Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-03 / 27. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. POL. Megjelen: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. 27-ik szám. Péntek , március 3-án. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 1ikr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. TI­KAI ÉS VEG­Y­EST­ART­ALM­I KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. ( Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 írt. | Félévre .... 4 frt- Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten­­Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse­­ Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lattite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8),­­ Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. A béke. A véres háború, mely az emberi nem magasztossága és elvetemültsége felől egyaránt tanúskodott, be van fe­jezve és a fris hantokból az olajág vi­rul ki. A siri csendet, mely egy nagy­szerű halálozás és temetkezés fölött bo­rong, csak diplomatikai alkudozások és egyezkedések háborgatják meg. A nem­zeti büszkeség meghajolt a nemzeti erő előtt és a lelkesedés fölemésztett tüze a hideg ész számtani tételeihez alkal­mazkodik. Nem erkölcsi mozzanatok jö­­nek többé tekintetbe, hanem anyagi té­nyezők határoznak; az erények, melyek annyi bámulatraméltót miveltek, a nyers hatalom vaskarja alatt összegörnyednek. A roppant sarc és a kíméletlen meg­csonkítás forrongásba hozzák az elkese­rített kedélyeket és a bántalmazott szí­vek még egyszer följajdulnak; a fővá­ros raffinirt megalázása a szégyenpirt szökteti a sápadt arcokba és a szemek még egyszer szikráznak. De a keblek lázongó érzelmeit elfojtja a rideg kény­­telenség, a szemek nemes villámlását eloltja a tehetetlenség lesújtó érzete. A megtört hősiesség a fönnhéjázó győztes­­séggel alkura lép................. Ha a világtörténelem menetét fi­gyelemmel kisérjük , mindenütt a kér­­lelhetlen nemezis működését tapasztal­juk. A francia nemzet most azon bűnök­ért lakói, miket hatvan évvel ezelőtt Németország ellen elkövetett, a véres vetés halálos gyümölcsöket hozott, az akkor elhintett sárkányfogakból fegyve­res emberek keltek ki, hogy a vak­merő vetőt szétmarcangolják. Nagy volt a bűn, nagy a bűnhődés: Jena és Se­­dán méltók egymáshoz. Azonban a ko­­szuló fegyver éle el nem tompul, a visz­­szatorló nyíl mérge nem veszít semmit veszedelmes hatásából, és azok, kik most messze túlmentek az emberség ha­tárain és mindent lábbal tiportak, ami szent, magasztos és mennyei, e fegyver élét, e nyíl mérgét egykoron még ke­servesen és iszonyodva fogják érezni....... Tehát béke van, béke a sírok és romok fölött, béke a pusztulás színhe­lyein, a kegyetlenség elárvult vidékein. De e béke nem bír a kiengesztelés gyöngéd és gyógyító ifjával, e béke nem nyújtja az üdítő feledékenység Lé­­the-vizét. A kimerültség érzete nem törli ki a dicső múlt emlékeit, nem rombolja le a szebb jövő édes reményeit — az emlékek, a remények és a jelen gya­lázat a megboszulás mámorával kábítják el a képzelmet és a visszatorlás kéjes gyönyöreit éreztetik a lélekkel; ez az ember természetében fekszik. E béke csak álarc, mely alatt az elfojtott bo­­szu torzképe rejlik; e béke egy ál­halott, ki minden percben föl eszmél­het; e béke egy temető, melynek lakói föl fognak támadni .... A győztes fél követelményeit még a szív politikája sem utasíthatja vissza, ha azok nem a gőg és dölyfösség, ha­nem a jogosság és emberség