Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-04-26 / 50. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. 50-ik. sz­ám­. Szerda, április 26-án. POLITIKAI ÉS VÉG VASTARTALMÚ KÖZLÖNY. Megjeleli: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . .8 frt. | Félévre .... 4 frt- Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . .,frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Lafitte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. A „Szegedi Híradóra“ havonkénti előfizetés is elfogadtabk. — Helyből 60 kr, vidékről 70 krjával, hoszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség további szíves pártfogásába. Szeged, április 25. Az országgyűlésnek múlt szombati ülése parlamentáris életünk egyik leg­fontosabb mozzanatát képezi, sőt a tör­vény és jog szempontjából epochális jelentőségű. Az állam és egyház közti viszony, mely ennek túlkapásai és a kath­. autonómiai tanácskozásokban ön­­hitten, olykor merészen nyilvánult hie­rarchiai szellem folytán, részint a helyes alapról leszorítottnak látszott, részint rejtélyes homályba volt burkolva. Pau-­­­e­r miniszter nyilatkozatai és ezeknek a ház által történt előnyös értelmezése következtében — egyszerre a kellő éles világításban tűnt föl, oly világításban, mely a szabadelvűeket pártszínezet nél­kül kielégíteni és megnyugtatni képes. Pauler nyilatkozatai nem voltak egyebek, mint a már várva-várt felelet két különböző, de ugyanazon egy for­rásra visszavezethető interpellátióra. S­ch­war­cz Gyula a csalhatatlansági dogmának hazánkban is történt kihir­detése folytán a királyi tetszvény­­j­o­g (placetum regium) érvényessége és gyakorlása felől kért fölvilágosítást. Ghyczy Kálmán kérdezte, hogy mily álláspontot foglal el a kormány a kath­. autonómiának szervezetével szemben. Pauler a nagy horderejű kérdésekre röviden bár, de erélyesen és félre nem érthető szavakkal válaszolt. A kultuszminiszter a királyi tetsz­­vény­jogot teljesen fennállónak tekinti és így az egyház részéről jogérvénye­sen semmiféle dogma, rendelet vagy akármi néven nevezendő határozat közzé nem tétethetik és a hívekre nézve kö­telező erővel nem bír, ha a placetum tőle megtagadtatik. Eszerint a csalha­tatlansági dogma kihirdetése, mivel a placetummal nem rendelkezik, hazánk­ban törvényellenes és a kath. kongreszszus vitáiban fölmerült azon nézet, miszerint a kir. tetszvény­jog ez idő szerint föladottnak tekintendő, töké­letesen alaptalan és hamis. Ezen igen preciz nyilatkozat hazánk püspökeinek lojalitását nem épen elő­nyösen illustrálja, de azonkívül még igen sajátságos árnyékot vet reájuk azon körülmény is, hogy Rómában sza­­badelvű­séget fitogtatva, az infallibitás ellen szavaztak, míg itthon a zsinati többségnek hódolva, saját jobb meggyő­ződésük dacára az ország templomaiban a csalhatatlansági dogmát hirdetik és a lelkiismeret szabadságát megszorítják. Hogy a miniszter úrnak ez eljárásról nincsen hivatalos tudomása, s hogy így annak meggátlása és a klérus rendreutasítására még eddig nem tette meg a törvény által előírt lépéseket, azt nem akarjuk tovább feszegetni, mi­vel reméljük, sőt most már elvárhatjuk, hogy a kultuszminiszter rendelkezésére álló közegeinek e tekintetben erélyes utasításokat fog adni, nehogy a püs­pöki kar továbbra is visszaéljen egy­házi hatalmával és egy idegen fő szolgálatában kihágásokat