Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-27 / 12. szám

hídnak. *) Most már , miután megtörtént, hogy elhúzták a „Gotterhalte“-t, ha gyöke­resen segíteni akarunk a bajon, azt a mó­dot ajánljuk, hogy rendezzenek még egy bált és­­ húzassák vissza. Ez a remedium. A háború. Szeged, jan. 25-én. A ma érkezett tudósítások szerint a franciák helyzete átalában véve nem változott kedvezőtlenebbé, mint ahogy utóbbi tudósí­tásunkban jeleztük volt, s ez a csataveszté­sek folytán beállott válságos körülmények te­­kintébevételével mindenesetre megnyugtató. Sem nyugaton Frigyes Károly, sem észa­kon Goeben tánok, nem valának képesek győzelmeiket annyira kizsákmányolni, hogy ellenfeleiket egész a katasztrófáig üldözhet­ték volna s mindkettő kényszerítve látta ma­gát a további előnyomulástól visszatartani, s így mind Chanzynak, mind Faidherbenek meg van adva a lehetőség , hogy seregeiket újra rendezzék , erősítsék és újra megkís­ért­sék a támadó fellépés szerencséjét. Faidherbe egy napiparancsban dicséri fiatal katonái vitézségét, s néhány napi nyu­galom után a támadások újbóli meg­kezdését helyezi kilátásba. Az „Ind.­beige“ jelenti Longwyból 23-ról, hogy a helyőrség kiűzte az ostromló poro­szokat a buauti vashámorból , s egy táma­dása a poroszoknak, mely a város meglépé­sére volt irányozva, jelentékeny veszteséggel visszaveretett s három porosz ágyutelep le­szereltetett. Keleten Garibaldi erélyes védelmi harcaival sikeresen födözi Bourbaki vissza­vonuló seregét, mely házban Werder seregei, északról a pomerániai hadtest s északnyu­gatról Manteuffel seregei által volt körülve­­rítéssel fenyegetve, s még távolabb nyugatról Frigyes K. hadseregének egy kelet felé nyo­muló része által is. Egy újabb 24-ről kelt bordeaux-i hiv.­sürgöny szerint erős porosz hadtestek Dijont f. hó 23-án délután ismét északon és nyugaton igen hevesen megtámadták, de újra keményen visszaverettek. Gari­baldi Ricciotti egy zászlót is foglalt el. Az ellenség egy színlelt táma­dás után a franciák balszárnyára, hadseregé­nek zömét a langresi után állította föl s Builly majorságot elfoglalta, honnan azonban a fzond­okk­ róei által kittoo­tek­. A po­roszok vesztesége rendkívül nagy. A párisi 19-d­i­k­i nagy kitörés 100,000 emberrel s mintegy 100 ágyúval történt, Trochu személyes vezérlete alatt. A kiindulás napfelkeltével történt , a francia csapatok Bougivaltól egész St.-Cloudig ter­jedtek ki. A támadás két német hadtest ellen nagy hévvel s kezdetben sikerrel történt, de a kitörés hírére Versaillesban legott minden talpon volt s az ottani őrség Vaucresson felé sietett mint ahol leghatalmasabb volt a franciák ereje. Egyszersmind sürgönyök intéztettek Pierre éa Ignybe, hogy az ottani szász őr­ség is előnyomuljon. Hasonlóan előnyomultak a Marly Beauregard, Rocquencourt Chenay, Montreuil , Viroti­y és Cuavilleben állomá­sozó ezredek; a német sorok tehát oly szi­lárdak és tömörek voltak, hogy a párisiak áttöréséről szó sem lehetett. A franciák a buzanvali erdőn keresztül­hatolva akarták a st.-cloudi, garchesi és vau­­cressoni őrségeket visszanyomni , s Villé d’Avrayn és Chesnayn keresztül Versailles!)* vonulni. Nem sikerült azonban nekik a né­met központot Vaucresson és Garchesnál át­törni s Bougivalnál előnyt kivívni, s egyedül St.-Cloud és Sévres közt vették be a mon­­tretouti sáncokat. A párisak d.