Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-03 / 15. szám
Az osztrák delegáció ülése jan. 28-dikán. Napirenden van a budget-bizottság jelentése az 1868-ra szóló zárszámadásról és póthitelről és Gablenz b. javaslatairól az altisztek ellátását szabályozó, a katonaköteles legénység behívásánál fölmerülő hanyagságok megbüntetését célzó, valamint a katonaságba szükségelt lovak összeírására vonatkozó törvényről. Előadó Brestel fölolvassa az első jelentést. A pontok vita nélkül fogadtatnak el. Ehez a jelentés három határozati javaslata van csatolva. Az első, mely szerint a hadügyminisztériumnak 1868-ban tett tulkiadásai igazolatlanok s azért a hadügyminisztérium sürgetőleg felszólittatik , hogy jövőre tartsa magát szigorúan a törvényesen engedélyezett összeghez, — hosszabb vitára szolgáltatott alkalmat, melyben Rechbauer , Herbst, Grocholszky, Zyblikiewicz, Wolfrum , Khuab. min., Figuly és Herbst (másodízben) emeltek szót, mire szavazás útján a hat. javaslat elvettetik. A másik két határozati javaslat vita nélkül fogadtatik el. Az egyik szerint a hadügyminisztérium felszólíttatik, hogy minden év végén készíttesse el az elhasznált cikkek leltárát, a másik apróbb kimutatásokra vonatkozik. Ezután Demel olvassa föl Gablenz javaslatait, melyeket Gablenz indoklása után a delegátió magáévá tesz. A magyar delegátió ülése jan. 30- án. B. Orczy B. felel Csottának a kül- Ügyérhez a tengereni személyes biztonság megóvása tárgyában intézett interpellációjára. Kijelenti, hogy eddig a semlegesség megsértése nélkül közbenjárni nem lehetett ; ami pedig a jövőt illeti, a közbenjárás meg fog történni. A válasz tudomásul vétetik. Napirenden van a hadügyi költségvetés rendkívüli szükségletének folytatólagos tárgyalása. Az egyes címek az albizottság javaslata szerint szavaztatnak meg. Az osztrák delegáció ülése január 30-án. Napirenden van a tegnapi vita folytatása. Előadó Banhans olvassa a bizottság jelentéséből az ötödik fejezetet (a véderő eme Schlemihl Péter csudatörténete. Chamisso beszélve. (6. folytatás.) IV. Elbeszélésemben gyorsan kell egy időszakon áthaladnom, melynél pedig, oh! mily örömest idézném, ha annak élő szellemét emlékezetemben még egyszer fölidézni képes volnék. De fájdalom, a szin , mely egykor ama kedves képet megelevenité és azt újra fölelevenithetné, örökre elhomályosult, eltörlődött bennem, s ha ismét föl akarom találni keblemben, mi egykor azt oly hatalmasan emelte — a gyönyörteljes fájdalmak, a kéjes kin, a boldogtalan boldogság ama szelíd őrjöngését, akkor menthetlenül oly sziklába ütközöm, melynek nincs éltető forrása és kétségbeesve tapasztalom, hogy az isten elhagyott engem! Mily átváltozva pillant most vissza reám amaz elmúlt idő! Nekem ott, a fürdőn, egy hős szerepét kell vala játszanom , roszul betanulva és újonc a színpadon, a darabból ki, — és egy gyönyörű kék szempárban feledtem magamat. A szülők a színjáték által kápráztatva — mindent elkövettek, hogy köztünk az alku mielőbb és minél szorosabban kötve legyen ; azonban az aljas komédia reám nézve egy megsemmisítő gúnynyal végződött. Ennyi az egész, ez minden, minden! És ez oly botorul és oly ízetlenül tűnik föl nekem, s oly rémítően is egyszersmind. Oh! hogy most így tűnhetik föl előttem az , ami akkor oly dúsgazdaggá tön és oly