Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-01-27 / 12. szám
A magyar delegáció ülése jan. 24- én. Napirend: a külügyi költségvetés folytatólagos tárgyalása. Ürményi Miksa: mióta a nagy nézzet törekvés kicsapongóvá lett, aggodalommal nézhet a jövő elé; a magyar nemzet csak az elnyomottnak fogja pártját; óvakodni fog a színlelt barátságtól. B. Kemény Gábor maga sem föltétlen helyeslője Beusz külügyi politikájának, de kiemeli, hogy ebben megvan az alkotmányos alap, a dualizmus és a paritás ; e politikában talál szóló legalább negatív vezéreszméket, mint : megvédeni a monarchia integritását, biztonságát. Határozott nagyszabású külügyi politikát csakis rendezett államviszonyokra támaszkodva lehet vinni; viszonyaink erre nem alkalmasak. Szóló leghelyesebb politikának tartja önerőnket lehetőleg kifejteni, azonban a szövetségeknek sincs ellene, de a túlhatalmas szövetségest veszedelmesnek tartja, Franciaország nagyhatalmi állását továbbra is fönn kívánja tartani. Helyesli az albizottság jelentését. Trefort Ágoston az ügyet, melyért a német francia háború foly , a német nemzet ügyének tartja, azért a franciákhoz csatlakozni annyit tesz, mint sérteni a birodalom német lakosainak érdekeit. Meggyőződése szerint nem lehet másfelé gravitálnunk , mint Németország felé Pártolja az albizottság jelentését. Szól még gróf Zichy Nándor; azután b. Orczy tesz megjegyzéseket egyes deleg.tagok állításaira, végül Zsedényi Ede tartó zárbeszédét. Szavazásra tüzelik Zsedényi és az albizottság indítványa. A többség ez utóbbit elvetette. Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 23-én. Napirenden van az 1871-iki költségelőirányzat általános folytatólagos tárgyalása. . B. Simonyi Lajos mulasztással vádolja a kormányt az előirányzat beterjesztésénél , mely amellett még kellőleg indokolva sincs. Azon nézetben van, hogy nálunk mindaddig nem is lehet rendszeres költségvetést előterjeszteni, míg a delegáció fennál. Egyébiránt általánosságban elfogadja a budgettörvényjavaslatot, mert nem kívánja, hogy az ország továbbra is indemnityvel kormányoztassék. Borlea Zsigmond a kormány intézkedései fennállása óta igazságtalanok voltak a nemzetiségek irányában , azért ily kormánynak nem kíván költségvetést megszavazni. Dr. Szapáry Gyula Simonyi Ernőnek a pénzügyek hiányos kezelésére vonatkozólag felhozott vádjait cáfolgatja. A vasúti kölcsön, fővárosi kölcsön és szőlődézsma-váltság, nem rész beruházások, mint Simonyi áluita, sőt egyrészt szükségesek, másrészt jövedelmezők, e kincstári jegyek kibocsátási jogával a kormány csak sunyiban jő, hogy abból az országra kár nem származhatott. Az államjavak kezelése igaz, hogy lehetne jobb is, de a jövedelem évről évre szaporodott, míg az igazságügyi reformokat tárgyazó javaslatok nagyrészt már a ház asztalára tétettek. Ha van is sok teendője a törvényhozásnak, ez nem a kormány mulasztásából ered. Pártolja a pénz. biz. jelentését. Tisza Kálmán az általános vitát a kormány hiányos előterjesztése miatt nem tartja lehetőnek, azonban kész a részletes tárgyalásba belemenni. A hiányok nagy része a helytelen államszerkezetben leli forását, s különösen a külügyek vezetésére állított férfiú helytelen eljárásában. Simonyinak az iskolákra nézve tett megjegyzését osztja, végül az országgyűlés tárgyalási rendét is rendszertelennek és céliránytalannak jelzi. Schwarz Gyula különösen a hivatalnokok alkalmazásánál