Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-02-03 / 15. szám

Az osztrák delegáció ülése jan. 28-d­i­k­án. Napirenden van a budget-bizottság je­lentése az 1868-ra szóló zárszámadásról és póthitelről és Gablenz b. javaslatairól az altisztek ellátását szabályozó, a katonaköte­les legénység behívásánál fölmerülő hanyag­ságok megbüntetését célzó, valamint a kato­naságba szükségelt lovak összeírására vonat­kozó törvényről. Előadó Brestel fölolvassa az első je­lentést. A pontok vita nélkül fogadtatnak el. Ehez a jelentés három határozati javas­lata van csatolva. Az első, mely szerint a had­ügyminisztériumnak 1868-ban tett tulkiadásai igazolatlanok s azért a hadügyminisztérium sürgetőleg felszólittatik , hogy jövőre tartsa magát szigorúan a törvényesen engedélye­zett összeghez, — hosszabb vitára szolgálta­tott alkalmat, melyben Rechbauer , Herbst, Grocholszky, Zyblikiewicz, Wolfrum , Khua­b. min., Figuly és Herbst (másodízben) emeltek szót, mire szavazás útján a hat. javaslat el­vettetik. A másik két határozati javaslat vita nélkül fogadtatik el. Az egyik szerint a had­ügyminisztérium felszólíttatik, hogy minden év végén készíttesse el az elhasznált cikkek leltárát, a másik apróbb kimutatásokra vonat­kozik. Ezután Demel olvassa föl Gablenz javas­latait, melyeket Gablenz indoklása után a delegátió magáévá tesz. A magyar delegátió ülése jan. 30- á­n. B. O­r­c­z­y B. felel Csottának a kül- Ügyérhez a tengereni személyes biztonság megóvása tárgyában intézett interpellációjára. Kijelenti, hogy eddig a semlegesség megsér­tése nélkül közbenjárni nem lehetett ; ami pedig a jövőt illeti, a közbenjárás meg fog történni. A válasz tudomásul vétetik. Napirenden van a hadügyi költségvetés rendkívüli szükségletének folytatólagos tár­gyalása. Az egyes címek az albizottság javaslata szerint szavaztatnak meg. Az osztrák delegáció ülése január 30-­á­n. Napirenden van a tegnapi vita folytatása. Előadó Banhans olvassa a bizottság je­lentéséből az ötödik fejezetet (a véderő eme­ Sch­lemihl Péter csudatörtén­ete. Chamisso beszélve. (6. folytatás.) IV. Elbeszélésemben gyorsan kell egy idő­szakon áthaladnom, melynél pedig, oh! mily örömest idézném, ha annak élő szellemét emlékezetemben még egyszer fölidézni képes volnék. De fájdalom, a szin , mely egykor ama kedves képe­t megelevenité és azt újra fölelevenithetné, örökre elhomályosult, eltör­lődött bennem, s ha ismét föl akarom találni keblemben, mi egykor azt oly hatalmasan emelte — a gyönyörteljes fájdalmak, a kéjes kin, a boldogtalan boldogság ama szelíd őr­jöngését, akkor menthetlenül oly sziklába üt­közöm, melynek nincs éltető forrása és két­ségbeesve tapasztalom, hogy az isten elha­gyott engem! Mily átváltozva pillant most vissza reám amaz elmúlt idő! Nekem ott, a fürdőn, egy hős szerepét kell vala játszanom , roszul betanulva és újonc a színpadon, a darabból ki, — és egy gyönyörű kék szempárban feledtem magamat. A szülők a színjáték által kápráztatva — mindent elkövettek, hogy köztünk az alku mielőbb és minél szorosabban kötve legyen ; azonban az aljas komédia reám nézve egy megsemmisítő gúnynyal végződött. Ennyi az egész, ez minden, minden! És ez oly botorul és oly ízetlenül tűnik föl ne­kem, s oly rémítően is egyszersmind. Oh! hogy most így tűnhetik föl előttem az , ami akkor oly dúsgazdaggá tön és oly