Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-12 / 31. szám

Szóló készséggel elfogadja a miniszteri leiratot. Balogh János: Nem osztja az elnök azon nézetét, mintha a közgyűlés a névsze­rinti szavazást azért rendelte volna el, mert a többséget meghatározni nem lehetett; erre nem kell szükségképen név szerint szavazni, hanem egyszerűen a fölállókat megolvasni. Ha­nem azért rendelte el, mert tudni kívánta : ki miként szavaz azon kérdésben ? Ha tehát ezt a képviselők kívánják, akkor okvetlenül jegyzőkönyvbe is kell igtatnia, mert ezt a do­log természete is így hozza magával , ő nem lát ebben semmi nehézséget, más testületek is igy járnak el, sőt kijelenti , hogy bár a piacpénz elvetése fölött is név szerint történt volna a szavazás s a nevek jegyzőkönyvbe vé­tettek volna, akkor némely képviselők job­ban megfontolták volna a város érdekeit s ta­lán a többség másként alakul. Ez esetben már csinos összegről rendel­kezhetnek a városi közpénztár a lefolyt 4 év alatt, pedig annyi szükségeinkre ily tetemes pótadó mellett, minden­ki nagyon ránk fér. (Fölkiáltások : úgy van, igaz !) Teljesítni kí­vánja a leiratot. Ligeti főbíró : A kérdés a szónokok ál­tal tisztáztatván, szűkebb mederbe vonult s most csak arról lehet szó: vájjon minő fele­lősséget kiván érteni a miniszter ? miután tehát mindkét párt erkölcsi felelősségről be­szél, a leirat pedig nem írta körül a felelős­ség természetét, ennélfogva e tekintetben óhajtana a kormányhoz föliratot. (Elfogadjuk, szavazzunk.) Néhány közbevetett szóváltás után: Elnök kérdezi a közgyűlést, vájjon ily értelemben akar-e fölírni, hogy a miniszter erkölcsi, vagy anyagi felelősséget érzett-e? A közgyűlés ily értelemben a föliratot elfogadja. Az idő 12 óra után haladván, a közgyű­lés fölosztott. Folytatása jövő vasárnap d. e. 9 órakor. II. címre (országos pénzügyi igazgatás) 1. pénzügyi igazgatóságokra és számvevősé­gekre 1.551,292 frt ; 2. pénzügyi felügyelő­ségre 70,000 frt; 3. Adóhivatalokra előirány­zat 1.595,000 frt. Szólnak: Máriássy Béla, Tisza Kálmán, Kerkápoly min. , Ghyczy Kálm­án , Széll K., Majoros István, Kemény Mihály és Zsedenyi. Elfogadtatik Tisza K. indítványa, mely szerint ez összeg csak ideiglenesen szavaztassék meg s az adóbehajtási reformra vonatkozó javas­lat a budget-tárgyalás után tárgyalás alá vé­tessék. 4. a pénzügyőrségre 1.902,500 frt; 5. a horvát-szlavonországi pénzügyi törvényszé­kekre 7200 frt szavaztatik meg. III. cimre (állandó cataster) Péchy és Ghyczy felszólalása után 183,200 frt; a IV. cimre (selmeci bányászati és erdészeti aka­démia) Keglevich gr. és Tisza László felszó­lalása után 81,300 főt szavaztatott meg. A fedezetben az egyenes adók, fogyasz­tási adók és határvám kezelési költségek észrevétel nélkül megszavaztatnak. Országgyűlés. A képviselőház ülése l márc. 8-án. Németh Albert figyelmezteti a honvé­delmi minisztert, hogy Heves város főbírája az ottani tüzérség által agyonvagdaltatott, kéri az ágyutelepnek onnét elhelyezését. Széll Kálmán benyújtja a p. n. biz. jelentését több indítványok tárgyában. Ki fog nyomatni. Napirenden van a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása. Széll K. előadó olvassa a p. n­. biz. jelentését. Első szól a tárgyhoz Móricz Pál és hat­ javaslatot terjeszt elő , mely szerint utasíttas­­sék a kormány, hogy: 1. a kezelése alatt álló összes ingó államvagyonnak állapotáról úgy az átvétel alatt , mint azóta történt sza­porodásról vagy fogyatkozásról kimerítő je­lentést