előforduló hiányokra tesz kifogásokat ; Sinonyi K. javaslatát pártolja. Szólóak ezután: Hrabár Manó, Mocsonyi Sándor, Irányi Dániel, Prileszky Tádé, Németh Albert, Berzenczey László, Madarász József, Lázár Ádám és Tisza László. Ezzel az általános vita befejeztetett. Kerkápoly mint elismeri, hogy az államszerkezet nem tökéletes, mert emberi mű nem is lehet az, ezen rendszernek róható fel a költségirányzat beterjesztésénél elkövetett mulasztás, miért elnézésre kéri az ellenzéket. A balközépnek nem lévén lényeges kifogása az előirányzat ellen, a szélsőbalnak válaszol. Tagadja, hogy az előterjesztés csak számok halmaza, az számok öszszege és pedig rendszeres összege, ellene mond annak is, hogy az előirányzatnak apja az Imperialismus volna. Azon ellenvetés sem bír helyes alappal, hogy a bérbe adott államvagyon többet is jövedelmezhetne, itt irányadó csak az lehet, hogy évről évre mindig többet jövedelmez. Az adóhátralékok jenlétéből nem vél következtetést vonhatni a nép vagyontalanságára, mert sokszor nem a pénzhiány oka annak, hanem a nemakarás, azért üdvösebb volna az adóbefizetés szükségéről győzni meg a népet, mint az ellenkezőre még a házban is buzdítani. HETI TÁRCA. HL Víziszony. — Népvándorlás. — Séták a szép , hives patakon. — Óvó rendszabály a víz ellen. — Jellemző rekláme. — Sikerült jóslatok. — Jó lesz elebláboni! „Majd elmegyünk nem sokára, Ha máshova nem. — Soroksárra.“ Ezt a Fipsz-marsch áriája szerint lejtő indulót énekelheti most sok rókusi háztulajdonos , kinek az utóbbi napokban egy hivatlan ingyenes lakója akadt. Bizony, ha végig tekintünk a rókus tengerfedett csillámló mezején , fájdalommal kell beismernünk , hogy a csendes födél alatt lakóknak nagy okuk van az induló zengedezé-ére ; a vizek mind nagyobb területet foglalnak el s folyton magasb niveaura emelkednek ; a házak előtti padlók régen tovaúsztak boldogabb hazába; a hidakkal pedig azóta javában fut azon boldog halandó, kinek háza kapujánál állapodott meg a vizár által elhurcolt szerény közlekedési eszköz. A közlekedésről szó sem lehet; legmerészebb reményeink csak azon vélekedésig terjednek, hogy hátha megváltozik az idős szobáinkban száraz lábbal járhatunk. E remény azonban immár igen sok helyen hajótörést szenvedett. A víz betolakodott az épületek belsejébe és a házlakóknak, ha csak a kilátásba helyezett hideg fürdő kellemeinek nem akarták kitenni fázékony tagjaikat , tova kelle költözniük a megszokott tanyáról , melynek egyedüli korlátlan ura ez időszerint a víz, mely a többi háztulajdonostól leginkább abban különbözik, hogy nem fizet adót. Akik pedig a hivatlan vendég beköszöntése után is állatatosan megmaradtak helyökön s dacolva a kényszerrel nem akartak távozni, azoktól meg a ház távozott el; a domináló Naprend, az 1871. évi budgettörvényt illető jelentés befejező általános tárgyalása. Simonyi Ernő mint indítványozó megtartja zárbeszédet, megjegyzéseket tévén a pénzügyminiszter, Szapáry Gyula, Prileszky Tádé és Tisza Kálmán beszédeire. Ismétli felhozott kifogásait és ajánlja K. javaslatát elfogadásra. Prileszky Tádé és Tisza Kálmán felszóalnak Simonyi által félreértett állításaik kimagyarázására. Ezután a névszerinti szavazás megejtetett, melynek eredménye: 433 igazolt képviselő közül a pénz.bsz jelentésének elfogadása mellett 265, ellene 41 szavazott, távol volt 126, elnök nem szavazott. Tárgyaltatott ezután a pénzügyi bizottságnak