Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-27 / 12. szám

A magyar delegáció ülése jan. 24- é­n. Napirend: a külügyi költségvetés folyta­tólagos tárgyalása. Ürményi Miksa: mióta a nagy nézzet törekvés kicsapongóvá lett, aggodalommal nézhet a jövő elé; a magyar nemzet csak az elnyomottnak fogja pártját; óvakodni fog a színlelt barátságtól. B. Kemény Gábor maga sem föltétlen helyeslője Beusz külügyi politikájának, de ki­emeli, hogy ebben megvan az alkotmányos alap, a dualizmus és a paritás ; e politikában talál szóló legalább negatív vezéreszméket, mint : megvédeni a monarchia integritását, biztonságát. Határozott nagyszabású külügyi politikát csakis rendezett államviszonyokra támaszkodva lehet vinni; viszonyaink erre nem alkalmasak. Szóló leghelyesebb politiká­nak tartja önerőnket lehetőleg kifejteni, azon­ban a szövetségeknek sincs ellene, de a túl­­hatalmas szövetségest veszedelmesnek tartja, Franciaország nagyhatalmi állását továbbra is fönn kívánja tartani. Helyesli az albizottság jelentését. Trefort Ágoston az ügyet, melyért a német francia háború foly , a német nemzet ügyének tartja, azért a franciákhoz csatla­kozni annyit tesz, mint sérteni a birodalom német lakosainak érdekeit. Meggyőződése sze­rint nem lehet másfelé gravitálnunk , mint Németország felé Pártolja az albizottság je­lentését. Szól még gróf Zichy Nándor; azután b. Orczy tesz megjegy­zéseket egyes deleg.­ta­gok állításaira, végül Zsedényi Ede tartó zárbeszédét. Szavazásra tüzelik Zsedényi és az albi­zottság indítványa. A többség ez utóbbit el­vetette. Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 23-én. Napirenden van az 1871-iki költségelő­irányzat általános folytatólagos tárgyalása. . B. S­i­m­o­n­y­i Lajos mulasztással vá­dolja a kormányt az előirányzat beterjeszté­sénél , mely amellett még kellőleg indokolva sincs. Azon nézetben van, hogy nálunk mind­addig nem is lehet rendszeres költségvetést előterjeszteni, míg a delegáció fennál. Egyéb­iránt általánosságban elfogadja a budgettör­­vényjavaslatot, mert nem kívánja, hogy az ország továbbra is indemnityvel kormányoz­­tassék. Borle­a Zsigmond a kormány intézke­dései fennállása óta igazságtalanok voltak a nemzetiségek irányában , azért ily kormány­nak nem kíván költségvetést megszavazni. Dr. Szapáry Gyula Simonyi Ernőnek a pénzügyek hiányos kezelésére vonatkozólag felhozott vádjait cáfolgatja. A vasúti kölcsön, fővárosi kölcsön és szőlődézsma-váltság, nem rész beruházások, mint Simonyi áluita, sőt egyrészt szükségesek, másrészt jövedelmezők, e kincstári jegyek kibocsátási jogával a kor­mány csak sunyiban jő, hogy abból az or­szágra kár nem származhatott. Az államjavak kezelése igaz, hogy lehetne jobb is, de a jö­vedelem évről évre szaporodott, míg az igaz­ságügyi reformokat tárgyazó javaslatok nagy­részt már a ház asztalára tétettek. Ha van is sok teendője a törvényhozásnak, ez nem a kormány mulasztásából ered. Pártolja a pénz. biz. jelentését. Tisza Kálmán az általános vitát a kor­mány hiányos előterjesztése miatt nem tartja lehetőnek, azonban kész a részletes tárgya­lásba belemenni. A hiányok nagy része a hely­telen államszerkezetben leli forását, s külö­nösen a külügyek vezetésére állított férfiú helytelen eljárásában. Simonyinak az isko­lákra nézve tett megjegyzését osztja, végül az országgyűlés tárgyalási rendét is rendszer­telennek és céliránytalannak jelzi. Schwa­rz Gyula különösen a hivatal­nokok alkalmazásánál