Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-03-12 / 31. szám
Szóló készséggel elfogadja a miniszteri leiratot. Balogh János: Nem osztja az elnök azon nézetét, mintha a közgyűlés a névszerinti szavazást azért rendelte volna el, mert a többséget meghatározni nem lehetett; erre nem kell szükségképen név szerint szavazni, hanem egyszerűen a fölállókat megolvasni. Hanem azért rendelte el, mert tudni kívánta : ki miként szavaz azon kérdésben ? Ha tehát ezt a képviselők kívánják, akkor okvetlenül jegyzőkönyvbe is kell igtatnia, mert ezt a dolog természete is így hozza magával , ő nem lát ebben semmi nehézséget, más testületek is igy járnak el, sőt kijelenti , hogy bár a piacpénz elvetése fölött is név szerint történt volna a szavazás s a nevek jegyzőkönyvbe vétettek volna, akkor némely képviselők jobban megfontolták volna a város érdekeit s talán a többség másként alakul. Ez esetben már csinos összegről rendelkezhetnek a városi közpénztár a lefolyt 4 év alatt, pedig annyi szükségeinkre ily tetemes pótadó mellett, mindenki nagyon ránk fér. (Fölkiáltások : úgy van, igaz !) Teljesítni kívánja a leiratot. Ligeti főbíró : A kérdés a szónokok által tisztáztatván, szűkebb mederbe vonult s most csak arról lehet szó: vájjon minő felelősséget kiván érteni a miniszter ? miután tehát mindkét párt erkölcsi felelősségről beszél, a leirat pedig nem írta körül a felelősség természetét, ennélfogva e tekintetben óhajtana a kormányhoz föliratot. (Elfogadjuk, szavazzunk.) Néhány közbevetett szóváltás után: Elnök kérdezi a közgyűlést, vájjon ily értelemben akar-e fölírni, hogy a miniszter erkölcsi, vagy anyagi felelősséget érzett-e? A közgyűlés ily értelemben a föliratot elfogadja. Az idő 12 óra után haladván, a közgyűlés fölosztott. Folytatása jövő vasárnap d. e. 9 órakor. II. címre (országos pénzügyi igazgatás) 1. pénzügyi igazgatóságokra és számvevőségekre 1.551,292 frt ; 2. pénzügyi felügyelőségre 70,000 frt; 3. Adóhivatalokra előirányzat 1.595,000 frt. Szólnak: Máriássy Béla, Tisza Kálmán, Kerkápoly min. , Ghyczy Kálmán , Széll K., Majoros István, Kemény Mihály és Zsedenyi. Elfogadtatik Tisza K. indítványa, mely szerint ez összeg csak ideiglenesen szavaztassék meg s az adóbehajtási reformra vonatkozó javaslat a budget-tárgyalás után tárgyalás alá vétessék. 4. a pénzügyőrségre 1.902,500 frt; 5. a horvát-szlavonországi pénzügyi törvényszékekre 7200 frt szavaztatik meg. III. cimre (állandó cataster) Péchy és Ghyczy felszólalása után 183,200 frt; a IV. cimre (selmeci bányászati és erdészeti akadémia) Keglevich gr. és Tisza László felszólalása után 81,300 főt szavaztatott meg. A fedezetben az egyenes adók, fogyasztási adók és határvám kezelési költségek észrevétel nélkül megszavaztatnak. Országgyűlés. A képviselőház ülése l márc. 8-án. Németh Albert figyelmezteti a honvédelmi minisztert, hogy Heves város főbírája az ottani tüzérség által agyonvagdaltatott, kéri az ágyutelepnek onnét elhelyezését. Széll Kálmán benyújtja a p. n. biz. jelentését több indítványok tárgyában. Ki fog nyomatni. Napirenden van a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása. Széll K. előadó olvassa a p. n. biz. jelentését. Első szól a tárgyhoz Móricz Pál és hat javaslatot terjeszt elő , mely szerint utasíttassék a kormány, hogy: 1. a kezelése alatt álló összes ingó államvagyonnak állapotáról úgy az átvétel alatt , mint azóta történt szaporodásról vagy fogyatkozásról