engedjen meg magának a haza törvényei ellen. Az állami főhatóság, az állam ren­delkezési és felügyeleti joga, melyet Pauler a jus piaceti kérdésére vonat­kozólag oly élesen körülírt, Ghyczy interpellátiójára is, melyre különben a miniszter külön válaszolt, vetett vilá­gosságot, miután a kath. kongreszszus munkálatai oly jogokat vindikálnak a főpapságnak, melyeket eddig az állam gyakorolt. E jogokról az állam nem mondott le és habár a kath­. egyház, mint minden más vallásfelekezet , saját körében és a hazai törvényeken belül ügyeit önkormányzatilag elintézheti, mégis e jogának érvényesítése a kor­mány és az országgyűlés beleegyezésé­től függ, és így csakugyan az állam azon fórum, mely a kongreszszusi ha­tározatok egyes pontjainak élete vagy halála fölött fog döntő ítéletet mondani. Pauler e nézetet, miután a kon­greszszusi munkálatok még eddig nem terjesztettek föl a minisztériumhoz, csak általánosan fejtette ki, mondván, hogy „amennyiben ezen önkormányzati szer­vezés által fönnálló törvények és törvé­nyes gyakorlaton alapuló viszonyok megváltoztatása céloztatnék, foganatba­­vétele előtt a törvényhozásnak hozzájá­rulását és jóváhagyását szükségesnek tartja.“ Ghiczy a törvényhozás hozzá­járulását mindenesetre szükséges­nek tartja és csak úgy elégszik meg a miniszter feleletével, ha ezen nézete el­len nem tiltakozik. Pauler nem tiltako­zott, és hallgatását az egész ház ked­vező értelemben magyarázta. Reméljük, hogy ebben nem csalatkozott. K. L. éső vértanújának tervezett emléket nem ha­­gyandja azon sorsra jutni, mely más jeleseink régebben tervezett emlékeit érte , hogy meg­kezdtük, de be­végezni, létesíteni nem tudtuk. Hazafiak ! Honleányok! Ne engedjük ma­gunkra bizonyulni ama vádat, mely többször s talán nem mindig alaptalanul emeltetett a magyar fajra , hogy lelkesedése mulékony s nyomtalanul enyészik el; hogy a kezdetnél nemesnek látszó tüze csak szalmatűz volt. Legyünk kitartók, és a mit nemesen föl­gerjedve megkezdtünk, állhatatosan hajtsuk végre ! írjunk alá! Pesten, 1871-ki ápril 6-án. Az emlék-bizottság nevében Horváth Mihály, a bizottság elnöke. Batthyány-em­­lék. Újabb aláírás gróf Batthyány Lajos emlékére. A Batthyány-emlék ügyében újabban a következő fölhívás bocsáttatott ki. Egy éve múlt körülbelül, hogy a Batthyány­­emlék bizottsága az aláírási íveket az 1848-ki nemzeti s alkotmányos átalakulásunk egyik ve­zérének s egyszersmind vértanújának megdi­­csőitésére célozó emlékre szétküldötte. A kö­zönség lelkesedéssel fogadta a szintoly haza­fias, mint kegyeletes ügyet, s annak pártolás­­ által nem kevésbé tisztelte meg önmagát, mint a megdicsőítendő nagy hazafit. Húsz­ezer s néhány száz forint gyűlt össze az alá­­rásokból. A bizottság e siker által buzdítva, pá­lyázatot hirdetett az emlék tervére. A beér­kezett pályaművek közül azon terv találtatott legcélszerűbbnek, melyet e rajz (a felhívási íveken közölve van ugyanis az emlék terve) előtüntet. A bizottság örömmel tette meg az előkészületeket e terv létesítésére, mert az szépségében és nagyszerűségében a megdi­­csőítendőhöz szintúgy méltó, mint a magyar hazafias érzelmű közönséghez. Ámde a leg­nagyobb szigorral és takarékossággal készült költségvetés szerint még mintegy 15.000 főt szükségeltetnék, a már be­gyűlt összeg fölött, a mű fölállítására. Az emlékbizottság tehát újabban is azon