­­ 2 óráig folyvást nyertek erősítéseket s egyedül a németek kitűnő állásainak tulajdonítható, hogy a zárvonalakat át nem törték. A csata esti 6 óráig tartott, midőn az est beálltával a tüzelés részben megszűnt. A vesz­teségek nagyságát még egyik részről sem lehet tüzetesen tudni. A bombázás áldozatai jan. 18-áp estig 86 halott és 216 sebesült. A „Journal Off.“ 19 én a kormánynak következő proclam­atióját hozza : „Az ellenség öldökli nőinket s gyerme­keinket, éjjel nappal bombázza Parist s kór­házainkat gránátokkal borttá: „Fegyverre!“ kiáltás hangzik minden torokból. Azok, kik életüket a harcmezején túláldozhatják, az el­lenség ellen fognak vonulni. Legyünk eltö­kélve szenvedni , s ha kell , meghalni , de mindenesetre győzni. *) Mi már részünkről nyilatkoztunk e tárgyban s attól nem is állunk el. T. munkatársunk nézetét Csak annyiban csatjuk, hogy a hiba megrovásában is mértéket kellene tartani, meg a tulhajtás mindig csak inkább árt, mint használ a legjobb Ugynea is. Szerk. Legújabbak. Szeged , jan. 26-án. London, jan. 25. Granville elnöklete alatt tegnap konferenciai ülés tartatott, melyen Franciaországot senki sem képviselte. Berlin, jan. 25. (Hivatalos.) Versailles, jan. 24. A poroszok vesztesége a f. hó 19-ki pá­risi kitörés alkalmával 39 tiszt és 616 köz­ember. A párisi északi front ellen új telepek vannak tevékenységben, kisebb távolságról. Versailles, jan. 24. A déli hadsereg egyes szakaszai átlépték a Doubst Besangon­­tól délnek, Bourbaki háta mögött. Longwy ka­pitulált, 4000 fogoly és 200 ágyú esett ha­talmunkba. Genf, jan. 25. A németek Delle-ig hátráltak. A franciák megszállották Pont de­ Roide-ot s Brassoles vezérlete alatt Aubevil­­lers-be vonulnak. Csütörtökön még kétezer német és francia sebesült hevert az e hó 15. és 17-diki csatából a Belfort melletti csata­téren. Svájcból orvosi segélyt küldtek oda. London, jan. 25. A „Daily Telegr.“ je­lenti : 800 garibaldista Nancy és Strassburg között szétszalasztott egy porosz land­wehr­­osztályt. Nancyban nagy izgatottság uralg. — Az elsassi lakosság hangulata aggályos. Berlin, jan. 25. Legújabban roppant mérvű hadikészületek rendeltettek el; főleg lőszereket nagy erőfeszítéssel gyártanak. A legutóbb phalzi területen összegyűjtött s 250 megrakott kocsiból álló élelem-szállítmányt a katonai fedezettel együtt a franctireur-ök el­foglalták. Sedant a porosz mérnökök első rangú erőddé alakítják át. Poroszország a Maastól keletre eső összes francia terület átadását fogja követelni. A delegátiók. A magyar delegátió ülése jan. 21-dik­é­n. Napirenden van a közös pénzügyminisz­térium 1871 dik évre előterjesztett költség­vetése. Az albizottság jelentése általánosságban elfogadtatván, a delegáció a részletes tárgya­­lást kezdte meg. Az első címen, központi vezetésre meg­szavaztatott 94,329 írt; a központi pénztárra 20,040 frt, központi számosztályra, a közös pénzügyminisztérium és a központi pénztár részére 25,641 frt; a külügyminisztérium nyugérvényeire 26, 200 frt; az 5-dik címen kincstári pénztárak által fizetend­ő katonai nyugdíjakra 818,905 frt; a tengerészeti nyug­díjakra 22,500 frt; katonai központi szám­vevőség nyugpénzeire 139,200 frt; közös pénzügyminisztériumi nyugpénzekre 1100 frt; közös jószámszék nyugdíjazá­sira 6800 frt. A határvámjövedék tiszta jövedelme, a fogyasztási adóvisszatérítések bevonása után 12 millió 199,700 forinttal, az 1871 -dik évi közös előirányzatba beállítandónak határoz­­tatott. A számellenőrségre 102,000 főt szavaz­tatott meg. A közös főszámszéket illetőleg határoz­­tatott. A közös minisztérium továbbá is uta­­síttatik, hogy törekvését odairányozza, mi­szerint a főszámszék mielőbb függetlenül és a minisztériumokkal koordinált állásba he­lyezve, az alkotmányosság elveinek megfele-­lőleg szerveztessék. A nyugdijakat illetőleg a közös pénz­ügyminiszternek az 1868-dik évi szolgálatra nézve póthitel engedélyeztetik, még pedig : a külügyminisztérium nyugdíjaira 203,427 frt 4 kr, a katonai és tengerészeti szám­vevőség nyugdíjaira 124,652 frt 82­/2 kr. A zárszámadást illetőleg az indi­ muytás megadatott. Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 21-én. Elnök bejelenti, hogy Brennerberg Mór képviselő végleg igazoltatik. Horn Ede interpellálja a pénzügymi­nisztert, mit szándékozik tenni pénzügyünk önállósítása érdekében a bécsi nemzeti bank egyedárussága ellen, különösen a bankbizott­ság munkálatainak gyorsítása és az ellensé­ges tendenciák ártalmatlanná tételére. Szathmáry Károly interpellálja a honv. minisztert: van-e szándékában intéz­kedéseket tenni arra nézve, hogy a szolgá­laton kívüli fegyverviselés úgy a sorkatonaság­nál, mint a honvédségnél megszüntettessék. Az interpellációk kiadatnak az illető mi­nisztereknek. Irányi Dániel h. javaslatot ad be, mely szerint a hivatalok betöltése pályázat útján eszközöltessék az illető képességére való tekintettel. Ki fog nyomatni. B. Nyáry Gyula főrendiházi jegyző át­­hozza a főrendiház üzenetét az 1871-diki ujoncozási törvény elfogadásáról. Felolvastatik és tudomásul vétetik. Napirend: az 1871-diki állami költség­­vetés tárgyában beadott általános pénz, bi­zottsági jelentés. Majláth jegyző olvassa a jelentést, mely előadja, hogy az 1871-diki költségve­tés az eddigi költségvetéseknél helyesebb, correctebb alakban terjeszteted elő; a mi­nisztérium minden egyes miniszter költség­­vetésére vonatkozólag a múlt évieknél kime­rítőbb és teljesebb tájékozást adó indokolást nyújtott be. A költségvetés 141 millió 800 ezer frt kiadást mutat föl, tehát 8.690.000 írttal többet, mint az 1870-ki kiadás. A bevé­telekre nézve a költségvetésnek 159,971,000 frtnyi födezete van, tehát 12 millió 200,000 írttal haladja meg az 1870-dik évi födezetet. Az 1871-diki költségvetés határozottan jobb, mint az 1870-diki és ezzel szemközt határo­zott haladást mutat föl. Széli pénz, biz. előadó reprodukálja a jelentést s örvendetes jelenségül constatálja, hogy a múlt évi 15 milliónyi deficit 6 mil­lióval apad a jelen évre. Ajánlja a jelentést el­fogadásra. Simonyi Ernő: a kormány, dacára, hogy az 5-dik költségvetését terjeszti elő s igy kibontakozhatott volna a kezdet nehéz­ségeiből, kénytelen volt rendkívüli eszközök­höz nyúlni s indemnityt kért és ma a tár­gyalásba bocsátkozunk anélkül, hogy alapo­san tárgyalhatnék a költségvetést. A kormány eljárása a lefolyt évben sem volt olyan, hogy azzal az elvesztett bizalmat visszanyerhette volna. Azért h. javaslatot nyújt be, melyben kívánja, hogy miután a kormány a költség­­vetés beterjesztésével a törvény szabványai­nak a reformok célszerű eszközlésének nagy hátrányára mindeddig eleget nem tett, mondja ki a ház határozatiig, hogy az államvagyon kezelését az igy eljáró kormányra tovább nem bízza s a jelen költségvetést részle­tes vita alpjául el nem fogadja. Szóló kikel a kormány kezelési eljárása, a hivatalnokok ha­nyagsága ellen. A közigazgatás roszabbra fordult, költségei mégis szaporodtak ; ez áll a pénzügyre nézve is. A kormány mulasz­tásai miatt árvíz rombol mindenfelé. Az is­kolák nem szaporodnak, csak a tanfelügye­lők. De nem is lehet sokat várni azon kor­mánytól, mely a kebelébeni változásokat ta­pintatlanul