, addig Franciaország egyes részei megszállva tar­tatnak. A Párisba való bevonulás most már két­­ségbevonhatlanul bizonyos, sőt egy bordeauxi távirat szerint már e hó 1-én bevonult egy 40,000 főból álló csapat. Berlini és londoni táviratok még előbbre, február 29-ére tették a bevonulás megkezdését, s hogy ez avenue de neuilly és pont du jou-n keresztül törté­­nendik. A francia nemzet megrendülve fogadta a föltételeket a bármint óhajtja is a békét, elviselhetlennek tartja azokat, mint a legyő­zötteknek legnagyobb megalázását. A „Liece“ követeli, hogy utasí­tasa­n vissza a béke. A nemzetgyűlésben pedig a szélsőbal határozot­tan tiltakozik az ily alapon kötendő béke ellen. Victor Hugo, Louis Blanc és 30 más köztársaság-párti képviselő proklamátiót bo­csátott ki, mely minden szerződést és ple­­biscitumot, melyek területátengedéssel járnak, semmisnek nyilvánít . Elszász és Lothringen lakóinak ígéretet tesz , hogy e területeket örökké vissza fogja követelni. A nemzetgyűlés többsége tartózkodik a békefeltételek felől véleményt nyilvánítani, míg azok elébe lesznek terjesztve.­­ Az előterjesztés pedig 28-án megtörtént; a kö­zelebbi órák tehát értesítést fognak hozni az európai fontosságú kérdés mikénti eldöntése felöl. A fegyverszünet március 12-ig meghosz­­szabbittatott, 3 napi esőleges felmondás álla­píttatott meg a netaláni ellenségeskedések megkezdése előtt. Legújabbak, Bordeauxból március 1-ről kelve , csak­ugyan jött sürgöny, mely a békepraelimina­­roknak a nemzetgyűlés elé terjesztéséről tu­dósít. A nemzetgyűlés február 28-án összeül­vén, a kormány a föltételeket a következő törvényjavaslatba foglalva teszi a ház asz­talára : A nemzetgyűlés engedve a kényszerűség­nek — melyért azonban nem vállalja magára a felelősséget — 1871. febr. 26-án Versail­­lesban a következő békeelőzményeket irta alá : 1. Lotharingia egy ötödrészénél Metz és Thionvillel és Elszásznak Belfort nélküli át­engedése. 2. Öt milliárd frank hadikárpótlás , mely összegből egy milliárd 1871-ben, a hátralék pedig három további év alatt fizetendő le. 3. Az ellenség által elfoglalt részek ki­ürítése a szerződéseit jóváhagyása után kez­dődik meg; a német csapatok legott kiürítik Páris belsejét és a nyugati departementokat, míg a kelet departementok kiürítése a hadi* '} »Sóró* cigány szó, magyarul tökfal, kárpótlás fizetésének arányához képest foko­zatosan történik. 4. A hátralékos összeg a szerződés jó­váhagyásától számítva 5 százalékkal kama­tozta­tik. 5. A német csapatok tartózkodni fognak minden sarcolástól s Franciaország költségén tartatnak fönn. 6. A bekebelezett részek lakosainak ha­táridő engedtetik a nemzetiség megválasztására. 7. A hadifoglyok haladéktalanul kiszol­gáltatnak. 8. A végleges béketárgyalások Brüsszel­ben történnek. 9. Az elfoglalt departementek közigazga­tása német csapatfőnökök parancsnoksága alatt francia hivatalnokokra bizatik. A szerződés után Barthelemy felolvassa a németek Párisba vonulására vonatkozó ok­mányt. Több szónok ellenzése dacára a békefel­­tételek sürgős tárgyalása elfogadtatott. Holnap délben nyilvános ülés. Versailles, márc. 1. A 11. hadtest (hesseni és nasszaui) ma délelőtt mint első csapat kibontott zászlóval és zeneszóval tel­jes hadifegyverzetben vonult be Párisba. Helybeli újdonságok.