Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-02-03 / 15. szám

Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán­­. Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre . . . 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban. Pesten­­Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6. szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. föltételek: 15-ik szám. Péntek, február 3-án. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl- Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Szeged, febr. 2. Páris kapitulatiója és a háromheti fegyverszünet a végleges békekötés csí­ráját képezik, miután a par excellence centralizált Franciaországnak szive és középpontja a főváros. Lehet ugyan, hogy e végzetes történeti mozzanat dacára az elkeseredés és kétségbeesés újból fegy­verhez nyúlnak, de e fölcsigázott lelki­­állapotok a valódi lelkesedés tüze és egy kedvező eredmény kivívhatásának reménye nélkül csakhamar a tompa kö­zöny niveaujára fognak lelohadni és ak­kor az egész francia nemzet — leg­alább egyelőre — bele fog nyugodni abba, amin többé a legvégső erőmeg­­feszítéssel, kitartással és áldozatkész­séggel sem lehet változtatni. A bordeaux-i tüntetés, mely annyi csapás után is Grambetta programmjá­­nak magasztos zászlóját lobogtatja, a nemzeti büszkeség utolsó föllobbanása, és maga a fáradhatlan, lángoló hazafi, ki az utolsó percig és a kilátás leg­gyengébb sugarának rezgéséig páratlan tevékenységet fejtett ki a nemzeti véd­erő szervezése és érvényesítése körül, a további vérontás hasztalansága, vagy legalább is problematikus sikerének sújtó öntudata alatt szükségképen vissza fog lépni és átengedi a tért a béke párt­jának. Szégyen nélkül s a dicsőség és méltóság büszke öntudatával foghat a francia nemzet a kiegyezkedés munká­jához. A roppant véráldozat, melyet a caesári seregek lesújtása után a Köztár­saság oltárán hozott, megmentették be­csületét és jó nevét, míg a háború al­kalmából fölmerült nemzetközi összeütkö­zések mutatják, hogy egy francia nagy­hatalom súlya és befolyása az európai államok concertjében nélkülözhetlen. Az összehívandó bordeauxi Consti­tuante feladata Franciaország beszerve­zése és külpolitikája, az államforma meg­állapítása és a többi hatalmakkal szem­közt elfoglalandó álláspontra nézve oly fontos és oly nagy horderejű, hogy an­nak határozatai az összes európai dip­lomatára lényeges befolyást fognak gya­korolni. Bordeaux, hol a köztársa­ság, és London, hol a nemzetközi jog eszméje van szőnyegen , oly gyaponto­­kat képeznek, melyeknek kisugárzásai földrészünk jövőjét illetőleg válságosak lesznek. A szabadság szent érdekében kívánjuk, hogy a bordeaux-i alkotmá­­nyozó gyűlés áthatva legyen feladatá­nak nagyszerűségétől és az örök esz­mék szent hitében reméljük is, hogy annak színvonalán fog állani, akkor a a francia respublika szelleme üdítő szellőként fogja átlebegni egész Euró­pát , új mozgásba és forrongásba hozni a nemzeteket, fölvillanyozni az elsat­­nyult önérzetet és üdvösebb útra terelni a politikát. Azon Franciaország, mely borzasztó csapások közepette nem vé­tett a köztársaság zászlaja ellen, hanem lelkesülten csoportosult össze annak vé­delmére , nem is hazudtolhatja meg a ki­ontott drága vért és nem semmisítheti meg legdicsőbb reményeinket, bármeny­nyire fondorkodnak az orleanisták és Bourbonok, e „népboldogítók“, kik var­jakként közelednek, midőn azt gondol­ják , hogy Franciaország jelenleg csak cadáver, s bármennyire tiltakozik is az örökre megbélyegzett Napoleon a Con­stituante egybehivása ellen, ki egy újabb plebiscitum által vél ismét bitorlott trón­jára léphetni. A semleges hatalmak pedig, me­lyek eddig gyáván nézték a titáni har­cot, és egész a legszégyenletesebb vég­letekig óvták meg a non interventio hit­vány politikáját, végre talán fölocsúdnak és legalább egy a francia nemzetre nézve tisztességes és elfogadható béke érde­kében a porosz követelésekre a kellő pres­­siót fogják gyakorolni, ha nem akarják a történelmi törvényszék ítéletének egész ódiumát magukra vonni. K. L. Vasúti miseriák. (n) Kezdjük pedig mindjárt az alföldi vasúthoz vezető, illetőleg nem vezető úton. Aki oda ki akar menni, az csináljon előbb végrendeletet, mert akár gyalog, akár kocsin induljon el, nem tudja, élve és ép tagokkal kerül-e elő. Sze­retnénk a város atyáit