Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-01-29 / 13. szám
A ház ezen jelentést, miután Várady Gábor felszólalt, tudomásul veszi. A napirend második tárgya: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a miniszterelnökség 1870. évi költségvetése tárgyában. A miniszterelnökség 1871 -ik évre 280 frtnyi nyugdijakkal 280,290 irtot hoz előirányzatba, ekként 34,190 írttal többet mint a lefolyt évben 245,200 írttal megállapított költségvetésben felvétetett. Ezen többletet főleg Fiume és a magyar-horvát tengerparti kormányzók személyzetének járandóságai és kiadásaira előirányzott összegek idézik elő. A pénzügyi bizottság ezen minisztérium hivatalnokainak fizetéseire s lakpénzeire nézve az előirányzott összegektől eltérőleg, változásokat hoz javaslatba. Irányi Dániel: Vizsgálat alá veszi a kormánynak, különösen pedig a miniszterelnöknek négy évi működését, s felemlíti, hogy a minisztériumban, s különösen a miniszterelnökségben nincs szervező képesség. Ő a miniszterelnök költségvetését a részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el. Gr. Andrássy miniszterelnök idővesztegetésnek tartva az annyiszor felmelegített bizalmatlansági kérdésben átalános vitába bocsátkozni, csak az egyes tényekre felel s azokat erélyes és tanulságos beszédével cáfolgatja. A háború. Szeged, jan. 27-én. Ezúttal szemünk a mindig növekedő aggodalom nyomasztó érzetével Páris , a majd négy hónap óta hősiesen küzdő és kitartó, de az élelmiszerek fogyatéka miatt a végkimerüléshez közeledő Páris felé fordul. Már mutatkoznak a jelek, melyek a már kikerülhetlen katasztrófa közeledtét gyanittatják.— Pár nap előtt hire szárnyalt már s most többfelől újabban megerősítik, hogy Favre Versailles-ban járt s ott Páris kapitulátiója iránt alkudozott. A franciák a párisi hadsereg tisztességes elvonulását kívánják, hanem a most inkább , mint valaha, elbizakodott Bismarck fennhéjázása természetesen hallani sem akar ilyesmiről. Egy legújabb londoni, e hó 26-dikán kelt sürgöny Versailles-ból jelenti, hogy Bismarck a következő feltételeket szabja a békekötésre nézve (mert ilyenről is van szó): porosz csapatok megszállják a párisi erődöket , a francia sorcsapatok és mozgóőrök foglyokként Németországba vitetnek, fegyvertelen nemzetőrök védelmezik (?) Páriát ; Németország kapja Elszászt és Lotringent, és megszállva tartja a Champagn- -t a hadikárpótlások lefizetéséig . Franciaország maga határozza meg kormányformáját. — A sürgöny nagyjaival hozzáteszi , hogy francia részről e föltételeket nagyon is súlyosaknak tartják. Már most az a kérdés, lesz-e a párisi kormánynak bátorsága ily föltételek mellett a béke megkötésére vállalkozni? Alig hiszszük, így hát nincs más mód, mint még egy végső erőfeszítéssel megkísérteni az áttörést. Ha ez sem sikerül, akkor . . . Páris elbukik , de dicsteliesen bukik a kérlelhetlen sors, az éhség nyomása alatt, — miután a fölmentésre nem is gondolhatott. A csatatérről egyébiránt semmi új. — Bourbakiról még mindig nem tudni határozottan, hol áll. Nevezetes, hogy a poroszok még mindez ideig egy szóval sem emlékeznek meg a Dijon körül történtekről. A kudarcról nem szeretnék beszélni. Közöljük itt azon határozatot, melyet a közelebbi napokban Bordeaux lakossága egy népgyűlésben hozott: 1. Tömeges fölkelés 60 évig, hat népfölkelési osztályban, a 30-dik évtől minden osztályra 5 évet számítva. A két utolsó osztály lakhelyén marad ugyan, hanem naponta több órán át köteles magát fegyverben gyakorolni. 