­ ­ A jövő vasárnapi közgyű­lés napirendjére következő tárgyak vannak kitűzve: 1. Kerner Pál belügyminiszter le­mondása. 2. Tóth Vilmos körrendelete, a bel­ügyminiszteri tárca átvételéről. 3. Dr. Pauler Tivadar körrendelete, a vallás-­s közoktatásügy miniszteri tárca átvételéről. 4. Belügyminisz­teri rendelet a név szerinti szavazás tárgyá­ban. 5. Belügyminiszteri rendelet, a kántor­­bérmérési díj elengedéséért folyamodó Balogh Mihály kérelme tárgyában. 6. A törvényszéki kimutatások fölötti közgyűlési intézkedést nem helyeslő belügyminiszteri rendelet. 7. Bizott­mányi javaslatok: az iskolai alap ki­jelölése, — a Klauzál-féle házsor előtti tel­kek eladatása, — a városon keresztül szál­lított terhek meg­vámol­tatása, — az alföld­fiumei vasúthoz vezető út kiköveztetése , — a legelődij fölemelése, — a hidvámfizetési kö­telezettség átalánositása, — a közköltség-elő­irányzat készítése, — a vedresházi tiszai ka­nyarulatnak halastóvá átalakítása, — a sztd­­leszi képezdék fölállítása, — a kórházi ápoló személyzetnek egy férfi- és egy nőápolóval szaporítása, — a városi tisztviselők és szol­gák fizetésének fölemelése, — a város terü­letén több avarban fölhalmozva lev­ő épületfa- és zsindelykészletek elhelyezése, — a hattyasi faiskolában egy kertészlegény alkalmazása, — a temetkezési szabályok meghatározása, — a bérlő gazdáknak a bérlemény hiányai pótlása iránti kérelme tárgyában. 8. Jelentenek: a magánosok telkein keszitendő vizeresztő­­csatornák szabályozása, — Uj-Szeged község­nek vásártér kiadatása iránti kérelme, a va­dászat tilalmazása, — a III. mérnöki állomás helyett utibiztos alkalmazása, — több és küü­­lönböző pénztári számadásokra keletkezett ne­hézmények fölötti döntvény-javaslatok , a tá­­pai utca és vargák utcája között levő tavak feitöltése, — a fogyasztási adóilleték-hátra­­lékok beszerzése, — Kátay Rozália özvegy Körösi Pálné nyugdíjazása, — az 1848—9-ik évi jegyzőkönyvek némely részének olvashat­­lanná tétele, — Daróczy Pál elleni panaszok vizsgálatának eredménye, — az alsóvárosi fazekas-hegyben levő köztérség eladása, — Batzi Endre tanyai tanitó megjutalmazása, — a hattyasi bérlő-gazdák békneengedési kérelme tárgya van. 9. Az izraelita hitközség és Manns­­berger Jakab színigazgató köszönete. 10. Fröh­lich Ferenc kórházgondnok, Molnár János és több adóvégrehajtó fizetésjavítási kérelme. 11. Ajánlat a vízvezeték megvétele iránt. 12. Kör­levél a katonai fölszerelési iparág decentrali­­satioja iránt. / Színházi hírek. Holnap (szomba­ton) »Toto“, Offenbachnak itt még nem ada­tott uj víg operette-je kerül színre, Kapon­­iai jutalomjátékául. — Vasárnap szin­tén bérletszünetben »Troppmann János, vagy a pantiui (még hozzá tehetnék a karzati kö­zönség kedvéért:, iszonyú és rettenetes) gyil­kosság“. Ez is új darab, melyet az igazgató úr nyilván a vasárnapi közönség kedvéért hozatott meg; óhajtjuk, hogy tanulnia is le­hessen belőle valamit. — Jövő hét elején, kedden, Rákosi Szidónia k. a., a nem­zeti szinhaz tagja kezdi meg vendégszereplé­sét, a „Lowoodi árvává!