magasan hullámoztatta a boldogság árjával túltelt keb­lemet ! Oh, Mint! amint akkor sírtam , hogy elveszítélek , úgy sírok most , midőn téged keblemből is örökre elveszettnek tapasztallak. De hát valóban oly öreg lettem én? Oh, szomorú okosság! Csak egy érülését még amaz időnek, egy pillanatát azon mámornak , — de nem­­ hiszen rég elillant már az édes rajongás utolsó champagne­ kelyhének sziporkázva pezsgő szelleme, és én keserűen kiábrándulva A képviselőház ülése jan. 28-án. Elnök bejelenti a magyar miniszter­­elnök­nek egy átiratát, mely szerint ő fölsége egyedül hánykódom a sivár okoskodás kiet­len tengerének zajló hullámaim Rendelt aranynyal ellátva, előreküldöt­­tem a városkába , hogy ott számomra egy igényeimhez mért lakást rendezzen be. ő ott sok pénzt szórt el és kissé határozatlanul, sőt kétesen fejezte ki magát azon előkelő idegent illetőleg, kinél ő szolgált, mivel én nem akartam magamat megneveztetni. Ez sajátságos gondolatokra vezette a jó embe­reket. Amint lakásom elfogadásomra készen állott, rendel értem jött és mi azonnal újra­­indultunk. Körülbelől egy órajárásnyira a helység­től, egy napvilágos térség közepette, utunk egy ünnepélyesen piperézett tömeg által lett elzárva. A kocsi megállóit. Zene , harangzú­gás és ágyudörej volt hallható , s hangos „vivát!“ hasította a léget. A kocsi ajtajával egy sereg fehérbe öltözött hajadon jelent meg, kiváló szépségűek voltak mind , de mindannyiuk szépsége úgy homályosult el egy csodaszépségű fasznéjuké mellett, mint tün­döklő éjjeli csillagok fénye a ragyogó nap előtt eltűnik, a kilépett testvérei sorából, és a gyönyörű magas, gyöngéd alkatú teremtés szűziesen elpirulva térdreborult előttem és egy selyemvándoson borostyán-, olajág- és rózsákból fűzött koszorút nyújtott felém, mi­közben fölségről, hódolatról és szeretetről rebegtek ajkai, amiből én ugyan mit sem ér­tettem, de melynek varázsszerű ezüst csen­gése elbűvölte szivemet és agyamat. — úgy tetszék nekem, m­intha ezen égi tünemény már egykor ellebbent volna előttem. A leány­sereg egy dicsének zengedezésébe fogott, mely a jó királyról és annak népe boldogságá­ról szól. És e jelenés, kedves barátom, egy nap­világos térségen ! Még mindig ott térdelt ő, két lépésnyire előttem, s én árnyék nélkül, nem ugor­­hattam át e parányi rést és nem borulhattam viszont térdeimre azon angyal előtt. Oh, mit nem adtam volna akkor egy árnyékért! De így kénytelen voltam szégyenemet, aggodal­mamat és kétségbeesésemet mélyen kocsim bensejébe temetni. Végre Bendel határozott helyettem, le­ugrott a kocsi túlsó oldalán, én visszahívtam őt és ládácskámból, mely épen kezemnél volt, egy gyémántokkal és drágakövekkel ki­rakott koronát — mely a szép Fannit vö­­t­lésére szükséges egyszerű kiadások rendkí­vüli szükséglete.) A bizottság indítványozza, hogy az e célra szükséges összeg a katona megváltási alapból födöztessék , annyival in­kább, mivel a delegáció egy előbbi határoza­tánál fogva ez alap, mint közös államtulaj­don, a közös pénzügyminisztériumnak fog át­adatni. Klaczkó Poroszország álnok politiká­ját festve, óva int a porosz barátságtól, kü­lönösen a porosz győzelmek óta. A porosz ba­rátság hálátlanság volna Franciaország iránt. Figyelmezteti a kormányt azon okvetlenül be­következendő tényre, hogy Franciaország­­nak Oroszország szövetségese lesz. Ez rosz