2. A köztársaság összes területe ostromállapotba helyeztetik. 3. Ezer millió kölcsön vétetik föl. 4. Minden osztálybeli iparos mesterek és munkások, kik a fölfegyverzés , és fölszereléshez hozzájárulhatnak, requiráltatnak. 5. A fegyverek gyártása „lázas sietséggel“ folytattatik. 6. Minden hírlap ideiglenesen beszüntettetik. 7. Azon honpolgárok, kik e fölhívásnak, fegyverrel 8 nap alatt eleget nem tesznek, gyáváknak és honárulóknak jelentetnek ki. Ki megszökik, megszűnik francia polgár lenni, s vagyona és birtoka a köztársaság részére lefoglaltatik. 8. Mindazok, kik az alább megnevezendő személyiségeket legyilkolják, következő jutalomdijt nyernek: 5 millió frankot Vilmos király, 4 m 1 11ót Bismarck fejéért, 3 milliót a mecklenburgi nagyhercegért , 2 milliót minden királyi hercegért külön, 1 milliót a kisebb fejedelmekért. 9. A hajóhad és kereskedői hajóraj egy hó alatt köteles 200,000 embert hajóra szállítani. E borzasztó határozat azt bizonyítja, hogy a háború Páris eleste után is folytattatni fog. Ugyanerre izgat a fáradhatatlan Gambetta is északon, hol Lillében a községi tanács küldöttségéhez tartott beszédében többi közt ezeket mondja: „Ha most békét kötnénk , ez hazánk megcsonkításával járna, pedig nincs jogunk egy talpalatnyi földet is átengedni. Ha a poroszok még három hónapig maradnak hazánkban, menthetlenül elvesztek. Németország összes kereskedelme, ipara tönkre jutott. — Minden áldozattal itt kell tehát a németeket tartanunk s célt fogunk érni. Mit tehet egy millió fegyveres 38 millió bátor ember ellenében ? Ha majd visszanyertük függetlenségünket s egyéni szabadságunkat, visszalépünk a tömegbe , amelyhez tartozni dicsőségünknek tartjuk s bebizonyítjuk , hogy hazafi hevünk mellett hitünk dönthetlen republicánus maradt.* A francia szabad vadász csapatok rendkívül sok bajt okoznak a németeknek keleten; legközelebb már német területre is betörtek. Mint Kaiserslauternből jelentik, a bajor Pfalzban a franctireurök egy 250 kocsiból álló élelmi küldeményt elvettek, mi e vidéken rendkívüli ijedtséget okozott. A franctireurök Bourbaki operatiói óta nagyobb tömegekben jelentkeznek Elszász különböző vidékein s legújabban a Strassbourg-nancy-i után egy porosz honvédosztályt szétvertek. — Ezen francia vidéken óriási az izgatottság, s mihelyt csak néhány ezer garibaldista jut el ide, kétségtelen, hogy általános népfölkelés fog Elszász-Lotharingiának azon részein, hol a várak nem dominálják a környéket, kitörni. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 13-ik számához. Legújabbak: Szeged, jan. 28-án. (Ered. sürgöny.) Pest, jan. 27. d. u. 3 órakor. Versaillesből jelentik: Az alkudozások odáig érték, hogy mára a capitulatio végleges megkötése váratik. A köztársaság elismertetik. Elszász, Lothringia átengedtetik. Trochu leköszönt. Párisban forrongás, a vagyonosabb polgárok rettegnek. London, jan. 28. Versaillesból jelentik . Favre tegnap ismét visszatért Parisba s ma egy katonai személylyel ide fog érkezni a capitulatió feltételeit megállapítandó. A lövését éjfél óta beszüntettetett. Bordeaux, jan. 27. Parisból e hó 21 -éről szóló s ide érkezett hírek szerint ott nagy a szomoruság, a 17-én telt kirohanás szerencsétlen kimenetele felett. Azonban ez mégsem szült rémületet. A maire k új erőteljes hadiműveleteket követelnek. A hírlapok mind egy nézeten vannak. A