terjeszszen a ház elé. 2. Hogy az államhivatalok ügyrendjének , a fizetések és nyugdíjak rendszerének megállapításáról a jövő budgetig javaslatot terjeszszen a ház elé. Szól ezután Bujanovich Sándor. Si­m­o­n­y­i Ernő nem érti okát, hogy lehet az idén 12 millióval több bevétel elő­irányozva; igaz, hogy a költségvetésnek van némi előnyös mozzanata, példa az államjavak jövedelmének szaporodása , de vannak észre­vételei azoknak kezelése tekintetében, úgy az indirect adók felosztása körül is; az adó­reformot s az indirect adónemek eltörlését sürgeti , hangsúlyozza , hogy dacára a költ­ségvetés folytonos emelkedésének, közigaz­gatási, törvénykezési és közlekedési állapo­taink nem javultak. Széll K. megjegyzi, hogy a jelen évi fedezet tulajdonképen csak 1 521,280 frtnyi többletet mutat föl. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter egyes megjegyzésekre teszi meg észrevéte­leit. — Ami a védrendszer és közigazgatás drága voltát illeti, — azt ellenvetőkkel együtt ő is látja, és szomorú kényszerűségnek jelzi, hogy a monarchia biztonságát ily drágán le­het csak fönntartani. Hogy egy vagy más részen kezelési hiány, visszaélés vagy hanyagság merül föl, az igen természetes, így van ez mindenütt a világon, de ő igyekezett a tudomására jutott ily ese­teket orvosolni, a hibáknak úgy, mint a visz­­szaéléseknek útját állta. Az adóreformot ő is szükségesnek látja s azért hivatott egybe az enquéte, melynek működését már csak azért is bevárandónak véli, mert uj módhoz való kapkodás most nem üdvös , és a szakbizottság munkálatára alapított javaslatokat úgyis bírálat alá veszi a ház. Szólnak ezután : Stoll K., Móricz P. és a miniszter; mire Móricz P. K. javaslata a p. U. biz. áttétetik s a ház áttér a budget részletes tárgyalására. I. címre (központi igazgatás) megszavaz­­tatik 890,700 írt. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 31-ik számához. Levelezés.­ ­ Kanizsa, 1971. márc. 9-én. Nyilvános köszönet tisztelendő páter Scarronnak. Múltúm veneraude Pater Scarron I A „Darázs“ cimü élclap folyó évi febr. 26-án megjelent 6-dik számában , Magyaror­szág Megváltója a nagy és dicső Ozorai Nincsics Tóbiás Árpád eljövetele fölötti örö­mében, hazafias ömlengéssel elmondott bor­zasztóan szép böjti prédikációjában kifejezett érdemünk fölötti részvéte és értünk való ke­gyes esedezése — Atyaságod iránt a leggyön­­gédebb hálára kötelezne bennünket, ha arra méltóknak és érdemeseknek éreznék magunkat. Leginkább meghatotta kebleinket Atya­­ságodnak azon páratlan jószívűsége , mely­­szerint számunkra a budai országos tébolyda kapujának kilátásáért alázatosan esedezni ke­gyeskedik , hogy ott előbb stációt tartva, fára­dalmainkat kipihenve, juthassunk a mennyek­nek országába. Köszönjük szépen a jóakaratot. De mint érdemetlenek, még Atyaságod hathatós köz­benjárása mellett sem fogadhatjuk el a ré­szünkre kijelölt nyugalmas helyet. Nem fogadha­tjuk el, mert a nagyot, a dicsőt, a zengőt, a hőst nem fogadtuk olyan pompával, mint minőt hazánk Megváltója méltán megérdemelt volna. Nem énekeltünk zsoltárokat, nem kiáltottunk hosannát, nem mentünk elébe pálmaágakkal, és pedig azon egyszerű oknál fogva nem , mert nem talál­kozott Ó-Kanizsa páratlan választói között egyetlenegy szamár sem, kinek hátára ülve ünnepélyes bevonulását tarthatta volna. Nem fogadhatjuk el a még szem nem látott, fül nem hallott ékesen gyönyörűséges helyet, mert a Megváltónak egyedül hon­­mentő tanai úgy hangzottak el közöttünk, mint a