gyümölcsöket fog hozni. Ezt Ausztria önve­szélye nélkül nem nézheti el,­ azért kell vé­delmi erejét a lehető legnagyobb fokra emelni. Giskra azon esetben, ha Franciaor­­szág Oroszországgal szövetkeznék, elég erős­nek tartja ellenök Ausztriát Németországgal egyesülve. Helyesli Beust politikáját, mely megszerezte Ausztria semlegességét és Né­metország barátságát. Szólnak ezután Demel, Sturm, Kuranda, Oeltz. Gr. Beust hangsúlyozva, hogy a boszu politikája mindig rosz­eredményre vezetett, kijelenti, hogy a kormány a viszonyokkal szemben a legjobbat tette, amit csak tehe­tett és jövőre is a tartózkodás és előrelátás politikáját követendi. B. Kuhn katonai szempontból szól a biz. javaslata ellen. A részletes vitánál minden egyes pont a biz. véleménye szerint módosíttatott. A magyar delegáció ülése jan. 31-d­i­k­én. Pulszky Ferenc bejelenti Skéne és érdektársainak abbeli kérvényét, hogy a de­legáció, ha nincs megelégedve a consortium­­­mal , eszközölje a szerződés teljes felbon­tását. A kérvény a hadügyi albizottsághoz át­tétezik. Az ülés napirendjére csupán a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése lévén kitűzve, ennek foganatosítása után a delegátió föl­­oszlik. Országgyűlés. legi. elhatározása folytán b. Rauch Levin hor­­vát bán ez állásától fölmentetett s helyébe Bedekovics horvát miniszter neveztetett ki. B. Kemény Gábor indítványt nyújt be az erdélyi bírósági személyzet fizetésének fölemelése iránt addig is, mig a törv. ható­ságok rendeztetni fognak. A p. n. bizottságnak kiadatik, Gól éve mint felel Papp Lajosnak egy az­­ orsovai Dunapart elidegenítését tárgyazó interpellációjára, kijelentvén, hogy a közös hadügyértől nyert értesülés szerint folyamat­ban vannak ugyan ily irányú tárgyalások, de annak nincs szándékában egyoldalúlag adni bérbe az illető folyampártot. Papp Lajos helyesli, hogy még ily el­idegenítés nem történt, de a jövő eshetősé­gei szempontjából kéri az ügyet tárgyalásra tűzetni, mi a többség által elhatároztatik. Irányi Dániel interpellációt intéz a miniszterelnökhöz , hogy azon alkalomból, midőn a francia és porosz kormányok közt megindult békealkudozá­sk egyik föltételül Elszász és Lothringen átengedését is említik,­­ szándékozik-e a magyar kormány a többi semleges hatalmakkal együttesen békés úton odahatni, hogy a fenti föltétel mellőzésével a béke jogos és méltányos föltételek alapján köttessék meg. Kiadatik. Napirend : a belügyminiszteri budget folytatólagos tárgyalása. A szánházi kiadásokra megszavaztatik 22,700, a lelenckiadásokra 23,400 frt, a tébolydás kiadásokra 246,500 frt. E rovat­nál Gonda b. javaslatot terjeszt elő, mely­­szerint a közegészségi tanács véleménye ki­kérendő arra nézve, hogy a budai orsz. té­bolydában a közegészségi állapot kielégítő-e. Szóltak: Zeyk, Lázár Ádám, Horn Ede, Ghyczy Kálmán. Ezután megszavaztattak a következő ro­vatok : közbiztonsági kiadásokra 150,000 frt; tolonc-költségre 20,000 frt; rablók elfogatá­­sáérti díjakra 15,000 frt; ragadozó állatok elejtéséért járó díjaira 3,000 frt; életmen­tési díjakra 1,000 frt; a dalmű- és zeneké­­pezde támogatására 59,000 frt; elemi csapá­sok által sújtottak segélyezésére 10,000 frt; előre nem látható költségekre 20,000 frt; nyugdíjakra 676,580 frt. Rendkívüli szükségre 768,974 forint ké­retik. Lázár Ádám h. javaslatot ad be az erdélyi