franciáknak az utolsó kitörés alkalmával szenvedett vesztesége legfeljebb 1000 halott és sebesült. Térszűke miatt nem vehettük föl a leverő távsürgönyök egész sorozatát, melyek mind odamutatnak, hogy Paks hősi védelmének mosó órái közelednek. TANÜGYI ROVAT. Uj-Szeged, 1871. január 19 én. Tisztelt szerkesztő ur ! Ha visszatekintünk kis városunk alakulására, ha végig nézzük annak eddigi állapotát, szomorúan tapasztaljuk, miszerint abban a népoktatás olyannyira el volt hanyagolva , hogy míg más kisebb községekben — hol kevesebb az anyagi erő — a legnagyobb hévvel és buzgósággal karoltatott föl a tanügy, addig Új-Szegeden mostoha gyermekként tengődött; ebből következett azután az, hogy a múlt évtizedben létezett iskolánk, fájdalom csak rövid fél évig állhatott fönn, hozájárulván azon halkörülmény, hogy sem anyagi ereje, sem más alapja nem volt. Ily szomorú állapotban vártunk egészen múlt évig, amikor, hála istennek újra lett iskolánk, mely keletkezését és fölállíttatását a magy. kir. vallás- és közoktatási minisztérium és több jóérzelmű polgár adományán kívül még a fáradhatatlan buzgalmu és nemeskeblü iskolaszéki elnök és a népnevelés szükséges és elkerülhetetlen voltát átérző ujszegedi bíró uraknak köszönheti, kik e tekintetben minden követ megmozdítottak, csakhogy ez üdvös cél elérethessék. Hogy mennyire érezte városunk az iskola hiányát, mutatja azon körülmény, mely a magas kormánynak a felnőttek tanítására vonatkozó legközelebb kibocsátott intézménye folytán állt elő, mely is amidőn kihirdettetett, oly hatást gyakorolt az újszegedi közönségre, hogy csaknem mindenkiben fölébredt az önképzési vagy , mihamarább 113 felnőtt egyén jelentkezett nálam a tanulni kívánók sorába leendő fölvételek végett, kik is azonnal összeirattatván, velök a tanulás megkezdetett, s azóta a legnagyobb szorgalommal hallgatják az előadásokat. Ebből látható tehát, mennyire szükséges volt nálunk egy ikola fölállítása, mit többé okadatolnom sem kell, mivel már azt, hála isten a jelenkor szellemi fejlődésénél fogva is átértik. Adja isten, hogy a népnevelés tárgyában az illető helyeken több ily hasznos intézkedés tétessék, s adja isten, hogy a nép saját jobb voltát átértve, a népnevelést előmozdítsa, iskolákat alapítson , azokat jókarban tartsa és gyermekeit kellő időben neveltesse és oktattassa. Kamocsay Imre, uj-szegedi tanító. Bűnügyi tárgyalások. VII. A Schönfeld-féle rablógyilkossági per végtárgyalása jan. 25-én s következő napjain. IT-be folytatás.) A vádlevél után fölolvastatnak az 1856-ki nagy részletességgel eszközlött s kitünően vezetett vizsgálat iratai, időleges sorrendben. Először is a bűntény éjjele után másnap reggel a helyszínen fölvett hivatalos szemle-jegyzőkönyv, az orvosi látlelettel, melyekből kiderül , hogy mind a házőrző, mind a Schönfeld és neje késszúrásokkal gyilkoltattak meg, és pedig az első kivül az udvaron alvás közben, Schönfeld ágyában s neje ugyanazon szobában úgy , hogy másnap a szoba földjén férje ágya előtt elterülve, arccal lefelé fordulva találtatott. Schönfeld hulláján 17 sebet találtak, ezek közt több halálos szúrás nyakán és mellén , a karjain észlelt apró sebzések és karcolások azt mutatták, hogy gyilkosaival küzdve halt meg. A nő hullája mellett rongygyal betekert nyelű, véres kés hevert, Schönfeld ágyában szivarszipkája összetörve, félig elszírt szivardarabbal, a szobában szerteszétszórt irományok, váltók, ruhanemüek, stb.; a