Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-22 / 10. szám

mert ez nem lett volna egyéb, mint demon­stratio, minek pedig reánk nézve semminemű előnye sem lett volna. — Szóló hosszasan előadja ezután a római ügyben tett intézke­déseket, föl is olvas egy okmányt, mely az ausztriai kormány részéről intéztetett a ró­mai udvarhoz, miből azt igyekszik bizonyí­tani, hogy Ausztria már 10 évvel ezelőtt is kerülte a beavatkozást a római ügyekbe, az olasz kormánynyal szemben. Ezután a 2. cím, diplomatiai költségek és 3. cím, konzulsági hivatalok költségei az albizottság javaslata szerint fogadtattak el. A 4. cím alatt 15,000 főt a montenegrói menekültek segélyezésére, az 5. cím alatt 2 millió frt az osztrák Lloyd részére minden vita nélkül megszavaztatik. Ezzel a külügyminisztérium költségveté­sének tárgyalása befejeztetett. 1 háború. Szeged, jan. 20-án. A ma érkezett harctéri tudósítások med­dők és színtelenek. Chanzy tánok rendben s aránylag cse­kély veszteséggel eszközli visszavonulását Laval felé. Itt e hó 16-án heves ágyúzást hallottak. Chanzy előőrsei csatározás közben több foglyott ejtettek, ezek közt egy Moltke grófot, a híres porosz törzskari főnök roko­nát. A mecklenburgi nhg, porosz hír szerint, 18-án Mayennen át Rennes felé nyomult elő. Keleten Bourbakinak 17-diki főtáma­dása— mint ezt maga egész őszintén jelenti — nem sikerült ; megkísérte az ellenség balszárnyának megkerülését , de mivel az e műveletre kiküldött hadcsapatok maguk is veszélybe jöttek , csak saját hadállásainak megtartására szorítkozott. Az ellenség — mint tovább jelenti — roppant tüzérséggel rendel­kezik , naponként nagy erősítéseket kap s igy sikerült neki e napon erős hadállásaiban a franciák erőfeszítéseinek ellentállani. Az időjárás is nagyon kedvezőtlen a támadó mű­veletekre. A porosz tudósítás természetesen már odáig megy, hogy Bourbaki seregét átalános visszavonulásban látja. Garibaldi 40 ezerre szaporodott seregé­vel Dijont födözi s a Chamont felől Werder segélyére siető két porosz hadtestnek útját zárja el. Azon porosz sürgöny , mely szerint a Mauteuffel vezetése alatt segítségre siető 2. porosz hadtest már 18-dikán Belfort alatt egyesült volna Werderrel, ismét alig­hanem kacsa lesz. Az északról jött hírek: a poroszok St.-Quentint elhagyták s a franciák megszál­lották . Goeben porosz tánok a Somme mö­götti állását elsáncoltatta s Versaillesból sür­getően erősítést és lőszereket kért. Párja alól semmi uj , csak a porosz stereotyp jelentések jönnek a bombázás szü­net nélküli folyamatáról. Eredmény azonban még 18 nap után is semmi. Versailles, jan 20. Az első hadsereg e hó 18-án az északi hadsereget St.­Quen­­tinra visszavetette. — 19-én megtámadta Goe­ben­trik az északi hadsereget és minden po­­zíczióból kiverve hét órai csata után St.­­Quentinbe visszavetette. A második hadsereg hadosztályai minden ellenállás nélkül megszál­­ták e hó 19-én Tourst. — Longwy lövetése megkezdetett. Versailles, jan. 20. (Hivatalos.) A csá­szár a császárnéhoz , Goeben­tbik tegnap meg­verte az ellenséget, másodszor is visszavetette St.