előforduló hiányokra tesz kifogásokat ; Sinonyi K. javaslatát pártolja. Szólóak ezután: Hrabár Manó, Mocsonyi Sándor, Irányi Dániel, Prileszky Tádé, Né­meth Albert, Berzenczey László, Madarász József, Lázár Ádám­ és Tisza László. Ezzel az általános vita befejeztetett. Kerkápoly mint elismeri, hogy az államszerkezet nem tökéletes, mert emberi mű nem is lehet az,­­ ezen rendszernek ró­ható fel a költségirányzat beterjesztésénél el­követett mulasztás, miért elnézésre kéri az ellenzéket. A balközépnek nem lévén lénye­ges kifogása az előirányzat ellen, a szélső­balnak válaszol. Tagadja, hogy az előterjesz­tés csak számok halmaza, az számok ösz­­szege és pedig rendszeres összege, ellene mond annak is, hogy az előirányzatnak apja az Imperialismus volna. Azon ellenvetés sem bír helyes alappal, hogy a bérbe adott államvagyon többet is jö­vedelmezhetne, itt irányadó csak az lehet, hogy évről évre mindig többet jövedelmez. Az adóhátralékok jenlétéből nem vél követ­keztetést vonhatni a nép vagyontalanságára, mert sokszor nem a pénzhiány oka annak, hanem a nemakarás, azért üdvösebb volna az adóbefizetés szükségéről győzni meg a né­pet, mint az ellenkezőre még a házban is buzdítani. HETI TÁRCA. HL­ ­Víziszony. — Népvándorlás. — Séták a szép , hives patakon. — Óvó rendszabály a víz ellen. — Jellemző rekláme. — Sikerült jóslatok. — Jó lesz eleblábo­­ni!­ „Majd elmegyünk nem sokára, Ha máshova nem. — Soroksárra.“ Ezt a Fipsz-marsch áriája szerint lejtő indulót énekelheti most sok rókusi háztulaj­donos , kinek az utóbbi napokban egy hivat­lan ingyenes lakója akadt. Bizony, ha végig tekintünk a rókus ten­gerfedett csillámló mezején , fájdalommal kell beismernünk , hogy a csendes födél alatt la­kóknak nagy okuk van az induló zengedezé-­­ére ; a vizek mind nagyobb területet fog­lalnak el s folyton magasb niveaura emelked­nek ; a házak előtti padlók régen tovaúsztak boldogabb hazába; a hidakkal pedig azóta ja­vában fut azon boldog halandó, kinek háza kapujánál állapodott meg a vizár által elhur­colt szerény közlekedési eszköz. A közleke­désről szó sem lehet; legmerészebb remé­nyeink csak azon vélekedésig terjednek, hogy hátha megváltozik az idő­s szobáinkban szá­raz lábbal járhatunk. E remény azonban immár igen sok he­lyen hajótörést szenvedett. A víz betolakodott az épületek belsejébe és a házlakóknak, ha csak a kilátásba helyezett hideg fürdő kelle­­meinek nem akarták kitenni fázékony tagjai­kat , tova kelle költözniük a megszokott ta­nyáról , melynek egyedüli korlátlan ura ez időszerint a víz, mely a többi háztulajdonos­tól leginkább abban különbözik, hogy nem fizet adót. Akik pedig a hivatlan vendég beköszön­tése után is ál­latatosan megmaradtak helyökön s dacolva a kényszerrel nem akartak távozni, azoktól meg a ház távozott el; a domináló Naprend, az 1871. évi budgettörvényt illető jelentés befejező általános tárgyalása. S­imonyi Ernő mint indítványozó meg­tartja zárbeszédet, megjegyzéseket tévén a pénzügyminiszter, Szapáry Gyula, Prileszky Tádé és Tisza Kálmán beszédeire.­­ Ismétli felhozott kifogásait és ajánlja K. javaslatát elfogadásra. Prileszky Tádé és Tisza Kálmán felszó­­alnak Simonyi által félreértett állításaik ki­­magyarázására. Ezután a névszerinti szavazás megejte­­tett, melynek eredménye: 433 igazolt kép­viselő közül a pénz.