reménynyel fordul a hazafias érzelmű közön­séghez és szólítja föl azt újabb aláírásokra, hogy a nemzeti alkotmányos szabadság di­ Kisteleki freskóképek. v. Van az emberi társaságban egy osztály, melynek tagjait a „félmüveit“ szóval jelezni szoktuk. Ily „félmüveitek" alatt szorosan véve azokat értjük, kik hivatva voltak arra, hogy egykor az emberi társaság tanult s kiképzett osztályának tagjaivá váljanak ; de részint ész­tehetség hiánya miatt, részint hanyagság s részmagaviselet következtében az iskolákat odahagyni s igy a célhoz vezető útnak felé­ben megállni kényszerülve valának. Az ily félmüvelt emberek keblében foly­tonosan rágódik a kaján irigység s az ádáz düh, mivel naponta látják, hallják, vagy ol­vassák mások előmenetelét vagy kitüntetését s eszékbe jut, hogy önet is kecsegtette egy­koron az édes remény; de a gonoszlelkü ta­nárok secundába, tertiába pónálták, consilium abeundi-t adtak, vagy pláne kicsapták s igy reményük hajója a viruló révparthoz nem vi­torlázhatott. Igen, a tanárokat szidalmazzák az ily félmű­veltek gonoszlelküeknek, s nem akarják elismerni, hogy csakis saját hanyagságukkal, makacs s gonosz magaviseletükkel kényszerí­­tették ők maguk a tanárok­at ily drasticus lépésre, hogy a többi, növendéket megóvhas­sák a romlástól; mint rodhadt almát szoktak kidobni az ép s egészségesek közül, nehogy ezeket is inficiálja. Ha ily félművestek szerencse vagy párt­fogás útján aztán valami csekély hivatalba jutnak, ha magasabb hivatalnokok, ügyvédek mellé írnokoknak, vagy falukban jegyzőkké választatnak meg, nemhogy az elmulasztotta­kat, az elhanyagoltakat szorgalmas tanulmá­nyozás által kipótolnák ; nem, hanem inkább űznek szabad idejök alatt világpolitikát, s mivel csekély s zavart ismeretüknél fogva a műveit társaságokban szerepet nem játszhat­nak, a műveletlen néptömegnél tolják föl ma­gukat apostolok gyanánt. Az ily félműveitek azután az emberi tár­saság valódi megmételyezőivé válnak. Főcél­juk s törekvésük odairányul: mindent, mi tiszta, bemocskolni; mi érdeknélküli, gyanú­sítani ; mindent, mi csupa becsületesség kifo­lyása, önhaszonlesésnek bélyegezni; egy szó­val : mindent , mi a magasságban csillog és csillámlik, diszlik és fénylik, lerántani s leti­porni a sárba, melyben ők maguk oly szána­­lomraméltó állapotban fetrengenek ! A fönséges „demokrata" s „republiká­nus" címeket veszik föl s bitorolják az ily hívatlan apostolok, s nem átalják a XIX. szá­zad gyöngy igéit: egyenlőség, testvériség, sza­badság, fölvilágosultság, sat. mocskos ajkaikon át kibocsájtani, s a népnek hirdetni ! A madarat tolláról, a fát gyümölcséről, az embert — tetteiről ismerjük meg. Ha az ily félművest hívatlan apostolok tetteit vizsgáljuk, akkor látjuk szörnyüködve, hogy az ő fogalmuk szerint az egyenlőség, a testvériség, a szabadság abban állanak, hogy szabad a rablás, s a gyilkolás, a vagyon s birtok közös, rendre, törvényre, felsőbségre szükség nincsen ; a fölvilágosultság pedig ab­ban áll, hogy mindazoknak, kik az egyenlő­ség, testvériség, s szabadság ilyetén ferde magyarázása ellen tiltakoznak, hitelt adni nem kell, s mivel pedig leginkább a vallás s an­nak szolgái, a papok vannak ily ferde s ve­szedelmes fogalmak ellen: vallásra s papokra nincs szükség, azok csak fölösleges bútorok ! Látta a nyájas olvasó eddig, mily fényes diadalt arattak Greskovits János és