Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-04-26 / 50. szám

vaslat részletes tárgyalása, mely szintén elfo­gad­tatik. Szóltak a tárgyalás folyama alatt Huszár Imre, Paczolay , Tisza K., Dezső Szaniszló, Deáky L­ajos, Kvassay L., Madocsányi, Lázár Ádám, Gecző János, Halász B. , a miniszter, Nehrebeczky L., Schreiber Frigyes, Elekes György. Ezután elnök jelenti, hogy ő felsége egy legfelsőbb kéziratot küldött a miniszterelnök­ségnek, mely szerint a delegátiók f. évi május 2- re egybehivatnak. Deák F. a leirat kinyomatását s na­pirendre tűzését indítványozza, mivel a dele­gátiók törvény szerint csak egy ülésszakra választatván, kérdés támad, nem kellene-e ez idő előtt az ülésszakot berekeszteni. Az indítvány elfogadtatik. Horváth miniszter bemutatja a m. földhitelintézet alapszabályait, melyek ki fog­nak nyomatni. Erre tárgyalás alá vétetett az arányosí­tásról és tagosításról szóló tervjavaslat az ország erdélyi területének városaiban, szabad és vegyes községeiben. A javaslat átalánosságban elfogadtatik, részletes tárgyalása azonban megszakasztatott, miután eközben a ház határozatképtelenné vált. Levelezés: Ó-KatilzBH, ápril 18. A várva-várt ó­ kanizsai követválasztás Bács megye központi bizottmányának határo­zata folytátá­s. évi május hó 2-án leend. Már az eső jelekből lehetett következ­tetni , hogy a követválasztás határnapja nem lehet messze, mert a magasztos képviselői állásra hivatott és képesített (?) leendő hon­atyák egymást fölváltva szerencséltették vá­rosunkat személyes jelenlétükkel. Január vége felé Ozorai Nincsics Tóbiás Árpád úr lepett meg bennünket honmentő uj találmányával. (Isten hozta , nem is vártuk) Tekintve a haza jelenlegi veszélyes állását, tekintve a honmentő új találmány biztos si­kerhez­­ vezetését, azt egy szakértő bizott­mánynak — megvizsgálás végett — sürgősen kiadtuk, elvárva véleményes jelentését 1999. év Szilveszter napján visszaterjeszteni, smikor tárgyaltatni fog, — kérjük Ozorai urat, ad­dig is legyen kevés türelemmel. Febr. 10-én Hoós Ferenc honvédőrnagy úr — nálunk már egyszer elesett követjelölt — örvendeztette meg párthíveit, arany-pa­­szomántos díszruhába öltözve — a viszont­látás kedves örömével. (Engedje meg !. levelezőnk , hogy az itt következő csiklandós dolgokat egyelőre csak magán tudomásul vegyük , az okokat magán­levélben majd elmondjuk. Szerk­. Harmadik követjelöltünk Korosai Mihály 76 éves Kalocsa megyebeli nyugalmazott agglelkész, ki megunván magát a deficientiában, csupán időtöltésből szeretne bennünket az országház­ban képviselni. A tiszteletreméltó öreg úr levélben ajánlkozik a követség elvállalására, melyhez 22 db törvényjavaslatot mellékel, amelyek pium desideriumnak megjárják, de a mostani korban s a mostani körülmények között kivihetetlenek. lelkész és képviselő tartottak megható gyász­­beszédeket. Az egyházi szertartás végeztével meg­indult a roppant gyászmenet a halottas ko­csival, melyet a Ludoviciumig kisért. Itt kel­lett elválni a halott pormaradványától. Itt Jókai tartott könyfacsaró búcsú­beszédet. „Az egész ország — így végre — egy kéz lesz, mely halálodért megbocsát, éle­tedért megkoszorúz, hamvaidban megáld.