­bsz jelentésének elfogadása mellett 265, ellene 41 szavazott, távol volt 126, elnök nem szavazott. Tárgyaltatott ezután a pénzügyi bizott­ságnak indítványa a tisztviselők fizetéseinek felemelése iránt. elem addig nyalta , addig falta a fundamen­tumot, mig egyszer egyet gondolt az épület, megmozdult s elment pokolba; még szeren­cse hogy csak egyedül ment el s a lakók kö­zül egyet-kettőt oda nem nyomott romjai alá. Ily miserabilis viszonyok közt, midőn azt sem tudjuk, mely pillanatban áraszt el bennünket a növekvő tengerszem s mikor te­szi tönkre épületeinket, személyes bizton­ság okáért bizony igen sokan helyesen tesz­­szük, ha elköltözünk szárazabb földrészre és pedig addig, mig lehet, mert még most né­mely helyen csak hasig kell gázolnunk a vi­zet, de kérdés, hogy pár nap múlva megte­­hetjük-e a vándorutat a vízbefutás veszélye nélkül. Alig képzelhetünk tragicomi­usabb hely­zetet, mint aminőben ez idő szerint legtöb­ben vagyunk a vízlepte városrész lakói kö­zül. Ha az ember tőszomszédjához, ki házá­tól 5 lépésre lakik, át akar menni, két­­háromnegyed óra alatt jut el nagy bajjal, sok viszontagsággal küzdve kitűzött céljához. Az átjárót elvitte a víz, óriási kerülőkön kell az embernek visszacapakolni oda, ahonnét ki­indult, libegő deszkaszálakon, ingatag tégla­darabokon baland­rozunk; ha a láb egy hü­­velyknyivel túllép a sivár tengeren itt-ott fel­tűnő szilárd anyagon , térdig , combig merül a vízbe. Hanem szeretném is, ha csak annyi százassal ajándékozna meg a godaviselés, mint amennyi most a náthás emberek száma Szegeden. Hát a hatóság mit csinál? A városháza környéke jó száraz , nem lehet még semmi bajtól tartani, ami pedig a rókuson áradozó vizet illeti, az nem épen oly nagy baj, hogy valami óvó intézkedést tenne szükségessé; Különben akinek nincs ínyére a víz, tessék magán segíteni: — igya meg! * * * A képviselőház ülése jan. 24-én. Széll Kálmán előadó. A bizottság nevé­ben ajánlja a tisztviselők fizetéseit, még­pe­dig az osztálytanácsosoktól lefelé, felemeltetni. Simonyi Lajos: Nem fogadja el a p. U. bizottságnak azon indítványát, hogy a hiva­talnokok fizetései felemeltessenek. Pártolja azonban azt, hogy a horvát hivatalnokok fi­zetése ugyanannyi legyen, mint a magyar­­országi hivatalnokoké. Horn Ede szintén ez értelemben szól, s a netán szükséges hivatalnokokat mások áthelyezésével kívánja pótolni. Szintén az előirányzat ez alakbani meg­szavazása ellen szólnak: Csanády Sándor, Kemény Mihály, Deák Ferenc azt hiszi, hogy a legro­­szabb megtakarítás az, ha a nemzet saját tisztviselőitől vonja meg a szükséges fizetést, mert ennek épen a szegény népre van visz­­szahatása, mely a tisztviselő támogatására szorul; azon érvet is gyengének találja, hogy hisz nincs hivatalnok, aki meg nem tudna élni, mert ha jó hivatalnokot akarunk, nem elég, hogy csak az éhenhalás ellen biztosít­suk őket. Buday Sándor a jelentés mellett, Hu­szár Imre ellene szól, valamint Simonyi Ernő is. Kerkápoly Károly: itt nem a magas­ hivatalnokokról, sőt még nem is a fogalma­­zókról, hanem ezek mellett főkép azon kezelő hivatalnokokról van szó, kik a nemzet mil­lióit ellenőrzik 60 kv. napdíj mellett, a pénz­ügyőrök, a 365 ftős irodatisztek fizetésének felemeléséről van szó, ezt meg kell gondol­nia annak, ki a fizetés felemelés ellen szól. Látva azonban és tapasztalva a hivatalok be­töltése körüli viszás állapotokat, és hogy mégis azok javítása ellen szól az ellenzék, azt gondolhatná, ha gyanúsítani képes volna, hogy és azért kíván rosz hivatalnokokat adni a kormány mellé, hogy könnyebben gyako­rolhassák rajtuk