Kiszner Mihály urak, s mint adatott el az 1870-dik évnek tavaszán száz s néhány hold föld is­kolacélokra ; de látta a nyájas olvasó a kis­teleki iskolának szomorú állapotát is, s most már méltán kérdezheti: hát ugyan mit tettek azzal a kétezer s nehány száz forinttal, ha új iskolát nem építettek s a régit sem tar­tották jókarban? Rövid a felelet: Kisteleken vagyunk ! Hogy azonban még jobban tájékozhassa magát a nyájas olvasó, idézem Schiller néhány ide illő szavát: Aber wie kann man die Knechte loben, Kommt doch das Aergerniss von oben; Wie di Glieder, so auch das Haupt. Most, nyájas olvasó, ért ön engemet ? Ha mégsem, akkor hát Cicero nyelvén mon­dom meg : diviserunt sibi (nem vestimenta, mint a sz. írásban áll, hanem) pecunias! A pénztárban egy árva garas sincsen; csak kötelezvények vannak ott Greskovitstól, Kisznertől s másoktól. Annyit tartott meg mindenki magának (úgy hiszem , kamatra,) amennyit kinek-kinek a szüksége igényelt. Mi több, az iskolacélokra szánt pénzből fizettek már ügyvédet, abból utazott a jegyző Pestre, sürgetni a kisteleki vásárügyet, s tudja isten mire nem jutott még belőle , csak iskola­­célra aligha fordittatott egy fitying is ; n«,­rt a kisteleki iskolaszék 1871. jan. 24 én tartott gyűlés jegyzőkönyvének 97-ik száma igy szól: „Olvastattak az iskolaszéki látogatási jegyző­könyvben egyes iskolaszéki tagok által az iskola rendetlen állapotáról történt megjegy­zések, melylyel kapcsolatban elnök előadja, hogy a volt elöljáróságot evégett részint írá­sosan, részint szóval már többször fölszólí­totta, de eddig még mi sem (?) történt, azért a további kellemetlenség kikerülése végett beadja írásos lemondását !“ Mi még több : magától az iskolaszéki el­nöktől, ki Greskovits kérésére lemondását visszavonta, tudom, hogy eddig még csak hi­vatalos tudomása sincs az iskolaalap létezé­séről, vagy hollétéről, annál kevésbé tudhat arról valamit a megyei tanfelügyelő úr. Mi pedig a legtöbb: mind Greskovits, mind Kiszner iskolaszéki tagok, és pedig olyanok, kik ott, mint mindenütt, a vezérszerepet sze­retik játszani. S most kérdem : hallott már ilyen dol­gokat a nyájas olvasó ? Hát nincs szolgabiróság ? nincs megye, mely ily urakra felügyelne? ily urakat szá­madásra vonna ? Mert csak nem lehet az, hogy a jegyző, a biró s az elöljáróság bün­tetlenül használják föl roszul, vétkesen a köz­ség vagyonát? A jegyző, a biró s az elöljáróság enge­délyt kérnek és nyernek a megyétől iskola­célokra eladhatni száz s néhány hold földet, s ime­­ ők egészen más célokra, sőt a maguk szükségleteinek födözésére használják föl azt, mialatt az iskola majdnem teljesen romban hever ! Hogy egy Kiszner Mihály, vagy más földművelő ilyesmit elkövetni képes, talán menthető ; de hogy egy Greskovits János, a­ki oly jó hazafi, oly valódi demokrata, oly tisztaérzelmü republikánus akar lenni ; ki nem győzi szóval eléggé hirdetni, mily barátja ő a népnevelésnek s fölvilágosultságnak ; ki, mi­vel egynél több s nyolcnál kevesebb iskolát végzett s a „Hont" szorgalmasan olvassa, magát a tudományosan művelt osztályhoz kí­vánja számíttatni; ki, mivelhogy baloldali, annyira haragudni tud, mikor a „Hon" ki­mutatni iparkodik, hogy a minisztérium az ország pénzével helyesen nem sáfárkodik, — a község pénzével igy segít sáfárkodni , az megbocsáthatlan hiba­­ helyre nem hozható botrány !

Next