magasan hullámoztatta a boldogság árjával túltelt keblemet ! Oh, Mint! amint akkor sírtam , hogy elveszítélek , úgy sírok most , midőn téged keblemből is örökre elveszettnek tapasztallak. De hát valóban oly öreg lettem én? Oh, szomorú okosság! Csak egy érülését még amaz időnek, egy pillanatát azon mámornak , — de nem hiszen rég elillant már az édes rajongás utolsó champagne kelyhének sziporkázva pezsgő szelleme, és én keserűen kiábrándulva A képviselőház ülése jan. 28-án. Elnök bejelenti a magyar miniszterelnöknek egy átiratát, mely szerint ő fölsége egyedül hánykódom a sivár okoskodás kietlen tengerének zajló hullámaim Rendelt aranynyal ellátva, előreküldöttem a városkába , hogy ott számomra egy igényeimhez mért lakást rendezzen be. ő ott sok pénzt szórt el és kissé határozatlanul, sőt kétesen fejezte ki magát azon előkelő idegent illetőleg, kinél ő szolgált, mivel én nem akartam magamat megneveztetni. Ez sajátságos gondolatokra vezette a jó embereket. Amint lakásom elfogadásomra készen állott, rendel értem jött és mi azonnal újraindultunk. Körülbelől egy órajárásnyira a helységtől, egy napvilágos térség közepette, utunk egy ünnepélyesen piperézett tömeg által lett elzárva. A kocsi megállóit. Zene , harangzúgás és ágyudörej volt hallható , s hangos „vivát!“ hasította a léget. A kocsi ajtajával egy sereg fehérbe öltözött hajadon jelent meg, kiváló szépségűek voltak mind , de mindannyiuk szépsége úgy homályosult el egy csodaszépségű fasznéjuké mellett, mint tündöklő éjjeli csillagok fénye a ragyogó nap előtt eltűnik, a kilépett testvérei sorából, és a gyönyörű magas, gyöngéd alkatú teremtés szűziesen elpirulva térdreborult előttem és egy selyemvándoson borostyán-, olajág- és rózsákból fűzött koszorút nyújtott felém, miközben fölségről, hódolatról és szeretetről rebegtek ajkai, amiből én ugyan mit sem értettem, de melynek varázsszerű ezüst csengése elbűvölte szivemet és agyamat. — úgy tetszék nekem, mintha ezen égi tünemény már egykor ellebbent volna előttem. A leánysereg egy dicsének zengedezésébe fogott, mely a jó királyról és annak népe boldogságáról szól. És e jelenés, kedves barátom, egy napvilágos térségen ! Még mindig ott térdelt ő, két lépésnyire előttem, s én árnyék nélkül, nem ugorhattam át e parányi rést és nem borulhattam viszont térdeimre azon angyal előtt. Oh, mit nem adtam volna akkor egy árnyékért! De így kénytelen voltam szégyenemet, aggodalmamat és kétségbeesésemet mélyen kocsim bensejébe temetni. Végre Bendel határozott helyettem, leugrott a kocsi túlsó oldalán, én visszahívtam őt és ládácskámból, mely épen kezemnél volt, egy gyémántokkal és drágakövekkel kirakott koronát — mely a szép Fannit vötlésére szükséges egyszerű kiadások rendkívüli szükséglete.) A bizottság indítványozza, hogy az e célra szükséges összeg a katona megváltási alapból födöztessék , annyival inkább, mivel a delegáció egy előbbi határozatánál fogva ez alap, mint közös államtulajdon, a közös pénzügyminisztériumnak fog átadatni. Klaczkó Poroszország álnok politikáját festve, óva int a porosz barátságtól, különösen a porosz győzelmek óta. A porosz barátság hálátlanság volna Franciaország iránt. Figyelmezteti a kormányt azon okvetlenül bekövetkezendő tényre, hogy Franciaországnak Oroszország szövetségese lesz. Ez rosz