kimerítő jelentést terjeszszen a ház elé. 2. Hogy az államhivatalok ügyrendjének , a fizetések és nyugdíjak rendszerének megállapításáról a jövő budgetig javaslatot terjeszszen a ház elé. Szól ezután Bujanovich Sándor. Simonyi Ernő nem érti okát, hogy lehet az idén 12 millióval több bevétel előirányozva; igaz, hogy a költségvetésnek van némi előnyös mozzanata, példa az államjavak jövedelmének szaporodása , de vannak észrevételei azoknak kezelése tekintetében, úgy az indirect adók felosztása körül is; az adóreformot s az indirect adónemek eltörlését sürgeti , hangsúlyozza , hogy dacára a költségvetés folytonos emelkedésének, közigazgatási, törvénykezési és közlekedési állapotaink nem javultak. Széll K. megjegyzi, hogy a jelen évi fedezet tulajdonképen csak 1 521,280 frtnyi többletet mutat föl. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter egyes megjegyzésekre teszi meg észrevételeit. — Ami a védrendszer és közigazgatás drága voltát illeti, — azt ellenvetőkkel együtt ő is látja, és szomorú kényszerűségnek jelzi, hogy a monarchia biztonságát ily drágán lehet csak fönntartani. Hogy egy vagy más részen kezelési hiány, visszaélés vagy hanyagság merül föl, az igen természetes, így van ez mindenütt a világon, de ő igyekezett a tudomására jutott ily eseteket orvosolni, a hibáknak úgy, mint a viszszaéléseknek útját állta. Az adóreformot ő is szükségesnek látja s azért hivatott egybe az enquéte, melynek működését már csak azért is bevárandónak véli, mert uj módhoz való kapkodás most nem üdvös , és a szakbizottság munkálatára alapított javaslatokat úgyis bírálat alá veszi a ház. Szólnak ezután : Stoll K., Móricz P. és a miniszter; mire Móricz P. K. javaslata a p. U. biz. áttétetik s a ház áttér a budget részletes tárgyalására. I. címre (központi igazgatás) megszavaztatik 890,700 írt. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 31-ik számához. Levelezés. Kanizsa, 1971. márc. 9-én. Nyilvános köszönet tisztelendő páter Scarronnak. Múltúm veneraude Pater Scarron I A „Darázs“ cimü élclap folyó évi febr. 26-án megjelent 6-dik számában , Magyarország Megváltója a nagy és dicső Ozorai Nincsics Tóbiás Árpád eljövetele fölötti örömében, hazafias ömlengéssel elmondott borzasztóan szép böjti prédikációjában kifejezett érdemünk fölötti részvéte és értünk való kegyes esedezése — Atyaságod iránt a leggyöngédebb hálára kötelezne bennünket, ha arra méltóknak és érdemeseknek éreznék magunkat. Leginkább meghatotta kebleinket Atyaságodnak azon páratlan jószívűsége , melyszerint számunkra a budai országos tébolyda kapujának kilátásáért alázatosan esedezni kegyeskedik , hogy ott előbb stációt tartva, fáradalmainkat kipihenve, juthassunk a mennyeknek országába. Köszönjük szépen a jóakaratot. De mint érdemetlenek, még Atyaságod hathatós közbenjárása mellett sem fogadhatjuk el a részünkre kijelölt nyugalmas helyet. Nem fogadhatjuk el, mert a nagyot, a dicsőt, a zengőt, a hőst nem fogadtuk olyan pompával, mint minőt hazánk Megváltója méltán megérdemelt volna. Nem énekeltünk zsoltárokat, nem kiáltottunk hosannát, nem mentünk elébe pálmaágakkal, és pedig azon egyszerű oknál fogva nem , mert nem találkozott Ó-Kanizsa páratlan választói között egyetlenegy szamár sem, kinek hátára ülve ünnepélyes bevonulását tarthatta volna. Nem fogadhatjuk el a még szem nem látott, fül nem hallott ékesen gyönyörűséges helyet, mert a Megváltónak egyedül honmentő tanai