Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-01-29 / 13. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán ■■ | Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 13-ik szám. Vasárnap, január 29-én. 1871 Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér'‘-ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Szeged, jan. 28. A költségvetési tárgyalás, mely jelenleg mind a delegátiókban, mind az országgyűlésben foly, nem mindig marad azon korlátok közt, melyeket rendes viszonyok szabnak neki, hanem a nagy európai események nyomása alatt a normális mederből ki-kicsapong és oly kérdéseket von közébe, melyek tulajdonképen nincsenek vele szerves kapcsolatban. Ha az ország képviselői és legfőbb érdekeink ellenőrzői minden alkalmat megragadnak, hogy tökéletesen tisztába jöjjenek azon álláspont iránt, melyet a kormány a rendkívüli esélyek által létrejött helyzettel szemközt elfoglal, ez ismételt fölszólalás ellen nem lehet ellenvetésünk , mert a monarchia jövője azon alapra fektettetik, melyet a mostani politika rak le. Még azon sem ütközünk meg, ha egyik vagy másik képviselő nem szorosan a szőnyegen levő tárgyhoz tartozó oly eszméket pendít meg, melyek mint magukban figyelemreméltók, annak idejében a bővebb kifejtést megérdemlik, mint pl. Irányi azon indítványa, hogy a hivatalnok kinevezési rendszer helyett a pályázati rendszer léptessék életbe. A pártállás folytán fölmerülő incidenseket sem ítélhetjük el, még ha oly tarthatlan positiót is foglal el, mint Simonyi Ernőé, ki a jelen kormány részére egy árva fillért sem akar megszavazni, vagy ha oly sajátságosan önámító, mint Tisza Kálmáné, ki a költségvetés megszavazását nem tarja bizalmi szavazatnak. Mindezt értjük, sőt kisebb-nagyobb mértékben méltányoljuk is. Azonban Andrássyval csak idővesztegésnek nevezhetjük, ha minden egyes tételnél, minden egyes címnél általános vita kezdődik, vagy ha egyes képviselők a legkisebb plausibilis ok nélkül fűhöz-fához kapkodnak és mindenről beszélnek, csak a budget-ről nem. A szónoklási viszketegség elemét tartózkodás nélkül el kell ítélnünk és meg vagyunk győződve, hogy minél általánosabb lesz nálunk a parlamentáris élet fogalma és praxisa, annál kérlelhetlenebb lesz a közvélemény azok iránt, kik annak rovására vétkeznek. Mind a képviselőház, mind a delegációban különben, a költségvetés megrostálása mellett, természetesen nagy érdeket keltettek a kormány részéről a külpolitikára vonatkozó nyilatkozatok. Amabban a miniszterelnök felelt Stratimirovits múltkori interpellációjára, itt K. Orczy Béla — a külügyminisztérium képviselője — derítette ki a birodalom álláspontját, mely szerinte, miután a béke politikáját követi és hódításokat tenni nem akar, nem keres szövetségeseket, hanem csak megakadályozni igyekszik a netán ellene intézendő oly szövetségeket (értsd: Porosz-Oroszország), melyek a béke fenntartására irányzott munkálkodásában megzavarhatnák. E nyilatkozatot benső megelégedéssel üdvözöljük, mivel ez egy programja körvonalait mutatja, és nemcsak legilletékesebben felel azon fércműre, melyet a delegatio külügyi albizottsága Pulszky elnöklete alatt kidolgozott és előterjesztett , és melyben egyetlen egy kézzelfogható eszme és irányadó gondolat nincs, hanem egyszersmind megszégyeníti mindazokat, kik még a német delegátusokon is túllévén, a porosz császárság fait accompli-jának hatása alatt, a nagy Bismarck előtt hanyatt vágják magukat félelmükben és barátságát keresik. Valóban szomorú dolog lenne, ha nem bíznánk többé saját erőnkben és életrevalóságunkban és ha létünket és fönnállhatásunkat a legújabban keletkezett katonai állam jóakaratától tennék függővé. Ausztria-Magyarország, mint Andrássy mondja, az újjáalakult német szövetséget elismeri, és a szomszédi jó viszonyt megőrzi, anélkül, hogy ebből valamikép eredhető , Magyarországra nézve veszélyes germanisatiótól tartana. Hogy a magyar kormány semlegességi álláspontjánál fogva a háborús felek egyikére sem gyakorolhat pressiót, az természetes, és így a hosszú és véres háborúnak végét a maga részéről nem siettetheti. Mi e passusban a súlyt a maga