Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-29 / 13. szám

A ház ezen jelentést, miután Várady Gá­bor felszólalt, tudomásul veszi. A napirend második tárgya: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a miniszterelnök­ség 1870. évi költségvetése tárgyában. A miniszterelnökség 1871 -ik évre 280 frt­­nyi nyugdijakkal 280,290 irtot hoz előirány­zatba, ekként 34,190 írttal többet mint a le­folyt évben 245,200 írttal megállapított költ­ségvetésben felvétetett. Ezen többletet főleg Fiume és a magyar-horvát tengerparti kormány­zók személyzetének járandóságai­ és kiadásaira előirányzott összegek idézik elő. A pénzügyi bizottság ezen minisztérium hivatalnokainak fizetéseire s lakpénzeire nézve az előirányzott összegektől eltérőleg, változá­sokat hoz javaslatba. Irányi Dániel: Vizsgálat alá ve­szi a kormánynak, különösen pedig a miniszterel­nöknek négy évi működését, s felemlíti, hogy a minisztériumban, s különösen a miniszter­elnökségben nincs szervező képesség. Ő a mi­niszterelnök költségvetését a részletes tárgya­lás alapjául nem fogadja el. Gr. Andrássy miniszterelnök idővesz­­tegetésnek tartva az annyiszor felmelegített bizalmatlansági kérdésben átalános vitába bo­csátkozni, csak az egyes tényekre felel s azo­kat erélyes és tanulságos beszédével cáfolgatja. A háború. Szeged, jan. 27-én. Ezúttal szemünk a mindig növekedő ag­godalom nyomasztó érzetével Páris , a majd négy hónap óta hősiesen küzdő és kitartó, de az élelmiszerek fogyatéka miatt a végki­merüléshez közeledő Páris felé fordul. Már mutatkoznak a jelek, melyek a már kikerül­­hetlen katasztrófa közeledtét gyanittatják.— Pár nap előtt hire szárnyalt már s most többfelől újabban megerősítik, hogy Favre Versailles-ban járt s ott Páris kapitulátiója iránt alkudozott. A franciák a párisi hadse­reg tisztességes elvonulását kívánják, hanem a most inkább , mint valaha, elbizakodott Bismarck fennhéjázása természetesen hallani sem akar ilyesmiről. Egy legújabb londoni, e hó 26-dikán kelt sürgöny Versailles-ból jelenti, hogy Bis­marck a következő feltételeket szabja a bé­kekötésre nézve (mert ilyenről is van szó): porosz csapatok megszállják a párisi erődö­ket , a francia sorcsapatok és mozgóőrök foglyokként Németországba vitetnek, fegy­vertelen nemzetőrök védelmezik (?) Pá­riát ; Németország kapja Elszászt és Lotrin­­gent, és megszállva tartja a Champagn- -t a hadikárpótlások lefizetéséig . Franciaország maga határozza meg kormányformáját. — A sürgöny nagy­jaival hozzáteszi , hogy fran­cia részről e föltételeket nagyon is súlyosak­nak tartják. Már most az a kérdés, lesz-e a párisi kor­mánynak bátorsága ily föltételek mellett a béke megkötésére vállalkozni? Alig hiszszük, így hát nincs más mód, mint még egy végső erőfeszítéssel megkísérteni az áttörést. Ha ez sem sikerül, akkor . . . Páris elbukik , de dicsteliesen bukik a kérlelhetlen sors, az éhség nyomása alatt, — miután a fölmentésre nem is gondolhatott. A csatatérről egyébiránt semmi új. — Bourbakiról még mindig nem tudni határo­zottan, hol áll. Nevezetes, hogy a poroszok még mindez ideig egy szóval sem emlékeznek meg a Dijon körül történtekről. A kudarcról nem szeretnék beszélni. Közöljük itt azon határozatot, melyet a közelebbi napokban Bordeaux lakossága egy népgyűlésben hozott: 1. Tömeges fölkelés 60 évig, hat nép­­fölkelési osztályban, a 30-dik évtől minden osztályra 5 évet számítva. A két utolsó osz­tály lakhelyén marad ugyan, hanem naponta több órán át köteles magát fegyverben gyako­rolni. 