bélyegét mutatják; az ilyen követelmények a nagylelkűség benyomását teszik, melyet az ellenségben is elismerünk és tiszte­lünk. De csak ott, hol jogosság és em­berség képezik a vezérelveket, hozza a béke egyszersmind a kibékülést. A po­rosz békeföltételek oly kemények, oly túlzottak, oly kíméletlenül hirdetik az erősebbnek sikerét és a honfiúi önfelál­dozás, erőmegfeszítés, lelkesedés és nem­zeti védelem bukását, hogy a tátongó sebek addig be nem hegedhetnek, mig a szégyen és gyalázat vérrel nem lesz lemosva, mig be nem lesz bizonyítva, hogy a hazaszeretet mégis csak azon fegyvertár, mely egy nemzet föntartásá­­nak és hatalmi állásának biztosítására és érvényesítésére egyedül szolgáltatja a föltételeket, egyedül a legbiztosabb és legalkalmatosabb eszközöket. K. L. A gúny és vád fegyvere. (Vége.) Mint tudjuk Mileticsről: ő Széchényi e mondatát, hogy :Magyarország nem volt, ha­nem lesz,“ igy travestálta: .Magyarország nem volt s nem is lesz — de ne is le­gyen !“ — És Szubotics, a moszkvai vándor, legújab­ban nem kevesebbet kívánt, mint hogy Ma­gyarország legáldásosabb vidéke, a bácskaság és bánat, Szerbországhoz csatoltassék. Az egyik tehát nóta infidelitatist köve­tett el az egész ország ellen , a másik an­nak csupán részei ellen, s mégis ezeknek egyiknek sem görbedt meg hajaszála sem; pedig maga a király esküszik arra, hogy meg­fogja védeni az ország integritását. Nemde különös , hogy amit a királynak tisztelnie kell, az ellen az alattvaló föllázad­hat , ha nem is kézzel markolható fegyverrel, de a szó, az írás fegyverével. Hát ez is szabadság ? Bizony megérjük, hogy a népet teljesen elkészíthetjük a láza­dásra, s ha aztán az önként kitör, mi mos­suk kezeinket, mert hiszen nem fegyverrel, csak a szó, az írás fegyverével uszítottuk föl. És mit mondjunk az oláhok s tátok ve­zetői egy részének kívánalmairól? Lehet e ezek kívánalmait egy a jövő miniszterének kielé­gítési céljául kitűzni anélkül, hogy a magyar állam integritása és államisága kérdés alá jöjjön ? úgy hiszszük: a magyar közvélemény tisztában van aziránt, hogy mivel tartozik hazája integritásának, államiságának, s esze­rint cselekedve, valamint a haza polgárai közt nem tesz különbséget, bármily nyelven imádják is­metenöket, s nyerjék azon képezte­­téseket és kormányozzák azon magukat saját családi tűzhelyök­, s községi és megyei éle­tükben ; úgy másrészt nem engedheti meg, hogy a haza egysége­s államisága fölött pol­gárai megoszolva, azt Csáki szalmájának néz­zék , s néhány fantaszta ambitiója miatt úgy osszák meg, hogy az egykori Pannónia föl­dén ,nemzetek egyenjogúsága“ címe alatt úgy­nevezett ,nemzetközi államot“ képezve, a n­é­­pek conglomeratu­m­a legyen, s ezek első alkalommal egy erős szomszéd zsák­mányául szolgáljanak. Valóban sajátszerű föltevés: csak épen a magyar szabadelvűségtől kívánni azt, hogy mivel nálunk teljes sajtó és szólásszabadság uralkodik , már annálfogva eltűrni kénytele­­níttessünk : miként izgat egy-két fantasta és fanatikus a lét és nemlét kérdése fölött is Hisz ez bárgyuság és egyértelmű lenne a jóhiszemű vakmerőséggel, pedig vakmerők­nek lennünk óva int az előttünk lejátszott po­rosz-francia háború, melyben az utóbbiak vak­merősége borzasztó leckét kapott. De nem is lehet az máskép , mint hogy a közös hazában a legéletrevalóbb és legerő­sebb testvér, a magyar nemzet előszülöttsé­­gében megnyugodjunk, aki ezt nem akarja tenni, legyen más haza gyermeke, de ne bontsa föl az itteni népek ezeréves