gyümölcsöket fog hozni. Ezt Ausztria önveszélye nélkül nem nézheti el, azért kell védelmi erejét a lehető legnagyobb fokra emelni. Giskra azon esetben, ha Franciaország Oroszországgal szövetkeznék, elég erősnek tartja ellenök Ausztriát Németországgal egyesülve. Helyesli Beust politikáját, mely megszerezte Ausztria semlegességét és Németország barátságát. Szólnak ezután Demel, Sturm, Kuranda, Oeltz. Gr. Beust hangsúlyozva, hogy a boszu politikája mindig roszeredményre vezetett, kijelenti, hogy a kormány a viszonyokkal szemben a legjobbat tette, amit csak tehetett és jövőre is a tartózkodás és előrelátás politikáját követendi. B. Kuhn katonai szempontból szól a biz. javaslata ellen. A részletes vitánál minden egyes pont a biz. véleménye szerint módosíttatott. A magyar delegáció ülése jan. 31-dikén. Pulszky Ferenc bejelenti Skéne és érdektársainak abbeli kérvényét, hogy a delegáció, ha nincs megelégedve a consortiummal , eszközölje a szerződés teljes felbontását. A kérvény a hadügyi albizottsághoz áttétezik. Az ülés napirendjére csupán a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése lévén kitűzve, ennek foganatosítása után a delegátió föloszlik. Országgyűlés. legi. elhatározása folytán b. Rauch Levin horvát bán ez állásától fölmentetett s helyébe Bedekovics horvát miniszter neveztetett ki. B. Kemény Gábor indítványt nyújt be az erdélyi bírósági személyzet fizetésének fölemelése iránt addig is, mig a törv. hatóságok rendeztetni fognak. A p. n. bizottságnak kiadatik, Gól éve mint felel Papp Lajosnak egy az orsovai Dunapart elidegenítését tárgyazó interpellációjára, kijelentvén, hogy a közös hadügyértől nyert értesülés szerint folyamatban vannak ugyan ily irányú tárgyalások, de annak nincs szándékában egyoldalúlag adni bérbe az illető folyampártot. Papp Lajos helyesli, hogy még ily elidegenítés nem történt, de a jövő eshetőségei szempontjából kéri az ügyet tárgyalásra tűzetni, mi a többség által elhatároztatik. Irányi Dániel interpellációt intéz a miniszterelnökhöz , hogy azon alkalomból, midőn a francia és porosz kormányok közt megindult békealkudozásk egyik föltételül Elszász és Lothringen átengedését is említik, szándékozik-e a magyar kormány a többi semleges hatalmakkal együttesen békés úton odahatni, hogy a fenti föltétel mellőzésével a béke jogos és méltányos föltételek alapján köttessék meg. Kiadatik. Napirend : a belügyminiszteri budget folytatólagos tárgyalása. A szánházi kiadásokra megszavaztatik 22,700, a lelenckiadásokra 23,400 frt, a tébolydás kiadásokra 246,500 frt. E rovatnál Gonda b. javaslatot terjeszt elő, melyszerint a közegészségi tanács véleménye kikérendő arra nézve, hogy a budai orsz. tébolydában a közegészségi állapot kielégítő-e. Szóltak: Zeyk, Lázár Ádám, Horn Ede, Ghyczy Kálmán. Ezután megszavaztattak a következő rovatok : közbiztonsági kiadásokra 150,000 frt; tolonc-költségre 20,000 frt; rablók elfogatásáérti díjakra 15,000 frt; ragadozó állatok elejtéséért járó díjaira 3,000 frt; életmentési díjakra 1,000 frt; a dalmű- és zeneképezde támogatására 59,000 frt; elemi csapások által sújtottak segélyezésére 10,000 frt; előre nem látható költségekre 20,000 frt; nyugdíjakra 676,580 frt. Rendkívüli szükségre 768,974 forint kéretik. Lázár Ádám h. javaslatot ad be az erdélyi