indítványa a tisztviselők fizetéseinek felemelése iránt. elem addig nyalta , addig falta a fundamentumot, mig egyszer egyet gondolt az épület, megmozdult s elment pokolba; még szerencse hogy csak egyedül ment el s a lakók közül egyet-kettőt oda nem nyomott romjai alá. Ily miserabilis viszonyok közt, midőn azt sem tudjuk, mely pillanatban áraszt el bennünket a növekvő tengerszem s mikor teszi tönkre épületeinket, személyes biztonság okáért bizony igen sokan helyesen teszszük, ha elköltözünk szárazabb földrészre és pedig addig, mig lehet, mert még most némely helyen csak hasig kell gázolnunk a vizet, de kérdés, hogy pár nap múlva megtehetjük-e a vándorutat a vízbefutás veszélye nélkül. Alig képzelhetünk tragicomiusabb helyzetet, mint aminőben ez idő szerint legtöbben vagyunk a vízlepte városrész lakói közül. Ha az ember tőszomszédjához, ki házától 5 lépésre lakik, át akar menni, kétháromnegyed óra alatt jut el nagy bajjal, sok viszontagsággal küzdve kitűzött céljához. Az átjárót elvitte a víz, óriási kerülőkön kell az embernek visszacapakolni oda, ahonnét kiindult, libegő deszkaszálakon, ingatag tégladarabokon balandrozunk; ha a láb egy hüvelyknyivel túllép a sivár tengeren itt-ott feltűnő szilárd anyagon , térdig , combig merül a vízbe. Hanem szeretném is, ha csak annyi százassal ajándékozna meg a godaviselés, mint amennyi most a náthás emberek száma Szegeden. Hát a hatóság mit csinál? A városháza környéke jó száraz , nem lehet még semmi bajtól tartani, ami pedig a rókuson áradozó vizet illeti, az nem épen oly nagy baj, hogy valami óvó intézkedést tenne szükségessé; Különben akinek nincs ínyére a víz, tessék magán segíteni: — igya meg! * * * A képviselőház ülése jan. 24-én. Széll Kálmán előadó. A bizottság nevében ajánlja a tisztviselők fizetéseit, mégpedig az osztálytanácsosoktól lefelé, felemeltetni. Simonyi Lajos: Nem fogadja el a p. U. bizottságnak azon indítványát, hogy a hivatalnokok fizetései felemeltessenek. Pártolja azonban azt, hogy a horvát hivatalnokok fizetése ugyanannyi legyen, mint a magyarországi hivatalnokoké. Horn Ede szintén ez értelemben szól, s a netán szükséges hivatalnokokat mások áthelyezésével kívánja pótolni. Szintén az előirányzat ez alakbani megszavazása ellen szólnak: Csanády Sándor, Kemény Mihály, Deák Ferenc azt hiszi, hogy a legroszabb megtakarítás az, ha a nemzet saját tisztviselőitől vonja meg a szükséges fizetést, mert ennek épen a szegény népre van viszszahatása, mely a tisztviselő támogatására szorul; azon érvet is gyengének találja, hogy hisz nincs hivatalnok, aki meg nem tudna élni, mert ha jó hivatalnokot akarunk, nem elég, hogy csak az éhenhalás ellen biztosítsuk őket. Buday Sándor a jelentés mellett, Huszár Imre ellene szól, valamint Simonyi Ernő is. Kerkápoly Károly: itt nem a magas hivatalnokokról, sőt még nem is a fogalmazókról, hanem ezek mellett főkép azon kezelő hivatalnokokról van szó, kik a nemzet millióit ellenőrzik 60 kv. napdíj mellett, a pénzügyőrök, a 365 ftős irodatisztek fizetésének felemeléséről van szó, ezt meg kell gondolnia annak, ki a fizetés felemelés ellen szól. Látva azonban és tapasztalva a hivatalok betöltése körüli viszás állapotokat, és hogy mégis azok javítása ellen szól az ellenzék, azt gondolhatná, ha gyanúsítani képes volna, hogy és azért kíván rosz hivatalnokokat adni a kormány mellé, hogy könnyebben gyakorolhassák rajtuk