Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-12 / 31. szám

Megjelölt: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház­, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: 4 frt-Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre Évnegyedre . 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elhitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten •Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laffite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 3 f­ik szám, Vasárnap, március 12-én. POLITIKAI ÉS VEG­Y­EST­ART­A­LM­I KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasáb03 petitfor igtatási dija 15 krajcár. Szeged, uiárc. I1-én 1871. Valamint egy roppant zivatar után, mely az elemeket egymás ellen kőszi­­tette, még egyes villámok cikáznak és a mindinkább elhaló mennydörgésnek még "távoli moraja bak­szik, úgy az iszonyú háború bevégeztével is, mely egész földrészünket megrázkódtatta, e nagyszerű vihar utóhangjai zavarják meg a békekötés nehéz munkálatait. Borde­­auxban a nemzeti gyűlés radikális pártja, Párisban a vörösök csoportja szüli a dissonanciákat, amaz a nemzet legdi­­csőbb fiait támadja meg , emez a hely­zetet bonyolítja; amaz a rekriminátió és rágalmazás, emez az elégedetlenség és részakarat fegyvereit ragadja meg; pe­dig ha valaha, úgy bizonyára most van szüksége Franciaországnak egyetértő ösz­­töűködésre. Nem csodálkozunk azon, hogy egye­sek izgatott fantáziája a honvédelmi kor­mány tagjaiban is hazaárulókat vél látni; a háború folyama alatt annyi gaztett, annyi árulás jött napvilágra, hogy Pá­ria kapitulációja is tápot nyújthat a gya­núsításnak. Nem csodálkozunk azon sem, hogy a főváros utcái a nemzeti gyűlés távoli ülésezése és a vérlázító békeföl­tételek discussiója alatt tüntetések és zavargások történnek oly egyének ré­széről, kik szeretnek a zavarosban ha­lászni. De fájlaljuk, hogy a francia nem­zet kebelében, mely csak imént vívta ki a civilizált világ bámulatát és rokon­­szenvét, a jelen körülmények közt is vannak pártok, melyek idétlen türelmet­lenségüket nem képesek a közjólét kö­vetelményeinek legalább egyelőre alá­rendelni, melyek nem hajlandók jogos vagy jogtalan kívánságaikat a szüksé­ges egyetértés kedvéért elfojtani vagy elnapolni. Nehéz és nagy horderejű a munka, melyet a nemzeti gyűlésnek végeznie kell és azért sajnálatos minden incidens, mely annak szabad folyását föltartóz­tatja, vagy végrehajtását megnehezíti. Nem csupán a békének és evvel Fran­ciaország jelen sorsának megállapítása, hanem a kormányforma meghatározása és vele a nemzet egész jövője forog fönn. E fenséges cél elérésére a politikai hig­gadtságnak és a hazaszeretetnek minden föltétel nélkül egyesülniük, e szenve­délyeknek elnémulniok kell, nehogy a nemzeti erők szétforgácsoltassanak, ne­hogy a belső meghasonlások a folyton leskelődő praetendenseknek kész alkal­mat szolgáltassanak, hogy saját érde­keiket előmozdítsák, hogy a közbenjáró szerep álarca alatt a köztársaságot megbuktassák. Mert igenis, a köztársaság élete fo­rog kockán; a nyomorult excsászár még nem mondott le bitorolt jogairól és mind­azon borzasztó csapások után , melyek Franciaországot az ő bűnei miatt súj­tották, az örvény láttára, amelybe a szerencsétlen nemzetet sodorta, még til­takozni merészel detronizálása és a nem­zeti