királyi biztosság és földtehermentesítési alapigazgatóság megszüntetése iránt. Szólnak e tárgyhoz: gr. Bethlen János, Máriássy Béla, Benedek Gyula, Tisza László, gr. Teleky Domokos, Patay István , Papp ékítendő — adtam át neki. Bendel előlépett és szólott ura nevében , hogy az ilyen megtiszteltetéseket sem el nem fogadhat, sem elfogadni nem akar; itt félreértésnek kell lenni ; mindazonáltal legyenek a város jó lakosai az ő jószándékukért megjutalmazva. S ezzel levette a párnáról a koszorút és a gyémánt koronával helyettessé azt ; ekkor tiszteletteljesen nyujtá kezét a bájos szűznek a fölkelésre és egy intésével eltávolitá a papságot, a tanácsot és a többi küldöttségeket. Senki sem lett többé elém bocsátva. A tömeget oszlásra és a lovaknak tért engedésre szólította föl, s ezzel magát ismét a kocsira vetve, rémült vágtatva hajtottunk tovább a gályák és virágokból emelt diadalívek alatt, mígnem elértük a városkát. — Az ágyuk szünetlenül ismétlődve dörögtek. A kocsi lakásom előtt megálloit, én hirtelen szétválasztva a látásomra kíváncsian egybegyült tömeget, az ajtó elé ugrottam. A nép ablakom alatt harsány éljent kiáltozott és én kétszeres aranyesővel árasztottam el őket. Estre a város önkéntesen kivilágittatott. És én még mindig nem tudtam, hogy mit jelent mindez , s hogy tulajdonképen kinek tartanak itt engem. Kiküldöttem Raskalt tudakozódni. Ő elbeszéltette magának ama híreket, melyek szerint a jó porosz király egy gróf neve alatt utazik az országon keresztül, s hogy mint ismerték föl segédtisztemet, hogy miként árulta az el magát s egyszersmind engem is ; és végre, hogy mily rendkívül nagy volt az ő örömük, midőn meggyőződtek afelől, hogy engem saját helységükben fogadhatnak. Átlátják ugyan , hogy miután én a legszigorúbb incognitót óhajtottam megtartani, részükről mennyire jogtalan volt a fátyol eme tolakodó módon való szellőztetése. Én azonban az ő föllépésük ellen oly hódító kegyességgel tiltakoztam , miszerint bizton reményük, hogy én az ő jó indulatuknak megfogok ezért bocsátani. Az én ravaszi alkalomnak annyira tetszett ez az egy ügy a hiedelem, mely neki igen jó tréfára adott alkalmat, hogy ráadásul minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a jó embereket e tévhitükben egy időre megerősítse. Nekem fölötte mulattató jelentéseket tett, s miután látta, hogy engem ez fölvidít, álnokságát ügyesen fölhasználva kérdeze: „Elismerjem?“ Zsigmond, Berzenczey László, Papp Zsigmond (2-ed ízben) Csiky Sándor, Zeyk Károly, Tisza Kálmán, Brennerberg Mór és Tisza László. Holnap névszerinti szavazásra bocsáttatok a kérdés. A képviselőház ülése jan. 30-án. Elnök bejelenti a közoktatási miniszter törvényjavaslatát az Eszterházy-képtár megvétele tárgyában. Ki fog nyomatni. Elnök bejelenti továbbá Kossuth Lajos egy levelét, melyben kijelenti, hogy legutóbb képviselővé lett választatását nem fogadja el. A bejelentés azért késett eddig, mert a még okt. hóban megejtett választás jegyzőkönyve csak most lett beküldve. Tudomásul vétetik s elnök uj választás kitűzésére fölhatalmaztatik. Irányi Dániel interpellációt intéz a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez: van-e szándéka az államépítkezéseknél a kufsteini hydraulikus masznók alkalmazását megszüntetni hazai iparnak emelése érdekében ? Kiadatik. A napirendben folytattatik a belügyér budgetjének tárgyalása. Az erdélyi kir. biztosi hivatal és földtehermentesítési alapigazgatósági költségeire 114.300 forint szavaztatik meg; a megyék 1869 fől fennmaradt költségeinek födezésére 130.000 frt. Az erdélyi csendőrségre kéretik 400.000 frt. Papp Lajos a csendőrség megszüntetésére indítványt nyújt be. Zsedényi a közbiztonság követelménye folytán szükségesnek tartja a csendőrséget, Zeyk Károly pedig ennek föntartását átmeneti intézkedésként véli szükségesnek. Szólnak: Berzenczey László, Szabó János, Lázár Ádám, Benedek Gyula, Simay Gergely, Almássy Sándor, Papp Lajos, végül Szlávy miniszter, ki a csendőrséget csak addig kívánja fönntartani, míg alkalmasan pótolható lesz. Ezek után a föntjelzett összeg megszavaztatik. A többi rovatok egyenként tárgyaltatván és megszavaztatván, a rendkívüli szükségletre, összesen 805,574 főt szavaztatott meg. A napirend második tárgya a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter költségelőirányzata. A pénz. biz. jelentése kiemeli, hogy az idei budget látszólagosan nagyobb a tavalyinál, de végeredményben majdnem ugyanazonos a tavalyival. Most 8.714,390 írt, tehát az 1870 dikinél 1.364.747 írttal több kéretik. Reám nagyon hízelgően hatott, hogy engem oly tisztelt és szeretett fölségnek néznek. A bekövetkező esthajnalon a házam előtti térséget árnyaló fák alatt ünnepélyt rendeztettem, melyre hivatalos volt az egész város. Erszényem legtitokszerűbb erejének, Bendel fáradozásainak és Raskal gyors találékonyságának sikerült még magán az időn is győzedelmeskedni. És valóban csodálatos, hogy e rövid pár óra alatt mily gazdagon, mily szépen és nagyszerűen volt minden előállítva. Pompa és pazar fölösleg volt, mely itt előteremtve lett; ehez járult az eszmedús világítás, mely oly okosan volt elrendezve, hogy én tökéletes biztosságban érezhettem magamat. — Nem maradt fönn semmi kívánnivalóm, cselédeimet méltó dicséret illette. Eljött az esthomály. A vendégek érkeztek és nekem be lőnek mutatva. Az „ő fölsége“ cím nem lett érintve , s én a legmélyebb tisztelet és hódolat kifejezésével egyszerűen „gróf* urnak neveztettem. Mit tehettem volna én ? Engedtem magamnak tetszeni a gróf címet, s ezen órától kezdve gróf Péter maradtam. Az ünnepély zaja közölt lelkem csak azon egy után sóvárgott. Későn érkezek örö, ki az ünnepély koronája volt és aki azt viselte. Szüleit szerény alázattal követve, még sejtelmével sem látszott bírni annak, hogy ő itt a legszebbik. Az erdőmester, felesége és leánya lettek bemutatva. Az öregnek sok kellemest és lekötelezőt tudtam mondani; ellenben úgy állottam igéző leánya előtt, mint egy kiszidott kis diák és még egy szót sem mertem hozzá rebegni. Végre akadozva kérem őt, hogy méltassa ezen ünnepélyt azon hivatal viselésére, melynek jelvénye őt ékesíti, ő meghaló szemérmes tekintetével kíméletért esdekelt; de nálánál is szégyenlősebben járultam én ő elébe, s mint első alattvalója, nyilvánítottam neki legmélyebb tiszteletemet és föltétlen hódolatomat. A gróf intése parancs volt a többi vendégeknek, kik vetélkedve siettek annak példáját követni. Fenség, ártatlanság és grácia, a legbájolabb szépséggel egyetemben, voltak az ünnepély szelíd uralkodói. (Folytatása következik.) Folytatás a mellékleten.