királyi biztosság és földtehermentesí­­tési alapigazgatóság megszüntetése iránt. Szólnak e tárgyhoz: gr. Bethlen János, Máriássy Béla, Benedek Gyula, Tisza László, gr. Teleky Domokos, Patay István , Papp ékítendő — adtam át neki. Bendel előlépett és szólott ura nevében , hogy az ilyen meg­tiszteltetéseket sem el nem fogadhat, sem elfogadni nem akar; itt félreértésnek kell lenni ; mindazonáltal legyenek a város jó lakosai az ő jószándékukért megjutalmazva. S ezzel levette a párnáról a koszorút és a gyémánt koronával helyettessé azt ; ekkor tiszteletteljesen nyujtá kezét a bájos szűznek a fölkelésre és egy intésével eltávolitá a pap­ságot, a tanácsot és a többi küldöttségeket. Senki sem lett többé elém bocsátva. A töme­get oszlásra és a lovaknak tért engedésre szólította föl, s ezzel magát ismét a kocsira vetve, rémült vágtatva hajtottunk tovább a gályák­ és virágokból emelt diadalívek alatt, mígnem elértük a városkát. — Az ágyuk szünetlenül ismétlődve dörögtek. A kocsi la­kásom előtt megálloit, én hirtelen szétvá­lasztva a látásomra kíváncsian egybegyült tö­meget, az ajtó elé ugrottam. A nép ablakom alatt harsány éljent kiáltozott és én kétszeres aranyesővel árasztottam el őket. Estre a vá­ros önkéntesen kivilágittatott. És én még mindig nem tudtam, hogy mit jelent mindez , s hogy tulajdonképen ki­nek tartanak itt engem. Kiküldöttem Raskalt tudakozódni. Ő elbeszéltette magának ama híreket, melyek szerint a jó porosz király egy gróf neve alatt utazik az országon ke­resztül, s hogy mint ismerték föl segédtisz­temet, hogy miként árulta az el magát s egyszersmind engem is ; és végre, hogy mily rendkívül nagy volt az ő örömük, midőn meg­győződtek afelől, hogy engem saját helysé­gükben fogadhatnak. Átlátják ugyan , hogy miután én a legszigorúbb incognitót óhajtot­tam megtartani, részükről mennyire jogtalan volt a fátyol eme tolakodó módon való szel­lőztetése. Én azonban az ő föllépésük ellen oly hódító kegyességgel tiltakoztam , misze­rint bizton reményük, hogy én az ő jó indu­latuknak megfogok ezért bocsátani. Az én ravasz­i alkalomnak annyira tet­szett ez az egy ügy a hiedelem, mely neki igen jó tréfára adott alkalmat, hogy ráadásul minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a jó embereket e tévhitükben egy időre megerő­sítse. Nekem fölötte mulattató jelentéseket tett, s miután látta, hogy engem ez fölvidít, ál­nokságát ügyesen fölhasználva kérdeze: „Elis­merjem?“ Zsigmond, Berzenczey László, Papp Zsigmond (2-ed ízben) Csiky Sándor, Zeyk Károly, Tisza Kálmán, Brennerberg Mór és Tisza László. Holnap névszerinti szavazásra bocsáttatok a kérdés. A képviselőház ülése jan. 30-án. Elnök bejelenti a közoktatási minisz­ter törvényjavaslatát az Eszterházy-képtár megvétele tárgyában. Ki fog nyomatni. Elnök bejelenti továbbá Kossuth Lajos egy levelét, melyben kijelenti, hogy legutóbb képviselővé lett választatását nem fogadja el. A bejelentés azért késett eddig, mert a még okt. hóban megejtett választás jegyzőkönyve csak most lett beküldve. Tudomásul vétetik s elnök uj választás kitűzésére fölhatalmaztatik. Irányi Dániel interpellációt intéz a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez: van-e szándéka az államépítkezéseknél a kuf­­steini hydraulikus masznók alkalmazását meg­szüntetni hazai iparnak emelése érdekében ? Kiadatik. A