Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-05-26 / 63. szám
Megjelent hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, t-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési z Segeden házhozhordással és vidékre postán". Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt Évnegyedre ... 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, PestenNeumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lafitte, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. föltételek: 63-ik szám. Péntek, május 26-án. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. A horvátországi választások. A közömbösséggel határos túlbizalom , melylyel a magyar kormány utóbbi időkben a választási fontos mozgalmak és tények iránt viseltetett, már eddig is többszörös s igen érzékeny csalódást szült, azonban néhány igen jelentékeny positio elvesztése és az ellenzék tetemes megerősbödése, úgy látszik, nem gyakorolta még a kellő erkölcsi nyomást, mivel máskép a kormány a horvátországi választások alkalmából legalább is oly elővigyázati rendszabályokhoz folyamodott volna, melyek tekintélyét föntartani és teljes vereségét mindenesetre meggátolni képesek legyenek. Lehet, hogy a minisztérium az országban uralkodó ellenséges szellem áramlata felől nem volt kellőleg értesítve, lehet, hogy nem tudta, mily titkos hatalom szövetkezett a nemzetiekkel a kiegyezési törvények által szentesített unió ellen: ez a pártoskodók győzelmét megmagyarázza, de a kormányt nem menti ki, habár a felelősség egy része Bedekovics bánt és Pejácsevics minisztert terheli. Midőn a magyar kormány az döbbent bánt elmozdította beléből, mivel kétes jelleme és cselekedetei által többet ártott, mint használt az ügynek, amelynek szolgálatában állt, igen helyesen cselekedett; azonban kötelessége lett volna a megürült helyet egy minden tekintetben megbizható egyéniséggel betölteni. Bedekovics politikai küldetésének nagy és nehéz feladatával szemközt gyöngének bizonyult be; még sajtóbb ítéletet lehet Pejácsevics fölött mondani, és ha e két férfiú a választási krízist túléli, ezt épen nem fogják állambölcsészeti tehetségüknek köszönni, hanem inkább azon körülménynek, hogy a magyar kormány egyelőre megelégszik a saját keblében véghezmenendő személy változásokkal. Mindamellett azonban , hogy az eddigi választási eredmények, az ellenzéki és klerikális roppant izgatások és hallatlan terorizmus folytán, a „nemzeti“ párt részére oly előnyösek, a szigorúan alkotmányos és az unió alapján álló Magyarországnak csak vigyáznia kell, de nem félnie; a választások egy része még nincs megejtve, a virilis szavazatok a kötött megegyezés mellett vannak és az unió képviselői átalában egy eszme körül csoportosulnak, míg a „nemzeti“ párt, önmagában meghasonolva, csak a választások tartama alatt képez tömör testületet, azok után pedig, mivel tulajdonképeni programmal nem bír, egyes szétágazó, sőt ellenséges elemeire szétbomlik. Ezeket egyenként észre téríteni oly feladat lesz, melyhez politikai ügyesség és diplomatiai jártasság szükségeltetik ugyan, de amely Horvátország helyzete által lényegesen könynyíttetik. Mert valóban , létezik-e az unión kívül még egy más józan kombináció, mely ez országnak annyi függetlenséget biztosítana, mely a fiumei, a határőrvidéki és dalmátországi kérdést a horvátországi óhajokkal oly szép öszhangban megoldaná? Magyarország különben oly parlamentáris szívóssággal bír, az Andrássykormány minden hibái mellett is szükség esetében annyi erélyt képes kifejteni , hogy még