kritikájukat. Ajánlja az előirányzat elfogadását. A képviselőház ülése jan. 25-én. Sztratimirovits György interpellálja a belügyminisztert a Temes és Bega folyók által okozott károk ügyében. Kiadatik. Napirend: a pénzügyi biz. jelentésének részletes tárgyalása az 1871. évi költségvetés tárgyában. A hivatalnokok fizetésének felemelése iránti kérdésben szól. Berzenczy László, hibának tartja a hivatalok rendezésének és a közigazgatás organizátiójának halogatását. A hivatalnokok számában sincs arány. Erdély ötödrésze Magyarországnak s hivatalnokai száma századrészét sem képezi Magyarország hivatalnokainak. Nem helyesli azt sem, hogy a hivatalnokokat mellékes illetékekkel fizetik. Pártolja Simonyit. A tanácskozás néhány percre felfüggesztetik, mialatt Andrássy honv. miniszter benyújtja az 1871-re szóló ujoncozási törvényt a királyi szentesítéssel. Felolvasás által kihirdettetik és a főrendekhez áttételül határoztatik. „Az elevenen beszélő fej/ —• Komédiás soha találóbb reklámmal nem hirdeté hét világra ordító művészetét, mint az a jámbor Reisender, ki a belvárosi sétány mellett ütötte le sátorfáját a népnek nagy lelki gyönyörködése és épülésére. Itt látható egy fej, mely elevenen beszél, oly világos definitiója azon körülménynek, hogy a fej, nem valami holtó hanem eleven emberfej, ahogy egy egyetemi professor sem volna képes szabatosabb körülírással szolgálni. A jámbor Reisender tehát még csak nem is vádolható, hogy reklame-jában hazudik. Igaza van az ártatlannak, kidugja fejét a középütt lyukas réztányérra és beszél, ergo a tej elevenen beszélő, miután az ő feje, aki pedig, hája legyen a gondviselésnek, mindnyájunknak nagy örömére él ép erőben, egészségben. Hanem persze egészen más benyomást gyakorol a plakát fölirata az alsóvárosi tanyákról bevándorlóit gányó judiciumára. Leolvastatja valami közül elnyemni , hogy mi van írva azon a nagy papiroson, mit jelent az a cifca okulariumos lejt és megértvén az írás szavait, kezd szörnyű módon töprenedni azon hypothesis fölött, hogy egy fej, amelynek csak feje van meg, hogy képes beszélni. Persze a morfonditozásnak bölcs egikai consequentiák útján végre is oda kell jutnia, hogy a fej valami holt emberé; valakinek levágták a fejét és az az ember most is él, nem halt meg a fej, talán nem is fog meghalni. Ez legalább is nagyon fura, vagy rá nem fura, különös. Párosával álldogálnak a ködmönös bölcsek a bódé előtt, sokáig törik fej őket a furcsa fej minémüsége fölött. Végre is abban történik megállapodás, hogy az ilyen csudát meg kell nézni. — Gyük kee be no! — biztatja kollégáját az okosabbik, s előkerülvén a patriar- kék Hiacynth. Wahrmann Mór a bevégzett általános, tárgyalás után a jelen vitát Deák Ferenccel meddőnek tartja; igazat ad Hornnak, hogy a központi közigazgatás nálunk felette drága, s egyesek mégis roszul vannak fizetve, ezt a systema hibájának tartja, melynek reformálását szükségesnek véli. Csiky Sándor: A jelen előirányzatot az 1848-kival összehasonlítván, —a fizetés fölemelések ellen szól. A vita ellen be jön fejezve. Csupán még az előadó szólott, mire azután az elnök a szavazás iránti kérdéseket feltéve. A kérdés feltevése után vita támadt, melyben résztvettek: Deák Ferenc, Ghyczy Kálmán, Kerkápoly Károly pénzügyminiszter A feltett kérdések után a ház elfogadja Deák Ferenc azon indítványát, mely szerint a minisztériumoknál, úgy a kir. curiánál és a kir. táblánál alkalmazott