szócskára fektetjük, mert ami a morális pressiókat illeti, azokban épen nem fukarkodtunk; a humanitás által diktált jegyzékek még az ellenségben sem keltenek veszedelmes visszahatást; de ha a morális pressiót tények által akarjuk érvényre emelni, ez egyenesen a casus belli álláspontja. Ez álláspontot Ausztria - Magyarország egymaga el nem foglalhatja, mert sem elég tekintélye, sem elég hatalma nincs meg hozzá a kellő arányban. De valamint nem kívánhatjuk, hogy Ausztria-Magyarország egymaga szálljon síkra a szerencsétlen francia nemzet fölszabadítása és a béke helyreállítása szent ügyéért, úgy forrón óhajtjuk, hogy a többi nagyhatalmak szövetkezzenek vele ez üdvös cél elérésére, nehogy az igazságos utókor a gyávaság és tehetetlenség szégyenbélyegét süsse fölvilágosodott, humánus és polgárosult korunk homlokára, mely vérlázitó, istentelen katastrófákat szült, anélkül, hogy azok,kiknek tehetségükben állott, a szörnyű eseményeket meggátolták volna. K. L. Hazai ügyek. — E hó 26-án minisztertanács tartatott Pesten, mely képviselői körökben elterjedt hírek szerint, a belügyminiszteri tárca betöltésével foglalkozott. A „P. N.”, mely e hírt közli, az eredményről nem tud, de annyit mégis fölemlít, hogy e tárca emlegetett jelöltjei közül a közhangulat kizárólag a parlament körében levők felé hajlik , s amint a dolgok ma állanak, nem igen valószínű, hogy a választás másra esnék. A hivatalos lap pénteki száma két királyi kéziratot közöl, gr. Andrássy Gyula mainiszterelnök ellenjegyzésével. Az elsőben K. Rauch horvát-szlavon- és dalmátországi bán ezen állásától saját kérelmére fölmentetik , a másodikban pedig ugyanez állomásra.Bedekovits horvát miniszter kineveztetik. A felnőttek oktatása. Örömmel jelentjük, hogy a felnőttek oktatása múlt vasárnap, vagyis január hó 22. a főgymnásiumi épületében mintegy 80—90 polgártárs jelenlétében megkezdetett. Az illetők részéről tapasztalt érdekeltség és lelkesedés reménylen engedi, hogy tömegesebben is föl fogják használni a kedvező alkalmat , ami által nemcsak azon magas cél leen, elérve , hogy polgártársaink egyrészt olvasni, írni és számolni megtanulnak, hanem a fiatalabbakra is jótékony befolyást gyakorolnak, ha látják, hogy az idősbek, sőt az öregek is örömest tanulnak, midőn a hasznos ismeretek megszerzésére alkalom nyílik. Jól esett tapasztalni némely tisztes öreg kérdezősködődését a tanítás iránt. Volt olyan, aki egészséges észjárással maga monda, „hogy ha megtanul olvasni, írni, akkor nem kell örökké másokra szorulni, midőn katona fiától levelet kap, vagy neki levelet akarna küldeni.“ De hogy a célt minél inkább megközelítsük , szükséges újra emlékezetbe hozni, hogy a tanítás két körben történik. Az első körbe azok járnak , akik irnt, olvasni, számolni tanulnak. A második körbe pedig azok tartoznak, akik az írás-, olvasás- és legegyszerűbb számvetésben némi tártasságggal bírnak. Hogy még inkább tájékozhassák magukat polgártársaink a tanításra nézve, az előadások gyülhelyét és időrendét célszerűnek láttuk külön is kinyomatni, és azokat közelebb ki is osztani. A helyiség szűke miatt vasárnap nem lehetvén az írást és olvasást az elemi iskola épületében tanítani, azért vasárnap reggel 10—12 ig a főgymnasiumban van a gyálhely kijelölve mind az első, mind a második kör számára. Azonban vasárnap délután 24 óráig az elemi iskolákban folytattatik, miután ott minden tekintetben alkalmasabb a helyiség, föl lévén szerelve a tanterem azon szükséges kellékekkel, melyek az olvasás és íráshoz megkívántatnak. A második kör helyisége a főgymnasium állandólag. Kivéve itt is a szépírást és rajzot, mely vasárnap délután 24-ig taníttatik, és pedig a „sorház féle“ épületben elhelyezett főreáliskola rajzteremében. A felnőttek tanításának gyülhelye és időrendé, mely külön kinyomatott és szétosztatott : Első kör. Az olvasni, írni nem tudók tanítása a belvárosi elemi iskola épületében történik következő napokon és órákban : Vasárnap délelőtt: 10 — 12 óráig (a főgymnasiumban.) Vasárnap délután 2—4-ig, szerdán délután 5—8-ig, csütörtökön délután 1— 4-ig, szombaton délután 5—8-ig az elemi iskola