* Ezzel végetért a szomorú szertartás. A gyászkocsi még a sorompóig ment, ott áthe­lyezték a koporsót egy födött kocsira, melyet aztán megyei huszárok kisértek tova Nyár­egyház felé. Nyáregyházán a temetés másnap, hétfőn ment végbe. Nem volt pompa, látványosság, csak gyász és bánat. A koporsót a rokonok, szomszédok, az országgyűlés küldöttei és a nagyszámban összegyűlt környékbeli lakosság környezték. Dobos lelkész tartott érzelemtel­jes gyászbeszédet , dicsőítve az elhunytnak huzafias érdemeit ; D­almady Győző pedig köl­tői emelkedettségü búcsúbeszédet mondott.— A koporsót azután képviselők vitték a sír­boltba, — ott pihen az elbusult lélek kétség­­beesése folytán összetört porhüvely ! Áldás és béke a kiszenvedettre ! Egy behajtási üzlet. (Vége.) Azóta sokszor lehetett látni, hogy Men­del ur Beckernéhez megy. Az asszony ele­gáns lakással birt és fényesen élt. 15 éves kis­leánya elsőrangú növeldékbe járt. Ez így tartott néhány évig. Ezután Men­del ur ritkábban volt látható Beckernénél . Azt beszélték, hogy Mendel megharagudott az asszonyra. Beckerné egyszerűbben kezdett élni, leá­nya­­kézimunkával foglalkozott; látható volt, hogy azon forrás, mely még előbb oly gaz­dagon folyt, elapadt. Egy napon Huidának sietve az orvos­hoz kellett menni. Anyja lázban feküdt. — Menj egyszersmind Mendelhez — mondá az anya — kérdd őt, mondd , hogy szükségben vagyok, talán, talán még meg le­het indítani. Hulda ment. — Mendel eljött, de már nem volt a régi. — Büszkén és hidegen mondá. — Megkímélhettél volna ezen úttól. Reszketve könyörgött Beckerné: — Csak még ez egyszer segíts ! — Adsz biztosítékot? — Biztosítékot? Ah! bájaim eltűntek, azok máskor elég biztosítékot adtak. Most nem adhatok biztosítékot. — Akkor esztelenség volt engem ide hívnod. Amit tőled kaptam , azt gazdagon visszafizettem aranyban. A keményszívű ember elment. A sze­gény asszony sírva rogyott vánkosai közé és jobbulásért imádkozott. Nemsokára Hulda lépett a szobába. —­ Anyám — mondá — Mendel úr igen barátságos volt. Arcomat cirógatta és azt mondta , hogy én olyan­­szép vagyok , mint egykor anyám volt. Nálad volt ? — Nálam volt, de azt mondta, hogy számomra nincs pénze. — Akkor még egyszer elmegyek hozzá. Tudom, hogy nem jövök üresen haza. — Az Isten szerelméért, leány ! — ki­áltá az anya — csak ezt ne tedd ; inkább éhezem, inkább meghalok; — csak azt ne tedd.------­Mély borzadály futa át a beteg asszonyt. Szemeit lecsukta. Izzadság verte ki homlo­kát — Hulda pedig lábujjhegyen osont ki a szobából. Kalapját és felsőöltönyét magára vevén, Mendel házába ment, ki udvariasan fogadá őt. — Kedves leányom — mondá — any­jának helyzete igen aggaszt, én már nem te­hetek semmit sem érette. — Ne is tegye azt — válaszold Hulda — csak értem tegyen valamit. — És a zálog? Hulda lesüté szemeit, debor szín futá az arcát. — — — — — — — — Egy óra múlva egy fiatal leány, mint egy futó őr, gyorsan szaladt el a küszöbön álló Mendelee mellett. — Zavaros szemeiben könyek csillogtak. — Anyja ágyára egy er­szény ezüstpénzt öntött , e szavak kísére­tében : — Anyám­­ meg vagyunk mentve. — Zavarodottan mosolygott. Az anya haragosan fölkiáltott — egy görcsös rázkódtatás, egy lassú hörgés és — ő nem volt többé.