gyűlés határozatai ellen. A Bour­bonok és Orléansok, bármily megnyug­vást színleljenek, bármennyire hangoz­tassák „a haza mindenek előtt“ elvét, titokban bujtogatnak és benső megelé­gedéssel szemlélik a viszálkodásokat, hogy azokból az alkalmatos pillanatban hasznot merítve, mint a „társadalom meg­­mentői“ lépjenek a színre. Csak a fran­cia nép önmegfékezése és méltósága játszhatja ki a respublika ellen forralt összeesküvést és az egyenetlenségre épí­tett terveket. Mi hiszü­nk és bizunk a francia nemzet géniuszában, mely még eddig minden katastrófából csak új életerőt merített; mi hiszünk és bizunk a fran­cia nemzet ruganyossága­ és szívóssá­gában, mely még eddig minden csapást diadalmasan túlélt; mi hiszünk és bi­zunk a francia nemzet nagy eszméiben, melyek Phönixként emelkednek ki egy elvesztett háború hamvaiból. Azért a pá­risi zavargások és a bordeaux-i túlhe­­veskedések nem is keltenek bennünk komoly félelmet; az izgatott kedélyek e végforrongása is meg fog szűnni és a belbéke, egyetértés és összműködés aégise alatt az újraszervezés hatalmas munkája oly szellemben fog végbe menni, mely a francia nép halhatatlan hagyo­mányainak és minden szabadelvű nem­zet legbensőbb óhajainak megfelel. Azt kívánjuk mi is hazánk és az emberiség szent érdekében. K. L. Hazai ügyek. — Főispáni kinevezések. A fő­­ispáni állomásoknak egy nagy része jelenleg üresedésben lev­n, a kormány, mint a „P. N.” hallja, legközelebb elhatározta nemcsak ezen ál­lomásoknak, egy-kettő kivételével, betöltését, ha­nem már a személyekre nézve is véglegesen megállapodott, s a kinevezések rövid idő múlva várhatók. — A Ludoviceum, pesti hírek sze­rint, végre legközelebb átadatik eredeti ren­deltetésének. A napokban a kincstár, a hon­védelmi minisztérium és Pest városa részéről bizottság ül össze, mely a fölött tanácskozand : hova helyezzék el a Lodoviceumban levő ka­tonákat, miután felsőbb határozat szerint az intézet előbb átadandó lesz rendeltetésének, mint a buda-Krisztina város katonai kórház lekészül. A straszburgi polgármester, Dulce et decorum est pro patria mori. Egy megható esemény adta magát elő a napokban Bordeauxban , oly esemény, mely eszünkbe juttatja azon rég elmúlt időket, midőn jellem, léleknagyság nem tartoztak a ritka erények közé. Majdnem azt vélnék, hogy az ős Görögország klasszikus földjén vagyunk, és hogy egyike a hősöknek , kik hazaszeretetből áldozták föl éltüket, támadt föl sírjából, hogy még egyszer mellébe döf­hesse a hideg vasat, hogy saját vérét hazája kiontott véréhez adja. Straszburg képviselője és polgármestere kivégezte magát. Nem bírta túlélni azon rop­pant csapást, mely szép hazáját sujtó, jobb­nak találta meghalni , mint látni hazája rab­szolgaságát. Halála nem fogja megtörni a franciáknak erőszakkal elnyomott szenvedélyeit, sőt ellen­kezőleg fokozni fogja azokat, és a könyekből, melyek a martyr koporsójára hullottak , egy nagy hid lesz , amely a jelen megaláztatástól a jövő boszú órájáig vezet. Igaz szót hirdetett és minden francia keblében élő meggyőződésnek adott Gambetta kifejezést akkor, midőn a meggyilkolt sírjánál azt mondotta, hogy Franciaország politikájá­nak csak egy célja lehet, és ez: Elszász föl­szabadítása. Hirdesse bár a francia kormány hivata­los lapja , hogy a nemzet becsületén ejtett gyalázat megboszulására nem gondolnak, mégis