“. A kisasszony a szini tanoda növendéke, kinek több jelentékeny sze­repben történt föllépését a pesti kritika ked­­vezőleg és buzdítólag fogadta. Érdekkel né­zünk tehát szereplése elé, s az igazgató úr helyesen lett, hogy megnyerése altal végre valahára egy kis változatosságot is szerzett kö­zönségünknek, mely már méltán igényt tartha­tott reá.­­ A honvédtisztekké városunk fiai közül kinevezetteket csonkán közlöttü­k lapnak múlt vasárnapi számában, mely elnézésből eredt hiányt ezennel pótoljuk, fölemlítvén hogy László Gyula földiák a szabadságolt ál­lományba szintén hadnagynak neveztetett ki.­­ Az újoncozás már több nap óta folyik városunkban, amit kívül utcáinkon a virágos kalapok, benn a városházát­ pedig az anyák szokásos jajveszéklése jelez; egy­­némelyik anyóka oly kétségbeesett jajgatást visz véghez, mintha édes magzatkáját leg­alább is temetőbe vinnék. Az ujoncozás fo­lyamatát és eredményét közelebb közlendjük.­­ Klopán József, a Schönfeld-féle rablógyilkosság főtettese tehát csakugyan megkerült, és pedig onnan, ahova lapunk tudósítója utalt. Illetékes helyről értesülünk ugyanis, hogy a kir. biztosság megkeresése folytán a lipótvári fegyintézet igazgatóságát­ól megjött a válasz, mely tudatja, hogy a neve­zett gonosztevő 1867. jun. 17-iktől ott van bebörtönözve s még másfél éve van hátra. A megküldött személyleirás szerint 36 éves, pri­­vigyei születésű sat, ami már magában elég a személy­azonosság igazolására ; de másolat­ban megküldetett ítélete is, melyben megvan említve, hogy az illető mint szökevény katona büntetve s rablógyilkossági büpbe­n gyanúsítva volt, ami e testete­tben minden két­séget eloszlat. A nemezis tehát a borzasztó bűntényért kérlelhetlenül teljesíteni fogja bo­­szuló működését.­­ Szerencsétlenség. Mióta a bib­lia szerint Noé ősapánkat először érte a szé­gyen a bor mértéktelen élvezete miatt, azóta megszámlálhatatlan sorozatot képez azon ki­­sebb-nagyobb szerencsétlenség, melyet a bor idézett elő. A napokban is történt nálunk egy szomorú eset, mely e jegyzékbe soroz­ható. Egy Nagy Márton nevű rókusi lakos, napszámos ugyanis részegen hazamenvén, ittas emberek gonosz szokása szerint elkezdett ott­hon garázdálkodni, belekötött a feleségébe s azt elkergette a háztól, ki aztán valamelyik szomszédban keresett menedéket. Az ember magára maradván, bölcsőbeli gyermekét ma­gához ágyába vette, s maga is lefeküdt, de még tovább akarván pipázni, rágyújtott. Az égő gyufát pedig beledobta az ágya mellett levő üres bölcsőbe, melynek nedves szalmája tüzet fogott. A bor aztán csakhamar elnyomta s elaludt, hogy gyermekével együtt soha se ébredjen fel többé. A nedves szék ugyanis nem bírván lángra kapni, gőzzel árasztotta el a szobát, s apa és kisdede reggel halva találtattak ágyukban.