Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-03 / 15. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre . . . 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban. PestenNeumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6. szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. föltételek: 15-ik szám. Péntek, február 3-án. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl- Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Szeged, febr. 2. Páris kapitulatiója és a háromheti fegyverszünet a végleges békekötés csíráját képezik, miután a par excellence centralizált Franciaországnak szive és középpontja a főváros. Lehet ugyan, hogy e végzetes történeti mozzanat dacára az elkeseredés és kétségbeesés újból fegyverhez nyúlnak, de e fölcsigázott lelkiállapotok a valódi lelkesedés tüze és egy kedvező eredmény kivívhatásának reménye nélkül csakhamar a tompa közöny niveaujára fognak lelohadni és akkor az egész francia nemzet — legalább egyelőre — bele fog nyugodni abba, amin többé a legvégső erőmegfeszítéssel, kitartással és áldozatkészséggel sem lehet változtatni. A bordeaux-i tüntetés, mely annyi csapás után is Grambetta programmjának magasztos zászlóját lobogtatja, a nemzeti büszkeség utolsó föllobbanása, és maga a fáradhatlan, lángoló hazafi, ki az utolsó percig és a kilátás leggyengébb sugarának rezgéséig páratlan tevékenységet fejtett ki a nemzeti véderő szervezése és érvényesítése körül, a további vérontás hasztalansága, vagy legalább is problematikus sikerének sújtó öntudata alatt szükségképen vissza fog lépni és átengedi a tért a béke pártjának. Szégyen nélkül s a dicsőség és méltóság büszke öntudatával foghat a francia nemzet a kiegyezkedés munkájához. A roppant véráldozat, melyet a caesári seregek lesújtása után a Köztársaság oltárán hozott, megmentették becsületét és jó nevét, míg a háború alkalmából fölmerült nemzetközi összeütközések mutatják, hogy egy francia nagyhatalom súlya és befolyása az európai államok concertjében nélkülözhetlen. Az összehívandó bordeauxi Constituante feladata Franciaország beszervezése és külpolitikája, az államforma megállapítása és a többi hatalmakkal szemközt elfoglalandó álláspontra nézve oly fontos és oly nagy horderejű, hogy annak határozatai az összes európai diplomatára lényeges befolyást fognak gyakorolni. Bordeaux, hol a köztársaság, és London, hol a nemzetközi jog eszméje van szőnyegen , oly gyapontokat képeznek, melyeknek kisugárzásai földrészünk jövőjét illetőleg válságosak lesznek. A szabadság szent érdekében kívánjuk, hogy a bordeaux-i alkotmányozó gyűlés áthatva legyen feladatának nagyszerűségétől és az örök eszmék szent hitében reméljük is, hogy annak színvonalán fog állani, akkor a a francia respublika szelleme üdítő szellőként fogja átlebegni egész Európát , új mozgásba és forrongásba hozni a nemzeteket, fölvillanyozni az elsatnyult önérzetet és üdvösebb útra terelni a politikát. Azon Franciaország, mely borzasztó csapások közepette nem vétett a köztársaság zászlaja ellen, hanem lelkesülten csoportosult össze annak védelmére , nem is hazudtolhatja meg a kiontott drága vért és nem semmisítheti meg legdicsőbb reményeinket, bármenynyire fondorkodnak az orleanisták és Bourbonok, e „népboldogítók“, kik varjakként közelednek, midőn azt gondolják , hogy Franciaország jelenleg csak cadáver, s bármennyire tiltakozik is az örökre megbélyegzett Napoleon a Constituante egybehivása ellen, ki egy újabb plebiscitum által vél ismét bitorlott trónjára léphetni. A semleges hatalmak pedig, melyek eddig gyáván nézték a titáni harcot, és egész a legszégyenletesebb végletekig óvták meg a non interventio hitvány politikáját, végre talán fölocsúdnak és legalább egy a francia nemzetre nézve tisztességes és elfogadható béke érdekében a porosz követelésekre a kellő pressiót fogják gyakorolni, ha nem akarják a történelmi törvényszék ítéletének egész ódiumát magukra vonni. K. L. Vasúti miseriák. (n) Kezdjük pedig mindjárt az alföldi vasúthoz vezető, illetőleg nem vezető úton. Aki oda ki akar menni, az csináljon előbb végrendeletet, mert akár gyalog, akár kocsin induljon el, nem tudja, élve és ép tagokkal kerül-e elő. Szeretnénk a város atyáit most először kocsin, azután gyalog oda