eljön az idő, mikor oly férfiak lesznek a kor­mány élén, kik a borzasztó elégtétel politiká­ját érvényesíteni fogják. Ezt Thiers természetesen nem fogja tenni, azonban az ő uralkodása csak a jelenre szo­rítkozik . Franciaország jövője azon férfiak kezében van , kik a békekötés tárgyalásánál véto-val szavaztak. A béke, melyet a nemzeti gyűlés Bor­deauxban elfogadott, bizonyára szükséges volt Franciaországnak, és oly szükséges, mint a vihar által végveszélyben forgó hajósnak, hogy élete megmentése végett legbecsesebb kincseit kidobja ; de kétségtelen az is , hogy e béke megalázó. Érezte ezt Straszburg város pol­gármestere, tudta ő azt, hogy amint a béke meg van kötve, hazája meg van alázva. „Legyen bátorságunk a szerencsétlenség­ben !“ — így szólott Thiers. Küss-nek nem volt meg ezen bátorsága, de volt bátorsága meghalni a hazáért. És ezen öngyilkosság , ezen férfiú vére, kinek a hona szétdaraboltatása miatti fájdal­mában tört meg szive , ki nem tudta túlélni azt, hogy azon város , melynek ő volt első hivatalnoka, Franciaországtól elszakittassék, ez az ajándék, mit a porosz császár uj tar­tományával kapott. „Vér és vas“, ez a Hohenzollernek jel­szava; e jelszóhoz illő az, hogy a német csá­szári korona nem kenetett föl római olaj­jal, hanem a straszburgi polgármester vérével. Ezt a vért nem lehet a fénylő koronáról letörölni mással, mint vérrel. Ez a porosz békekötés jövőre: sötét, mint azon emberek lelkei, kik azt létrehozók. Kanizsai: A felnőttek oktatásáról.­ ­. (M.) A német nevelészeti lapok gúnyo­lódva beszélnek a magyar országgyűlés ellen­zékének önálló magyar hadsereg létesítését sürgető követeléséről, s hogy olvasóik előtt annál jobban kitüntessék gúnyolódásuk jogo­sultságát , közük egyszersmind fővonásokban hold. Eötvös bárónak a magyar népnevelés állapotáról szóló kimutatását, ajánlván min­den, hazája jövőjének biztosítását a nagy hadseregben kereső magyarnak , hogy tanul­mányoznák behatóan e kimutatást, hogy tud­hassák, mire van szüksége a magyar nemzetnek mindenekelőtt és fölött. Sajnáljuk, hogy a jó atyafiak azt nem kisérik figyelemmel, mit tett és tesz a nem­zet épen e tárgyban , melyből megláthatnák, hogy igenis tudják a magyarok, legalább jobbjaik, mire van szükségük — oly művelt­ségre, milyennel velők s a többi civilizált nem­zetekkel megmérkőzhessünk. Tudjuk, mi hiányzik népünknek és fára­dozunk is e hiányt minél előbb s minél job­ban pótolni , helyreütni. — Egyetértenek abban a tisztánlátók mind, hogy nekünk nem­csak a jövő nemzedékről kell a nevelés te­kintetében gondoskodni, hanem arról is, hogy az iskola küszöbét rég elhagyott, vagy soha át nem lépett felnőttek is neveltessenek, ok­­tattassanak, hogy részt vehessenek ők is, mert kell részt venniök, a nemzet újjászületésében. Bármely térre tekintünk is, mindenütt ta­pasztalni fogjuk népünknél, hogy az észszabta követelmények iránt figyelmetlenség, átkos közönyösség uraló. Nemcsak az egyszerű földmivelőnél érez­zük e hiányt, de népünk minden osztályá­ban úr tátong látszat és való között. Az, mely annál mélyebbnek, nagyobbnak tűnik föl sze­münk előtt, minél inkább vizsgáljuk és ku­tatjuk a dolog mibenlétét. Hivatás és képesség közt hogy mily nagy hézag van, tudják leginkább azok, akik­nek egyben-másban gondoskodniok kellett jóravaló, minden tekintetben helytálló