azon körülmény sem hozná zavarba sem Magyarországot, sem a minisztériumot, ha a zágrábi országgyűlés a 38 pesti követ választását megtagadná; egy jó darabig ezen urak nélkül is csak a szokott alkotmányos és törvényes uton mozogna az államgépezet, a dacolók és duzzogók pedig csakhamar megunnák nevetséges tétlenségüket és a „nihil de nobis sine nobis“ méltányos elve szerint ismét beállítanának a törvényhozás csarnokába. Azért igen csalódnak a német lapok , melyek Horvátországban máris az Andrássy-kormány Csehországát látják, valamint csalódnak a szláv lapok, melyek a horvátországi „nemzeti“ párt győzelmét a panszlavismus győzelmének hirdetik és az „együttes érdekek“ büszke hangsúlyozásával további „nemes“ kitartásra és harcra buzdítják. E „nemes“ kitartás el fog lankadni, e „nemes“ harc véget fog érni , és ha egyszer csakugyan a panszlavismus lép a síkra, akkor nem a diplomatia, hanem a stratégia fog vele megmérkőzni. *) K. L. A szegedi kir. biztosság. A szegedi kir. biztosság ügye néhány nap óta nyilvános vita tárgya lett a hazai lapokban. A „P. Lloyd“ adta az első meglehetős kemény hangot a kir. biztosság eljárása ellen intézett támadásával; folytatta a „Hon“ , majd megindult a védelem is ugyancsak a „Hon“-ban, „P. Naplódban, „Ung. Lloyd“ s egyéb lapokban. Bár a „P. Lt.“ támadásának indokát éppen nem magából az ügyből eredetinek, hanem magánérdek által sugalmazottnak ismerjük, s igy az a közvélemény becsülésére nem is számíthat; mindamellett megvan az az érdeme, hogy fölidézte a nyilvános vitát s napfényre segít hozni egy oly intézmény titkait, melyet szándékosan mysztikus homályba burkoltak, oly homályba, melyen a közönség szeme semmikép nem hathat keresztül, s igy haszna mulhatlanul meglesz. Ez — nyíltan kimondjuk — igen jól is volt igy egész addig, mig a teljesen megrendült közbiztonság az alföldön helyre lett állítva, azontúl azonban nincs értelme, s mi már * A panslavismus eszméje, melynek rugója mindig Pétervárott keresendő, nem uj és Horvátország már a 40 es években is annak befolyása alatt állott. Egy Lipcsében 1844 ben megjelent, Horváth István által szerkesztett mű, mely számtalan okmánynyal bebizonyítja, hogy Horvátország több mint 700 év óta Magyarország kiegészítő része, az „illirismus“ra (a panszlavismus horvát láncszeme) vonatkozólag a többi közt körülbelül ezeket mondja: 1.Én az illirismust egyes túlságos és rövidlátó szív írónak rovom föl Ezeknek fejében egy egész Európát elnyelő szláv birodalom csirája fészkel. Ily magasztos kép után nagy buzgalommal kapkodnak a szláv elmék és vaktában firkálnak és tanakodnak légváraikban e nagy eszme valósítása felöl. — Ti magyarok — mondá nekem egy lengyel — számra nézve kevesen vagytok és már csupán azért sem fogjátok magatokat fönntarthatni; a szláv nép ellenben számtalan millióból áll, és nemsokára minden tájszólása egy közös tő alatt fog egyesülni. A legbiztosabb történelmi adatok után a legrégibb görög írók a szlávokat „kérkedők” nek nevezték, a kérkedés még mai napság is a szláv nemzeti jelleme. — Horvát művének megismertetője — egy német író — ez alkalommal igy nyilatkozik: „Minket németeket ez ügy csak annyiban illet, amennyiben a panslavismus egy nekünk határozottan ellenséges eszme, mely ellen minden ponton, hol felénk közeledik, küzdenünk kell. Ebből következik, hogy föltétlenül a magyarok részére kell állanunk a panslavismus ellen. A magyarok természetes szövetségeseink a szlávok ellen s igy nekünk csak hasznosak, nem veszedelmesek.