most először kocsin, azután gyalog oda kiutalványozni, talán meg­szánnák a szegény utast és ha már kocsiutat most nem csináltathatnak, legalább gyalog járdát készíttetnének az utolsó háztól az in­­dóházig. Képtelenség leírni ezen útnak, vagyis inkább sár- és víztengernek átgázolását, pró­bálni kell ezt. De tudnánk egy másik módot is, mely segítene a bajon rögtön és kevés költséggel; ez pedig az volna, ha a ható­ság megkérné a vasúti igazgatóságot , kül­dene minden vonat megérkezte előtt és után néhány vagyont a délkeleti vaspálya indóházá­­hoz, hogy az utasokat és málhákat rajta on­nét, vagy oda átszállítaná. Hallottuk, hogy az alföldi vasút-igazgatóság ezt talán meg is tenné, de miután ebből haszna nincs és azon­kívül minden vagyontól, mely a másik indó­­házhoz átmegy, 3 frtot tartozik fizetni, ezen nagy áldozatot nem hozhatja. Meg lehetne te­hát az államvasúti igazgatóságot keresni, hogy oly nagy vámot ne vegyen, és inkább addig, míg a város kövezett utat csináltat­hat, a város fizessen valami kis kárpótlást. Egy másik baj a kisebb állomásokon mutat­kozik , ez pedig abban áll, hogy ily kisebb indóházakban, mint pld. az algyői, elkészült ugyan a váróterem az utasok számára, de az keményen be van zárva, és az utas kény­telen a hideg előcsarnokban, hol még ráa­dásul az ablak is ki van törve, a vonatra várni. Van ugyan ott egy igen szép vaskályha, de hideg, mint a halál, mert nem fülik.­­ Azon szép kilátásunk is van, hogy a szeged­vásárhelyi vasúton akkor szűnik meg a köz­lekedés , mikor az országút is járhatlan lesz, mert Algyő körül a töltéseken már­is aggasztó süppedések mutatkoznak, melyek a folytonos eső és lanyha idő következtében annyira nö­vekednek , hogy ott a közlekedés bizonyosan meg fog szűnni, mert nem láttunk ottan sem föld,­­ sem homok-, vagy kavicshordást. A töltések itt 2—3 öl magasak, s az ingová­nyos réti földön keresztül is egyes lábbal ké­szültek , ha ezen töltéslábak nem széles­it­­tetnek, és ezáltal némi megállapodást nem nyernek , bízvást merjük mondani, hogy le­hetetlen lesz a pályát csupa sínek emelése által a közlekedésre alkalmas állapotban fönn­tartani. (Szomorú dolgok ezek, de különösen szomorú hatóságunk azon roppant indolenciája, melynél jova az alsó­vasúthoz vezető gyalog­járdát , annyi kérelem, magán és nyilvános sürgetés dacára, hónapok óta mai napig el nem készíttető, de még csak hozzá sem fo­gatott. E tekintetben, nyíltan kimondjuk, szint­­oly bűnös a képviselőtestület is, amiért e rop­pant nyomorúságot mindeddig szó nélkül el tudta nézni. Mi megtettük kötelességünket, eleget zúgolódtunk, lamentáltunk, de hasz­talan. Most már be kell látnunk, hogy nem­csak az ostobaság, hanem az indolerb­a is olyanféle, ami ellen az istenek is hiában küz­denek. Szerk.­ Csongrád megye népszámlálása. 1. A „Szegedi Híradó­ régibb számaiban már közölte a főbb eredményeket az 1869-70- diki népszámlálásról. Mi itt Csongrádmegye népessége viszonyait s háziállatainak létszámát fogjuk ismertetni s összehasonlítani viszonyait az országéval s az 1857-diki népszámlálással. Csongrádmegye kiterjedésre az ország 52 törvényhatósága között a 31-ik, népességre pedig a 24-dik helyet foglalja el, s így az ország területének 63-ad, népességének 54-ed részét teszi. A népesség sűrűsége mértföldenként Cson­­grád megyében 3,599 lélek, az országé 2,983, a szaporodás 1857 óta Csongrádmegyében 20,833 lélek, vagyis 10%, az országé 1,511,789, vagyis 13,52 százalék. Csongrádmegye áll 1 sz. kir. városból, 1 rendezett tanácsú és 2 mezővárosból, 11 falu és 23 pusztából. A népesség következő­­kép oszlik föl: Szeged sz. kir. város . . 70,179 lélek, H.-M.-Vásárhely r. t. város 49,153 „ Szentes m. város . . . 27,658 „ Csongrád m. város . . 17 356 „ Városi népesség összesen 164,346 lélek. Faluban és pusztán lakik 43,239 . Megyei főösszeg . . 