pusztában a k­iá­ltó szavai. Ó-Kanizsa választo­tt hitetlen népénél azért nem talált pedig követőkre­­ , mert e sanyargatott nép nagyon is tart attól , hogy mielőtt Árpád ur által az Ígéret földére ve­zettethetnék , a vörös­ek tenger hullámaiba fog tullasztatni. Árpád urunk maga is, a hitetlenek meg­térítésére áldozott kétheti fáradságos siker­nélküli munkája után, messiási könyeket hul­latva, eltávozása közben igy kiáltott föl : Oleum et operam perdidti ! Ezen okoknál fogva kérjük Atyaságo­­dat: könyörögje vissza, hogy a budai orszá­gos tébolydának kapui ne nyittassanak ki az ó-kanizsai páratlan, de érdemetlen válasz­tók elött; méltasson arra nálunknál sokkal érdemesebbeket, hiszen vannak úgyis elegen, kik csupa félreértésből — egészen más helyre ültetve — innét elmellőztettek. Pax nobiscum. A hitetlenek nevében Ó-Kanizsán, 1871. márc. 9-én. Frater Vitus, terciarius. lyel jelentek meg, s ezek, valamint a többi lapok sürgetik a gyors ujraszervezkedést, hogy annál előbb boszút lehessen állani. M­a a kielégített éhfarkasok Franciaor­szág földjéről kezdenek visszahúzódni hazá­jukba , (már Bismarck is Berlinben van) az­alatt a franciák egymással nem tudnak már­is megférni. A nemzetgyűlésből újabban Hugó Victor is kilépett, amiért Garibaldit nem iga­zolták. Páris külvárosai zavarognak, s véres összeütközésekről is beszéltek. Márc. 9-től Berlinből még azt távírják, hogy Belleville és Montmartre városrészek újra teljes lázadás­ban vannak . Brüsselből 10-ikéről azonban ez­zel ellenkező távirat jött, mely egész Paris­ban teljes nyugodtságot jelez. A párisiak végtelenül elkeseredett han­gulatát jellemzi újabban a „Times”-nek egy jelentése , mely szerint néhány visszatért né­met megkísérlő boltjait kinyitni , a tömeg azonban ezt meggátolta. A börzén pedig egy németül beszélő osztrák az által menekült meg, hogy kalapja mellé cédulát tűzött ezen felirattal: „osztrák.“ Kuriózumkép megemlítjük még azt a ne­vezetes eseményt is, hogy Napóleon kemény tiltakozást bocsátott ki a nemzetgyűlés azon határozata ellen, melylyel az ő szűrét kitette. Azt mondja, hogy a nemzetgyűlés erre nem volt följogosítva. És ez az ember még föl meri nyitni a száját! Franciaország. A voltaképen a békealkudozások (mert a francia nemzetgyűlés csak a békeelőzeti pon­tokat fogadta el) hír szerint e hó 10—15-ike közt kezdetnek meg Brüsselben, melyeknél állítólag Jules Favre egymaga fogja képviselni Franciaországot. Németország képviselője gya­nánt Arnim grófot emlegetik, ki Rómából hi­vatott Versaillesbe. Az előzetes békepontok tartalmát ez alkudozások természetesen nem fogják megváltoztatni, hanem csak a kiviteli módozatokat fogják megállapítani. A „Journé des Debats“ erősen kikel azon boszúkiáltások ellen, melyek most Francia­­országban mindenfelé hallhatók. A „Siécle“ és „Gironde“ ellenben márc. 26-án gyászszegély­ Helybeli újdon­ságok.­ ­ Az állandó híd ügye, annyi no­szogatás után végre megmozdult. Az ez ügy­ben kiküldött bizottmányt a közgyűlésben tett ígéretéhez képest, az elnök Réh J. polgármes­ter úr pénteken d. e. 9 órára csakugyan ösz­­szehívta, s az első tanácskozás szerencsésen megesett. Eredménye az , hogy két albizott m­ány neveztetett ki, az összeműködés tekin­tetéből Nováky főmérnök úr közös elnöklete alatt. Az egyik a híd-ügy technikai, a másik pénzügyi részével foglalkozand s a kettőnek munkálatából fog közös megállapodás lét­rejönni az oly rég áhított f állandó hídnak mikor, hol, miként s mily eszközökkel leendő létesítése iránt. Mint halljuk, az algyői vasúti híd építőjének már kész terve van, s valószí­nűleg őt fogják fölkérni tervének benyújtása s egyszersmint a költségelőirányzat elkészíté­sére. Remélhető tehát, hogy mentül előbb lesz eredmény a papiroson.