úgy hangzottak el közöttünk, mint a pusztában a kiáltó szavai. Ó-Kanizsa választott hitetlen népénél azért nem talált pedig követőkre , mert e sanyargatott nép nagyon is tart attól , hogy mielőtt Árpád ur által az Ígéret földére vezettethetnék , a vörösek tenger hullámaiba fog tullasztatni. Árpád urunk maga is, a hitetlenek megtérítésére áldozott kétheti fáradságos sikernélküli munkája után, messiási könyeket hullatva, eltávozása közben igy kiáltott föl : Oleum et operam perdidti ! Ezen okoknál fogva kérjük Atyaságodat: könyörögje vissza, hogy a budai országos tébolydának kapui ne nyittassanak ki az ó-kanizsai páratlan, de érdemetlen választók elött; méltasson arra nálunknál sokkal érdemesebbeket, hiszen vannak úgyis elegen, kik csupa félreértésből — egészen más helyre ültetve — innét elmellőztettek. Pax nobiscum. A hitetlenek nevében Ó-Kanizsán, 1871. márc. 9-én. Frater Vitus, terciarius. lyel jelentek meg, s ezek, valamint a többi lapok sürgetik a gyors ujraszervezkedést, hogy annál előbb boszút lehessen állani. Ma a kielégített éhfarkasok Franciaország földjéről kezdenek visszahúzódni hazájukba , (már Bismarck is Berlinben van) azalatt a franciák egymással nem tudnak máris megférni. A nemzetgyűlésből újabban Hugó Victor is kilépett, amiért Garibaldit nem igazolták. Páris külvárosai zavarognak, s véres összeütközésekről is beszéltek. Márc. 9-től Berlinből még azt távírják, hogy Belleville és Montmartre városrészek újra teljes lázadásban vannak . Brüsselből 10-ikéről azonban ezzel ellenkező távirat jött, mely egész Parisban teljes nyugodtságot jelez. A párisiak végtelenül elkeseredett hangulatát jellemzi újabban a „Times”-nek egy jelentése , mely szerint néhány visszatért német megkísérlő boltjait kinyitni , a tömeg azonban ezt meggátolta. A börzén pedig egy németül beszélő osztrák az által menekült meg, hogy kalapja mellé cédulát tűzött ezen felirattal: „osztrák.“ Kuriózumkép megemlítjük még azt a nevezetes eseményt is, hogy Napóleon kemény tiltakozást bocsátott ki a nemzetgyűlés azon határozata ellen, melylyel az ő szűrét kitette. Azt mondja, hogy a nemzetgyűlés erre nem volt följogosítva. És ez az ember még föl meri nyitni a száját! Franciaország. A voltaképen a békealkudozások (mert a francia nemzetgyűlés csak a békeelőzeti pontokat fogadta el) hír szerint e hó 10—15-ike közt kezdetnek meg Brüsselben, melyeknél állítólag Jules Favre egymaga fogja képviselni Franciaországot. Németország képviselője gyanánt Arnim grófot emlegetik, ki Rómából hivatott Versaillesbe. Az előzetes békepontok tartalmát ez alkudozások természetesen nem fogják megváltoztatni, hanem csak a kiviteli módozatokat fogják megállapítani. A „Journé des Debats“ erősen kikel azon boszúkiáltások ellen, melyek most Franciaországban mindenfelé hallhatók. A „Siécle“ és „Gironde“ ellenben márc. 26-án gyászszegély Helybeli újdonságok. Az állandó híd ügye, annyi noszogatás után végre megmozdult. Az ez ügyben kiküldött bizottmányt a közgyűlésben tett ígéretéhez képest, az elnök Réh J. polgármester úr pénteken d. e. 9 órára csakugyan öszszehívta, s az első tanácskozás szerencsésen megesett. Eredménye az , hogy két albizott mány neveztetett ki, az összeműködés tekintetéből Nováky főmérnök úr közös elnöklete alatt. Az egyik a híd-ügy technikai, a másik pénzügyi részével foglalkozand s a kettőnek munkálatából fog közös megállapodás létrejönni az oly rég áhított f állandó