kiutalványozni, talán megszánnák a szegény utast és ha már kocsiutat most nem csináltathatnak, legalább gyalog járdát készíttetnének az utolsó háztól az indóházig. Képtelenség leírni ezen útnak, vagyis inkább sár- és víztengernek átgázolását, próbálni kell ezt. De tudnánk egy másik módot is, mely segítene a bajon rögtön és kevés költséggel; ez pedig az volna, ha a hatóság megkérné a vasúti igazgatóságot , küldene minden vonat megérkezte előtt és után néhány vagyont a délkeleti vaspálya indóházához, hogy az utasokat és málhákat rajta onnét, vagy oda átszállítaná. Hallottuk, hogy az alföldi vasút-igazgatóság ezt talán meg is tenné, de miután ebből haszna nincs és azonkívül minden vagyontól, mely a másik indóházhoz átmegy, 3 frtot tartozik fizetni, ezen nagy áldozatot nem hozhatja. Meg lehetne tehát az államvasúti igazgatóságot keresni, hogy oly nagy vámot ne vegyen, és inkább addig, míg a város kövezett utat csináltathat, a város fizessen valami kis kárpótlást. Egy másik baj a kisebb állomásokon mutatkozik , ez pedig abban áll, hogy ily kisebb indóházakban, mint pld. az algyői, elkészült ugyan a váróterem az utasok számára, de az keményen be van zárva, és az utas kénytelen a hideg előcsarnokban, hol még ráadásul az ablak is ki van törve, a vonatra várni. Van ugyan ott egy igen szép vaskályha, de hideg, mint a halál, mert nem fülik. Azon szép kilátásunk is van, hogy a szegedvásárhelyi vasúton akkor szűnik meg a közlekedés , mikor az országút is járhatlan lesz, mert Algyő körül a töltéseken máris aggasztó süppedések mutatkoznak, melyek a folytonos eső és lanyha idő következtében annyira növekednek , hogy ott a közlekedés bizonyosan meg fog szűnni, mert nem láttunk ottan sem föld, sem homok-, vagy kavicshordást. A töltések itt 2—3 öl magasak, s az ingoványos réti földön keresztül is egyes lábbal készültek , ha ezen töltéslábak nem szélesittetnek, és ezáltal némi megállapodást nem nyernek , bízvást merjük mondani, hogy lehetetlen lesz a pályát csupa sínek emelése által a közlekedésre alkalmas állapotban fönntartani. (Szomorú dolgok ezek, de különösen szomorú hatóságunk azon roppant indolenciája, melynél jova az alsóvasúthoz vezető gyalogjárdát , annyi kérelem, magán és nyilvános sürgetés dacára, hónapok óta mai napig el nem készíttető, de még csak hozzá sem fogatott. E tekintetben, nyíltan kimondjuk, szintoly bűnös a képviselőtestület is, amiért e roppant nyomorúságot mindeddig szó nélkül el tudta nézni. Mi megtettük kötelességünket, eleget zúgolódtunk, lamentáltunk, de hasztalan. Most már be kell látnunk, hogy nemcsak az ostobaság, hanem az indolerba is olyanféle, ami ellen az istenek is hiában küzdenek. Szerk. Csongrád megye népszámlálása. 1. A „Szegedi Híradó régibb számaiban már közölte a főbb eredményeket az 1869-70- diki népszámlálásról. Mi itt Csongrádmegye népessége viszonyait s háziállatainak létszámát fogjuk ismertetni s összehasonlítani viszonyait az országéval s az 1857-diki népszámlálással. Csongrádmegye kiterjedésre az ország 52 törvényhatósága között a 31-ik, népességre pedig a 24-dik helyet foglalja el, s így az ország területének 63-ad, népességének 54-ed részét teszi. A népesség sűrűsége mértföldenként Csongrád megyében 3,599 lélek, az országé 2,983, a szaporodás 1857 óta Csongrádmegyében 20,833 lélek, vagyis 10%, az országé 1,511,789, vagyis 13,52 százalék. Csongrádmegye áll 1 sz. kir. városból, 1 rendezett tanácsú és 2 mezővárosból, 11 falu és 23 pusztából. A népesség következőkép oszlik föl: Szeged sz. kir. város . . 70,179 lélek, H.-M.-Vásárhely r. t. város 49,153 „ Szentes m. város . . . 27,658 „ Csongrád m. város . . 17 356 „ Városi népesség összesen 164,346 lélek. Faluban és pusztán lakik 43,239 . Megyei főösszeg . . 207,585 lélek. Az összehasonlítást a városoknál az 1857- diki népszámlálással nem lehetett megtenni, (Szeged várost kivéve, amelyre az összehasonlítást e lapok hasábjain közöltük) mivel azon adatok nincsennek kéznél. Szeged város népszaporodási százaléka semmivel sem haladja felül a megye szaporodási százalékát, ezé pedig visszamaradt az átlagos országos szaporodási százaléktól. A népesség felekezet szerint igy oszlik el: Legtöbb van rom. k. 143,067, ezt követi a helv. hitv. ev. 53,182 lélekkel; zsidó 6,747, ág. hitv. ev. 2,795, gör. kel. vall. 1301, nazarénus 386, gör. kath. 103, örmény 4 lélekkel. 