kritikájukat. Ajánlja az elő­irányzat elfogadását. A képviselőház ülése jan. 25-én. S­ztratimirovits György interpellálja a belügyminisztert a Temes és Bega folyók által okozott károk ügyében. Kiadatik. Napirend: a pénzügyi biz. jelentésének részletes tárgyalása az 1871. évi költségve­tés tárgyában. A hivatalnokok fizetésének felemelése iránti kérdésben szól. Berzenczy László, hibának tartja a hivatalok rendezésének és a közigazgatás or­­ganizátiójának halogatását. A hivatalnokok számában sincs arány. Erdély ötödrésze Ma­gyarországnak s hivatalnokai száma század­részét sem képezi Magyarország hivatalnokai­nak. Nem helyesli azt sem, hogy a hivatal­nokokat mellékes illetékekkel fizetik. Pártolja Simonyit. A tanácskozás néhány percre felfüggesz­­tetik, mialatt Andrássy honv. miniszter be­nyújtja az 1871-re szóló ujoncozási törvényt a királyi szentesítéssel. Felolvasás által kihirdettetik és a főren­dekhez áttételül határoztatik. „Az elevenen beszélő fej/ —• Komédiás soha találóbb reklámmal nem hirdeté hét vi­lágra ordító művészetét, mint az a jámbor Reisender, ki a belvárosi sétány mellett ütötte le sátorfáját a népnek nagy lelki gyönyör­ködése­ és épülésére. Itt látható egy fej, mely elevenen beszél, oly világos definitiója azon körülménynek, hogy a fej, nem valami holtó hanem eleven emberfej, a­hogy egy egye­temi professor sem volna képes szabatosabb körülírással szolgálni. A jámbor Reisender tehát még csak nem is vádolható, hogy reklame-jában hazudik. Igaza van az ártatlannak, kidugja fejét a kö­zépütt lyukas réztányérra és beszél, ergo a tej elevenen beszélő, miután az ő feje, aki pedig, hája legyen a gondviselésnek, mind­nyájunknak nagy örömére él ép erőben, egészségben. Hanem persze egészen más benyomást gyakorol a plakát fölirata az alsóvárosi ta­nyákról bevándorlóit gányó judiciumára. Le­olvastatja valami közül elnyemni , hogy mi van írva azon a nagy papiroson, mit jelent az a cifca okulariumos lej­t és megértvén az írás szavait, kezd szörnyű módon töpren­­­edni azon hypothesis fölött, hogy egy fej, amelynek csak feje van meg, hogy képes beszélni. Persze a morfonditozásnak bölcs egikai consequentiák útján végre is oda kell jutnia, hogy a fej valami holt emberé; vala­kinek levágták a fejét és az az ember most is él, nem halt meg a fej, talán nem is fog meghalni. Ez legalább is nagyon fura, vagy rá nem fura, különös. Párosával álldogálnak a ködmönös bölcsek a bódé előtt, sokáig törik fej őket a furcsa fej minémüsége fölött. Végre is abban törté­nik megállapodás, hogy az ilyen csudát meg kell nézni. — Gyük kee be no! — biztatja kollé­gáját az okosabbik, s előkerülvén a patriar- kék Hiacynth. Wahrmann Mór a bevégzett általános, tárgyalás után a jelen vitát Deák Ferenccel meddőnek tartja; igazat ad Hornnak, hogy a központi közigazgatás nálunk felette drága, s egyesek mégis roszul vannak fizetve, ezt a systema hibájának tartja, melynek refor­málását szükségesnek véli. Csiky Sándor: A jelen előirányzatot az 1848-kival összehasonlítván, —a fizetés fölemelések ellen szól. A vita ellen be jön fejezve. Csupán még az előadó szólott, mire azután az elnök a szavazás iránti kérdéseket feltéve. A kérdés feltevése után vita támadt, melyben résztvettek: Deák Ferenc, Ghyczy Kálmán, Kerkápoly Károly pénzügyminiszter A feltett kérdések után a ház elfogadja Deák Ferenc azon indítványát, mely szerint a minisztériumoknál, úgy a kir. curiánál és a kir. táblánál alkalmazott