szövet­ségét, rokonságát, közös szabadságát, me­lyek nélkül az állam, mint olyan, fönn nem állhat. És a magyar állam szabadsága biztosítja a szomszéd kisebb államok szabadságát is. Már ennélfogva is tehát: a kisebb álla­mok hazánkbeli fajrokonainak érdekében áll — nem e haza felbontása , hanem az ezzel való őszinte szövetkezés által az előbb-utóbb bekövetkezendő porosz és orosz nagyravágyás­­nak útját állani. S várjon erre törekedtek-e idáig a Mile­­tics- és Szubotics-féle hazafiak? Oh nem­­ az egyik a szerb respublikára gondolt, és magát annak elnökéül, később tán császárául álmodta, mint pénzérmei mu­tatják. És a másik, moszkvai érdemei után ítélve, netán az oroszszá leendett szerb szand­zsákhoz bácskát és bánátot is hozzácsatolta , mert azt hitte, hogy Szabadka és Halas ha­tárait a homokbuckák is képezhetik, s hogy bács-bánát hazafias lakosainak többsége dacára a Szerbiához való csatolást az egyszerű dec­­retálás is eszközölheti. Íme tehát Elszász és Lotharingia erősza­kos elválasztása Franciaországtól utánozandó például kínálkozott az egykori septemvirnek, s mint látjuk, ő győztes ármánia nélkül is meri követelni, mit a porosz tengernyi vér árán, s gyilkolás és pusztítás bűnével is alig válthat magához .... S mit akarnak a románok és tótok egy­némely vezérei elérni? nem egyebet, mint az Árpád bejövetele előtti időket, s ezzel tán az akkori tehetetlenség és stagnatio dicstelen korát restaurálni, amely lehetetlen lett, mióta a magyar elem ide beékelte magát. Igen, a magyar elem a szabadság gyer­meke,­­s ez nem mozdíthatja elő a népek izoláltságát, hanem azok testvériségét, s a nemzetiség fanatikusai nem is népek boldo­­gilása, hanem ezek vállain oly célok után tör­nek, melyek mind népeket, mind az ezzel idáig közös jogban és közös teherben együtt osztozó néptársakat a fölosztott haza képében a bizonyos veszélynek teszik ki , mert jussanak bár orosz vagy porosz fourság alá : a fölolvadást el nem kerülhetik, s ez volna Magyarországban élvezett nagy szabadságaik­nak az ára. A szabadság nagy kincs, de úgy látszik, politikai s nemzetiségi elleneseink ezzel úgy szeretnének bánni, mintha azt el sem is veszt­hetnék , s innen ered szabadosságuk; innen ered náluk azon iszonyú fegyver hasz­nálása, melylyel a nem táboraikban levőket a nép előtt és a sajtóban, a népelnyomás, lé­­lekárulás, hazafiatlanság sat. bűnével traktál­­ják minduntalan, s ezt nevezik ők aztán a gúny s vád fegyverének , mikkel a politiká­ban szerintök élni szabad. A gúnynyal és vádakkal csak akkor sza­bad élni, ha azok az igazság szolgálatába sze­gődtek; de csak olvasni kell gúnylapjaikat, melyek telve vannak személyeskedés­sel és nem e személyek hibáival; na­gyobb politikai komoly lapjaikat, melyek különféle mellékrovatok alatt törnek pálcát oly férfiak fölött, kiknek nem oldhatják meg soraikat sem; oly intézmények fölött, miknél jobbat nem tudtak kigondolni; és hallani kell népgyűlésekben , mint jellemzik az ellennéze­­tüeket és­ tisztában lehetünk aziránt, hogy Magyarországban az erkölcsiség nem áll azon színvonalon, melylyel őseink dicsekedhettek. Oh igen, őseink a becsületes célokat csak becsületes eszközök által igyekeztek elérni, mert jól tudták, hogy a rosz eszközökön ál­dás nincs, s így nincs is állandó eredmény. Mily eredmény is volna a pillanatnyi győzedelem ? pedig a rosz eszközök által csak ily eredményt vívhatunk ki. Hát ezzel is megelégednének elleneseink, s az ily eszközöket is jóváhagynák? Akkor nem az ügy, nem a