­­­ A belvárosi tiszapart folya­matba tett feltöltési munkálata ellen, mint halljuk, tegnapelőtt a gőzhajózási társulat igazgatósága is adott be egy memorandumot a városhoz. (B o k a l d e t e 11.) A f. évi febr. 27-iki tanácsülésben elhatároztatott, hogy a vár mel­lett alkalmazott vízhúzó­ gép onnan elvites­sék és az újszegedi városi közlegelőket, vala­mint a népkertet és magán földeket elborító víz leszivattyúzására alkalmaztassák. — Mi indíthatta a városi tanácsot ezen határozat ho­zatalára akkor, midőn a felső városnak a Ti­sza felé eső részeiben a közlekedés a­­z ál­tal még mindig magszakitva van s a házak csaknem vízben állva az összerogyás veszélyé­nek kitéve vannak, megfoghatatlan, mert hogy az intézkedés magánérdekből történt volna, nem mondható, miután a határozathozó urak közül az ottani viz által alig kettő van érde­kelve, s így e sérelmes határozat csakis a vi­szonyok téves fölfogásából származhatott.­­ Mert alig képzelhető, hogy az Újszegeden mint­egy 600 holdnyi területen átalában másfél láb­­nyi magasságra felnőtt víz egyedül az esőnek és hóolvadásnak volna eredménye és ahhoz a fakadó, a föld árja által előidézett víz nem járulna; valamint nem hihető az sem, hogy azon nagymennyiségű vizet az oda rendelt kisebb géppel ki lehessen szivattyúzni; miután mindaddig, míg a Tisza és Maros vize 17 láb magasság körül áll, a külső víz nyomása oly erős fog lenni, hogy a kiszivattyúzott víz helyett ugyanannyi tolul ismét elő, ha csak azon eset be nem következik, hogy az említett folyók vi­zei még vagy három lábbal lejjebb nem szál­lanak, ami néhány nap alatt is megtörténhe­tik, de az esben fölösleges a szivattyúzás, mi­után akkor a vizet csatornákon hamarabb s csaknem minden költség nélkül le lehet eresz­teni.­­ De ha a szivattyúzástól eredmény várható lenne is, még akkor sem indokolható azon intézkedés, hogy a sikeresen működő gép, még mielőtt a víz okozta veszély a város terü­letén egészen elhárítva nincs, onnan elvites­sék, annál inkább is, miután a városnak a megrendelt nagyobbszerű saját gépe útban van, s ez egyenesen kevesebb költséggel odaszál­lítható lenne,­­ ha azon körülmény figye­lembe nem vétetik is, hogy az átszállítandó tetemes napidíj mellett kibérelt gép a vizen és a töltéseken leendő átszállítás alkalmával könnyen megsérülhetne, mi tetemes kártérítést vonna maga után, továbbá, hogy a gép fölállí­tására több napi előkészület szükséges, mely idő alatt a víz is leszállást, s ekkorra, mint mondok, vagy az uj gép is itt lesz, vagy a víz is leszálllhat, s mindkét esetben céltalan dolgot és költekezést tettünk amellett, hogy a várost is megosztottuk a még mindig na­gyon szükséges szivattyúzástól. — m.— (B e k a l d e t e 11.) Szeged város földmű­velő gazdái, kik már két éve, hogy a város­tól elszigetelvék a járhatlan utak miatt, föl­­világositást szeretnének nyerni az iránt, hogy túl hátráltatja még mindig azon ut elkészíté­sét, melyre a város a közmunkaváltságból alappal is bir s mely útnak elkészittetése a közgyűlés által meg a múlt évben egyhan­gúlag elhatároztatott, a amely ut, ha legközelebb nem fogna munkába vetetni, ez évben már fánkat sem lenne venítethető, s így a köz­gyűlés ezen üdvös határozata minden alapos ok nélkül esodaziatnek , mely mulasztás által nemcsak hogy terményeiket ertekesiteni nem kepesek, de adójuk fizetésében is, a városba be nem josietven, hátraltatnak.