“ K. L. régóta nem csupán az egyoldalú örökös befogatásokat s a bűnhálózat végtelenbe szövését, hanem a perök lebonyolítását, a bűnösök büntetését is szeretnék látni.] Azonban mi ezúttal még nem szándékozunk a kir. biztosság eljárásának érdemleges tárgyalásába bocsátkozni; lesz még erre elég időnk, mert meg vagyunk győződve, hogy a most megindult hírlapi vita csak előőrsi csatározás , a harc melege ezután fog következni. Ezúttal még a tárgyiasság terén maradva, miután közöltük a „P. L.“ nagy feltűnést okozott cikkének lényegét, az audiatur et altera pars nyomán közöljük most a védelem lényegét is a „P. N.“ után. „Hogy a kir. biztos hatalomvágya — úgymond a védelem — nem ismerve határt, oly kisebb bűntényekre is kiterjeszkedik, mely megbizatása körén túl van, mint lopás és sikkasztás, ez csak annyiban való, ha oly emberek követik el, kik már nagyobb beszámitású bűntényeket is elkövetvén, ezt is bevallották, de egyebekben csak annyiban, mennyiben van több oly bűntény, mint bankóhamisítás és postai sikkasztás s lopás, melyet a kir. biztos csak utólagosan az illető minisztérium megkeresésére vont vizsgálat alá. Volt számtalan eset, hogy lopások, csalás- és sikkasztásért is folyamodtak egyesek a kir. biztoshoz, de ezeket ő legnagyobb részben az illető hatósághoz utasította. Hogy úgy az elfogatást, mint a vizsgálatot a kir. biztos saját hatáskörében, saját közegei által teljesíti, az jogában áll, mert ezzel ellenkező utasítása soha sem volt, sőt az által, hogy a tvszék csak hónapokkal később s akkor is csak az átadott ügyek megbirálására, nem pedig megvizsgálására küldetett ki, s hogy az országgyűlés a kir. biztosi vizsgáló bíróság személyzetének költségét megszavazta, úgy a kormány, mint az országgyűlés által is helybenhagyatott. A kir. biztos kideríti a bűntényt s nagy részben készen adja azt át a csekély, s csakis vádlói stéles személyzettel ellátott törvényszéknek. Hogy az a praxis, melyet a „P. Lloyd“ emleget, Szegeden nincs használatban, igaz, de hát hol van az? Mutasson hazai törvénykezésünkben egyetlen egy tvszéket, mely hasonlólag járna el, mindenütt az elfogatás rendelet nélkül történik, s az elfogott egyén sokszor csak hónapok múlva kerül a törvényszék elé. Ez kétségkívül visszás állapot, de oly visszásság, mely általános, s ha ezer meg ezer szegény embert ér, miért történnék ez alól kivétel, midőn gazdagról van szó ? Ha valaki e visszásságot általában meg akarja szüntetni, igaza van , de kivétel s privilégiumnak nem lehet helye. Hogy sok rab sokáig tartatik vizsgálati fogságban, az megtörténhetett, de ez oly végtelen bonyolódott s oly sok ügy mellett, mint az itteniek, épen nem csodálható, kivált miután tudjuk, hogy más egyedül álló vizsgálatokat sem lehet oly gyorsan befejezni. Kecskemét városa és vidékéről pl. mintegy 200 ember van Szegeden, de kérdezősködjék utána a „P. Lloyd", hogy van-e ezek közt csak egy ártatlan is? A kir. biztos eresztett ki egyéneket, de csak kezességre, s olyanokat, kik később el fognak ítéltetni. E jogot minden szbió gyakorolja s a „P. Lloyd“ ezt épen a kir. biztostól akarja elvitatni. Ami a bánásmód feletti vádjait illeti, az nem igaz, hogy a rabok földalatti börtönben tartatnának, ilyen a szegedi várban egyetlen egy sincs. Hanem vannak földszintre épített s földdel fedett kasamaták, melyekben 48 előtt politikai foglyok tartattak, azután pedig részben városi foglyok börtöne volt, részben katonák által lakattak. Hogy a rabok álarc alatt járnak, igaz, mert különben a vizsgálat kijátszása nélkül egy udvarban 4 - 5 börtönből nem sétálhatnának, s