fogalmazók és segédfogalmazók fizetése a minisztériumi javaslat szerint emelendő fel. Ezen indítvány elfogadása által elfogadtatott a minisztérium javaslata is, mely az 1050 forinton alóli fizetéses ellátott hivatalnokok fizetésének felemelését javasolja. Következik a lakbér felemeléséről szóló javaslat, mely részben elfogadtatott. Széll Kálmán indokolja az általános jelentésben felhozott azon elvkérdést, mely szerint nem helyeseltetvén, hogy a közneveléssel a kultusminiszteren kívül más miniszter is foglalkozik, azon nézet elfogadása ajánltatik, hogy jövőre minden tan- és közművelődési intézet a közokt. miniszter keze alá helyezendő. Várady Gábor osztja e nézetet s hatjavaslat alakjában formulázva benyújtja. Korizmics László nem fogadhatja el e nézetet, meg a gyakorlatban ki nem vihető. Deák a kérdést elhalasztatni kívánja; Kerkápoly mint a kormányt utasítandónak véli, hogy ez ügyben törvjavaslatot terjeszszen be. Szólnak még: Deák Ferenc, Jankovics Antal, Zsedényi Ede, Pécsi Tamás, Szathmáry Károly, mire szavazás útján a pénz. biz. nézete elfogadtatik. Széll Kálmán indokolja a pénz biz. azon nézetét, mely szerint az egyes minisztériumokban alakított könyvtárakra fordított összegek egy országos könyvtár alakítására lennének fordítandók. Tisza Kálmán ezen óhajtásnak hat javaslatban ad kifejezést, mely elfogadtatik. Elfogadtatnak a közalapokra, állami vasutjövedelmeikre vonatkozó elvi javaslatok is. A nyugdíjazás ideiglenes voltát illetőleg noha Horn és Simonyi Ernő már az ezúttali megszüntetést sürgetik, a p. v. bizottság javaslata elfogadtatik. Szintúgy a házbérekre, Fiumére, s az országos szolgálati schematismusra vonatkozó javaslatok is, mely utóbbit Szilárdy Áron a 1872 ki blilgetben már határozottan felvétetni óhajtja. Széll Kálmin előadó: Kijelenti ezek után, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasított kérvények iránt a bizottság a tárgyalást befejezvén, jelentése mielőbb a ház elé fog terjesztetni. dalia strimfliszárban quártélyozó két árva pirula, tudós prosopopeával beténferedik a két ködmön a rejtélyes bódéba. Egy kis türelmes várakozás és szétnyílik a háttért fedező függöny s ott áll a borzalmas halottfej a bámuló publikum szemei előtt Semmi kétség többé, hogy holt ember feje, hisz ott van a réztányéron, akár meg is foghatnám. Meg ám, ha engednék atyafi, de épen abban áll a titokteljes bűvészet, hogy nem markolászhatja kend azt a tökfejet. A tej megszólal és mond jövendőt. —Édes barátom , magát kár érte! — Tiszta igazat beszél. Épen ma reggel tört össze a kocsim tengere. Ez mégis különös, hogy így meg tudja mondani. — Magának rosz rokonai is vannak ! — Eltenni! hogy eltalálja. Azt is tudja, hogy a Péter sógor öcscse benn van a várban. —• Maga bizonyos dologban igen erős szándékkal van! — No lám, hát ki mondta meg neki, hogy kendnek az öreg ártányát minden áron meg akarom venni. — Ne csüggedjen, teljesítse a szándékot. — De már hazt mondja, akkor meg is veszem a disznót. Áll az alku szomszéd. — Maga barátom még igen sok évig fog élni! — Runye! De ez már csakugyan több a soknál! — De gyerünk innét komi aszondom, mert ez a holt ember még majd mindent kibeszél; pedig röstellném, ha ez a sok nép meghallana; utoljára még azt is kitalált mondani, hogy ma reggel a felesége a rend hátán törte össze a nyújtóját. — Akkor hát gyerünk. Hej, mégse egészen jó az, ha a halottak beszélni tudnak