fogalmazók és se­gédfogalmazók fizetése a minisztériumi javas­lat szerint emelendő fel. Ezen indítvány elfogadása által elfogad­tatott a minisztérium javaslata is, mely az 1050 forinton alóli fizeté­ses ellátott hivatal­nokok fizetésének felemelését javasolja. Következik a lakbér felemeléséről szóló javaslat, mely részben elfogadtatott. Széll Kálmán indokolja az általános jelentésben felhozott azon elvkérdést, mely szerint nem helyeseltetvén, hogy a közneve­léssel a kultusminiszteren kívül más minisz­ter is foglalkozik, azon nézet elfogadása ajánl­tatik, hogy jövőre minden tan- és közműve­lődési intézet a közokt. miniszter keze alá helyezendő. V­á­r­a­d­y Gábor osztja e nézetet s hat­­javaslat alakjában formulázva benyújtja. Korizmics László nem fogadhatja el e nézetet, meg a gyakorlatban ki nem vihető. Deák a kérdést elhalasztatni kívánja­; Kerkápoly mint a kormányt utasítandónak véli, hogy ez ügyben törv­­javaslatot ter­­jeszszen be. Szólnak még: Deák Ferenc, Jankovics Antal, Zsedényi Ede, Pécsi Tamás, Szath­­máry Károly, mire szavazás útján a pénz. biz. nézete elfogadtatik. Széll Kálmán indokolja a pénz biz. azon nézetét, mely szerint az egyes minisz­tériumokban alakított könyvtárakra fordított összegek egy országos könyvtár alakítására lennének fordítandók. Tisza Kálmán ezen óhajtásnak hat­ ja­vaslatban ad kifejezést, mely elfogadtatik. Elfogadtatnak a közalapokra, állami vasut­­jövedelmeikre vonatkozó elvi javaslatok is. A nyugdíjazás ideiglenes voltát illetőleg noha Horn és Simonyi Ernő már az ezúttali megszüntetést sürgetik, a p. v. bizottság ja­vaslata elfogadtatik. Szintúgy a házbérekre, Fiumére, s az országos szolgálati schematis­­musra vonatkozó javaslatok is, mely utóbbit Szilárdy Áron a 1872 ki blilgetben már hatá­rozottan felvétetni óhajtja. Széll Kálmin előadó: Kijelenti ezek után, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasított kérvények iránt a bizottság a tárgyalást be­fejezvén, jelentése mielőbb a ház elé fog ter­jesztetni. d­alia strimfliszárban quártély­ozó két árva pirula, tudós prosopopeával beténferedik a két ködm­ön a rejtélyes bódéba. Egy kis türelmes várakozás és szétnyílik a háttért fedező függöny s ott áll a borzal­mas halottfej a bámuló publikum szemei előtt Semmi kétség többé, hogy holt ember feje, hisz ott van a réztányéron, akár meg is fog­hatnám. Meg ám, ha engednék atyafi, de épen abban áll a titokteljes bűvészet, hogy nem markolászhatja kend azt a tökfejet. A tej megszólal és mond jövendőt. —Édes barátom , magát kár érte! — Tiszta igazat beszél. Épen ma reggel tört össze a kocsim tenge­re. Ez mégis külö­nös, hogy így meg tudja mondani. — Magának rosz rokonai is vannak ! — Elten­ni! hogy eltalálja. Azt is tudja, hogy a Péter sógor öcscse benn van a vár­ban. —• Maga bizonyos dologban igen erős szándékkal van! — No lám, hát ki mondta meg neki, hogy kendnek az öreg ártányát minden áron meg akarom venni. — Ne csüggedjen, teljesítse a szándékot. — De már haz­t mondja, akkor meg is veszem a disznót. Áll az alku szomszéd. — Maga barátom még igen sok évig fog élni! — Runye! De ez már csakugyan több a soknál! — De gyerünk innét komi aszondom, mert ez a holt ember még majd mindent kibeszél; pedig röstellném, ha ez a sok nép meghallana; utoljára még azt is ki­talált mon­dani, hogy ma reggel a felesége a rend há­tán törte össze a nyújtóját. — Akkor hát gyerünk. Hej, még­se egé­szen jó az, ha a halottak beszélni tudnak

Next