cél, hanem­ az uralom van kérdésben, s lehet-e ezt ama­zok nélkül gyakorolni? Lehet, de ép oly rövid ideig, amennyi idő kell — az igazság fölismerésé­hez, mely csak a jó eszközök társa­­ságában található föl .. . . Elmondtuk elleneseink támadó módsze­rét, ám győzzenek meg arról, hogy az jó is, meg hogy célra is vezet, s mi leszünk az el­sők, kik azt mondják, hogy a gúny nem vád, s a vád nem gúny, hanem igaz­ság, mely előtt porba kell hullni mindenkinek, m­e­rt a h­a­z­a­f­ö­l­e­b­b áll, mint az egyes. Antunovits József Orsz­­ággyűlés. A képviselőház ülése febr. 27-én. Szőgyény László előadó a kérvénye­zési bizottság részéről tesz jelentést az eddig elintézett kérvényekről. A ház napirendre térvén, folytatólag tár­­gyalás alá veszi a honvédlovasság szaporítá­sáról szóló honvédségi törvényjavas­latot. Táncsics Mihály honvédségünk teljes fölszerelése érdekében szól, rászólólag nyilat­kozván azokról, kik okai, hogy honvéd­égünk elég és alkalmas egyéneket nem számíthat: ezek pedig azok, kik a dualizmust oly módon megalkoták, hogy mi a rövidebbet hozzuk. A kisebbségi külön­véleményt pártolja. B­o­b­o­r­y Károly tiltakozik az ellen, hogy honvédségünk a közös hadsereg kiegészítő ré­szének tekintessék, ő azt óhajtja, hogy a honvédség a magyar hadsereg csírája legye­n. Pártolja a kisebbségi véleményt. Simonyi Ernő ellentmond a minisz­terelnök azon kijelengésítik , hogy az ellenzék a honvédségi intézménynek ellen­sége; ő nyíltan kimondja, hogy a közös­­ügynek nem barátja, és önálló magyar had­sereg létesítését óhajtja , miért is a honvéd­ség ilyetén felszerelése mellett most nem sza­vazhat, a honvédséget óhajtja úgy fölszerelve látni, hogy ha netán elvágatnék is a hadse­regtől , ne kényteleníttessék felbomlani, de hadműveleteit önállólag is folytathassa, mi pedig csak úgy érhető el, ha honvédségünk a kisebb égi különvélemény értelmében tüzér­séggel és műszaki csapatokkal ellátva leend. Makray László szól ezután. Éber Nándor azt constatálja, hogy va­lóságos tárgyától a vita elvonva van, ameny­­nyiben többen a kiegyezési törvény bírálatába is bocsátkoztak, s politikai indokok fölsoro­lása mellett a valódi, a katonai indok fölho­zását mellőzték. A magyar nemzeti hadsereg szervezését sürgetőkkel szemben megjegyzi, hogy e hadsereg eszméjét két szempontból kell felfogni; ha oly magyar hadseregről lenne szó, mely a közös hadsereg egyik részét ké­pezné, vele vezényleti és szervezeti azonos­sággal bírna, ezt ő is pártolná; de nem pártolhat olyan magyar hadsereget, mely a közöstől elvál­va, külön irányban haladna, mert látja, hogy még nagy tömörült nemzeteknek is van szövetségre szükségök, és azok ellen kis számunknál fogva a mai hadviselés mellett soha ki nem állnák a versenyt. E mellett még a tüzérségi elem ki­állítására nézve is nehézségeket lát fenforogni , átnézte a schematismust, és sok ezrednél egy magyar tisztet sem talált, másutt alig egyet vagy kettőt, s ezeket is a közös had­seregből k­ivonni nézete szerint hiba lenne. E kérdés eldöntésénél jól megfontolandónak véli azon természeti törvényt, mely a vágy és erő közti öszhang létesítését parancsolja. Meg kell fontolni jól, hogy a lázas izgatott­ság még nem erő; mi voltunk és lehetünk is még nagy nemzet, de erre szükséges,­­ hogy ne nézzünk folyton a csillagokra, hanem a földre is, és alkalmazkodjunk a körülmé­nyekhez. Szólnak még: Pécsi Tamás, Degré Ala­jos, Klementisz Gábor, Szülő Géza, Mattyus Arisztid, Berzenczey László és gr. Keglevich Béla.

Next