így a százon felül biró börtönök lakója ritkán élvezhetne szabad levegőt. Igaz az is, hogy a koszt csak 24 órában jár ki s kívülről nem lehet élelmezni senkit. Ámde nem fog senki megbotránkozni, ki valaha bűnvádi ügyekkel foglalkozott, s tudja, hogy mily nehéz ilyen alkalommal, kivált nagyszámú raboknál, az összejátszást ellenőrizni s olyan koszt, mint Szegeden a raboknak van, sem megyei, sem államfogházban nem adatik sehol. Különben benn a profosznál külön koszt is kapható, s ezenkívül a raboknak több izma külön húsétel, sör, bor is adatik. Hogy az érintkezés csak engedélytyei, s akkor is ritkán történhetik, az is világos, mert akkor akár egyebet sem kellene tenni, mint rabokat mutogatni, erre pedig oly számos s biztos személyzet nincs. Ilyen dolgot pedig szolgára bízni nem lehet,“ s a t. Magyarország népiskolai 1869-ben. Az „országos m. kir. statisztiai hivatal“ hivatalos közleménye Ill ik évfolyamának 5-dik füzetében közzéteszi a tanfelügyelők által községenkint fölterjesztett népiskolai kimutatásokat Magyar- és Erdélyországról 1869-dik évből, megyei és országos áttekintésekben, valamint e kimutatásoknak csoportozatát felekezetek szerint. E lap olvasói előtt vázolni fogjuk a népiskolák országos állapotát, s azután áttérünk a csongrádmegyei viszonyokra, mindenütt a lehetőleg híven az eredeti közleményhez tartván magunkat. S Magyarország népiskoláiról országos átnézet mindekkoráig nem létezett. Az első kísérlet e téren azon anyag volt, melyet a stat.osztály, most már stat. hivatal, az 1864/s iki iskolai év adataiból 1868-ban közrebocsátott. Noha az anyag hézagossága már akkor is elismertetett, nem lesz mindazonáltal érdektelen némely összehasonlításokat tenni, már csak azért is, mert az akkori anyagot az egyházi hatóságok szolgáltatták, minélfogva az egyházi kerületek, superintendentiák, stb. szerint dolgoztatott föl, holott most maguk a községek küldték be a tanfelügyelőknek a kívánt adatokat, és így ezek sokkal megfelelőbben, az ország politikai felosztásával azonosan, megyék szerint közölhetők. Együtt Magyar- és Erdélyországban van : 13,798 népiskola. Ez összegből esik Magyarországra 11,144, 1864/5-ben e szám volt 10,848. A különbözet 296 iskola, vagyis 2,0 % szaporodás. Részletezve az iskolákat jellegük szerint, a következő kis táblázatot nyerjük. Volt ugyanis: 1869-ben községi iskola 428. Római katholikus 4971, görög kath. 1238, görög keleti 971, helvét h. ev. 1952, ágost. h. ev. 1117, izraelita 467. Összesen: 11,144. 1865-ben községi iskola még nem létezett: római katholikus 5184, görög kath.1295, görög keleti 824, helvét h. ev. 1987, ágost. h. ev. 1148, izraelita 410. E számok összehasonlításából is látszik, hogy mind az 1865-diki, mind az 1869-diki kimutatásoknak, noha más forrásból meríttettek, eléggé meg kell közelíteniük a valóságot. Ami pedig a számosabb vallásunknál 1865-hez képest némi csökkenés látszik, az azon egy tényből is világos magyarázatát nyeri, hogy az időközben bekövetkezett politikai fordulatnál fogva s az újabb törvényhozás alapján, községinek mondatik most több iskola, mely akkoriban még felekezeti volt. Nagyobb különbség mutatkozik a tanköteles gyermekek körül, mi talán az újabb fölvételek tökéletesebb eszközlésének tulajdonítható. Volt ugyanis : Tanköteles gyermek: 6—12 évig 1869-ben 700,417 fiú, 664,407 leány ; összesen 1.364,824. 1865-ben 641,519 fiú, 576,653 leány ; összesen 1.218,172. Tehát 1869-ben több : 58,898 fiú, 87,754 leány ; összesen 146,652, vagyis 120* %• 13 — 15 évig 1869-ben 287,209 fiú.