­­ A szinnazi pénztárt már ezelőtt pár hónappal fellőnék egy ejjel; a tolvaj pénzt nem tálai van, két napatot vin el, melyen most megkerültek — a zsibvasaron, a ezekről rájut.ek a tolvajra is egy színházi azolga-au­­nauc szemelyesen, aki a mar emoi etiopjdt KuiCaCsai hatott le a penztár-szobába. —­ Min- Két ezuttal is nemannyira a tolvaj kilétének felfedezése, mint lunauc az az átkozott zsib­vásár érdénél, mer­t, mint számos eset után eoból is kuunt­, a tolvajsag legjobb leszke és apoloja varosuu­pau, es az is lesz, míg a rend­őrhatóság erelyes rendszavaigomhoz nem nyúl e szemes nép megzapolazasars. De iat vájjon mikor érjük meg ezt a szent napot ? WQT Lapunk 4, 6, 6, 7, 11, 9, 12, 17 19, 26, 22. számából néhányat visszavált a kiadóhivatal. Vegyesek. ** Don Pedro, Brazília császára szán­dékozik junius vagy juliusban Bécsbe jönni a császári család látogatására, s ez alkalom­mal, hir szerint, Budapestre is le fog rándulni. ** Kinevezések. Ő felsége dr. Sa­­mássa József apát-, esztergomi kanonok- és miniszteri osztálytanácsost szepesi püspökké nevezte ki. ** A Duna megkímélte a fővárost, de az alsóbb vidékeken annál borzasztóbban pusz­tít. Pest megye solti járásában, Uszódnál és Bá­tyánál két helyen tépte szét a víz a töltést, az országút 3 helyen van elárasztva. Sárköz viz alatt van; a solti járásból több mint 5000 hold van elárasztva. — Paksnak alsó városrészé­ben egy ötnél magasabb volt a viz. A jég Ka­locsánál, Foktőnél és Várszegnél mozdulatla­nul állt még 3 nap előtt. — Baján a víz nor­mális és a víz sem hord jeget. •“Vasúti előmunkálati enge­­­dé­l­y­e­k. A közlekedési minisztérium a követ­kező vasúti előmunkálatokat adta ki legújab­ban: Windischgrau Aired hg. tábornok és ér­dektársainak egy buda-ujazónyi s egy pozsony­­nagyszombati vasútra. — Blevel A. mérnök­nek egy besztercebánya-esztergom-sz.-fehérvár , pans-kalocsa-falas-szegedi vasútra, egy székes­­­fehérvár-budai, egy halas-zombori, egy halas­­izsák-kecsksméti s egy halaa-mezőtur. szárny­vonallal. ** Uj ö­ldöklész ere két feltaláló hazánkfiáról, ki Antennában tartózko­dik, tesz említést a »Debrecen“ egy Ameri­kából érkezett magánlevél alapján. E levél több magánértesítésen kívül New-Yorkbba a lakó Antalfy Kristóf hazánkfiáról is megemlékszik, ki 1848-ban honvéd volt, s aki a modern had­viseléshez egészen új, borzasztó hatású öldök­­lőszereket talált fel, s azokat a francia kor­mánynyal közölte, mely azokat elismerő köszö­nettel fogadta. Az öldöklőszerek egyike ha­sonló az Oraini-bombához, csakhogy az puha talajon is szétpattan.­­ A másik öldöklőszer oly apró bombákból áll, melyek léghajókról löhetnek az ellenség közé s irtózatos rombo­lást visznek végbe. A harmadik neve „pán­célos szekér”, melyben nemcsak a benne ülő katonaság, hanem még az azt húzó lovak is védve vannak a golyózápor ellen. Bécsi pénzár­folyam márc.­i-év CV, metallignes . 59 20 Nefazuti kölcsön , 68 30 1860-ki sorsjegy . 95 20 Banm­ósivénye« , 725— Hitelintéi. részv. 252,80 London . . . 124,15 Ezüst .... 122,25 Arany . . . • 583 — Vízállás. Márc. 2 Szeged . . 16' 10" 6"' 0 fölött » 3 . . . 16' 9" 6"' 0 . Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Főmunkatárs: Lévay Ferenc.

Next