napirendben folytattatik a belügyér budgetjének tárgyalása. Az erdélyi kir. biztosi hivatal és föld­­tehermentesítési alapigazgatóság­i költségeire 114.300 forint szavaztatik meg; a megyék 1869 fől fennmaradt költségeinek födezésére 130.000 frt. Az erdélyi csendőrségre kéretik 400.000 frt. Papp Lajos a csendőrség megszünte­tésére indítványt nyújt be. Zsedényi a köz­­biztonság követelménye folytán szükséges­nek tartja a csendőrséget, Zeyk Károly pe­dig ennek föntartását átmeneti intézkedés­ként véli szükségesnek. Szólnak: Berzenczey László, Szabó Já­nos, Lázár Ádám, Benedek Gyula, Simay Gergely, Almássy Sándor, Papp Lajos, végül Szlávy miniszter, ki a csendőrséget csak addig kívánja fönntartani, míg alkalmasan pótolható lesz. Ezek után a föntjelzett összeg megszavaztatik. A többi rovatok egyenként tárgyaltatván és megszavaztatván, a rendkívüli szükségletre, összesen 805,574 főt szavaztatott meg. A napirend második tárgya a földmive­­lés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter költ­ségelőirányzata. A pénz. biz. jelentése kiemeli, hogy az idei budget látszólagosan nagyobb a tavalyi­nál, de végeredményben majdnem ugyanazo­nos a tavalyival. Most 8.714,390 írt, tehát az 1870 dikinél 1.364.747 írttal több kéretik. Reám nagyon hízelgően hatott, hogy engem oly tisztelt és szeretett fölségnek néznek. A bekövetkező esthajnalon a házam előtti térséget árnyaló fák alatt ünnepélyt rendez­­tettem, melyre hivatalos volt az egész város. Erszényem legtitokszerűbb erejének, Bendel fáradozásainak és Raskal gyors találékonysá­gának sikerült még magán az időn is győze­delmeskedni. És valóban csodálatos, hogy e rövid pár óra alatt mily gazdagon, mily szé­pen és nagyszerűen volt minden előállítva. Pompa és pazar fölösleg volt, mely itt előte­remtve lett; ehez járult az eszmedús világítás, mely oly okosan volt elrendezve, hogy én tö­kéletes biztosságban érezhettem magamat. — Nem maradt fönn semmi kívánnivalóm, cse­lédeimet méltó dicséret illette. Eljött az esthomály. A vendégek érkez­tek és nekem be lőnek mutatva. Az „ő föl­sége“ cím nem lett érintve , s én a legmé­lyebb tisztelet és hódolat kifejezésével egy­szerűen „gróf* urnak neveztettem. Mit tehet­tem volna én ? Engedtem magamnak tetszeni a gróf címet, s ezen órától kezdve gróf Péter maradtam. Az ünnepély zaja közölt lelkem csak azon egy után sóvárgott. Későn ér­kezek ör­ö, ki az ünnepély koronája volt és aki azt viselte. Szüleit szerény alázattal kö­vetve, még sejtelmével sem látszott bírni annak, hogy ő itt a legszebbik. Az erdőmes­ter, felesége és leánya lettek bemutatva. Az öregnek sok kellemest és lekötelezőt tudtam mondani; ellenben úgy állottam igéző leánya előtt, mint egy kiszidott kis diák és még egy szót sem mertem hozzá rebegni. Végre aka­dozva kérem őt, hogy méltassa ezen ünne­pélyt azon hivatal viselésére, melynek jelvé­nye őt ékesíti, ő meghaló szemérmes tekin­tetével kíméletért esdekelt; de nálánál is szégyenlősebben járultam én ő elébe, s mint első alattvalója, nyilvánítottam neki legmé­lyebb tiszteletemet és föltétlen hódolatomat. A gróf intése parancs volt a többi vendégek­nek, kik vetélkedve siettek annak példáját követni. Fenség, ártatlanság és grácia, a leg­­bájolabb szépséggel egyetemben, voltak az ünnepély szelíd uralkodói. (Folytatása következik.) Folytatás a mellékleten.

Next