207,585 lélek. Az összehasonlítást a városoknál az 1857- diki népszámlálással nem lehetett megtenni, (Szeged várost kivéve, amelyre az összeha­sonlítást e lapok hasábjain közöltük) mivel azon adatok nincsennek kéznél. Szeged város nép­szaporodási százaléka semmivel sem haladja felül a megye szaporodási százalékát, ezé pe­dig visszamaradt az átlagos országos szapo­rodási százaléktól. A népesség felekezet szerint igy oszlik el: Legtöbb van rom. k. 143,067, ezt követi a helv. hitv. ev. 5­3,182 lélekkel; zsidó 6,747, ág. hitv. ev. 2,795, gör. kel. vall. 1301, na­­zarénus 386, gör. kath. 103, örmény 4 lélek­kel. 1857 óta szaporodtak: a r. kath. 14­ 032, gör. kath. 9, ág. hitv. ev. 1235, helv. hitv. ev. 4­643, izraeliták 1580 lélekkel. Nazarenust az 1857-diki népszámlálás nem mutatott ki; az örmény vallásu katholikusok 7, az örmény nem egyesült katholikus vallásuak pedig 27 lélekkel fogytak. Az annyira fontos s miveltségi állapo­tunkra világot vető kimutatásnak külön cik­ket szentelünk. A delegatiók. Az osztrák delegátió ülése jan. 26-dikán. Felolvastatik a magyar delegátió üzenete a tengerészeti és a pénzügyminiszteri költség­­vetések, valamint az 1868-diki zárszámadások fölötti tárgyalások befejezéséről. A napirendre tűzött tengerészeti költség­­vetés tárgyalása a holnapi ülésre halasztatik. A magyar delegáció ülése jan. 27-dikén, Csotta János több tag nevében inter­pellálja a külügyért: tett-e intézkedést arra nézve, hogy háború esetén a magántulajdon­nak tengeren is teljes biztonsága legyen. Kiadatik: Benedek Gyula válaszol Wahrmann azon interpellációjára, hogy mennyiben igazak a Skene-consortium kötelesség mulasztásáról szóló hírek. A Skene-consortium eljárásával meg van elégedve a hadügyminiszter, miután kö­telességmulasztás nem forog fönn. Wahrmann Mór nincs megelégedve a válaszszal, megyjegyzéseit az illető rovatoknál fogja megtenni. Felolvastatik a kiküldött albizottság je­lentése a hadi fölszerelések iránt. A fölsze­relések az ezekről kiadott jelentésekkel ösz­­szevágnak ; a Skene-féle consortiumra nézve azonban a bizottság többnemű szerződéssze­gést constatál. A delegátió köszönetet szavaz a bizott­ságnak. — Olvastatik a hadügy albizottság általános jelentése a költségvetésről. — Az 1871-re előirányzott összeg 81 millió 99.000 frtot tesz, eszerint az eddigieknél jóval ma­gasabb. Prileszky Tádé két szempontot vél irányadónak: szükséges-e a hadsereg, s hogy a roppant összegek nem múlják-e fölül az adózási képességet ? Az első szempont szük­ségesnek van elismerve, mindazáltal a kér­dést csakis a második szemponttal öszhang­­zólag lehet megoldani. Elfogadja a bizottsági jelentést. E­rn­u­s­z­t Kelemen nem tartja üdvösnek sem az állandó hadsereget, sem a militia­­rendszert, azonban kénytelen a viszonyok parancsának engedve, megszavazni az elő­irányzatot. Szóltak : Bánó József, Királyi Pál, Tre­­fort Ágost, Szőgyény László, K. Vay Lajos, gr. Szapáry Antal , Éber Nándor , gróf Zichy Henrik, Wahrmann Mór, Ürményi Mikls. A delegáció elfogadja a jelentést részletes tárgyalás alapjául. Kihirdettetik az ülés elején foganatba vett választás eredménye azon bizottságra, mely a két delegátió munkálatainak egybe­vetésére küldetik ki. Megválasztottak : báró Wenckheim, Bujanovics, Szőgyény L., Pulszky, gr. Zichy F., b. Kemény Gábor. A magyar delegátió ülése jan. 28-án. Ezen ülés napirendjében a hadügyi bud­get tárgyaltatott. Az ezredesek , alezredesek, habbirák és orvosok fizetésének fölemelésé­nél 7 bizottsági tag külön véleményt nyújt be, mely a fizetésemelés megtagadását indít­ványozza. Bánó József és Wenckheim B. K. felszó­lalása után az albizottság többségének vélemé­nye fogadtatott el. A lovasság békelétszámának állandó föl­emelése elfogadtatván, a delegáció a cím sze­­rint a szükséglet tárgyalását kezdi meg. A tételek mind a bizottság javaslata szerint szavaztattak meg. Itt elfogadtatik Ernuszt Kelemen­ hatá­rozati javaslata az iránt, hogy a három ma­gyar tüzérségi ezrednél kizárólag magyar ifjak alkalmaztassanak. Petrovay Ákos mint a hatos bizott­ság egy tagja, azon hiányokról beszél, melyek a Skene-féle consortiummal kötött szerződés és annak meg nem tartása miatt mutatkoznak. A szerződés megkötése a Skene-consortium­­mal — úgymond — nemzetgazdászati és ka­tonai hiba, mivel egy társulatnak van át­adva a fölszerelés, mi pedig a birodalom területén tömérdek gyárat foglalkoztathatna. A fölszerelésre vonatkozólag jövőre az ország ipara is bevonassák abba, és az állam felügyelete alá bizassék. Wahrmann Mór pártolja előtte szóló véleményét s a szerződés felbontását indít­ványozza. Petrovay Ákos a szerződés rögtöni felbontását az országra nézve károsnak tartja. Azért részéről indítványozza, hogy a had­ügyminiszter utasíttassék oda, hogy a con­­sortiumot a szerződés szoros megtartására kötelezze.

Next