­­ A „fekete sipkásokról“ cm­ alatt két számban közlött tárcánkra vonako­­zólag h­el­y­re­i­g­a­z­í­tó jegyzeteket vettünk Váradi Lajos szentesi gyógyszerész úrtól, ki a Szegeden alakult 3-ik hovédzászlóaljban szolgált. Készséggel közöljük az ezekben fog­lalt adatokat, melyeknek hitelességében leg­kisebb okunk sincs kétkedni, mert magunk sem óhajtanánk, hogy örökemlékű zászlóaljunk történetét illetőleg téves dolgokat terjesszünk az új nemzedék előtt A beküldött jegyzetek szerint a „f­e­k­e­t­e s­i­p­k­á­s“ elnevezés me­rőben ellenkezik a valósággal, miután a 3-ik zászlóalj soha sem fekete, de vörös sapkát sem viselt, s igy tárcaírónk erre vonatkozólag tett megjegyzése sem állhat fönn. A zászlóalj Ó­ Be­csére küldetvén, ott osztatott századokra s ott kapott fegyver s köpönyeg után kék sapkát, később, novemberben (1848.) Versecen magyar nadrágot, bakkancsot, atillát, szurony tartó szij­­jat (mert addig madzagon viselték) és csákót nemzeti rózsával. A Bánát odahagyása után a zászlóalj 1849. febr. kétszer volt teljes díszben fölállítva Szegeden a sétány előtti vonalon, s ekkor fehérkakas tollal díszített csákót viselt, szóval a 3-ik zászlóalj sem fekete, sem vörös sapkát soha sem vizelt. A zászlóalj ala­kulására vonatkozó adatok közlését ezúttal el­hagyhatjuk, miután ezek mellett tárcaközler­é­­nyünk adatai szépen megférnek. ..Halradhs Emmy és Schröder Emilia, előbbeni bajor kir. udv. zongorásznő, utóbbi a müncheni udv. színház operaénekes­nője, városunkban keresztül utazván, a köze­lebbi napok valamelyikén hangversenyt adnak. A közelebb kibocsátandó program a bővebb tájékozást nyújtana.­­ Megkaptuk a „H.-M.-Vásárhely“ című, f. hó közepétől megindulandó hetilap előfizetési fölhívását, melyből mindenekelőtt megtudtuk azt, hogy e lap föntartására társu­lat alakult, melynek elnöke Miklovicz Bálint, titkára H. Nagy Lajos, kik Futó Mihály fel.­szerkesztővel együtt az előfizetési fölhívást aláírták. A fölhívásban közlött rövid programm szerint a társulat oly lapot akar adni, mely „józan hűséggel a közönséget szolgálja, nem pedig egyes pártok önző érdekeit, még ke­vésbé egyes kegyelttek vagy hatalmasok cél­zatait, amely erősítse és tájékozza a közvé­leményt, tanítson a törvény és végrehajtói tisz­teletére, mely nálunk már-már megrendült, sat.“ A lap előfizetési ára egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt.­­A „szegedi hitel- és zálogin­tézet“ eddigi működésének eredményéről hosszabb kimutatást közöl a „Hon“ csütörtöki esti lapja. Hogy mennyiben okul ebből a hely­beli közönség, melynek csak egy igen kis ré­sze olvassa a Hont, nem tudjuk. A tudósítás az eddigi eredményt igen sikeresnek mondja.­­ Azt az ö­k­ö­r­f­i­ú­k­e­r­e­s­t, vulgo kop­­lalóst, ki ami cégéres garázdaságot követte el, hogy egy embert fényes nappal az utcán végig­­ostorozott, a kapitányi hivatal a napokban ítélt el 10, mondd : tíz napi fogságra. Mondhatju­k hogy ugyan megerőltette magát a tettes kapit­­­nyi hivatal. Ha már most tekintetbe vesszük a a­­hogy ugyanezen kap. hivatal egy deákgyereté­két azért, hogy egy tanulótársát szóváltás köz­­ben arcul legyintett, egy hónapra ítélt ez azt kell hinnünk, hogy a rendőri igazságszol­­gáltatás nálunk az időváltozásnak van alávetve mint a gyümölcsfa. Hanem annyi bizonyos, hogy ez a két eset egybeh­asonlítva, nagyon tanulságos. — Az olvasó-egylet vigalmi bizott­­mánya f. hó 27-én egy hölgy-estélyt, hangver­­senynyel összekötve rendez, melyre a Lloyd­­társulat helyiségét nyerte el. Az előkészületek ezen estélyre már folynak; a műsorolatot, va­lamint bővebbet, a bizottmány legközelebb közlendi.