2. A köztársaság összes területe ostrom­­állapotba helyeztetik. 3. Ezer millió kölcsön vétetik föl. 4. Minden osztálybeli iparos mesterek és munkások, kik a fölfegyverzés , és fölszere­léshez hozzájárulhatnak, requiráltatnak. 5. A fegyverek gyártása „lázas sietség­gel“ folytattatik. 6. Minden hírlap ideiglenesen beszün­­tettetik. 7. Azon honpolgárok, kik e fölhívásnak, fegyverrel 8 nap alatt eleget nem tesznek, gyáváknak és honárulóknak jelentetnek ki. Ki megszökik, megszűnik francia polgár lenni, s vagyona és birtoka a köztársaság részére lefoglaltatik. 8. Mindazok, kik az alább megneve­zendő személyiségeket legyilkolják, következő jutalomdijt nyernek: 5 millió frankot Vilmos király, 4 m 1 11­ó­t Bismarck fejéért, 3 milliót a mecklenburgi nagyhercegért , 2 milliót minden királyi hercegért külön, 1 milliót a kisebb fejedelmekért. 9. A hajóhad és kereskedői hajóraj egy hó alatt köteles 200,000 embert hajóra szál­lítani. E borzasztó határozat azt bizonyítja, hogy a háború Páris eleste után is folytat­­tatni fog. Ugyanerre izgat a fáradhatatlan Gam­­betta is északon, hol Lillében a községi ta­nács küldöttségéhez tartott beszédében többi közt ezeket mondja: „Ha most békét kötnénk , ez hazánk megcsonkításával járna, pedig nincs jogunk egy talpalatnyi földet is átengedni. Ha a poroszok még három hónapig maradnak ha­zánkban, menthetlenül elvesztek. Németország összes kereskedelme, ipara tönkre jutott. — Minden áldozattal itt kell tehát a németeket tartanunk s célt fogunk érni. Mit tehet egy millió fegyveres 38 millió bátor ember elle­nében ? Ha majd visszanyertük függetlensé­günket s egyéni szabadságunkat, visszalépünk a tömegbe , amelyhez tartozni dicsőségünk­nek tartjuk s bebizonyítjuk , hogy hazafi he­vünk mellett hitünk dönthetlen republicánus maradt.* A francia szabad­ vadász csa­patok rendkívül sok bajt okoznak a néme­teknek keleten; legközelebb már német területre is betörtek. Mint Kaisers­­lauternből jelentik, a bajor Pfalzban a franc­­tireurök egy 250 kocsiból álló élelmi külde­ményt elvettek, mi e vidéken rendkívüli ijedt­séget okozott. A franctireurök Bourbaki ope­­ratiói óta nagyobb tömegekben jelentkeznek Elszász különböző vidékein s legújabban a Strassbourg-nancy-i után egy porosz honvéd­­osztályt szétvertek. — Ezen francia vidéken óriási az izgatottság, s mihelyt csak néhány ezer garibaldista jut el ide, kétségtelen, hogy általános népfölkelés fog Elszász-Lotharingiá­­nak azon részein, hol a várak nem dominál­ják a környéket, kitörni. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 13-ik számához. Legújabbak: Szeged, jan. 28-án. (Ered. sürgöny.) Pest, jan. 27. d. u. 3 órakor. Versaillesből jelentik: Az al­kudozások odáig érték, hogy mára a ca­­pitulatio végleges megkötése váratik. A köztársaság elismertetik. Elszász, Loth­­ringia átengedtetik. Trochu leköszönt. Párisban forrongás, a vagyonosabb pol­gárok rettegnek. London, jan. 28. Versaillesból jelen­tik . Favre tegnap ismét visszatért Parisba s ma egy katonai személylyel ide fog érkezni a capitulatió feltételeit megállapítandó. A lövé­sét éjfél óta beszüntettetett. Bordeaux, jan. 27. Parisból e hó 21 -éről szóló s ide érkezett hírek szerint ott nagy a szom­oruság, a 17-én telt kirohanás szeren­­csétlen kimenetele felett. Azonban ez még­sem szült rémületet. A maire­ k új erőteljes hadi­­műveleteket követelnek. A hírlapok mind egy nézeten vannak. A