1857 óta szaporodtak: a r. kath. 14 032, gör. kath. 9, ág. hitv. ev. 1235, helv. hitv. ev. 4643, izraeliták 1580 lélekkel. Nazarenust az 1857-diki népszámlálás nem mutatott ki; az örmény vallásu katholikusok 7, az örmény nem egyesült katholikus vallásuak pedig 27 lélekkel fogytak. Az annyira fontos s miveltségi állapotunkra világot vető kimutatásnak külön cikket szentelünk. A delegatiók. Az osztrák delegátió ülése jan. 26-dikán. Felolvastatik a magyar delegátió üzenete a tengerészeti és a pénzügyminiszteri költségvetések, valamint az 1868-diki zárszámadások fölötti tárgyalások befejezéséről. A napirendre tűzött tengerészeti költségvetés tárgyalása a holnapi ülésre halasztatik. A magyar delegáció ülése jan. 27-dikén, Csotta János több tag nevében interpellálja a külügyért: tett-e intézkedést arra nézve, hogy háború esetén a magántulajdonnak tengeren is teljes biztonsága legyen. Kiadatik: Benedek Gyula válaszol Wahrmann azon interpellációjára, hogy mennyiben igazak a Skene-consortium kötelesség mulasztásáról szóló hírek. A Skene-consortium eljárásával meg van elégedve a hadügyminiszter, miután kötelességmulasztás nem forog fönn. Wahrmann Mór nincs megelégedve a válaszszal, megyjegyzéseit az illető rovatoknál fogja megtenni. Felolvastatik a kiküldött albizottság jelentése a hadi fölszerelések iránt. A fölszerelések az ezekről kiadott jelentésekkel öszszevágnak ; a Skene-féle consortiumra nézve azonban a bizottság többnemű szerződésszegést constatál. A delegátió köszönetet szavaz a bizottságnak. — Olvastatik a hadügy albizottság általános jelentése a költségvetésről. — Az 1871-re előirányzott összeg 81 millió 99.000 frtot tesz, eszerint az eddigieknél jóval magasabb. Prileszky Tádé két szempontot vél irányadónak: szükséges-e a hadsereg, s hogy a roppant összegek nem múlják-e fölül az adózási képességet ? Az első szempont szükségesnek van elismerve, mindazáltal a kérdést csakis a második szemponttal öszhangzólag lehet megoldani. Elfogadja a bizottsági jelentést. Ernuszt Kelemen nem tartja üdvösnek sem az állandó hadsereget, sem a militiarendszert, azonban kénytelen a viszonyok parancsának engedve, megszavazni az előirányzatot. Szóltak : Bánó József, Királyi Pál, Trefort Ágost, Szőgyény László, K. Vay Lajos, gr. Szapáry Antal , Éber Nándor , gróf Zichy Henrik, Wahrmann Mór, Ürményi Mikls. A delegáció elfogadja a jelentést részletes tárgyalás alapjául. Kihirdettetik az ülés elején foganatba vett választás eredménye azon bizottságra, mely a két delegátió munkálatainak egybevetésére küldetik ki. Megválasztottak : báró Wenckheim, Bujanovics, Szőgyény L., Pulszky, gr. Zichy F., b. Kemény Gábor. A magyar delegátió ülése jan. 28-án. Ezen ülés napirendjében a hadügyi budget tárgyaltatott. Az ezredesek , alezredesek, habbirák és orvosok fizetésének fölemelésénél 7 bizottsági tag külön véleményt nyújt be, mely a fizetésemelés megtagadását indítványozza. Bánó József és Wenckheim B. K. felszólalása után az albizottság többségének véleménye fogadtatott el. A lovasság békelétszámának állandó fölemelése elfogadtatván, a delegáció a cím szerint a szükséglet tárgyalását kezdi meg. A tételek mind a bizottság javaslata szerint szavaztattak meg. Itt elfogadtatik Ernuszt Kelemen határozati javaslata az iránt, hogy a három magyar tüzérségi ezrednél kizárólag magyar ifjak alkalmaztassanak. Petrovay Ákos mint a hatos bizottság egy tagja, azon hiányokról beszél, melyek a Skene-féle consortiummal kötött szerződés és annak meg nem tartása miatt mutatkoznak. A szerződés megkötése a Skene-consortiummal — úgymond — nemzetgazdászati és katonai hiba, mivel egy társulatnak van átadva a fölszerelés, mi pedig a birodalom területén tömérdek gyárat foglalkoztathatna. A fölszerelésre vonatkozólag jövőre az ország ipara is bevonassák abba, és az állam felügyelete alá bizassék. Wahrmann Mór pártolja előtte szóló véleményét s a szerződés felbontását indítványozza. Petrovay Ákos a szerződés rögtöni felbontását az országra nézve károsnak tartja. Azért részéről indítványozza, hogy a hadügyminiszter utasíttassék oda, hogy a consortiumot a szerződés szoros megtartására kötelezze.