bútorfiókok feltörve, a padlón pedig a többi közt harienyás lábnyomok találtattak. Ezután a további vizsgálat alatt kihallgatott tanuk vallomásai olvastatnak : első Stock Kristóf borbély tanúvallomása , ki több éven át Schönfeld házához járt borotválni, s aki vallomásában az elrabolt gyűrűk és zsebóra minőségét írja le. Papdi Ferenc vallomásában, mint a háznál volt udvarosféle, elmondja a ház szokásait; továbbá, hogy mikor a gyilkosság utáni reggel (febr. 1-én) 7 órakor ház jött, a kaput csukva találta s midőn zörgetésére nem nyitották ki, nagyobbat ütött a kilincsre, mire az ajtó magától kinyílt, s amint belépett, mindjárt az öreg Vecsernyés házőr tűnt szemébe , aki rendes nyughelyén feküdt; csudálkozott rajta, hogy az még ily későn is alszik, holott sokkal korábban szokott fölkelni, azonban tovább ment be a házba s amint a konyhába lépett, a cselédszobából a szolgáló hangját hallja , aki nevén kiáltá őt, hogy menjen be, mert meg vannak kötözve. Csakugyan ott találta Mészáros Katit és Klopánt az ágy lábaihoz kötözve , azonnal felmetszette késsel a zsinegeket. — Azoktól hallván, hogy az éjjel rablók jártak itt, sürgetésükre bement az ur szobájába s miután ott az ablakok párnákkal, stb. voltak befödve és semmit sem láthatott a sötétben, kijött és égő gyertyával ment vissza, amidőn látta a borzadalmat. Vallomása további részleteiben semmi nyomravezetőt nem mond. Megjegyezzük, hogy a vizsgálat alkalmával, mint gyanús , ő is letartóztatott, azonban ártatlansága kiderült. Felolvastattak tovább Schönfeldné leányának, vejének és fiának vallomásai, melyek semmi lényegest nem tartalmaznak azonkívül, hogy tapasztalásaik szerint a rablók a névvel jegyzett holmikat nem bántották. Következett Klopán József vallomásának felolvasása, mely az első napi tárgyalás legérdekesebb részét képezte , amennyiben benne egy szívós természetű rögzött gonosztevőnek tervszerűleg előre megállapított s bámulatos öszhangzással és rendületlen következetességgel keresztülvitt hazudozásai vannak letéve. E vallomás a legmakacsabb jellemet árulja el, s emellett oly leleményes részt és hidegvért, mely valóban jobb ügyre lett volna méltó. Kr o pán J. a gyilkosság idejében 26 éves r. k. privigyei születésű , szabadságos katona , ki, mint mondjuk , Schönfeldéknél lakott Mészáros Kati nőcseléddel, akivel szerelmi viszonyban s a bűntényre vonatkozólag a legszorosabb szövetségben állott. Mint vallomásából kitűnik, volt szakács, barát fráter, laboráns, csavargó , s összejárt vagy 10 zárdát az országban ; legutóbb a szabadkai és szegedi zárdákban tartózkodott, ebben egy, amabban két évig. Vallomásaiban (valami négy ízben, különböző időkben lett vallatva), következetesen úgy adja elő az esetet, hogy azon estén ő, a szolgáló és az öreg házőr együtt ültek a cselédszobában, amidőn úgy 9 óra felé zörgetést hallanak a kapun. Az öreg házőr azonnal kiment, hogy megnézze, ki zörget. Hallották, hogy kinyitja a kaput, ami alig történt meg, rögtön két rabló toppan be hozzájuk, az egyik fokossal kezében, a másik pisztolylyal, melyet ez rájuk szegez azon szóval, hogy meg ne moccanjanak, mert különben halál fiai. Mindkét rablónak az arca zöld fátyollal volt bevonva, úgy hogy fölismerhetők nem voltak. Azok aztán az ágyhoz kötözték őket, s ott őrizték ülve mintegy éjfélig, amikor kivül történt ablakzörgetésre fölkeltek s azon fenyegetéssel, hogy ha kiáltani mernek, hát