franciáknak az utolsó ki­törés alkalmával szenvedett vesztesége legfel­jebb 1000 halott és sebesült. Térszűke miatt nem vehettük föl a leverő távsürgönyök egész sorozatát, melyek mind odamutatnak, hogy Pak­s hősi védelmének mosó órái közelednek. TANÜGYI ROVAT. Uj-Szeged, 1871. január 19 én. Tisztelt szerkesztő ur ! Ha visszatekintünk kis városunk alaku­lására, ha végig nézzük annak eddigi ál­lapotát, szomorúan tapasztaljuk, miszerint abban a népoktatás olyannyira el volt ha­nyagolva , hogy míg más kisebb községekben — hol kevesebb az anyagi erő — a legna­gyobb hévvel és buzgósággal karoltatott föl a tanügy, addig Új-Szegeden mostoha gyer­mekként tengődött; ebből következett azután az, hogy a múlt évtizedben létezett iskolánk, fájdalom­­ csak rövid fél évig állhatott fönn, hozájárulván azon halkörülmény, hogy sem anyagi ereje, sem más alapja nem volt. Ily szomorú állapotban vártunk egészen múlt évig, amikor, hála istennek újra lett iskolánk, mely keletkezését és fölállíttatását a m­agy. kir. vallás- és közoktatási minisztérium és több jóérzelmű­ polgár adományán kívül még a fáradhatatlan buzgalmu és nemeskeblü iskolaszéki elnök­ és a népne­velés szüksé­ges és elkerülhetetlen voltát átérző uj­szegedi bíró uraknak köszönheti, kik e tekintetben minden követ megmozdítottak, csakhogy ez üdvös cél elérethessék. Hogy mennyire érezte városunk az iskola hiányát, mutatja azon körülmény, mely a ma­gas kormánynak a felnőttek tanítására vonat­kozó legközelebb kibocsátott intézménye foly­tán állt elő, mely is amidőn kihirdettetett, oly hatást gyakorolt az újszegedi közönségre, hogy csaknem mindenkiben fölébredt az ön­képzési vagy , mihamarább 113 felnőtt egyén jelentkezett nálam a tanulni kívánók sorába leendő fölvételek végett, kik is azonnal össze­­irattatván, velök a tanulás megkezdetett, s azóta a legnagyobb szorgalommal hallgatják az előadásokat. Ebből látható tehát, mennyire szükséges volt nálunk egy i­kola fölállítása, mit többé okadatolnom sem kell, mivel már azt, hála isten­­ a jelenkor szellemi fejlődésénél fogva is átértik. Adja isten, hogy a népnevelés tárgyában az illető helyeken több ily hasznos intézkedés tétessék, s adja isten, hogy a nép saját jobb voltát átértve, a népnevelést előmozdítsa, is­kolákat alapítson , azokat jókarban tartsa és gyermekeit kellő időben neveltesse és oktat­­tassa. Kamocsay Imre, uj-szegedi tanító. Bűnügyi tárgyalások. VII. A Schönfeld-féle rablógyilkossági per végtár­gyalása jan. 25-én s következő napjain. IT-be folytatás.) A vádlevél után fölolvastatnak az 1856-ki nagy részletességgel eszközlött s kitünően vezetett vizsgálat iratai, időleges sorrendben. Először is a bűntény éjjele után más­nap reggel a helyszínen fölvett hivatalos szemle-jegyzőkönyv, az orvosi látlelettel, me­lyekből kiderül , hogy mind a házőrző, mind a Schönfeld és neje késszúrásokkal gyilkoltattak meg, és pedig az első kivül az udvaron alvás közben, Schönfeld ágyában s neje ugyanazon szobában úgy , hogy másnap a szoba földjén férje ágya előtt elterülve, arccal lefelé fordulva találtatott. Schönfeld hulláján 17 sebet találtak, ezek közt több halálos szúrás nyakán és mellén , a karjain észlelt apró sebzések és karcolások azt mu­tatták, hogy gyilkosaival küzdve halt meg. A nő hullája mellett rongygyal betekert nyelű, véres kés hevert, Schönfeld ágyában szivar­szipkája összetörve, félig elszírt szivardarab­bal, a szobában szerteszétszórt irományok, váltók, ruhanem­üek, stb.; a