­­ A szegedi Lloy­d-t­árs­a­s­á­g is­mét hölgyestélyeket fog tartani, melynek el­seje már e hó 15-én leend. Mint halljuk, a rendezőség köz­hajtása, hogy a megjelenendő hölgyek, öltözék tekintetében lehetőleg az egyszerűségnek szíveskednének hódolni. Re­mélhető , hogy ez óhajtás teljesülni is fog, miután a szépség épen az egyszerűség által szokott érdekes és kedves lenni. — Beküldetett (több megzálogolt sze­gedi polgár által.) A székhalmi, illetőleg csong­rádi országaiból egyes gazdák oly tetemes fog­lalásokat tettek, hogy helylyel-helylyel két ko­csi alig képes egymásnak kitérni. S mégis ezen gazdák „f­og­d m­e­g d“­je az el nem tilalma­zott, után derűre borúra zálogolja az arra já­rókat, s vesz­tősök tetszés szerénti dijt annél­­kül, hogy azért megbüntettetnék. Nem tudjuk, hogy mennyire haladt már Auer Péter mérnök úr visszafoglalási munkálatával, de mi sürgő­sen fölkérjük: jöjjön m­ielébb a székhalmi or­szágút felé is, különben maholnap nem lesz országutunk. — Beküldetett: Ha a jó Isten ke­gyelméből sikerülend ujszegedi népkertünkből a viz kiszivattyúzásával fáinkat megmenteni, az élvezni átjáró közönségre egy kellemes meg­lepetés vár. Ugyanis a halpiacon oly szemét­dombnak vetették meg tőbe hét előtt alapját hogy az ember már­is undorral kénytelen ki­kerülni , hát ha a melegebb napok bekövet­keznek?! És ez a szégyendomb Szeged legfőbb terén, a fő utca végén, a sétányra át­vezető út mellett van, s szemes (!) rendőrsé­günk mégsem tartja érdemesnek ez ellen még idejekorán intézkedni; pedig ha egyszer oda­szoktak, nem lesz képes onnan a rendetleneket eltiltani épen úgy, mint a búza-piaco­i a Pacher-ház előtt. China ezüst- és alpaca nemű ké­szítményekről szóló mai számunkba felvett hirdetést, melyet a helybeli előfizetők külön lenyomatban és mint mellékletet kapnak — ajánljuk olvasóink figyelmébe. Beküldetett. A t. háztulajdonosok és gazdaközönségnek, a jelen évszakban nem eléggé ajánlható a valódi Borto­­lotti-féle c­s. k. szab. arcanumot, patkányok, házi- és mezei ege­rek, vakandok, svábok stb. enemü férgek kiirtására. Ezen arcanum fényes si­kere ezerszeresen bizonyult már be, és az érte kiadott csekély összeg, százszorosan pó­­toltatik azon haszon által, melyet a föntne­vezett férgek kiirtásával maguknak szereznek . Kapható Szegeden egyedül Schwab Mór lisztkereskedésében a „fe­kete­ sas“ vendéglő átellenében. S 2 i­n­ti a­z. (k. 1.) Rákosi Szidónia k. a. vendég­­szereplése mindinkább növekedő pártfogásnak örvend; a művésznő eddigi föllépései éber figyelmet és valódi érdeklődést keltettek iránta, s műértő közönségünk a kedves vendég szín­padi alakjait teljes mértékben méltányolja. Ez alakok, bár a fiatal színésznőnél még nem képezhetnek önmagukban tökéletesen be­fejezett egyéniségeket, mégis tiszta , aesthe­­tikai élvezetet nyújtanak, mivel nemcsak egy kitűnő iskola, értelmes fölfogás, beható ta­nulmányozás és lélektani igazság számos nyo­mait, hanem a művésznő saját alakító szel­lemét is mutatják. Bevégzettség és egyönte­tűségre nézve eddig legjobb szerepe Luiza („Ármány és szerelem”) volt, és habár az ér-

Next