visszajönnek s megölik őket, eltávoztak. Hogy mig őket őrizték, odaát mi történt, arról mit sem tud. Vallatás közben megvizsgálták a lábain levő kapcákat, s azok kétfélék voltak, melyek egyike tökéletesen azonosnak találtatott azzal, melyet nyomozás közben az árnyékszékben elrejtve véresen találtak. Midőn e nyomós bűnjelt elébe tartva , ez iránt kérdeztetett, azt felelte, hogy a rablók azt fölkutatva, nyilván azért rejtették oda bevérezve, hogy őket cselédeket vigyék a gyanúba. Számtalanszor volt így sarokba szorítva , de mindig ily leleményes válaszszal tudta magát kivágni. Azért időztünk hosszasabban Klepán vallomásánál, mert ma már a kir. biztosi vizsgálat után, mely e sötét bűntett homályát 14 év után földerítő, kétségtelen, hogy ez volt a főfőbővos, a bűnszerző és végrehajtó Mészáros Katival együtt , épen ő az , aki a vádlottak közül hiányzik, s még eddig semmi nyoma nincs hollétének. Az idő ekkor d. u. 1 óra felé haladván elő, elnök az ülést azon kijelentéssel zárja be, hogy a tárgyalás holnap d. e. 9 órakor folytattatni fog. Második nap (Jan 26.) Olvastatik Mészáros K. vallomása, mely csak annyiban különbözik az élőbbemétől, hogy rövidebb, de különben egészen azon a nyomon halad. E vallomás után egy sereg irat olvastatik föl: orvosi vélemény Klepán és Mészáros K. megkötözéséről, mely semmi jelentősebb nyomokat nem mutatott; továbbá szemlejegyzőkönyv az árnyékszék megvizsgálásáról, melyben egypár véres harisnyát, kapcát, terülőruhát, stb. találtak; a háznál tartott motozás jegyzőkönyve, mely semmi figyelemreméló eredményt nem mutat föl; jegyzőkönyv a szakértők kihallgatásáról, az összehasonlított kapcák, kés, reszeld, stb. felől; végül fölmutattatott a Schönfeld-ház rajza. A következő iratok tartalmát az előadó jegyző Halász Bálint röviden szóval adja elő, melyből megértettük, hogy a jelenleveset először rögtön biróságilag tárgyaltatott, miután azonban az ez után tisztába nem hozathatott, Mészáros K. ellen a rendes bűnfenyítőper indíttatott meg, Klopán József pedig átadatott a katonai bíróságnak. Olvastatik ezután az első birósági ítélet, mely által Mészáros K. 15 évi nehéz fogságra ítéltetett; halálra azért nem , mert az akkor érvényben volt osztr.k. törvény szerint öszszetett bizonyítékok alapján halált kimondani nem lehetett. Az e. b. ítélet fellebbeztetvén, a felsőbb bíróság pótvizsgálatot rendelt el, és csak ezután jött létre az ítélet, mely M. Katit bizonyítékok elégtelenségéből fölmentette. Ezzel az 56-os iratok előterjesztése Lefejeztetvén, következett déli 12 órakor az ujabb várbeli vizsgálati iratok fölolvasása. 1. Csonka Ferenc önvallomásában beismeri hogy Vörös Imrétől vett ezüst nemüeket, de tagadja, hogy tudta volna, hogy azok Schönfeldtől raboltattak el. 2. Sváb Hermann önvallomásában szintén beismeri, hogy Csonkától ezüst gyertyatartókat és egyéb aranynemüeket átvett, de hogy tudomása lett volna afelől, hogy azok Schönfeld-féle rablott jószágok, szintén tagadja. 3. Vörös Imre önvallomásában nem ismeri el, hogy ő adott volna át Csonkának eztüsneműeket, hanem azt állítja, hogy Judik és Weszelovszky az ő jelenlétében adtak át Csonkának egy csomagot; de hogy mi volt benne és honnan vették, azt nem tudta, azonban bevall annyit, hogy később Csonkával osztozkodott. Beismeri továbbá, hogy Schönfeld tervezett kirablásáról a többivel ő is tanácskozott, de tagadja azt, hogy a gyilkosság tervezésében is részes lett volna.