hídnak mikor, hol, miként s mily eszközökkel leendő létesítése iránt. Mint halljuk, az algyői vasúti híd építőjének már kész terve van, s valószínűleg őt fogják fölkérni tervének benyújtása s egyszersmint a költségelőirányzat elkészítésére. Remélhető tehát, hogy mentül előbb lesz eredmény a papiroson. A „fekete sipkásokról“ cm alatt két számban közlött tárcánkra vonakozólag helyreigazító jegyzeteket vettünk Váradi Lajos szentesi gyógyszerész úrtól, ki a Szegeden alakult 3-ik hovédzászlóaljban szolgált. Készséggel közöljük az ezekben foglalt adatokat, melyeknek hitelességében legkisebb okunk sincs kétkedni, mert magunk sem óhajtanánk, hogy örökemlékű zászlóaljunk történetét illetőleg téves dolgokat terjesszünk az új nemzedék előtt A beküldött jegyzetek szerint a „fekete sipkás“ elnevezés merőben ellenkezik a valósággal, miután a 3-ik zászlóalj soha sem fekete, de vörös sapkát sem viselt, s igy tárcaírónk erre vonatkozólag tett megjegyzése sem állhat fönn. A zászlóalj Ó Becsére küldetvén, ott osztatott századokra s ott kapott fegyver s köpönyeg után kék sapkát, később, novemberben (1848.) Versecen magyar nadrágot, bakkancsot, atillát, szurony tartó szijjat (mert addig madzagon viselték) és csákót nemzeti rózsával. A Bánát odahagyása után a zászlóalj 1849. febr. kétszer volt teljes díszben fölállítva Szegeden a sétány előtti vonalon, s ekkor fehérkakas tollal díszített csákót viselt, szóval a 3-ik zászlóalj sem fekete, sem vörös sapkát soha sem vizelt. A zászlóalj alakulására vonatkozó adatok közlését ezúttal elhagyhatjuk, miután ezek mellett tárcaközlerényünk adatai szépen megférnek. ..Halradhs Emmy és Schröder Emilia, előbbeni bajor kir. udv. zongorásznő, utóbbi a müncheni udv. színház operaénekesnője, városunkban keresztül utazván, a közelebbi napok valamelyikén hangversenyt adnak. A közelebb kibocsátandó program a bővebb tájékozást nyújtana. Megkaptuk a „H.-M.-Vásárhely“ című, f. hó közepétől megindulandó hetilap előfizetési fölhívását, melyből mindenekelőtt megtudtuk azt, hogy e lap föntartására társulat alakult, melynek elnöke Miklovicz Bálint, titkára H. Nagy Lajos, kik Futó Mihály fel.szerkesztővel együtt az előfizetési fölhívást aláírták. A fölhívásban közlött rövid programm szerint a társulat oly lapot akar adni, mely „józan hűséggel a közönséget szolgálja, nem pedig egyes pártok önző érdekeit, még kevésbé egyes kegyelttek vagy hatalmasok célzatait, amely erősítse és tájékozza a közvéleményt, tanítson a törvény és végrehajtói tiszteletére, mely nálunk már-már megrendült, sat.“ A lap előfizetési ára egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt.A „szegedi hitel- és zálogintézet“ eddigi működésének eredményéről hosszabb kimutatást közöl a „Hon“ csütörtöki esti lapja. Hogy mennyiben okul ebből a helybeli közönség, melynek csak egy igen kis része olvassa a Hont, nem tudjuk. A tudósítás az eddigi eredményt igen sikeresnek mondja. Azt az ökörfiúkerest, vulgo koplalóst, ki ami cégéres garázdaságot követte el, hogy egy embert fényes nappal az utcán végigostorozott, a kapitányi hivatal a napokban ítélt el 10, mondd : tíz napi fogságra. Mondhatjuk hogy ugyan megerőltette magát a tettes kapitnyi hivatal. Ha már most tekintetbe vesszük a ahogy ugyanezen kap. hivatal egy deákgyeretékét azért, hogy egy tanulótársát szóváltás közben arcul legyintett, egy hónapra ítélt ez azt kell hinnünk, hogy a rendőri igazságszolgáltatás