------­Hulda most egyedül állott gyalázatával, összeszedte a pénzt, megcsókolta a holtat és kiosont a szobából, melyet maga után bezárt. Egy év múlt el, midőn egy néptömeg futott össze Mendel háza előtt. Egy fiatal leány zilált bajjal és kis gyermekkel karjain rohant ki a házból. — Mendel neje utána. — Be kell záratni ! — kiáltá egy hang az emeleti szobából és egy fej látszott. — Mendela volt. A fiatal leány gyermekével a tömeg előtt térdre borult és kegyelemért esdekelt. A nép fenyegetőzött, hogy a házba tör és mindent összezúz, de még idején érkezett a rendőr­ség és igy megszabadult Mendel a bajtól. — A leányt a rendőri hivatalba vitték. Hulda volt, és a gyermek azon ember gyermeke, ki ama szürke házba lakott. Hulda követeléseivel a polgári törvény­­székhez utasittatván, szabadon bocsáttatott. Az Elbe felé vette útját. A hajóhídon gyermekével még egyszer megfordult, mintha a városnak „Isten hozzád“-ot akart volna mondani. Azután gyermekét szorosabban ma­gához szok­ta — egy ugrás — és vége volt. A hullámok összecsaptak teteme fölött. Lemn feküdt a víz fenekén és a ragadozó halak úszkáltak fölötte. Ol­ég­y ezerféleképen vesznek el az em­berek, mert a véletlen, egy félreértés oly zá­tonyhoz veri őket, mely erejöket túlhaladja.­­ Mások szívtelenségén és saját erőtlensé­gükön hajótörést szenvednek. Elvérzenek , mint a meglőtt vad és a vadon állatainak, a keselyüknek és hollóknak áldozatai lesznek. (A szalonblatt*-ból.) Melléklet a „Szegedi Híradó“ 50-ik számához, úgy látszik, az 5 frt napidijhoz szokott kortesvezéreinknek a programm tetszenék is, excepto 22-et: „ki itat,vagy élet, vagy pénzt ad, hogy megválasszák követnek, vagy jó áldo­mást ígér : megválasztása után nem fog iga­zoltatni, ha nem ő tette rá a megvesztegetést, hanem helyette más tette, ha tudta nélkül is. * Azt mondják: ez a cikkely még­­ e­­­­gy u­r uj an­csinak sem tetszik. Karakas Simon tiszteletbeli azolgabiró ur, moholyi jegyzővé megválasztatván, önként visszalépett; helyébe, mint hallatszik , Simo­nyi Iván urat fogja ajánlani. Hogy ki lesz e sok honatyaságot ke­reső közül a követ , még most megmondani nem lehet. A követ-választásnak eddigi csal­­hatlan előjelei: az itatás, etetés — jóértesül­tek állítása szerint — csakis azért nem mu­tatkozik meg, mert az aspiránsoknál elfo­gyott a .... nóta 1 —1.— Külföld, Szeged, ápril 25 A harc, melyről múlt számunk tett em­lítést , mely Paris nyugati részén vivatott, még 21-én is szakadatlanul folyt, anélkül, hogy a felkelők a legkisebb előnyt kivívni képesek lettek volna. E napon a commune csapatai az Asuieres melletti híd elfoglalá­sáért küzdöttek, de a kormánycsapatok által érzékeny veszteségekkel vissza lettek szo­rítva. Úgy látszik, minél közelebb vonul Pá­rthoz a záröv, annál keményebbé s elkese­redettebbé válik a küzdelem, s a felkelők sorsa lépésről-lépésre kétségbeejtőbb lesz. A commune segélyforrásai apadnak, míg a kor­mány ereje folyton növekszik. Az alább közölt távirat pedig, mely az északi erődök átadásáról szól, utolsó ítélet a felkelőkre nézve. Ha e tudósítás tény, úgy a kormány ellen többé hasztalan minden erőfe­szítés. Míg a harctéren ily szerencsétlenül foly­nak a communisták dolgai, addig Páris bel­­állapota is mindinkább sötétebbé válik. Az anarchia fékvesztetten dúlja a személy- és vagyonbiztosság szentélyét. Rabolnak, foszto­gatnak és erőszakoskodnak. Emellett az élel­miszerek hiánya miatt is ijesztőbbé kezd válni a helyzet. Hús nincs többé a városban. Álta­lában véve Pária helyzetét sokkal súlyosabb­nak festik, mint aminő az ostrom ideje alatt volt. A bombázás pusztításai is jelentékenyek. Különösen sokat szenvedtek a nyugat felé eső városrészek. Mint a jelekből gyanítható, nem messze van már a döntő ütközet sem. Mac-Mahon készülődéseiből is erre lehet következtetést vonni. Páriából ápril 22-től ezen fontos távirat érkezett. A sz.