épületében. Második kör. Azon felnőttek tanítása, kik olvasni, írni már tudnak, a főgymnasiumban történik, kivéve a rajzot és szépírást, mely a főreáliskola rajzteremében taníttatik. Vasárnap délelőtt 10—11-ig: magyar írásmód, vasárnap délelőtt 11 — 12-ig: természettan, vasárnap délután 2—4-ig: rajz és szépírás (a „sörház-féle“ épületben.) Csütörtökön délelőtt 9—10-ig földrajzi történet, csütörtökön délelőtt 10—11-ig természetrajz és vegytan, csütörtökön délelőtt 11— 12-ig számvetés. Ismételve kérjük tisztelt polgártársainkat , hogy akik írni és olvasni még nem tudnak , azok az első körbe járjanak , s ha már begyakorolták magukat az irás- és olvasásba, csak azután fogják kellő haszonnal hallgathatni a második körben az előadásokat. Szegeden, 1871. évi január 19. Bolgár Mihály, főgymn. igazgató. A delegátió k. A magyar delegátió ülése jan. 22-dikén. Napirenden van a közös hadügyminisztérium költségvetésének a tengerészetre vonatkozó része. Az első cimnél Zsedényi Ede 29,990 irtot, mint a tiszti fizetések emelését törlendőnek indítványozza. A cim az albizottság javaslata szerint szavaztatott meg 1.069,100 frttal. Ezután következőképen szavaztatott meg az előirányzat: 2. cim, zsoldok és ruházati átlagokra 890,600 frt; 3. cim, szolgálat a szárazföldön 373,650 frt; 4. cim , tengeri szolgálat 1.015,400 frt; 5. cím, intézetek 196,070 frt; 6. cim, hajóhad anyagszereire 4 millió frt; 7. cim, tüzérség 209,700 frt; 8. cím, szárazföldi és vízi építésekre 140 ezer frt ; 9. cím, különös tengerészeti kiadások 187,400 frt, ellátási költségek 408,000 frt. Rendkívüli szükséglet. Az 1. címnél fizetések nevén 31,000 frt, a 3. címnél lak- és bútorbér elnevezés alatt 11,600 frt vétetett föl a költségbe. A 4. címben szolgálat a tengeren elnevezés alatt indítványozott 70,000 frt megszavazása a delegátió körébe nem tartozónak nyilváníttatott. Ezután megszavaztatott a rendes költségvetés 6. címéhez a hajóhad karbantartására 2.900,000; a 7. cimhez tüzérség elnevezés alatt 100,000 frt ; a 8. cimhez szárazföldi és vizi építkezések neve alatt 635,000 frt ; a 9. cimhez különös tengerészeti kiadások elnevezés alatt 10,000 frt. A magyar delegáció ülése jan. 23-án. Wahrmann Mór interpellálja a közös pénzügyért: mi oka annak, hogy a pénzviszaszonyok jobbrafordultának dacára a sóbányautalványok összege folytonosan apad, míg az államjegyek összege folytonosan növekszik, s van-e szándéka a pénzügyérnek e káros viszony megváltoztatására intézkedéseket tenni? Kiadatik. Napirend: a külügyi albizottság jelentése a közös külügyminisztériumnak 1871-ki költségvetését illetőleg. A jelentés a franciaporosz háború tekintetében neutrális politikát, de határozott irányt követel. A délkeleti európai viszonyokat illetőleg fölteszi a kormányról, melynek feladatához tartozik az ily kérdések tárgyalása, hogy itt is a béke gondos megőrzésére irányítja törekvését. Szögyényi e nézetet fejtegetve, ajánlja a jelentést elfogadásra. Pulszky Ferenc szükségesnek látja, hogy a nemzeti képviselet kimondja nézeteit a külügyi politikát illetőleg. Ausztriának politikája Sadova után csak a belviszonyok fejlesztése lehet anélkül , hogy az európai viszonyokban részt venne. Beust politikáját határozatlannak mondja, mely helyett határozottságot követel. Zsedényi Ede szintén kétesnek mondja Beust politikáját a porosz-francia háború kezdetén. A vöröskönyv hézagos, melyből kellő tájékozást szerezni nem lehet. Beust eljárása veszélyezteti a birodalmat. — Szóló ezeknél fogva indítványt terjeszt elő, mely szerint a közös k. v. miniszter közös monarchiánk által a francia-porosz háborúval szemközt elfoglalt semlegességi állást tárgyazó és múlt év jul., aug., szept. havaiban a semlegességi politika gyakorlatára nézve közte és a nagyhatalmaknál megbízott követeink közt folytatott diplomatiai levelezéseket, pótlólag terjeszsze a bizottság elé. Gr. Szirmay Ferenc azon óhajt fejezi ki, hogy Ausztria-Magyarország legtermészetesebb szövetségeséhez, Németországhoz ragaszkodjék. Éber Nándor nézete szerint csak keleten kereshetünk barátokat. Hajnald a római kérdésben követett eljárás ellen szónokol.