nálunk az időváltozásnak van alávetve mint a gyümölcsfa. Hanem annyi bizonyos, hogy ez a két eset egybehasonlítva, nagyon tanulságos. — Az olvasó-egylet vigalmi bizottmánya f. hó 27-én egy hölgy-estélyt, hangversenynyel összekötve rendez, melyre a Lloydtársulat helyiségét nyerte el. Az előkészületek ezen estélyre már folynak; a műsorolatot, valamint bővebbet, a bizottmány legközelebb közlendi. A szegedi Lloyd-társaság ismét hölgyestélyeket fog tartani, melynek elseje már e hó 15-én leend. Mint halljuk, a rendezőség közhajtása, hogy a megjelenendő hölgyek, öltözék tekintetében lehetőleg az egyszerűségnek szíveskednének hódolni. Remélhető , hogy ez óhajtás teljesülni is fog, miután a szépség épen az egyszerűség által szokott érdekes és kedves lenni. — Beküldetett (több megzálogolt szegedi polgár által.) A székhalmi, illetőleg csongrádi országaiból egyes gazdák oly tetemes foglalásokat tettek, hogy helylyel-helylyel két kocsi alig képes egymásnak kitérni. S mégis ezen gazdák „fogd meg d“je az el nem tilalmazott, után derűre borúra zálogolja az arra járókat, s vesztősök tetszés szerénti dijt annélkül, hogy azért megbüntettetnék. Nem tudjuk, hogy mennyire haladt már Auer Péter mérnök úr visszafoglalási munkálatával, de mi sürgősen fölkérjük: jöjjön mielébb a székhalmi országút felé is, különben maholnap nem lesz országutunk. — Beküldetett: Ha a jó Isten kegyelméből sikerülend ujszegedi népkertünkből a viz kiszivattyúzásával fáinkat megmenteni, az élvezni átjáró közönségre egy kellemes meglepetés vár. Ugyanis a halpiacon oly szemétdombnak vetették meg tőbe hét előtt alapját hogy az ember máris undorral kénytelen kikerülni , hát ha a melegebb napok bekövetkeznek?! És ez a szégyendomb Szeged legfőbb terén, a fő utca végén, a sétányra átvezető út mellett van, s szemes (!) rendőrségünk mégsem tartja érdemesnek ez ellen még idejekorán intézkedni; pedig ha egyszer odaszoktak, nem lesz képes onnan a rendetleneket eltiltani épen úgy, mint a búza-piacoi a Pacher-ház előtt. China ezüst- és alpaca nemű készítményekről szóló mai számunkba felvett hirdetést, melyet a helybeli előfizetők külön lenyomatban és mint mellékletet kapnak — ajánljuk olvasóink figyelmébe. Beküldetett. A t. háztulajdonosok és gazdaközönségnek, a jelen évszakban nem eléggé ajánlható a valódi Bortolotti-féle cs. k. szab. arcanumot, patkányok, házi- és mezei egerek, vakandok, svábok stb. enemü férgek kiirtására. Ezen arcanum fényes sikere ezerszeresen bizonyult már be, és az érte kiadott csekély összeg, százszorosan pótoltatik azon haszon által, melyet a föntnevezett férgek kiirtásával maguknak szereznek . Kapható Szegeden egyedül Schwab Mór lisztkereskedésében a „fekete sas“ vendéglő átellenében. S 2 inti az. (k. 1.) Rákosi Szidónia k. a. vendégszereplése mindinkább növekedő pártfogásnak örvend; a művésznő eddigi föllépései éber figyelmet és valódi érdeklődést keltettek iránta, s műértő közönségünk a kedves vendég színpadi alakjait teljes mértékben méltányolja. Ez alakok, bár a fiatal színésznőnél még nem képezhetnek önmagukban tökéletesen befejezett egyéniségeket, mégis tiszta , aesthetikai élvezetet nyújtanak, mivel nemcsak egy kitűnő iskola, értelmes fölfogás, beható tanulmányozás és lélektani igazság számos nyomait, hanem a művésznő saját alakító szellemét is mutatják. Bevégzettség és egyöntetűségre nézve eddig legjobb szerepe Luiza („Ármány és szerelem”) volt, és habár az ér-