-dénesi pályaudvarban a szolgálatot ma francia rendőrök látták el. A versaillesi kormány ma 500 millió frankot fizetett be Poroszországnak, mely katonáit a part­i északi erődökből még ma kivonja. — A felkelő csa­patok panaszkodnak a rendetlen vezénylet, a gyógy- és élelmiszerek hiánya miatt. — A commune motozást tartott a gáztársulat iro­dájában s ott két millió frankot foglalt le. Helybeli újdonságok.­­ Ismét, az ujszegedi vizszi­­vattyúzás. Úgy látszik, hogy ennek a mi szegény népkertünknek esküdt ellenségei van­nak a város boldogítói közt, és azoknak élén a mi derék főkapitányunk Szremác János úr. Hogy miért ellenségei? nem tudjuk. Némelyek bizonyos spekulatiót emlegetnek e dologban, hogy mi alapon, ismét nem tudjuk, ezúttal nem is akarjuk kutatni. Elég az hozzá, hogy mi­után a főkapitány úr és szakértő társai elle­nére, nagynehezen és nagykésőn elhatározta a tanács egy (a leggyengébb) szivattyúgép át­szállítását s miután az már 8 —10 napig elég sikerrel működött — a főkapitány urat ismét nem hagyták békén városboldogító skrupulu­­sai és lán, hogy tegnap egész váratlanul je­lentést adott be a polgármesterhez , melyben azt mondja, hogy a szivattyúzásnak semmi eredménye sincs, hogy a ráköltött pénz tel­jesen haszontalanul lesz kidobva, hogy tehát a szivattyúzást haladéktalanul abban kell hagyni. E tárgyban azonnal rendkívüli tanács­ülést kér egybehivatni. A rendkívüli tanács­ülés meg is lett, állván az mindössze az el­nök, főkapitány, egy tanácsnok és a jegyző urakból.­­ A két utóbbi erélyes magatartása mindössze csak annyit tudott kivinni, hogy a szivattyúzás ne hagyassák rögtön abba. Hatá­rozat az lett, hogy a szivattyúzás abba­­­hagyása a pénteki rendkívüli köz­gyűlés elé javaslatkép fog terjesztetni. Ne­vezetes e dologban az, hogy a főkapitány úr még hétfőn nem találta e jelentést sürgősnek, mert akkor nem rukkolt elő vele, pedig ren­des tanácsülés volt, hanem másnap már oly sürgős lett, hogy rendkívüli tanácsülés kellett neki, ami történetesen oly napra esett, midőn két m­olt kiküldetésben távol volt, egy pedig be­tegen feküdt. Nemde különös. Hanem most an­­nál inkább fölhívjuk a képviselők figyelmét e nem istenes dologra. Az ő határozatuktól függ most már népkertünk sorsa; meglássuk, ők is oly köny­­nyedén engedik-e ezen közkincsünket pocsékká tenni, mint készséggel engednék azt Szremácz úr et consortes? avagy nem inkább azt m­ond­­ják-e: meg kell mentenünk a népkertet min­denáron, s ezt csak úgy tehetjük , ha még egy gépet viszünk át. Mi és velünk a nagy közönség, ez utóbbit hiszszük és várjuk ! A Szeged város múlt vasárnap tar­tott rendkívüli közgyűlésében hallatta szavát a területén elhelyezendő törvényszékek és já­rásbíróságok tárgyában. Közgyűlési tudósítá­sunk kimerítően fogja ismertetni az ügyben lefolyt tárgyalást; itt csak azt kívánjuk kü­lönösen megjegyezni, hogy a közgyűlés nem­csak a területén fölállítandó törvényszék és járásbíróságok számára, hanem a föntorgó kér­dés elvi oldalára vonatkozólag is nyilatkozott, kimondván, mikép határozottan súlyt fektet a társas bíróságokra és ezeknek előnyt ad az egyes bíróságok fölött, mely utóbbiakra nézve a 25-ös bizottság javaslatát nem osztja. Tud­­tunkkal a törvényhatóságok közt Szeged az első, mely e tekintetbe is nyilatkozott.