-Quentinbe és ma üldözni szándékozik. — A tegnapi kitörés Párisból erős volt, bár eredménytelen , azonban az ellenség még kí­vül Párison, a Mont-Valerien előtti síkon áll. Ma bizonyosan újra támad az ellenség. Versailles, jan. 20. (Hivatalos.) Pá­risból tegnap az ellenség kitört; a kitörés a Mont-Valerien-ből sz 5. hadtest állásaira történt azonban visszavezetett. A csata délelőtti 11 órától a sötétség beálltáig tartott. Veszteségünk nem jelentékeny. A bombázás szakadatlanul jó eredménynyel tovább foly. Legújabbak: Brüssel, jan. 19. Favre az angol kor­mány sürgetése dacára sem megy Londonba, ha a poroszok Páris bombázásával fel nem hagynak. Berl­in, jan. 20. A „Kreuz. Ztg.“ s a „N. Alig.“ szerint Bernstorff azon utasítást vette, hogy azonnal hagyja oda a konferen­­tiát, mihelyt azon a francia kérdés megpen­­díttetik. Versailles, jan. 20. Werder tábornok szerencsés ütközetekkel megkezdte Bourbaki seregének üldözését. » Schlemihl Péter csudatörténete. Chamisso beszélye. (5. folytatás.) Ezen időtől kezdve sorsom és életmó­dom némileg változott. Leirhatlan azon gondosság és előrelátás, melylyel Bendel az én hiányomat takargatni tudta.Mindenütt velem és mellettem volt, min­dent előrelátva s hol nem sejtett veszély fe­nyegetett, hirtelen befödve árnyékával, mert ő magasabb és testesebb is volt nálamnál, így ismét bátorságot vettem magamnak az embe­rek közé lépni és szerepelni kezdtem a vi­lágban. Természetesen igen sok szeszélyt és különcséget kelle­szinte nem, de az effélék jól állanak a gazdagoknak, s míg a valóság ti­tokban maradt, addig mindenfelől élveztem az aranyaimat illető tiszteletet és hó­dolatot, s némileg megnyugtatva néztem a rejtélyes idegen egy év és egy nap utánra ígért látogatása elé. Mindamellett is éreztem, hogy oly vá­rosban, hol már árnyék nélkül láttak, ahol Henslmann Imre határozati javasla­tot terjeszt be, mely szerint utasítandó volna a közoktatásügyi miniszter, hogy az Eszter­­házy-képtár tűz- és vízmentességéről hala­déktalanul gondoskodjék s ez irány iráni in­tézkedéséről a háznak jelentést tegyen. Stratimirovics György a követ­legnagyobb erömefeszitéssel sem voltam ké­pes fejemből e mámort szivembe terelni. De mirevaló lenne e nagyon is közön­­tességes történetet előtted egész terjedelmében ismételni ? Te magad is beszéltél nekem más tisztes­séges emberekről eféle eseteket. E régi jól ismert játékhoz, melyben én egy elcsépelt szerepre jóhiszeműleg vállalkoztam, egy senki által nem sejtett és sajátságos módon létre­jött katasztrófa szegődött. Amint egy szép estén, szokásom szerint, egy kertbe társaságot gyűjtöttem volt, karomra fűzve választott úrnőmet, a többi vendégek­től némi távolságban sétálgattam vele és igyekeztem őt cikornyázott pókjaimmal gyö­nyörködtetni- e szendén lesütve szép szemeit, gyöngéden viszonozta kézszoritásomat; ekkor mögöttünk váratlanul kiemelkedett a felhők közül a hold — és ő csupán saját árnyékát látta maga előtt elterülni. Egyszerre össze­borzadt és a legnagyobb levertséggel és nyug­talansággal tekintett reám , majd ismét a földre szemeivel az én árnyékomat fürkészve, és ami bensejében véghezment, az oly saját­ságosan tükröződött vissza arcvonásaiban, hogy szinte hangos kacajban törtem­ volna ki, ha önmagamnak is hideg nem borsódzott volna végig hátamon. Én ájulva engedtem őt karomról loha­ Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 17-én. A napirendben folytattatik az 1871. évi újonc és póttartaléki jutalék megszavazását tárgyazó törvényjavaslat tárgyalása. A cím tárgyában tegnap megszakasztott vitában felszólal: Horn Ede, nem lát hadügyünkre nézve semmi lendületet a kormány 3 évi működé­sében, nem pártolja az állandó hadseregeket