intézi. Széll Kálmán a költség-előirányzatra utalva, helyreigazítja Simonyi azon állítását, hogy a kormány a pénzügyőrség újjászerve­zése által átlépte a rendelkezésére kijelölt mennyiséget. Ez nem áll , sőt az újjászerve­zés által még 6000 frt megtakarítva eszkö­zöltetett. Kerkápoly mind röviden felel Simo­­nyi pénzügyi észrevételeire. Szóló úgy van meggyőződve , hogy ha az előirányzat kere­tét a miniszter által nem hágja, jogában áll saját felelősségére új szervezést eszközölni oly esetekben , ha például egy helyen elfogy a munka, mig másutt fölhalmozódik. — Ezt tette ő a pénzügyi ügyészekkel , kiket alkal­masan osztott be a vidéken. — A sóügyre elmondottak nem állnak, ő ugyanis ez irány­ban nem tett káros intézkedéseket , s az előde által fölállított sószállítási raktárak közül egyet sem kaszszált. — Azt mondja Simonyi képviselő, hogy dohányra 2 millióval több adatott ki, mint tavaly, s a megvásárolt dohány kamatozás nélkül hever, de elfeledte, amit pár perc előtt a szerződések teljesíté­séről mondott: a kormány ugyanis dohány­termesztési engedélyt oly biztosítás mellett ad, hogy a terményt beváltja , s így világos, hogy a múlt évi termény beváltandó volt az ottani részéről. Idézi múltkori kijelentését, hogy a 2 millió forint áru dohányból csak egy milliónyi lett beváltva, mert fele a ter­melőknél elromlott, a beváltott részt pedig, hogy kamat nélkül ne heverjen, külföldön, igerte értékesíteni, s már 800 ezer forint árát el is adott. — Nehéz volna képviselő úr kívánságainak megfelelni ; iskolát akar felügyelők nélkül, hidakat mérnökök nélkül, ami nem kivihető feladat. Máriássy Béla a jelen adórendszert rosznak tartja. Simonyi K. javaslatához csat­lakozik. Bűnügyi tárgyalások. VII. A Schönfeld-féle rablógyilkossági per végtár­gyalása jan. 25-én s következő napjain. A pest megyei delegált bíróság a rüm­­­kitett napon ismét megkezdé tárgyalásait, és pedig azon nevezetes rablógyilkossági bűn­­ténynyel, melynek borzasztó emléke ma is, a bűntény elkövetése után 15 év múlva, élénk emlékezetében él Szeged város lakosságának. A nyilvános tárgyalás d. e. 10 órakor vette kezdetét, a hallgatósággal zsúfolásig megtelt teremben. Elnök Szilassy István az ülést megnyitván, a védő­ügyvédek közül Benke József fölszólal s védő társai nevében is azon kérelmet intézi a törvényszékhez, hogy, tekintettel arra, miszerint élet-halál kérdés forog fönn, a vádlottak megnyugtatása végett határozza el a törvényszék, hogy azok a vádlevél fölolvasásától kezdve végig a tár­gyaláson jelen lehessenek. Elnök erre azonnal válaszolja , hogy a bíróság m­ár előzetesen fölvette és meghányta e kérdést, és azon megállapodásra jutott, hogy a vádlottak az ítélethozataláig nem fog­nak bebocsáttatni, részint, mert jelenlétük múlhatlan szüksége fönn nem forog, részint, mert kettő közülök súlyos beteg, úgy­hogy az előreláthatólag hosszabb ideig tartó tár­gyalást ki nem állnák, de legfőkép, mert két vádlott még ezenkívül számos igen súlyos bűnesetekbe van bonyolódva, melyekben még a vizsgálat nincs befejezve s igy a nyilvános tárgyalásra bebocsátásuk nem is volna ta­nácsos. Miután e kijelentésben a védők hallga­tólag megnyugodtak, a tárgyalás kezdetét vette . Tóth Mór vádló­t. ügyész nagy szaba­tossággal kidolgozott kitűnő vádlevelének föl­­olvasásával, mely az 1856-diki s a várbeli újabb vizsgálat alapján előadván a bűntény történetét, s elősorolván a bizonyítékokat, melyek a vádlottakat részint mint, bűnszerző­­ket és közvetlen tetteseket , részint