­­ A lefolyt gyűlésről egyébiránt sajnosan kell meg­jegyeznünk, hogy az több mint három óra hossza alatt alig négy tárgyon tudott keresz­tül menni, s így még a bérlőgazdaság ügyére sem ke­rülhetett a sor. Ennek oka pedig semmi más, mint az, hogy egynémely képviselő urak örökbeszélési betegségben sinlődnek , egy tárgyhoz tízszer is hozzászólanak, így aztán természetes, hogy nem lehet hálálni. — Hej ! milyen jó volna az a házszabály, ha volna! — ugy­e­­, elnök-polgármester úr ? — Ritka műélvezetben lesz sze­rencséje részesülni városunk zenekedvelő kö­zönségének. Menter Zsófia, Liazt tanít­ványa, a szép hitben álló zongoraművésznő e hó 30-án hangversenyt ad nálunk. Kíséreté­ben lesznek Sipos Antal és Plotényi Nándor, amaz a zongorán l­emez hegedűn virtuóz s mindkettő régebb idő óta kedvezően ismert közönségünk előtt. A hangverseny műsoroza­­tát, mely bizonyára érdekes lesz, és bővebb értesítést jövő számunk hozandja. Előre föl­hívjuk reá művelt közönségünk figyelmét.­­ Rónay Lajos Csongrád megye főis­pánja a napokban városunkba érkezett, s a szeged-járási szolgabirói tisztség s a helyb. katonai hatóság képviselőjének tisztelgését fo­gadta. Innen birtokára K.-Zomborba utazott, hova a megyei alispán, mint halljuk, e hét folytán készül menüi értekezletre. A beigtatás értesülésünk szerint május hó 15—20-ika kö­rül leend.­e.— Tűzoltó-egyletünk lassanként kezdi elfoglalni helyét, melyet közbiztonsá­gunkkal szemben emberbaráti szép hivatásá­hoz képest betölteni akar. Legújabb jelen­ségül említhetjük, hogy rendes t­ü­z­­­ő­r­­szolgálatait a Szántó Leánder-féle ház e célra kibérelt helyiségében a napokban kezdi meg. Az első őrszolgálatot f. hó 27-én (csütörtökön) maga a parancsnoksági sze­mélyzet fogja teljesíteni. Egyelőre az éjjeli őrszolgálatok lesznek életbe léptetve, a jövő hó 7-ik napján azonban a nappaliak is meg­kezdetnek. Vajda az ifjú egylet elismerésre méltó buzgalmáig a közönség és hatóságunk minél nagyobb mérvű anyagi pártfogása ne­velné ! — Evvel kapcsolatosan fölemlítjük, hogy a „Darázs“ 1. hó 23-ai száma Széchenyi Ödön grófnak, a tűzoltó-egylet nemrég oly szép lelkesedéssel fogadott főparancsnokának jól sikerült arcképét hozza külön mellék­letben. r. Berger Ede úr eddig kétszer lé­pett föl szép sikerrel, de nem oly nagy kö­­zönség előtt, amilyent nagyobbára új mutat­ványai , melyek csak részben tartoznak a tulajdonképeni bűvészet körébe, megérdemel­nének. Plastikai alakok rögtöni megjelenése és rögtöni eltűnése vagy szétfolyása meglepő tökélylyel eszközöltetik és a ködfátyolképek ép oly változatosak, mint gyönyörködtetők. Mint halluk, Berger úr e hét folyamában valamelyik tanteremben tanulók számára két szóbeli kísérletekkel összekötött ingyenelő­­adást tart a fénytan köréből és jövő szomba­ton és vasárnap ismét a színházban fogja készülékeit produkálni. E két utolsó előadás sorsolással és nyereményekkel lesz összekap­csolva.­­ Rablási kísérlet. Hétfőre vir­radóra Félegyházán az ottani takarékpénz­tár hivatalos helyiségében az egyik terem plafondját betörve találták, s ezenkívül talál­tak jeleket, mik arra mulattak, hogy az el­múlt éjjel hivatlan vendégek jártak bent.­­ Bővebb vizsgálat után kitűnt, hogy a gazok

Next