s ha a magyar hadsereg létesítése mellett szól, ezt csak a honvédelem átalánosítása érdeké­ben teszi. Az állandó hadsereg létszáma le­szállítását szü­kségesnek tartja, mert az az összes államjövedelmek 36 százalékát emészti föl, míg a honvédelmi rendszer átalánosítása nemcsak a költségeket kevesbítené, hanem a békének is hathatósabb garantiáját képez­né. A kp. biz. javaslatát pártolja. Gr. Andrássy min. következetlennek jelzi kp. előadó ragaszkodását a magyar had­sereg elnevezés, mint a közös hadsereg ki­egészítő része elnevezésének fölvételéhez. Ta­gadja, hogy a kormány 67 óta engedett volna a hadügyi jogokból, a kormány ragaszkodik a törvények által megállapított elnevezéshez, de az ellenzék megy mindig tovább. Szükséges­nek tartja a törvénykezi ragaszkodást, mert itt egy monarchia két állama közt a közös védelmet tárgyazó egyezmény forog kérdés­ben , melytől az eltérés veszélyeket vonna maga után. A két külön hadsereg nem közö­sen védné az államot, s megeshetnék, hogy kölcsönösen sem védnék egymást, sőt az is, hogy fenyegetnék egymást. A magyar had­sereg elnevezés nem is felel meg a törvény­nek , hol a magyar sereg nem mint egész, hanem mint a közös hadsereg kiegészítő része említtetik. Ajánlja a kisebbségi javaslat el­fogadását. Szólnak ezután Várady János, a kisebb­ség; Vécsey Tamás, K. Simonyi Lajos, Ivánka Imre, Döry János és Várady Gábor a kp. biz. véleménye mellett. G­h­y­c­z­y Kálmán az ellenzék mostani eljárása nem következetlenség a 67. és 68-iki eljáráshoz viszonyítva, mert akkor még a XII. t. c. nem létezett. A hivatkozott t. cikk a „magyar hadsereg“ szóban egy nagy eszmét kívánt fenntartani a jövőnek. A katonai fegye­lem és egységes vezénylet szükséges, de e mellett szükséges, hogy a hadsereg gépeze­tének egyes alkatrészeiben lelkesedés legyen, ez pedig a közös hadseregben nem terem. A külön magyar hadsereg létesítését szónok­a tehát könnyen elárultatnám, sokáig nem ta­r­­tózkodhatom. Eszembe jutott John úrnál tett látogatásom is, és ezen visszaemlékezés igen nyomasztólag hatott reám. Különben ehelyen csakis próbát akartam tenni, hogy másutt annál könnyebben és biztosabban léphessek föl . __ azonban mégis találkozott valami, amit engem egy ideig hiúságomnál fogva szorosan visszatartott: ez az emberi kebel­ben azon alap, melyben a horgony a legbiz­tosabban megakad. Épen a szép Fanni, kivel már a harma­dik helyen találkoztam, anélkül , hogy visz­­szaemlékezett volna , hogy engem valaha lá­tott, bizonyos igen kecsegtető figyelemmel ajándékozott meg,­­ mert hiszen most már volt eszem és szellemem. Ha én szó­lottam, akkor mindenki a legnagyobb figye­lemmel hallgatott, és én magam sem tudtam, hogy honnan is sajátithatom én el azon mes­terséget , a társalgást oly könnyedén vinni s ezzel mintegy a többieken fölényt gyakorolni. A benyomás, mit én a szép leányra tenni véltem, azt csinált belőlem, amit ő épen, kí­vánt — egy valóságos bolondot, és én ezen­túl ezer meg ezer apró gondoskodással, ki­téve magamat minden eshetőségnek, világos­ságon és árnyékon keresztül egyaránt követ­tem őt. Az én hiúságom az volt, hogy őt hiúvá tegyem én reám. — És én magam, a A képviselőház ülése jan. 18-án. Ordódy Pál az igazoló kiz. részéről jelenti, hogy Brennerberg Mór képviselő a 30 nap fönntartásával igazoltatik. Térey Pál olvassa a ház jan. havi költ­ségvetéséről fölvett jelentést. A napirendben