bútorfiókok fel­törve, a padlón pedig a többi közt harienyás lábnyomok találtattak. Ezután a további vizsgálat alatt kihall­gatott tanuk vallomásai olvastatnak : első Stock Kristóf borbély tanúvallomása , ki több éven át Schönfeld házához járt borot­válni, s aki vallomásában az elrabolt gyűrűk és zsebóra minőségét írja le. Papdi Ferenc vallomásában, mint a háznál volt udvarosféle, elmondja a ház szo­kásait; továbbá, hogy mikor a gyilkosság utáni reggel (febr. 1-én) 7 órakor ház jött, a kaput csukva találta s midőn zörgetésére nem nyitották ki, nagyobbat ütött a kilincsre, mire az ajtó magától kinyílt, s amint belé­pett, mindjárt az öreg Vecsernyés házőr tűnt szemébe , aki rendes nyughelyén feküdt; csudálkozott rajta, hogy az még ily későn is alszik, holott sokkal korábban szokott fölkelni, azonban tovább ment be a házba s amint a konyhába lépett, a cselédszobából a szolgáló hangját hallja , aki nevén kiáltá őt, hogy menjen be, mert meg vannak kötözve. Csakugyan ott találta Mészáros Katit és Klopánt az ágy lábaihoz kötözve , azonnal felmetszette késsel a zsinegeket. — Azoktól hallván, hogy az éjjel rablók jártak itt, sür­getésükre bement az ur szobájába s miután ott az ablakok párnákkal, stb. voltak befödve és semmit sem láthatott a sötétben, kijött és égő gyertyával ment vissza, amidőn látta a borzadalmat. Vallomása további részleteiben semmi nyomravezetőt nem mond. Megjegyezzük, hogy a vizsgálat alkalmával, mint gyanús , ő is letartóztatott, azonban ártatlansága kiderült. Felolvastatt­ak tovább Schönfeldné leá­nyának, vejének és fiának vallomásai, melyek semmi lényegest nem tartalmaznak azonkívül, hogy tapasztalásaik szerint a rablók a névvel jegyzett holmikat nem bántották. Következett Klopán József vallomásá­nak felol­vasása, mely az első napi tárgyalás legérdekesebb részét képezte , amennyiben benne egy szívós természetű rögzött gonosz­tevőnek tervszerűleg előre megállapított s bámulatos öszhangzással és rendületlen kö­vetkezetességgel keresztülvitt hazudozásai vannak letéve. E vallomás a legmakacsabb jellemet árulja el, s emellett oly leleményes részt és hidegvért, mely valóban jobb ügyre lett volna méltó. Kr o p­á­n J. a gyilkosság idejében 26 éves r. k. privigyei születésű , szabadságos katona , ki, mint mondjuk , Schönfeldéknél lakott Mészáros Kati nőcseléddel, akivel sze­relmi viszonyban s a bűntényre vonatkozólag a legszorosabb szövetségben állott. Mint val­lomásából kitűnik, volt szakács, barát fráter, laboráns, csavargó , s összejárt vagy 10 zár­dát az országban ; legutóbb a szabadkai és szegedi zárdákban tartózkodott, ebben egy, amabban két évig. Vallomásaiban (valami négy ízben, külön­böző időkben lett vallatva), következetesen úgy adja elő az esetet, hogy azon estén ő, a szolgáló és az öreg házőr együtt ültek a cselédszobában, amidőn úgy 9 óra felé zör­­getést hallanak a kapun.­­ Az öreg házőr azonnal kiment, hogy megnézze, ki zörget. Hallották, hogy kinyitja a kaput, ami alig történt meg, rögtön két rabló toppan be hoz­zájuk, az egyik fokossal kezében, a másik pisztolylyal, melyet ez rájuk szegez azon szóval, hogy meg ne moccanjanak, mert kü­lönben halál fiai. Mindkét rablónak az arca zöld fátyollal volt bevonva, úgy hogy fölis­merhetők nem voltak. Azok aztán az ágyhoz kötözték őket, s ott őrizték ülve mintegy éjfélig, amikor kivül történt ablakzörgetésre fölkeltek s azon fenyegetéssel, hogy ha kiál­tani mernek, hát visszajönnek