egyé­neket előteremteni. És ha hivatás és képesség közt a kellő arányt föllelni vélték is, mily gyakran hiány­zik a fő-főtényező, a valódi benső kötelesség­érzet , mely csak igazi műveltségnek , szel­lemi fölvilágosodottságnak, hő emberszere­tet- és tisztán lángoló honszerelemnek kifo­lyása lehet. A hivatáshoz képességet és ezek mellé kötelességérzetet teremteni a nemzet minden fiában: ezt feszültségnek tekinti minden ma­gyar, ki a civilizátió áldásos voltát elismeri, s annak fokozatos haladását, fejlődését, da­cára a sokszor áthágatlannak tetsző akadályok­nak és látszólagos időnkénti megállapodások vagy épen hátramenéseknek, szemmel kísérte, a vele és benne haladó, vagy annak ellensze­gülő népek fölvirágzásának , vagy elbukásá­nak nagyszerű látványát a múlt és jelenben észlelte. Nemzetünket minden áron a nyugati népekhez közelebbre vinni s azok színvona­lára emelni , ami egyértelmű annak jövő fönnállásával, ez a mi föladatunk , ezért al­kottatott a sok áldásos csírát magában rejtő népoktatási törvényünk. Az új nemzedék ez utasítások nyomán oktatva s művelve, hisz­­szük, egy-két generátio múltán oda fog jutni, hogy a magyar népszellem csak oly magasan fog lebegni, mint bármely más, a civilizáció­ban már ma magas fokon álló nyugati nép. Mondjuk, egy-két generáció után. Ámde korunk az átalakulás korszaka. — Magas hullámokat hányó időben élünk. Min­den nép rohanva igyekszik előre. És a régi és új, az elvénült és ifjú eszmék erősen tu­­sakodnak a győzelemért. Az ó- és középkorból reánk maradt, még mindig hatalmas balfogalmak és intézmények eddig még nem nem tapasztalt erővel hány­ják föl fejeiket, és a legmerészebb, legkihí­­vóbb módon lépnek föl, uj meg uj, majdnem áttörhetlennek látszó gátokat gördítve az új és legújabb idő szülöttjei elé , melyek ifjú tűzzel és erővel támadják meg őket folyto­nosan. E két hullám nem fog végső összeütközé­sében rombolás nélkül sima, nyugalmas tü­körré válni. Jaj azoknak, kik közepett állnak, rész­ben ide, részben odahúznak vagy vonatják magukat ! Jaj azoknak, kik védtelenül állnak rokon, barát és jóakaró nélküli Ki fogja biztosítani a hatalmasok civa­­kodásának tárgyát, a szép és gazdag Magyar­­országot és nagyszerű hivatású, nemes törek­vésekben bővelkedő gazdáját, a magyar nem­zetet, ez iszonyatos súrlódások közepette ? Mi fogja a magyar nemzeti ügy sajkáját a forrongó tenger jelenében a torlódó hullá­mokon át a biztos révparthoz vezetni ? Senki és semmi más, mint önmaga; né­pünknek minél hamarabbi fölvilágosodottsága, s az ebből folyó eszesség. Minél hamarabb­­ ez a jelszó. Ezt kiált­ják a jövőbe pillantok minden oldalról. — Az eszközt pedig egyértelemmel a „felnőttek oktatásában" látják. A most élő nemzetséget is oktatni kell és kezébe adni, a ki tudhatja, mily közeli, válság ellen való fegyvert, az értelmiséget, hogy előre is egyengethesse az utat a végcélhoz — az eszességhez. Hogy mily módon kell a népet céljához vinni, arról a következő cikkekben. Szeged város közgyűlése márc. hó 5-én. (Vége.) Fölvétetett ezután a hidvámszedési java­dalom árvereső küldöttségének jelentése, mely­ből kitűnt, hogy a javadalomért a 3-ik árve­résen 6500 frtot ígértek mint legtöbbet, s igy a tavasi haszonbérnek majdnem csak felét. Nem akarunk ezúttal ezen javadalom tör­téneti viszonyainak boncolgatásába s az okok.

Next