megejtetik a szavazás az újoncozási törvény címkérdésére nézve. A névszerinti szavazás eredménye: 433 igazolt képviselő közül a központi kiz. jelen­tése mellett szavazott 112, ellene 157, távol volt 145, elnök nem szavazott. Eszerint a kisebbség véleményéhez képest a régi cím hagyatott meg. Az 1. §, mely szerint a törvényileg meg­határozott 39,339 sorhadi újonc és 3940 pót­tartaléki jutalék megszavaztatik , vita nélkül elfogadtatik, szintúgy a 2. § is, mely szerint az 1848., 49. és 50-ben születettek korosz­tályának beállítása elrendeltetik. A 3. §-nál javasolja a kp. bizottság, hogy a törvény végrehajtása a kihirdetés után azonnal foganatosíttassék, a törvény szerinti 15 nap helyett. Elfogadtatik. A javaslat harmadszori olvasása és vég­leges elfogadása a holnapi ülésre marad. A napirend második tárgyát képezi a p. n. bizottság jelentése a pénzügyminiszter által a ház asztalára letett 1869 dik évi zár­számadások tárgyában. Miután az 1870. 18. törvcikk értelmében fölállított állami számve­vőszék föladata , az állami zárszámadásokat elkészíteni és megvizsgálni olyképen, hogy azokat észrevételeivel együtt a miniszterta­­nács­sal közölje, s ezek a minisztertanács ha­tározatával együtt terjesztendők a ház elé: a jelentés szerint javasolja a bizottság e zár­számadásoknak a főszámvevőszékhez megvizs­gálás végetti áttételét. Horn Erdő kérdi a pénzügyminisztert, várjon jövőre rendes időben lesznek-e a zár­számadások beterjesztve? Erre, valamint Simonyi Ernőnek a zár­számadások elkészítését tárgyszó megjegyzé­sére kijelenti a pénzügyminiszter, miszerint igenis annak idején lesznek beterjesztve a zárszámadások, miket eddig azért nem állít­hatott össze a számvevőszék, mert fönnállása óta nem volt rá alkalma. Erre a pénzügyi bizottság jelentése el­fogadtatik, hazaszeretet és király iránti hűség legőszin­­tébb kifejezésének találja, azért kívánja, hogy ennek a jelen terv­­javaslatban elég­tétessék.­­ Deák Ferenc ha a „magyar hadsereg“ szó betétetik is a törvénybe, az nem fog nagyobb lelkesedést ébreszteni, ha egyébként az egész hadsereg azon állapotban marad, melyben 67 ben volt. Ezenkívül figyelembe veendő, hogy Magyarországon sokféle érzü­letek vannak és e hadsereg nem csupán ma­gyar ajkú emberekből áll. Jöhet idő, az igaz, midőn magyar hadseregre lesz szükség, de ez csak akkor lesz, ha a kiegyezés szétbom­lott, mi pedig hazánkra súlyos csapás lenne. Szólnak még Tisza László és Györffy Gyula, mire elnök a vitát befejezettnek nyilvánítja és a holnapi ülésre szavazást rendel el. A képviselőház ülése jan. 19-én­­kező interpellációt intézi a miniszterelnökhöz : „A legújabb időben egy jelentékeny for­dulat állott be külpolitikánkban, mely szoros visszahatás mellett , amely minden államban bel- és külső politikája között fönnáll s fönn kell állania, nálunk sem maradhat az előbbire nézve visszahatás nélkül. Ez a Poroszországgal való egyetértés, inaugurálva ennek a prágai békeszerződés föl­maradásával , mely a Beust-Bismarck grófok közötti igen kedélyes jegyzékváltásban találta kifejezését. Tekintettel arra, hogy Magyarország ha­talmi állása és a kiegyezés által is hivatva van fontos befolyást gyakorolni a monarchia külpolitikájának menetére; tekintettel arra, hogy a szellem, mely a két birodalmi kancellár közt váltott jegyzé­keket átlengi, kiválólag német, s hogy a né­met érdekek, mint a kibékülés fő indokai ha­tározottan