mint bűnpalástolókat s orgazdaságban bűnrészese­ket kétségtelenül terhelik , azok alapján az 1-ső, 2-ed , 3-ad , 4-ed , 5-öd és 8-adrendű vádlottakra a rablógyilkosságbani bű­nrészes­­ségük folytán halálbüntetést kér; a 6-od és 7-edrendű vádlottak ellenében azon­ban, minthogy ezek ellen többrendbeli más bűntény is van folyamatban, az ítéletet ez esetben fölfüggeszteni, egy hiányzó főbűnös­nek Kló­pán Józsefnek pedig köröztetését elrendeltetni kéri. A vádlottak következők: 1- sőrendü vádlott: Mészáros Katalin, 39 éves, r. kath., szabadkai születésű, haja­don. A bűntény elkövetése alkalmával szol­gáló volt Schönfeldnél; értelmi bűnszerző és közvetlen tettes, ki a bűnszövetség tagjait a tett elkövetésére izgatta, s aki Schönfeldet még halála után is szurdalta. 2- adrendü vádlott : Veszelovszky Ferenc Kálmán, 34 éves, r. k. algyői szül. pesti lakos, szabósegéd, nőtlen. 3- adrendü vádlott: Judik Sándor, 36 éves, r. k. gyevi szül., szegedi lakos, nős és 2 gyermek atyja. — E két utóbbi az el­vvel együtt bűnszerző és közvetlen tettes. 4- edrendű vádlott: Vörös Iparé, 56 éves, szabadkai szül., szegedi lakos, kutász volt a Kárász-ház előtti vízvezetéki kútnál, nőtlen. Ez is benn volt a rablószövetségben, a többivel együtt tanácskozott előre, s a ki­viteltől véletlenül maradt el és később osz­tozott a rablott holmiban 5- ödrendü vádlott: Bagi Viktória (Abra­­novitsné) 53 éves, m.-kanizsai szül., özvegy, mosónő. — Ez csak utólag avattatott be a bűnténybe. Bűnrészes, orgazda. 6- odrendü vádlott: Csonka Ferenc, 48 éves, r. k. , szegedi szül. és lakos, rend­kívül rovott előéletű. Bűnrészes, orgazda. 7- edrendű vádlott: Sváb Hermann Jó­zsef, 50 éves, izraelita, nős, 4 gyermek atyja, szegedi lakos. Bűnrészes, orgazda. 8- adrendű vádlott: Kohn Leopold, 48 éves, izraelita, nős, bonyhádi szül, szegedi lakos, mészáros. Hiányzik még és nyomozás alatt van a banda főtagja: Klopán József. Védő ügyvédek a fennebbi sorrendben: Benke József, Zombory Antal, Vidra Sándor, Szűts Andor, Csermelényi Iván, Okrutszky Aurél, Rakovszky István és Toronyi József. A vádbeli bűneset, melynek 1856. évi febr. 1-én virradóra Schönfeld József 50 éves izr. kereskedő, ennek 70 éves neje és Vecsernyés Márton öreg házőr esett áldoza­tul , a vádlevél és az 1856-diki vizsgálati iratok nyomán következő. A nevezett napra virradó éjjel elkövetett hármas gyilkosság és rablás közvetlen tettesei voltak: Klopán József, Mészáros Katalin, Judik Sándor és Weszelovszky Ferenc. Mé­száros K., mint fönnebb megjegyeztük, cseléd volt Schönfeldéknél s vele a házban, miután ezt kialkudta, lakott kedvese is Klopán J. szabadságos katona , aki Abranovitsékhoz (Bagi Viktor) járván , ott megismerkedett Judik és Weszelovszky szabósegédekkel, majd ezek által Vörös Imrével, s ezek együtt ter­vezték ki Schönfeld és neje megyilkolását és házuk kirablását. Több ízben ki is akarták sötét tervüket vinni, de mindig jött közbe valami akadály, míg végre 1856. jan. 31-én éjjel csakugyan végre is rajták. Ez estvén ugyanis a háziúr gyöngélked­vén, ágyban feküdt, Papdi Ferenc nevű egyén pedig, ki Schönfeldéknél 30 óta nepszámos­­ként dolgozgatott a ott is lakott , ez este épen korán eltávozott hogy férjnél levő leá­nyánál háljon, s igy a gazokat semmi sem gátoló gonosz tervük végrehajtásában. Este már jó korán együtt voltak Klepán hívására, s a cselédszobában vendégeskedtek; midőn a háziasszony jött, Weszelovszkyt és Judikot egy mellék sötét kamrába tolták előle, hogy észre ne vegye őket.

Next