s megölik őket, eltávoztak. Hogy mig őket őrizték, odaát mi történt, arról mit sem tud. Vallatás közben megvizsgálták a lábain levő kapcákat, s azok kétfélék voltak, me­lyek egyike tökéletesen azonosnak találtatott azzal, melyet nyomozás közben az árnyék­székben elrejtve véresen találtak. Midőn e nyomós bűnjelt elébe tartva , ez iránt kér­­deztetett, azt felelte, hogy a rablók azt föl­kutatva, nyilván azért rejtették oda bevé­­rezve, hogy őket cselédeket vigyék a gya­núba. Számtalanszor volt így sarokba szorít­va , de mindig ily leleményes válaszszal tudta magát kivágni. Azért időztünk hosszasabban Klepán val­lomásánál, mert ma már a kir. biztosi vizs­gálat után, mely e sötét bűntett homályát 14 év után földerítő, kétségtelen, hogy ez volt a fő­főbővos, a bűnszerző és végrehajtó Mészáros Katival együtt , épen ő az , aki a vádlottak közül hiányzik, s még eddig semmi nyoma nincs hollétének. Az idő ekkor d. u. 1 óra felé haladván elő, elnök az ülést azon kijelentéssel zárja be, hogy a tárgyalás holnap d. e. 9 órakor folytattatni fog. Második nap (Jan 26.) Olvastatik Mészáros K. vallomása, mely csak annyiban különbözik az élőbbemé­től, hogy rövidebb, de különben egészen azon a nyomon halad. E vallomás után egy sereg irat olvasta­tik föl: orvosi vélemény Klepán és Mészáros K. megkötözéséről, mely semmi jelentősebb nyomokat nem mutatott; továbbá szemlejegy­­zőkönyv az árnyékszék megvizsgálásáról, mely­ben egypár véres harisnyát, kapcát, terülő­ruhát, stb. találtak; a háznál tartott motozás jegyzőkönyve, mely semmi figyelemremé­ló eredményt nem mutat föl; jegyzőkönyv a szakértők kihallgatásáról, az összehasonlí­tott kapcák, kés, reszeld, stb. felől; végül fölmutattatott a Schönfeld-ház rajza. A következő iratok tartalmát az előadó jegyző Halász Bálint röviden szóval adja elő, melyből megértettük, hogy a jelen­leveset először rögtön biróságilag tárgyaltatott, miután azon­ban az ez után tisztába nem hozathatott, Mészáros K. ellen a rendes bűnfenyítőper indíttatott meg, Klopán József pedig átada­tott a katonai bíróságnak. Olvastatik ezután az első­ birósági ítélet, mely által Mészáros K. 15 évi nehéz fogságra ítéltetett; halálra azért nem , mert az akkor érvényben volt osztr.­k. törvény szerint ösz­­szetett bizonyítékok alapján halált kimondani nem lehetett. Az e. b. ítélet fellebbeztetvén, a felsőbb bíróság pótvizsgálatot rendelt el, és csak ezután jött létre az ítélet, mely M. Katit bizonyítékok elégtelenségéből fölmen­tette. Ezzel az 56-os iratok előterjesztése Le­fejeztetvén, következett déli 12 órakor az ujabb várbeli vizsgálati iratok fölolvasása. 1. Csonka Ferenc önvallomásában beismeri hogy Vörös Imrétől vett ezüst ne­­müeket, de tagadja, hogy tudta volna, hogy azok Schönfeldtől raboltattak el. 2. Sváb Hermann önvallomásában szintén beismeri, hogy Csonkától ezüst gyer­tyatartókat és egyéb aranynemüeket átvett, de hogy tudomása lett volna afelől, hogy azok Schönfeld-féle rablott jószágok, szintén tagadja. 3. Vörös Imre önvallomásában nem ismeri el, hogy ő adott volna át Csonkának eztüsneműeket, hanem azt állítja, hogy Judik és Weszelovszky az ő jelenlétében adtak át Csonkának egy csomagot; de hogy mi volt benne és honnan vették, azt nem tudta, azon­ban bevall annyit, hogy később Csonkával osz­tozkodott. Beismeri továbbá, hogy Schönfeld tervezett kirablásáról a többivel ő is tanács­­kozott, de tagadja azt, hogy a gyilkosság tervezésében is részes lett volna.

Next