hangsúlyoztatnak; tekintettel arra, hogy Magyarország s az ezzel szomszédos keleti és déli népek a pan­­germanizmus növekedésében jövőjök iránt ko­moly veszélyt látni följogosítvák ; tekintettel arra, hogy egy alkotmányos állam, mint amilyen Magyarország, egy abso­lut első rangú katonai állam szövetségében alkotmánya demokratikus fejlődésére nézve semmikép sem találhatja támaszát; tekintettel, továbbá arra, hogy ezen osz­trák-porosz szövetség, ha létre­jönne, távol az európai béke biztosításától, ellenkezőleg a szükségessé válandó orosz és francia államok szövetségével komoly cskrát rejt magában egy világháború s ez­által lételünk veszélyezte­tésére ; tekintettel végre arra, hogy ezen új ba­rátság egy szabad Magyarország természetes szövetségesét, a szabad Franciaországot, mely­lyel Magyarország összes nemzetiségei a leg­­őszintébben rokonszenveznek, sajnálatram­éltó módon tőlünk elidegenítené. Franciaország hősies védelme­zésére nyomást gyakorolhatna. Bátorkodom a miniszterelnök urat kér­dezni : a) gyakorolt-e és milyen befolyást a ma­gyar kormány ezen legújabb osztrák-porosz közeledésre, é­s mi ennek valódi hordereje,? b) szándékozik-e a magyar kormány idejekorán a veszélyeknek , miket egy ily a germanizmus természetszerű megerősödését előmozdító szövetség Magyarországra és szom­szédnépeire nézve magában rejt, a szövetség­nek meghiúsítása által elejét venni ? c) szándékozik-e végül a magyar kor­mány, ha a szóban forgó szövetség elhárít­­hatlan volna, odaműködni, hogy abból a fran­cia nép szabadságharcára semmiféle hátrány ne nőjje ki magát s a mi részünkről e harc kimenetelére Poroszország előnyével, semmi­féle illegális pressio ne gyakoroltassák." A miniszterelnöknek kiadatik. A ház erre napirendre tér és véglegesen megszavazza az 1871-ki ujoncozásról szóló törvényt. Az erről szóló jegyzőkönyv rögtön hi­telesíttetik s a főrendekhez áttétetni ren­deltetik. Helybeli újdonságok. — Adakozások: A francia fog­lyok részére: Bója Ferenc reáltanár 2 forint. Az előbbeni összegekkel eddig ösz­­szesen befolyt: 450 frt 20 kr, 1 db 5 frankos arany, 3 db ezüst frtos, 2 db ezüst huszas és 2 porosz tallér bank­jegyekben. ngatlani és magam nyilsebességgel rohantam át az elképedt vendégek rémült sorain; az ajtóhoz érve, az első kocsiba vetettem ma­gamat, mely itt található volt, s ezzel visz­­szasiettem a városba, hol szerencsétlensé­gemre az előrelátó Bendelt hagytam volt, ő megijedt, amint engem meglátott : egy szó mindent fölfedezett előtte. Azonnal postalo­vakat hozattam. — Embereim közül csupán egyet vittem magammal , egy Raskal nevű raffinizott gazembert, ki magát nálam ügyes­sége által nélkülözhetlenné tudta tenni, s ki­nek a mai eseményről fogalmsa sem lehetett. Még ugyanazon ejjeseg harminc mértföldet hagytam magam után. Bendelt hátrahagytam, hogy lakásomat fölmondja, arangyal ellássa magát és végre a szükségeseket magával hozza. Amint a következő napon utolért, kar­jaiba vetem magam és megesküvöm neki, hogy soha többé ily oktalanságot elkövetni nem fogok, és hogy jövőre előrelátóbb leen­­dek. — Utunkat szakadatlanul folytattuk és csak miután a határon és a hegyen tulvol­­­tunk, mely vadbástyaként különített e­l ama boldogtalan színhelytől, engedtem magamat rábeszéltetni, hogy a kiállott fáradalmakat egy közel eső és kevéssé látogatott fürdői helyiségen kipihenjem. (Folytatás­a kö­vetkezik.)

Next